Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-04 / 209. szám
1983. SZEPTEMBER 4., VASÄRNAP ‘xMhm Növelni a ingok érdekeltségét Aszályon innen, aszályon túl... Mezőgazdasági nagyüzemeink túljutottak az aszálysokkon. Felmérték helyzetüket, kidolgozták a takarmányhiányt megelőző és a pénzügyi gondokat enyhítő intézkedéseiket. S bár eme elképzelések csak ezután hozhatnak eredményt, az máris bizonyos, hogy nem lesznek egyformán hatásosak. Az összehasonlítgatásnak nincs is sok értelme, hiszen eltérőek a feltételek. Más mértékkel kell mérni az egyesülés utáni első esztendőt megélő szentmártonkétai Kossuth Tsz-t, amely jövedelmének javát máig a földtől várja, és egészen más szemüvegen át célszerű vizsgálni a milliárdos, hatalmas ipari háttérrel rendelkező ócsai Vörös Október Termelőszövetkezetet. Malisok váltak semmivé A falu mozitermében, a küldöttgyűlésen Samu János a szentmártonkátai tsz elnöke a féléves munka eredményeiről számol be. A két szomszéd vár, az egyesült szövetkezetek gazdái láthatóan össze- békéltek egymással, s helyzetükkel. Hozzászólásukból érzékelhető, megértették, az új vezetők végre nem hitegetik őket. Pedig a közös gazdaság nincs könnyű helyzetben: milliók váltak semmivé július, augusztus forró ege alatt... — Nagyon szép volt errefelé a határ tavasszal. Joggal reménykedtünk. Aztán szinte a növények érési sorrendjében tarolt az aszály. Várhatott volna egy évet a szárazság. Ráadásul Tóalmás 4 millió forinttal több adósságot hozott magával, mint ami a számlákból, a könyvelésből korábban kiderült. Egy példa a sok közül: a borjak kevésbé híztak 1982-ben, mint a nyilvántartott adatok alapján hinni lehetett. S még valami. A társult üzem ipari részlegei sok selejtes és szabálytalanul elszámolt munka miatt nem jutottak jövedelemhez.' Mintegy 3 millió 700 ezer forintot lehetetlen behajtani. A megrendelőknek sajnos, az esetek többbségében igazuk van. — Es az aszálykár? — Nyolcmillió forint. Mindent összevetve, az eredetileg tervezett 23 millió forintos nyereség helyett most legfeljebb 7—10 millióra számítunk. — Az előbbiekből sejthető, takarmánygondjaik lesznek az elkövetkező hónapokban. Ahol nem vártak holnapig — Nem kétséges. Több mint 2000 szarvasmarhát, 3500 juhot kell etetnünk, s mivel az állatállomány jelenlegi létszámát meg akarjuk tartani, abrak és ipari melléktermék vásárlására kényszerülünk. — Hogyan hozzák egyensúlyba a gazdaság pénzügyi ,mérlegét? — Megszigorítjuk például az anyagbeszerzés rendjét, felülvizsgáljuk a raktárak készleteit. A felesleges cikkeket, árukat pénzzé tesszük. Reméljük a szarvasmarha-selejtezés is hozzájárul gazdálkodásunk stabilizálásához. — Vajon eléggé mozgósítható-e a szövetkezet tagsága az aszálykár leküzdésére? — Tény, hogy a bérek alig, vagy egyáltalán nem követik a nyereség növekedését. Ezúttal indokolt lenne, hogy a károk miatti többletmunka díját ne terhelje jövedelemadó. Csuport Györgynek, az ócsni Vörös Október Tsz központi takarmánygazdálkodási mérnökének a 20 millió forintos veszteség ellenére jóval kevesebb a gondja. Ők ugyanis már a szárazság kezdetén azonnali, gyors intézkedésekét hoztak. A mammutgazda- ság, amely jövedelmének tekintélyes hányadát ipari tevékenységből szerzi, figyelmét a növénytermesztésre koncentrálta. Szerződést kötöttek a sörgyárral; a napi 3 tonna törköly helyett máris 5 tonnát kapnak. Az ercsi és hatvani cukorgyár megrendelői között is a melléktermék szállításának növelését kérő vevők közé soroltak. De hallgassuk erről a témáról a takarmánygazdálkodó mérnököt. — Legeltetjük a kukoricaszárat. Naponta járjuk körbe a határt, döntünk arról, hol kell megkezdeni a silózást, mentve ezzel a kukoricának száradásra ítélt hányadát. Kevés a szálastakarmányunk is, de már megegyeztünk a kun- peszéri tsz-szel, hogy 300 tonna lucernát veszünk tőlük, de feletetjük az árpaszalmát is. Egyéb ötletünk is akad. Öntözzük a legelőket. Azokat a réteket pedig, amelyeket nagyüzemileg gazdaságtalan lenne hasznosítani, a kistermelőknek adjuk bérbe. Vágó Balázs, a növénytermesztési ágazat vezetője szintén az újításokról beszél: — Kifejlesztettünk egy olyan silómaró-gépet — erre mostanáig nem akadt vállalkozó —, amely egyebek között összetöri a kukoricaszemeket, így könnyen emészthetővé válik a takarmány. Fontolgatjuk a szalmaerjesztés bevezetését is. E fontos melléktermék ammóniával permetezve ugyanis emészthetővé válik, különben viszont takarmányként nem hasznosítható. Új megoldásokat keresnek Szó esik még az ócsai határjárás közben kukoricaszár bálázásról, különböző baktériumok tenyészetének ügyes, éppen egy Pest megyei gazdaságban elsőként alkalmazott módszeréről, az őszi keveréktakarmányok vetéséről, s mindenről, ami a nehéz helyzetbe került nagyüzemek pozícióját javítaná. Meglehet Szentmártonkáta és Őcsa messze esik egymástól, népgazdasági érdek, hogy mindkét termelőszövetkezetben mielőbb megtalálják e feladat megoldásának a mostaninál is több, jobb gyakorlati módját Valkó Béla A pap?ikán a sor Most kezdődik az aliflapapri- ka-szezon a Rozmaring Tsz nagykovácsi savanyító üzemében. Az uborka kovászolása és a káposzta savanyítása mellett ez adja a legtöbb munkát ezekben a hetekben. Felvételünkön a paprikához való ecetet töltik kádakba, illetve keverik az ízeket Erdősi Ágnes felvétele V ' köbméter földgázt hoz felszínre, nem beszélve a többiről, vagyis arról, hogy végtére is ez a 113 ezer ember termeli meg az ország nyersanyag- szükségletének mintegy felét. A bányászat ma is nehéz, férfias munka, negyven-ötven fokos kőzet várja a vájárt a robbantás után. A szénhidrogén-bányászok fúrómunkásának viszont télen odaragadhat a tenyere a rideg-hideg vashoz, ha nem vigyáz ... Az idei év tragikus nyári bányászszerencsétlenségei arra is felhívták a figyelmünket, hogy a technika fejlődésének ellenére továbbra is veszélyes ez a szakma, naponta meg kell küzdeni a természet vad erőivel. A veszély persze csökkenthető — és csökkenteni is kell, nagyobb fegyelemmel, odafigyeléssel —, de a mélység azért mélység marad. Ezért érzünk mély tiszteletet azok iránt, akik újra és újra leszállnak az aknába, mert a sújtólégrobbanás, omlás veszélye ellenére is szeretik ezt a szakmát. Méginkább — hivatást ÜEH A HÉT HÍRE^HS Bauxittermelésünk háromnegyedét a bakonyi külszíni fejtések adják. Képünkön az iharkúti katlan. Családi költségvetésünknek vannak állandó, meg nem takarítható tételei: a tanácsokénak ugyanúgy. A háztartási kiadások fix tényezője például a villanyszámla kiegyenlítése, a lakbér vagy a házadó, a televízió előfizetési díja, a közlekedés költsége, a fűtés ellenértéke és így tovább. A tanácsok költségvetésének lényegében — vállalva a leegyszerűsítésben rejlő veszélyt — hasonló a szerepe. Fedezete azoknak az állandó kiadásoknak, amelyek nélkül egy-egy közösség, település élete hamarosan ismétlődő zavarok hálójába bonyolódna bele és aligha tudna szabadulni onnan. Az iskolát fűteni kell, az utcákon pénzbe kerül a közvilágítás, egy-egy kórházi ágy fenntartásának szintért megvannak a költségei, amint a belvízvédelemnek szintén. A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény 11. paragrafusa (3.) 'bekezdése a) pontja így hangzik: „A tanács meghatározza fejlesztési programját, terveit, középtávú pénzügyi tervét és költségvetését, irányítja végrehajtásukat, határoz a végrehajtásukról szóló beszámolók elfogadásától." Meglehetősen szűkszavú rögzítése annak a sokrétű munkának, amelyet a költségvetési gazdálkodás takar címszóként, hiszen idén a megyében 5,16 milliárd forintot tekinthettek, tekinthetnek költőpénznek, költségvetési forrásból a tanácsok. Ez a költőpénz évről évre több, nem azért, mert annyira gazdagodik az állami költségvetés, hanem, mert folyamatosan növekednek a tanácsok feladatai: több az intézményük, a meglevő hálózat fokozódó teendőket lát el. Elkészül az új iskola mint beruházás, mint a fejlesztési alapra támaszkodó gyarapodás ezzel elkönyvelhetővé válik. Abban a percben viszont meg kell nyitni egy új pénztár- könyvet, a költségvetésben ugyanis már ott kell lennie az új iskola világítási, fűtési, ta. karftási kiadásai fedezetének éppúgy, mint a pedagógusok bérének, a gyermekek napközis étkeztetése követelte forintoknak, a vízdíjnak... A most megkezdett tanévben például a tavalyinál nyolcvankettővel több tanulócsoport ún. működési költségeit kellett előteremteni. S ez csupán egyetlen A Kavicsbánya Vállalat klskunlacházi Özemében évente mintegy 640 ezer köbméter sódert emelnek ki a gépek. Télen a faggyal, nyáron a forrósággal, máskor a sárral kell megküzde- A nógrádi szénbányászok a hétvé- niük a szénhidrogén-bányászoknak, hogy ne csökkenjen a termelés, geken is leszállnak a föld mélyébe. tétel, ráadásul a legszokványosabbak közül való. Érzékeltetésként, mi mindenre kell kiterjednie a tanácsi költségvetési gazdálkodásnak, néhány eset elősorj áztatva a folytonosan hízó példatárból. A költségvetésnek egy-egy tétele a mezőőrök fizetése; az állami lakóházak felújítására fordítható forint; a tisztasági fürdők fenntartása; 45 654 gyermek napközis ellátásának fedezete; a közegészségügyi és járványügyi teendők pénzügyi fedezete; a huszonhárom szociális otthon megkövetelte 96 millió forint... Ráadásul ezek a költőpénzek nem majd, nem egyszer kellenek, hanem rendkívüli pontosságú gazdálkodást követelnek meg, hiszen a bért a hónap meghatározott napjain ki kell fizetni, amint elkerülhetetlen a heérkező számlák kiegyenlítése is, s azt szintén nem mondhatják egyetlen településen sem, hogy majd csak decembertől fűtünk az óvodában, mert novemberre nincs pénz... Meghökkentő a maga pénztárcájához szokott állampolgárnak, települése tanácsa mekkora összegekkel gazdálkodik, mint költségvetési forintokkal, hiszen például Abony bukszájában 47, Örkényben 35, Dömsödében 21 millió forint szolgálta idén az ún. működési költségek fedezetét. A költség- vetési elszámolások rendje — amiről az országos konferencián folyt az eszmecsere — természetesen érintetlenül hagyja az állampolgárt, ez azoknak a dolga, kötelme, akik munkaköre a tanácsoknál az ún. pénzügyi lebonyolítás. A költőpénzek nem adminisztratív, nem ügyviteli, hanem valóságos elszámolásának rendje azonban nagyon is érinti, érdekli az állampolgárt, annak képviselőjét, a tanácstagot, hiszen évről évre pontos beszámolót kell adnia a végrehajtásban tevékenykedőknek a tanács ülése előtt arról, miként sáfárkodtak a kezükre, szívükre bízott, a közösség mindennapjait szolgáló' forintokkal. Ezek a számadások jól érzékeltetik: a költés nemcsak azért közügy, mert a közösséget szolgálja, hanem azért Is, mert ami elköltésre kerül, azt közösen és nem könnyen teremtettük elő. Mészáros Ottó KÖLTŐPÉNZ 0 Megkezdődött az új tanév. © Kétnapos autóbusz-szakértői konferenciának adott otthont Székesfehérvár. © Az 1848—1919 közötti hazai politikai karikatúrákból kiállítás nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. © A hét híre az is, hogy Szarvas volt a színhelye A tanácsi költségvetési elszámolások címmel rendezett országos konferenciának? kivonul délelőtt vagy délután, mint május elsején szokás, s a sörözés, virslievés közben gyönyörködik a néptáncosokban, izgulja végig a futballmeccset. Az oly sokat emlegetett nyersanyagár-robbanás valamennyiünket arra- intett, hogy megbecsüljük — jobban megbecsüljük — azt a 113 ezer embert, aki az idén mintegy 26 millió tonna szenet, kétmillió tonna kőolajat, csaknem 7 millió Szeptember első vasárnapjának reggelén fúvószenekarok tartanak zénés ébresztőt az ország legtöbb bányásztelepülésén. A bányászoké ez a nap 1950 óta immár a 33., amikor szénbányászok, szénhidrogénbányászok, érc- és ásvány bányászok, bauxitbányászok ezreit ünnepli az ország. Állami és családi jellegű ünnep ez egyszerre, s — ez ugyancsak tradíció már — ilyenkor a bányászcsaládok apraja-nagyja Bányásznap '83 Embert próbáló, kemény munka Maponta szembeszállnak a természet erőivel
