Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

'UŰiiav 1983. OKTÓBER 16., VASÁRNAP A vita része lehet Oktatásfejlesztés Ezekben a hetekben, hóna­pokban különböző fórumokon széles körű társadalmi vita zajlik a felsőoktatás távlati fejlesztési tervéről. Az elkép­zelések mérlegelését segíti adalékokkal, új információkkal Gazsó Ferenc és Laki László könyve, amely A felsőoktatás esti és levelező tagozatának néhány összefüggése címmel az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének gondo­zásában látott napvilágot. Aktualitását az adja, hogy vizsgálati adatok tanúsítják; a hatvanas évek közepétől a fel­sőoktatási intézmények hall­gatóinak 33—47 százaléka az esti és a levelező tagozatra jár. A szervezők elsősorban a to­vábbtanulási esélyegyenlőtlen­ség, illetve az ezt hordozó tár­sadalmi, iskolai, területi kivá­lasztódás oldaláról értelmezték a felhasznált adatokat. Korunk zenéje Hangzásépítők koncertteremben A Korunk zenéje idei eseménysorozata késéssel kez­dődött, betegség miatt elhalasztották az október elsejére tervezett programot. Mindez pesze nem rontotta le az összképet, hiszen az elmaradt Kurtág mű — Jelenetek egy regényből (15 dal Rimma Dalos verseire) — öt nappal ké­sőbb mégis felhangzott. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy bemutatójára a koncert második felében többszörö­sére növekedett a Zeneakadémia közönsége. Ennél többen csak a Rádiózenekar szombati Messiaen-estjén voltak. Igaz, azért közben is akadtak fontos koncertek, többek között a Ensemble Intercontemporain (Párizs) közremű­ködésével, Eötvös Péter vezényletével. Átalakulások Először a karmester műve hangzott fel — Intervalles Interieurs —, amely a valós és mesterséges hanglebegéseket, azaz a rezgések különböző frekvenciáit párosította össze. Eötvös kompozícióiban a hang­Rendhagyó szerzői est Ácsán A krónikás vallomása „Akit arra szült az anyja, hogy hosszú útra menjen, annak a hosszú útra sok útravaló kell.” „Fölkutattuk a múltnak ködbevesző tájait, bebaran­goltuk annak gazverte, kanyargós ösvényeit is, amidőn úgy látszott hogy hőseink jelenbeli döntéseit a múltnak már-már feledésbe menő eseményei, emlékei és élmé­nyei befolyásolják.” Mint minden krónikás, Ker­tész Ákos is arra termett, hogy hosszú útra menjen, s látlele­tet vegyen a korróil, amelyben élünk. Első kötetének — a Hétköznapok szerelme — beve­zető sorai mellé kerestük meg a legújabb mű — Családi ház manzárddal — krónikás zár­szavait. A két mű között eltelt mintegy két évtized munkás­ságát vette számba alkotó és közönsége a minap, egy rend­hagyó szerző esten. Rendhagyó volt az író talál­kozása olvasóival Ácsán, a Galga menti kisközségben. A különösség abban rejlett, hogy ezúttal elmaradt a szokvá­nyos életútvallomás. Viszont Kertész Ákos, az előadómű­vész Kertész Lillával együtt kitalált egy olyan formát, amelynek segítségével a kö­zönség érzelmileg kerülhetett közelebb a regények főhőseivel. A kötetlennek tűnő párbeszéd, amely az író s a közvetítő kö­zött folyt, nagyonis gondos előkészítő munkát kívánt. Olyan kérdések sorjáztak egy­más után, amelyeket bárki fel­tehetett volna, aki olvasta a műveket. De azok is, akik ép­pen most ismerkednek kifeje­zési módjával. Kertész Ákos rövid szavú vallomásai a jól kiválasztott regényrészietekkel egymásra rímeltek, s a hallga­tó már-már úgy érezte; a gondos összeállítás kinőtte ke­reteit, pódiumot kíván. Az íróvá válás talánya min­dig foglalkoztatja az olvasó­kat. Kiváltképpen akkor, ha olyan fiatalok gyűlnek össze, mint Ácsán. A tizenévesek hallhatták a titkot: csak le kell ülni a papír elé és egymás után róni a sorokat. A meg­fogalmazás azt sugallja; nem is olyan egyszerű erről a folya­matról szólani. Hiszen minden alkotó más és más utat tesz meg. Kertész Ákos sem egyU pilianatról a másikra lett író­vá. Kezdeti álma, hogy film­rendező legyen, sikertelen fő­iskolás próbálkozással hiúsult n.eg. hogy majd vargabetű­vel kerüljön vissza, immár dramaturgként, a filmszakmá­ba. A diákévek után egészen harmincesztendős koráig ka­rosszérialakatosként dolgo­zott. Ez az időszak nem múlt el nyomtalanul; a megfigyelt, átélt élményanyag kikristályo­sodása — az egymás után nap­világot látó írásművek. Az első mérföldkő 1958. Megje­lent novellája a Kortársban. Ezt követték egymás után a kötetek: a Hétköznapok sze­relme, a Sikátor, a Makra, a Névnap, a Kasparek, s a Csa­ládi ház mandzárddal. Mind­egyiknek közös vonása a szenvedély, ahogyan Kerté'z Ákos főhősei segítségével pró­bál eligazí tót keresni a világ­ban. A legutóbbi műben pedig eljut annak a kutatásáig, va­jon mi léphet egy felbomlott, régi értékrend nyomába. Az író arra születik, hogy felte­gye a kérdéseket, hogy érzé­kenyen jelzéseket adjon. A végső ítélkezés mindenkinek az egyéni dolga, mert: „hőseink viselt dolgait sem el, sem meg­ítélni nem akartuk, híven azon meggyőződésünkhöz, hogy ez­zel a krónikás átlépné ille­tékessége határait. Erdősi Katalin színváltozásokat és a hangzás térbeli elhelyezését kutatja. Nála nem a hangok egymás- utánisága határozza meg a matéria minőségét, hanem a bennük végbemenő változások. Azok a szinte molekuláris át­alakulások, amelyekben a di­namikai kontúrokat, ritmikai akcentusokat lelassított és fel­nagyított mozgással lehet majdhogynem kimetszeni. Leírva ez talán egy kicsit komplikált, ám az a tétel, hogy a nyersanyag alapvetően meghatározza a mű egészét, mindmáig — így ennél a da­rabnál is — igaznak bizonyult. Eötvös bámulatosan ismeri a hangszerek kínálta lehetősége­ket, nemkülönben az elektro­nikáét, amelynek a jelenléte (például szintetizátor) a kor­társ komoly zenében éppoly meghatározó, mint például a felkészült előadók jelenléte. Ezt bizonyította a második csütörtöki koncert is — esti l'z órai kezdéssel —, amelyen egy korábbi művét, az 1975— l77- ben komponált A szél szek­venciáit adták elő. A negyvenperces zene egy paradoxonra épül: nyugalom a mozgásban — mozgás a nyu­galomban. Fuvola, harmonium, tuba, angolkürt és szélgép vol­tak a felhasznált hangszerek. Kevés (Urabot hallhatunk ma a kortárs zenei termésben, amely erí.yire plasztikusan tárgyias, pedig alapvetően ma­tematikai képletek zenei meg­valósításából építkezik (változó sebességű mozgások, hangma­gasságok, hangmegfordítások, páros és páratlan számú egy­ségek együtthangzása stb.). Madárének Ennek a felismerésére még a vájtfülűek is csak a parti­túrából következtethetnek. Az egyszeri néző pedig érzelmeire hagyatkozva enged a zene csá­bításának és a természeti él­mények alapján átéli a han­gok megmutatta világot. Az idei sorozat legnagyobb eseménye kétségtelenül a már említett rádiózenekari Mes- siaen-est volt. Olivier Mes­siaen a modern zene pápája. Azok közé tartozik, akiknek a legautentikusabb kifejezési eszközük a muzsika. Művei ré- tegszerűek: felidéznek régi dallamokat, mindennapi és egzotikus madarak énekét vil­lantják fel. Pályatársaihoz hasonlóan ő viszont nem szétszed, még atomjaira sem bont semmit, egész egyszerűen természeti csodát épít az eddig analizált elemekből. Persze, ezt sem a hagyományos módon. Időtlen­né, befejezhetetlenné teszi a jelenéseket, miközben színei vei és akkordtömbjeivel folya­matokat indít és állít meg. Közben ügyel a valóság tükré­re is, majdhogynem mindent megmagyaráz. Megszállottság Ezt tette Karl Anton Ricken­bacher karmester is, aki a Chronochromie című nagyze­nekari mű előtt félórás beve­zetőt tartott. Misszionáriusi megszáiii ttság kellett ehhez, ám sck-íok fényt és szépséget felvillantott: általa százak kedvelték meg Messiaen mu­zsikáját. M. Zs. Kiállítás — klub — szakkör Gyömrői tájházavató Tájházat és helytörténeti gyűjteményt avattak tegnap Gyömrőn, hogy legyen végre állandó helye a község tárgyi és szellemi emlékeinek. Szászik Károly, a monori járási pártbizottság első titkára adta át ünnepélyesen a tájházat a nagyközség lakóinak. Nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kiállítás és gyűjtőmunka mellett szeretnék, ha élet költözne a falak közé. A klubszoba, a szakköri helyiség mindig nyitva áll majd az érdeklődők előtt. A helytörténeti kutatómunkán kívül lesz alkalom majd arra is, hogy az iskolások játékosan ismerkedjenek meg a népi mesterségekkel. Több mint három évtizede Pest megye első falumúzeuma nyílott meg Gyömrőn. Hosszú évek múltak el, míg ismét táj­házat avathattak. A község és a járás lakóinak, munkahelyei­nek — a monori járási szolgáltató szövetkezet, a gyömrői vas- és fémipari, a Heliosz ruhaipari szövetkezetek, az építő­ipari szövetkezeti közös vállalat szocialista brigádjai, a süly- sápi Tápióvölgye, a pilisi Aranykalász termelőszövetkezetek, a magyar néphadsereg egyik alakulata — közös munkája tükröződik a tájház létrehozásában. Képünkön: Érdeklődők a falumúzeum bejáratánál. Politikai könyvek Munkakultúra és életmód Marxi alapon, tudományos felkészültséggel vizsgálja, hogy miként függ össze a munka és a kultúra, mennyire nem lehet a kettőt elválasztani. Annál inkább sem, mert a gyakorlati életben tapasztalhatjuk, hogy nem sokat ér az a munka, amelyet nem kulturáltan csi­nálnak. Lehet erre sok példát felhozni, kezdve a nem az én asztalom pincérfelfogástól, az eladó, boltoslány unott kiszol­gálásán át a kőműves csem- pézésig, amely csak addig ma­rad a falon, amíg a mester el nem megy a lakásból. DEMOKRÁCIÁT tanülni. A műsor címe meglehetősen általános, sokféle tartalmat ta­karhat. Mint kiderült, Kövér Tamás riportjában egy fölöt­tébb merész szellemi váhalko- zás körvonalai bontakoznak ki. A csillebérci művészeti tá­borok életébe kalauzol el. Az ország különböző tájairól érke­ző és különféle érdeklődésű fiatolok nemcsak megismer­kednek egymás kedvteléseivel, hanem minden esztendőben valamilyen keretjáték szerep­lőiként formálódnak egymás szavát értő közösségekké. Az idén két és félszáz esz­tendővel kanyarodtak vissza a múltba. A görög poliszok éle­tét elevenítették föl, a korabe­li szokásokkal, magatartások­kal és életformával egyetem­ben. Eleinte kissé értetlenül hallgattam a résztvevők szag­gatott. helyenként elfúló han­gú beszámolóit, mígnem e teljes kép kikerekedett. Amin! a fiatalok, az egészet irányítc és megszervező pedagógusok szavaiból kitűnt, nem valami­féle öncélú kalandozás volt - egy régmúlt világ tájain. Ked­vet szaporító játékosság ötvö­ződött a mának érvényes ta­nulságokkal. A kéthetenként egymást vál­tó fiatalok a táborba érkezvi az antik görög társadalom tag­jainak mezébe öltöztek át Tévés verseny Ostromzár Spanyolországban ezúttal harmincadik alkalommal írták ki a Premio Ondas elnevezésű nemzetközi televíziós versenyt. A barcelonai vetélkedésre az évente rendszeresen jelentke­ző, vagy sorozatműsorokkal lehet nevezni. A Magyar Te­levízió ezúttal a Panoráma cí­mű külpolitikai magazinműsor 1982. szeptember 2-i adásának felvételét küldte el. A címe: Ostromzár, témája bejrúti tu­dósítás. Készítette: Chrudinák Alajos. Nemcsak a sző átvitt, haném valóságos értelmében is. Ma­guk választottak nevet, fog­lalkozást és határozták meg társadalmi helyzetüket is. Volt akinek a rabszolga, másoknak a polgár szerepe tetszett. Mindenki szabadon dönthetett korra és nemre való tekintet nélkül. Például egy tizenöt éves fiú egy harmincéves rabszolga gúnyáját ölthette föl. És ez nem csupán jelképes volt. Ügy is kellett élnie és vi­se rednie, ahogy a szerep meg­kívánta. A gazdag képzelőerővel Csil­lebércre álmodott ókori világ­ban a tábor lakói hamarosan otthonosan mozogtak. Minden nap népgyűléssel fejeződött be. amelyen a Periklész kora­beli demokrácia szellemében szabadon fejthették ki vélemé. nyűket. Ezek valóban a de­mokrácia iskolái voltak. A közös döntések felelősségüket növelte, a kialakult viták pe­dig önálló gondolkodásra és véleményük világos megfogal­mazására sarkallta őket. A megélt hétköznapok cso­dáit az ünnepek felhőtlen örö­me tetézte. Thália papjai — szintén a táborlakókból kiala­kított együttesek — léptek színre hagyományosan bemu­tatva három tragédiát és egy szatírajátékot. Sok szó esik manapság ar­ról. hogy ifjúsági mozgalmunk nem találja meg a fiatalok el­méjére és szívére ható mód­szereket. Nos, íme a példa, hogy az arra hivatott neve­lőkben, pedagógusokban, a kulturális élet egyes képvi­selőiben van erre szellemi készség. Kár, hogy a műsor adós maradt nevükkel. Min­denképpen köszönet nekik, példájuk bizonyára követők­re talál. DISPUTA. Ennek a műsor­nak is fiatalok a szereplői. Ai időnként páratlanul kanyargó beszélgetés a családi élet oly fontos kérdését feszegette, mint a szülők egymáshoz való kapcsolata és ennek hatása gyermekeik életére, jövendő­ben! gondolkodásuk alakú.»sá- ra Ez alkalommal is szívmelen- gető volt hallgatni hogy a mai tizenévesek milyen ál­mokat dédelgetnek magukban az ember; és családi maga­tartásformák tekintetében. Társakra vágynak, akikkel megoszthatják örömüket és bá­natukat. Számukra meg!-ha­tosén idegen az a kérdés, hogy ki viselje a nadrágot. A tisz­tes hagyomány és a jelenkor valósága, együttesen játszik szerepet eszményképeik kiala­kításában. Sz. E. A tudomány oldaláról Fukász azonban nem ilyen gyakorlati példákon elemzi a kérdést, hanem átfogóan, a tu­domány oldaláról közelíti meg, mégpedig a szocialista tapasz­talatok alapján. Van-e a mun­kának kultúrája? -r- teszi fel a kérdést. S egyben vitázik azokkal a szakemberekkel, akik ezt kétségbe vonják, il­letve furcsállják a munkakul­túra elnevezést. Idézi Lenint, aki több írásában is foglalko­zott a munka kultúrájával, az­zal, hogy milyen nevelő szere­pe van a jól végzett munká­nak. A szerző sorra veszi a mun­kakultúra időszerű kérdéseit, a munkakultúra gazdasági­politikai aktualitását, a mun­kafegyelem és a munkavéde­lem jelentőségét, a munkához való viszonyt és annak vonzó­erejét. Vizsgálja és ismerteti Marx és Lenin kultúra- és munkakoncepcióját, a munka- kultúra kidolgozásának elmé­leti alapját. Ezt követően a szocialista fejlődés tapaszta­latait elemzi, majd a magyar munkaelméleti, kultúraelme- leti kutatások tanulságait von­ja le, hangoztatva, hogy a marxi elmélet már régóta fel­tárta: tévedés volna a mun­kát általában, differenciálás nélkül magyarázni, s erre tá­maszkodva meghatározza en­nek definícióját: az alkotó és nem alkotó munka között je- 'entős az eltérés. Ezért az al­kotó munkát kell szorgal­maznunk. Nemcsak azért, mert. az viszi előre a társa­dalom fejlődését, hanem ma­gáért az emberért is. Az al­kotói törekvés, az ember ön­magára találásának. emberi ’énve kibontakozásának, kez­deményezőkészségének az alapja. Történelmi kihívás Mindebből kiindulva fog- 'alkozik azzal a kérdéssel, hogy a társadalom fejlődése me«kívánia a munka kulturá- lódását, mind magasabb mű­veltségre. mind több tudásra "an szükség, ha meg akarunk felelni a történelmi kihívás­nak. ' Éppen ezért különös gondot kell fordítanunk egyes elmaradott vagy hátrányos helyzetben levő rétegek hely­zetére kulturális szempontból is, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a lakosság jelentős részét jelentik. Könyve második részében a polgári „kulturológia” és a munkakultúra problémáit vizsgálja, mégpedig filozófiai, szociológiai és antropológiai megközelítésben. Ismerteti ez­zel kapcsolatban a svájci és a nyugatnémet felfogásokat, a polgári munkapszichológiai törekvéseket a munkakultúrá­ban. összefoglalja a munka- kultúra és az életforma kap­csolatát, amelyet a Népműve­lési Intézet is vizsgált. Ennek alaDján ismertet nem egy munkáséletformát. Ezután a cseneli munkások között vég­zett felméréssel foglalkozik megállapítja, hogy a munka kulturáltsága összefügg a munkások önállóságával, úi’'- tási szándékukkal, s kifejező­dik az innovációs törekvések­ben. Táblázatokat közöl, ■»melyekből még jobban kivi­láglik, hoev mennvire fontos a műveltség, a szakmai hoz­záértés és a szorgalom, a jó­kedvvel végzett munka. Ezzel kancsolatban megjegyzi. hogv érmen a szocialista brigádok néldáia mu‘atia, mennyire r.nntos a közösségi munka, a kötődés a oolitikai-emberi kanesolatokhoz. Szoros kölcsönhatásban Végül arra a kérdésre ke­resi a választ, hogy mi a munkakultúra, hogyan értel­mezzük annak fogalmát. A szocialista életmód és a mun­kakultúra elválaszthatatlan egymástól, illetve a kettő hat. egymásra. Még a szabad idő kulturált eltöltése is kihat a munkára, annak kulturáltsá­gára. Hiszen viselkedési for­mánkkal és emberi magatar­tásunkkal is jelen vagyunk környezetünkben. Ezért nem mindegy, hogyan viselkedik a oincér. az áruházi eladó, a benzinkutas, a munkahelyen a munkás, hiszen kulturáltsá­ga visszahat a környezetre. A környezetkultúra pedig a munkakultúra fejlődésére, az emberi magatartásra. Ahhoz azonban, hogy meg­értsük és tanulságait levonjuk a kötetben tárgyaltaknak, el kell olvasnunk Fukász György könvvét. hiszen a munka kul- 'ú-éia foglalkoztatja az embe­reket. Gáli Sándor Fukász Györgynek nem ez az első műve, amelyet a munka vizsgálatának szentelt. Foglalkozott a munka esz­tétikájával, szépségével, a munka és a művelődés össze­függésével, a munka és a technika kapcsolatával. Most a Kossuth Könyvkiadó megjelentette A munka kultúrája című könyvét, amelyben ennek a témának elméleti és gyakorlati összefoglalását adja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents