Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

1983 OKTOBER 2., VASÁRNAP 3 DRÓTSZAMÁRON O A Magyar Nők Országos Tanácsa a nők veze­tő beosztásba kerülésének kérdéskörét tekintette át. Konferencia zajlott le a Kertészeti Egyetemen az energiatakarékos terméktartósításról. @ Kiállítás nyílt a Csepeli Munkásotthonban Bőr, bőrművesség, bőr­művészet címmel. © A hét híre az is, hogy a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa közlekedési és táv­közlési albizottsága a kerékpáros közlekedés időszerű gondjait vitatta meg. vacsoraszünet nincs. Legalább a legnehezebb órákban kettő és négy között lehetne tizenöt perc. Ezalatt kiléphetnének az ajtó elé, a levegőre. A fel­frissülés csak használna a munkakedvnek, így a telje­sítménynek is. Seress Eszter Lassan telik az id5 a portásfülkéd ben ... Krucsó János szívesen ol­vasgat (cím fölött) Kezdődik az éjszakai műszak (cím mellett) Ki tudja, hányadik bálát teszi he­lyére Farkas Mlhályné (a cím alatt, balra) Egy pillanat.... és újra indul a gén. Hajdú Gyuláné begyakorolt mozdulattal köti meg az elszakadt szálat (a cím ala;t, jobbra) A műszak alatt több százszor kell megkerülnie a gyürűsfonőgépel Bálint Gáboménak is (balra) Ha leáll a nyú tógép, gyorsan közbe kell avatkozni (leni) Indul a bál-szállítmány (középen) Vége a műszaknak (jobbra, len!) Barcza Zsolt felvételei Az első belügyminiszteri! rendelet 1897. január 3-án kelt a velocipédek közlekedésének szabályozásáról. Két évvel ké­sőbb, 1899. februárjában öt fo­rint évi adót vetettek ki a járműre; bádogbárca igazolta a befizetést, ez „feltűnően a kormányra akasztandó”. A szolgálatú bringák azonban másféle bárcát kaptak ..., is­merősnek tűnő dolog, ötezer kilométert tekernek le pehely­könnyű drótszamaraikon a vi­lág legjelentősebb profi ke­rékpárversenyének, a Tour de France résztvevői, nem pusz­tán a dicsőségért... A kerék- pársport: üzlet. A kerékpár is. Holott javarészben dilettánsok bábáskodtak a drótszamár szü­letésénél. A föltaláló, Drais — leleménye 1815-ben keltett szent borzadályt — főerdőmes- ter Badenben, Dunlop úr, az ánglius, állatorvos, de ez nem akadályozza meg abban, hogy — 1888-ban — megalkossa a légtömlős kerékabroncsot, mert addig bizony bonesha- kernek, azaz csontrázónak ne­vezték a drótcsacsdt. Igaz, akadt a laikusok között egy beavatott is, Fischer schwein- furti mechanikus, aki 1850-ben szabadalmaztatta a lábpedált. Kezdetben tehát meglehetősen lassan ment a tökéletesítés, de: minek siessenek? Hová? Egé­szen addig nem volt fontos, a dolog, amíg bátor emberek szűk csoportja ült csak rá a bicycle, majd a velocipéd vá­zára, az üzlet akkor látszott először — lehetőségként, — fölbukkanni, amikor a hollan­dus Cordange gondolt egy me­részet, s versenypályán hu­szonnégy óra alatt 992 kilo­métert tett meg, fölállítva az első rekordot. Mennyi jött még! Például az első ob'mpía évében — 1893- ban — a hazai rekord: fölavat­ják Európa akkor legjobbnak számító versenypályáját, a bu­dapesti Millenáris Sporttelepet. Amint rekord, szomorú, két­ségbeejtő rekord az is, hogy a megyében a személysérü­léssel járó közúti balesetek­nek a tizenkét százalékát okozzák a kerékpárosok, gyak­ran úgy, hogy ők a tettesek és az áldozatok egyszerre. Saj­nos. ami a drótszamár közle­kedési környezetét illeti, mesz- sze vagyunk az olyan hagyo­mányos kerékpáros országok­tól, mint Hollandia, Dánia, da. szinte Skandinávia egésze, ahcjj j a kerékpáros tudja, közleke­dik, s mert ehhez tartja ma­gát, mindenki más is tiszteli; partnernek tartja. Időnk ép­pen lett volna a bicycle keze­lésének megtanulására. A gyártást nyitó magyar kerék­pár, az Adria, esztendőnként már ötezer darabos sorozat­ban került forgalomba az 1893- es évek második felében — az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Rt. állította élő —, ám több, mint kilenc év­tized sem vett rá bennünket a kellő közlekedési illemre. Jármű is, meg nem is sze­münkben a kerékpár. Mintha követnők azon kincstári elmé­ket, akik az első (osztrák-) ma­gyar kerékpáros katonai egy­séget lovassági karabéllyal és gyalogsági oldalfegyverrel sze­relték fel... igaz, ez 1896-ban volt. Amint csak volt az a pá­lyacsúcs is, amelyet hazai ke­rékpárgyártás állított fel 1980- ban, 372 ezer drótszamarat ké­szítve. Tavaly 270 ezerre futot­ta, miközben a kivitel 159 ezerről 11 ezerre zsugorodott. Mintha az egyéni repülő- és állóraj tos időfutamversenye­ket, az üldözéses csapatverse­nyeket csak sportolók vív­nák...! Vívják azokat más terepen is, függetlenül attól, észrevesszük-e. A megyében a legutóbbi években gyorsan nő a kerék­pár népszerűsége. A munká­soknál száz háztartásonként 128, a szövetkezeti parasztok­nál 183, a kettős jövedelműek­nél 196, a szellemi foglalkozá­súaknál 97, az inaktív háztar­tásoknál 70 darab lelhető be­lőlük. Egy év alatt a megye üzleteiben 36—37 ezer új brin­ga talál vevőre, s két, kát és fél ezer darabot emelnek el egy-egy évben a tolvajok, aki­ket, ha rajtacsípnek, azzal vé­dekeznek, siettek volna vala­hová. Az ára tavaly kétezer forint fölé ment átlagosan a drótszamárnak, ezer volt 1970- ben. Régen volt, mint a ... 2,70-es benzin. Ez utóbbinak is szerepe lehet benne, tavaly hetvenmillió forintnál többet költöttek a megyében új velo- cipád utódokra, közöttük — az országosan összesen 212 ezer darab volt ilyen — az im­portból származókra. Bizonyos, hogy megéri az árát. A legol­csóbb közlekedési eszköz. Amit már régen felfedeztek. Amit hasznos újra felfedezni. Mészáros Ottó A Haza! Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában éjjel-nappal zúgnak a gépek, az üzemben három műszak­ban, megállás nélkül folyik a munka. A gépek mellett asz- szonyok dolgoznak, a gép diktálja a tempót. Nem köny- nyű itt nappal sem, hát még éjszaka! Este fél tízkor szállingóz­nak befelé az emberek. • — ök az első fecskék? — kérdeztem a kapu őrét, Kru­csó Jánost. — Dehogy, most jött a ti­zennyolcadik, már fél kilenc óta érkeznek. Blokkoló óránk nincs, a pontosság nálunk be­csületbeli ügy — felelte. Tíz óra, jönnek kifelé a délutánosok. A kerepestarcsai, helyi járat autóbusza, miután elhozta az éjszakásokat, most rájuk vár. Ez az autóbusz a gyári munkaidőhöz igazodik. Naponta hatszor hozza-viszi a dolgozókat. A HÉV tíz óra előtt két perccel elment, a következő vagy negyedóra múlva jön. Melegváitás Az éjszakai műszak már a helyén áll, az üzemben me­legváltás van. Harsányi Al­bertiéi a Fonoda üzemvezető­helyettesével megyünk fel a terembe. Arpási Ferencné, segédmes­ter. GMK-tag. Ma bejött ket­tőre, ledolgozott egy műsza-. kot, és most kezdi az éjsza­kát. — Mennyit alszik? — Holnap reggel hét órá­tól egyig, aztán újra jövök kettőre, másnap reggel hatig. Ezt a tempót csak két napon át lehet csinálni, utána kell egy kis szünet. A hét többi napján csak éjszakázom. — És megéri? — Anyagilag feltétlenül, amíg bírom csinálom. Bár mindenünk megvan, kocsi, ház, de hozzászoktam a jó keresethez, nem tagadok meg magamtól semmit. Hajdú Gyuláné betanított munkás nemrég jött vissza a gyesről, két kisgyermeke van rájuk ilyenkor a férje vigyáz — Közel lakom, kerékpár­ral járok dolgozni. Építke­zünk, kell a pénz, ezért vál­laltam a három műszakot. Hajnali kettő és három között a legnehezebb, ilyenkor alig látok az álmosságtól, aztán el­múlik. Nagyon figyelni kell a gépre, könnyen szakad a szál. A teljesítmény a fonal vas­tagságától függ, Hajdúné vé­kony fonalat gyárt, ebből 80— 82 kiló a norma, műszakon­ként Villámgyors munka Kattanás, egy gép leállt, kétszáz orsó megtelt. Bálint Gáborné szakmunkás hozzá­fog a leszedéshez. Villám­gyorsan, két kézzel egyszerre veszi le az orsókat és dobál­ja az odakészített kosárba. Egy másik kosárból' üres or­sókat rak a tartókra — mint egy zsonglőr. Ráhajtja a be­fűzött karikákat és már in­dul is újra a gép. Hat, hét al­kalommal végzi ezt a műve­letet éjszakánként. Ebből a vastag fajtából 388 kilogramm készül egy gépen. Az előfonoda művezetője, Uzsák Miklós létszámhiány­ról panaszkodott. Tizenhárom dolgozóra lenne szüksége, csak tizenegy van, de csak he­ten vannak itt az éjjel. — A nők idegeit jobban megviseli az éjszakázás, ha az otthoni körülményeik nem a legjobbak. Sokan már fá­radtan jönnek be este, vagy családi problémáik vannak. Hajnali álmosság Már csak fél éve van hát­ra a nyugdíjig Lábát PáIné­nak, aki huszonöt éve dolgo­zik három műszakban. — Szeretem az éjszakai munkát, mert nappal több időm jut a háztartásra. Haj­nalban három és négy óra kö­zött a legnehezebb. Ilyenkor kicsit felállók, tisztogatom a gépet, aztán elmúlik és megy minden tovább. A hét elején kedden, szerdán keveset al­szom, a végefelé már jobban megszokom a nappali alvást Az üzem nagyon zajos, fül­védőnek a svéd gyártmányú Blissom vattát “használják — ha használják —, mert nem szeretik. A műanyag vatta szálai könnyen beleraga'dnak a fülbe és az amúgy is álmos asszonyokat a süket csend még álmosabbá teszi. Enni? Legtöbben a gép mel­lett kapnak be valamit, egy mozdulat — egy falat. Száll a szösz a kenyérre, leállás, A gép diktálja a tcmpát igy éjszaka a íéslsfeillia

Next

/
Thumbnails
Contents