Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
Jegyzet Atmoszféra Ismerjük azokat az embereket, akik nélkül alig múlik el értekezlet úgy, hogy ne szólalnának Jel, rövi- debb, hosszabb mondandójuk kifejtése végett. Típusuk, karakterük nem egyforma. Mert azt, aki csak a közszereplés kedvéért hosszabbítja meg az értekezletet, ismételgeti, amit már más elmondott, szüntelenül erősítgeti, hogy az itt elhangzottakkal egyetért, s nem mulasztja el a pillanatot, hogy az általa elért eredményeket öncélúan ne tegye közszemlére, nem kedvelik az emberek. Látni is ilyenkor az arcokon, kit, mennyire bosz- szant a semmitmondás, milyen türelmetlenül vizsgálja át jegyzeteit újra, meg újra az, aki fontos dolgokról szeretne beszélni, megragadva az alkalmas fórum alkalmas pillanatát, de izgul, hogy marad-e még ideje, mert ha az előtte szóló visszaél a mások udvariasságával, türelmével, ő már nem terhelheti sokáig akaratlanul is a jelenlevők figyelmét. Erről tehát jó lenne, ha leszoknának értekez- leti ellenfeleink — gondolhatják magukban a fontosat mondani ‘akarók, akik viszont megint nincsenek kevesen, s vagy többet, vagy kevesebbet beszélnek a közélet fórumain, de amit tőlük hallunk, arra mindig figyelni kell. Nem öncélú magamutogatás, ha nagy felelősséget viselő, a gazdasági és a politikai életben már nagy tapasztalatokat szerzett emberek teszik közzé véleményüket, azzal az igyekezettel, hogy az ország s a szűkebb haza egymással összefüggő gondjainak megoldását, a dolgok haladását segíteni kell. Hadd ne említsem most azok nevét, akik ilyen felelősséggel szóltak hazai, azaz városi gazdasági helyzetünk újra- meg újrakeletkező, megoldásra váró és megoldható ellentmondásairól. Azon a hangon is, amelyre * olyan időkben, amely egyre több ember számára válik már történelemmé, talán többen fel is kapták volna a fejüket. A helyi gondok megoldása sokszor országos méretű problémákkal is összefügg, s ilyenkor azt kérik a menyei vendégtől; ezt és ezt a gondot tessék szíves lenni továbbítani oda, ahová kell, s ez a hely sokszor a minisztériumoknál is magasabb rangúi intézmény. Vagyis nem történik más, mint az a nagyon egészséges gyakorlat, hogy a mindennapok cselekvő emberei üzennek: szerintük hogy állják meg helyüket a központi döntések itt és most. A nagyvállalatok átszervezéséről például kimondták; történjen meg, ahol szükséges, de ne kampányszerűen. Igaz, látni kell, s feltehetőleg vissza is tudnak kérdezni a pénzügyi szakemberek, hogy miből adjanak pénzt beruházásra az olyan vállalatnak, amely sajnos 63 éves technológia szerint dolgozik, még akkor is, ha az új technológia hamarosan kifizetődne. A jelzést azonban le kellett adni. Nehezítik az exporttervek teljesítését, a jobb eredmények elérését azok az áttételes és gyakran lassú döntések is, amelyek nem önálló gyáregységeink budapesti központjaiból érkeznek. Nagyobb önállóságot? önállóságot? A megoldást jól meg kell fontolni, de nem lehet levenni a napirendről — hangoztatták. Az önállóság növeli a kollektívák felelősségét — csengett ki a hozzászólásokból, s ezt az ésszerű határokig meg is kell adni. Azért is, mert ma még mindig nem érzi minden ember gazdasági gondjaink súlyát, a maga dolgának jelentőségét, felelősségét. Erről is nyíltan, felelősen beszél ma minden közéleti ember, abban a légkörben, amely nehéz helyzetekben is optimista reményeket kelt. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1983. OKTOBER 8., SZOMBAT Megéhti a szelőitől Szüretetek puttonyok nélkül A lakosság sokat vásárol a gazdaságtól A máriaudvari völgyökből lassan felszállott a pára és kisütött a nap. Ez a napfény milliókat ér, és a szokottnál nagyobb becsben tartják nemcsak itt, hanem gondolom a szőlőtermő vidékeken mindenütt. Egy idős bácsi az edényeket készíti elő, miközben elégedetten sodorint egyet barna bajszán: — Nekünk való idő, cukrosodik a szőlő — mondja. Hagyomány éled Szeptember végén a ködös, esős napoktól nagyon félnek a termelők. Ha tartósan beáll a rossz idő — mondják — a gyümölcsöt megtámadja az őszi betegség, a rothadás. Ilyenkor a gazdáknak, a szakembereknek fő a fejük, s fájó szívvel nézik, hogy pusztul napról, napra a termés. A szőlőtermesztésnek valamikor nagy hagyományai voltak a váci járásban, különösen a penci dombokon. A múlt századi szüreteik idején még Morvaországból is megjelentek a bort vásárlók sátras szekereiken. Dokumentumok bizonyítják, hogy az ezernyole- százas években ezerötszáz hold szőlő termését szedték le a penciek. A Menyecske hegy, mely hét évszázadon keresztül a tüzes bor szülőanyja volt, ma parlagon hever. Már csak a fiatalok idézik fel néha a nagy szüretek érmékét. A községek, a kertes házak utcáit járva azt tapasztalom, hogy mégsem pusztult ki a területről a szőlő. Bekerült a házikertekbe, megadva a 2—3 hektó bornak való termést és az ízletes gyümölcsöt. A nagyüzemi telepítésről pedig az Alagi Állami Tangazdaság szakemberei gondoskodtak. 1958-ban kezdték a telepítést, s ma már közel kétszáz hektáron szüretelhetik a különböző fajtájú csemege- és borszőlőket. — Szerencsére tartósan süt a nap és hosszú, napos őszt remélünk — mondja Horváth Gábor, a máriaudvari körzet szőlészeti ágazat vezetője. — A csemegeszőlő szüretelését már befejeztük. Legjobban a Csabagyöngye jövedelmezett, közel tíz tonnát hektáronként. A napokban megkezdtük a borszőlő szedését is. Amíg kedvező az idő, felesleges elsietnünk a szedést. — Napjainkban a nagyüzemi mezőgazdaság több területén születnek kimagasló eredmények. Vonatkozik ez a szőlőtermelésre is? — Erről talán csak annyit, hogy a számos korszerű termesztéstechnológia és fajta széles körű elterjesztésével a mai napig adós a szakma. Akárcsak a gépgyártás, az igazán jó szőlőművelő és -szüretelő gépekkel. Nekünk magas művelésű telepítéseink vannak, ami lehetővé teszi a gépi permetezést, betakarítást. Csak emberi erővel már nem győznénk, hiszen minden szőlővel foglalkozó ember tudja: a tökék között a munká* csak abbahagyni lehet, befejezni soha. Bár nálunk a metszés és a szedés még kézzel történik, de úgy vélem ennek ellenére megtaláltuk -ázokat a szervezési módszereket, érdekeltsági rendszereket, melyek kizárólag a jó, az odaadó munkát díjazzák. Csak a rengeteg törődés, a nagyon figyelmes és pontos munkát honorálja jó terméssel a szőlő. Mikor térül meg ? — A környéken élők szakértelmét kamatoztatja a gazdaság? — Igen. Harmincnégy jelentkezővel alakítottunk egy szakcsoportot. A közel tizenegy hektárnyi közös telepítésen a gazdaság gépei elvégzik a talajművelést, a vegyszerezést, a többi munka a gazdákra vár. A termés az övék, amit szükség esetén felvásárolunk, míg a gépi munkáért fizetnek a szakcsoport tagjai. Emlékezetes pillanatok Minden fiatal életében A Sallai Imre laktanyában a fegyveres erők napján — alapkiképzésük eredményes befejeztével —, ünnepélyesen katonai esküt tettek az augusztusban bevonult fiatalok. A szülőket, hozzátartozókat, az esküt tevő katonafiatalokat Kiss Lajos alezredes, az egység pártvezetőségének titkára köszöntötte. A fogadalom letétele után a katonafiatalpk képviselője tett ígéretet állampolgári kötelességük maradéktalan teljesítésére. A területi szervek képviseletében Bergmann Erika, a járási KISZ-bizottság titkára elismerését fejezte ki a fiatal állomány eddigi fegyelmezett, eredményes tevékenységéért, ígérte, hogy bevonulás előtti munkahelyük, KlSZ-alapszer- vezetük továbbra is számít rájuk, visszavárja őket. További fegyelmezett magatartást, a kiképzésben jó és kiváló eredmények elérését kérte tőlük. Az ünnepség az esküt tett állomány impozáns díszmane- tével zárult. Várad! Géza — Szőlővel manapság igen kevesen foglalkoznak nagyobb területen. Meglehet ebből élni? — Csak szőlőből nehezen — mondja a fiatal szakember. Bizonyítékként számadatokat sorol. — A szőlőtelepítés több tízezer forintba kerül hektáronként. Ekkora ráfordítás közel tíz jó termő év után térülne csak meg. A termőéveket viszont megelőzi legalább öt olyan év, amikor az új telepítés még alig terem. Vagyis hosszú időre kell nagy összeget lekötni. Nagyobb szőlőtelepítésre ma csak az képes, akinek egyéb üzletág évről évre elegendő pénzt hoz a konyhára. — Hol értékesítik a termést? — A csemegeszőlőt többnyire az áfészek vásárolják fel tőlünk. A borszőlő értékesítésére hosszú távú együttműködési szerződésünk van a Móri Állami Gazdasággal. Evenként száz vagonnal vesznek át tőlünk. Mai képek A beszélgetést a tároló helyen folytatjuk. Itt Sógor Lászlóim és Pintér Andrasné informal bennünket. — Naponta 30—40 mázsa szőlő érkezik be hozzánk a szüretelöktől. Itt Máriaudva- ron, Dunakeszin és Szobon vásárolhat is a lakosság a gazdaságtól és nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel. — Milyen ma a szüreti hangulat? — kérdezem Horváth Gábort. — A hangos víg nótázás, kacagás, kiáltozás változatlanul hozzátartozik ma is a szürethez. Azonban már hiába keresnénk a festményeken megörökített mulatságokat: a dur- rogató csőszt, a copfos lányokat, a csizmás, kalapos férfiakat, a szekéren gubbasztó asz- szonyokat, a keréknyomban futó mezítlábas gyerekeket, és a bozontos kutyát. Viszont amíg szőlő lesz, a hangulat mindig ugyanaz marad. A, nagyüzemi szüret külsőségekben és méreteiben is más. Az étkezési szőlőt ládákba rakják, míg a borszőlő a műanyag vödrökből a szüretelő puttonyos kocsikba kerül. Dolgozóink mellett a szedésben a váci iskolák tanulói és az üzemek munkásai segítenek. Bár nálunk még nem dolgoznak szüretelőgépek, de már itt sem hallani a kiáltást: puttonyos! Surányi János Csak a sajtóból értesültek Életmentés a híd Sábánál Szűkszavú MTI-jelentés adta tudtul: Party András, a váci Forte Gyár dolgozóját a Minisztertanács Életmentő Emlékéremmel tüntette ki. A húszéves bátor fiatalember élete kockáztatásával mentette ki a Dunából Takács Jánosáé budapesti nyugdíjast. A Forte Gyár kapujának portáján árad ki az embertömeg. Vége a délelőtti műszaknak. A kifelé igyekvő emberek arcát nézem, s közben azon morfondírozom: vajon milyen lehet riportalanyom? Mindössze annyit tudtam róla, hogy nagyon fiatal és munkájával elégedettek az üzemben. Középmagas, barna hajú fiatalember áll meg előttem, s mosolygó arccal kérdezi: — ön kérte a beszélgetésünket? Miközben kezet fogunk, s elmondom jövetelem céliát. int: üljünk le itt a portával szemben a várakozóban. — Nem nagy dolog, amit csináltam — kezdte szabadkozva. — Azt hiszem, más is megtette volna. — Hogyan történt az életmentés? — terelem a beszélgetés fonalát a tényekre. — A vízi úttörők találkozó- iát rendezték meg Tökölön. Mivel a Hajós Alfréd Úttörőház vízi úttörő szakkörének a vezetőhelyettese vagyok, mi is részt vettünk a találkozón. A váci vízi úttörőkkel motorcsónakon jöttünk felfelé a Dunán. Az előzményekhez tartozik, hogy Szigetszentmár- ton közelében kifogtunk a Dunából egy lovat is. A gazdája otthagyta a szekeret közel a vízhez. A ló meg beleereszkedett a zajló folyóba. A szerencsétlen pára nem tudott kijönni. A kocsi már elmerült, mire a lovat kihúztuk. Gazdája nem is akarta elhinni, mi történt. Sőt még fenyegetőzött is, talán arra gondolt: mi akartuk így megtréfálni. Tréfa ez? Inkább egy felelőtlen ember felelősségének áthárítása egy másikra. Szóval tovább jöttünk motorcsónakon a Dunán. Budapestre érkeztünk a Margit-híd közelébe. Ekkor az egyik útitársam látta, hogy valaki felmászik a híd korlátjára és beleveti magát a vízbe. Rögtön oda irányítottam a járművet, s beugrottam a vízbe. Szerencsém is volt. mert a kapálózó még nem merült el, de már elvesztette az eszméletét. Kihúztam, illetve a többiek segítettek beemelni a csónakba. Pillanatok alatt a parton voltunk, s hívtuk a rendőrséget és a mentőket. Ekkor derült ki, hogy egy 64 éves idős néni akart öngyilkos lenni. Sikerült életre is kelteni. Éppen a napokban kaptam tőle levelet. Megírja cselekedetének okát. Annyit elmondhatok, rettenetesen el volt keseredve. Megköszönte a cselekedetemet. Hát... ennyi történt. Party András tettéről a vállalat dolgozóinak nagy többsége is csak a sajtóból értesült. Méltán büszke rá a gyár kollektívája. A személyzeti osztály vezetője hosszasan szorongatta a kezét a kitüntetés átvétele után. — Szeretek úszni, úttörőkkel foglalkozni, s röplabdázni — mondta búcsúzóul, s aztán sietett a vízi úttörő foglalkozásra. Nagy Péter János Itthon maradtak a pontok A bajnoki tabella vezetőjét látta vendégül a szombati fordulóban az Izzó harmadik helyen álló felnőtt csapata. Izzó MTE—Gödöllői SC 22:21 (12:13) Izzó; Kovács — Szúnyog 2, Kiss 5, Rozmann 2, Modróczki 7, Bayer 2, Pápa 4. Csere: Danitz. Rácz, Liebrecz, Csa- buda Kiss J. A vendég gödöllői csapat kezdett jobban és az első félidő közepén úgy tűnt, biztosan nyeri a találkozót. A váci csapat azonban nem adta fel és a félidő végére feltornázta magát és az ötgólos hátrányt egygólosra alakította. A második játékrészben ismét a gödöllőiek kezdtek jobban, ekkor azonban több fölösleges szabálytalanságot elkövettek, ezt a hazai csapat kihasználta és végeredményben ha nehezen is de sikerült itthon tartani a két bajnoki pontot. A győzelemért a kezdő csapat valamennyi tagja dicséretet érdemel, kiemelkedik közülük azonban Szúnyog védőjátéka, aki szinte leradírozta a pályáról a GSC erősségét az egyko.i válogatott Szabó Istvánt (aki egyben a bajnoki címre esélyes Bp. Spartacus edzője a női NB I-ben). A Gödöllő megérezte gólzsákjának eredménytelenségét, aki egy akciógólt lőtt mindössze, de azt is el kell mondani, hogy -a többiek nem tudták kihasználni a fellazult váci védelem elleni lehetőségeket. A nagymarosi csapat a második helyen álló BudakaMekem szülőhazám Művelődő katonafíatalok Az ünnepélyes pillanat A magyar néphadsereg politikai főcsoportja 1982 őszétől új pályázatot hirdetett a hadsereg ifjúsági klubjai számára. A klubpályázaton magas színvonalú programjaival kitűnt ifjúsági klubnak a politikai főcsoportfőnökség „A közművelődésért és közösségért” elismerő zászlót adományozza és a klub fejlesztésére 10 ezer forintot biztosít. A váci Sallai laktanyában öt ifjúsági klub nevezett be a pályázatra, vállalva a követelmények teljesítését és az 1982—83-as értékelési időszakra meghatározott „Nekem szülőhazám” és a „Fegyverbarátunk a szovjet hadsereg" témák egyikének fedolgozá- sát. / A pályázat tartalmi követelményei teljesítése mellett a katonafiatalok térítéses társadalmi munkát is végeztek, melynek teljes bevételét — százezer forintot — klubjaik fejlesztésére fordították. A klubok felújítását szabad idejükben társadalmi munkában végezték. A heti és havi klubprogramok tartalmasak, színesek, vonzóak voltak, és nemcsak a laktanyában szervezték őket. Gyakori látogatói voltak a Madách Művelődési Központnak, a budapesti sport- és szórakoztató központoknak. Rendszeresen jártak színházba, moziba, múzeumokba, kiállításokra, rock- és komoly zenei koncertekre. lász otthonában vendégeskedett és szoros csatában vesztett. A lelkesen küzdő és jól játszó marosiak legalább egy pontot megérdemeltek volna. Budakalász—Nagymaros 21:20 Góllövők: Szórágy 7, Virágú 5. Hornyák—Viesl 3-3, Patrik—Heffentrager 1-1. A megyei felnőtt bajnokságban szereplő Forte II. hazai pályán fogadta a már biztos kiesőnek számító érdi együttest és fölényes győzelmet aratott. Forte II.—Érd 30:13 (15:5) Góllövők: Spargl 14. Tóth 5, Lukács 4, Szabó E. 3, Virágh 2, Lőrincz—Verschinyina 1-1. A megyei II. o. női bajnokságban a Nagymaros hazai pályán fogadta a feljutásra is esélyes gödöllői csapatot és nagy küzdelem után egy pontot sikerült otthon tartania. A verőcemarosi lányok a szintén feljutásra esélyes Tá- pióvölgye csapatánál vendégeskedtek és erősen tartalékos csapattal is az utolsó percig nyílttá tudták tenni a találkozót. Nagymaros—Gödöllői SC 21:21 Góllövők: Kissné 10, Müller- né 8, Helm 3. Tápióvölgye— Verőcemaros 16:12 Góllövők: Greff 10. Bodnár—Szabó 1-1. Az ifjúsági csapatok eredményei; fiú ifi: Budakalász— Nagymaros 23:17. Legjobb dobók: Makrai 10, Sukarek 4, leány ifi: Forte—Érd 30:10, legjobb dobók: Török M. 12. Nagymaros—Gödöllő 13:20 Legjobb dobók; Vitek Cs. 6, Gresch 5. T.-völgye—Verőcemaros 26:4 Legjobb dobók: Erdővölgyi— Hirling—Lózs—Majoros 1-1. A Bp-i serdülő bajnokságban szereplő Izzó csapata az elmúlt heti FTC elleni győzelme után ismét nyerni tudott ezúttal a Bp. Spartacus csapata ellen. V. Izzó—Bp. Spartacus 24:14 (7:5) Góllövők: Bognár 7, Jámbor 6, Bihari—Korbely—Majoros 3-3, Kiss Zs—Fischer 1-1. A következő bajnoki fordulóban Verőcemaroson szom- szédvár-rangadó lesz az Izzó vendégszereplésével. Nagymaroson a Csepel Autó vendégeskedik, míg a nőknél a nagymarosi csapat a listavezető PEMÜ csapatához utazik, a Verőcemaros pedig hazaj pályán fogadja a Pilisszentiván csapatát. Az Izzó serdülőcsapata pedig a listavezető Vasas HTG ellen szerepel. —nyári— ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
