Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
6 xf&iao 1983. SZEPTEMBER 25., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK*. PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, P F» 311 - 1446 Aranydiplomások A napokban bensőséges keretek között adták át a sok évtizedes pedagóguspálya elismeréseként járó kitüntetéseket. Dunakeszin Révay Lajos- né, valamint Pajor János és felesége vehette át az aranydiplomát. A Pajor házaspárt otthonában kerestem fel, s kertes házuk udvarán elevenítettük fel az elmúlt öt évtized legfontosabb eseményeit. Pozsonyban végezték a tanítóképzőt 1933-ban. Pajor Jánosné családjában hagyomány a pedagóguspálya szeretete. Háromszáz évre visszamenőleg taníBudakeszi mozaik Ilozzászólás cikkünkhöz Késik a ráckevei HÉV vom össze találkozóra. Az ötletet az adja, hogy éppen 40 évvel ezelőtt. 1943-ban végeztük el az elemi iskola negyedik osztályát. A meghívottak körét kiterjesztettem mindazokra, akik akár csak egy-két évet jártak velünk. Az osztályban 94-en voltunk. Hatvanhét volt iskolatársamról sikerült a legfontosabbakat megtudnom, ötvenegy meghívót küldtem el; Közülük sokan külföldön élnek, vagy már meg is haltak. Mégis remélem, hogy néhányan összejövünk azok közül, akik a volt alagi elemi népiskola padjait koptattuk. A találkozó a Dunakeszi 2. sz. iskolában lesz szeptember 24-én. délután 3 órakor. A volt osztálytársak jelentkezését várja: Szakáll Károly 2120 Dunakeszi Moszkva utca 3. Ügy érezzük, e hem mindennapi találkozóról a későbbiekben be kell számolni olvasóinknak. A Dunakeszi Hírlap hasábjain visz- szatérünk az eseményre. Hová lett? A postai kézbesítéssel kapcsolatos panaszával jelentkezett Dunakesziről Solymosi László. A városba legalább százféle újság érkezik, s bizony nagyon bosszantó, amikor késve érkeznek a kocsik, a szétválogatás után csak hat órakor tudnak elindulni a kézbesítők. Ilyenkor bizony sok olvasót már nem talál otthon a postás, így az előfizetők csak este jutnak hozzá a reggeli lapokhoz. Ugyancsak bosszantó, hogy a Rádió- és Televízió Üjság, a Füles, a Ludas Magazin a fővároshoz képest egy-két hetes (?) ké- késsel jön csak a helyi postára. Vajon mit lehetne tenni, hogy megváltozzon ez a tarthatatlan helyzet? Iiemmerné Magula Katalin, a dunakeszi postahivatal vezetője meglepődve értesült a panaszos észrevételeiről. A közelmúltban a Nők Lapja késett egy-két napot — adta meg a tájékoztatást —, de ez is a nyomdai csúszások miatt történt. A Rádió- és Televízió Újság nőm is késhet egy-két hetet, hiszen, ha véletlenül csak egy napot is csúszik, s csütörtök helyett pénteken kézbesítjük, már'reklamálnak az ügyfelek. Egyébként sem volna sok értelme idejétmúlt lapot kihordani — de erre még nem is volt példa. Ami a naoilapokat illeti, legfeljebb ha fél órát késnek olykor-olykor a kocsik, ami viszont nem akadályozza az időbeni kézbesítést. Egyébként. ha konkrét esetekről van szó, jó lenne, ha a panaszosok közvetlenül hozzánk fordulnának, hogy az ügyet ir’előbb. érdemben rendezhessük — hangzott a hivatalvezető véleménye. ★ XJrbán Józsefné Gödöllőről három héttel ezelőtti Postabontásban megjelent isaszegi utaspanasz kapcsán mesélte el az ő történetét, amely két esztendeje egy hófúvásos na- PS>n esett meg, s amikor az útón bukdácsoló, kimerült embereket — a Volán-busz a tótfalusi szőlőknél lerobbant — egy Szabó József nevű villanyszerelő önzetlenül elszállította a védett buszmegállóba, a távolabb lakókat otthoMások véleménye szerint türelmes ember vagyok, de a legyek már az idegeimre mennek. Ezért írok, nézzenek utána, vajon mi az oka, hogy hónapok óta nem kapható Hypó, klórmész és Chemotox. Nem tudom, országos probléma-e, de nálunk Nagykőrösön biztosan nincs ilyesmi. Légyirtószerre pedig nagy szükség lenne, hiszen vidéki város lévén, csaknem minden háznál jószágot tartanak, ez pedig óhatatlanul együtt jár azzal, hogy sok a légy. Sajnos, ha nem tudjuk irtani őket, nő a fertőzési veszély is. Vajon miért nem kapható, ez a fontos cikk? özv. Halmi Nándorné Nagykőrös ★ A Nagykőrösi Afész áruforgalmi előadójától, Mészáros Istvánnétól kértünk választ olvasónk panaszán ra: A levélírónak van némi igaza. Hypó a 4 es háztartási boltban és az ABC ben, ha nem is állandóan, de hetenként egyszer biztosan van. A múlt héten is volt, jómagam is ott vettem. Sajnos, Chemotoxból nem szállítanak eleget, állítólag a gyártással vannak gondok. Helyette azonban a nagyobb üzletekben, a háztartási boltokban és a kisebb egységekben is igyekeztünk a hagyományos légyfogóból elegendőt beszerezni. S kapható egy 65 forintos újfajta szer, ami gyakorlatilag három hónaoig használható a legyek ellen, A boltok, áruházak dolgozóinak fc’lrvtuk a figyelmét arra, hogy ajánlják ezt az újdonságot a vásárlóknak a Chemotox helyett. Nem kétséges, hogy a viszonylag drágább és ismeretlen szer iránt a bizalom nem olyan nagy, mint a kényelmesen, könnyen kezelhető és hatásos Chemotox iránt, de sajnos, hiánya nem rajtunk múlik. Baráti látogatás A tápiószecsői Helyőrségi Művelődési Központ keretében működő Nógrádi Sándor nyugdíjasklub tagsága baráti látogatást tett a közelmúltban a tápiószentmártoni szociális otthonban. Az idős emberek meghívásának örömmel tettünk eleget. Ez alkalomból Gál Károlyné, a tápiószecsői Röpülj páva kör szólóénekese Tápió menti dalokból kötött csokrot nyújtott át az otthon lakóinak. Kedves ötlet volt, hogy a betegen fekvőket is felkereste, szobáról szobára járva külön kis műsorral szórakoztatta őket, klubunk tagjai pedig elbeszélgettek az otthon lakóival. A találkozó kellemes hangulatban elköltött vacsorával ért véget. A nyugdíjasklub tagjai azzal a jóleső érzéssel térhettek haza, hogy e napon 78 idős társuknak sikerült szép és emlékezetes délutánt, illetve estét szerezni. Erdős Pál nyugállományú őrnagy, klubtitkár Tápiószecső Kié a vezeték? Magyarázat van, fény nincs A villany elválaszthatatlanul hozzátartozik életünkhöz. Elképzelhetetlen, hogy a munkából hazatérve, ha már sötétedik, ne a villanykapcsoló után nyúljunk, hogy az elektromos árammal működő háztartási gépek ne könnyítsék életünket, ne élvezzük a fény áldásait. Nos, e természetes helyzetekben is adódnak fennakadások, gyakorta megtörténik falvainkban, a városszéli új településeken, hogy rakoncátlankodik, ki-kimarad az áram. A kör bezárult Babai Ferencné ceglédi olvasónk már-már türelmét vesztve fordult hozzánk panaszával : — A Budai út 208-ban lakunk. Évek óta szenvedünk az áramzavarok miatt. Ha fúj egy kis szél, napokig sötétség borul ránk. Előfordult, hogy kora tavasszal száz csirkém elpusztult, mert nem volt áram, nem tudtunk világítani és fűteni rájuk. A hűtőben megromlott ételek csak töredékét teszik ki a kárunknak. Türelmünk már igazán elfogyott az évek alatt... — Nem kerestek megoldást? : — Dehogynem, szorgalmasan hívogattam a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat kirendeltségét, bejelentettem a hibát, de ott elmondták, hogy a 'Magyar—Szovjet Barátság Tsz-é a vezeték, ők kötelesek a hibaelhárításra is. Tovább nyomoztam, a szövetkezetben Szűcs László műszaki főágazatvezető elmondta, hogy nekik egy fillérjük sincs a karbantartásra, az egyébként is a DÉMÁSZ dolga lenne, hiszen az áramdíjjal együtt erre is szed pénzt a DÁV. A kör bezárult... Jönnek a kemény téli napok, hamar sötétedik, három iskolás gyermeknek igazán nehéz gyertyafénynél felkészülni a következő napra! Magyarázat van elég, csak fény nincs! Vajon mi az igazság a zavarosnak tűnő históriában? A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-nél Szűcs László műszaki főágazatvezetőnek tettük fel mi is a kérdést. Történelmi visszapillantással kezdte mondandóját: — A vezeték valóban a gazdaságé. Annak idején a saját épületeihez vitte ezen az áramot, később az itt lakók is erről a vezetékről kapták az áramot. Mind többen lettek, nekünk pedig egyre kevesebb lehetőségünk nyílt a vezeték karbantartására. A villanyszerelők elmentek, az az 1—2. aki a gazdaságban dolgozik most, a saját belső hibák javítását sem gvőzi. — Nem lenne egvszerűbb átadni a DÉMÁSZ-nak a vezetéket? Se pénz, se szakember — Sajnos, nem lehet — kesereg Szűcs László. — ök csak akkor vennék át, ha mielőbb felújítanánk az egészet. Ehhez viszont se pénzünk, se szakemberünk. Két-három millió forintba kerülne, s legalább tíz szakembernek adna munkát. Arról nem szólva, hogy nem is tudnánk beszerezni az oszlopot, a légvezetéket, mert ezt csak az áram- szolgáltató vásárolhatja meg, más nem. Aztán meg más baj is van! — Éspedig? — Legutóbb például egy volános daru szakította le a vezetéket, egy szerelő és két segédmunkás fogott a hiba kijavításához, ha jól tudom, már csak két bilincset kell feltenni és ismét bekapcsolhatjuk az áramot. Higgye el, nekünk lenne a legnagyobb megnyugvás, ha végre megszabadulhatnánk ettől a sok bajt okozó vezetéktől! — fakad ki bosszúsan. — De olyan kilátástalan az egész ... Nos, valóban nincs kiút? Hallgattassák meg a harmadik érdekelt, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat is. Fazekas István kirendeltségvezető a helyzet jó ismerője, s kevésbé pesszimista, mint a tsz-beli főágazatvezető: — Sajnos, elég gyakori az ilyen tisztázatlan helyzet. Az áramszolgáltatás a mi monopóliumunk, de a kivitelezés nem. Vagyis, helytelen az a megállapítás, hogy a felújításhoz szükséges oszlopot, vezetéket nem tudják beszerezni. A VILLÉRT-en és a TÜZÉP- en keresztül megvásárolhatók. — Mi lehet ebben az ügyben a megnyugtató végkifejlet? — Mi átvennénk a vezetéket a tsz-től, s erre két lehetőség is kínálkozik. Az egyik, hogy ők felújítják és mi átvesszük, a másik, hogy megrendelik nálunk a munkát, mi elvégezzük, de csak a szabványanyagokat építjük be, a költségeket pedig a gazdaságnak kellene viselnie. Azután természetesen átvennénk a vezetéket, különválasztanánk róla a közületi és az egyéni fogyasztókat. Kerüljön pont a végére — A szövetkezetnek viszont nincs ennyi pénze, s így az ötlet kivihetetlen ... — Ne gondolja, más területeken is megtörtént a városban, hogy a lakosság hozzájárult a költségekhez. Csak legyen, aki kezébe veszi és megszervezi a dolgokat! És akkor itt jöhetne is a vígjátéki fordulatokból ismert boldog vég. Hiszen nem kell más az évek óta húzódó ügy rendezéséhez, minthogy valaki kezébe vegye a szervezés nem csekély, ám annál felelősségteljesebb feladatát. Mégis, szöget üt az ember fejébe a dolog, s nem hagyja nyugodni, miért kellett ehhez éveket várni, miért kellett elmérgesedni a helyzetnek, miért kellett bosszúságot, anyagi kárt szenvedni jó néhány családnak ahhoz, hogy talán végre pont kerüljön a história végére. Az ilyen vagy olyan indokkal elnapolt, hú- zo1t-halasztott vitás esetek nem használnak közérzetünknek. S már csak egyetlen megválaszolatlan kérdés marad: miért nem ültek le egy közös asztalhoz az érintettek, hogy megvitassák kinek, mit kell tennie azért, hogy szél- fúvástól függetlenül, mindig éeien a villany a Budai úti házakban. Gáspár Mária Szomorú hírt kapott a Postabontást a közelmúltban. Rendszeres tudósítóink tábora ismét megfogyatkozott; elhunyt Dudás Ferenc, lapunk mendei tudósítója. Régóta küldte hozzánk lakóhelye híreit, az ő jóvoltából szereztünk tudomást a mendei gondokról. Írt az utcák állapotáról, a falu ellátását különösen a szívén viselte. Nemcsak a laphoz volt hűséges, hanem ezt megelőzően munkahelyéhez is. Harminc évig dolgozott a budapesti Szerszámgépipari Müvekben vasesztergályosként. 1955 óta volt tagja a szakszervezetnek, 1971 óta pedig a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Több éven át tanácstagként is képviselte a mendeiek ügyesbajos dolgait. Három esztendeje, amikor bemutattuk levelezőinket, a következőket írtuk róla: „Dudás Ferenc szereti lakóhelyét. minden erejével segíti előrehaladását, büszke az elért eredményekre, harcol a még meglevő hibák megszüntetéséért. Hogy milyen tervei vannak? Válasza rövid: — Szeretnék ezentúl is mindenben részt venni...” Ötvenöt éves korában ragadta el a halál... Szerkesztői üzenet Simon Lajos, Nagykőrös: Sajnos, nincs más kiüt az ön számára, mint az, hogy ismételt végrehajtást kér. Szom >rü, hogy jóhiszeműségével ilyen durván visszaéltek. Reméljük, okúit az esetből. 1 nukba. Ezt az esetet annak példájaként említette Urbán Józsefné, hogy olykor a megértés, a jószándék erősebb lehet az előírásoknál, a kötelezően megszabott segítségnél, s ha arról van szó, a szabályoktól sem árt eltérni. A főváros környékének egyik leglátogatottabb helye Budakeszi. Erdőit, Vadasparkját, helyi Párttörténeti Múzeumát sokan felkeresik. A látogatók azt panaszolják, hogy nem lehet tájképes levelezőlapot kapni a faluról. Azok számára is, akik a Tájak, korok, múzeumok mozgalom keretében látogatják a községet, csak virágos, jellegtelen levelezőlapot árusítanak a trafikok, a posta. Igazán érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon mennyi fáradságba, költségbe kerülne néhány szép levelezőlap Budakeszi nevezetességeivel? Azt hiszem, megérné a befektetést ... ★ A népszerű Vadasparkban, az erdőkben elhelyezett pihenőpadok, asztalok, a vadaknak rendszeresített etelők, itatóvályúk, madárodúk nem is készülhetnének másból, mint a környék erdeiből kitermelt fából. Csak azt nem értjük, mi, akik itt élünk a községben, hogy a fáradságos munkával megszületett tárgyakat miért teszik tönkre a kirándulók, miért nem vigyáznak ezekre a saját kényelmüket is szolgáló berendezésekre. Csupán egy kis fegyelmezettség, értékeink védelme kellene hozzá! ★ Budakeszi központjában a lakosság nem kis megelégedésére hatalmas fekete táblán apró táblácskákon találhatók a községben tevékenykedő kisiparosok legfontosabb adatai: lakcím, nyitva tartási idő stb. Sokan jegyezgetnek itt a tábla előtt, hogy az éppen szükséges javításokhoz mestert találjanak. Ügy hírlik, a lakosság bizalmát a kisiparosok jó munkával hálálják meg. S ez így is van rendjén. A fura mindössze az, hogy olyanok is hirdetik tevékenységüket, akikről köztudott, hogy iparukat beszüntették. Nem ártana tehát olykor felülvizsgálni a táblán lévő hirdetéseket. A kisiparosok és a lakosság érdekében egyaránt. ★ Az autóbusz-végállomásnál lévő ABC áruházban a rendeltetésének megfelelően igazán könnyen hozzáférhető helyen található a vásárlók könyve. A gond csak az, hogy betelt, így egyetlen sor nem sok, annyi sem fér már bele. Egy találékony vásárló már a fedőlap belső oldalára is írt. Nem értem, miért nem lehet idejében kicserélni a betelt könyvet?! ★ A kényelemszeretet furcsa dolgokat szül. A bagolyvári iskola és óvoda előtti tenyérnyi téren gépkocsik parkolnak. Nem kis balesetveszélyt jelentenek az itt közlekedő apróságok és felnőttek számára. Néhány méterrel odébb korszerű, kulturált parkoló áll rendelkezésükre. Vajon miért, nem azt használják? Az a néhány méter távolság, az a kis gyaloglás igazán nem lehet akadály. Padányi Lajos Budakeszi Késnek az újságok? Emberségből: jeles Az utazóközönség érdekében című cikkünkhöz fűzött megjegyzést Reiholcz Tibor szigetújfalui olvasónk. Sorai megerősítik a cikkben leírtakat, idézzük néhány megállapítását: „Ha elmegy egy vonat, akkor legtöbbször órákat kell várni a következőre, természetes, hogy az ember szalad, hogy elérje. Ha eléri, akkor sem biztos, hogy hazaér időben. Éjszakás műszakból hazafelé egész júliusban csak egy napra emlékszem, amikor a HÉV nem késett. Szigetszent- miklós Gyártelepen amikor beállt az állomásra a HÉV, akkor mondták be a hangosbemondón, hogy a HÉV-re csak előre váltott jegyekkel szabad felszállni. Nyomatékként kiállt az ajtóba egy ellenőr is. Természetesen mindenki rohant a pénztárba. Mire a jegyet megkapták, a szerelvényt már kiengedték az állomásról az utasok bosszúságára!” Lapunk augusztus 31-1 számában Is olvashatott a HÉV más vonalain ugyancsak tapasztalható problémákról, s nem kevés ez ügyben az illetékesek gondja. Egy biztos, rendet csak az utazóközönség és a BKV együttműködése teremthet a vitás kérdésekben. Vácott ingyen kapják a termet, itt bizony fizetni kellene érte. Solymosi László Dunakeszi Négy évtized Iskolai találkozót szervezek. Valószínű, hogy hasonlóra még nem került sor, hiszen régi, elemi iskolai alsó tagozatos osztálytársaimat hínyi társadalmi funkciót töltött be az elmúlt évtizedek alatt. A hagyomány — a pedagóguspálya szeretete — nem szakadt meg. Lányuk, Piroska matematika—fizika szakos tanár 16 éve. Lelkes aktivistái a váci pedagógusklubnak. Pajor János a klub elnöke. A hatszáz fős társaságnak hatvan tagja van Dunakesziről, s régi vágyuk, hogy ott városi klubot alakítsanak. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy míg tással foglalkoztak az ősei. Édesapja, Gajdár István 1948- ban került Dunakeszire, Magyarországon kapta meg a gyémántdiplomát. Mindhárom gyermekét pedagógusnak nevelte. A Pajor házaspár 1957-ben került a városba, az 1. számú általános iskolába. Pajorné, Erzsi néni a napköziben tanított, s igyekezett második édesanyaként bánni az apróságokkal. 1969-ben ment nyugdíjba, majd még négy évet „rádolgozott”. Pajor János Muzslán kezdett tanítani, 19 éves korában, kor- kedvezménnyel. Magyar—történelem—ének szakosként tevékenykedett, az egri járásban szakfelügyelő is volt. Sereg-
