Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

1983. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Felsőpakonyi panaszok Valóban nincs semmi? g GyaKorta hallom mostanában: sajnos az emberek nem ítélnek g reálisan, nem mérlegelnek, nem veszik figyelembe, honnan indul- g tunk, s merre tartunk — mielőtt maguk, környezetük helyzetéről g képet, véleményt alkotnának. Hajlamosak a hibák, • hiányosságok ^ hangoztatására, az eredmények, az értékek háttérbe szorítására. Még 4 a szóbeszéd útján terjedő hírekből is készségesebben hiszik el a g rosszat, mint a jót. Vajon tényleg ilyen lehangoló, lelkesedést béní- g tó lenne a valóság? Vagy ez az ítélet is elfogultságot, átgondolatlan- * ságot tükröz? A levél Felsőpakonyból érkezett, írója Varga Lajos, József Attila u. 41. szám alatti lakos. Ebből idé­zünk: v » „Nemrégiben Felsöpakonyon is meg- f tartották a falugyűlést, mely, mint j minden évben, most is, a mintegy 2500 4 lakosú község problémáival foglalko- y zott. Természetesen, mivel közös ta- y nács fennhatósága alá tartozunk (s.ij- 7, nos, Gyálról van sző), az ottaniak is }) képviseltették magukat. A falugyűlés- 4 ről egyértelműen negatív hangulat- 7. ban, ha lehet, sokkos hangulatban 7. távoztak a résztvevők. Ugyanis K jószerivel semmi olyanról nem £ hallottak, amit a lakosság várt, 4 vagy korábban megígértek. 1. To- 4 vábbra is rossz az élelmiszer- 4 ellátás: egy állami boltunk van, a ma- y szekra nem lehet számítani. 2. útjaink y a korábbinál is rosszabbak, mert még 4 a karbantartás is hiányzik. 3. Rend- 6 szeresen késnek a vonatok, még vas- í utasnap alkalmából is volt olyan, V. amelyik fél vagy egy órát késett. 4. / Megszűnt a fiatalok sportolási lehe- 4 tősége, mert a pályát a létesítméuy- 7/ nyel a tanács eladta egy magánsze- 4 mélynek. 5. Egyetlen egy rendes or- 4 vosunk van, de ennyi embert liáp- ? télén ellátni, mert sok idős, beteg em- 7, berhez kell kijárnia. 6. Ami különösen 4 felbőszitette a lakosságot: a tsz a köz- 4 ség határába hordja a baromfitelep 4 trágyáját, melynek bűze szinte már É elviselhetetlen. Emellett a kutak vi- 4 zét is megfertőzheti... Azt hiszem, 4 elég sok problémát soroltam fel le- 4 velőmben, ami bizony nem a tanács y jó munkáját dicséri. A lakosság cgy- 8 re közömbösebbé válik, mert úgy ér- 4 zi, nines gazdája a településnek, aml- 4 óta közös a tanács.” Lehetséges mindez ma a főváros­tól néhány kilométerre? Hiszen hosszú évek óta az elsőrendű törek­vések között szerepel, hogy minden állampolgárnak a lakóhelyén bizto­sítani kell a megfelelő életkörülmé­nyeket, az. alapellátást. Egy augusztus végi hétköznap délelőtt elsőként az „állami boltot” szerettük Volna megnézni Felsőpa- konyban. A levél alapján úgy gon­doltuk, nem érhet semmiféle meg­lepetés bennünket, s a végén mégis alig hittünk a szemünknek. A régi, ütött-kopott szatócsüzlet helyén ta­karos mini ABC-t találtunk. El sem téveszthettük volna, hiszen a bejá­rat előtti térség tele vásárlókkal, benn az új állványok között, a pénz­tárra várva ugyancsak tömeg. A hűtőpultban kolbász, párizsi, füstölt fehérpecsenye — nem túl bőséges kínálat. Középen ládákban üdítő ital, néhány fényes polc bántóan üres. — Most második napja, hogy nyitottunk, még nincs minden a he­lyén — szabadkozik Kaldenecker Józsefné, az ócsai Áfész boltjának vezetője a tágas, friss vakolat illa­tú raktárirodában. — Be kell jára­todra az üzlethez ahhoz, hogy tud­jam miből mennyit rendeljek. S a helybelieknek is hozzá kell szokni, hogyha keresnek valamit, meg is találják. Eddig ugyanis nem voltak túlságosan elkényeztetve. Olyan időszak is volt, mikor egy üzletet sem találtak nyitva a községben. Még három hete is bizonytalan volt az alapvető cikkek beszerzése. Jól értettük: valóban három hét alatt készült el az átalakítás. Fejes Lajos kisiparost, a „generálkivitele­zőt” ugyancsak az üzletben találjuk. Büszkén • mutatja az ésszerűen ki­alakított belső teret, a most már be­törésbiztos raktárai. — Tudtam, hogy gyors munkára van szükség, hiszen az egész falu erre az üzletre várt már évek óta. — Társadalmi munkások nem se­gítettek? — Sajnos, nem lehetett összehozni önként vállalkozókat még a bejárat előtti térség betonozására sem. Az idő pedig sürgetett... A bolt körüli sokaság a kenyeret várja. A kocsi érkezése bizonytalan. A boltvezetőnek máris van oka pa­naszra. — A nyitva tartást igyekeztünk fő­városi mérce szerint alakítani. Hét­főn és szombaton reggel 7-től dél­után 2-ig, a többi napokon reggel 7-től este 7-ig várjuk a vásárlókat. Azonban már az első hétfőn a zárás előtt alig egy órával érkezett meg a négy mázsa kenyér. A Fűszert szállítmányából hiányzott a piros- paprika, az ecet, a Hypó és a Chemo- tox. Persze magyarázat van: a pé­kek csak egy teherkocsival rendel­keznek, a monori Füszért-telepen leltárra készülnek és kisebb tétel miatt nem bontanak meg nagyobb csomagot. A csalódott vagy joggal dühös vásárlókkal viszont én állok szemben. Kívülállóként talán nem is érzé­kelhető, most milyen fontos lenne, hogy ne legyen hiány rfiindennapi cikkekből, hogy ne keseredjen meg a kisközség lakóinak amúgy is rit­ka, értékes öröme. A boltvezető lel­kes, tettrekész és bizakodó. Bárcsak az elkövetkezendő napok, hetek ot igazolnák. Az új bolt két oldalán kiáltó el­lentétként a nemrég nyílt maszek büfé és a „patinás” kocsma. Az egyikben fagylalt, sütemény és üdítő ital a fiatalabb korosztály nagy örömére. Amint a tulajdonos­tól, Vida Sándornétól megtudjuk: ősszel kínálnak majd egytálételt is. A kocsmában csak italt mérnek — osztatlan sikerrel —, aki enni akar valamit az májkrémet vagy húskonzervet kaphat. Amit az egyik helyen természe­tesnek tartanak, szinte észre sem vesznek, másutt mindent , jelent. Hogy milyen feszültséget enyhített Felsőpakonyban a nemrég • megnyi­tott üzlet, megvilágítja egy másik, korábban levél részlete (Feladója Lisóczki Józsefné, címzettje a nagy­községi közös tanács szakigazgatási szerve.) y „Az állami boltunkban egy kiszól­ni gáló dolgozik, nem győzi a munkát. y Hallottam a bolt bővítéséről, nem hi- 7. szem, hogy kielégítő lenne. Gyálon V. öröm végigmenni, mindenhol építke- 4 zések folynak. Van sok ABC, busz, 4 háztartási üzlet, tanácsháza, mozi, 4. gyermekorvos, gyógyszertár, szóval Y minden. Mi vau Pakonyban? Sera- Kmi!!! Sem egy normális bolf. sem í tanácsháza! Semmi, semmi!” Most már van valami: egy mini ABC. Kis lépés, de ez is előrevisz. Ugyanakkor magában hordja a kö­vetkező igényét, reményét... Lisóczkiék az új iskola szom­szédságában laknak. A családi ház még befejezésre vár. A fiatalasz- szony gyesén van* itthon. Két apró gyerek sürgölődik körülötte. Nem szűnik a panasz áradata, miközben előkeresi az elkeseredett hangú le­vélre érkezett hivatalos választ. — A bolt jó, hogy megnyílt, de lesz-e benne amit keresünk? Vagy ezután is úgy vehetünk majd csak tejfölt, ha túrót is viszünk hozzá? És a hús? Az még mindig nincs; megoldva. Továbbra is Pestimrére kell érte menni. Így pedig ugyanott vagyunk, ahol eddig. Nem tudom megállni, hogy közbe ne kérdezzek: — Tényleg nem tapasztal itt sem­mi változást? Most is épp bővítik az óvodát... — Na, ez igaz, Szinte el sem akartuk hinni, hogy nekünk is jut ilyesmi. Az orvossal is elégedettek lehetünk, nagyon rendes. De a hús­bolt hiánya és a közlekedés tovább­ra is tarthatatlan. Mondja meg, miért nem tudják kihozni ide a buszt? Akkor minden megoldódna. Meg kell-e értenünk a továbbra is munkáló elégedetlenséget? Azt hiszem, igen. Hiszen minden em­bernek a saját gor.dja a legna­gyobb. A gyesen lévő kismamát lefoglalják a gyerekek. Az ő szem­szögéből az új iskola, a bővülő óvo­da, a jól működő klubkönyvtár, mint adottság és eredmény — má­sodlagos. Ezért hajtja a magáét, méiy meggyőződéssel. Ugyancsak tőle értesültünk pél­dául, hogy milyen húsbavágó a helyi foglalkoztatási lehetőség hiá­nya, hiszen nem mindenki járhat 'be Budapestre dolgozni. ' Kocsis Jánosné, aki ugyancsak gyesen van, szintén panaszkodik. — Nem is oly régen összehívták a kultúrterembe azokat, akik be­dolgozást vállalnának. Lehettünk vagy 180-an. Itt volt egy ember — úgy tudom valamilyen olaszliszkai szövetkezet képviselője — mindent megígért, mindnyájunkat fellelkesí- tett. Azóta sem láttuk, nem lett az egészből semmi. Pedig mindent el­vállaltunk volna, amit itthon a gyerekek mellett meg lehet csinál­ni. Képzelheti, milyen jó a hangu­lat ezek után az asszonyok köré­ben ... Sok minden befolyásolja az embe­reket abban, hogyan érzik ■marjukat. lakóhelyükön. Lehet ez nagyobb és kisebb dolog egyaránt. A bedolgo­zás meghiúsulása nem mindenkit érintett, mégis súlyosan nehezedett a közhangulatra. A közlekedés már sokkal szélesebb kört' érintő gond. Bárkivel beszéltünk a községben, mindenki említette. A kőből épült régi vasúti váró szánalmas rom, az újabb pedig ugyanilyen hatást kelt, hiszen min­den üvegjét kővel betörték. Dél kö­rül jár, mindenünnen szállingóznak az emberek, rövidesen be kell futni a Lajosmizse felől érkező szerel­vénynek. Bakó Károlyné kislányával igyek­szik a vonathoz. , — A helyi gázcseretelepet veze­tem. Egész délelőtt a postán ültem, a telefonon, mert nem kaptam meg az esedékes szállítmányt, Sajnos, hiába. Most bemegyek Pestre ér­deklődni. Azt mondhatom, hogy rendszeresen késik a vonat, de elő­fordul, hogy nem is jön. csak a kö­vetkező. Akkor gyalogolunk. Vala­hogy be kell jutni Pestre, vagy ha­za kell érni. Nagyon hiányzik a busz. — Tegnap is félreállították Kő­bánya-Kispesten az este 10 óra után induló szerelvényt, mozdony- hiba miatt. Csak éjfél után értünk haza a munkából — teszi hozzá Kéri Imre, aki az Épületkerámiai Ipari Vállalatnál dolgozik. A mostani szerelvény mintha csak a panaszosokat kívánná megfrics­kázni, pontosan érkezik. A Buda­pest—Lajosmizse—Kecskemét közöt­ti úgynevezett egyéb vasútvonal — cérnavékony jelölés a térképen is. Itt a forgalom — a MÁV szempont­jából — másodrendű fontosságú. Pedig Felsőpakonyt ez az egyetlen, vékony szál köti össze a fővárossal. Hogy milyen pontosan járnak a szerelvények ez az itt élők számára a közlekedés minőségének mércéje. Vajon megnyugtathatja-e őket, hogy ! az elsőrendű vonalakon több ember 1 érdeke fűződik a menetrend betar- i tásához? Sokakat már az is megnyugtat, ha panaszukat elmondhatják, meg­hallgatják. Hová fordulhat a la­kosság itt Felsőpakonyban? A régi tanácsháza épületében van a ki­rendeltség, a félfogadás. Tudnak ró­la legtöbben, de az időpontokban bizonytalanok. A kapu melletti hir­detőtábla elhagyottan árválkodik. Aki csak ezt látja, nem lehet nagy véleménye a . tanács és a lakosság kapcsolatáról. Es a tanácstagok? Nyolcán élnek a településen. A legrégebbiek közül való Sós Károly, aki tagja a me­gyei testületnek is. Az utcán kerék­pározó gyerekek megmondják, hol lakik. — Tősgyökeres pakonyinak szá­mítok, 1928 óta lakom itt. A tsz-ből mentem nyugdíjba. 1950 óta minden ciklusban megválasztottak. Talpal­tam is eleget, de mostanára belefá­radtam. Különösen a bekötő út ügye vette el a kedvem. Ennek a kiépí­tése lenne ugyanis a Volán-járat in­dításának feltétele. Még 1977 körül felcsillant a remény: szélesítették az utat, de végül nem kapta meg a fe­dőréteget, azóta pusztul. Már az V. ötéves tervben szerepelt a felújítása. Mikor hazajöttem a tanácsülésről, persze, hogy örömmel elújságolt :m mindenkinek. Aztán elcsúszott a mostani tervidőszakra. Még akkor is nyugtattam az embereket, meg kell érteni a nehézségeket. Most már úgy látszik, hogy a hetedikbe kerül át, mivel nincs pénz. Hát mit mondjak én ezután? Nem hiszik el nekem, hogy ez a három kilométer út számít valamit, mikor másutt annyi minden épül. Csoda, ha nem lehet nyolc embert összeszedni tár­A vonat most pontosan érkezett sadalmi munkára? Nem akarok én már senkit hitegetni... Gyálon a közös tanács épületében beszélgettünk Gazdik Istvánná ta­nácselnökkel. — Még azt sem mondhatjuk most, hogy kevés pénzt kaptunk er­re az ötéves tervre, hiszen minden eddiginél magasabb támogatás ju­tott. Hogy mégis miért kevés a pénz? Mindkét községben évtizedes elmaradásokat kell pótolni. A több mint 20 ezer lakosú Gyálon most néhány éve kezdenek mutatkozni a beruházott milliók. De még min­dig nincs például egészséges víz, az iskolákban a három műszak fe­nyeget, nincs otthona a művelődés­nek, pár kilométer a kiépített út, még a tanácsi dolgozók közétkezte­tését is képtelenek vagyunk megol­dani. Ennek ellenére— sokan nem is hinnék — Felsőpakonyban na­gyobb az egy főre eső községfejlesz­tés összege, mint Gyálon. Szí­vünkön viseljük a pakonyiak sor­sát. A bolt átalakításához is a szó szoros értelmében erőn felül ad­tunk negyedmillió forintot. Nekem fáj legjobban, hogy csak ilyen kis lépésekre telik. Még a panaszkodó­Az üzletben délben is sok a vásárló Barcza Zsolt felvételei kát is megértem, csak azt fájlalom egy kicsit, hogy jó néhényan a tö­rekvést sem veszik észre... — Ez nem általános, hiszen el­ismerik az eredményeket is. Többen dicsérték az orvosi ellátást, az óvo­dabővítést, sokan örülnek az új boltnak is — fűzöm hozzá. — Pedig ne gondolja, hogy elé­gedettek vagyunk — folytatja tisz­teletre méltó hévvel az elnökasz- szony. — Rövidesen megoldjuk, hogy a hernádi tsz rendszeresen szállítson Felsőpakonyra elegendő tisztított baromfit.. S azon is törjük a fejünket, hogyan tudnánk hűtőko­csival egyéb húst is — esetleg elő­recsomagoltat — kiszállítani. ' Re­ménykedünk, hogy találunk part­nert, vállalkozót. A bekötő útért pe­dig továbbra is minden követ meg­mozgatunk, ha kell századszor is próbálkozunk, annyira érezzük, mit jelent a busz hiánya, A sportpálya eladása természetesen csak pletyka. Épp hogy sikerült lezárnunk egy hosszabb ideje húzódó vitát a régi öltözőépületben lakókkal. Így tud­tunk adni 70 ezer forintot a helyi sportkörnek. A baromfitrágya ügyé­ről pedig tegnap kaptam jelzést Azonnal intézkedünk. — Él egy régi lakosokból álló ré­teg a községben — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Antal, a nagy­községi pártbizottság titkára —, akik azt terjesztik, hogy a bajok oka az önálló tanács hiánya. De mire jutott volna önállóan Felső- pakony, ha csak azt nézzük, hogy a községfejlesztési bevételük alig 70 ezer forint évente. Sajnos, való­ban sokan nem isrperik az erőfe­szítéseket, s felülnek a szóbeszéd­nek: a hiányosságok miatt Gyálon köszörülik a nyelvüket. Nem sike­rült még olyan bázist teremtenünk, mely a reális álláspontot képvisel­ve segítene szétválasztani a jogos igényeket a megalapozatlan követe­lésektől. Igazán érvelni persze, csak a fejlődés kézzelfogható eredmé­nyeivel tudunk. De ugyanilyen lé­nyeges, hogy nagy türelemmel igye­kezzünk minden lakost beavatni gondjainkba, feltárni mindenki előtt: egy-egy semminek tűnő változás is mennyi felelősséggel jár, mennyi emberi energiát, munkát kíván. MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents