Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

1983. SZEPTEMBER 25., VASÁRNAP ’xMtíav Kettőn áll a vásár Nem elég mindig másokra várni Vonz a divatos szakma Álmuk az íróasztal Andreával Szigetszentmártonban találkoztam. 0 nem érettségizett, mint volt osztálytársai, hanem női szabó szakmát tanult. Letette a mestervizsgát, s azonnal talált munkát. Igen, nem tetszett az első hely, így most állást keres. Mint mondta, neki könnyebb volt elhelyezkednie a szakmában, most azonban mégis hiányzik az érettségi. Ahová dolgozni menne, ott már kevés a mestervizsga. Általános iskolai osztálytársai, főleg lányok, többnyire gimnáziumban tanultak tovább. A legtöbben viszont — ő így tudja — nehezen leltek megfelelő munkahelyet. Műszőrméből is csinos, divatos Közeleg a tél, a vásárlók már a meleg téli holmikat ke­resik az üzletekben. Rövidesen a Pevdi dabasi varrodájában készülő műszőrme bunda is a boltok áruválasztékában sze­repel majd. Naponta 150 dara­bot meóz a képünkön látható Huja Pálné ezekből a legújabb divat szerint készült modellek­ből. Űtnak Indította egyébként az első bundaszállítmányokat Nyugat-Európa és a'tengeren­túl országaiba a Pannónia szőrmekészítő, szőrmekonfek­ció és -kereskedelmi vállalat is. A vadbőr, irha- és panofix kabátok, dzsekik, mellények a legváltozatosabb fazonban ké­szültek. A kabátoknál a maxi méret az uralkodó, a sportos dzsekiknél viszont a karcsúsí­tott, kapucnival ellátott model­lek a legkeresettebbek. Trencsényl Zoltán felvétele — Több mint tíz éve, hogy együttműködünk a szövetke­zettel — mondja az egyiik „ide­gen”, Réz László, az Eger— Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát gyöngyösi pincésze­tének főművezetője, meglepve engem is, hogy ilyen beosztást hallok a szőlővel, a bőrfeldol­gozással foglalkozók köréből. De hát nyilván ahol pincészet van. s vagonszám préselik a szőlőt, ott sokfajta munka akad. Bértárolás & tsz-pincében — Ami a Magvető Tsz-szel fennálló kapcsolatunkat ille­ti, évenként mintegy hét-tíz­ezer mázsa borszőlőt veszünk át tőlük — toldja meg Szabó Dezső, a kombinát üzemveze­tője. Körömi Sándor elnökhelyet­tes pedig azt említi, hogy a borgazdasági kombinát nem­csak egyszerűen vásárlója a tsz szőlőjének, év közben sok­fajta tanácsadással, talajmin­tavételekkel működik közre a jobb termésért. — Most miért jöttek Dány- ba? — Régóta tudjuk, hogy a szövetkezetnek Kákán van egy ezer hektoliter bor tárolásá­ra alkalmas pincéje. Valószí­nűleg szükségünk lesz rá. bér­tárolásra akarjuk felkérni a gazdaságot. Mindezekhez csupán annyit: a dányi Magvető Termelőszö­vetkezet, mint a gödöllői já­rás egyik nagy szőlőtermelő gazdasága, évtizede nem dol­gozza fel, csak termeli a bor­szőlőt (így van ezzel a tangaz­daság is) és átadják, eladják a borkombinátnak, tgy azután az idén a sokáig csak kevéssé í Az 5300 lakosú Tárnokon f 10-15 olyan nagycsalád él, ^ amely rossz életkörülmé- ^ nyei miatt rendszeresen ^ igénybe veszi a tanács ^ anyagi támogatását. A tár- ^ nokiak a segélyezésre az idén húszezer forintot for- 2 díthatnak, csakúgy, mint a Z múlt évben. Néhány esz- ^ tendeje ez az összeg még £ csak 7 ezer forint volt. Ha adnának telket Növekedett tehát az erre a célra fordítható pénz. Ma már azonban egyetlen rászo­ruló család sem várhatja tét­lenül az állami támogatást. Legalábbis, ha gyökeres vál­tozást szeretnének életükben. — Felkészültek erre a for­dulatra a nagycsaládosok Tárnokon? Erre kerestünk vá­laszt elsőként a Kossuth utcá­ban élő Bíró Páléknál, ahol a feleséget találtuk otthon. — Tizenkét éve élünk al­bérletben — mondja Bíró Pál­né. — öt gyermekünk van, óvodások és iskoláskorúak. Jelenleg a kicsivel gyesen va­gyok — simogatja meg a lábá­nál totyogó kisfiú» fejét. — A férjem állattenyésztő a Sasad Tsz-ben, de nem tudom, meny­nyit keres. Az albérletért négy­száz forintot fizetünk. A kony­ha kicsi, az egyetlen harminc négyzetméteres szobában élünk hetedmagunkkal. — Nem gondoltak arra, hogy építkezzenek? — Belevágnánk az építke­zésbe, de jobb lenne, ha a ta­nács adna telket, vagy egy há­zat — mondja az asszony elég bizonytalanul. Bíróéknál a ház másik szo­bája üresen áll, azt nem nyit­ja ki a tulajdonos, akiről egyébként is az a hir járja, hogy túl akar adni a házán. Makráék a falu legutolsó házában laknak. Az udvar vé­kihasznált pince ismét láthat bort. Nehezen oldódik a nyelvük A szüretelők egy része nem­csak most, hanem szó szerint egész évben kint van a határ­ban. A szőlészet asszonybri­gád járód van szó; éppen ebé­delés közben találom őket. Nemcsak azért, mert a kony­háról kihozott meleg ételt fa­latozzák, amúgy is nehezen ol­dódik a nyelvük, a nyilatko­zattól meg egyenesen félni lát­szanak. — Te mondjad, Bözsi — bíztatják egyik társukat —, te mindent tudsz. — Sok van előttünk még a szüretből, hiszen mintegy száz- nyolcvan hektár szőlője van gazdaságunknak. Mi már a csemegeszőlőt szedjük, de a nyugdíjasok még kapálnak — mondja Dóczi Lajosné, az asz- szonybrigád egyik tagja, s azért tud valamivel többet, mert mint megtudtam: négy éve a szövetkezet vezetőségi tagja. — Nemrég volt ülésünk, ahol az elnökünk, Litkey Mik­lós megnyugtatott bennünket, az aszály miatt nem állunk olyan rosszul, mint sokan gon­dolják. Ami a mi brigádunkat illeti, valóban mindent elkö­vetett, hogy a szőlőben rend legyen, igaz, jól jött. hogy a gazdaság a szőlő egy részét százalékos művelésbe kiadta. — Ha ez nincs, akkor nem győztük volna a munkát. Azt is megmondom miért. Most ál­talában tizennyolcan-húszan vagyunk itt állandóan, még té­len, a gyenge hóban is, vagyis amikor metszeni lehet, már kint vagyunk. Azelőtt öt- venen. ha kellett nyolcvanan gén kukoricatábla kezdődik. A meglehetősen elhanyagolt, om­ladozó vakolatú ház eléggé el­üt a többi portától. A húszéves Makra Ilona — aki mozgássérült —, a kertből int: várjunk kicsit, azonnal jön. — A mamánk gyesen van, most éppen Petendre utazott, valamilyen családi ügyet intéz­ni — mondja. — Elváltak a szüleim — folytatja —, öten vagyunk testvérek. De várjon csak! Nem is öten, hatan. A nővérem most ment férjhez, párnát, kendőt hímeztem ne­ki nászajándékba. — A kertünkben zöldséget termesztünk. Kistestvéreim kö­zül kettő asztmás. Ök most az óvodában, napköziben vannak. Ilonka arra nem tud vála­szolni, vajon édesapja rende­sen fizeti-e a gyerektartást. Már az is eredmény, hogy a gyerekeket fel tudjuk venni — mondja Szigeti Istvánná, a 2. számú óvoda helyettes vezető­je. — És ma Tárnokon min­den gyereket el tudunk helyez­ni, ami nem kis eredmény. A mi óvodánkban 86 gyerek­kel foglalkozunk, közülük ki­lenc áll gyermekvédelmi fel­ügyelet alatt. Rendszeresen lá­togatjuk a családokat, beszél­getünk a szülőkkel — ha le­hetséges. Volt, ahol ellensége­sen fogadtak minket. Több­nyire ott, ahol italoznak a szü­lők Rajtuk nagyon nehéz se­gíteni, de mégis a gyerekek érdekében nem szabad lemon­dani róluk. Bedrótozva a kapu Horváth Endrééket sem ta­láltuk otthon a Rákóczi úton. Bedrótozva a kertkapu, az ud­varban nincs valami nagy rend. — Mindig úton vannak — mondja egy járókelő —, lo­vaskocsival járják a vidéket, de hogy mivel foglalkoznak. is dolgoztunk a szőlőben, ha munkacsúcs volt. — Mióta van a téeszben? — A gazdaságban húsz éve, a szőlészetben tizenkettő. Ah­hoz, hogy szabadságot kap­junk kétszázhúsz, hogy háztá­ji juttatást adjanak legalább száznyolcvan napot teljesíteni kell. — Hogyan telnek a napok? — Jó közösség a miénk, úgy érzem. Az is jellemző, hogy a brigádon belül ketten munka­párt alakítanak. Tudja, a sző­lősor. akármilyen munka van vele, valahogy úgy művelhető jól, ha egyszerre mind a két oldalán haladnak vele. — A szedés is könnyebb így — szólal meg Dócziné mellett Szabó Lajosné, aki meg hu­szonnégy éve tagja a Magvető Tsz-nek. — Olyan furcsa volt, amikor munkatársamat elhív­ták leltározni. Nekem is mond­ta, menjek, de én azt a mun­kát sehogyan se kedveltem volna meg, inkább maradtam addig is a szőlőben. Kezdődik a nagy szüret — Hova kerül a csemegesző­lő. amit szednek? — Jönnek érte a kereske­dők. de a mi szövetkezetünk se nézi tétlenül, hogy ne le­gyen a környező boltokban, piacokon — mondja még Dó­czi Lajosné. — Egyszet nézze meg a gödöllői piacon egyik brigádtagunkat, Szabó Sándor- nét. Naponta kapja a frissen szedett gyönyörű csemegesző­lőt. Negyven-ötven rekesszel értékesít naponta a mézédes dánviból. Napokon belül itt az igazi nagy szüret a Magvetőben. Az asszonybrigád, a részesműve­lők, vagyis a százalékosok, a nyugdíjasok és persze az isko­lások párosával ugyancsak rá­állnák egy-egy hosszú, finom termést adó sorra. Fehér István nem tudnám megmondani. A gyerekek? Azokról sem tudok semmit. Egyik asszony, amikor meg­tudja, mi járatban vagyunk, a házába invitál. Igaz, ők nem tartoznak a nagycsaládosok közé, „csak” három gyerekük van. Evekkel ezelőtt üres ta­risznyával érkeztek Tárnokra. Molnár Sándorné így emléke­zik vissza azokra az időkre: — Tizenöt évesen mentem férjhez. Szabolcsban, Nagy- ecseden éltem akkor. A fér­jem Fábiánházán lakott Nem akartunk mi sem otthon, sem az anyósnál letelepedni. Meg azt gondoltuk, Pesten köny- nyebb lesz munkát találni. — Először Erzsébeten, egy kertészetben dolgoztam — főztem, mostam, takarítottam, aztán elhatároztuk a férjem­mel, hogy más után nézünk. Az utolsó szalmaszál az volt, jöttünk Tárnokra, albérletbe. Évekig egy kicsi, nádtetős sufniban húztuk meg magun­kat. Persze, a gyerekek meg­betegedtek. Végül a doktornő segítségével jutottunk ehhez a házhoz, és a telekhez — mutat körbe a kerítésnél — 25 évig fizetjük majd az OTP-nek a kamatmentes hitelt. A tisztán tartott háztáji­ban tyúkok kárálnak, libák gágognak, hátrébb vágásra érett disznók sütkéreznek. — Szerződésem van a Benta-völ- gye Termelőszövetkezettel — mondja az asszony. — A fér­jem Érdre jár dolgozni, hat- hétezer forint a keresete. A szüléinkkel csak levelezünk, évek óta nem jutottunk haza látogatóba. Biztos nem hinné­nek a szemüknek, ha látnák mire jutottunk. Molnárék — úgy tűnik rév­be értek, ám nagyon sok mun­ka árán. Ennyire futja Tóth Ró bertné, a tanács gyámügyi előadója szerint nem mindegyik család képes ilyen erőfeszítésre; — Az idén tíz nagycsaládos­nak utaltunk ki segélyt — mondja —, a mostani tanév­kezdésre is felvették az 1500 forintot. Ám a lehetőségeink korlátozottak. Az önhibájukon kívül rászoruló családokat, il­letve a gyerekeket a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet is támogatja. í Tárnokon is kettőn áll a y, vásár. Ahol ezt megértik, s ^ van rá lehetőség, ott to- ^ vábbra is egymásra talál a ^ tanács segítőkészsége és a ^ nagycsaládosok jogos igé- 2 nyc. Hogyan sikerül elhelyez­kedni manapság érettségivel? Erre vártam a választ Varga Ritától, aki az idén maturált a dunaharaszti Baktai Ervin Gimnáziumban. — Nekem könnyű volt. Ide kerültem iskolatitkárnak. Mi gépírást is tanultunk, így az­után megállóm a helyem. Az elődöm gyesre ment és megkérdezték, nem lenne-e kedvem idejönni. Volt. S még hozzáteszi: — Jól érzem itt magam, megkapom a há­romezret és mire az elődöm visszajön, bizonyára találok újabb helyet. Valamennyien találtak helyet — Szerintem sem gond el­helyezkedni az érettségivel — s bizonyságul a statisztikákat mutatja Virág József, a gim­názium igazgatója. — Annál is inkább, mivel már több éve számítástechnikát s gépírást is tanulnak a diákok. Még a kö­zelmúltban is kértek tőlünk végzetteket a postától, mert emberhiánnyal küszködnek. Hogy hová kerültek az érett­ségizett lányok? Főleg a kör­nyező üzemekbe: a Csepel Au­tógyárba és a Pestvidéki Gép­gyárba, íróasztal meLlé. Volt, aki képesítés nélküli óvónő­ként vagy pedagógusként he­lyezkedett el. Arról is szólt az igazgató, hogy a fakultatív oktatás ke­retén belül a gépírás mellől el­maradt a gyorsírás tanítása és legtöbb végzős diák vissza­jön, hogy estin azt is elsajá­títsa. Rokács Anikó szintén az idén érettségizett. Amikor Taksonyban felkerestük a la­kásán, csak nagymamájával tudtunk szót váltani. — Anikó dolgozik. Az édes­anyja egyik ismerőse szerezte neki a helyet, a Fővárosi Csa­tornázási Műveknél. Ügy há­romezer körül keres, a gépe­lést, amit a gimnáziumban ta­nult, ugyan nem kamatoztat­ja, inkább szervező és díszítő munkája van — mondja az idős asszony. A gimnázium lassan gyermekmegőrző... A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban Fegyő János igazgatóhelyettes jól ismeri a diákok elhelyezkedésének kö­rülményeit. Készségesen be­számol tapasztalatairól. — Általában hajgatunk ugyan erről, de nekem az a véleményem, hogy főleg azok kerülnek gimnáziumba; akik­nek a szüleik nem tudják el­dönteni, hová is menjen a gyerek. A gimnázium tehát lassan gyermekmegőrző szere­pet is kapott. A döntés így még eltolódik négy évre. Ami­kor érettségiznek, akkor vi­szont már munkát kell keres­niük, ha nem tanulnak tovább. Beszélt arról is az iskola vezetője, hogy tanulóik már évek óta gyakorlati fakultációs oktatásban vesznek részt: egy­részt postaforgalmi alapisme­reteket, másrészt gépipari mű­szaki rajzot tanulnak. Nem titkolt szándékuk, hogy ezzel is elősegítsék a gyerekek mun­kába állását. A gyakorlat azt; bizonyítja, általában kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A lányok? Ha nem tanulnak tovább, vagy nem mennek férjhez, találnak munkát. Ha végképp nem sikerülne: szak­mát választanak, főleg a di­vatosak közül. Legtöbben koz­metikusok, női szabók, fodrá­szok lesznek érettségi után. ő lányok zöme azonban — egy­általában nem titok — író­asztal mellé vágyik. Hely még mindig akad. Más választása nem volt Brodmann Dóra az idén érettségizett Ráckevén. Gyer­mekkora óta a pedagóguspá­lyáról álmodott. Hogy miért ment mégis gimnáziumba? Azt mondták neki, így nagyobb lesz az esélye a felvételinél. Az idén mégsem tanulhatott tovább. Édesapja váratlanul meghalt, amikor az érettségire készült. Édesanyja már nyug­díjas és a négy testvér mellett ketten ugyan már dolgoznak —, szükség van Dóra kerese­tére is. — Nem volt más választá­som, munkát kellett keresnem — magyarázza Dóra, akivel a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezet hűtőházában ta­lálkoztam. Betanított munkás, 18 forintos órabérrel. —- A pénzt néztem, és nem a helyet. Egyik ismerős kislány aján­lotta nekem a hűtőházat. Az álmaimról azért nem mond­tam le végérvényesen. Jövőre, ha sikerül, megpróbálom meg­valósítani elképzelésemet. Szeretnék elhelyezkedni egy gyermekotthonban. Ügy kép­zelem, a munka mellett to­vábbtanulhatnék. — Hogy mit tudok az osz­tálytársaimról? Sokat rohan­gáltak, hogy érdeklődési kö­rüknek megfelelő helyet talál­janak. Legtöbben idegenked­nek a kétkezi munkától és azt mondják, az érettségivel nekik már minimum íróasztal jár... Szalai Mária Szluka Márton VASÁRNAPI GONDOLATOK BELSŐ FÉNY Ruskin írta egyik levelében: Dolgozz, míg van ben­ned fény. Ez a mondás úgy fellelkesítette Marcel Prous- tot, hogy egyik forrása lett Az eltűnt idők nyomában cí­mű regényciklusának, mely századunk európai prózájá­nak egyik legnagyobb teljesítménye. A fényről annyit tudunk, hogy kettős természete van — korpuszkuláris jellegű és hullámmozgás egyben, terjedése sebessége másodpercenként 300 000 kilométer. Tudjuk azt is, hogy életünk biztosítéka a Nap végtelen sugárzású fénye. Van azonban egy fontos, rejtett dimenziója, melyről Ruskin beszél, a bennünk éledő, lobbanó belső fény — emberi vágyunk a jóra, szépre, nemes tettek véghezvitelére. E belső fény észrevétele, gondozása egyéni és társadal­mi feladat. Belső fény? Igen, belső fény az, amikor az óvó néni különösen szép mesét varázsol a kicsiknek, s megnyitja számukra a délelőtti meseországot. Belső fény? Igen, belső fény az, amikor a tanár még egyszer elmagyarázza a másodfokú egyenlet rejtelmeit, hogy Erzsi és Gábor elméjében felgyulladjon a világosság. Belső fény? Igen, az, amikor a művezető küzd a jó anyagellátásért, belső fény, amikor szépre csinosítja magát a lány, és virággal érkezik haza a fiú édesanyjához, s átadja helyét egy idős néninek a villamoson, autóbuszon, a farmernadrá- gos férfi, és belső fény minden mosoly, minden tapintat, minden munkamozdulat. Csak rajtunk múlik, hogy ne árnyak növekedjenek bennünk, hanem a fényesség. Igen. a fényesség — hét­köznapjaink küzdelmében, helytállásában, mert belső fény a szerelem is, a barátság is, a becsület, az önzet­lenség, a jó szándék is, az értelem pallérozása is. Egyént épít, emberiséget épít. Nem feledhetjük Ruskin csöndes felszólítását, időszerű: Dolgozz, míg van benned fény. Űjuló erővel lobogjon életalakító tűzzé ez a belső fény — közös birtokunk. Losonci Miklós Ismét bárt lát a pince Mézédest szed az asszonybrigád f Erik a szőlő. Szedik a csemegét Dányban, a Magvető ^ Tsz-ben is. Minden jel arra mutat, hogy jó szüret elé ^ néznek. Eképpcn intézkedik Tóth Kálmán ágazatvezető 2 is, akinek társaságában találok két idegent. Körömi Sán- ' dór elnökhelyetteshez igyekeznek, úgy tűnik, fontos do- 2 logban járnak. * f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents