Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

1983. SZEPTEMBER 21. SZERDA betétszövet Az Alberttal* vai Cérnázó- gyárban évente mintegy 400 mil­lió forint értékben készülnek a gu­miabroncs betét­szövetek és egyéb, a gumiiparban feldolgozandó szö­vetek. A mező- gazdasági gumiab­roncsok iránti nö­vekvő kereslet és az importalap­anyag drágulása miatt a szövőgé­peken — vetülék- csévélő és -váltó automatákkal — növelték a terme­lékenységet A személyes felelősség előtérbe került Sok függ a rátermettségtől Nem lehet évente a főszezonban üdülni Talán a tanácskozók közül is egyre többen látják, meny­nyire megnőtt mostanában a szakszervezeti mozgalom szerepe, jelentősége a köz­életben. Célkitűzéseik, felada­taik ugyan nem változtak, de a velük szemben támasztott igények észrevehetően — igen. Ez a jelenlegi változato­sabb, mozgalmasabb társadal. mi légkörben természetes is. Értékmérő A pedagógusokról olvastam nemrég egy tanulmányszámba menő jelentésben, hogy talán a legérzékenyebb, leggyorsab­ban reagáló, legkritikusabban értékelő rétegnek számítanak. Ezért is érdekes lehet, hogy milyen tevékenységet fejt ki az ő szakszervezetük, ha csu­pán szűkebb pátriánk hatá­rain belül keressük is a vá­laszt a kérdésre. A mozgalomban régi érték­mérő a szervezettség aránya. Ezzel a járásbeli pedagógu­sok még nem dicsekedhetnek, hiszen a 88,6 százalékos átlag alacsonyabb a megyeinél és az országosnál is. Akadnak iskolák — Sülysáp, Vecsés, Gomba, Vasad —, ahol min­den közoktatásban dolgozó tagja a szakszervezetnek. Vannak olyan iskolák is, ahol a mozgalomhoz tartozók a tel­jes létszám kétharmadát sem teszik ki. Az okok sokfélék lehetnek. Akad, aki azért nem nem lép be, mert úgy érzi, a munkahelyén dolgozó bizalmi nem képes ellátni az ő ér­dekképviseletét. Más azért, mert nem tudják számára ga­rantálni minden évben a fő­szezonra szóló beutalót. Nyilvánvaló tehát, hogy a mozgalom tekintélye egyre in­kább azoktól a tisztségvise­lőktől függ, akiket munkatár­saik bíznak meg érdekvé­delmi, érdekképviseleti teen­dőkkel, s a mindennapi mun­ka közben kell, hogy bizo­nyítsák rátermettségüket. A monori járásban a leg­utóbbi választás óta a peda­gógus szakszervezeti bizottság irányító, szervező, koordináló munkája a „kívülállók" sze­rint is lényegesen hatéko­nyabb lett. Igyekeztek a tes­tületi döntések jelentőségét növelni, ugyanakkor a szemé­lyes felelősség is jobban elő­térbe került. Előfordul — és szakma krónikus gond­vezethető vissza —, ez a jaira hogy a sok helyettesítést, a ta­nítók, tanárok túlterheltsége miatt nehéz egy-egy bizottsá­gi vagy bizalmi ülést meg­tartani. Az iskolavezetők és a szakszervezeti tisztségviselők között kialakult jó kapcsolat eredményeként azonban rend­szerint sikerül áthidalni a ne­hézségeiket. A közelmúltban a járási párt-végrehaj tóbizottság érté­kelte a járási pedagógus szak- szervezeti bizottság tevékeny­ségét. Az ott részt vevők is elsősorban a bizalmiak sze­repének fontosságát hangsú­lyozták. A testület elé terjesz­tett beszámolóból kiderült, hogy a jelenlegi tisztségvise­lők felkészültek, nemcsak a mozgalom tennivalóival van­nak tisztában, hanem felelős­séggel védik a dolgozók ér­dekeit, megfelelő politikai is­meretekkel rendelkeznek, ök azok, akik legritkábban vál­toztatnak munkahelyet. Meggyőzés Nemcsak a gazdasági élet változik azonban napjaink­ban, a szakszervezeti munká­soknak is feltétlenül szüksé­gük van ismereteik, informá­cióik állandó felfrissítésére, karbantartására. Erre a pedagó­gusok járási szakszervezeti bizottsága különös figyelmet fordított eddig is, s a későb­biekben is kiemelt feladatként kívánta kezelni. Ahol szük­séges, ott természetesen se­gítséget is nyújtanak. A meggyőzés, érvelés, az ál­landó kapcsolattartás a tag­sággal csak azok számára válhat eredményessé, akik ma­guk is igyekeznek naprakész tájékozottságra szert tenni. Valamennyi szakszervezet tevékenységének sajátos terü­lete az élet. és munkakörül­mények alakulásának figye­lemmel kísérése, a tagjait érintő belpolitikai intézkedé­sek véleményezése, kritikája. Köztudott, hogy a pedagógu­sok személyi alapbére a mo­nori járásban ' a múlt év és az idei esztendő április hó­napjai között 5,3 százalékkal nőtt. Ezt az év közbeni két­szeri korrekció eredményez­te. A járási szakszervezeti bi­zottság titkára egy kérdésre válaszolva mégis el kellett hogy mondja: akadnak, akik ismét elégedetlenek. Többsé­Több nikecell készül Megkétszerezi az idén a ni­kecell gyártását a fűzfői Nit- rokémia. A polisztirolhab szi­getelőanyagból a korszerűbb és nagyobb kapacitású gyártó­sorokon az eddigi 200 ezer köbméterrel szemben ebben az évben 400 ezer köbmétert ál­lítanak elő. Az új berendezé­sek azt is lehetővé teszik, hogy ne egyforma nagyságú, hanem különböző méretű táblákat ké­szítsenek. A nikecell iránt rendkívül nagy a kereslet, mert igen jó hőszigetelő: 8 centiméteres nikecellréteg hő­tartó hatása felér a 80 centi- méteres téglafaléval. Kétszere­sére növelik ebben az évben a nitrokémiánál az úgynevezett nikepanel gyártását is. A poli­sztirolhab és a kátránypapír társításával készült, födémek szigetelésében használható ele­mekből az idén több mint 2 millió darabot készítenek. gük a növekvő árakra, az élet megdrágulására hivatko­zik. Sokan azonban arról is megfeledkeznek, hogy mind­ez nemcsak a pedagógusok esetében igaz. Érinti az esztergályost, a villanyszere­lőt, a traktorost, az orvost, a mezőgazdászt, s még inkább a nyugdíjasokat is. Munkahelyi pótlék A pedagógusok járási szak- szervezeti bizottsága egyéb­ként a közelmúltban felülvizs­gálta a különösen nehéz kö­rülmények között dolgozó ta­nítók, tanárok helyzetét,- s öt iskolának szavaztak meg kü­lönleges munkahelyi pótlékot. Ennek összértéke 458 ezer fo­rint volt­Az elért eredményeik elle­nére a szakszervezeti bízott ság vezetői úgy tartják; na­gyon sok még a tennivaló­juk. Az érdekvédelem, az ér­dekképviselet, de a tájékozta­tás, tudatformálás érdekében is. Vereszki János Magyar technológia Országok között fut az áram A Földnek ezt a fertályát, mely lakóhelyünknek mondható, sűrűn behálózzák a különféle vezetékek, hu­zalok, kábelek, csövek, utak és sínpályák végtelenbe ve­sző vonalai. Fokozatos fejlődésünk, jövendő boldogulá­sunk zálogai ezek, az infrastruktúra nélkülözhetetlen ele­mei, amelyek nélkül nehezen boldogulnánk. Határunkat átszeli az a villamos vezeték, amely a Szovjetunióból hozza az áramot, és szétterpesztett lábú óriás oszlopai sajátos módon megváltoztatták a táj képét. A Vinnyica—Albertirsa táv­vezetéken utazó áram jelentős tranzithelye az OVIT 750/400 kilovoltos alállomása, melynek üzemegységvezetője néhány hónapja Budavári János. Tár­saságában láthattuk az átte­kinthető jelzőberendezésekkel, műszerekkel felszerelt tágas kapcsolótermet, a hatalmas transzformátorokat, amelyek a hazai ipar büszkeségei, és mél­tán felkeltik az ide nagy szám­ban ellátogató külföldiek ér­deklődését is. Ez az a létesít­mény. amely révén Albertirsa neve ismertté vált — túlzás nélkül mondhatjuk — mind az öt kontinensen. Vonalfelügyelet Korunk korszerű és nélkü­lözhetetlen energiaforrása nemcsak hazai szükségletein­ket szolgálja, hanem a környe­ző országok is részesülnek ál­dásaiból. Felelősségteljes és pontos munka kell hát, hogy a hálózat és a transzformátor­állomás üzemzavar nélkül, fo­lyamatosan elláthassa felada­tát. Az a magas szakmai kép­zettséggel dolgozó csapat, amely itt posztói, főleg a hibák megelőzését tartja feladatának. Ebből az is kitűnik, hogy nem­csak az alállomáson szükséges belső karbantartás, ellenőrzés a dolguk, hanem egy bizonyos vonalszakasz rendszeres szem­mel tartása is. Immáron két éve. hogy ez a tennivaló isrá-; juk -hárul;' s - -alállomásből* üzemegységgé léptek elő. ma­gasabb műszaki létszámmal. Akik itt dolgoznak — az ed­digi tapasztalat szerint — hosz- szú időre eljegyzik magukat ezzel a foglalkozással. A bo­nyolult műszerek, a növekvő követelmények megkívánják, hogy rendszeresen továbbké­pezzék magukat. Szerencsére a nagyközségben szép szám­mal voltak olyan alapképzett­ségű emberek, akik elsajátít­hatták az ehhez a feladatkör­höz szükséges speciális tudni­valókat. 1978 óta olyan nagy tapasztalatú csapat alakult ki, amely vállalati körben okta­tást is tarthatott, ahol éppen szükséges. A Szovjetunióban és az NDK-ban szerelőik időn­ként bekapcsolódnak a közös munkába, s ez is jó alkalom a szakmai újdonságok megisme­résére, az összehangoltabb munka begyakorlására. A Nigériából, Kínából, Kö­zel-Keletről és máshonnan ide érkező szakemberek — nincs olyan hét, hogy ne gyarapod­na új bejegyzéssel a vendég­könyv — olyasmit láthatnak, amely világviszonylatban is figyelmet kelt, hiszen plané­tánkon negyediknek épült meg ez a feszültségszint. Ezzel egye­sült a Szovjetunió déli villa- mosenergia-rendszere a KGST egyesített villamosenergia­rendszerével. Átvették mások is A 750 és a 400 kilovoltos ve­zeték folyamatos állapotellen­őrzése, terv szerinti rendben- tartása egy világszínvonalú magyar technológia kifejlesz­tését tette lehetővé: a feszült­ség alatti munkát. A szovjetek is eltanulták tőlünk ezt a módszert, s a hozzá szükséges; berendezéséket is tőlünk vásá­rolták meg. Ily módon az ener­giaellátás folyamatosságát még a szükséges munkák sem aka­dályozzák. Kimagasló ezeknek az embereknek a felkészültsé­ge, alapos munkája, fegyelme­zett helytállása. Most például a zordabb őszi, téli időjárás beállta előtt tervszerűen elvé­geztek minden olyan teendőt, amely biztosítékul szolgálhat a jövendő évszakok zavartalan üzemeléséhez. A hetvenfős munkahelyi gár­da négy brigádot alkot. Kez­dettől azon vannak, hogy for­mális elemek helyett tartalmi jegyek szabályozzák működé­süket, törekvéseiket. Sok újí­tást adnak be. Miután az ener­giatermelés és -felhasználás tervezhető, azon vannak, hoRy a szükség szerinti mennyiség akadálytalanul továbbjusson akár a hazai, akár a csehszlo­vákiai fogyasztókhoz. Az sem titok, hogy a hazai felhaszná­lás számottevő része ezeken a fémhuzalokon érkezik, s az ő gondos közreműködésükkel ha­lad tovább. A berendezések továbbfej­lesztése állandó követelmény. A továbbképzés ebben a kör­ben magától értetődő szükség­szerűség. A gárda további ki­egészüléséhez olyan, fiatal, jó felkészültségű szakemberek je­lentkezését várja, akik kedvet és ambíciót éreznek az ilyes­fajta foglalkozások iránt. Energikus emberek A szocialista brigádmozga­lom résztvevői azonban mesz- szebb látnak a maguk belső feladatainál. Ezt bizonyítja az a sok társadalmi munka, ame­lyet a nagyobb közösségért tesznek. Az általános iskola és az óvodák épületeinek villany- vezetékeit ők tartják karban, vállalva a felújítást is. Véd­nökséget vállaltak a lőtér fe­lett. Színházi előadásokra, ki­rándulásokra mennek, legkö­zelebb éppen Szentendrére. Jól működik az MHSZ-lövész- szakosztály. Részt vesznek a község politikai, kulturális éle­tében. Kimpián Aladár, a volt üzemegységvezető, akit maga­sabb munkakörbe helyeztek, tnInd a maitíapig a nagyköz­ségi népfrontbizottság elnöke. Mások tanácstagok, MHSZ-ak- tivisták. Az OVIT Albertirsári élő műszaki értelmiségére jog­gal számíthat a község. Nem­hiába energiát szállítanak, energikusak, frissen és szíve­sen cselekvők maguk is. Tamasl Tamás Sokmindenen elgondolkozik az ember. Már persze akkor, ha amúgy elgondol­kodásra hajlamos. Ha ez az ember rá­adásul még írogat is, vezérszavakat fir­kál, ilyenkor egy-egy papírcetlire, a fecniket félrerakja, s időnként előveszi. Ezt teszem én is. ennek eredményét ol­vassa most az olvasó; ha olvassa. Ha netán inkább a vízvezetékszerelő után telefonálgat, tartozom azzal a vallo­mással, hogy magam is jobban jártam volna, ha ezt a becsületes mesterséget tanulom ki, és főként, ha nem is olyan becsületesen űzném. Tehát: O Szaporodnak a múzeumok. A fő- múzeumok mellett, teszem azt a néprajzi, vagy az irodalmi mellett, eze­ken kívül és túl külön kismúzeumok ütik fel a fejüket országszerte minden résben, miként a fű még a kockakövek között is. Teszem azt néprajzi múzeum már minden faluban nyílt, nyílik, vagy nyílni fog. hasonlóan minden írószövet­ségi tag előbb-utóbb csak elhalálozik és akkor megkapja a maga múzeumát, lehetőleg volt lakásán, ahol látható író­asztala. széke, cigarettaszipkája, írógé­pe, babakori fényképe hasmánt, to­vábbá irodalmi működése egyéb jellem­zői. Színészmúzeumokban viszont szem­lélhetjük az alakításaikról készült fény­képeket, amelyek színlapokkal elegyest beborítják a falakat. Ha elvileg nézzük ezt a jelenséget, büszkén állapíthatjuk meg, hogy ezek a múzeumok a demok­ratizmus. a decentralizáció, a józan lo­kálpatriotizmus és a szakmai öntudat folyamatai kiteljesedésének szülöttei és újszülöttei, illetve várandósai. Sőt, a történelmi tudaté is, amely ily módon optikailag még módosítható is — kis múzeum kisebbé teszi az alkotót, nagy múzeum nagyobbá; a látogatók szemében. Hanem éppen a látogatókkal van a baj. Nem özönlenek, inkább csak lé­zengenek. Ha ugyan hozzájutnak a lé­zengéshez. mert a kulcsot valahol egy gondnok őrzi. akinek többnyire másféle tevékenységei is vannak, például bevá­sárol, mint pedagógus családlátogatáso­kat végez mint önálló kutató a magnó­jával egy mesefánál ül. avagy legáltalá­nosabb emberi jellegénél fogva szerel­meskedik. Ám a múzeumok ennek el­lenére szaporodnak és senki sincs szé­les hazánkban, aki e nemes mozgalom Gombó Páli é^fecj t^eá dofgoL bármely megnyilvánulására konformista meggyőződéssel ne mondana lelkes ál­dást. Nincs olyan testület, különöskép­pen iskola, vagy kirándulásszervező cso­port, amely programjába be ne venné a múzeumlátogatást Csinomfalván, ahöl helyi főkötők láthatók paraszti módra, polgári módra és főúri módra. Ök lé­zengenek, főként. Néha filmesek, tévé­sek. ... Mármost azt várná az olvasó, hogy minderről saját véleményt mond­jak, netán pénzügyi szempontból kifo­gásoljam a múzeumburjánzást, avagy összevonásukra tegyek elmés javasla­tot. Nos, az olvasó csalódik. Elgondolko­dásom eredménye csupán az a műfaj, amelyet úgy szoktunk nevezni régeb­ben. hogy életkép, manapság hogy „ez van!”. O Apropó: színészek. Csintalan el­mémben felvillan az a helyzet, hogy múzeum nyílik valamely közis­mert színészünk emlékezetére, akit ren­getegszer látott a ma élő generáció té­vében. hallott rádión. A múzeum beren­dezése a szokásos, fényképek a falon, heverő, melyen hevert, asztal, mely mellett szövegkönyvet tanulmányozott töltőtoll mellyel alakítói ötleteit felvá­zolta. Aztán jön a hetedik bé osztály, élén a tanítónő és legélén az intézmény gondnok-vezetője, aki is a körébe gyűlt hallgatóságnak felemelt szavakkal ily módon kezdi az ismertetést: „Legki­emelkedőbb szerepeit hirdetésekben alakította. Az ő hangsúlyával, az ő mi­mikájával ismeri országunk egész köz­véleménye a következő szavakat: „Em­ber küzdj, nehogy hízva hízzál!” © Persze a tévé nemcsak hirdetése­ket ad főidőben, hanem krimiket is. Aligha akad halandó, aki kivonhat­ná magát ezek fiatása alól — én bizo­nyosan nem. Ezért elképzelek egy tele­fonbeszélgetést. A hívó fél férfihangon, a hívott női hangon nyilvánul meg. A párbeszéd szövege: — Itt Állami Biztosító, közönségszol­gálat. — Kérem én felvilágosítást szeret­nék kérni. Milyen összegre lehet bal­esetbiztosítást kötni? — Tetszés szerint, persze növekvő ta­rifával. — Áhá. Lehet kérem olyant is, amely külföldi út alkalmával történt balesetre érvényes? — Igen. persze. — És olcsóbb, ha csak ilyent kötök? — Természetesen, van külön utazási balesetbiztosításunk. — Ha teszem azt, saját kocsival me­gyek, lehet, csak autóbaleset-biztosítást létesíteni? Ügy olcsóbb? — Hát kérem, ennek utána kell néz­ni. Azt hiszem, nemigen létezhet külön formula, bár a Casco növeli a kártérí­tést. — Értem. És tessék mondani, ha az autó az én nevemen van, de a felesé­gem vezeti, akkor is érvényes? — Akikor is. — És ha ő meghal, én kapom a biz­tosítási összeget? — Ha ön a kedvezményezett, Igen. — Vegyünk kérem egy olyan esetet, hogy én teszem azt megkötöm a Cascót és külön a balesetbiztosítást a felesé­gemre és aztán amikor éppen ő vezeti a kocsit, véletlenül belehajt egy tóba és megfullad, akkor mi a helyzet? — Látom uram, hogy ön komoly ügy­fél. fel fogja keresni az üzletkötőnk és minden felvilágosítást megad, beleért­ve azt is. hogy ön mennyit fizet, meny­nyit kap, ha ön a kedvezményezett és kedves felesége véletlenül belehajt egy tóba, megfullad és közben gépkocsija is jelentős károsodást szenved. Ekkor a hívó fél búcsúzik és tüstént felhívja a biztosító egyik fiókját és ké­ri. küldjenek ki hozzá egy üzletkötőt; majd Európa vízrajzi térképének tartós tanulmányozásába fog. Oj _fllm megy a mozikban. Persze a főcímmel kezdődik. Rendező, se­gédrendező, fővilágosító, maszkok, be­rendezések. zene. főszereplők, szereplők, és még sokan mások. Elképzelek egy zárókommünikét: „Megnézték: a főren­dező. a segédrendező, a fővilágosító, a berendező, a maszkmester, a zeneszerző, a főszereplők, a szereplők... és még sokan mások.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents