Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

1983. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK A beígér küldöttség programja Testvéri kapcsolatok Beszélgetés Minko Pankovval, a Szófia megyei Ttnuízs efnökével A szerdai napot Vecsésen és Nagykőrösön töltötte az a testvérmegyei delegáció, mely Minko Pankovnak, a Szófia megyei Tanács elnökének ve­zetésével hétfő óta tartózko­dik hazánkban. A tegnapi program a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezetben kezdő­dött, ahol a nagyüzemi es a háztáji gazdálkodás kapcsola­ta volt a küldöttek érdeklődé­sének tárgya, s elismerést váltott ki bennük a családi muhkamegosztásban rejlő le­hetőségek jó kihasználása. Nagykőrösön, bevezetőül Kocsis Jánosné, a városi ta­nács elnöke ismertette a több mint hat évszázados település életét. A delegáció ezután felkereste a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépis­kolát és Szakmunkásképző In­tézetet, ahol megtekintették a nyelvi laboratóriumot, és az iskolai számítógépet is. Délután — ár. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke kíséretében —, városnéző sé­tára indultak a bolgár vendé­gek, megtekintették Nagykő­rös múzeumát, új iskoláját, lakótelepét, és egyik önkiszol­gáló AEC-áruházát. A prog­ram a Nagykőrösi Konzerv­gyárban tett látogatással zá­rult. Közelebb kerül a közigazgatás az emberekhez A bulgáriai Szófia megye Tanácsának elnöke, Minko Pankov immár másodízben ér­kezett delegáció élén Pest megyébe. Arra kértük, tájé­koztassa olvasóinkat a testvér­megye eredményeiről, felada­taiból, értékelje fiz eddig; együttműködést. — A világszerte tapasztal­ható gazdasági változások nálunk Is éreztetik hatásu­kat. A kiutat a mi orszá­gunkban és Szófia megyében ii a hatékonyság növelésében, a tartalékok feltárásában, a munkafegyelem erősítésében látjuk. Rengeteg a hasonlóság a két megye tanácsainak mun­kájában. hiszen a bülcsődés kortól az idős kbrig ott is, itt is mindenkinek akad ügye a közigazgatással, a szociális problémák, a lakásgondok, a- oktatás, az egészségügy, a kommunális ellátás kapcsán. — Melyek Szófia megye legidőszerűbb feladatai? — Csak néhányat ezekből, ízelítőül. A Hazafias Front szervezésében ez év decembe­rében kerül sor megyei és já­rási választásokra. Nálunk is tapasztalható a tendencia; meg kell erősítenünk a helyi taná­csokat, szeretnénk közelebb vinni a közigazgatást az em­berekhez. Immár második esz­tendeje önállóak Szófia megyé­ben a helyi tanácsok, s bizo­nyos — korábban megyei — teendőket most a járások lát­nak el. A közelmúltban kez­dődött nálunk az oktatási re­form. Hatéves kortól napkö­ziotthonos iskolába íratják a gyerekeket, tíz osztályos a kö­telező oktatás, s ezt követi a fakultatív rendszerű közép­fokú ismeretnyúitás. A oálya- választásról néhány szót; ke­vés fiatal törekszik mananság — talán a korábbi években kialakult műszaki orientáltság miatt — a mezőgazdaságba, vagy az építőiparba. Ez utób­biban pedig nagyok a gond­jaink. mert a megye építő munkásai a fővárosba járn-k dolgozni, s a távolabbi me­gyékből jönnek hozzánk az építők. Az ingázás nálunk sem ismeretlen. — Az eddig kialakult kap­csolat mennyiben segíti a kö­zös gondok meroldárát? — A gazdasági-társadalmi struktúra szocialista. s az en berekről való gondoskodó közügy mindkét országban. A tapasztalatcsere, egymás meg­ismerése rendkívül hasznos. S természetesen hozzájárulnak az áruházi napok választék­cseréi is a kapcsolat gazdagítá­sához. Ügy tervezzük, jövőre Szófia megyében kínálunk ilyen akció keretében Pest megyében gyártott terméke­ket. — Miben látja a mostani látogatás hasznát? — Az itt töltött rövid idő alatt is módom nyílt lemérni a fejlődést. Mély benyomást tett rám az'emberek dinami- kussága, munkaszeretete, derű­je, ezt tapasztaltam a szent­endreiek, a nagykőrösiek kö­zött is. Lehetőséget látok a háztáji gazdaságok tevékeny­ségéről szerzett tapasztalatok otthoni felhasználására, s tet­szett, ahogyan a Toldi isko­lában sikeresen és szervezetten oldják mog az általános mű­veltség és szakmai tudásszint emelésének integrációját. V. G. P. Szerelés előtt Mínssé^próha w: Barcza Zsolt (elvitele A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában éven­te csaknem négy és fél millió csapágyat gyártanak. Ennek mintegy 70 százalékát expor­tálják. Többek között szállíta­nak az USA-ba, Jugoszláviába cs Csehszlovákiába. Képün­kön: Erdélyi Jánosné összesze­relés előtt vizsgálja, minősíti a csapágyakat. Műszakonként 3 ezret. Nemzetközi tanácskozás A szakszervezetek jogi kérdései Bulgária, Csehszlovákia, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Magyarország szakszervezeti központjainak jogi, illetve munkajogi kér­désekkel foglalkozó vezetői október 10—12. között Buda­pesten tanácskoztak. A SZOT szákházában megrendezett konferencia résztvevői a szo­cialista országok szakszerve­zetei tevékenységének jogi szempontjait, valamint a szakszervezeti jogsegélyszol­gálatok munkáját vitatták meg. Ezen túlmenően tájékoztatták egymást a szakszervezeteket érintő időszerű jogalkotási kér­désekről. Sokaéangií kérdés Az öntözés megyei dilemmái Mérlegelni kell, megéri-e a beruházás? Elmúlt a nyár, s elcsendesedett az aszályt kísérő vita is az öntözésről. Pedig éppen most lenne itt az ideje an­nak, hogy számbavegyük lehetőségeinket, természeti adottságainkat, mérlegeljük a mellette, s az ellene szóló érveket. Mert a ma döntései jövőre, s a következő ötéves tervre eredményezhetnek új öntözőfürtöket, esőztetőbe- rendezéseket, szivattyúkat. Ha újra itt az aszály, akkor legfeljebb öklünkkel fenyegethetjük az eget. Egy statisztikai adat; Pest megye művelt földterüle­tének eddig mindössze 5 százalékát vonták öntözés alá. De ezt a 33 ezer hektárt se öntözik állandóan, mert a természetes vetésforgó miatt időnként olyan növény ke­rül a földekbe is, amelyek nem Igényelnek a szokásosnál több vizet, vagy a technológia nem is teszi lehetővé az esőztetést. Az 5 százalék laikust és hozzáértőt egyaránt meglep­het. Pest megye ugyanis meg­lehetősen jó hidrológiai vi­szonyokkal rendelkezik. Itt folyik a Duna és az Ipoly, sok a patak, mesterséges, vagy természetes tó, más hasz­nálható víztároló. Az öntözés mégsem elsőrangú kérdés a gazdaságokban. Hogy miért van így, arra Vaszócsik Győ­zővel, a Pest megyei Tanács előadójával kerestük a vá­laszt. Számol a termelő Célszerűnek látszik minde­nek előtt azt megvizsgálni, mi az oka a még aszály ide­jén tapasztalható érdektelen­ségnek. A szakemberek egy része ugyanis azt állítja, a mi természeti- és költségviszo­nyaink mellétt nem érdemes öntözni, pontosabban szólva, csak néhány kultúránál fize- tődik ki az öntözéssel járó többletkiadás. Valóban így lenne? Példák sokasága bizonyítja a véleke­dés igazit, s annak ellenke­zőjét is. A mienkénél csapa­dékosabb Hollandiában pél­dául elterjedt az öntözés, ugyanakkor a szintén fejlett mezőgazdasággal rendelke­ző USA-ban még a száraz ég­hajlatú vidékeken is ritkaság- számba megy, hogy mester­séges esőt kap a kukorica. A termelő ott is, itt is számol. Ha az öntözéssel járó költsé­gek hasznot hoznak, s van miből megvásárolni a sehol sam olcsó öntözőberendezése­ket, nem kétséges a döntés. A holland virág, a nagyhozamú zöldség esetében megéri, sőt. öntözéssel éri meg igazán a termelés. Az amerikai kuko­rica akkor adja a legnagyobb nyereséget, ha félig vadon terem. Valahogy ilyen módon kell megközelíteni nálunk is a kérdést, s ezt teszik a mi szakembereink is. Az elmúlt három esztendőben szinte semmit sem lépett előre az öntözés ügye. Az ok: volt e'-egendő csapadék, senki sem érezte sürgetőnek, hogy a szűkös beruházási keretekből éppen ezt részesítse előnyben. Ellene szólt a fejlesztésnek, hogy jelentősen megdrágultak az öntözőberendezések, 100 százalékkal emelkedtek a víz­díjak is. De többe kerül az üzemanyag, sőt a műtrágya is, amiből pedig az öntözött te­rületeken még többet kell használni. Elavult berendezések Csakhogy a mezőgazdasági eredmények manapság még alaposan függenek a termé­szeti tényezőktől. Idén július­ban 15—60, augusztusban 30— 40 milliméterrel esett keve­sebb eső a földekre, mint amennyire óhatatlanul szük­ség lett volna. Azaz jóformán semmi sem «sett, s az öntö­zés kérdése egészen más meg­világításba került. Sok helyen kiégett a kukorica, satnya lett a gabona, alig teremtek a ta­karmánynövények. Csak azok­nak nincsenek takarmány­gondjai, akik öntöztek. Nekik tehát megérte. Megérte? A válasz most sem ilyen egyér­telmű. Az öntözésre beren­dezkedett gazdaságok 30—40 százalékkal használtak több képviselő hétköznapjai Ctif m, de hozza a gondokat is A Monori Állami Gazdaság főágazatvezető főállatorvosá­nak, dr. Varga Jánosnak kötet­len a munkaideje. S ha valaki ezért irigyelni kezdené, gyor­san felsoroljuk, mivel jár. Fe­lel az évi 170 milliós termelési értéket produkáló állattenyész­tésért, a gazdaságos termelé­sért, a fiatal állatok felnevelési veszteségeinek csökkentéséért; a takarmányozási. lehetősé­gek legoptimálisabb megterem­téséért, a két sertéstelepen, a három tehenészetben, valamint a nővén dékmarha-nevelő, a marhahízlaló és a húshasznú szarvas,marha-tenyésztő tele­peken a munka szakmai irá­nyításáért, összehangolásáért, ideértve a háztáji integrációt is. S a kötetlen munkaidő; eze­ken a telepeken már hajnali négykor van mit csinálni, de még este kilenckor is. S a fő- állatorvosnak szükség szerint bármikor, bárhol ott kell te­remnie, a nap akármelyik per­cében hívhatják. Közben akad persze adminisztrációs feladata is, ezért gyakran az éjszakai órák is az íróasztalnál talál­ják. Már nem is irigyeljük. De nagyon sokan fölkeressük. Mert dr. Varga János egysze- mélyben országgyűlési képvi­selő is. választókerületéhez tar­tozik Monor, Monori-erdő, Pé­teri, Pilis, Nyáregyháza, Gom­ba, Bénye, Káva. Akad még egynéhány társadalmi tisztsé­ge: a TIT járási szervezetének elnöke, a Magyar Agrártudo- nyi Egyesület járási csoport­jának vezetőségi tagja, a helyi sportkörének úgyszintén, ezen­kívül a gazdaság horgászegye­sületéinek titkára. — Horgászik is? — Ha nekem arra volna időm !... De mindenki tudja, mennyi­re szívén viseli a természet- barát horgászok ügyeit, még akkor is, ha ő maga igen rit­kán jut ki valamelyik vízpart­ra csak azért, hogy ott le­gyen ... Az Országháziba ment, ami­kor sikerült találkoznunk ve­le, El is mondta rögtön, mi az, amin olyan elmélyedve töp­reng. — A legnagyobb eredmé­nyünk Monoron az, hogy gázt kaptunk. De ez az öröm hozta a gondokat is: a tanács pénzé­ből egyszerre nem lehet min­denütt megépíteni a vezetéke­ket, társulásokra van szükség, ez anyagi nehézségekkel jár, azok meg feszültségeket szül­nek. Rengetegen keresnek föl emiatt, már lassan szakértő le­szek az ügyben. A vízmű üze­mel (közös Gombával és Bé­nyével), de kevés a kút. nem lehet az összes igényeket ki­elégíteni. A közkifolyói vízel­látás már kevés, magasabb színvonalat várnának el az emberek. Majd elérjük azt is. — Nemrég vett részt a pili­si tanács ülésén. Ott milyen tapasztalatokat szerzett? — Ezen a településen az ok­tatás került igen nagy konf­liktusba. Minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy újabb helyiségekhez jussanak, példa­mutató a társadalmi összefo­gás is. De tanterem kell, még és még. mert ami van, az vég­képp nem elég. Azért küzd a község, hogy az ötéves tervidő­szak utolsó esztendejére üte­mezett négy tantermet előbb fölépíthesse, hiszen olyan sok a gyerek, szerencsére, az okta­tás színvonala azonban így lassan veszélybe kerül. — És Gombán? — A helvi tanács megvásá­rolta az épületet a leendő nap­közis konyhának, amire ége­tően nagy szükség volna. Az átalakításhoz azonban már nem elegendő a meglevő an va­gi erő. a várható önzetlen fel­ajánlásokat számolva sem. Én tudom, ugyanúgy, mint min­denki, hogy a megyének sem feneketlen a zsebe. De válasz­tóimmal evvütt bízom, hogy érkezik segítség. Akadnak olyan napi aprósá­gok is, amelyeket csak úgy, az utcán, vagy ebéd közben adnak elő a választópolgárok. Pél­dául: segítsen olyan valakiket keresni, akik hozzájárulnak a sporttelep edzőpályájának rendbehozatalához. De kik le­gyenek azok? Ki kell találnia. Más: az egyik szomszédot ir­ritálja. hogy a másik túl sok sertést tart. Tegyen igazságot Messze nem az ő dolga, de utá­najár jogszabálynak, minden nek. mert ha bizalommal for. dúl hozzá valaki, nem rendi*, heti meg ezt a bizalmat. Lelki- ismerete nem engedi. Bálint Ibolya vizet, mint más években — természetes tehát, hogy költ­ségeik is megemelkedtek. Na­gyon sokba került idén az öntözéssel megtermelt takar­mány. Mégis nagyon örülnek azok a gazdaságok, akiknek van, s fő a fejük, azoknak, akiknek nincs. De haszon mégem származhat belőlf, hiszen a többletköltséget a piacon sem a húsban, sem. szemenként eladva nem tud­nák érvényesíteni. Érdemes elgondolkodni azon, miért is ilyen drága nálunk az öntözés? Esett már szó róla, hogy arányta- lanul sokba kerülnek a be­rendezések, magas a vizdij ára is. A költségeket az , is szaporítja. hogy jelentős részben elavult, korszerűtlen a meglévő felszerelés. S beru­házási lehetőség — azaz pénz híján —, még ott is halogat­ják az újak vásárlását, ahol tönkremegy a kertészet ön­tözés nélkül. Magas költségekkel Akad ellenpélda is. A dánszentmiklosi központi gyumölcstermelési rendszér- oen a csepegtető öntözés ter­jedt el, s az eredmények azt oizonyitják, ebben a korsze­rű formában megéri ilyesmi­re költeni. Csakhogy ilyen berendezés meglehetősen ke­vés van a megyében. Egy kö­zelmúltban készült felmérés szerint az üzemképes beren­dezések mindössze 13 ezer hektár rendszeres öntö­zését teszik lehetővé, s 4 helyzet egyre rosszabbodik. Még mindig a gazdaságos­ságot vizsgálva. A megye ,'74 gazdasága közül 48 olyan van, amelyik 100 hektárnál nagyobb öntözhető területtel rendelkezik. Ilyen körülmé­nyek között magasak a fajla­gos költségek, s csupán « számokat vizsgálva, könnyén arra a következtetésre jutnak a gazdák, hogy kár a vízre költött százezrekért. A rácke­vei Aranykalászban, a duriá- varsányi Petőfiben, ahol több, mint 2 ezer, illetve 15Ó9 hektárt vontak öntözés alá, már sokkal jobbak a gazdasá­gossági mutatók. S alighanem ezen a véleményen vannak a csepeli Duna, az albertirsái Micsurin, és a vecsési Sza­badság tsz-ben is, ahol csak az értékes zöldséget és gyü­mölcsöt, a bőven termő lege­lőt vonták öntözés alá. De ezeket a gazdaságokat is okkal bosszantja, hogy vlf,- jogilag öntözésre engedélye­zett terület után akkor is kell alapdíjat fizetniük, ha a ve­tésforgó miatt öntözést nem igénylő növényt vetnek bele. Az aszály tanulságai Hogyan dől el tehát az ön­tözni, vagy nem öntözni kér­dése? Most nagy a gazdasá­gokban az ijedelem. Szívesen élnek például a vízügyi igaz­gatóságok adta lehetőséggel, s október 15-ig, a szokásosnál tovább működtetik öntözőbe­rendezéseiket. És jo*»íré? Jövőre aligha lesz több szi­vattyú és vezeték a megyei tsz-ek földjein. S ha nem is­métlődik meg az idei száraz­ság, az öntözésről szóló vita lehet, hogy sokáig lekerül’ a napirendről. Hacsak... A mezőgazda­ságban dolgozó szakemberek jelentős része véli úgy, hogy az öntözés nem csupán szö­vetkezeti érdek. Ez a terme­lés biztonságát javító ténye­ző csak akkor terjedhet el,>8 értheti el célját, ha a szabá­lyozók is elősegítik ezt S mert az idei aszályos nyár mindenki számára szolgált tanulságokkal, bíznak benne, hogy előbb-utóbb érdemes lesz öntözni. Csalók András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents