Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Jegyzet Képek 'Ű'rdekes. Megfigyeltem, hogy mindig más, más színben, hangulatban tűnik elénk a Széchenyi utca dél­előtti és délutáni forgata­ga, amikor majdnem annyi az ember, mint a pesti kör­úton. No persze, az ará­nyokhoz viszonyítva. Más hangulatot kölcsönöz az öreg házak homlokzatáról visszatükröződő eső utáni napragyogás, mást a nyári hőség fényostroma, s mást most is, a kora délutáni őszi fény. Az utca képét még tar­kábbá teszik az áruház előtt eladásra kínált bősé­ges választékú, sokszínű gyümölcskupacok, a piros paradicsomhalmazok, a nagy szemű, ízes szőlőfür­tök, savanykás ízű piros almák és édes körték. A látvány egybe olvad az ut­ca képével, ami átalakuló­ban van. A sarki mély, munkagödör előtt komp­resszorok motorjai dohog­nak, új ház alapja készül, odalent emberek teszik a dolgukat. Ezután csak sar­kon kell fordulni, s máris más a kép, a barokk főtér csendje, harmóniája áraszt másféle szint és nyugalmat. Jó kint járni az utcán, már a nap ereje sem izzaszt, s lám a tanácsháza előtti tér díszkútja, puttói társa­ságában, a kispadon maga alá húzott lábakkal ezt él­vezi a fiatal lány, miköz­ben könyvet olvas. At a fényben szikrázó téren, a Tabán öreg házai közé, le a lépcsőkön a Dunához. Mind, mind más hangulat, más színe a városnak, más látószögből figyelik utunkat a barokk tornyok, kerek, nagy óra­szemeikkel. A Halászkert teraszán mindössze két vendég ül, a pincér fehér kabátjáról visszaverődik a fény. A parti sétány pad­jain nénikék társalognak, s közben ujjaik is fürgén mozognak, köztük a hor­golótűvel. Békés, szép, öregkor — gondolom. A gesztenyefasor alatt már száraz avarként zörög a le­hullott levelek halmaza, mikor a kis teherkocsira rakják, hogy tiszta legyen a környezet. A fentről lefelé húzó vontatón és uszályain há­tul osztrák lobogót lenget a szél, mögötte a kedvelt kép, a Dunakanyar fölé magasodó hegyek csúcsos, hullámos vonalai, előtte pedig az ellenkezője. Su- rány, Horány távol kéklő nyárfasorai alföldi tájat idéznek a szigeti síkságon. Fény, nagyon sok fény. Délután még nem arany, hanem széles ezüsthíd a fo­lyón. Felberreg a komphajó motorja, gyorsan sikló mo­torcsónak közeledik. Mindenfelé mutatja ma­gát az ősz. Mintha tisztább lenne a levegő, s messzebb hallatszana a kiáltás. El­raktározzuk a kempingsát­rat, amely egy hónappal ezelőtt még a túlparton szí­nezte narancssárgán a sás­sal, fűvel benőtt térséget, s ősi ereklyénk, nomád szertartásaink relikviája a bogrács is pihenhet vagy fél évet. A pokolszigeti dús lom- bozatú fáinak zöld színei között viszont még hiába keresem a halványabb, fa­kóbb, meg a mindig ma­rasztaló látványként ki­bukkanó élénk sárga folto­kat, az nincs még sehol, nem úgy, mint más esz- iendőben. Mire való ez az őszi leltár — kérdezheti aki ed­dig végigolvasta a szöveget. Talán arra, hogy nem fért meg bennem — válaszolha­tom bizonytalanul, s hozzá tehetem mentségül. Meg azért, hogy nekem ez jelenti a nyugalmat, a békét, azt az emberi fi­gyelmeztetést, hogy a na­pok rohanó egymásutánisá­gában ezt is észre kell vennünk, megbecsülnünk, mert érték. Örömök forrá­sa. Oa pár szóval is, no meg civil módra, azok előtt is illik tisztelegnünk, aki- {két a héten ünnepeltünk, í akik szűkebb, tágabb ha- \zánkra, e napfényes ősz nyugalmára vigyáznak. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1983. OKTÓBER 1., SZOMBAT Őszintén a távbeszélő-hálózatról Mi várható az ezred fordulóig ? Kulcsár István, aki eddig New Yorkban működött mint a Magyar Rádió tudósítója, egyik hetilapunkban írt a ten­gerentúli telefonigénylés lehe­tőségéről. Ha reggel valaki — aznap estére — kérd a vonal bevezetését, neun lepődnek meg, csak egyet kérdeznek: Milyen színű legyen a készü­lék? Hazai viszonylatban em­lékszünk 1948 tavaszára, ami­kor a KPM úgy toborozta az új telefonelőfizetőket, hogy díj­talanul vállalta a vezeték meg­építését a megrendelő ottho­nába ... Türelmetlenek Manapság hazánkban más a helyzet. Sok a türelmetlen igénylő és hónapok, esetleg esztendők kellenek Észak-Pest megyében is a megrendelt táv­beszélő-készülék vonalának a kiépítéséhez, egy-egy új állo­más • átadásához. Molnár Sán­dor, az Észak-Pest megyei Távközlési Üzem vezetője őszintén beszélt a legutóbbi városi tanácsülésen arról, hogy mennyiség tekintetében a lehetőségek és az Igények összhangjának a megteremté­se sajnos nálunk még évtize­deket vesz igénybe. A szakminisztérium ismeri a helyzetet.. Az országos távbe­szélőhálózat, s az ezzel 'kap­csolatos szolgáltatás fejleszté­sére 15 éves — hosszú távú — terv készült. Ez a VII., a VIII. és a IX. ötéves tervidő­szakot fogja át. Végső célkitű­zés: az országos hálózat teljes automatizálása az ezredfordu­lóra. Vácott az automatizálásra 1961-ben került sor, 2000 kapa­citású crossbar-központ üzem­be helyezésével. Ez a központ hat év alatt megtelt, s 1980- ban további 2000 állomáskapa­citással bővítették. Jelenleg 1495 főállomás, 1234 ikerállo­más tartozik a váci, Marx té­ri távbeszélő-központhoz. Ha hozzászámítjuk az alközpont­hoz csatlakozó mellékállomást, ez azt jelenti, hogy napjaink­ban 5659 beszélőhely áll ren­delkezésre. A távbeszélő-ellátottság mé­rése beszélőhely-sűrűséggel történük. Beszélőhelyek: a kö­zületi, a lakás, a nyilvános ál­lomások és az alközponti állo­mások. Mindezeket figyelembe véve Vácott a mai beszélőhely­sűrűség megfelel 16,1-es muta­tószámmal az 1990-re tervezett országos 16-os átlagnak, s másfélszerese a fenti időpont­ban várható vidéki átlagnak. A következő évek fő feladata a váci járás területén levő ké­zi kezelésű központok átcseré­lése automata központra. Ez a manuális szolgáltatás auto­matizálását jelenti annak érde­kében, hogy járásunkban — s az egész országban — vala­mennyi állomás részére meg­bízható éjjeli-nappali szolgál­tatás legyen biztosítva. Alsóváros és Deákvár Előreláthatólag a következő években nem lesz lehetőség a lakossági. Igények kielégítésére. A nyilvános állomások szá­mának a növelését, a közületi megrendelések teljesítését rangsorolják kedvezőbben az egyéni igényekkel szemben. Telefonnal nem rendelkező te­rületeken új állomásokat ak­kor lehet felszerelni, ha kábel­vonalak épülnek, amelyek biz­tosítják a központhoz történő csatlakozást. Az alsóvárosi új lakótelep telefonhálózata a C Októberi előzetes Művelődési intézményeink októberi programja sok vál­tozatosságot ígér. Nagy érdeklődés előzi meg a Rock Színház harmadikai vendégjátékát. Lázadók cím­mel felújítják a sikeres dalo­kat, s Farkasok címmel rock­fantáziát mutatnak be. A Szentpétery-bérlet első előadá­saként fővárosi színészek mutatják be a Stílusgyakorla­tok című cabarettet. Sor ke­rül a Pódiumbérlet első be­mutatójára is: Eszmélés cím­mel láthatjuk Kovács Titusz és ifj. Nádas László estjét. A Váci Nézőtér bemutatója a Darázskirály lesz: ez egy monodráma Kondor Béla em­lékére. Pécsi Ildikó ismét Vácra látogat, 27-én tapsolha­tunk Bizalom című, önálló estjének. A kiállítások sorát Korniss Péter fotóművész (a Vác cí­mű kötet egyik szerzője) ki­állítása kezdi. Legszebb felvé­teleit hozza városunkba. Le- hotka László festőművész Le­begés című kiállítását testvére, Lehotka Gábor orgonaművész nyitja meg. Október 7-én, 8-án ég 9-én kerül sor a mű­velődési központ nagytermé­ben az Interdia Show ’83 cí­mű, nemzetközi színesdia pá­lyázat bemutatóra. A Duna­kanyar Fotóklub felhívására 10 ország 38 klubja küldte el kollekcióját. A főtéri bemuta­tóteremben továbbra is meg­tekinthető lesz az iparművé­szeti kiállítás. Aí emeleti ga­léria október hatodikéig mu­tatja be a VI. nyári gyermek- képzőművészeti tábor alko­tásaiból rendezett kiállítást. A gyermekprogramok közül megemlítjük a Budapesti Gyer­mekszínház és a Ludens pan­tomimegyüttes előadásait. Lesz októberben is mese­filmvetítés, zenés irodalmi műsor, valamint játékos ügyességi vetélkedő. A Madách hétvége október 22-én és 23- án jelentkezik első, kísérleti bemutatókkal. A kora délelőt- től estig tartó sorozatban lesz irodalmi műsor, játék, film­vetítés, színműbemutató — gyermekeknek és felnőttek­nek. P. R. fi jelű épületig 1981-ben megépült. Ezen a területen a hálózat teljes kiépítésére eb­ben az ötévés tervben nem ke­rül sor. Nyilvános állomások Molnár Sándor arról is tá­jékoztatott, hogy az alsóvárosi és a deákvári városrész háló­zatának kiviteli terveit a Bu- dapest-vidéki Postaigazgatóság Tervező Irodája készíti. A je­lenlegi helyzet alapján a vasú­ton túli területen nem lehet a következő három évben kedve­ző változásra számítani. Vácott a telefonhelyzet a 100 lakosra eső beszélőhely sű­rűsége és a 100 lakásra jutó telefonellátottság kedvezőbb az országos átlagnál. Így a nyil­vános telefonállomások üzem­be helyezéséhez szükséges, to­vábbi feltételeket kívánják megteremteni és ezeknek az állomásoknak a számát növel­ni. A posta rendelkezésére álló anyagi eszközöket arra a terü­letre kell fordítani, ahol nin­csen automatikus távbeszélő szolgálat. A távközlés fejlődése az utóbbi 10 évben felgyorsult ugyan, de több évtizedes lema­radás felszámolásához a jelen­legi lehetőségek nem elégsé- .gCgtJk, UMSSM ít Papp Rezső Munkában az építőbrigád Ipar a mezőgazdaságban Túróczi Ferencet a sződi Vi­rágzó Termelőszövetkezet ipa­ri üzemének vezetőjét kérdez­tük meg: — Mit építenek az üzem területén? — Két éve kezdte el a mun­kát, panelos épületből alakítja ki a váci Magasépítő Közös Vállalat a forgácsolóműhelyt. A tervek szerint ez év végére ezt be kell fejezni. — Hol tartanak most a munkálatok? — A 400 négyzetméter alap- területű épület belső szerelé­sét kezdik meg rövidesen. Az épület egyik végén lesz a ka­zánház. A másik végén szer­számkiadó és művezetői iroda készül. A falak itt már állnak, a belső szakipari munkát kell itt is elvégezni. Középen he­lyezkedik el a forgácsolómű­hely csarnoka. Ha átadjuk ezt a létesítményt, a régit lebont­ják. Szinte végszóra nyit be a tsz központjának irodájába Ha­lász Sándor, a pártvezetőség titkára, aki azt mondja: — A régi gépszín műhelyét alakítjuk át javítóműhelynek. A szerelőcsarnok az év végén készül el. öt műhelyben fog­nak dolgozni az emberek, mintegy 500 négyzetméteres területen. Nagy Péter János Épül a gépműhely szerelőcsarnoka Az év végére elkészül a forgácsolóműhely is £orut>szki Dezső felvételül á Tragar-gyűjtemény órái fürtének! tudatunk formáiéi A váci görög templom kiál­lítótermében október 2-től a jövő év március 15-ig tekint­hető meg az a kiállítás, amely bemutatja Pest megye múzeu­mainak történeti gyűjtemé­nyéből származó és a magán- tulajdonban levő védett tár­gyak közül azokat, amelyek iparművészeti értéket képvi­selnek és a 19. század életstí­lusát és lakáskultúráját pél­dázzák. Egyúttal a megyei köznemesség és városi polgár­ság otthonainak tipikus, álta­lánosan elterjedt berendezési tárgyai voltak. Festett legyezők Bemutatásra kerül néhány olyan egyedi darab is, ame­lyek iparművészeti értéküknél fogva is jelentősek: pl. a váci Tragor-gyűjtemény órái, a gö­A százéves asszony Scbasesu volt orvosaiéi Kevés ember mondhatja el ma­gáról: megértem 100 évet. E keve­sek közé tartozik a nagymarosi özvegy Csaba Alajosné. Takaros családi ház áll a Bajcsy- Zsilinszky utcá­ban. Gyerekei, unokái lakják. Az idős asszony több mint 60 éve él a nagyközségben; Édesanyám nyolc gyermeket szült — kezdte emlékezéseit nyug­díjas asszonylánya Burgermeiszter Józsefné. — Ha jól számolom, anyámnak 20 uno­kája van. Hiába, népes a mi csa­ládunk. Csaba néni 92 éves koráig ellátta magát, önálló ház­tartást vezetett. 60 éves koráig még a nehéz krumplis­zsákot is meg­emelte. s könnye­dén a vállára vet­te. — Hallatlan nagy erő volt ben­ne világéletében — folytatja Bur- germeiszterné — szinte heccelte a leány unokáit; no mi van, gyengék vagytok — kér­dezte cipekedés közben. Elrepült az idő felette. Azt írja meg érdekes­ségképpen, hogy sohasem volt or­vosnál. Bár látá­sa már nem éles és dolgozni sem tud, mégsem fek­szik naphosszat az ágyban. hanem sétálgat a kertben vagy beszélget a lányával. . Fiatal korában földmű­veléssel foglalko­zott és nagyon so­kat dolgozott. Mi. a gyerekei csak a legnagyobb szere­tettel beszélünk róla, hiszen mo­sott. főzött, taka­rított ránk. A Nagyközségi Közös Tanács, a helyi Vöröskereszt és az általános is­kola úttörői ma bensőséges ün­nepség keretében köszöntik az idős asszonyt. N. P. J. döllői helytörténeti gyűjte­mény Blaha Lujza hagyaté­kából származó ékszertartó szekrénye és a Lotz Károly által festett legyező, valamint a tápiószelei Blaskovich-gyűj- teményből a gömb alakú var­rószekrény, ezek mellett a 16. századi erdélyi ötvösművészet néhány remeke. A váci Vak Bottyán Mú­zeum, az aszódi Petőfi Mú­zeum, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény anyagából és a magántulajdonban levő védett darabokból rendezett kiállítás tárgyai, múzeumok raktáraiból és a nyilvánosság számára nem hozzáférhető környezet­ből kerültek most a közönség elé. Egyedül a Blaskovich-gyűj- temény bútorai, ötvös-, üveg- és kerámia tárgyai szerepel­nek Tápiószelén állandó kiál­lításon. A kiállítás rendezője, Pam- lényi Klára, a szentendrei Fe- renczy Múzeum történész-mu­zeológusa arra törekedett, hogy a bemutatott tárgyak ön­álló művészi értéküket mutas­sák. A rendezés időrendi el­vet követ, jól mutatja a 19. századi stílusirányzatoknak a lakberendezési, használati és díszítő tárgyakon is jelentkező gyors változását, sokféleségét. Jól érzékelhető ez az azonos funkciót betöltő bútorok ese­tében (rokokó ülőgarnitúra, biedermeier asztal karosszé­kekkel). Ezüst és kerámia A 18—19. században készült használati tárgyak egyaránt részévé váltak a 19. századi városlakó polgár otthonának. Mutatja ezt a 17—18. század fordulóján készült ékszertartó szekrény Blaha Lujza hagya­tékából, vagy a 18. századi íróasztal a szentendrei Héder- uáry-villából. Ahogy a tárgyak készítésé­nek ideje, úgy a keletkezés képe is változatos képet mu­tat. A kiállított anyag alapján önálló műhelyre nem lehet következtetni — kivéve a váci órákat. Az ezüst és kerámia darabok nagy része megyén kívülről származik. A Szlová­kia és Erdély területéről szár­mazó tárgyak magyar meste­rek alkotásainak tekinthetők, de a Pest megyei városlakók otthonukat nyugat-európai munkákkal is ékesítették (Bla­ha Lujza hagyatékából az ék­szertartó szekrény németalföl­di). A 19. századi város ottho­nainak hangulatát segítenek felidézni a kiállításon korabe­li arcképek, tájképek, vala­mint nagy méretű tárgy- és interieur-fotók. A tárgyak meghatározását segítette dr. Darkó Jenő, az Iparművészeti Múzeum mun­katársa, aki majd a kiállítást is megnyitja. Vásárolnak is A kiállításon szereplő búto­rok és használati tárgyak tí­pusai több huszadik századi otthonban is előfordulnak. Er­re utalnak a váci görög temp­lomban bemutatott, magántu­lajdonból származó darabok. A tulajdonosok, akik erre a kiállításra kölcsönadták be­rendezési tárgyaikat, felis­merték, hogy azoknak törté­neti értéküknél fogva köz­kinccsé kell válniuk. A me­gyei múzeumok szívesen vásá­rolnának is olyan darabokat, amelyek a múlt megismerte­tésével formálják történelmi tudatunkat, alakítják ízlésün­ket. Jó lehetőséget kínál a kiál­lítás arra, hogy a látogatók, bizonyos műtárgycsoportokkal közelebbről megismerkedve a jövőben a múzeumok ilyen jellegű gyűjteményének gyara­pításában segítsenek. Bakonyvári M. Ágnes ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents