Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
1983.OKTOBER82.,szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Szokolay Zoltán Akvarell kimerészkedik spirális mészházából az fisz falióra diófa-dobozára gondol délelőtt az ember borostás állóhoz szorítja valahai születését zene piros pallóján lopakodna a szőlőhegy felé szálka szorult a hatalmas körömház alá foszló csiganyálat húznak maguk után a piacra igyekvők az ablakban a muskátli csónaklakk-szagot áraszt távirat a szülőknek távirat a gyermekeknek falhoz támasztott létrák félrecsúsznak Csariády János-T ündérmese Kérges lélek kellett volna, nem mondom, dehát tündérek szálldostak, nem mondom, megcsókolták homlokomat, nem mondom, nem akarom elárulni, nem mondom. Nálunk minden egyszerű volt, nem mondom, fehérre meszelt falak közt, nem mondom, emeletes vaságyakon, nem mondom, szundítottunk éjszakákat, nem mondom. Nappalokat nem panaszlok, nem mondom, áradt erőnk az udvarba, nem mondom, mi is az a fiatalság, nem mondom, . vigyen el az ördög, hogyha nem mondom. Szerelemmel, hős lélekkel, nem mondom, csattogattam, csengettem, de nem mondom, krómacéllal az udvarban, nem mondom. Szerettem a vasárnapot, nem mondom, mosdottam, borotválkoztam, nem mondom, elmentem Bus Máriához, nem mondom, Palócország közepében, nem mondom. Simogató bőr a bőrnek, nem mondom, vér-pirossal töltekeztünk, nem mondom, kérges lélek kellett volna, nem mondom, tündérszárnyunk nem hiszitek, nem mondom. Galambosi LászlóKezemről a hattyú Már az őszirózsát csókolják a méhek. Dongó a dióra dülöngélve lépked. Mustillatú fények araszolnak szőkén. Darazsak birkóznak 6ajtárváró tőkén. Már az őszirózsát öleli a váza. Búcsúzó fecskéktől hullámzik a pára. Homlokomat hajtom fekete felhőbe. Piros poharamban fanyarabb a lőre. » OMA-JUj «tiHuoid «, ..MOW íeávJB nó 8- Hosszan üldögélek, borozók magamban. Köddel teli harang komiul a magasban. Koravén a Világ, ölén csonka páva. öreg kutak fölé baglyot küld a káva. Bagolyszárnyak alól szállnék, üldögélek. Bukó őszirózsát csókolnak a méhek. Kezemről a hattyú régen fölrepült már. Kökényes lovamról hóba hull a csótár. Mester Attila: Áramszünet Aladdin bevonulása Hóna Emmy festménye Hunyadi István: A javíthatatlan Daruda „színészember” volt, valaha vidéki városokban bonvivánko- dott, ámde a pénzt többre becsülte Thália szolgálatánál. Ebből a meggondolásból választotta az utazgató pályát, ami kevesebb babérral, de több tej be-aprítani valóval kecsegtetett. Egy alkalommal a „törhetetlen szoborral” jelentkezett B. város tanácsi hivatalában. A színészi adomák bőséges adagolása után a tereim egykettőre megtelt kíváncsi közönséggel. Két markos atyafi cipelte be a félelmes nagyságú ládát, melyben az örök időkre szóló szobrocskák várták leleplezésüket. — Ez az alkotás az öntési technika csodája! — kezdte Daruda —, időtállóbb a bronznál, keménységéhez képest a márvány egyszerű legenda. Később hatékonyabb érveléshez folyamodott: » — Ennek a kivételes szoborműnek Minodár a neve, miután Mi- nosz krétai király alkalmazta először híres szoborcsarnokában. Különleges készítésű leírása papirusz- tekercseken olvasható. — Lássuk a szobrot! — sürgette egy türelmetlen hang az eladót, a leghátsó sorból, habár az ilyenfajta noszogatás csöppet se zavarta Daru- dát. Így folytatta: — Aki ebből a szoborból vásárol, évtizedekre bebiztosítja magát remekművel. Egy kis örökkévalóságot helyezhet lakásába. Műkincse annál értékesebb, - mert a Kréta szigeti lelőhelyek még feltáratlanok. Egy nyikkanás nem sóik, annyi se hallatszott, csupán a mellek zihája s a kitágult- szembogarak körkörös mozgása volt észlelhető. A nagy produkció végső kibontakozásához közeledett. ' '■ Daruda a ládába nyúlt és kihalászta onnét az első remekművet. A kötélidegeket is próbára tevő pillanat volt. Ekkor egészen váratlan fejlemény történt. Az öntési technika nagyszerű vívmányának fél karja levált, s az am- putálódott nimfa kelletlen mosoly- lyal szégyenkezett az exbonviván markában. Ám Darudának egyetlen arcizma se rándult, Daruda mosolygott, mivel nagy rögtönzése már készen volt elméjében. — Most önök is láthatják, ez az a szobor, amilyet nem szabad készíteni. Otromba dilettáns tákolmány. Elő a mi örök időkre szóló szobrainkkal! A közönség még a nevetésről Is megfelejtkezett. Kimeresztett szemmel bámultak Darudára. A terem forrósága Celsius-fokokkal sefn volt lemérhető. Daruda nem szabadko- zott, nem sietett, kivárta, a hatást, Eg!y másik szobor' téndülí a magasba céltudatosan, keményen. Daruda háromszor megkoccantotta a nimfa gömbölyű térdét kis kalapácsával, melyet orvos barátjától kölcsönzött. — Figyeljék, embereik, a reflexek prímák. Ez a szobor elélhet kétszáz esztendeig. A közönség ezúttal szájtátva figyelt. Látni vélte a szabályosan működő térdreflexeket. Az eladó mélyen meghajolt nézői előtt, ahogyan megszokta bonviván éveiben. Így dolgozott Daruda, az egykori hőstenor, a javíthatatlan vigéc. Árkot ástak valahol a közelben, s a kotró elvágott egy vezetéket. Onnan tudtuk meg, mert leállt a mosógép. Nézem az automatát — rendben. Kicsavarom a dugós biztosítékokat, semmi bajuk. Akkor jut eszembe az árok, mert kis hazánkban ritkán fordul elő, hogy ha valahol árkot ásnak, el ne vágjanak valamit. — Tudunk róla — mondja az áramszolgáltató vállalat a telefonba. Elindultunk megjavítani. Alkonyodik. Egy ilyen javítás nem egy-két óra. Elő kell venni a lámpát. Szép barna porcelán lámpa, valamikor a mennyezeten függött és súlyzó ellenében lehetett lehúzni, ha meg akartuk gyújtani. Télen, korán sötétedett, mire a tyúkok elültek, mi is előkerültünk a szánkózásból, csavargásból s leültünk a tűzhely elé, hogy megmelegedjünk. A tűz pattogott, fénye kivilágított a két lyukon, ami olyan volt, mint két villogó szem. (Orra is volt a tűzhely ajtajának: a nagy fehér zománcog gombja, amivel kinyitottuk.) Nagyapám az asztalnál ült, előtte fél üveg kadarka, nagyanyám a fásládán bóbiskolt s időnként fölneszeit, hogy tegyen a tűzre. — Hát a Toldit tudjátok-e, suhan- cok? Megmelegedtünk már, s lángot leső szemünk körül ott felhozott az álom. amikor elkezdte mondani nagyapám: „Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon Messziről lobogva tenger pusztaságon ..." S lobogott valóban. Ott táncoltak a fénykarikák a padlón es a meszelt fagerendás mennyezeten. Nagyapám végig tudta a Toldit. A nagyszalontai iskolában hajdan ahova. járt, csak az első eneket keljeit kívülről megtanulni, de ő annyiszor elolvasta, hogy megtanulta végig és mondta nekünk esténként. így ismertem meg Arany János balladáit is, lámpagyújtás előtt. Máig fülembe cseng a „hús cseppet, hű csehem”, meg a „Kont, a kemény vitéz”. Leveszem hát a lámpát a szekrény tetejéről, a múltkor sikerült ötös belet szereznem bele, petróleum is van itthon, motormosáshoz. Meggyújtom a kis lángot, lehúzom, óvatosan ráteszem az üveget, s valami régen, nagyon régen látott meleg fény önti el a szobát. — Büdös — mondja kisfiam és duzzogva kotorászik a játékai között. Tudom, hogy a Petrocellire gondol, amit ma nem tudunk megnézni, ezért röpködnek a várvédő katonák a padlón szanaszét, akik voltaképpen semmiről sem tehetnek. Feleségem a mosógép miatt zsörtölődik, hogy ott a sok ruha a vízben, s még jobban beléjük ázik a piszok. — Hej — te cseh vitéz, te cseh vitéz, aki Toldi vasmarkába adtad a kezed! Hova tűntél az időben? Falura mentünk a múltkor, feleségem szüleihez, mint a kirándulók. Két napja állt el az eső, s a Tisza- ártéri öntéstalaj minden lépésnél leszedte gyermekeim lábáról a divatos félcipőt s a fűzött sarut. Gumicsizma kell ilyenkor ide, de ki tart ma már városi lakásában gumicsizmát? Legfeljebb a horgászok. Az öregek nem voltak otthon, elmentek valamelyik asszony-lányukhoz Szőlősre, Szalókra, ki tudja. Fáradtak voltunk az utazástól, és a korán keléstől. Hol lehet a kulcs? Valamikor itt nem zárták kulcsra az ajtót akkor sem, ha hosszabb időre mentek. Bözsi néni nézett át napjában többször is a szomszédtól, krumplit főzött a malacnak, répalevelet vágott a kacsáknak, s ha végzett, behajtotta a pitvarajtót. Bözsi néni már nem lakik a faluban, felment a fiáihoz Pestre, s most valahol a lágymányosi lakótelepen ül egy hatodik emeleti erkélyen, s a kacsákra gondol, amit az öreg kotló költött ki a kiskonyhában, s mire kitavaszodott, úgy gurultak az árokpart füvén, mint megannyi sárga pihés kis göröngy. De hol lehet a kulcs? Mert el nem vitték, az biztos. Feltapogatunk a gerendára, nincs. A góré ajtaja nyitva, s belül van egy' nagy szeg. Azon sincs. Végül apósom rég használt gulyástarisznyájában leljük meg a tengeridaráló felett. — Akkor hát, mintha itthon lennénk — mondja a feleségem — Apríts fát, gyújtóst is csinálj, én meg valami újságot keresek. — Olvasni akarunk? — kérdi a kisfiam. — Nem, begyújtani. A paradicsomot már elpalántálták s a tormának akkora levele van, mint két tenyér. A sárgarépának, petrezselyemnek még cérnavékony a gyökere, tehát szalonnát sütünk és zöldhagymát eszünk hozzá. A tűz ropog, száraz fát, száraz akácfát tettünk rá s fiam míg majszolja a sza- lonnás kenyeret, csöndesen megjegyzi: — Anyu, de jó hogy paraszt voltál valamikor. Most mihez kezdenénk ebben a-házban? Pedig már ez a ház sem a régi. A kemencét lebontották, palára cserélték a régi nádtetőt s az istálló is üres. Piros, a hajdanvolt kezes tehén jászla, előtt most . régi szerszámok rozsdásodnak s egy lóhoz való ekekapa. A faluban korszerű tej- kombinát van, gumitömlőkön megy a fejőgéptől a tej, s főiül a mestergerenda alatt karvastag üvegcsövön bugyborog tovább. Gyerekeim ámul- va nézik. — Így készül a tej? — Készült — gondolom én, mert még emlékszem Pirosra, „akire” itt egyetlen tehén sem hasonlít. Egyformán szomorúak — majdnem azt írtam, szótlanok. Fülükben műanyag lap libeg s rajta számok. — Evőgépek — mondja a kisfiam — és közben adják a tejet. Kiscsirkék kelnek a tojásból. Mozog, billeg a szalmán a tojás, majd egy belülről jövő csőrütéstől hálósán megrepedezik. Állunk a születés nagy misztériuma előtt, s nincs egy szavunk se. Most már egy másik is mozog, fiam szájára teszi Ujját, s leguggol a meleg kosár fölé. Valahol lökhajtásos repülőgépek zúgnak, atomreaktor épül, olaj buzog a tengerekbe, itt most a harmadik tojás is megreped, s billeg, mozog a negyedik is. A legelőször kikelt kis kedves pehelygubanc sután mozgatja szárnyait. — Repülni akar, látod? Pedig még meg se száradt. Végre megjön az áram. Felbúg a bekapcsolva hagyott mosógép, s a tévé elkezd hunyorogni. A Petrocel- linek már vége, ma sem tudtuk meg: felépült-e a házuk a sivatagban, vágy a lakókocsiban élnek még mindig. Elfújom a lámpát és mintha a múltat fújnám el vele. Valami fontosat, ami többé már nem jön vissza. Vagy csak egy kormos kis láng volt? Ni. hogy befeketítette a lámpaüvegei. Talán a petró nem olyan már, mint valaha volt, — Vagy mi hagytuk túl magasra lobogni? Előd László versei: Kutyalogika Kutyául - érzem magam — Ennek megfelelően kell hogy legalább egy kutya valahol emberül... Ha most elmegyek hazulról megsimogatok minden kutyát: Nem tudhatom melyik az az ominózus — — Egérút A cukorrépa gyökerében élj, édesed j, Bújj gyermekek mosolyába, kedvesed j, Rejtőzz búza kalászába vagy folyóknak sodra légy: Mutasd fel életed! Ha lesújt a kalapács, te légy a vasmarok! Szeretnék? így mondd: én akarok! A vesztedet már úgyis kifundálták rég ... Kettősszorításból a kettős egei — menedék: Mint robogó kerekek alatt a vas, légy párhuzamos Es összetarts!
