Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
4 %1ÜAan ✓ MOT. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT 3 Kézről kézre jár a vödör Mennyit is ér egy tűzoltóautó? Új befcnyp iskola — károm hónap alatt Tantermek a romok helyén g Az idős asszony sírt, JaJ- * veszékelt. A kerti padra roskadva nyöszörögte: — Istenem add, hogy ne legyen a tűz alatt a gyerek! Az oltásban részt vevő j emberek még a vigasztaló ' szónak is híján voltak, fontosabb volt azokban a pil- | lanatokban, hogy gyorsan 1 járjon kézről kézre a vödör. A monori önkéntes tűzoltó- egyesület tagjai és a segítőkész szomszédok mentették, ami menthető, sietve hord- : ták a vizet a kisgyerek által meggyújtott szalmaka- g zalra, nehogy a tűz átter- ^ jedjen a házra. ^ Bő fél óra múlva már ^ csak a füstös-bűzös csomó- p vá ázott szenes szalmaku- | pác emlékeztetett a tűzre, í A gyerek a nagymama kar- & jaiban zokogott. A tűzoltók jegyzőkönyvet vettek fel, miközben az önkéntesek parancsnoka, Fekete Sándor sajnálkozva tárta szét a karját: — Kénytelenek vagyunk csak így vederrel, mert megint lerobbant a kocsink. Szerencsére most nem hiányzott... Lefutott konstrukció Ebben az évben január elseje óta 82 esetben kellett kivonulnia a monori önkénteseknek tűzesethez, ebből mindössze 49 alkalommal állt a rendelkezésükre az a bizonyos tűzoltó. Az öreg Csepel lassan jelentős jubileumhoz érkezik: nemsokára negyed százada, hogy szolgálja a tűzbiztonságot. Már amikor szolgálja... Mert az utóbbi években inkább a szerelőműhelyekben árválkodik, olykor hosszú hónapokig. Parádi János, a Monori Állami Gazdaság szervizének üzemvezetője tehetetlen: — Hiszen javítanánk mi, akár soron kívül is, ha lenne hozzá alkatrész! De tudomásul kell venni, hogy ez egy öreg, lefutott konstrukció, a kötelezd alkatrész-utánpótlás biztosításának az ideje régen lejárt, tehát nem könnyű a dolgunk. A tűzoltók panaszkodnak: ha végre elkészül a kocsi, bizony nem húzza egy-két napnál, jobb esetben néhány hétnél tovább. Parádi János enyhe indulattal mondja: — Persze, de ennek a legtöbb esetben a gép elavultsága az oka, meg a helytelen kezelés! Meggyőződésem, hogy nem megfelelően bánnak a teherautóval! És különben is, nekünk tengernyi a dolgunk, hiszen ott sorakoznak a gazdaság teherautói is... De hát van-e fontosabb az életeket mentő tűzoltóautónál? Erdélyi János főtörzsőrmester, a járási parancsnokhelyettes dohog: — Olykor hónapokig áll a szervizben a kocsi, jelentéktelen hibák miatt. Egy kuplungcsere egy hónapot vett igénybe, egy tartálycsere közel fél évet! Mostanában inkább a 20-as Volánhoz visszük, Parádi János szakmai adatokkal, szakértői véleményekkel bizonygatja, hogy ők nem hibásak semmiben. Talán igavödörrel a tűzben A szerző felvételei za van. De ettől a tény nem változik: lassan három éve, hogy a tanácsi fennhatóság alá tartozó .monori önkéntes tűzoltóegyesület Csepel D—325-ös tűzoltóautója többször rossz, mint jó. ' Telefon helyett: kutya Nézem a tűzpiros öreg Csepelt. Ügy áll a tűzoltószertár garázsában, mint egy számya- szegett, divatjamúlt madár. Múzeumban lenne a helye, akárcsak forgalmi engedélyének, melynek megsárgult lapjai már szinte a történelmet idézik. Az állami tűzoltóság tulajdonából kiöregedve került a monoriakhoz 1974-ben. Örültek neki, hiszen szerény költségvetésükből nem tudták volna megvenni. — Aminthogy a szükséges újat most sem tudjuk — bólint Vámos Géza, a monori Vetőmagtermeltető Vállalat igazgatója, a helyi önkéntesek elnöke. — Csak a tanács segíthetne. Így azonban nagyon elkeserítő tűzvédelemmel foglalkozni, s a lakosság áldandó panaszait hallgatni. Pedig'Fekete Sándorék hősiesen teljesítik a kötelességüket. Csakhogy az önfeláldozó önkéntesek emberfeletti munkája nem elég, tisztességes felszerelésre lenne szükség. Komolyan foglalkozom a lemondás gondolatával. Valóban Fekete Sándorék hősiesen helytállnak. A századosként nyugdíjba ment parancsnok telefon híján tűzoltószirénára, vad ugatásba kezdő kutyák hangjára riadóztat és három fiával meg a segítőkész szomszédokkal siet menteni a menthetőt. Mindössze félmillió — „Mindössze” egy félmillió forint kellene — mondja Erdélyi János. — Nem vágyunk mi tízmilliós csodaau- tckra. Elég lenne nekünk egy locsolókocsi, olyan, mint amilyet a Köztisztasági Hivatalnál használnak. Elavult a tűzcsaphálózat, szükséges, hogy a mostani 12 hektó helyett 75 hektó vizet vigyünk gyorsan, jó szivattyúval. A locsolókocsi könnyen átalakítható a mi céljainkra. A tanács nevében Illenics György vb-titkár szabadkozik: — Mit tegyünk, ha nincs Tűz van! Kondul az ekevas, Zsákai Jenő önkéntes tüzet jelent Fékét' Sándor, az önkéntesek parancsnoka a megérdemelt oklevéllel pénzünk?! Ismerjük ezt a gondot, az augusztusi vb-ülésen elég élesen felvetődött. Az egyetlen megoldást a helyi üzemek, vállalatok közös ösz- szefogásában látjuk. Minden ujj á tanács felé mutat, minden segítséget kérő kéz arrafelé integet. De a tanácsnak nincs pénze, a vállalatokban bízik. A kör bezárult. ★ Monor környékén lakótelepi házak épülnek, amit tűz esetén vödörrel igencsak bajos lenne eloltani. Üzemek sokaságát is baj érheti... Bizonyítja ezt, hogy tavalyról 1 millió 374 ezer 700, idén augusztus végéig 1 millió 103 ezer 600 forint tűzkárt tartanak nyilván. Járási székhely lévén itt van állandó készültség, innen sietnek oltani a tüzet. De mivel? ... Abban minden illetékes egyetért, hogy lépni kell. De vajon ki lép először? Nézem a leltári jegyzőkönyvet. Nézem az öreg Csepelt. Sajnálom. A leltári okmányba bejegyzett adat tragikomikus: az életeket mentői tűzoltóautó értéke 100) áz'áz e^VsZáz (!) forint. Hát valóban ennyit ér?.7; Trencsényl Zoltán Talán emlékeznek még olvasóink: alig több mint 12 hete adtuk hírül, hogy az érdligeti általános iskolánál 3 szükségtanterem esett a lángok martalékául, majd újabb két tanterem égett le. Arról is írtunk, hogy az illetékesek azonnal intézkedtek, s előteremtették az újjáépítéshez szükséges pánzt. Anyagiakat, társadalmi munkát ajánlott fel már az esetet követő napokban sok szülő, munkahelyi kollektíva, számos magánember, közöttük kisiparosok is. Talán ennek köszönhető, hogy a tanítás egyetlen napig sem szünetelt, s míg az építők rendkívüli gyorsasággal munkához láttak, a nevelők pincében, padláson, tanári szobában, más helyiségekben is oktatták a nebulókat, közben rátermetten szervezték a társadalmi munkát. Tegnap iskolaavatófa gyülekezett Érd apraja-nagyja ott, ahoL nemrég még üszkös romok meredeztek. Hét tantermet, irodákat, öltözőt, mosdót, zuhanyozót is tartalmazó halványsárga, fehér és barna színű, gyönyörű szép betonyp épületet adtak át bensőséges hangulatú ünnepség keretébeji az iskola 350 alsó tagozatosának, s nevelőiknek. A résztvevőket — közöttük Antal Imrét, a Mezőgép érdi gyárának igazgatóját a 19. számú választókerület országgyűlési képviselőjét — Rózsa Kálmánné, az iskola igazgatója köszöntötte, hangsúlyozva: még fel sem ocsúdtak a tűzeset okozta megdöbbenésből, s máris állnak a falak, melyek között szebb, korszerűbb körülményeket teremtettek a gyerekeknek. A hatalmas összefogásért, segítségért, köszönet illet mindenkit, aki részese volt. Avatóbeszédében Mógor Béla, a városi tanács elnöke így fogalmazott: A megyei támogatásként adott 10 millió forint mellett a több mint 3,4 milliós társadalmi munka eredményekéi t vehették birtokukba a tanuló, ezt az új iskolaépületet. A minden eddiginél nagyobb erejű összefogás eredménye nemcsak ez az intézmény, hanem egy új — szocialista —■ közösség is. Kívánom, hogy a szülők, a nevelők, a gazdasági szervek ápolják tovább e barátságot a gyermekek fejlődése érdekében, hogy a jó példa láttán felelősen gondolkodó, hazájukat szerető állampolgárok legyenek. Az épület terveit a BUJÉSZ mérnöke. Vajda Gyula készítette. kivitelezője a helyi tanács építési és költségvetési üzeme volt. Hosszú lenne felsorolni. hány munkahely dolgozói. mennyi szülő, kisiparos, a gyermekéért aggódó ember vett részt az építésben. Közülük 46-an vehettek át Mógor Bélától elismerő oklevelet, Bereczk Egon, az érdi tanács építési és költségvetési üzemének vezetője pedig a Hazafias Népfront Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapta. A fellobogózott, állítható padokkal, korszerű eszközökkel berendezett szép iskolában — melynek már környékét is rendezték, kerítése is áll — a legszebb köszönetét talán mégis maguk a gyerekek mondták — énekszóval, verssel, műsorral kedveskedtek. V. G. P. II fmßmt A tegnap avatott új érdi iskola Hancsovszki János felvétele A képviselő hétköznapjai Közösen érünk el mindent Ezelőtt csaknem negyedszázaddal kopogtatott be a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti Botanikai Kutató Intézetébe egy nagyon fiatal lány. Vegyészlaboráns bizonyítványán még alig száradt meg a tinta. Ügy látszik, megfogta a hely varázsa, úgy látszik, az intézet vezetői meg voltak — s vannak — elégedve a munkájával, mert még ma is ugyanott találjuk. Divald Bélánénak hívják, a botanikai osztály megbecsült dolgozója, ugyanakkor tizenhét község országgyűlési képviselője — s közben három felnőtt gyermek boldog édesanyja. * | Amikor legutóbb beszélgettünk, a gyerekek iskolások voltak még. Gyerekek? Már amennyire ehhez a korosztályhoz lehet sorolni például komoly, főiskolás hölgyeket, azaz Györgyit és Ildikót, akik azóta már dolgozó emberekké váltak. Egyikük kertész üzemmérnök gyakornok a fóti tsz-ben, másikuk növénytermesztő üzemmérnök gyakornok a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kartali kerületében. S a fiú? ,Neki most próbálnak családi összefogással munkahelyet keresni. Az otthoni gondok enyhültek tehát, hiszen a gyerekek lassan a maguk lábára állnak. Jól is jön egy kis köny- nyebbség Divald Bélánénak, aki nemrég gyógyult föl csaknem hét hónapig tartó betegségéből, s bizony nehezen rendezi sorait — ahogy mondani szokták. Pedig van mit rendezni. Nyolc éve hordja választókerülete községeinek problémáit a vállán. Akármerre néz Ácsától Sződligetig, mindenütt van seregnyi tennivaló. Soroljuk föl községeit, hogy élesebb képet kapjunk arról, mekkora is ez a kerület: Ácsa, Csővár, Gal- gagyörk, Püspökhatvan, Váchartyán, Kisnémedi, Püspökszilágy, Rád, Penc, Szód, Vácduka, űrbottyán, Vác rátát, Csornád, Göd, Kösd, Sződliget. A térképre pillantva meggyőződhetünk róla, mekkorák a távolságok, amelyeket be kell járnia a képviselőnek ahhoz, hogy mindenről első kézből szerezzen tudomást. Ám vannak olyan távolságok is, amelyek nem mérhetők kilométerekben, nevezetesen a különböző helyi sajátosságok között. És a képviselőnek ezekre is tekintettel kell lennie. Képviselői programját is úgy alakította ki a jelenlegi ciklus elején, hogy sorra vette ezeket a sajátosságokat. Amikor a legutóbbi választások előtt a jelölőgyűlésen, illetve a választói nagygyűlésen beszélt arról, mi mindent képzel megvalósítani, ha ismét elnyeri a lakosság bizalmát, sorra vette azokat a legégetőbb gondokat, amelyek a kerületéhez tartozó községeket szorították. Most arról beszélgetünk, mit sikerült megvalósítani a programból? — őrzöm azt a jegyzőkönyvet, amely a választói nagygyűlésen készült. Szinte naponta forgatom. A felszólalók kérései adják számomra az ösztönzést, hogy még többet tegyek és még jobban. A jegyzőkönyvben szereplő nevek mögött fölsejlenek az arcok, szinte - néznek rám, s kérdezik, mi lesz a közérdekű óhajokkal, s mikor? Egyébként is nagyon sok arcot őriz az .emlékezetem. Nyolc esztendeje vagyok képviselő a kerületemben. Rengeteg fogadóóra, üzemlátogatás, találkozó van mögöttem, seregnyi személyes tapasztalattal, közvetlen kapcsolattal. Enélkül nem lehetne dolgozni. Egyedül semmit sem ér el az ember. Csak közösen lehet előbbre lépni. S hogy miben léptünk előbbre? Lassan megvalósul az iskolaprogram. Egyebek közt Kosdon megépült az általános iskola, aminek na- gyon-nagyon örültünk. Felújították az acsai művelődési házat. A tanácsok nagyrészt megszervezték a szemétszállítást a községekben. Gyermekélelmezési gondjaink azonban még mindig vannak. De ennél is súlyosabb, hogy az útprogramban érintett Penc—Ácsa közötti szakasz ügyében nagyon lassan, illetve talán egyáltalán nem haladnak a dolgok. Az őrbottyáni vízhálózat megoldása az idén megkezdődik. S ami közvetlenül most foglalkoztatja a képviselőt? Községei közül tizet nagyrészt nemzetiségiek laknak. Sorra rendezik a kongresszust megelőző küldöttválasztó üléseket, amelyekre Divald Béláné természetesen meghívást kap, mint a tanácsülésekre, falugyűlésekre is. Novemberben tartják a szlovák nemzetiség kongresszusát. Divald Béláné örömmel vállalja, hogy nemzetiségi képviselő is, hiszen valahol őseiben ő maga is szlovák. — A választókerület sajátosságaiból adódik az is, hogy nyáron kisebb az érdeklődés a fogadóórák iránt, ősszel, télen lényegesen többen keresnek fel. Jól bevált gyakorlat, hogy a kerület megyei tanácstagjával együtt várjuk a választókat, ezért szeptemberben ismét egyeztetünk, hogy mikorra hirdessük meg a találkozókát a lakossággal. Én legjobban az üzemlátogatásokat szeretem, ott közvetlenebb, élőbb a hangulat, nyíltabbak az emberek. Ezen az őszön is élni fogok ezzel a lehetőséggel, s igyekszem minél több munkahelyet fölkeresni. Közben persze Divald Bélánét Is megtalálják a választók a munkahelyén is. És nem könnyű kisietni a beszélgetésre fordított időt, ezért gyakran meghosszabbodnak a bent töltött napok. De azt mondja a képviselő, megéri. Mert érzi a bizalmat, aminek alapján a jelen ciklus elején újraválasztották, aminek alapján hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal ma is. Bálint Ibolya
