Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
MOZAIK N apjainkban is sokan úgy könyvelik el Ceglédet, mint alföldi mezőgazdasági kisvárost, holott — a nem jelentékte. len mezőgazdasági termelés mellett — a település már jó ideje ipari jellegű, ráadásul ipara a legutóbbi években tiszteletet érdemlő fejlődést mutat fel mind a termelékenység növelésében, mind a kivitel fokozásában. Az, hogy a közvélekedés • miként ítélkezik egy-egy település jellegéről, nehezen fölszámolható megszokások, régi benyomások, lassan áramló, s még lassabban felfogott információknak a következménye. A közvélekedés ugyan nem elhanyagolható, ám mégis a kisebb gond, a nagyobb az, ha a termelőágazatok hivatalos kezelése nem mindenben felel meg a tényeknek, a valóságos súlynak, azaz ha ott is hatnak megszokások, régi benyomások, lassan áramló, feldolgozott információk. Érthetőbben és a valósághoz kötötten fogalmazva: Cegléd ipari üzemednek termeléséből minden száz forintnyi értéknél húsz forint kerül kivitelre. Az exportnak majdnem a kétharmadát az élelmiszeripar adja — a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak jelentős üzeme van itt, amint a Nagykőrösi Konzervgyár telepe is jelentős szállító külföldre —, ám amikor azt nézzük meg közelebbről, a kivitelben vezető terület vezet-e a fejlesztési lehetőségekben és lépésekben is, arra a meglepő tapasztalatra jutunk, hogy hosszú évek óta éppen az élelmiszer- ipar volt az, ahol minimális fejlesztésre nyílott mód, s ennek következtében versenyképességet. sőt. olykor már-már szállítóképességet is az iparnak ez a része csak roppant erőfeszítésekkel tudja fenntartani. Szó sincs arról, mintha lebecsülnénk, fölösnek vélnénk a város iparának más területein végbement fejlesztéseket, ám a tény tény: ezeknek a befektetéseknek csekély a hatása az exportra, a beruházások egy része nem látszik igazolni az előzetes reményeket — aminek oka a piaci lehetőségek túlzottan optimista megítélése, a műszaki korszerűsítéssel lépést nem tartó szervezés elsősorban, akadnak azonban irányítási gondok is —, de persze a pénz már ott van, ahol, a megvásárolt javak formájában. Nincs más hátra, mint törekedni arra, minél előbb létrejöjjenek a kellő kamatok, a kérdés azonban kérdés marad: miként egyezik a . célszerűséggel az iparban létrejövő fejlesztési források megoszlása, hogyan kapcsolódik a kivitelhez az egyes területek súlya, fejlesztési lehetősége, ott képződnek-e a pénzalapok, ahol azok a legnagyobb társadalmi hasznosságot ígérik befektetés esetén? Válaszként az újságíró szerény tapasztalataira alapozott vélekedés helyett sokkal nyomatékosabb véleményt idézünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. július 6-i ülésének határozatát, amelyben a testület kimondotta, „szükségesnek tartja, hogy a beruházási, fejlesztési forrásokat szelektíven, az ipar hatékonyságát erőteljesen növelő célokra használják fel. A beruházáspolitikában kapjanak elsőbbséget a kisebb költséggel járó, a meglevő eszközök jobb kihasználását, a műszaki haladást, a termelési folyamatok in- tenzifikálását szolgáló tevékenységek. Erőforrásainknak nagyobb hányadát fordítsák a gazdaságos exportot, az importhelyettesítést, az anyag- és energiamegtakarítást eredményező fejlesztésekre”. G ondolatmenetünkikel egyedi példától indultunk el, ám a ceglédi tapasztalatok jól mutatják azt az általánost, azt a jellemzőt, amely napjainkban egyre nyomatékosabban kulcskérdésévé válik a hogyan továbbnak, mert egyre világosabban kiderül, a mai gyakorlat nem jó, nem felel meg az össztársadalmi érdekeknek. A mozaik kockáit összerakva ugyanis nem csupán az derül ki, hogy az exportban vezető szerepet kivívott üzemeknek a legszerényebbek a fejlesztési lehetőségeik a városban, hanem az is megvilágosodik, hogy mert nincs, mert nagyon szerény a korszerűsítés, ezeknek a termelőihelyeknek — törvényszerűen! — a legsúlyosabbak a munkaerő-, ezen belül is a szakmunkás-utánpótlás gondjai. Jól képzett szakmunkások nélkül viszont rövid idő alatt veszélybe kerülhet a termékminőség ... egyik gond a másikba kapaszkodik, azaz elérkezhet az a pont, amikor az adott keretek között nincs tovább. Ezért nem egy-egy üzem gondja, a szabályozás miként formálja fejlesztési forrásaikat; közös gond ez, mert a közös holnap alakulásába szól bele meghatározó erővel. M. O. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI.BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXVII. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM Ára 1,40 forint 1983. OKTOBER 9., VASÁRNAP Kommunista műszak a Pestvidéki Gépgyárban Hat óra munkabére az időseknek J A Peslvidéki Gépgyár ^ kollektívájának jó része az- ^ zal a céllal állt tegnap a ^ munkapadok, a gépek mel- ^ lé — reggel 7-től délután 1 ^ óráig —, hogy a nyugdíja- ^ sok körülményeinek javítá- y, sóhoz egy kommunista mű- ^ szak bérével is hozzájárulja hasson. Ugyancsak ez a cél vezérelte az adminisztratív létszámba tartozókat is — az irodák környékén teljes volt a létszám. A gyárban 1413-an dolgoztak ezen a kommunista szombaton. Az általuk előállított érték után járó 300 ezer ■forint munkabért a 377 saját nyugdíjasuk segítésére kívánják fordítani, s ugyanakkoi jut abból a ráckevei járásbar az öregek napközi otthonánál is. Hogy az általuk adott pénzHivatalos látogatás Lázár György hétfőn utazik* Csehszlovákiába Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke október lóén, hétfőn hivatalos, baráti látogatásra a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba utazik, Lubomir Strcugalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormánya elnökének meghívására. Tóth László (balról) és Fenyvesi József a huzalzománcozó gép vezérlőszekrényét mérte be. Geleta Pál felvétele ből televízióval, vagy valami más felszerelési tárggyal, illetve tárgyakkal gyarapodik is az otthon — nem ez a döntő. Hanem az, hogy a véges, Nem egyértelműen biztató Körjárat kályhaügyben * A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az időszakban éle* y ződik ki a kereskedelmi hálózatban a kályha-kérdés. Tehát most z és az elkövetkezendő hetekben derül ki, meg tudja-e mindenki Z vásárolni az elképzeléseinek megfelelő fűtőberendezéseket. A g Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint — bár fű- ^ tőeszküz hiányában senkinek sem kell majd a télen fagyoskod- 6 nia — a kép nem egyértelműen biztató. A szilárd tüzelésű kályhák mennyisége például elegendő volt egész évben és lesz is az év hátralevő hónapjaiban, viszont nem kielégítő a választék. A belkereskedelem erre az évre a hazai gyártóktól és importból 223 200 kályhát rendelt, s a visszaigazolás mindössze 167 300-ra szólt. A hiány tehát 55 900. Ennek ellensúlyozására az év folyamán a hazai gyártók növelték a termelést, a belkereskedelem pedig választékcserében növelte a behozatalt csehszlovák kályhákból. Kazánokból 55 100-at igényelt a belkereskedelem ez évre, s eboől 37 200 darab szállítását vállalták a gyártók. Különösen a kétaknás hazai lemezkazán, valamint az import öntöttvas kazán • volt hiánycikk egész évben, s várhatóan lesz is még a hátralevő hónapokban. A központi fűtéshez szükséges radiátorokból 1 295 600 Még szedik a burgonyát Telnek a raktárak és a kamrák Az aszályos nyár után sokszor hallottuk: a vártnál kevesebb termett. Alighanem ebből az információból merítették a hírt: kevés lesz télen a burgonya, a zöldségféle. Aki nem akar éhen maradni, annak most kell beszereznie a télre valót. Bizony sokan felültek-e kétes eredetű, meghatározhatatlan helyről származó információnak. A fővárosban, a megyében soha nem látott mennyiségben vásárolják a télre való élelmiszert. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályának főelőadójától, Kömöcsi Tibortól érdeklődtünk: van-e ok az aggodalomra, lesz-e elegendő burgonya, zöldségféle és gyümölcs Pest megye üzleteiben? A tájékoztatóból megtudtuk: körülbelül 35 ezer tonnányi krumplit fogyasztunk el egy év alatt a megyében, januártól júniusig ennek a fele szükséges. A termés azonban meghaladja a 40 ezer tonnát. Attól sem kell tartani, hogy az árak az égig nőnek. Az üzletekben most legfeljebb 6 forint 20 fillérbe kerülhet egy kiló, s a közelmúltban megjelent MÉM-rendelet január 1. után is 7 forint körül maximálta az árat. Ennél drágáb- ! ban csak a szakszövetkezetek és az őstermelők adhatják. Indokolatlan tehát a vásárlási láz, ami miatt például Vácott rövid időre maximálni kellett az egy vevőnek eladható mennyiséget. Fennakadást ebben az esetben is, csak az okozhat, hogy a szövetkezetekben még tart a téli burgonya szedése, sőt Galgamácsán például csak most látnak hozzá e munkának. A lakosság ellátása tehát az aszály ellenére is kiegyensúlyozott lesz. Legfeljebb nem jut exportra ebből a kelendő élelmiszerből* Hasonló a helyzet a zöldség- és gyümölcsfélékkel is. Zöldségféléből 1900, vörös- és fokhagymából 750, almából 1100 tonnát tárolnak a váci, a ceglédi, a gödöllői áfész és a budapesti Zöldért monori raktárában. A piacra kerülő mennyiség azonban ennek több mint a duplája lesz, hiszen a kiskereskedők, a szerződéses üzletvezetők az őstermelőktől, illetve a budapesti központi piacokról szerzik be az árut. Cs. A. négyzetméternyi volt a kereskedelem igénye, ebből 977 600 négyzetméter radiátor gyártását vállalták a hazai vállalatok, s ez ideig még ennek időarányos részét sem szállították le. Különösen az alumínium, valamint az acéllemez radiátor bizonyult hiánycikknek egész évben. Alumínium radiátorból a szükséges meny- nyiség 41, az acélradiátorokból pedig 62 százaléka áll rendelkezésre az év végéig. Gázkazánokból és cirkogej- zerekből az igényelt mennyiségnek szintén alig több, mint felét sikerült beszerezni, egyedül a gázkonvektorból áll rendelkezésre a szükségeshez közel álló mennyiség. Az ipar és a kereskedelem előzetes tárgyalásai alapján jövőre kedvezőbb kilátásai lesznek mindazoknak, akik új lakásukat, családi házukat kívánják korszerű fűtőberendezésekkel felszerelni, illetve akik kicserélik régi, korszerűtlen fűtőeszközeiket. Az ellátás már várhatóan januártól javulni fog. A kereskedelem az ideihez hasonló meny- nyiséget rendel, s igyekeznek javítani a választékhiányon. A FÉG megkezdi a kazánként működő, meleg vizet is szolgáltató fűtőberendezések gyártását, amelyek családi házak fűtésére is alkalmasak. a gyorsan apadó, fogyó pénzügyi keretet megtoldják, meg- toldhatják az otthon vezetői. S hogy mennyire fontos az idős emberek segítése, napközi otthonaik támogatása, azt talán a kalorikus gyáregység dolgozói értették meg legjobban: náluk a megjelenési arány 75 százalékos volt. Ám a többi munkahelyen sem maradt gazdátlanul a gépek döntő többsége. Ma: 2. oldal: A hét világpolitikai kérdései 3. oldal: Kabolatűz Szakszervezeti igen és nem 4. oldal: Az emberek sorsa nem magánügy 6, oldal: Postabontás Egy jegenye kidőlt a sorból 8. oldal: Opálos medúzák a Dunából Összeütköztek a vonatok A solymári l-es már termel Téglaipari fejlesztések A hazai 40 téglaipari beruházás egy része már jövőre érezteti hatását, 1986-ra pedig — a gépimport-engedélyektől függően — a tervek szerint 66 millió darabbal több kisméretű téglát termelnek majd a beruházások eredményeképpen. A gyáll Szabadság Term elősző vetkezetten 130 hektáron telepftettek három évvel ezelőtt almafákat, amelyek az idén már termőre fordultak. Most szüretelik a gyümölcsöt. Ügyes kezek gyois munkája során ütő- dés nélkül jut el az alma a tárolókba. Pillanatnyilag 114 téglagyár működik az országban, ebből 74 hagyományos technológiájú, döntően kézi munkára alapozott üzem. Közülük nyolc gyárban teljes rekóristrukcióhoz kezdtek, további négy esetében pedig éppen most döntenek a korszerűsítési tervekről. A nyolc gyár, amelyekben a termék mozgatását teljes egészében gépesíteni kívánják, 1985- ben lesz készen, és összesen 22 millió téglával termelnek majd többet, mint a korábbi években. Ugyancsak 1985-re fejeződik be annak a 16 téglagyárnak a részleges rekonstrukciója, ahol szintén gépesíteni kívánják a nehéz fizikai munkák egy részét. Termelésük újabb 25 millió téglát jelent majd évente. Már jövőre dolgozni fog az a 16 üzem, ahol csak kisebb fejlesztésekre került sor, (például szárítókapacitás-bővítés), és amelyek e korszerűsítés után összesen 19 millió téglával többet tudnak termelni, mint azt megelőzően. Két hónapja már próbaüzemei a solymári I-es téglagyár, amelynek hároméves rekonstrukciója most nyáron fejeződött be. A jövő évtől esztendőnként 40 millió kisméretű téglát előállító üzemben teljesen kiküszöbölték a kézi anyagmozgatást: az agyag ki- bányászásától a készáru csomagolásáig mindent gépesítettek. A gyár gyakorlatilag már most teljes értékű része a téglaipar ez évi kínálatának: a kéthónapos próbaüzem alatt máris 3 és fél millió téglát termeltek. A gyárak felújításával, illetve továbbfejlesztésével egyidejűleg erőfeszítéseket tesznek a termékek korszerűsítésére is. Az idén készülő csaknem 2 milliárd téglából 320 millió lesz igazán korszerű (az 1985-ig, illetve azon túl is érvényes hőtechnikai elvárásoknak megfelelő) termék, 1985-re ezek száma már eléri a 450 milliót. Magvetők a határban A vasad! Kossuth Szakszövetkezetben háromszázhatvankilenc hektáron vetik a rozst. A tábla szélén zsákokból töltik fel a gépeket.
