Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1983. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Hőszolgáltatás a szanatóriumnak Lepencei kazánból fűtik A Pilisi Parkerdőgazdaság lepencei fafeldolgozó telepén tavaly befejeződött a 100 mil­lió forintos rekonstrukció, melynek során nagy teljesítmé­nyű, modern gépsorokat sze­reltek fel az üzemben. Hátra van még az új kazán beállí­tása. Tüzelőanyagból szerencsére ezen a telepen igazán nincs hiány: a fahulladékkal „etet­hetik” a kazánt. Sőt, mint Schmidt Péter üzemvezető- helyettes elmondta, a nagytel­jesítményű új berendezéssel még egy létesítmériy fűthető. Már megállapodtak a Gizella- telepi szanatóriummal, mely szerint ők is hozzájárulnak a költségekhez (az egészségügyi létesítmény fűtésének a kor­szerűsítése egyébként is idő­szerű volt) és ennek fejében biztosítják részükre a hőszol­gáltatást. A vezeték, amelyen nyolc­van Celsius-fokos vizet to­vábbítanak a fafeldolgozó üzemből Gizella-telepre — már épül. Kalapja a kaptár „MéhészKedő” madárijesztőre bukkantak a mohácsi szőlőhe­gyen: avítt kalapjának belse­jében egy méhcsalád tanyázik, s ebbe a furcsa kaptárba hord­ják a mézei és a virágport. A méhraj valószínűleg még a tavaszi rajzáskor szökött meg valamelyik mohácsi méhésztől, talán egy hirtelen támadt zá­por elől menekült a vastag filckalap alá, s alkalmasnak találván a helyet, ott is ma­radt. A kalap formájának meg­felelően szabálytalan alakú, de egyébként normális lépeket építettek ki. Nem valószínű, hogy a csa­lád át tudná vészelni a telet a madárijesztő kalapjában, ezért a méhészek alkalomad­tán befogják a kaptárba a „kempingező” méheket. Néha majd fölvetett a méreg A széf Elég fütyül a padlásén Szentmártonkátán, az egyik ^ épülő ház tulajdonosa nem fo- I gadott bennünket szíves szó­val. Hevesen tiltakozott, ami- | kor arra kértük, hogy beszél- | jen az építkezés gondjairól. — Nem, nem, ne legyen se . kép, se szöveg rólunk. Így azután, mivel házépí- | lésének titkát megőrizte — ő jíy tudja, miért —. kénytelenek voltunk továbbállni. Annál kedvesebb fogadtatásra lel­tünk Túpiószecsőn. A készülő új házat, melyet Tóth János és felesége épített, azonnal észrevettük. A fiatal pár ép­pen a felső szinten dolgozott, amikor kértük, meséljék el ne­künk a házépítés történetét. Megfogtam a pénzt Ezután is számíthatnak ránk Történelemóra a szabadban A százéves régi és az épülő új ház Októberben lesz tíz éve, hogy összekötötte sorsát Hűlik Zsuzsanna és Tóth János. Ez- idáig Zsuzsa édesanyjánál laktak a két gyerekei, a kis Tamással és Csabával. Éppen a minap mondta aggódva a kisebbik fiú, mi lesz akkor, ; há 'áíi ő’féleségé náár néltt kí­ván itt 'lakni. Csaba pedig azt I mondta szüleinek, ha nagy lesz, ő is új házat épít majd, de egészen közel, itt az ud­varban. Nem volt könnyű a döntés Zsuzsa édesanyjának sem. A családi otthont még az ő nagyapja építette,' emlék fű­zi tehát a régi házhoz. Nehe- , zen is adta beleegyezését, hogy, ha majd az új elkészül, a régit végleg lebontsák. Tud­ja ő, hogy jó lesz mindenki­nek, de mégis ... — Ügy kezdődött az egész, , hogy ezt a régi házat már 1 rendbe kellett hozni. Sok pénzt nyelt volna el és hiába, hiszen már százéves is meg­van talán ez az épület. Na, meg rájöttem, — kezd a tör­ténetbe Tóth Jánosné —, ha nem fogom meg a pénzt, mind elfogy. Takarékoskodni kezd­tem. össze is gyűjtöttem egy keveset, még a férjem se tu­dott róla. Ez volt az indulótő­ke. És milyen a férfiember legtöbbje? Nehezen szánja rá magát az újra, szó ami szó, győzködnöm kellett. A férje, Tóth János most már mosolyogva hallgatja fe­nt minőén a kezük nyomát dicsé­ri. Tóth Jánosné még a csempé- zésbé is beletanult. Krdősi Ágnes felvételei lesége szavait. A törékeny ter­metű asszonyba rengeteg ener­gia szorult és nem volt mit tennie, bele kellett vágnia az építkezésbe. Ugyanis egyszer- csak. még ’79 karácsonyán a ház tervével lepte meg asz- szonya. Segítség is aksát — Tudtam, nem lesz köny-' nyű, de belevágtunk. — Három éve kezdtük az alapok ásását és elég sokáig csak az árok volt látható, hi­szen az anyagokat nagyon ne­hezen tudtuk beszerezni. Bon­tott téglát vettünk olcsón, en­nek a tisztogatása viszont na­gyon sok időt elemésztett. Nem kell ezt annak monda­ni, aki már emelgette a tég­lákat egyenként... Támogatás is akadt, össze­fogott két család, segítettek a testvérek, ahol csak tudtak. A munka azért mégis jobbá­ra kettőjükre maradt. A bon­tott tégla nem volt elég, s vettek olcsóbb téglát. amit egy télen át takargattak, óv­tak, nehogy tönkremenjen. Húsvét után kezdődött el az igazi építés. Fizetett munka­erőre nem nagyon tellett, itt szinte minden a házaspár ke­ze nyomát őrzi. — Minden egyes darabnak, ami a házba beépült, külön története van. Az új ajtóba például beletört a zár. Még szerencse, hogy János értett hozzá — emlékezik a fiatal- asszony. — Azon is már csak mosolyogni tudok utólag, ami­kor a pesti Tüzáp telepen ün­neplőbe öltözve kerestük a fehércementet. Foltos lett mindenem, de végül az is megkerült. A télen beköltözünk Zsuzsának nemcsak ötlete volt sok, de kitartása is. Azt is elmondták, hogy már a fű­szálak helye is le van rajzol­va az általa elkészített terven, s ezidáig mindent keresztül­vitt, amit elképzelt. Sikerült is a tervek szerint dolgozniuk. — Nem könnyű az építke­zés. Néha a méreg majd föl­vetett — mondja a férj —, mert például kinéztünk ma­gunknak olcsó csempét, s már vittük volna, amikor kiderült, hogy nincs belőle elég. így azután mi mást tehettünk, megvettük a maszektól a drágábbat. Neki volt elegen­dő. Egy-egy darab után be kellett járni a fél országot Nem is tudom elmondani, mennyit rohangáltunk például az erkélyaj tóért. Na és a cserép! Amikor meg akartuk venni — ki hallott már ilyet — azt mondták, hogy vegyünk hozzá cementet is. No, de végül ez is csak sikerült, bár kúpcserepeí még, mindig nem ‘kaptunk sehol. %<,.■> ! —•' A ház novemberre elké­szül. Most még fütyül a szél a padláson, de télre már be­költözünk. — Nekem Is majdnem el­párolgott már a bátorságom — vallja be Zsuzsa —, s nem tudom, hogy mernék-e újból 30 ezer forinttal nekivágni ilyen nagy vállalkozásnak. Igaz, most már magasabb az OTP-kölcsön, ha nem számít­juk a munkadíjakat, úgy ötszázezernél tartunk. S ta­lán ezért is volt könnyebb ne­künk, mert a férjem kisiparos, s én mellette dolgozom. Az időnket az ő munkájától csi­pegettük el. Bánni azért mégsem bán­ják. hogy belefogtak, mert azt vallják; az ember ne várja ölbe tett kézzel, hogy mások­tól kapjon valamit. Szalai Mária A hét közepén járási műsoros szolidaritási ünnepsé­get rendeztek Ráckevén, a művelődési ház előtti téren. A mintegy 150 főnyi, javarészt fiatal közönség jóval a program megkezdése előtt gyülekezni kezdett. Vencere- mos! — Győzni fogunk! — hirdette a háttérben vörös drapérián a felirat a chilei forradalmi jelszót. A pó­diumhoz közel a gyűlés legifjabb résztvevői, kisdobosok, úttörők foglaltak helyet, akik feladata: élménybeszá­molókon tudósítani társaikat, akik nem vehettek részt az eseményen. Négy óra körül felsorokoztak a zöld egyenruhás ifjúgárdisták is. front Pest megyei Bizottságá­nak a titkárhelyettese mond beszédet. Történelemóra a szabadban: rövid összefogla­lás a tíz évvel ezelőtti esemé­nyekről, a jelenlegi chilei és latin-amerikai helyzetről. Azután a Victor Jara együttes tagjai lépnek a mikrofonhoz, kezdődik a zenés műsor. Egyik ismert latin-amerikai melódiát a másik után játsszák. A kö­zönség ütemesen tapsol. Schwarz Gáspárral, az egyik szervezővel kicsit félre­húzódunk. Régi barátaihoz invitál. Póhl Péter szerelő, Benya Sándor műszerész. Mindketten 28 évesek, a Pest­vidéki Gépgyárban dolgoznak. A mindennapi politikára, munkahelyi problémákra tere­lődik a ázó. — Nem választ­ható ,el a nemzetközi politikai helyzettől az itthoni — ma­gyarázzák —, elég utalni arra, miként befolyásolják a nem­zetközi politika porondján ho­zott döntések a mi gazdasá­gunk működését is. Többet túlórázunk mostanában, ezért nehezebben mehetünk politi­kai rendezvényekre, de azért mindig ott vagyunk az esemé­nyeken — mondják. A műsor vége felé az egyik sarokban egyenruhás úttörők gyülekeznek. Kohut Gabi, Ke­lemen Ildikó, Jandrics Ibolya és Bakos Ildi, a szigethalmi általános iskola nyolcadiko­sait képviselik az ünnepségen. Még kisgyerek volt Vajon ki, honnan jött, s mi­lyen belső motivációk alap­ján? A szőke Lerner Erika, a ráckevei Ady Endre gimná­zium második osztályos ta­nulója: — öten vagyunk a gimnáziumból, másodikosok és harmadikosok. Tőlem nem idegen a politika, KISZ-tag vagyok, s felvettek az Ifjú Gárdába is. Egyik kedvenc tantárgyam egyébként is a történelem. — Mi érdekel elsősorban? — Főleg az 1848-as polgári forradalom és a szabadság- harc eseményei, meg a világ­háborúk története. Édesapám az Aranykalász Tsz egyik gaz­dasági vezetője, édesanyám munkaügyi előadó a tsz-ben, s otthon is sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról.... — ötéves voltál, amikor az Allende-kormányt puccsal megdöntötték. Mit tudsz a tíz évvel ezelőtti eseményekről, s a legújabb fejleményekről? — Láttam dokumentumfel­vételeken, hogy lőtték a kato­nák az elnöki palotát, a Mo- nedát s összeszorult a szí­vem: Allende bent volt az épületben ... Tudom azt is, hogy Chilében most tömegek tüntetnek a diktatúra ellen ... — Sokan jöttek el a szolida­ritási gyűlésre—fordul felénk a 16 éves Barna László, a ha­lásztelki Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet tanulója, aki egyébként Szigetszent- miklóson él. — Ott ülnek a kiskunlacházi 22-es Ipari Szakmunkásképző diákjai — mutat a közönség sorai felé. — Mellettük a halásztelkiek és a szigethalmiak integetnek. Erika legkedvesebb költője Petőfi. Szereti a rockot, ACDC-rajongó. — Hogyan párosítható a rock és a forradalom? — A wodstocki fesztiválon a zenészek is új és szebb világot hirdettek — mondja. — S ehhez a zene elegendő? Elneveti magát: — Azért a zene is fontos. Barna László és Lerner Eri­ka tagjai annak a járási ifjú­gárdista csapatnak, amely első helyezést ért el a nyár elején megrendezett megyei verse­nyen. ' Élmény és hangulat Közben Papp Péternek, a járási KISZ-bizottság titkárá­nak rövid megnyitója után Sipos Árpád, a Hazafias Nép­— Hogy tetszik, a műsort — Élőben még nem hallot­tuk a Victor Jara együttes mu­zsikáját — mondják szinte kó­rusban. — Ritmusos, tempera­mentumos zenét játszanak, már az első akkordok megra­gadják az embert. Ez akár jelképesen is felfog­ható. Talán nem is tudják, milyen fontos igazságra érez­tek rá. Takács Márta iskola- titkár a kísérőjük, szerinte a műsoros szolidaritási ünnep­ségek azért vonzóak a fiata­labbak számára, mert atmosz­férájuk, hangulatuk lelkesítő, s mert élményt nyújt így a megemlékezés. Társakkal, barátokkal A zenekar már a ráadást játssza, amikor a 28 éves chi­lei fiatalemberrel, Emilio Go- doyjal szót váltunk. — Chile legdélebbi vidéké­ről, Punta Arenasból szárma­zom. — Tanítóképzőbe jár­tam, amikor puccsal hatalom­ra került a fasiszta katonai junta. A tábornokok egyik fő ellenfelüknek a tanítókat tar­tották. „Marxista fészek”-nek titulálták a pedagógus kollek­tívákat, s kíméletlenül üldöz­ték. — Milyennek ítélitek meg a jelenlegi chilei helyzetet? — Sajnos, mindenek elle­nére, nem lehetünk túlzottan optimisták. Nem valószínű, hogy rövid időn belül hazatér­hetünk. Balázs Éva ének-matemati- ka-orosz szakos taksonyi pe­dagógus nem állta meg, hogy közbe ne szóljon, — A Ma­gyarországon élő chilei emig­ránsok, ahogyan eddig is, ez­után is számíthatnak segítsé­günkre, együttérzésünkre. Szluka Márton A Budai Járási Népi El­lenőrzési Bizottság pénteken tűzte napirendjére annak a je­lentésnek a megtárgyalását, amelyet a Budakeszi Nagyköz­ségi Tanács készített a közér­dekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről. A be­számoló rámutatott, hogy a la­kossági észrevételek alapján hozott intézkedések jelentős mértékben hozzájárultak a jo­gos igények kielégítéséhez. Egy korábbi felmérés során megállapították, hogy az egyé­ni bejelentések mellett egyre több javaslat hangzik el a falugyűléseken, tanácsi testü­leti üléseken, utcagyűlése­ken, ami arra mutat, hogy a lakosság mindinkább fontosnak tartja a közér­N em volt túlságosan me­leg az irodában, de a fogadónapot tartó igazgató megtörölte izzadt homlo­kát, s fáradtan kérdezte a titkárnőtől: — Sokan vannak még? — Két küldöttség a nagy­teremből. Három férfi, há­rom nő. A nagyterem az igazgató egyik büszkesége vol.t. Kül­földi tanulmányú tján ta­pasztalta, hogy jobban ha­lad a munka, ha a hasonló feladatot végző dolgozókat egy munkateremben helye­zik el. Kevesebb idő telik az irodákból irodákba mászkálással, jobban ösz- szaforr a közösség. Kísér­letként építtetett egy nagy irodát, s abban tíz férfit és tíz nőt helyezett el, mint­egy jelképezvén, hogy ő ko­molyan valóra akarja vál­tani az emancipációt. A férfiak küldöttsége ér­kezett előbb, tehát a titkár­nő őket bocsátotta elsőnek az igazgató elé. — Nagy bajban vagyunk — kezdte köntörfalazva mondókáját a férfiak szó­szólója. — Kibírhatatlan a ECozfol helyzetünk. Már úgy ér­tem :. a férfiak helyzete. Zsong a fejünk, igazgató elvtárs. Mi férfiak csak ülünk, csak ülünk az iro­dában, meg dolgozunk per­sze, és egész nap mást se hallunk, csak pletykát. Hogy Kovácséknál milyen rendetlenség van otthon, hogy Kálmánná az utolsó vasig elszedi az ura pénzét, hogy Fekete Teca a válla­lati bulin összemelegedett a Varga gyerekkel. Az igazgató közbeszólt*­— Mit tehetek? — Ketté kell választani az irodát — mondta a fér­fiak szónoka —, közfalat kell húzni a férfiak és a nők közé. — Gondolkodom a dol­gon — mondta fáradtan az igazgató, majd elbocsátván a férfiak küldöttségét, ki­szólt: T- Jöjjenek hát az asz- szonyok. Az asszonyok szószólója még le sem ült, máris pör­gette a nyelvét. — Nagy bajban vagyunk, igazgató elvtárs, kibírha­tatlan a helyzetünk. Már úgy értem, a nők helyzete. Zsong a fejünk. Mi nők csak ülünk, csak ülünk, az irodában, meg dolgozga­tunk persze, és egész nap mást se hallunk, csak pletykát. Hogy Fekete Je­nő ilyen talpnyaló meg olyan talpnyaló, hogy Réz Kristófot megcsalja a fele­sége egy bokszolóval, s hogy a Varga gyerek meny-, nyíre összemelegedett a Fe­kete Tecával. — Kérem a konkrét kí­vánságot — pillantott órá­jára az igazgató. — Közfalat kérünk a nők és a férfiak közé. F elépíttetett a közfal egy hónapon belül. Ettől kezdve nagy-nagy szomszédolás kezdődött a vállalatnál. A férfiak át­ruccantak a közfalon túlra, mert nem árt tudni, hogy Kovácséknál rendetlenség van-e még otthon, a nők viszont átruccantak a férfi oldalra, mert jó tudni ám, hogy Réz Kristófot csalja-e még a felesége. Simon Lajos dekű ügyekben való rész­vételt. A statisztikai feldolgozásból kitűnik, hogy a jelzések több­sége a lakossági áruellátásra, a szolgáltatásra, a kulturális és egészségügyi, valamint a kommunális ellátásra vonat­kozik. Főként az élelmiszerüz­letek nyitvatartásával kapcso­latban érkezett számos beje­lentés. Ami a kultúrát, a köz- művelődést illeti, legtöbben a mozit hiányolták. Az egészségügyi alapellátás­sal kapcsolatban a többség azt tette szóvá, miért nincs a nagyköz­ségben éjszakai orvosi ügyelet. A javaslatok nyomán Buda­keszin — a Gyöngyvirág és a Széchenyi utcában — a lakos­ság önkéntes községfejlesztési hozzájárulásával kívánnak a közeljövőben hozzákezdeni a szennyvízcsatorna építéséhez. A budakesziek társadalmi munkával és anyagiakkal haj­landók hozzájárulni a nagy­község földgázhálózatának bővítéséhez. (A tanács 10 kilo­méter hosszúságú földgázhá­lózat építésére teremtette meg a műszaki feltételeket.) Több bíráló észrevétel hang­zott el a 22-es autóbusszal kapcsolatban is. A járatok sűrítését kérték a reggeli és délutáni csúcs- forgalmi időben. A BKV a nagyközségi tanács ez irányú kérelmére — a fővá­ros tömegközlekedési gondjai­ra hivatkozva —, tagadó vá­laszt adott. Hasonlóképpen el­utasították azokat a kéréseket is, amelyek az autóbuszbérie­tek végállomáson történő áru­sítását szorgalmazták. Az elkészített jelentés alap­ján a járási népi ellenőrzési bizottság, tegnapi ülésén meg­vitatta a lakosságtól érkezett bejelentéseket, és határozato­kat hozott a szükséges intéz­kedések módjáról. Kasznár Zoltán Hogyan intézik a lakossági bejelentéseket? Készek a tettekre is

Next

/
Thumbnails
Contents