Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
4 1983. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT wlSzí NHÁZI'LEVÉ LESSÉK IK. Sz. Sz. Valósággá vált álom Iskola, szélesre tárt kapukkal Valamennyien álmodozunk. A szép álmok valóra ^ válása azonban nem mindenkinek adatik meg. Ezért ^ irigylésre méltó ember Kovács István, a halásztelki isii kola igazgatója, hiszen az ő — valamikor csak kósza áb- f’ rándnak tűnő — elképzelései megvalósultak. Kilenc éve ^ kezdett foglalkozni olyan nevelési központ létrehozásának ^ gondolatával, amely az óvodástól a felnőttig minden ^ korosztály számára képes hasznos elfoglaltságot nyújta- C ni. Hat esztendeje, hogy alakulni kezdett a tervekből a i konkrét pedagógiai program. Miután egy nyolc tanter- ^ mes iskola építésére volt anyagi lehetőségük, a rajzokon ^ — a pedagógiai célok érdekében — egy kicsit alakítot- £ tak. Már lezajlott a színen az első összecsapás Géza fejedelem íia, Vajk (a kereszt- ségben nyert nevén: István) és Koppány, somogyi vezér között. 997-et írunk: Géza fejedelem elhunyt, s a magyar trónt az egyik hite — a keresztény — szerint fiára, Istvánra hagyta. Másik hite — a pogány — szerint azonban a trónöröklés nem a fiúi ág, hanem a testvéri ág szerint történik. Ezért pályázik az uralomra Koppány, s akarja az ősi törvények szerint feleségül venni Géza özvegyét, Saroltot, István anyját. Vajk és Koppány konfliktusában az első tényező tehát az Árpádok trónjának öröklése körüli harc. De a második, s nem kevésbé fontos tényező a vallási különbség: Vajkból István lett, Koppány Koppány maradt, azaz egy keresztény uralkodó meg egy pogány fejedelem alternatívája áll a bel viszály mögött. Így vázolja fel 1974-ben írt színműve, az Ezredforduló (alcíme: Opera prózában, két részben) alapösszeütközését Boldizsár Miklós. A konfliktus további, személyes, emberi motivációját pedig a pap és István egy párbeszédtöredéke illusztrálja: — „A küldetésedet, uram, teljesítened kell, mindenáron. — Mindenáron, igen. De nem minden eszközzel”. István drámája ebből a paradoxonból bomlik ki. A küldetést — hogy t. i. a kereszténység felvételével és a nyugati feudális hatalmakhoz való közeledéssel megteremtse a magyarság fennmaradásának feltételeit — csak úgy tudja ugyanis mindenáron teljesíteni, ha minden eszközzel él. És .István a távolabbi, a nagyobb cél érdekében kénytelen át is lépni a kisebb, közelebbi akadályokon. Lehet, hogy súlyos belső küzdelem árán, lehet, hogy lelkifurdalásokkal, de azért még mint fejedelem, 998-ban leveri Veszprémnél a lázadó Koppány seregeit, a vezért pedig felnégyelteti, s teste darabjait elküldeti az esztergomi, a veszprémi s a győri kapuhoz, hogy ott szegezzék ki, valamint Erdőelvébe (Erdélybe), elrettentésül. Utóbbi helyen az elrettentés nem sikerül: István, már mint megkoronázott király, 1002-ben kénytelen Ajtony vezért is csatában leverni. S hogy idős korára se maradjon belső harcok nélkül, 1031-ben, épp a szeretett egyetlen fiúutód, Imre herceg halálának esztendejében, Vazul lázadását veri le István, régi szokás szerint megvakítatva az egyetlen élő vérrokont, annak három fiát pedig száműzve. Ezek azonban közismert történelmi tények. István uralmának megszilárdítása semmivel sem ment könnyebben vagy szebben, mint bármely hasonló hatalmi, politikai es vallási küzdelem a korabeli Európában. Mindezt még külön színezte, hogy itt lényegében sokkal többről volt szó, mint, egy dinasztia uralmon maradásáról vagy bukásáról. Egy nép fennmaradása vagy a történelem nagy örvényében való eltűnése volt a tét. S ehhez — ma már vitatni sem lehet — István, és, nem Koppány útja bizonyult járhatónak. Ugyanakkor a két út konfliktusa István óta örök, időről időre a sorskérdések súlyával megjelenő vonása lett a magyar történelemnek. Nevezhetjük ezt az orientáció dilemmájának, konfliktusának is. Már István korában is többszörös orientációs lehetőségek mutatkoztak: lehetett választani a római kereszténység és a nyugati világi hatalmak felé való orientálódás, vagy a bizánci, görög kereszténység, s a bizánci császárság felé fordulás között. (Ajtony és István összeütközésében például épp ez a kétféle vonzás is szerepet játszott.) A Ezredév végül is arról szólt, hogy Istvánnak a maga belső békéje árán is biztosítani kellett a külső békét, és személyes indítékait, érzelmeit félretéve, le kellett számolnia Koppánnyal, s mindazzal, amit képviselt: a túlhaladott pogány‘ hittel, az etelközi szokásokkal, az Európában megvalósíthatatlan szittya álmokkal. Hosszú sort nyitott meg ezzel a szent király; sok utódja lesz majd kénytelen követni őt ebben a reálpolitikai helyzetfelismerésben. Hogy Boldizsár drámájának fő figurái, fő konfliktusai alkalmasak szélesebb ívű kibontásra is, vagy kínálkoznak egy más műfajba való transzponálásra, azt a már idézett alcím is jelzi, sugallja. Nem meglepő hát, hogy az „opera, prózában” most megzenésí- tőre talált, és — bár erőteljes átalakításokkal, s a zenei műfaj követelményeihez igazítva — rockopera lett belőle, István, a király címmel. Dalszövegeit Bródy János írta, zenéjét Szörényi Levente szerezte; előadásához újra ösz- szeállt a hajdani legendás Illés együttes, a nagy zenei apparátusban a mai Fonográf együttes és egy sor kitűnő zenész működött közre; a szereplők között a rdck közismert jeles alakjait is megtaláltuk; több száz népi táncos és más közreműködő hatalmas területre kiterjedő, látványos mozgása kísérte és körítetté István és Koppány párharcát, s Magyarországon még nemigen látott méretű, igényű, szervezettségű „Rock-Gesamt- kunstwerk" jött létre a városligeti úgynevezett KM rálydomb környékén, Koltay Gábor rendezésével, Novak Ferenc koreográfiái és Götz Béla látványtervezői múmiájával. Az előadás (okát) filmre rögzítették; a téli szezonban a mozikba kerülő film valószínűleg áttekinthetőbb élményt nyújt majd a mozinézőknek, mint amilyet az előadás a helyszínen nyújtott az alkalmanként legalább tízezres nézőseregnek, akik a cselekménynek csak részleteit követhették — azt, ami épp a látókörükben zajlott — s csak a zenét élvezhették viszonylag kifogástalanul. M ilyen mű1 végül is az 1. K. Sz. Sz., azaz az István király szupersztár, ahogyan sokan elnevezték, Webber alapműve után szabadon. Zenéjében rendkívül invenciózus, az egyes táborok zenei képét az eltérő zenei alapanyaggal is megrajzoló, nagy tablókat, hatásos együtteseket nagy szólószámokkal jól vegyítő rockopera, igényes, megragadó hangszereléssel, igen jó előadók igen jó előadásában. (A megjelenő lemezalbum erről még jobban meggyőzhet majd.) Ami a darab érzékelhető alapmondandóját illeti, azzal lehetne vitatkozni. Bródy János librettója, dalszövegei a lázadó Koppányi állítják előtérbe, s mintha az ő igazát védenék — ami lehet, hogy csak a mindenkori lázadás jogát akarja aláhúzni — de éppen Koppány esetében, az ő történelmi szerepét ismerve, ez egy történelmileg rosszul felismert szituáció, szellem, gondolkodásmód védelmének is tűnik. S ha így van, akkor ez nem csupán dramaturgiai félrecsúIdegenvezető — apróban Egy hete volt az általános művelődési központ tanévnyitóval egybekötött avatási ünnepsége. Másnap pedig bemutatták a község lakóinak az új intézményt, amelyet rögtön használatba is vettek. A gyerekeknek volt játszó- és táncház, a felnőttek megismerkedhettek a ráckevei járás amatőr néptánccsoportjaival. A süllyesztett, amfiteátrumszerű aulában este nyitották meg a világhírű keceli gyermekrajz- szakkör kiállítását, este pedig az ELTE énekkara és koncertzenekara adott díszhangversenyt. Néhány nappal a tanévkezdés után jártunk Halásztelken. Az iskola új épületében, a félkör alakú információs pult mögül szőke fiúcska sietett fogadásunkra. Készségesen, egy valódi idegenvezető biztonságával kalauzolt a földszinti műhelyekhez. Az előtérben, az asztaloknál épp az ötödik osztályosok matematikaórája folyt. — Sajnos nem érkezett meg időre valamennyi bútor váz- szerkezete Székesfehérvárról — magyarázta az időközben a helyszínre érkezett igazgató- helyettes, Tarcsi Géza. — Az ígéretek szerint azonban egy héten belül megkapjuk, s akkor hozzáláthatunk az összeszereléshez. Zártláncú televízió Közben beléptünk a tanműhelybe, ahol fa- és fémmegmunkálást tanulnak majd a diákok. Majd, mert egyelőre még elég nagy a rendetlenség. A polcok innen is hiányoznak. A nyolcadikos fiúk Papp László technikatanárral a szerszámokat válogatták, rendezték. A beszélgetés végét hallva, egymás szavába vágva mesélték, hogy ki hány óra társadalmi munkát tett le a közös asztalra. Aztán szó esett az új iskoláról is. — Csuda klassz! — foglalta össze tömören véleményét egy hosszúra nyúlt legény, majd némi gondolkodás után még hozzátette: — Azért egy nagy hibája csak akad; itt is tanulni kell. — Meglátod, még az is könnyebben megy majd — próbáltam győzködni.— Ilyen szép környezetben, ilyen jó körülmények között, a végén még sajnálni fogod, hogy el kell búcsúzni az iskolától. A tanári kar egyik büszkesége az audiovizuális stúdió, amelyet nemcsak az oktatáshoz használnak, hanem a könyvtár látogatói is igénybe vehetik. A zártláncú televíziós hálózat háromcsatornás keverőasztalát a Pestvidéki Gépgyár KISZ-esei készítették — társadalmi munkában. Az Országos Közművelődési Tanácstól kapott kétszázezer forintért pedig ehhez illő képmagnót és kamerát vásároltak. A könyvtárban hatalmas felfordulás fogadott bennünket. Már megvannak a polcok, de még nem került minden a helyére. Itt is, ott is hatalmas könyvkupacokat rendszereztek, rakodtak a szorgos lány- és fiúkezek, összevonták az iskolai és a községi könyvtárat, s, így több mint negyvenezer itótet áll majd az olvasók rendelkezésére. Van olvasóterem munkaasztalokkal, folyóiratolvasó társalgóval s kint, a szabadidőpark egy részét olvasóSasad. Alig néhány évtizecj kellett csak ahhoz, hogy egy földrajzi névből egy termelő- szövetkezet elnevezése kerekedjen ki. Ráadásul akképpen, hogy a közös gazdaság emlegetésekor már fogalomként hangzik a titulus. Hogy honnan indult el és mára hova jutott ez a már régen nem csak mezőgazdasági munkákkal foglalkozó közösség, azt / csütörtökön kora este egy televíziós riportfilm mutatta be. Amint az illendő volt, előbb a virágos téesz néven is jólismert gazdaság virágkertészetét mutatta be Varga János riporter. Míg a gyönyörűnél gyönyörűbb sziromcsodákat láttuk, megtudhattuk, hogy a külföldi tanulmányutaknak és a szakirodalom folytonos követésének hála, mindig a legjobb fajtákat szaporítják. S nemcsak megtermelik a milliónyi és milliónyi virágot, hanem fel is dolgozzák, és saját virágüzleteikben — csupán Budapesten 47 ilyen egységük van — el is adják. A teljes magyarországi virágválaszték a birtokukban van! A szövetkezet faiskolája — ide vezetett a tévések következő útja — Törökbálint határában van. Ott ahol az a terjedelmes tó kínálja öntözésre a yizét, s ahol ugyan most a világgazdaság gondiái-bajai miatt visszafogottabb ütemben udvarként használják majd. Ide a Pilist Parkerdőgazdaság ráckevei kirendeltsége telepíti még az ősszel a hatalmas, árnyat is adó konténeres fákat. — Ez a nagy szabad terület sok célt szolgál majd — mutatott körbe az igazgatóhelyettes. — Lesz füvesített rész, homokozó az óvodásoknak, sport- és pihenőudvar, salakos és bitumenes pályával. Most már a régivel együtt két tornatermünk van. Ez az újabb psak 9X18 méteres, mert a vázszerkezet nem bír el többet, de a Csepel Autógyár ígért segítségével- a későbbiekben bővíthető lesz. Első a megyében Sok környékbeli vállalat, üzem, s Halásztelek egész lakossága segített abban, hogy az új iskola időben elkészülhessen, s a község 980 gyermekének kulturált tanulási és szórakozási lehetőséget teremthessenek amellett, hogy é helybéliek közművelődési igényeit is kielégítik. Ez az integrált intézmény egyaránt megfelel a pedagógiai, a köz- művelődési és a szociológiai dolgoznak, de ahol nem hűl ki a remény: jelenleg a gépi rázásra alkalmas gyümölcsfák exportjában bizakodnak. Még egy stáció, és máris a Sasad elektromos ipari ágazatáriak nem mindennapi sikereit csodálhattuk. Szinte népmesébe illő história: 1970-ben egy négyszer négyméteres szobában vetették meg ennek a szorgoskodásnak az alapjat, s egy bő ^vtized alatt- ez a terület 2400' négyzetméterre terjeszkedett. S míg ekkora lett, olyan mezőgazdasági műszereket fejlesztettek ki a szakemberek, amelyek 90 százalékát ma már exportálják. Önálló termékeik száma nem kevesebb, mint huszonöt. Az, hogy a villamos ipar mellett a különféle kézművesség is felvirágzott a Sasadban, szintén természetes. Kezdve a kesztyűktől egészen a szállodaberendezésekig megszámlálhatatlanul sok áruféleséget szabnak-varrnak, szögeznek, ragasztanak. Ami pedig e termelőszövetkezet baromfitelepét illeti — a külső helyszínen forgatott felvételek sora ennek a csodabirodalomnak a látványával zárult —, hát arra nehezen találhatott szavakat az elámult előfizető. Micsoda ötlet: visz- szavezetik, újrahasznosítják a kis tollasoktól származó hőt és párát, s ezzel sok-sok energiát Komoly képzés és munka folyik majd a technikatermekben követelményeknek, s mint ilyen, első a megyében. Megjelent — az iskola gondozásában — a halásztelki újság is, amely nemcsak az általános művelődési központ kiadványa lesz. Azt szeretnék, ha ez egyben a község, a lakosság fórumává is válna. Körmendi Zsuzsa takarítanak meg. Kis tollasok — írtuk nem véletlenül, mert újabban törpésített broilere- két tart szaporító állatokként a Sasad. Ezek 30 százalékkal kevesebb takarmányt fogyasztanak, de egyébként ugyanolyan jó húst és kellő számú tojást adnak. A bő félórás jelentés végén a téesz elnöke, Czinczok György beszélt, s azt hangsúlyozta, hogy az ő rossz termelési adottságú gazdaságukban csak ezzel a gyors és rugalmas alkalmazkodással lehetett, s lehet megteremteni a majd hatezer főnyi tagság biztos megélhetését. (Az összlétszám most 5760 fő.) Ahol csak tudják, a termelés—feldolgozás— értékesítés egymásba kapcsolódó láncolatát alkalmazzák, hiszen munkájuk nyomán így terem a legtöbb haszon. És folyton-folyvást kísérleteznek. A nézőnek ennyi gazdasági és emberi remekléstől szinte megkáprázott a szeme. Oldáskén bizony nem ártott volna egy-két olyan betét is, amely az immár tükörsimának tetsző út korábbi göröngyeire emlékeztet, illetőleg azokat is testközelbe hozza, akik a legtöbbet izzadtak a sasadi dombokon. A tagság ugyanis kife- lejtődött ebből az összefoglalóból. Szó bőven esett róluk, de a kommentárt mindig mások mondták... Akácz László szas. Takács István Jelenet a városligeti előadásból
