Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

I 1983. SZEPTEMBER 28., SZERDA 5 Sikeres vizsgákért jár a prémium Jogosítvány az iskolásoknak is Szakoktatók, audiovizuális lauterem. Jó gépkocsik Disnaharasztin most elindult valami... Kihasználják a tenniakarást Lapunk baleseti krónikájá­nak olvasása, no meg autózás közben nemegyszer olyan be­nyomása támad az embernek, hogy túl sok motor- és autó­vezetői engedély van forga­lomban. Vagyis, hogy jogosít­ványt kap számos gátlástalan, agresszív, iszákos ember is; ők azok. akik az újságok szo­morú szenzációit szolgáltatják Bármennyire lehangoló is azonban e tény, azt tudomá­sul kell venni, hogy a jogosít­ványok száma ezentúl is évről- évre növekedni fog. Ez termé­szetes és szükséges is Termé­szetes, mert a motorkerékpár és az autó egyre több ember­nek válik tulajdonává, és szükséges, mert ma még sok a jogosítvány — forgalmi és műszaki ismeretek — nélkül vezető fiatal, aki könnyű szív­vel vállalja a büntetést és a tragédia veszélyét is. Anyagi érdek Sok szó esik minderről, ami­kor Fehér Józseffel, az MHSZ Pest megyei Autóvezető-képző Iskolájának a vezetőjével be­szélgetünk. — Előrebocsátom, hogy a mi elsődleges feladatunk a sorkö­teles fiatalok egy részének gépkocsivezetővé történő ki­képzése, emellett azonban az úgynevezett amatőrképzéshez, más, közkeletű kifejezéssel: úrvezetők képzéséhez is érde­keink, méghozzá anyagi érde­keink fűződnek — mondja Fehér József. — Elhiszem, de ha önök a versenyzők, mit tesznek a győ­zelemért? — Röviden azt válaszolhat­nám, hogy mi az oktatás mi­nőségével akarunk az élre ke­rülni. Részletesebben pedig el­mondhatom, hogy tavaly 2400 személygépkocsi-vezetőt és 1000 hivatásos gépkocsivezetőt képeztünk ki. Az amatőrök 78,9 százaléka már az első vizsgán sikerrel szerepelt. Át­lagosan 34,3 órát töltenek ko­csin nálunk a jelöltek a jogo­sítvány megszerzéséig. — Ha most egy Pest megyei lakos jogosítványt akar sze­rezni, mit kell tennie? — Cegléden, Dabason, Gö­döllőn, Monoron, Nagykátán, Ráckevén és Vácott vannak kirendeltségeink, a budai já­rás, Százhalombatta és Szent­endre lakosai általában köz­pontunkban jelentkeznek tan­folyamainkra. Minden kiren­deltségünkön szakoktatói képe­sítésű munkatársaink — audio­vizuális tanteremmel és meg­felelő járműparkkal — fogad­ják a jelentkezőket. — Folytatva az előbbi kér­dést: nagyon szeretne min­denki már az első vizsgán jo­gosítványt kapni. De vajon az oktatója megtesz-e mindent a felkészítése során, hogy ez a vágya teljesüljön? — Igen. Anyagi érdeke fű­ződik hozzá. Az oktatóknak a jövedelme aszerint nő vagy csökken, hogy az általuk fel­készített hallgatók közül há­nyán vizsgáznak sikerrel az első alkalommal. Itt van ez az oktatói rangsor, az első négy ezer-ezer, a következő három kilencszáz-kilencszáz, majd az őket követő három nyolc- szdz-nyolcszáz, s végül a to­vábbi három hatszáz-hatszáz forintot kap prémiumként ha­vonta. Aki nálunk prémium­ban részesül, annak e 13 hely valamelyikét kell kiérdemel­nie. E rangsor pedig úgy ala­kul ki, hogy azt vizsgáljuk: milyen átlagóraszámmal készí­tette fel a jelölteket, milyen bukási aránnyal vizsgáztak hallgatói, s azoknak az átlag­életkora milyen magas volt. Figyelembe vesszük azt is. hogy vizsgapályán tudott-e gyakoroltatni az oktató. Hoz­zá kell tennem ennek a pon­tozási rendszernek a jobb megértése végett, hogy a fia­talabb jelölteket könnyebb fel­készíteni, mint az időseket: továbbá, hogy aki többször bukik és a pályaalkalmassági vizsgán is sikertelenül szere­pel, annak az eredménytelen­sége nem számit be oktatójá­nak a minősítésébe. — Sokan hiányolják az ifjú­ság tervszerű felkészítését a motorizációra. Van-e valami elképzelésük erre vonatko­zóan? Vezetői engedély — Nemcsak elképzelésről, de eredményekről is beszél­hetek. Eddig Pest megye 15 általános iskolájában működ­tek kétéves időtartamú, segéd- motoros vezetői engedély meg­szerzésére felkészítő szakkö­rök. Tavaly például az ilyen szakkörökbe járó gyerekek közül 250-en kaptak segédmo­torkerékpárra vezetői enge­délyt. A monori és ráckevei gimnáziumban, Nagykáta és a Fóti Gyermekváros szakközép- iskolájában, valamint a pilis­csabai mezőgazdasági szak­munkásképzőben személygép­kocsi vezetésére szóló jogo­sítvány megszerzésére készítik fel diákkörök keretében a ta­nulókat. — További terveik? — Azokkal a gyerekekkel a középiskolák diákköreiben is találkozni szeretnénk, akiket az általános iskolák szakkörei­ben felkészítettünk. Ezért most újabb 4—5 középiskolában akarunk diákkörök keretében „B” fokozatú tanfolyamokat indítani. — Úgy gondolom, minden pedagógusnak szívügye, hogy tanulói biztonságosabban tud­janak közlekedni. Ha közle­kedési tanfolyamot akarnak szervezni, kihez forduljanak? — Járási kirendeltségeink vezetőihez, vagy hozzám. Az Országos Pedagógiai Intézet és az Autóközlekedési Tanintézet igazgatósága által készített tantervet és módszertani útmu­tatót, továbbá munkafüzetet kaphatnak tőlünk és minden más segítséget is. Azok a fia­talok, akiknek az iskolájában még nem tartanak kismotor­vezetői vizsgára felkészítő tanfolyamot, ugyancsak a já­rási kirendeltségeink vezetői­nél érdeklődjenek. Minden segítséget Az elmúlt öt évben a me­gyei MHSZ bázisain 10 ezren szereztek személygépkocsi-ve­zetői és 5 ezren hivatásos gép- járművezetői jogosítványt Legújabban már autóbusz- vezetőket is képeznek. 80 ok­tató versenyez egymással azért, hogy a jelentkezők a vizsgán jól bánjanak a volán­nal, és minden forgalmi hely­zetben tudják a teendőiket. Cseri Sándor Tudja, amikor megtudtam, hogy a mi oldalunkon épül meg a járda, egészen kétség­be estem. Elképzeltem, hogy leöntik az anyagot a keríté­sem előtt, azután csináljam meg, ahogy tudom — mondja az idős néni, akivel a kertka­puban az új járdán állva be­szélgetünk.-— Mert ugyan ki segítene nekem ezen a környéken? Mi­felénk nem olyanok az embe­rek, mint más faluhelyen. Ha­rasztiban sok tájról, sokféle ember gyűlt össze, akik úgy élnek a kertes házaikban, mint a városiak az új lakóte­lepen. Itt még egy takarítási akciót se tudtak megszervez­ni. pedig nagyon jó tanácsta­gunk van. Ezért gondoltam, hogy az én portám előtt bi­zony foghíjas lesz az a régen várt járda. Látja, mégis elké­szült. Mert mindenki akarta. Megmozdult az egész utca. Mindenki dolgozott, még a túlsó oldalon lakók is, pedig csak a mi fertályunkon épült gyalogjáró.' Két szabolcsi csa­lád lakik a szomszédomban. Mire kész lett a járda, meg­ismerkedtünk. De meg ne ír­ja a nevemet, még az utcán­két se. Nagyon restelleném, ha megismernének a szom­szédok. És tudja. Harasztiban most elindult valami... A cél érdekében Ezt látja mindenki, aki nem először jár Dunaharaszti ut­cáin. Fél éve még a főbb köz­lekedési helyeken kívül szin­te sehol sem volt a faluban járda. A nagyközség 82 utcá­jának alig 9 százalékában volt szilárd burkolatú gyalogút. Tavasz óta 45 utca lakói épí­tettek maguknak ilyet, a ta­nács által vásárolt anyagból, társadalmi muhkában. Ősz végére a település utcáinak felében lesz járda. Nem túl gyakori, hogy egy község ilyen szervezetten és egy szuszra oldja meg ezt a kérdést. Igaz, ilyen rossz kö­rülmények között lévő falu is kevés van. — Dunaharasztiri egy ki­sebbfajta városnyi ember él — mondja Német Jánosné, tanácselnök. — Mégis a leg- falusibb gondokkal küzdünk. Ilyen az út-, a járdahiány is. S hiába élnek itt húszezren, polgáraink egy része nem az otthonának tekinti a községet, csupán olyan helynek, ahon­nan könnyen elérheti a pesti munkahelyét. A bejárókat ne­héz beszervezni a település fejlesztéséért folyó társadalmi munkába. De az is kiderült egy-egy iskola, óvoda építésé­nél: ha közvetlen érdekük fű­ződik valamilyen cél megva­lósításához, ' akkor könnyen jönnek, segítenek. Ezért hatá­roztunk úgy tavaly, .hogy eb­ben az esztendőben arra költ­jük a fejlesztésre fordítható pénzt, amely mindenkinek ér­deke, s" így anyagi. erőinket megtoldhatjuk a társadalmi munka értékével. A járdaépí­tés mellett döntöttünk. Segítő szomszédok Az ötlet nagy elismerést váltott ki, de az építkezés megszervezéséhez sok mun­kára, gondos előkészületekre volt szükség. — Hatszázötvenezer forint szerepel fejlesztési tervünk­ben a járdaépítésre — sorol­ja dr. Kalocsai Csilla vb-tit- kár — ez csupán az anyag ára. A felhasználás ennek csaknem a duplája: egymillió­hétszázezer forint lesz. Ott tartunk, hogy a további — járdáért — jelentkező lakókat türelemre kell intenünk, csak jövőre kerülhet rájuk a sor. A társadalmi munka értéke más- félmillió forint. Ha volna műszer, amely képes lenne mérni a település erkölcsi hasznát, bizonyosan valamilyen különlegesen ma­gas értéket mutatna. Kiderült, hogy a bejárók is szívesen tesznek a községért, ha mindannyiuk számára értel­mes cél kínálkozik. A közös munka közelebb hozta egy­máshoz az embereket, s a jő hangulat megmaradt. Sok idős nyugdíjas háza előtt a szomszédok építették meg a járdát, s legalább ak­kora volt azoknak az öregek­nek az öröme, akiknek a ré­gi munkahely szocialista bri­gádja jött el betonozni. — Gyönyörűség hétvége­ken végigmenni a falun — folytatja a tanácselnöknő. — Minden utcában ötven-hatvan ember serénykedik. Ahogy megérkezik az anyag, min­denhol a legközelebbi szom­batra ki is tfizik a munka idejét. A MAHART hetente egyszer teherautót ad, ez szállítja a sódert. Dunaharasztiban tehát va­lami elkezdődött, amit folytat­ni kellene. Kihasználni az emberek tenniakarását, a kö­zösségért végzett munka jó érzését. Szigstszépítők A tanácselnöknő tervrajzot tesz elém. Azon egy valóságos paradicsom — a ma még ma­gas fű és csalán kpzött Csip­kerózsika-álmát alvó Sport­szigeté. Itt a háború előtt pezsgő élet folyt. Vendéglők, strandok, csónakház sorakoz­tak a gyönyörű környezetben. A tervező pihenőparkot álmo­dott az elhanyagolt területre. Erdei tornapájya lesz itt a fák között, az iskolásoknak többféle sportpályát alakíta­nának ki. Csónakház épül, s a régen feltárt hőforrás vizének egy medence készül majd. Mindez csaknem 8 millió fo­rintba kerül. A szabadidő- központ a tanács tervei sze­rint több év alatt épül majd meg, a szükséges társadalmi munka értéke négymillió. Ta­valy mindez megmosolyogni- való, a valóságtól elrugaszko­dott terv lett volna. Ma rea­litás. Móza Katalin Már télire SzcnkogyÓTtók Bár minden jel szerint még messze van az első idei hó, az .Iskolabútor- és Sportszergyár­ban már teljes lendülettel fo­lyik a szánkógyártás. A négy különböző méretben készülő sporteszközből idén ötvenezer kerül, ki a gyárkapun — mint­egy kétharmadát a hazai üz­letekbe, míg a többit Auszt­riába, Belgiumba, Hollandiába és az NSZK-ba szállítják. A szánkók bükkfából ké­szülnek; a tapasztalatok sze­rint ez a fafajta a legalkalma­sabb erre a célra, ehhez az anyaghoz ragaszkodnak a kül­földi kereskedők is. Amíg azonban a külországi kereslet esztendők óta változatlan, il­letve valamelyest növekszik is, addig a hazai kereskedelem minden évben kevesebbet kér a gyermekek és felnőttek szá­mára is megfelelő méretű sportjátékszerből. Tiszta mg a vetéshez A szigetbecsi Űj Élet Termelőszövetkezetben az idén 280 hek­táron vetnek búzát. Jelenleg a vetőmagot tisztítják a tsz ma­jorjában. N em szeretem a piacot. Felesé­gem unszolására mégis megra­gadom a szatyrot és hűségesen kísé­rem. Negyven darab tojás. Tartom a szatyrot, bele vele. Egy kiló disz­nóláb. Elfér még. Három kiló csont, amiről már a hentesek éles kése le­kapart minden ehető falatot. Sebaj. Lesz belőle húsleves, de előtte még mi is leszedünk a száraz csontokról harminc, negyven dekányit, amiből két napra töltött káposztát lehet csi­nálni. A húsba bele lehet tömni a száraz kifliik végeit' is, ha még nem penészesek. Csak rajta, rajta. Kerül még a szatyorba egyszárnyú csirke, combnélküli tyúk, lezárt tasakban. lSebaj. így is, úgy is csirke az, meg tyúk. A szomszédok előtt szárny nélküli csirkével és comb nélküli tyúkkal is lehet rázni a rongyot. Most egyedül kellett nekivágnom a piacnak. Szatyrom hamar megtelt, de tekintetem megakadt egy kelká­posztát vásárló öreg emberen. Bőre sárgás-szürke volt és ráncos- Vala­mikor jobb napokat láthatott. Az idő, a betegség, vagy a nyugdíj ki­lopta bőre alól a zsírpárnákat, el­lopta arcának színét, izmait elsor­vasztotta. — Ne legyen több, ne legyen — mondta halkan —, ennyi rá a pén­zem, ni — öntötte az eladó elé a tíz-, húszfilléreseket. A fiatal piacos dühös arca meg- " rándult. Olvasatlanul beseper­te a pénzt. Kétszer nagyobb kelká­posztát nyújtott az öreg felé. — Tessék, papa, vigye. Pont any- nyi, amennyi a pénze volt. — Nem fizet rá? — kérdezte ké­telkedve. — Nem, nem, csak vigye már. Már az öreg mögött álltam. — Annyi az, bácsikám — mond­tam. — Akkor jó — nyugodott meg az öreg. — Mert félek, hogy becsapnak, Bába Mihályi nadráa, cipő és akkor napokig nincs megállásom a feleségem előtti . — Ne féljen. Ismerem ezt a fiatal fiút, becsületes fickó, ez nem csap­ja be az embert — Akkor jó. — És mit vásárol még? — Semmit, öcsém, semmit. Me­gyek haza. — Meghívom egy kávéra, oda ni — mutattam a piacot körülölelő út túlsó oldalára. — Elfogadom, de mit szól az asz- szony, ha megtudja, hogy kávét it­tam? Állítólag nekem árt. Inkább egy spriccertet. — Legyen az. Két deci bor, egy deci szóda. Leültünk. Hozták a spriccert, ne­kem meg a sört. Szótlanul iszogat­tunk. Én csak az ingnyakát néztem, . amely kétszer körbe érte volna a so­vány, kidagadt erű nyakat, a nad­rágját, amely olyan bő volt, hogy három ilyen madárcsontú öreg be­lefért volna, no meg a cipőjét, a drágabőrű cipőjét, amelyben úgy ingott a lába, mint a harang nyeLve. Sarka mögé táncolva röpült volna be a mutató és a középső ujjam. — Hány éves a bácsi? — Hatvanhét, öcsém. De mit néz úgy rajtam? A koporsónak mindegy, hogy sovány, vagy kövér embert rejt magába. Nem igaz? Na lám. Vagy az öltözetemet nézi? Nézheti, öcsém, nézheti. MÁV-os főellenőr voltam, de az egyenruháim már elkoptak, újat nem kapok, venni meg nekem nem lehet civil öltönyt, mért minek? He? Csak pazarolnám a kis nyugdí­jamat. Persze így olyan vagyok, mint egy vásári kikiáltó. Tudom én, ha nem is mondja. De mit tegyek? Üres poharak árválkodnak előt­tünk. Megint rendeltem. Ittunk. És 6 beszélni kezdett. — Nagy természetű a feleségem. Elrontotta a három lánya. Ügy öl­tözik, hogy néha leesik az állam a csodálkozástól. Ha fekete cipőt húz a lábára, akkor fekete a kombinéja, meg a bugyija is. Nekem meg egy gatyám van, amíg csak le nem sza­kad rólam. Borostás az állam? Mit tegyek? A vejeim elhozzák a hasz­nált pengéket, azzal borotválkozom, s akkor úgy megnyúzom magamat, ho; y napokig fáj az arcbőröm. C supacsont keze simogatóan kú­szik ide-oda az arcán, amelyen a bőr olyan, mint a napok óta éhező hörcsög pofazacskója. — Az ingem nyaka kicsit bő. Igaz? Na látja. Hát tehet a vejem arról, hogy neki negyvennégyes a nyakbősége, az enyém meg harminc­hetes, Ing, ing. Ahogy a feleségem mondja: nem divatbemutatóra. kell az neked. Igaz is. A nadrágom? Fi­nom, angol szövet. A vejem Bécs- ben vette. Tíz évig hordta olykor, olykor, aztán kiselejtezte. A felesé­gem nem engedte kidobná. Jó lesz nekem. És jó is. Kinek van ilyen fi­nom gyapjúból készült nadrágja. Hogy ketten is beleférnénk? Hát az­tán! Nevetett. Cérnahangú nevetése inkább tüdőhörgésnek tetszett. Mo­solyogtam, de nem mertem ránézni. Inkább a betonpadlót bámultam. Az öreg félreértette. — A cipőmet bámulja? — Nem, dehogy — tiltakoztam. — Megnézheti ezt — emelte fel a lábát. — Bőrtalpú. Viseltes. Ezt a harmadik vejémtől kaptam, csak há­rom számmal nagyobb. Egyszer már beáztattam és betettem a sütőbe szá­radni, de az istennek se akar ösz- szébb zsugorodni. Nézze csak, már nem is olyan nagy, mert_ egy-egy es­ti újságot dugtam az. orrába. Miért néz rám olyan furcsán? Sajnál? Ne sajnáljon. Senkinek sincs annyi gön­ce mint nekem. Nincs olyan név­nap. születésnap, hogy a vejeim ne hozzanak valami szép holmit, ami nekik már nem kell. Még órát is kaptam. Egy hétig még járt is. A feleségem szerint járt volna az még tovább is, de én nem becsülöm meg a gyermekeimtől kapott ajándékot Meg szememre vetette, hogy hord­tam, mutogattam fűnek-fának. Sze­rinte a vitrinbe kellett volna tenni, ott még húsz év múlva is jó lett volna. M ár nem figyeltem szavaira. Azon töprengtem, hogy milyen cér­naszál tartja össze csontjait? A ma­gával cipelt kelkáposztát egy kis vacsorára tálalják fel neki? Felállt. Elköszönt. A hideg borzon- gott, táncolt végig hátamon, amikor kezének egymáshoz férceit csontda­rabjait kezemben tartottam. Eltűnt. Egyórás késéssel én Is ha- zacipekedtem. Ennek már egy hete. De kísért á képe. Alakja. Cserzett homok-szürke bőre, a göncökben tibláboló aszott teste. S a gondolat: nevemnapján, ha olyan ajándékokat kapok, mint ő. vajon milyen örömmel fogadóm?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents