Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
1983. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Hőszolgáltatás a szanatóriumnak Lepencei kazánból fűtik A Pilisi Parkerdőgazdaság lepencei fafeldolgozó telepén tavaly befejeződött a 100 millió forintos rekonstrukció, melynek során nagy teljesítményű, modern gépsorokat szereltek fel az üzemben. Hátra van még az új kazán beállítása. Tüzelőanyagból szerencsére ezen a telepen igazán nincs hiány: a fahulladékkal „etethetik” a kazánt. Sőt, mint Schmidt Péter üzemvezető- helyettes elmondta, a nagyteljesítményű új berendezéssel még egy létesítmériy fűthető. Már megállapodtak a Gizella- telepi szanatóriummal, mely szerint ők is hozzájárulnak a költségekhez (az egészségügyi létesítmény fűtésének a korszerűsítése egyébként is időszerű volt) és ennek fejében biztosítják részükre a hőszolgáltatást. A vezeték, amelyen nyolcvan Celsius-fokos vizet továbbítanak a fafeldolgozó üzemből Gizella-telepre — már épül. Kalapja a kaptár „MéhészKedő” madárijesztőre bukkantak a mohácsi szőlőhegyen: avítt kalapjának belsejében egy méhcsalád tanyázik, s ebbe a furcsa kaptárba hordják a mézei és a virágport. A méhraj valószínűleg még a tavaszi rajzáskor szökött meg valamelyik mohácsi méhésztől, talán egy hirtelen támadt zápor elől menekült a vastag filckalap alá, s alkalmasnak találván a helyet, ott is maradt. A kalap formájának megfelelően szabálytalan alakú, de egyébként normális lépeket építettek ki. Nem valószínű, hogy a család át tudná vészelni a telet a madárijesztő kalapjában, ezért a méhészek alkalomadtán befogják a kaptárba a „kempingező” méheket. Néha majd fölvetett a méreg A széf Elég fütyül a padlásén Szentmártonkátán, az egyik ^ épülő ház tulajdonosa nem fo- I gadott bennünket szíves szóval. Hevesen tiltakozott, ami- | kor arra kértük, hogy beszél- | jen az építkezés gondjairól. — Nem, nem, ne legyen se . kép, se szöveg rólunk. Így azután, mivel házépí- | lésének titkát megőrizte — ő jíy tudja, miért —. kénytelenek voltunk továbbállni. Annál kedvesebb fogadtatásra leltünk Túpiószecsőn. A készülő új házat, melyet Tóth János és felesége épített, azonnal észrevettük. A fiatal pár éppen a felső szinten dolgozott, amikor kértük, meséljék el nekünk a házépítés történetét. Megfogtam a pénzt Ezután is számíthatnak ránk Történelemóra a szabadban A százéves régi és az épülő új ház Októberben lesz tíz éve, hogy összekötötte sorsát Hűlik Zsuzsanna és Tóth János. Ez- idáig Zsuzsa édesanyjánál laktak a két gyerekei, a kis Tamással és Csabával. Éppen a minap mondta aggódva a kisebbik fiú, mi lesz akkor, ; há 'áíi ő’féleségé náár néltt kíván itt 'lakni. Csaba pedig azt I mondta szüleinek, ha nagy lesz, ő is új házat épít majd, de egészen közel, itt az udvarban. Nem volt könnyű a döntés Zsuzsa édesanyjának sem. A családi otthont még az ő nagyapja építette,' emlék fűzi tehát a régi házhoz. Nehe- , zen is adta beleegyezését, hogy, ha majd az új elkészül, a régit végleg lebontsák. Tudja ő, hogy jó lesz mindenkinek, de mégis ... — Ügy kezdődött az egész, , hogy ezt a régi házat már 1 rendbe kellett hozni. Sok pénzt nyelt volna el és hiába, hiszen már százéves is megvan talán ez az épület. Na, meg rájöttem, — kezd a történetbe Tóth Jánosné —, ha nem fogom meg a pénzt, mind elfogy. Takarékoskodni kezdtem. össze is gyűjtöttem egy keveset, még a férjem se tudott róla. Ez volt az indulótőke. És milyen a férfiember legtöbbje? Nehezen szánja rá magát az újra, szó ami szó, győzködnöm kellett. A férje, Tóth János most már mosolyogva hallgatja fent minőén a kezük nyomát dicséri. Tóth Jánosné még a csempé- zésbé is beletanult. Krdősi Ágnes felvételei lesége szavait. A törékeny termetű asszonyba rengeteg energia szorult és nem volt mit tennie, bele kellett vágnia az építkezésbe. Ugyanis egyszer- csak. még ’79 karácsonyán a ház tervével lepte meg asz- szonya. Segítség is aksát — Tudtam, nem lesz köny-' nyű, de belevágtunk. — Három éve kezdtük az alapok ásását és elég sokáig csak az árok volt látható, hiszen az anyagokat nagyon nehezen tudtuk beszerezni. Bontott téglát vettünk olcsón, ennek a tisztogatása viszont nagyon sok időt elemésztett. Nem kell ezt annak mondani, aki már emelgette a téglákat egyenként... Támogatás is akadt, összefogott két család, segítettek a testvérek, ahol csak tudtak. A munka azért mégis jobbára kettőjükre maradt. A bontott tégla nem volt elég, s vettek olcsóbb téglát. amit egy télen át takargattak, óvtak, nehogy tönkremenjen. Húsvét után kezdődött el az igazi építés. Fizetett munkaerőre nem nagyon tellett, itt szinte minden a házaspár keze nyomát őrzi. — Minden egyes darabnak, ami a házba beépült, külön története van. Az új ajtóba például beletört a zár. Még szerencse, hogy János értett hozzá — emlékezik a fiatal- asszony. — Azon is már csak mosolyogni tudok utólag, amikor a pesti Tüzáp telepen ünneplőbe öltözve kerestük a fehércementet. Foltos lett mindenem, de végül az is megkerült. A télen beköltözünk Zsuzsának nemcsak ötlete volt sok, de kitartása is. Azt is elmondták, hogy már a fűszálak helye is le van rajzolva az általa elkészített terven, s ezidáig mindent keresztülvitt, amit elképzelt. Sikerült is a tervek szerint dolgozniuk. — Nem könnyű az építkezés. Néha a méreg majd fölvetett — mondja a férj —, mert például kinéztünk magunknak olcsó csempét, s már vittük volna, amikor kiderült, hogy nincs belőle elég. így azután mi mást tehettünk, megvettük a maszektól a drágábbat. Neki volt elegendő. Egy-egy darab után be kellett járni a fél országot Nem is tudom elmondani, mennyit rohangáltunk például az erkélyaj tóért. Na és a cserép! Amikor meg akartuk venni — ki hallott már ilyet — azt mondták, hogy vegyünk hozzá cementet is. No, de végül ez is csak sikerült, bár kúpcserepeí még, mindig nem ‘kaptunk sehol. %<,.■> ! —•' A ház novemberre elkészül. Most még fütyül a szél a padláson, de télre már beköltözünk. — Nekem Is majdnem elpárolgott már a bátorságom — vallja be Zsuzsa —, s nem tudom, hogy mernék-e újból 30 ezer forinttal nekivágni ilyen nagy vállalkozásnak. Igaz, most már magasabb az OTP-kölcsön, ha nem számítjuk a munkadíjakat, úgy ötszázezernél tartunk. S talán ezért is volt könnyebb nekünk, mert a férjem kisiparos, s én mellette dolgozom. Az időnket az ő munkájától csipegettük el. Bánni azért mégsem bánják. hogy belefogtak, mert azt vallják; az ember ne várja ölbe tett kézzel, hogy másoktól kapjon valamit. Szalai Mária A hét közepén járási műsoros szolidaritási ünnepséget rendeztek Ráckevén, a művelődési ház előtti téren. A mintegy 150 főnyi, javarészt fiatal közönség jóval a program megkezdése előtt gyülekezni kezdett. Vencere- mos! — Győzni fogunk! — hirdette a háttérben vörös drapérián a felirat a chilei forradalmi jelszót. A pódiumhoz közel a gyűlés legifjabb résztvevői, kisdobosok, úttörők foglaltak helyet, akik feladata: élménybeszámolókon tudósítani társaikat, akik nem vehettek részt az eseményen. Négy óra körül felsorokoztak a zöld egyenruhás ifjúgárdisták is. front Pest megyei Bizottságának a titkárhelyettese mond beszédet. Történelemóra a szabadban: rövid összefoglalás a tíz évvel ezelőtti eseményekről, a jelenlegi chilei és latin-amerikai helyzetről. Azután a Victor Jara együttes tagjai lépnek a mikrofonhoz, kezdődik a zenés műsor. Egyik ismert latin-amerikai melódiát a másik után játsszák. A közönség ütemesen tapsol. Schwarz Gáspárral, az egyik szervezővel kicsit félrehúzódunk. Régi barátaihoz invitál. Póhl Péter szerelő, Benya Sándor műszerész. Mindketten 28 évesek, a Pestvidéki Gépgyárban dolgoznak. A mindennapi politikára, munkahelyi problémákra terelődik a ázó. — Nem választható ,el a nemzetközi politikai helyzettől az itthoni — magyarázzák —, elég utalni arra, miként befolyásolják a nemzetközi politika porondján hozott döntések a mi gazdaságunk működését is. Többet túlórázunk mostanában, ezért nehezebben mehetünk politikai rendezvényekre, de azért mindig ott vagyunk az eseményeken — mondják. A műsor vége felé az egyik sarokban egyenruhás úttörők gyülekeznek. Kohut Gabi, Kelemen Ildikó, Jandrics Ibolya és Bakos Ildi, a szigethalmi általános iskola nyolcadikosait képviselik az ünnepségen. Még kisgyerek volt Vajon ki, honnan jött, s milyen belső motivációk alapján? A szőke Lerner Erika, a ráckevei Ady Endre gimnázium második osztályos tanulója: — öten vagyunk a gimnáziumból, másodikosok és harmadikosok. Tőlem nem idegen a politika, KISZ-tag vagyok, s felvettek az Ifjú Gárdába is. Egyik kedvenc tantárgyam egyébként is a történelem. — Mi érdekel elsősorban? — Főleg az 1848-as polgári forradalom és a szabadság- harc eseményei, meg a világháborúk története. Édesapám az Aranykalász Tsz egyik gazdasági vezetője, édesanyám munkaügyi előadó a tsz-ben, s otthon is sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról.... — ötéves voltál, amikor az Allende-kormányt puccsal megdöntötték. Mit tudsz a tíz évvel ezelőtti eseményekről, s a legújabb fejleményekről? — Láttam dokumentumfelvételeken, hogy lőtték a katonák az elnöki palotát, a Mo- nedát s összeszorult a szívem: Allende bent volt az épületben ... Tudom azt is, hogy Chilében most tömegek tüntetnek a diktatúra ellen ... — Sokan jöttek el a szolidaritási gyűlésre—fordul felénk a 16 éves Barna László, a halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulója, aki egyébként Szigetszent- miklóson él. — Ott ülnek a kiskunlacházi 22-es Ipari Szakmunkásképző diákjai — mutat a közönség sorai felé. — Mellettük a halásztelkiek és a szigethalmiak integetnek. Erika legkedvesebb költője Petőfi. Szereti a rockot, ACDC-rajongó. — Hogyan párosítható a rock és a forradalom? — A wodstocki fesztiválon a zenészek is új és szebb világot hirdettek — mondja. — S ehhez a zene elegendő? Elneveti magát: — Azért a zene is fontos. Barna László és Lerner Erika tagjai annak a járási ifjúgárdista csapatnak, amely első helyezést ért el a nyár elején megrendezett megyei versenyen. ' Élmény és hangulat Közben Papp Péternek, a járási KISZ-bizottság titkárának rövid megnyitója után Sipos Árpád, a Hazafias Nép— Hogy tetszik, a műsort — Élőben még nem hallottuk a Victor Jara együttes muzsikáját — mondják szinte kórusban. — Ritmusos, temperamentumos zenét játszanak, már az első akkordok megragadják az embert. Ez akár jelképesen is felfogható. Talán nem is tudják, milyen fontos igazságra éreztek rá. Takács Márta iskola- titkár a kísérőjük, szerinte a műsoros szolidaritási ünnepségek azért vonzóak a fiatalabbak számára, mert atmoszférájuk, hangulatuk lelkesítő, s mert élményt nyújt így a megemlékezés. Társakkal, barátokkal A zenekar már a ráadást játssza, amikor a 28 éves chilei fiatalemberrel, Emilio Go- doyjal szót váltunk. — Chile legdélebbi vidékéről, Punta Arenasból származom. — Tanítóképzőbe jártam, amikor puccsal hatalomra került a fasiszta katonai junta. A tábornokok egyik fő ellenfelüknek a tanítókat tartották. „Marxista fészek”-nek titulálták a pedagógus kollektívákat, s kíméletlenül üldözték. — Milyennek ítélitek meg a jelenlegi chilei helyzetet? — Sajnos, mindenek ellenére, nem lehetünk túlzottan optimisták. Nem valószínű, hogy rövid időn belül hazatérhetünk. Balázs Éva ének-matemati- ka-orosz szakos taksonyi pedagógus nem állta meg, hogy közbe ne szóljon, — A Magyarországon élő chilei emigránsok, ahogyan eddig is, ezután is számíthatnak segítségünkre, együttérzésünkre. Szluka Márton A Budai Járási Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken tűzte napirendjére annak a jelentésnek a megtárgyalását, amelyet a Budakeszi Nagyközségi Tanács készített a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről. A beszámoló rámutatott, hogy a lakossági észrevételek alapján hozott intézkedések jelentős mértékben hozzájárultak a jogos igények kielégítéséhez. Egy korábbi felmérés során megállapították, hogy az egyéni bejelentések mellett egyre több javaslat hangzik el a falugyűléseken, tanácsi testületi üléseken, utcagyűléseken, ami arra mutat, hogy a lakosság mindinkább fontosnak tartja a közérN em volt túlságosan meleg az irodában, de a fogadónapot tartó igazgató megtörölte izzadt homlokát, s fáradtan kérdezte a titkárnőtől: — Sokan vannak még? — Két küldöttség a nagyteremből. Három férfi, három nő. A nagyterem az igazgató egyik büszkesége vol.t. Külföldi tanulmányú tján tapasztalta, hogy jobban halad a munka, ha a hasonló feladatot végző dolgozókat egy munkateremben helyezik el. Kevesebb idő telik az irodákból irodákba mászkálással, jobban ösz- szaforr a közösség. Kísérletként építtetett egy nagy irodát, s abban tíz férfit és tíz nőt helyezett el, mintegy jelképezvén, hogy ő komolyan valóra akarja váltani az emancipációt. A férfiak küldöttsége érkezett előbb, tehát a titkárnő őket bocsátotta elsőnek az igazgató elé. — Nagy bajban vagyunk — kezdte köntörfalazva mondókáját a férfiak szószólója. — Kibírhatatlan a ECozfol helyzetünk. Már úgy értem :. a férfiak helyzete. Zsong a fejünk, igazgató elvtárs. Mi férfiak csak ülünk, csak ülünk az irodában, meg dolgozunk persze, és egész nap mást se hallunk, csak pletykát. Hogy Kovácséknál milyen rendetlenség van otthon, hogy Kálmánná az utolsó vasig elszedi az ura pénzét, hogy Fekete Teca a vállalati bulin összemelegedett a Varga gyerekkel. Az igazgató közbeszólt*— Mit tehetek? — Ketté kell választani az irodát — mondta a férfiak szónoka —, közfalat kell húzni a férfiak és a nők közé. — Gondolkodom a dolgon — mondta fáradtan az igazgató, majd elbocsátván a férfiak küldöttségét, kiszólt: T- Jöjjenek hát az asz- szonyok. Az asszonyok szószólója még le sem ült, máris pörgette a nyelvét. — Nagy bajban vagyunk, igazgató elvtárs, kibírhatatlan a helyzetünk. Már úgy értem, a nők helyzete. Zsong a fejünk. Mi nők csak ülünk, csak ülünk, az irodában, meg dolgozgatunk persze, és egész nap mást se hallunk, csak pletykát. Hogy Fekete Jenő ilyen talpnyaló meg olyan talpnyaló, hogy Réz Kristófot megcsalja a felesége egy bokszolóval, s hogy a Varga gyerek meny-, nyíre összemelegedett a Fekete Tecával. — Kérem a konkrét kívánságot — pillantott órájára az igazgató. — Közfalat kérünk a nők és a férfiak közé. F elépíttetett a közfal egy hónapon belül. Ettől kezdve nagy-nagy szomszédolás kezdődött a vállalatnál. A férfiak átruccantak a közfalon túlra, mert nem árt tudni, hogy Kovácséknál rendetlenség van-e még otthon, a nők viszont átruccantak a férfi oldalra, mert jó tudni ám, hogy Réz Kristófot csalja-e még a felesége. Simon Lajos dekű ügyekben való részvételt. A statisztikai feldolgozásból kitűnik, hogy a jelzések többsége a lakossági áruellátásra, a szolgáltatásra, a kulturális és egészségügyi, valamint a kommunális ellátásra vonatkozik. Főként az élelmiszerüzletek nyitvatartásával kapcsolatban érkezett számos bejelentés. Ami a kultúrát, a köz- művelődést illeti, legtöbben a mozit hiányolták. Az egészségügyi alapellátással kapcsolatban a többség azt tette szóvá, miért nincs a nagyközségben éjszakai orvosi ügyelet. A javaslatok nyomán Budakeszin — a Gyöngyvirág és a Széchenyi utcában — a lakosság önkéntes községfejlesztési hozzájárulásával kívánnak a közeljövőben hozzákezdeni a szennyvízcsatorna építéséhez. A budakesziek társadalmi munkával és anyagiakkal hajlandók hozzájárulni a nagyközség földgázhálózatának bővítéséhez. (A tanács 10 kilométer hosszúságú földgázhálózat építésére teremtette meg a műszaki feltételeket.) Több bíráló észrevétel hangzott el a 22-es autóbusszal kapcsolatban is. A járatok sűrítését kérték a reggeli és délutáni csúcs- forgalmi időben. A BKV a nagyközségi tanács ez irányú kérelmére — a főváros tömegközlekedési gondjaira hivatkozva —, tagadó választ adott. Hasonlóképpen elutasították azokat a kéréseket is, amelyek az autóbuszbérietek végállomáson történő árusítását szorgalmazták. Az elkészített jelentés alapján a járási népi ellenőrzési bizottság, tegnapi ülésén megvitatta a lakosságtól érkezett bejelentéseket, és határozatokat hozott a szükséges intézkedések módjáról. Kasznár Zoltán Hogyan intézik a lakossági bejelentéseket? Készek a tettekre is
