Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-04 / 209. szám
fii HÉT VILÁGPOLITIKAI K í R D í S E ! WmttSSSl Élénk diplomáciai tevékenység Az új genfi forduló és a madridi külügyminiszteri találkozói Vérontás Libanonban — Pinochet lemondását követelik Kiianszkij nyilatkozata Döntő forduló Tegnap Genfbe .érkezett az európai atomfegyverzet korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség. Juli} Kvicinszkij, a küldöttség vezetője a repülőtéri nyilatkozatában rámutatott: A jövő héten Európában a diplomáciáé lesz a főszerep. Madridból már elküldték a meghívókat a 35 ország külügyminiszterének, hogy a három év óta tartó tanácskozás záróokmányára e magas szintű találkozón „tegyék rá a pecsétet” aláírásukkal. A spanyol fővárosban háromnaposra tervezik ezt a találkozót, s mint hírül adták, már 34 külügyminiszter bejelentette részvételét a vendéglátóknak. Málta még mindig nem adott választ. S az sem világos, hogy az utolsó pillanatban nem változtat-e majd a köz- megegyezést akadályozó álláspontján, amellyel fel akar vetetni a többi 34 ország által elfogadott zárónyilatkozatba olyan kitételt, hogy rendezzenek konferenciát a Földközitenger térségének biztonságáról. A 34 ország külügyminisztere a hírek szerint kész arra, hogy ha Málta ragaszkodik ehhez a követeléséhez, akkor nélküle is aláírja az okmányt. Hiszen ennek megtörténte az enyhülés újabb kiemelkedő állomása lehet. Egyébként a madridi külügyminiszteri találkozó alkalmat ad kétoldali! megbeszélésekre is a 34 állam diplomáciai vezetői között. A jövő hét zsúfolttá váló diplomáciai naptárának egyik fontos eseménye lesz az új genfi nyitány, azaz a szovjet —amerikai megbeszélések új- rakezdődése a közép-hatótávolságú rakéták csökkentése ügyében. MI A HELYZET AZ ÜJ GENFI NYITÁNY ELŐTT? Továbbra is előtérben áll Jurij Andropov kezdeményezése, amellyel kísérletet tett, hogy kimozdítsa ezeket a rendkívül fontos tárgyalásokat a zsákutcából. Mint emlékezetes, azért nem sikerült közelebb jutni az ügyben a megegyezéshez, mert az Egyesült Allamok kormánya nem hajlandó álláspontján a kompromisszum kimunkálása végett változtatni. Elfogadhatatlan feltételeket szab a Szovjetuniónak. Cserébe azért, hogy ne kerüljön sor 1983 decemberétől az 572 Pershing—2 rakéta és robotrepülögép nyugat-európai telepítésére, azt követeli, hogy a Szovjetunió szerelje le és semmisítse meg valamennyi ilyen típusú fegyverrendszerét. Ha ez megvalósulna, azt jelentené, hogy a katonai erőviszonyok e fegyverrendszerben eltolódnának a NATO javára. Hiszen a Szovjetuniónak az amerikai követelés teljesítése esetén egyetlen rendszerbe állított közép-ható- távoiságú rakétája sem volna Európában, miközben Anglia és Franciaország — amelyek a NATO tagállamai — 262 ilyen típusú fegyverrel rendelkeznének. Világos, hogy a Szovjetunió nem egyezhet bele a Varsói Szerződés biztonsági érdekeinek veszélyeztetése nélkül az erőviszonyok ilyen megváltoztatásába az Északatlanti Szerződés Szervezetének javára. Ezért logikus az a szovjet javaslat, hogy az Európa területén eddig telepített nukleáris robbanófejekkel felszerelt, közép-hatótávolságú rakéták [ számát mind a Varsói Szerződés, mind a NATO oldalán egyaránt 262-ben határozzák meg. A Szovjetunió hajlandó — s ez volt a nagy horderejű bejelentés a szovjet államfő augusztus 27-i megnyilatkozásában — megegyezés esetén a leszerelt rakétákat megsemmisíteni. Ezt az álláspontot Jurij Andropov több NATO- állam kormányfőjéhez intézett személyes üzenetében külön meg is erősítette. A NATO-fővárosok hivatalos körei nem tagadhatták, hogy a megegyezés irányába előremutató szovjet kezdeményezésről van szó. De sajnos azonnal elfogadhatatlannak is nyilvánították az új szovjet indítványt. Azt próbálták ma- gyarázgatni. hogy a francia és az angol közép-hatótávolságú rakétaarzenál „önálló nemzeti ütőerő”, s így nem lehet a [ NATO fegyvertárába számíta- ( ni. Ezért nem lehet — leg- j alábbis érvelésük szerint — kiterjeszteni reájuk e fegyverfajták csökkentését. Nyugati közéleti személyiségek is rámutattak azonban ennek a magyarázkodásnak a tarthatatlanságára. Hiszen köztudott, hogy „súlyos konfliktus vagy válság esetén” az Északatlanti Szervezet katonai vezetői nagyon is számolnak ezzel az „önálló” francia és angol ütőerővel. Washingtoni hadügyminisz- tériumi körök a genfi tárgyalás újabb fordulója előtt, borúlátó nyilatkozatokat tettek és hangoztatták: a jelek szerint a szovjet—amerikai megbeszélés az idei év végéig nem jár eredménnyel, s így sor kerül majd a Pershing—2 rakéták és robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére. Erre már meg is tették az előkészületeket több nyugat-európai országban. Ezekre a manőverekre zavarólag hatnak azok a békemegmozdulások, amelyek szeptember első napjaiban elkezdődtek több nyugat-európai országban. A NATO kormánykörök igyekeznek olyan benyomást kelteni, mintha ezeknek az akcióknak nem lenne majd semmiféle hatásuk a hivatalos álláspont alakulására, s a rakétatelepítés elleni tüntetések — „bármilyen méretűek” is legyenek — nem befolyásolják majd a NATO lépéseit. Valójában persze a „magabiztosság” a nyílt színen a háttérben idegességet takar. A nyugati propaganda ezért most igyekszik olyan képet festeni, mintha a békemegmozdulások részvevői csupán „elenyésző kisebbséget” alkotnának és megpróbálnak minél nagyobb rétegeket eltéríteni attól a szándékuktól, hogy aktív szerepet vállaljanak tiltakozó tüntetésekben. MIÉRT LÁNGOLTÁK FEL A HARCOK LIBANONBAN? A síita fegyveresek összecsapásai Bejrútban a libanoni hadsereg egységeivel utcai harcokká szélesedtek, amelyek során sok halálos áldozat volt, köztük két amerikai tengerész- gyalogos és négy francia katona. akik a több nemzetiségű rendfenntartó erőkhöz tartoztak. Miután Gemajel libanoni elnök megszerezte ehhez Washington „jóindulatú egyetértését”, inváziót indított csapataival Bejrút nyugati negyede ellen, s egyetlen csatatérré változtatta a libanoni fővárost Az akció célja az volt, hogy a fővárost „megtisztítsák a mohamedán fegyveresektől”. Tehát nemcsak a síita csoportok ellen léptek fel. A Dzsumblatt vezette Libanoni Haladó Szocialista Párt nyilatkozatban ítélte el a történteket. A párt elnöke rámutatott, hogy Gemajel utasítására Libanon történetében első ízben használtak fel csapatokat az ország polgárainak elnyomására. Dzsumblatt a libanoni elnököt azzal vádolta, hogy a falangista párt egyeduralmát akarja megteremteni az országban. | Nagyon figyelemreméltó az ügyben Washington magatartása. Shultz amerikai külügyminiszter sajtóértekezletén Washington támogatásáról biztosította a libanoni hadsereg invázióját. Mint kiderült egyébként, a támadáshoz rend- fenntartó erők amerikai kontingensei tüzérségi és légi támogatást biztosítottak, vagyis beavatkoztak egvik fél oldalán a libanoni polgárháborúba, ami pedig ellentétes azzal a feladatukkal, amelyért a helyszínre küldték őket. Az Feve- sü't Államok fokozza a katonai nyomást Gemajel ellenzékére. Az Fi.senhowe" reoülő- géo-anvnhaió három mérföldre közelítette me<? Libanon partjait, és a Pentagon újabb ezerhatsráz tenaprá-rmiatogost re-énnalt a közel-keleti ország vizeire. Ezek a katonák egyelőre „készenlétben” maradnak, de ellátták őket part- raszállító járművekkel. Vagyis: az amerikai beavatkozás fokozódik, annak veszélyes következményeivel együtt. Közben tegnap arról érkezett hír,, hogy Izrael megkezdte csapatainak visszavonását a libanoni hegyvidékről Libanoni források szerint az izraeli 'erőket a Bejruttól negyven kilométerre levő Avaii folyóig vonják hátra. MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI CHILÉBEN A FESZÜLTSÉG? Ahogy közeledik a szeptember 11-i dátum, a katonai puccs tizedik évfordulójának napja, mind erőteljesebbé válik a tiltakozás a diktatúra ellen. Miután Pinochetnek az elmúlt hetekben tapasztalnia kellett, hogy véres terrorral immár képtelen letörni a rendszere ellen kibontakozó ellenzéket, alkudozásokba kezdett a tiltakozó mozgalomban részt vevő konzervatívabb alakulatokkal. Célja az volt, hogy így megossza rendszerének ellenzékét, s időt nyerjen. Bár a majd tíz esztendeje érvényben levő szükségállapotot augusztus 29-én feloldották, s bejelentették, hogy bizonyos feltételek mellett egyes politikai pártok is működhetnek majd, a helyzet csak feszültebbé vált. Az ellenzéki erők ugyanis egyöntetűen követelik Pinochet lemondását az elnöki tisztről, s új választások kiírását. A diktátor, aki 1980-ban egy választási komédiával „kivívta”, hogy 1989-ig ő töltse be az államfői tisztséget, ragaszkodik a hatalomhoz. E növekvő feszültség légkörében következett be az a me-> rényíet, amelynek során megölték Santiago kormányzóját. Ez Pinochetnek alkalmat adott arra, hogy ellenzékiek letartóztatását rendelje el, s további elnyomó intézkedésekkel fenyegetőzzön. Mint rámutattak: az 1980-as úgynevezett „alkotmány” szerint az elnöknek joga van olyan intézkedésekre, amelyek a szükségállapot helyreállítása nélkül is jelentősen megszoríthatja a diktatúra elnyomását biztosító csavarokat. Arkus István A most kezdődő tárgyalási forduló döntő jelentőségű lesz. A Szovjetunió szilárdan sík- raszáll a megegyezés érdekében. Jóakaratunk újabb meggyőző bizonyítéka a Jurij Andropov által augusztus 27-én kinyilvánított szovjet hajlandóság a/ra, hogy amennyiben sikerül kölcsönösen elfogadható megegyezést elérni, beleértve azt, hogy az Egyesült Államok lemond új rakétáinak európai telepítéséről, a Szovjetunió európai területein likvidáljuk a csökkentés alá eső közepes-hatótávolságú rakétáinkat. Nyugatnémet béketüntetések Százötvenöt béketüntetőt vettek őrizetbe péntek este és tegnap reggel a Német Szövetségi Köztársaságban. A luxemburgi határ Közelében fekvő Bitburgban péntek délután több százan kezdtek ülősztrájkot az ottani amerikai légitámaszpont és az amerikai katonák lakótelepe közötti úton, leszerelést követelve. A rendőrség elvonszolta az útról a semmiféle fizikai ellenállást nem tanúsító embereket. és közülük többet ideiglenesen őrizetbe vett. A tüntetők éjfél körül újra kiültek az útra, de ekkor már vízágyúval kergették el őket. Ez tegnap reggel kétszer megismétlődött. Helmut Schmidt az HDK-ban Tegnap több napos látogatásra az NDK-ba érkezett Helmut Schmidt, a Német Szociáldemokrata Párt elnökhelyettese, volt nyugatnémet kancellár. A nyugatnémet politikust az NDK Államtanácsának elnöke, valamint az NDK- beli evangélikus egyház hívta meg. A vendéget a potsdami repülőtéren Albrecht Schönherr evangélikus püspök üdvözölte. Folytatódik a Palesziinc-konferencitr Az igazságos rendezés mellett Az államok döntő többsége, a világ demokratikus és haladó erői támogatják a palesztin népnek az önrendelkezéséért, saját független hazája megteremtéséért vívott igazságos harcát — hangsúlyozta Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke pénteken Genfben tartott sajtókonferenciáján. Arafat megerősítette, hogy a PFSZ kész együttműködni az Egyesült Nemzetek Szervezetével, valamint más nemzetközi szervezetekkel és államokkal abban, hogy erőfeszítéseket tegyenek a Közel-Keleten a béke megőrzésére. Egy kérdésre válaszolva a palesztin vezető sajnálatosnak nevezte a francia kormánynak a közel-keleti kérdéssel kapcsolatos jelenlegi álláspontját. Arafat hangoztatta, hogy növekszik az az erő, amely az igazi béke megteremtésére törekszik a Közel-Keleten. Ezek az erők egyre tevékenyebbé és befolyásosabbá válnak magában Izraelben, és az Egyesült Államokban is. Az amerikai kormány kénytelen lesz mindinkább számolni a palesztin nép harcát támogató közvélemény növekedésével — mutatott rá Arafat. Az ENSZ égisze alatt folyó genfi Palesztina-konferencián tegnap felszólalt Matti Peled nyugalmazott izraeli tábornok. Peled, aki Izraelben a PFSZ- sze! való párbeszéd szorgalmazói közé tartozik, kije'enle: e: az ENSZ keretén belül kell rendezni a palesztin kérdési, s „biztosítani kell a palesztin nén önrendelkezési 1n<?át Cisz- jordáviában. a onzni-övezetben é« Ke’et-.Tenizsálemben”. Luns támadta az alomfsgyver-cíhms mozgalmakat Őszi NA TO-kadgyckorlatok Joseph Luns NATO-főtitkár és Bemard Rogers tábornok NATO-főparancsnok az NSZK- ban állomásozó amerikai légierő főparancsnokságán. Ramsteinban megnyitotta a NATO idei őszi nagy hadgyakorlatait. Az „Autumn Forge” (őszi Kovácsműhely) elnevezésű gyakorlatsorozat keretében. 27 különböző kódnévvel ellátott részgvakorlaton. két hónapra mozgásba ion lénvp- gében a NATO egész hadigépezete. A gyakorlatsorozaton az egyesített katonai szervezethez tartozó 13 ország haderői, 250 000 katona. 2000 repülőgép és 300 hadihajó vesz részt. Luns főtitkár hevesen támadta a nyugat-európai atomfegyver-ellenes mozgalmakat, amelyek hatalmas tömegmegmozdulásokat szerveznek, „forró őszt” ígérve, a rakétatelepítések ellen szerte Nyugat- Európában. Vendégünk: USan fa,a barmai államfő U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnöke 1918. március ^-án született a közép- burmai Prome-ban. A második világháború kirobbanása előtt jelentkezett a ramgooni egészségügyi főiskolára, ahol részt vett az egyetemisták gyarmatosításellenes mozgalmában. A japánok által alapított katonai iskolán alapfokú katonai kiképzésben részesült, majd az ország japán megszállása idején a burmai függetlenségi hadseregben szolgált. Burma függetlenné válása, 1948 után továbbra is a hadsereg kötelékében maradt. 1934—55-ben egyesült államokbeli katonai kiképzésen vett reszt, majd ezredessé léptették elő. Ezt követően több éven keresztül a hadügyminisztérium államtitkára volt. Az 1962-es márciusi hatalomátvétel után — amelyben közvetlenül nem vett részt — a forradalmi tanács tagja lett, majd 1963 februárjában a vezérkari főnök helyettesévé nevezték ki. U San Yu aktív szerepet vállalt a Burmái Szocialista Program Pártja megalakításában, s 1963 szeptemberében a párt központi szervező bizottságának tagja, később pedig a bizottság főtitkára lett. 1963-tól pénz- és tervezésügyi miniszterként tevekenykedett, 1971- ig, amikor a Burmai Szocialista Program Pártja első kongresszusán a párt központi bizottságának főtitkárává választották. 1972 ápri- li iában U San Yu tábornokot hadügyminiszterré, vezérkari főnökké nevezték ki, s egyben a miniszterelnök-helyettesi funkciót is ellátta. A rangooni választókörzet képviselőjeként 1974 februárjában a népi gyűlés tagja, majd annak első ülésén az államtanács titkára lett, s egyidejűleg a fegyveres erők pártbizottságának elnöki tisztét is betöltötte. A párt második és harmadik kongresszusán — 1973-ban és 1977- ben — ismét a párt központi bizottságának főtitkárává választották. Ebben a funkcióban 1981-ig, a negyedik kongresszusig tevékenykedett, amikor a párt fegyelmi bizottságának elnöki teendőivel bízták meg. U San Yut 1981. november 9-én, a népi gyűles harmadik ülésszakán választották meg az államtanács és a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnökévé. TA SZSZ-kommen tár az eltűnt repülőgép ügyéről Amerikai kiszté Az ENSZ Biztonsági Tanácsa péntek este nyilvános ülést tartott. A tanács összehívását az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és Kanada kérte a Szovjetunió légiterében csütörtökre virradóra lezajlott repülőgép-incidens jgyében, amellyel kapcsolatban a szovjet TASZSZ hír- ügynökség péntek este nyilatkozatban foglalt állást. Az ülésen Charles Lichen- stein amerikai küldött durva szovjetellenes felszólalásában a Szovjetunióra hárította a felelősséget egy dél-koreai repülőgép eltűnéséért. Ricsard Ovinnyikov szovjet diplomata visszautasította Lichenstein, valamint Reagan elnök néhány órával korábban, a BT-ülés előtt elhangzott és a Szovjetunió szavahihetőségét kétségbe vonó kirohanását. Több más nyugati felszólalás után a BT ülését határidő nélkül elnapolták. Határozati javaslatot egyetlen ország sem terjesztett elő. Reagan elnök tegnap esti rádióbeszédében ismét éles kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen a New York és Szöul között eltűnt dél-koreai utasszállítógép ügyével kapcsolatban, „magyarázatot” követelt. Az elnök „nyugodt és szilárd” magatartásra szólította szövetségeseit a Szovjetunióval szemben, de nem jelentett be semmiféle konkrét intézkedést. Az Egyesült Államok elnöke adja meg a hangot abban a szovjetellenes kampányban, amelyet az amerikai hatóságok az eltűnt dél-koreai gép kapcsán indítottak a Szovjetunió ellen — mutat rá a TASZSZ hírügynökség tegnap esti kommentárjában. Az amerikai elnöknek az üggyel kapcsolatos minden megnyilatkozását a Szovjetunió és a szocializmus elleni gyűlölet, rosszindulat jellemzi, s azt a benvomást próbálja kelteni, mintha a Szovjetunió lenne a felelős az emberéletekben bekövetkezett veszteségért. Ugyanakkor az amerikai hatóságok igyekeznek kikerülni az egyenes választ a világos kérdésre: miért tartózkodott a gép a Szovjetunió légterében több mint 500 kilométerre eltérve a nemzetközi útvonaltól? Hogyan lehetséges, hogy az Egyesült Államok és Japán hatóságai nem tették meg a megfelelő intézkedéseket arra, hogy véget vessenek a Szovjetunió szuverenitása e súlyos megsértésének, noha az ő légi szolgálataik irányítják a gépeket ezen az útvonalon? Ezek a kérdések széles körben foglalkoztatják az amerikai és a nyugati kommentátorokat is. A TASZSZ a francia televízió kommentátorát. Gallois tábornokot idézi. Gallois rámutat, hogy két olyan körzet van a Szovjetunióban, amely a rendkívül titkos kategóriába tartozik: Murmanszk térségében a Kola-f élsziget, valamint az Ohotszki-tenger övezete, ahol Kamcsatka-félsziget és Szahalin-sziget fekszik. A szovjet haditengerészet erejének jelentős része itt összpontosul, és interkontinentális ballisztikus rakéták kikísérletezésére szolgáló objektumok is vannak a térségben. Teljesen megalapozatlan az az amerikai állítás, amely a rádióösszeköttetés megszakadására es egyéb technikai elégtelenségekre hivatkozik — mutat rá a TASZSZ. A japán vezérkari főnökök egyesített bizottságának egykori parancsnoka, a Mainicsi Simbun katonai szakértője, Ta- keda G. például rámutatott: a dél-koreai gépen számítógép, két pilóta és kétszeres-háromszoros ellenőrző rendszer működött. A Kyodo japán hírügynökség értesülése szerint egy órával azután, hogy a szovjet repülőgépek siker te Lenül próbálkozz tas kapcsolatot létesíteni a délkoreai géppel, annak fedélzetéről a következő jelentést küld- téK: „a repülőgép navigációs berendezései normálisan működnek”. Az útiránytól történő „eltérés” így több mint furcsa. Az ausztrál lapok értesülései szerint az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CíA vé- i 9lg jigyelemmel követte a repülőgép haladását. Ugyancsak a nyugati sajtó közöné azt is, hogy az ezen az útvonalon közlekedő dél-koreai utasszállító gépek személyzete a légierők állományából kerül ki. A Sydney Morning Herald című ausztráliai lap rámutatott: „A Szovjetunióban joggal vélhették, hogy egy amerikai kémgép hatolt be a szovjet légtéroe, hisz a Boeing—747 a radarberendezés képernyőjén nem különböztethető meg egy amerikai felderítőgép-típustól, vagy az E4B típusú amerikai bombázógéptől”. Mindezek a nyugati reagálások is érzékeltetik, hogy az illetékes amerikai szolgálatoknak — köztük a CIA-nak — közvetlen közük volt a provokációhoz — mutat rá a TASZSZ. Reagan elnök legutóbbi beszédeiben többször feltette a kérdést, hogyan lehet tárgyalni ilyen események után a Szovjetunióval — ez önmagában is mutatja, hogy az amerikai kormányzat minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megszakítsa a normalizáció folyamatát a nemzetközi kapcsolatokban, és elkerülje az életfontosságú nemzetközi kérdések rendezését. Közép-Ameríkúban egyre feszültebbé válik a helyzet Ismétlődő somozista akciók Az amerikai kormányzat a nicaraguai forradalom megsemmisítésére irányuló agresszív katonai terveinek megvalósítására törekszik — jelentette ki Humberto Ortega ■nicaraguai nemzetvédelmi miniszter a sandinista népi hadsereg napján rendezett nagygyűlésen. Közép-AmeriK4ban egyte feszültebbé válik a helyzet az amerikai imperi i’.imus N.ca- ragua elleni agresszív tevékenysége következtében — mondotta a nicaraguai miniszter.
