Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 1983. szeptember 34., szombat Részt kértek és kaptak e nagyszabású munkából Múltról mesélő térképek Az Institutum Geometricumot 1782-ben II. József alapította. Ez az intézet volt a világ első mérnökképző főiskolája, amely egyben lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar fiatalemberek mérnöki oklevelet szerezhessenek. Falai között szívta magába a műszaki tudományokat Haigl József, Halász Ábrahám, Halász Gáspár, Kecsey Ferenc, Mochy László, Schwartz Mátyás, Seress László. Valamennyien szűkebb pátriánkból indultak útnak a XVIII— XIX. században, s nevüket nemcsak az Institutumban jegyezték, hanem tanulmányaik befejeztével részt kértek és kaptak abban az óriási természetátalakító munkában, amely akkoriban bontakozott ki hazánkban. Nevük ott található a régi térképeken, kéziratos feljegyzéseken. Irányítottak, szerveztek, ahogy mondani szokás, az életüket tették fel a vállalt feladatra. Harc a mocsarakkal és az emberekkel Akkoriban lápos, mocsaras területek szabdalták szét az országot, s azon belül Pest vármegyét. Évenként ismétlődő, pusztító árvizek sújtották a lakosságot. Mint a Mérnöki Intézet alapító levelében olvasható, megalakítását elsősorban az térté szükségessé, hogy „... szerfölött nagy tájak vannak víz alá merülve és mocsarak alatt hevernek, ahol a malomgátak a legtöbb helyen rosz- szul vannak szerkesztve, ahol a közutak elhanyagoltak...” szükség van tehát „... földmérő, vízépítő és műszaki tudományokra...” Egykori feljegyzések ^tanúsítják, hogy a bátor úttörők, az első vízmérnökök munkája bizony nem volt irigylésre méltó. Nemcsak a természettel, a láppal, mocsárral kellett felvenniük a küzdelmet, hanem az emberekkel is. Azokkal, akik itt éltek e náddal benőtt vidéken, a szinte megközelíthetetlen,., járhatetlan utak védelmé alatt. A szembefordulás nem volt véletlen, hiszen a na|y természetátalakító munkák sorrs- rendre veszélyeztették a vadvizek birodalmában kialakult ősi életformát. A lecsapolási munkálatok elindítottak egy olyan folyamatot, amely menthetetlenül felszámolta ezt a nádasok rejtette, befelé forduló zárt világot. Ahogy mind kisebb és kisebb' területre zsugorodtak a lápos, mocsaras zsombékok, úgy ítéltettek kihalásra olyan ősi mesterségek, mint a madarászás, a páká- szás, a rétségi legeltetés ... Emberileg érthető tehát az a tiltakozási hullám, amely a lecsapolá- sokkal szemben kialakult. Vadvíz- ország lakói csak egyét tudtak, értettek meg az egészből: kihúzták lábuk alól a talajt, amely teret adott egész eddigi életüknek, munkájuknak. Abból, hogy holdak százezrei jutottak vissza a mezőgazdasági termelésbe, ahhoz nekik — úgy látták, érezték — semmi közük. S nem is alaptalanul, hiszen az nem az ő földjük volt, s most, a lecsapolások után sem kaptak belőle egy talpalatnyit sem. Hogy ez a nagy természetátalakító munka megváltoztatta a táj képét, egészségesebb életkörülményeket teremtett — ugyancsak hidegen hagyta őket. Amikor a mai Pest megye területén született vízimérnökökre emlékezünk, azokra akik a múlt században az Institutum Geometricumban vértezték fel magukat a tudással, nem feledkezhetünk meg Fodor Ferenc munkásságáról sem. Neki köszönhetjük ugyanis, hogy az Ismeretlenség homályából előhívta, életre keltette az egykori magyar vízimérnököket. Levéltári, könyvtári iratok és kötetek tömegén rágta át magát, kutatta fel a múlt század magyar természetátalakítóinak munkásságát, derítette fel életük főbb állomásait. Elsősorban az ő tevékenysége révén ismerjük szűkebb pátriánk azon szülötteit, akik felvették a harcot a vizek szántotta területekkel, visszaadták a mezőgazdaságnak a mocsarakat, lápokat. Pest vármegyéből a Vaskapuig Haigl József Vác, Halász Ábrahám, Halász Gáspár és Kecsey Ferenc Dabas szülötte, Mochy László Nagykőrösön, Schwartz Mátyás Szentmártonban, Seress László Cegléden született, ám útjuk messze vezetett a megye határától. Mi most csak néhány vonással kíséreljük meg felvázolni a pályát, amelyet befutottak. Haigl József a Tisza-mérésnél dolgozott, Halász Ábrahámot 1837- ben a Fehér Körösön alkalmazták, mint „munkáltató mérnököt". Halász Gáspár különösen gazdag, változatos életpályát futott be. Először a Sárvíz szabályozásához került, részt vett a Dráva—Száva csatorna tervezésében. Elkészítette a Sárrét öntözőcsatornájának tervét, de éz utóbbi kivitelezésére nem került sor. Foglalkoztatta a Sió és a Balaton szabályozása is. Kecsey Ferenc a Duna-térképezésnél dolgozott. Ott volt a Tachtalia-zuhatag és a Vaskapu közötti felméréseknél, mint hajózási mérnök, s 1838-ban már Pesten találjuk: a nagy pesti árvíz után sürgősen .felrendelték a város szintezésére. Möéhy László — Bállá'Antal utódaként — Pest vármégye mérnöke volt. Térképezte a Gerje környékét, 1836-ban pedig a ceglédi mocsarak lecsapolásánál találjuk. Ö készítette el Fájsz község határának tériképét a Duna ottani fokaival. Schwartz Mátyás a Tisza szabályozásánál, Seress László — a fennmaradt adatok szerint — a Tisza-mérésnél dolgozott. Nemcsak dokumentumok, alkotásaik őrzik A felsorolás — mint már utaltunk rá — korántsem teljes. Továbbbi kutatások feladata lenne vázolni, értékelni azt a munkát, amelyet a Pest vármegyéből származó vízimérnökök végeztek a XVIII.—XIX. században, miután diplomával a zsebükben kiléptek az Institutum Geo- metricum kapuján. A könyvtárak, levéltárak, múzeumok, s a régi kéziratos térképek minden bizonnyal még számos adatot rejtenek szűkebb pátriánkból indult vízimérnökök munkásságára, életére vonatkozólag. Bár nevüket, emléküket a régi feljegyzéseken, dokumentumokon túl végső soron az a munka is őrzi, ami alkotásaikban öltött testet, s ami kitörölhetetlenül része a magyar kultúrtörténetnek. SZILÁGYI IRÉN Őszi szállítások össszehaiijSoIt tetteken a sor 9 Embert, gépet próbáié munka — í több, mint egymillió tonna termény, X vetőmag és műtrágya betakarítása, j szállítása — kezdődött, s tart novem- J bér végéig a Pest megyei gazdaságok- 4 ban. Amerre a szem ellát: kaszáló- és y rendfelszedő gépek, kukoricatörő g kombájnok, IFA-k és pótkocsis MTZ- 4 traktorok dolgoznak a hatíárban, s a 8 megye útjain. Megmozdult a szőlők 4 hegye, s megnőtt a vasúti rámpák, de í a pók- és iparvágányok forgalma is. / Az őszi csúcs — mint évről évre í mindig — az idén is alapos próbára 8 teszi az áruszállítókat — és szállítta- í tókat. Megyénkben összesen 160 ezer 4 hektár termőterületről kell betakarí- 4 tani és a fogyasztókhoz, tárolóhelyek- re, feldolgozó üzemekbe szállítani a * mezőgazdasági terményeket. Végtelen, zöld tenger — répatábla — — mellett cammog gépkocsink: a minap esett 72 milliméteres csapadék alaposan feláztatta a talajt az abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet rékasi dűlőjének környékén, is. Hosszú percek múltán aztán föltűnik a HERRIAU rendfelszedő, s néhány pótkocsis IFA is. Türelmetlen, tébláboló férfiak gyűrűjéből szalad felénk a cifra mondás. Nem nekünk szól: a késve érkezett esőnek. E~"— Ha a talaj engedné, három IFÁ- val és három pótkocsis MTZ-traktör- ral, folyamatosan szállítanánk a répát Szolnokra — mondja Dudás Ferenc brigádvezető. — Sajnos, várnunk kell, míg meg nem szikkad a föld: az imént tengelyig süllyedt egy IFA, azt mentettük ki a dűlőre. Optimális időben egyébként folyamatosan szállítjuk a répát a szolnoki cukorgyárba. Napi 30—32 vagonnyit fuvaroznak a fiúk. A Az átvételnél mennyit időznek? — kérdezem az egyik IFA vezetőjétől, Molnár Bélától. <— Szinte semmit, de talán tíz per- ‘ cet — szól a férfi. — Ráállunk a mérlegre, mérés, mintavétel után máris a mosóba vagy a szalagra borítjuk a répát. Egy-egy pótkocsis IFÁ-ra 14 tonna termés is fölfér. A S milyen a minőség? — Eső előtt 16,5-es cukorfokot mértek — folytatja Dudás Ferenc. — De most is van vagy 16-os. Hanem a szennyezettség ... sok a sár- csomó, a rög, s az apró répa, a gaz, emiatt a gyár 18—19 százalékot is levon az összsúlyból, természetesen a maga javára. A répaföld egyébként is gyengén fizet az idén. Jó, ha hektáronként meglesz a négy tonna termés. ■— No emberek, próbáljuk meg, valamit szikkadt a föld! — szól a férfiaknak, s hamarosan feldübörögnek a gépek. Éppen hogy kiérünk a 4-es számú főútra, IFA-teherautó küszködik mögöttünk, két platóján répatonnák utaznak a közeli cukorgyárba. Szolnokra. Ha nincs mellette kísérő, hamar eltéved az ember a Nagykőrösi Konzervgyár labirintusában. Üveg- és ládahegyek között kanyarog az utunk. Bélteki Lajos üzemvezető — a gyári termékek kiszállításának főfő irányítója — otthonosan mozog a hatalmas üzem területén, a rámpákhoz pedig még bekötött szemmel is odatalálna. A konzervgyár iparvágányát egy kisebbfajta vasútállomás veszi körül: konzervekkel teli ládák, raklapok és üres konténerek között villástargoncák forgolódnak, tonnák százai cserélnek helyet itt naponta. — Éjjel-nappal kétszázhatvan ember dolgozik, hogy termékeinket pontosan, időben továbbíthassuk rendeltetési helyükre. A Van őszi csúcs a konzervgyári szállításban? — Augusztustól november végéig, megállás nélkül iparkodunk. Ez évi szállítási tervünk szerint összesen 9700 (!) vagon terméket kell — írd és mondd! — hatvan országba szállítanunk. A Az elmondottakból kitűnik: sok ezer tonna árut továbbítanak vasúton. Egyenletesen állít ki üres kocsikat a MÁV? — Nos, a helyi MÁV-főmökséggei, de a beosztottakkal — váltókezelőkkel, tolatásirányítókkal, menesz- tőkkel — is jó a kapcsolatunk ami azt jelenti, minden kérésünket teljesítik. Ha megrakunk egy szerelvényt, a legrövidebb időn belül továbbítják. Vagonhiány? Nézze, előfordul, hogy a Szegedi Igazgatóság nem küld kocsit, illetve kevesebb vagont ad, de annak magyarázható oka van. Nevezetesen, ha például nyersárut, húst szállítanak, az természetes, hogy fontosabb — mert romlandó —, mint a konzervipari termék. Ilyen esetek miatt egyébként soha nem volt problémánk piaci partnereinkkel, hiszen a nyers- és húsárukat is ők rendelték, s a konzerv esetében 2—3 napos csúszás bocsánatos bűn. Emiatt nem perlekedünk a MÁV-val. Közben föllépünk a rámpára, ahol targoncák sorolnak egymás után: könnyedén emelnek levegőibe villájukkal egy-egy ötmázsás raklapot, hogy azokat az üres vagy félig telt konténerekbe csúsztassák. Barna Sándor, az egyik emelő kezelője — mint mondja — műszakonként 250 raklapot is beemel a konténerekbe. — Ilyenkor, az őszi csúcs idején ha kell, szombat-vasárnap is bejövünk dolgozni. A terméknek mennie kell, hiszen én is a kiszállított tonnák arányában kapom a fizetésemet. Zsong, zsibong az élet a nyársapáti szőlőtáblák közepén: szüretelik a homok gyümölcsét, ám az igazi nagy munka itt, a Középmagyarországi Pincegazdaság nyársapáti pincészetében folyik, naponta 200 tonna szőlőt dolgoz fel Füle Dénes pincevezető és tucatnyi munkatársa. Katonák, alkalmi munkások is besegítenek, hogy az éves tervet — 5500 tonna szőlő feldolgozását — maradéktalanul teljesítsék. A Kik és hogyan szállítják ide ezt a tekintélyes mennyiségű szőlőt? — Áfészek, termelőszövetkezetek, s azok a kistermelők, akikkel szerződést kötöttünk — mondja a pincevezető. — A gazdaságok részére úgynevezett Tarcali fémkádakat biztosítunk, az egyéni fuvarozók mázsánként tíz forint fuvartérítést kiapaiak. Szállítási gondjaink nincsenek, a sű- rített, fojtott mustot saját tartály- kocsijainkon, folyamatosan továbbítjuk a Budapesti Konzervgyárba. Ha nem is mustcseppek, de egészséges, piros almák gurulnak az al- b ertirsai vasútállomás kitérőjén veszteglő vagonok közelében. Almával megrakott ládákat ürít vagonokba az emelőgép: a Monori Állami Gazdaság dánszentmiklósi kerületének termését szállítják vasúton a Nagyatádi Konzervgyárba. — Ez ideig 73 vagon ipari almát szállítöttunk el — mondja Sárfy József kerületigazgató. — Többségét vasúton- de útnak indítottuk saját gépjárműveinket is. Exportra húsz vagonnyi almát küldtünk. A Rendszeresen kapnak üres vagonokat? ; .aj I ., — Előfordul, hogy a terméssel megrakott gépkocsik 1—2 órát ácso- rognak vagonra várva, de ezek ritka esetek. — Annál gyakoribb, hogy a gazdaságok nem rakják meg időben az üres kocsikat — mondja Lebanon Károly, az albertirsai vasútállomás főnöke, miközben két, ásító kocsira mutat. — Ez a két vagon például a Micsurin Termelőszövetkezet terméseire vár. Ügy látszik, hiába ... Ebben a szezon oan — eddig — 10—12 vagont nem raktak meg időben áruval, állítólag a rakodógép gyakori meghibásodása miatt. Pedig a kötbér nem olcsó mulatság.... Pest megye gazdaságaiban és a ki- V szolgáló, száUító partnerek munkate- / mieten is megkezdődött tehát a visz* '4 szaszámlálás: várhatóan 980 ezer ton- 4 na árut kell tárolöhelyekre és a fel- 4 dolgozóipar üzemeibe, gyáraiba szál- 8 lítani. De helyet cserél majd 80 ezer 4 tonna műtrágya és 24 ezer tonna ve- 4 tőmag is. Most már a fegyelmezett, 4 lelkiismeretes tetteken a sor répaföl- 4 dön és gyümölcsösben, dűlőkön és y közutakon, telephelyeken, gyárakban Yj és rámpákon egyaránt. BESZE IMRE Sidney-be indul a konzervszállítmány Nagykőrösről (a cím fölött). A sáros, átázott talajon csak pótkocsi nélkü. haladhat az IFA, hogy „puttonyába” gyűjtse a cukorrépát (balra lent). Üresen, berakásra várva futnak be a vagonok az albertirsai állomásra (lent középen). Molnár Béla gépkocsi- vezető indulás előtt a szállítmányt egyengeti, hogy menet közben egyetlen répa se szóródjék le (jobbra lent). Barcza Zscü/t felvételei
