Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1983. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Felsőpakonyi panaszok Valóban nincs semmi? g GyaKorta hallom mostanában: sajnos az emberek nem ítélnek g reálisan, nem mérlegelnek, nem veszik figyelembe, honnan indul- g tunk, s merre tartunk — mielőtt maguk, környezetük helyzetéről g képet, véleményt alkotnának. Hajlamosak a hibák, • hiányosságok ^ hangoztatására, az eredmények, az értékek háttérbe szorítására. Még 4 a szóbeszéd útján terjedő hírekből is készségesebben hiszik el a g rosszat, mint a jót. Vajon tényleg ilyen lehangoló, lelkesedést béní- g tó lenne a valóság? Vagy ez az ítélet is elfogultságot, átgondolatlan- * ságot tükröz? A levél Felsőpakonyból érkezett, írója Varga Lajos, József Attila u. 41. szám alatti lakos. Ebből idézünk: v » „Nemrégiben Felsöpakonyon is meg- f tartották a falugyűlést, mely, mint j minden évben, most is, a mintegy 2500 4 lakosú község problémáival foglalko- y zott. Természetesen, mivel közös ta- y nács fennhatósága alá tartozunk (s.ij- 7, nos, Gyálról van sző), az ottaniak is }) képviseltették magukat. A falugyűlés- 4 ről egyértelműen negatív hangulat- 7. ban, ha lehet, sokkos hangulatban 7. távoztak a résztvevők. Ugyanis K jószerivel semmi olyanról nem £ hallottak, amit a lakosság várt, 4 vagy korábban megígértek. 1. To- 4 vábbra is rossz az élelmiszer- 4 ellátás: egy állami boltunk van, a ma- y szekra nem lehet számítani. 2. útjaink y a korábbinál is rosszabbak, mert még 4 a karbantartás is hiányzik. 3. Rend- 6 szeresen késnek a vonatok, még vas- í utasnap alkalmából is volt olyan, V. amelyik fél vagy egy órát késett. 4. / Megszűnt a fiatalok sportolási lehe- 4 tősége, mert a pályát a létesítméuy- 7/ nyel a tanács eladta egy magánsze- 4 mélynek. 5. Egyetlen egy rendes or- 4 vosunk van, de ennyi embert liáp- ? télén ellátni, mert sok idős, beteg em- 7, berhez kell kijárnia. 6. Ami különösen 4 felbőszitette a lakosságot: a tsz a köz- 4 ség határába hordja a baromfitelep 4 trágyáját, melynek bűze szinte már É elviselhetetlen. Emellett a kutak vi- 4 zét is megfertőzheti... Azt hiszem, 4 elég sok problémát soroltam fel le- 4 velőmben, ami bizony nem a tanács y jó munkáját dicséri. A lakosság cgy- 8 re közömbösebbé válik, mert úgy ér- 4 zi, nines gazdája a településnek, aml- 4 óta közös a tanács.” Lehetséges mindez ma a fővárostól néhány kilométerre? Hiszen hosszú évek óta az elsőrendű törekvések között szerepel, hogy minden állampolgárnak a lakóhelyén biztosítani kell a megfelelő életkörülményeket, az. alapellátást. Egy augusztus végi hétköznap délelőtt elsőként az „állami boltot” szerettük Volna megnézni Felsőpa- konyban. A levél alapján úgy gondoltuk, nem érhet semmiféle meglepetés bennünket, s a végén mégis alig hittünk a szemünknek. A régi, ütött-kopott szatócsüzlet helyén takaros mini ABC-t találtunk. El sem téveszthettük volna, hiszen a bejárat előtti térség tele vásárlókkal, benn az új állványok között, a pénztárra várva ugyancsak tömeg. A hűtőpultban kolbász, párizsi, füstölt fehérpecsenye — nem túl bőséges kínálat. Középen ládákban üdítő ital, néhány fényes polc bántóan üres. — Most második napja, hogy nyitottunk, még nincs minden a helyén — szabadkozik Kaldenecker Józsefné, az ócsai Áfész boltjának vezetője a tágas, friss vakolat illatú raktárirodában. — Be kell járatodra az üzlethez ahhoz, hogy tudjam miből mennyit rendeljek. S a helybelieknek is hozzá kell szokni, hogyha keresnek valamit, meg is találják. Eddig ugyanis nem voltak túlságosan elkényeztetve. Olyan időszak is volt, mikor egy üzletet sem találtak nyitva a községben. Még három hete is bizonytalan volt az alapvető cikkek beszerzése. Jól értettük: valóban három hét alatt készült el az átalakítás. Fejes Lajos kisiparost, a „generálkivitelezőt” ugyancsak az üzletben találjuk. Büszkén • mutatja az ésszerűen kialakított belső teret, a most már betörésbiztos raktárai. — Tudtam, hogy gyors munkára van szükség, hiszen az egész falu erre az üzletre várt már évek óta. — Társadalmi munkások nem segítettek? — Sajnos, nem lehetett összehozni önként vállalkozókat még a bejárat előtti térség betonozására sem. Az idő pedig sürgetett... A bolt körüli sokaság a kenyeret várja. A kocsi érkezése bizonytalan. A boltvezetőnek máris van oka panaszra. — A nyitva tartást igyekeztünk fővárosi mérce szerint alakítani. Hétfőn és szombaton reggel 7-től délután 2-ig, a többi napokon reggel 7-től este 7-ig várjuk a vásárlókat. Azonban már az első hétfőn a zárás előtt alig egy órával érkezett meg a négy mázsa kenyér. A Fűszert szállítmányából hiányzott a piros- paprika, az ecet, a Hypó és a Chemo- tox. Persze magyarázat van: a pékek csak egy teherkocsival rendelkeznek, a monori Füszért-telepen leltárra készülnek és kisebb tétel miatt nem bontanak meg nagyobb csomagot. A csalódott vagy joggal dühös vásárlókkal viszont én állok szemben. Kívülállóként talán nem is érzékelhető, most milyen fontos lenne, hogy ne legyen hiány rfiindennapi cikkekből, hogy ne keseredjen meg a kisközség lakóinak amúgy is ritka, értékes öröme. A boltvezető lelkes, tettrekész és bizakodó. Bárcsak az elkövetkezendő napok, hetek ot igazolnák. Az új bolt két oldalán kiáltó ellentétként a nemrég nyílt maszek büfé és a „patinás” kocsma. Az egyikben fagylalt, sütemény és üdítő ital a fiatalabb korosztály nagy örömére. Amint a tulajdonostól, Vida Sándornétól megtudjuk: ősszel kínálnak majd egytálételt is. A kocsmában csak italt mérnek — osztatlan sikerrel —, aki enni akar valamit az májkrémet vagy húskonzervet kaphat. Amit az egyik helyen természetesnek tartanak, szinte észre sem vesznek, másutt mindent , jelent. Hogy milyen feszültséget enyhített Felsőpakonyban a nemrég • megnyitott üzlet, megvilágítja egy másik, korábban levél részlete (Feladója Lisóczki Józsefné, címzettje a nagyközségi közös tanács szakigazgatási szerve.) y „Az állami boltunkban egy kiszólni gáló dolgozik, nem győzi a munkát. y Hallottam a bolt bővítéséről, nem hi- 7. szem, hogy kielégítő lenne. Gyálon V. öröm végigmenni, mindenhol építke- 4 zések folynak. Van sok ABC, busz, 4 háztartási üzlet, tanácsháza, mozi, 4. gyermekorvos, gyógyszertár, szóval Y minden. Mi vau Pakonyban? Sera- Kmi!!! Sem egy normális bolf. sem í tanácsháza! Semmi, semmi!” Most már van valami: egy mini ABC. Kis lépés, de ez is előrevisz. Ugyanakkor magában hordja a következő igényét, reményét... Lisóczkiék az új iskola szomszédságában laknak. A családi ház még befejezésre vár. A fiatalasz- szony gyesén van* itthon. Két apró gyerek sürgölődik körülötte. Nem szűnik a panasz áradata, miközben előkeresi az elkeseredett hangú levélre érkezett hivatalos választ. — A bolt jó, hogy megnyílt, de lesz-e benne amit keresünk? Vagy ezután is úgy vehetünk majd csak tejfölt, ha túrót is viszünk hozzá? És a hús? Az még mindig nincs; megoldva. Továbbra is Pestimrére kell érte menni. Így pedig ugyanott vagyunk, ahol eddig. Nem tudom megállni, hogy közbe ne kérdezzek: — Tényleg nem tapasztal itt semmi változást? Most is épp bővítik az óvodát... — Na, ez igaz, Szinte el sem akartuk hinni, hogy nekünk is jut ilyesmi. Az orvossal is elégedettek lehetünk, nagyon rendes. De a húsbolt hiánya és a közlekedés továbbra is tarthatatlan. Mondja meg, miért nem tudják kihozni ide a buszt? Akkor minden megoldódna. Meg kell-e értenünk a továbbra is munkáló elégedetlenséget? Azt hiszem, igen. Hiszen minden embernek a saját gor.dja a legnagyobb. A gyesen lévő kismamát lefoglalják a gyerekek. Az ő szemszögéből az új iskola, a bővülő óvoda, a jól működő klubkönyvtár, mint adottság és eredmény — másodlagos. Ezért hajtja a magáét, méiy meggyőződéssel. Ugyancsak tőle értesültünk például, hogy milyen húsbavágó a helyi foglalkoztatási lehetőség hiánya, hiszen nem mindenki járhat 'be Budapestre dolgozni. ' Kocsis Jánosné, aki ugyancsak gyesen van, szintén panaszkodik. — Nem is oly régen összehívták a kultúrterembe azokat, akik bedolgozást vállalnának. Lehettünk vagy 180-an. Itt volt egy ember — úgy tudom valamilyen olaszliszkai szövetkezet képviselője — mindent megígért, mindnyájunkat fellelkesí- tett. Azóta sem láttuk, nem lett az egészből semmi. Pedig mindent elvállaltunk volna, amit itthon a gyerekek mellett meg lehet csinálni. Képzelheti, milyen jó a hangulat ezek után az asszonyok körében ... Sok minden befolyásolja az embereket abban, hogyan érzik ■marjukat. lakóhelyükön. Lehet ez nagyobb és kisebb dolog egyaránt. A bedolgozás meghiúsulása nem mindenkit érintett, mégis súlyosan nehezedett a közhangulatra. A közlekedés már sokkal szélesebb kört' érintő gond. Bárkivel beszéltünk a községben, mindenki említette. A kőből épült régi vasúti váró szánalmas rom, az újabb pedig ugyanilyen hatást kelt, hiszen minden üvegjét kővel betörték. Dél körül jár, mindenünnen szállingóznak az emberek, rövidesen be kell futni a Lajosmizse felől érkező szerelvénynek. Bakó Károlyné kislányával igyekszik a vonathoz. , — A helyi gázcseretelepet vezetem. Egész délelőtt a postán ültem, a telefonon, mert nem kaptam meg az esedékes szállítmányt, Sajnos, hiába. Most bemegyek Pestre érdeklődni. Azt mondhatom, hogy rendszeresen késik a vonat, de előfordul, hogy nem is jön. csak a következő. Akkor gyalogolunk. Valahogy be kell jutni Pestre, vagy haza kell érni. Nagyon hiányzik a busz. — Tegnap is félreállították Kőbánya-Kispesten az este 10 óra után induló szerelvényt, mozdony- hiba miatt. Csak éjfél után értünk haza a munkából — teszi hozzá Kéri Imre, aki az Épületkerámiai Ipari Vállalatnál dolgozik. A mostani szerelvény mintha csak a panaszosokat kívánná megfricskázni, pontosan érkezik. A Budapest—Lajosmizse—Kecskemét közötti úgynevezett egyéb vasútvonal — cérnavékony jelölés a térképen is. Itt a forgalom — a MÁV szempontjából — másodrendű fontosságú. Pedig Felsőpakonyt ez az egyetlen, vékony szál köti össze a fővárossal. Hogy milyen pontosan járnak a szerelvények ez az itt élők számára a közlekedés minőségének mércéje. Vajon megnyugtathatja-e őket, hogy ! az elsőrendű vonalakon több ember 1 érdeke fűződik a menetrend betar- i tásához? Sokakat már az is megnyugtat, ha panaszukat elmondhatják, meghallgatják. Hová fordulhat a lakosság itt Felsőpakonyban? A régi tanácsháza épületében van a kirendeltség, a félfogadás. Tudnak róla legtöbben, de az időpontokban bizonytalanok. A kapu melletti hirdetőtábla elhagyottan árválkodik. Aki csak ezt látja, nem lehet nagy véleménye a . tanács és a lakosság kapcsolatáról. Es a tanácstagok? Nyolcán élnek a településen. A legrégebbiek közül való Sós Károly, aki tagja a megyei testületnek is. Az utcán kerékpározó gyerekek megmondják, hol lakik. — Tősgyökeres pakonyinak számítok, 1928 óta lakom itt. A tsz-ből mentem nyugdíjba. 1950 óta minden ciklusban megválasztottak. Talpaltam is eleget, de mostanára belefáradtam. Különösen a bekötő út ügye vette el a kedvem. Ennek a kiépítése lenne ugyanis a Volán-járat indításának feltétele. Még 1977 körül felcsillant a remény: szélesítették az utat, de végül nem kapta meg a fedőréteget, azóta pusztul. Már az V. ötéves tervben szerepelt a felújítása. Mikor hazajöttem a tanácsülésről, persze, hogy örömmel elújságolt :m mindenkinek. Aztán elcsúszott a mostani tervidőszakra. Még akkor is nyugtattam az embereket, meg kell érteni a nehézségeket. Most már úgy látszik, hogy a hetedikbe kerül át, mivel nincs pénz. Hát mit mondjak én ezután? Nem hiszik el nekem, hogy ez a három kilométer út számít valamit, mikor másutt annyi minden épül. Csoda, ha nem lehet nyolc embert összeszedni tárA vonat most pontosan érkezett sadalmi munkára? Nem akarok én már senkit hitegetni... Gyálon a közös tanács épületében beszélgettünk Gazdik Istvánná tanácselnökkel. — Még azt sem mondhatjuk most, hogy kevés pénzt kaptunk erre az ötéves tervre, hiszen minden eddiginél magasabb támogatás jutott. Hogy mégis miért kevés a pénz? Mindkét községben évtizedes elmaradásokat kell pótolni. A több mint 20 ezer lakosú Gyálon most néhány éve kezdenek mutatkozni a beruházott milliók. De még mindig nincs például egészséges víz, az iskolákban a három műszak fenyeget, nincs otthona a művelődésnek, pár kilométer a kiépített út, még a tanácsi dolgozók közétkeztetését is képtelenek vagyunk megoldani. Ennek ellenére— sokan nem is hinnék — Felsőpakonyban nagyobb az egy főre eső községfejlesztés összege, mint Gyálon. Szívünkön viseljük a pakonyiak sorsát. A bolt átalakításához is a szó szoros értelmében erőn felül adtunk negyedmillió forintot. Nekem fáj legjobban, hogy csak ilyen kis lépésekre telik. Még a panaszkodóAz üzletben délben is sok a vásárló Barcza Zsolt felvételei kát is megértem, csak azt fájlalom egy kicsit, hogy jó néhényan a törekvést sem veszik észre... — Ez nem általános, hiszen elismerik az eredményeket is. Többen dicsérték az orvosi ellátást, az óvodabővítést, sokan örülnek az új boltnak is — fűzöm hozzá. — Pedig ne gondolja, hogy elégedettek vagyunk — folytatja tiszteletre méltó hévvel az elnökasz- szony. — Rövidesen megoldjuk, hogy a hernádi tsz rendszeresen szállítson Felsőpakonyra elegendő tisztított baromfit.. S azon is törjük a fejünket, hogyan tudnánk hűtőkocsival egyéb húst is — esetleg előrecsomagoltat — kiszállítani. ' Reménykedünk, hogy találunk partnert, vállalkozót. A bekötő útért pedig továbbra is minden követ megmozgatunk, ha kell századszor is próbálkozunk, annyira érezzük, mit jelent a busz hiánya, A sportpálya eladása természetesen csak pletyka. Épp hogy sikerült lezárnunk egy hosszabb ideje húzódó vitát a régi öltözőépületben lakókkal. Így tudtunk adni 70 ezer forintot a helyi sportkörnek. A baromfitrágya ügyéről pedig tegnap kaptam jelzést Azonnal intézkedünk. — Él egy régi lakosokból álló réteg a községben — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Antal, a nagyközségi pártbizottság titkára —, akik azt terjesztik, hogy a bajok oka az önálló tanács hiánya. De mire jutott volna önállóan Felső- pakony, ha csak azt nézzük, hogy a községfejlesztési bevételük alig 70 ezer forint évente. Sajnos, valóban sokan nem isrperik az erőfeszítéseket, s felülnek a szóbeszédnek: a hiányosságok miatt Gyálon köszörülik a nyelvüket. Nem sikerült még olyan bázist teremtenünk, mely a reális álláspontot képviselve segítene szétválasztani a jogos igényeket a megalapozatlan követelésektől. Igazán érvelni persze, csak a fejlődés kézzelfogható eredményeivel tudunk. De ugyanilyen lényeges, hogy nagy türelemmel igyekezzünk minden lakost beavatni gondjainkba, feltárni mindenki előtt: egy-egy semminek tűnő változás is mennyi felelősséggel jár, mennyi emberi energiát, munkát kíván. MÉSZÁROS JÁNOS
