Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM 1983. OKTÓBER 15., SZOMBAT Ä holnap korzója Az újjászülető Szédíti utca Úgy ahogy mi szeretjük A bútoráruház és az OTP épülete. Megvalósításuk jövőre kezdődik. Vácnak is van Váci utcája — nemcsak a fővárosnak. Igaz, kissé kopott, a házsor foghíjas, a kirakatok nem csillognak annyira, mint Budapesten. De ez az üzletutca nekünk nagyon kedves, akkor is, ha kevés a műemlék- épület, akkor is, ha innen hiányoznak a százezret érő bundák, a viliódzó fényfeliratok. Apáink, nagyapáink is korzóztak itt, nyitás előtt eszmét cseréltek a kereskedők, diáklányok nézegették magukat iskolába menet a vitrin üvegében. Ez a mi Széchenyi utcánk, ahol ismerősen mosolyog az újságos, ránk köszönnek a másik oldalról, s ahol most már évek óta kerülgetjük az építkezési törmeléket, méltatlankodunk a por, az állványok, a dörömbölő masinák miatt. Kár a haragért. A megszé- püléssel járó kényelmetlenségek ezek. Mert Vácnak most olyan Széchenyi utcája épül, amelyért méltán irigyelhetnek majd bennünket hazai földön. Tóth Dezső, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat építészmérnöke, Vác szerelmese. A vonzalomhoz illő, finomsággal, szépséggel, érzelemmel álmodta meg Vác új főutcáját, melyet most látunk a semmiből kikerekedni. Az első épület a tízes ABC volt, ezt még a KERTI mérnökei tervei alapján építették. A többi azonban már mind Tóth Dezső szakértelmét, ízlését dicséri. Tizenhárom éve készült él az egységes beépítési terv. Valahonnan a 10-es ABC felől így látja majd a korzózó az új és régi épületeket. Felmérték melyek a történelmi, a műemlék jellegű házak. Ezeknek gondosságra, szép ruhára van szükségük. Ezek adják az utca hangulatát, ehhez kell igazítani, a mai XX. századi házakat. Tóth Dezső elképzelései szerint nem utánozni kell őket, hanem harmonizálni hangulatukkal. E törekvést jelzi a tavaly elkészült épület, a 10—12-es szám alatt, melynek földszintjén Ofotért üzlet, fodrász kapott helyet, s emeletén kényelmes lakásokat építettek. Most a 4—6-os szám alatti portán az Állami Biztosító székházán dolgoznak. Jövőre 35 lakás és OTP-fiók lesz a vele szemben levő telken. Két év múlva — ezt ígéri a beruházási program — új bútoráruház és 12 lakás épül ugyanezen az oldalon. Tulajdonképpen egyetlen — de nagyon fontos épület sorsa kétséges. A sarokra — ahogyan az régen is volt —, vendéglő kerülne. Erre azonban a vendéglátóknak egyelőre nincsen pénzük. Talán e probléma is megoldódik, az üzlet- utcát záró, a Március 15. térről rá kaput nyitó háznak is akad gazdája, mecénása. Milyen lesz az új Széchenyi utca? Adjanak erre választ az építész rajzai. De azok megnyugtatására, akik féltik a város hangulatát, nekünk oly kedves patináját, stílusát, hadd ígérjük meg: a Széchenyi utca Széchenyi utca marad. Pontosabban szólva, ha elkészülnek a munkák, olyan lesz valóban, amilyennek mindig is szerettük volna látni. Csulák András Népfrontkrónika Jól sikerült rendezvények Együtt más szervezetekkel István Kálmántól, a Hazafias Népfront Vác városi Bizottságának titkárától kértünk tájékoztatást az előző hetek eseményeiről. Pintér Sándor, a városi népfrontbizottság elnöke 15 aktívának adta át a kiváló, illetve érdemes társadalmi munkás kitüntetéseket. A körzeti titkárok és a munkabizottságok vezetőivel megbeszélték az új választási törvényjavaslattal kapcsolatos fórumok szervezését, a lomtalanítás és a hasznoshulladékgyűjtés feladatait. Sikeresek voltak a szolidaritási rendezvények. A sportstadionban tartott városi nagygyűlésen három és félezren vettek részt. A politikai jellegű kulturális műsor is nagy tetszést aratott. A CEMÜ szákházában Antifasiszta világnap címmel rendeztek szolidaritási gyűlést. Száznál többen jöttek össze a Váci Városgazdálkodási Vállalat dolgozói, hogy meghallgassák dr. Pálfy Józsefnek, a Magyarország fő- szerkesztőjének színes külpolitikai tájékoztatóját. Az előadó sok kérdésre válaszolt a helyszínen. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában a hépfronttitkár beszélt az érdeklődőknek a latin-amerikai népek életéről. Az őszi hetekben megélénkült a körzeti bizottságok és a munkabizottságok tevékenysége. Külön említést érdemel, ' hogy a 2-es körzeti bizottság felvette a kapcáolatot az MTESZ vezetőségével, az Autóklub váci csoportjával és a Vízművek kultúrfelelősével abból a célból, hogy kölcsönösen szervezzenek egymás rendezvényeire. Weisz György, a városi tanács elnöke tájékoztatta a népfrontbizottságot az időszerű beruházások alakulásáról. Sokan megkeresik a Sztáron Sándor utcai népfrontirodát közérdekű panaszaikkal, bejelentéseikkel. Többen kifogásolták, hogy a Széchenyi utca és a Lenin út kereszteződésénél levő forgalomirányító lámpa gyakran elromlik. A Sirály utcában lakók panaszolták, hogy területükön hetek óta szünetel a közvilágítás. A deákváriak a kenyér és a tej minőségét kifogásolták, s intézkedést kértek a lejárt szavatosságú élelmiszeráruk, konz.ervek ügyében. Ugyanakkor örömmel jelezte több váci lakos, hogy a kommunális-költségvetési üzem munkatársainak rendszeres városellenőrzése óta tisztábbak a járdák a városközpontban. A Marx tér posta felőli oldalán lakók és a Kötöttárugyár környékén élők szemétgyűjtők kihelyezését kérik. Papp Rezső A Menyecskehsgy és a Penci dcmb Hazai művész-párlata A Pencá Falumúzeum régészeti, néprajzi és helytörténeti tárgyakat, dokumentumokat bemutató gyűjteménye októberben otthont ad a helyi születésű művész, Sándorfalvi Sándor olajfestményeiből rendezett kiállításnak is. A művész szülőfalujába való visszalátogatásának már hagyományai vannak. Most harmadízben mutatja be az alkotó a penci közönségnek munkáit. Sándorfalvi Sándor Pencen töltött évei alatt ismerkedett meg a képzőművészettel. Nem volt alkalma arra, hogy intézményes keretek között képezze magát. Áron Nagy Lajos és Ballagó Imre festőművészek segítségével, autodidakta módon szerezte ismereteit és fejlesztette művészi gyakorlatát. Székesfehérváron telepedett le, s az ottani művészek köréhez csatlakozott. Rendszeresén szerepel a Fejér megyei Képzőművészek Tárlatán. Székesfehérvárott több önálló kiállítása is volt már. Többed- magával Balatonfűzfőn, Pusztavámon, Mórott, Esztergomban, Inotán, Várpalotán és Dunaújvárosban állított ki. Munkája elismeréséül a székesfehérvári Városi Tanácstól két ízben kapta meg az Álba Regia érmet; ugyancsak művészi tevékenységét értékeli Győr város plakettje. A művész első penci bemutatkozásakor a háború előtti évek komor hangulatú, • sötét színvilágú képeivel találkozhatott a közönség. Mindazok, akik az alkotó pályáját, életPályaválasztó diákoknak Madártávlatból, a Március 15. tér irányából ilyen lesz az utca bejárata, s bal oldali frontja Pályaválasztási tanácsadó kiállítás nyílt október 3-án a váci SalLai laktanyában. A helyőrségi művelődési otthon és a laktanya parancsnoksága által szervezett, október 13-ig tartó kiállításon az Elődeink fegyverei 7— fegyvereink elődei, Egy évezred fegyverei, Képek a magyar néphadsereg életéből című fotódokumentumok, a honvédelmi könyvnapok és az ünnepi kiadványok könyvei voltaik láthatók. Az ünnepélyes megnyitón Kocsis János alezredes rámutatott az ilyen bemutatók jelentőségére, a hazafias, honvédelmi nevelésben. Külön hangsúlyozta, hogy a kiállítás megszervezésével segítséget tud nyújtani a laktanya Vác város és járás általános és középiskolás diákjai körében folyó honvédelmi nevelőmunkához. A fekete lőpor és a tűzfegyverek feltalálása mérföldkövet jelentett a hadviselés történetében. Jelentőségét és gyors fejlődését sokoldalúan mutatja be a kiállítás második része. A kanócos puskák hátrányait előbb a dörzske- rekes, majd az ütőkaka.sos gyújtószerkezettel próbálták megszüntetni. Ez utóbbi legelterjedtebb típusa a spanyol- kovás puska és pisztoly. Az 1860—85. közötti idő a puska fejlődésének legváltozatosabb, legforradalmibb szakasza. Megjelentek a hátul- töltős puskák, később az ismétlő puskák is. Az első világháború állásharcainak közelharc lőfegyvere a pisztoly volt. Tűzereje azonban kevésnek bizonyult. így született meg a géppisztoly. útját figyelemmel kísérték. Második penci kiállításán a világ távoli tájainak festői szépsége iránti fogékonyságáról tanúskodtak művei. A mostani kiállítás olajfestményeit az ifjúság, a felkészülés éveinek színhelye, valamint az alkotói pálya színhelyei és élményei ihlették. Hat penci témájú képet mutat be ezen a kiállításán. Az öreg szilfa, a Penci doipb, a Menyecskehegy és a Hárs- völgy, ahol Petőfi is járt című művek az itteni tájra való szeretetteljes, meghatott hangvételű emlékezés képei. Az Anyám emlékére és a Penci lakodalom c. festmények az emberi kapcsolatok meghatározó erejét tükrözik. Penc mellett a dunántúli táj és Székesfehérvár a művész ihletforrása. Tájképei, melyek a Balaton vidékének és Székesfehérvár részleteinek a megörökítői, mutatják a művész fogékonyságát a természetben és mindennapi környezetünkben megnyilatkozó festőiség iránt. Erről tanúskodnak csendéletei is, vagy az emberi tevékenységformáknak konkrétan nem Penchez köthető megnyilatkozásait feldolgozó munkák is: Köcsögvásár, Paprikavásár. Valamennyit az élénk színek és az impresszionisztikus ecsetkezelés jellemzi. Megfigyelhető, hogy egyes képein apró foltokban teszi fel a festékét és erőteljes színekkel dolgozik, míg más alkotásain — különösen a balatoni tájképeken — szélesebb ecsetvonásokkal és tompítot- tabb színárnyalatokkal él. A színeknek és formáknak foltokra való bontását elsősorban nem a kép fényviszonyai határozzák meg, hanem a fes- tőiségre való törekvők. Sándorfalvi Sándor téma- választása a hagyományok tiszteletéről, állandó emberi értékek kereséséről tanúskodik. A kiállításnak a műalkotásokhoz méltó elrendezése Ja- kus Lajos múzeumigazgató munkáját dicséri. Központi helyre került a művész önarcképe, valamint az öt legerősebb szállal a faluhoz kötő emlékre utaló kép, az Anyám emlékére című. A rendezés a továbbiakban nem csupán tematikai szempontokhoz igazodott, hanem a színkezelés és formavilág hasonló, ill. ellentétes vonásait is igyekezett hangsúlyozni, s ezzel ez alkotások értékének kidomborítását valósította meg. Bakonyvári M. Agnes j Jegyzet Mit segítsünk? Ügy illik, hogy feltegyük a kérdést azoknak, akik a családjuktól távol élve, hetenként vagy kéthetenként egyszer utaznak csak haza. Részükről ez nem valamiféle különc életmód. A munkásszállások lakóinak többsége az építőiparban dolgozik azoknál a vállalatoknál, melyek megrendelői a lakáshoz jutni kívánó szövetkezeti tagok, vállalatok, intézmények. Építkezni nem lehet mindig csak egy helyen, ugyanabban a városban. A házak egyszer felépülnek, s kezdeni kell máshol. Az építőmunkás életformája nyugdíjazásááig a vándorlás. Egyiküket, másikukat, mintegy minősíti az is, hogy az országnak melyik nagy, szocialista beruházásain szerezték meg tapasztalataikat. A kérdésünkre bizonyára érkezne válasz, nem is kevés. Mint, ahogy érkezett a nyáron az ÉVM Szolgáltató Vállalat kezelésében levő Kőhíd utcai DCM munkásszállás lakóitól is, akik egyértelműen a környék kereskedelmi szolgáltatásainak a megjavítását kérték, mivel távol a városközponttól, munka után elég nehéz arrafelé beszerezni a szükséges élelmiszereket. 'Vácott ez ez említett munkásszálló a legnagyobb, tegyük hozzá, a legmodernebb is. Megközelítőleg jó a házikönyvtára, sokan felkeresik, olvasgatnak, de még sokan is hiányoznak a könyvtári tagok listájáról. Minden épületszinten van televízió, 2—3 személyes szobákban, modern berendezések szolgálják a kényelmet, az ablakok a Duna, vagy a Naszály felé nyílnak. Elektromos főzőlapokon készíthetik a vacsorát azoka akik nem kedvelik az üzemi kosztat, vagy keveslik az adagot. A lakók többsége azoknál a vállalatoknál dolgozik, melyek felújítási, vagy beruházási munkákat vállalnak a városszéli nagyüzemben. A város másik végén a Rádi úti munkásszálló az ismertebb, ahol a PÁÉV dolgozói laknak, s ez már korántsem olyan modern, mint az előbbi. Ám annál is korszerűbb a Pamutfonóipari Vállalat váci gyára Vám utcai leányszállása, melyet akár garzonlakásnak is elfogadhatnánk. Ezt az épületet is a munkaerő-kereslet miatt építették, így valamivel könnyebb utánpótlást nyerni a fonó szakmának.' A továbbiakban most elszürkül a kép. Evekkel ezelőtt folytak ugyan törekvések a csip-csup kis szálláshelyek feltérképezésére, s néhol sivár kép tárult a vizsgálódók elé, mert egy. általán nem lehetett őket hétközi otthonnak minősíteni. Valaha, lelkes váci pedagógusok járták az akkor még létező C telepi barakktábor, a Quell Rudolf utca, a PÁÉV munkásszállásait, s megtalálva a hangot, hasznos előadásokat tartottak az embereknek. A feltérképezésen, a szociális normák, az otthonosság előmozdításán túl ismét ez lenne a feladat. A DCM szállásán elismeréssel szóltak arról az emberek, hogy rendszeresen filmeket vetítenek, műsorokat rendeznek a szállón a váci Kultúr Mozi és a Madách Imre Művelődési Központ jóvoltából. Láttak itt már magyar nóta és operettműsort és karatebemutatót is. Szólni kell arról is, hogy a magányosság könnyen kikezdi az ember lelket. Így hát, mi tagadás, sok a problematikus személyiség. A közösség segíthet rajtuk, de a közösségnek ehhez szakmai segítségre van szüksége. Ezt a város értelmiségétől kaphatná meg. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) 4
