Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

TANÁCSOK Családi ház eladása az OTP-nek • A vételt kizáró okok • A helyszíni szemle szempontjai • Milyen Irányelvek érvé­nyesek a Takarékpénztár ré­szére felajánlott családi házak megvételre alkalmasságának el­bírálásához? Az ingatlant vételre fel­ajánló tulajdonos eladási szándékát írásban kell hogy bejelentse, amelyhez mellé­kelnie kell kitöltve az OTP- től beszerzendő adatlapot, csatolnia kell a hivatalos helyszínrajzot, továbbá a tel­ken levő építmények alapraj­zát, metszetét és homlokzati rajzokat. A homlokzati rajzok helyett fotó is megfelel. Az épület megvételre alkal­masságának elbírálása az irányelvek szerint három fá­zisban történik: A kitöltött adatlap és mel­lékletek alapján a takarék- pénztár saját hatáskörben dönt a vételre alkalmasság ügyében, amennyiben kizáró ok nem állapítható meg. Ha az ingatlan a csatolt adatok alapján megvételre alkalmas­nak látszik, úgy helyszíni mű­száki szemlét kell tartani. Amennyiben a helyszíni szemle egyértelműen kizárja az ingatlan megvehetőségét, úgy a szemlejegyzőkönyv bir­tokában a takarékpénztár a vételi felajánlást elutasítja. Amennyiben az ingatlan a helyszíni szemle után is al­kalmasnak tűnik megvételre, és a későbbeikben a takarék- pénztár részére történő érté­kesítésre, áz esetben a tulaj­donostól „ szerkezeti szakvéle­mény beszerzését kell kérni, és ezen szakvélemény figye­lembevételével határozzák meg a vételi árat. A szakvéleményt bejegyzett szakértő vagy ter­vezői névjegyzékben szereplő tervező készítheti. • Melyek a kizáró okok a megvásárlásnál? Általános kizáró ok, ha megvételre csak részingatlant vagy eszmei tulajdoni hánya­dot ajánlanak fel, ha az in­gatlan a felajánlás időpontjá­ban érvényes részletes rende­zési terv szerint nem családi házas övezetben fekszik, ha az ingatlan kisajátítandó te­rületen van, ha az ingatlan egésze vagy egy része bérbe­adás útján van hasznosítva, ha a területre építési tilalom van elrendelve, ha az ingat­lan több mint 20 éve épült és azóta általános felújítás, ta­tarozás nem volt, illetve, ha régebben épült épület és a legutolsó felújítás, tatarozás óta több mint 20 év telt el, ha a telken levő valamely építéslengedély-köteles épít­ményre építési, illetve haszná­latba vételi engedély nincs, ha több lakásos épület esetén egy-egy lakás alapterü­lete a 140 m2-t meghaladja, ha a lakásban akár W. C., akár fürdőszoba nincs. Lényeges szempont az is, hogy milyen az épület szerkezete, közmű- vesítési foka. Ezek szerint további kizáró ok a megvásárláshoz, ha az alapozás mélysége kevesebb, mint a mértékadó fagyhatár, ha a teherhordó fal alatt nincs szigetelés, ha a padló- burkolatok alatt nincs víz­szintes szigetelés, ha a teher­hordó falazat anyaga vályog­fal, vertfal, vályog és tégla vegyes fal, vertfal és tégla ve­gyes fal, ha a körítő falak vastagsága nem éri el a 30 cm-t, üreges téglafal vagy kisméretű tömör téglafal ese­tén a 38 cm vastagságot, ha a födém fa, salakbeton, bauxit­beton, ha a tetőfedés zsindely vagy nád, ha a kémény ter- moforelem vagy eternitcső, ha a vizeshelyiségeknek nincs mosható falburkolata, ha a fűtés megoldatlan, ha meleg­víz-ellátás megoldatlan, ha a főzési lehetőség módja korsze­rűtlen (széntüzelésű tűzhely), ha az épületen belül vízellátás nincs, ha a vízellátás ásott kútból történik, ha a vízelve­zetés nincs megoldva, ha elektromos ellátás nincs. • Milyen szempontokat kell figyelembe venni a helyszíni szemle során? Az adatlapban foglaltak helyszíni felülvizsgálata során a tényleges helyzet szerint bármely kizáró ok, ha az elő­zőek alapján fennáll, az épü­leten (akár a lakóépület, akár melléképület) süllyedésre, il­letve épületmozgásra utaló szerkezeti repedések, beépített szerkezetek, illetve burkolatok olyan mértékű elhasználódása állapítható meg, ami felújítá­si igénnyel jár, kizáró okként veendő figyelembe. Mérlege­lendő, ha az épületen átalakí­tás, átépítés nyomai láthatók, ha a lakások funkcionálisan nem felelnek meg a korszerű igényeknek, illetve a helyisé­gek kapcsolata, elrendezése, megvilágítása OESZ-be, vagy szabványba ütközik, ha a kör­nyezeti beépítés, illetve hasz­nálat olyan káros hatással van, ami a felajánlott ingat­lan használatát zavarja (pél­dául: szomszédos telken na­gyobb számú állattartás), ha az épület nincs teljesen befe­jezve, ha az épület belvizes területen fekszik, ha a lakó­szobák bérmelyike nincs me­legpadlóval burkolva, a ké­ménytől a helyiségekben kát- rányosodás és elszíneződés látható, a berendezési tárgyak bármelyike nincs használatra alkalmas, üzemképes állapot­ban, ha a felszíni és a csapa­dékvíz-elvezetés nincs meg­oldva, ha a telken támfal ta­lálható, úgy annak külön állé­konysági vizsgálata szükséges, hogy a felajánlott családi ház megvételre alkalmas-e. Mivel több olvasónk fordult hozzánk ilyen irányú taná­csért, szükségesnek tartottuk, hogy részletesen ismertessük a fentieket. A Minisztertanács rendeletet adott ki arról, hogy ezentúl már a költségvetési szervek is alapíthatnak leányvállalatot. Ehhez azonban a pénzügymi­niszternek és a felügyeleti szerv vezetőjének előzetesen hozzá kell járulnia. A leány- vállalat alapítására lehetőség van akkor, ha a költségvetési szerv az alaptevékenységén kí­vüli termelő-szolgáltató tevé­kenységet kíván folytatni. Meg­jelent az a pénzügyminiszteri rendelet is, amely részletesen tartalmazza a leányvállalatok alapításának pénzügyi feltéte­leit. Eszerint a leányvállalatot az azonos ágazatba sorolt vál­lalatokkal azonos mértékben és feltételekkel illeti meg a te­vékenységéhez, illetőleg a fej­lesztéshez nyújtható támoga­tás és kedvezmény. A leány- vállalat kisvállalati formában is működtethető, tevékenysége alapján műszaki fejlesztő vál­lalatként is besorolható. A leányvállalat mérlegében az alapításához rendelkezésére 1 " TíZ NAP Rendeletéiből A szövetkezetek gazdasági tevékenységi köréről szóló 54/1980. (XII. 18.) Mt. sz. ren­delet módosítását a 25/1983. (VIII. 11.) Mt. sz. rendelet írja elő. (Tanácsok Közlönye 17. szám.) Az ingatlankezelő vállalatok kezelésében levő állami házin­gatlanok eladásának feltételei­ről az 1/1983. Főv. Tan.-rende­let rendelkezik, amelyet az ér­dekeltek szintén a Tanácsok Közlönye 17. számában talál­nak meg. A lakásépítés és -fenntartás helyi támogatásáról a Pénz­ügyi Közlöny 14. számában je­lent meg a 7001/1983. PM— ÉVM. számú iránymutatás. A közületi szervek gépjár­műveiről, ez évi üzemanyag­felhasználásának korlátozásá­ról, a 3/1983. (IX. 15.) KM. és a 4/1983. (IX. 15.) KM. sz. ren­deletek a Magyar Köz­löny szeptember 15-én megje­lent 41. számában kerültek közzétételre. A megváltozott munkaké­pességű dolgozók részére járó keresetkiegészítés, átmeneti já­radék, rendszeres szociális já­radék megállapításáról és mó­dosításáról a 3/1983. (IX. 15.) SZOT sz. szabályzat rendelke­zik. (Magyar Közlöny 41. szá­ma.) bocsátott vagyont az ala­pító költségvetési szervvel szembeni tartozásként kell ki­mutatni. Az ipari miniszter rendeletet adott ki a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzésével, azok ártalmatlanításával kap­csolatban. Eszerint a veszélyes hulladékot nyílt téren, illetve nem erre a célra létesített be­rendezésben elégetni csak ki­vételesen és akkor szabad, ha arról előzetesen az illetékes tűzvédelmi hatóságot értesítet­ték, s arra a levegőtisztaság­védelmi hatóság engedélyt adott. Az engedély iránti ké­relemhez csatolni kell a meg­felelő szakvéleményt arról, hogy az égetés a levegőt és a környezetet milyen mértékben szennyezi, a KÖJÁL szerint az milyen hatást gyakorol az em­berek egészségére. A rendelet végül előírja azt is, hogy a hulladékégetés környezetszeny- nyező hatását folyamatosan el­lenőrizni kell. Dr. M. J. Költségvetési szervek Leányvállalat alapítása Az önismeret birtokában Az útvesztőből kiutat találni Milyen események idézik elő életünk kritikus helyze­teit? Egy kérdőíves pszicholó­giai felmérés szerint azok a legveszélyesebbek, amelyek túlságosan közel kerülnek személyiségünkhöz, igen mé­lyen érintenek, s veszélyezte­tik társas kapcsolatainkat. Va­lakinek az elvesztése, például a legközelebbi családtag ha­lála, a meghitt baráttól való elszakadás, súlyos anyagi probléma, balsiker a tanulás­ban, a munkahelyről való ki­kerülés érint a legsúlyosab­ban, ezek vezethetnek _el a legnagyobb valószínűséggel konfliktushelyzetbe, útvesz­tőbe. Ügy tűnik, hogy a legsú­lyosabb krízisek mögött alapjá­ban véve az egyedülléttől, a ma­gunkra maradástól, illetve az egzisztenciális gondoktól való félelmek húzódnak meg. Sen­ki sem szeretne elszigetelőd­ni sem egy közösségben, sem a családban, sem munkahe­lyén, s a létbiztonság is alap­vető szükségletünk. Ha vala­melyik társas szférában sérü­lés ér bennünket, általában egy másik ' körben próbálunk meg kárpótlást szerezni; meg­kíséreljük kapcsolatainkat új­jászervezni, életmódunkat megújítani, azaz kiutat kere­sünk az útvesztőből. A külső környezeti esemé­nyek elviselésének képességét életünk során fokozatosan sa­játítjuk el, a kudarcok éltűr résére, a kínos élmények el- hordására meghatározott kész­ségünk alakul ki. E tűrőképes­ség határai személyiségünk fejlettségi szintje, aktuális ál­lapota, kiegyensúlyozottsága szerint bővülhetnek-szűkül- hetnek. A kívülről érkező ha­tások nemcsak az események jellegétől, hanem a személyi­ségünkön való átszűrődés kö­vetkeztében is mások és má­sok. jól-rosszul elviselhetőnek, vagy elviselhetetlennek minő. sülnek. Ahhoz tehát, hogy zsákutcába tévedve vagy ép­pen útvesztőbe kerülve érez­zük magunkat, sok-sok ténye­zőnek kell összejátszania — egyetlenegy ok aligha idéz­hetné elő, okok láncolatáról beszélhetünk inkább. Hogyan szűri meg személyiségünk a külső hatásokat? Egyáltalán mi a személyiség? A személyiség fogalmát ér­telmezve, leggyakrabban a személyiségvonásokat szok­tuk említeni. A mindennapi életből is jól tudjuk, hogy me­lyek lehetnek ezek: például önérvényesítési késztetés, rendszeretet vagy rendetlen­ség, uralomra vagy alávetett­ségre törekvés, aktivitás­passzivitás, kifelé- vagy be- feléfordulás. Megannyi ellen­tétpár! E konkrét vonások közül egyik-másik inkább jel­lemző ránk, mint másokra, így jól megfigyelhető különb­ségek adódnak közöttünk. A személyiségvonások mö­gött egységet tételezünk fel, az emberi személyiséget, amely magában foglalja és integrálja tulajdonságaink, vonásaink összességét. Személyiségün­kön, mint egy prizmán átha­ladva hatnak tehát ránk kü­lönböző formában a külvilá- gi benyomások és váltanak ki sajátos reakciómódokat. Személyiségünk — saját magunk — megismerésére, a legmegbízhatóbb módszer cse­lekvésünk, viselkedésünk, a rólunk szóló közvetlen beszá­molók rögzítése. Mindezekben gondolkodásunk, érzelmeink, képzelőerőnk, szükségleteink rendszere, vágyaink, szán­dékaink tükröződnek és nyil­vánulnak meg. A tudományos vizsgálódás mesterségesen ki­alakított pontos feltételrend­szerre épülő helyzetei (a kísér­letek), az életkörülmények összehasonlítása, a beszéd, s különösen tartalmi elemzése, a tevékenység iránya, jellege szintén jó útmutatást nyújta­nak, de sajátosan más eljárá­sok, próbák (tesztek), és a cselekvés eredményei: az írás, a rajz, egy-egy megalkotott tárgy elemzése is eszközül szolgál önmagunk és mások megismerésére. Például Chapuis „labirintus-tesztje" nemcsak az útvesztőből való kijutás sikerét fedi fel, ha­nem a feladattartós módját, a találékonyság jegyeit, a cél- tudatosság adott fokát. A szakember kezébe való próbák mellett legfőbb eszkö­zünk az útvesztőből való kiju­tásra az önismeret, személyi­ségünk valósághű megisme­résére törekvés. Ez ad irány­tűt az eligazodáshoz. Van azonban, aki nem igényli sem az önismeretet, sem mások segítő kezét, szavát, hallgatá­sát. ám, ha tűrőképessége ha­táraihoz ér, a krízis csak sú­lyosabb lehet, mintha mind­járt, a bajba jutás kezdetén támaszt keresett volna. Sokan azt remélik, függet­leníthetik magukat környeze­tüktől. Valóban, a pszicholó­gia ismeri a kívülről és a be­lülről irányított ember típu­sát. Az előbbinél a környeze­ti hatások erőteljesebben megszabják a viselkedésmó­dot, az utóbbinál a belsővé vált, beépített normák inkább a mérvadók. De a környezet — a család, az iskola, a lakó- környezet. a társadalom egé­szének — hatása alól senki sem vonhatja ki magát, s fel kell ismernünk, hogy mi is visszahatunk rá alkotó, cse­lekvő lényként alakítjuk ön­magunkat és világunkat is. Eközben választások soroza­tával találjuk szemben ma­gunkat, s előbb-utóbb dönte­nünk kell, mit választunk, mi a legfontosabb cél számunk­ra? Ne feledjük: mindig van mód arra, hogy változtassunk önmagunkon, helyzetünkön! Ha tévutakon át is, de a fejlődés elvezethet a konflik­tusmegoldás készségének ki­alakulásához. M. M. »Tallózás™ Üzemi lapokban olvastuk Küztudott a sajnálatos tény: iparunk termelése még mindig nem képes lépést tartani á követelményekkel. A lépten-nyo- mon tapasztalható fejlődés, a javuló gazdálkodás még mindig nem tudja kellőképpen ellensúlyozni a rossz piaci feltételeket. De köztudott az is, hogy önáltatás lenne minden bajért a külső körülményeket okolni. A munka hatékonysága is elmarad még a várt szinttől. Iparunk teljesítménye még a közepesen fejlett országokénak is csak a felét éri el. Biztató jelek vannak, a termelékenység, a hatékonyság azon­ban még lassan növekszik. Számos forrása van ennek a mun­kaerő-gazdálkodástól kezdve a szervezési kérdéseken keresztül a készlet- és eszközgazdálkodásig. S a vállalatok, üzemek kere­sik is a módját, hogyan, milyen változtatásokkal tudnának ha- tékanyabban termelni, exportképesebb árukat előállítani. Az már a helyi sajátosságoktól, a még kiaknázatlan lehetőségektől függ, milyen módon próbálják meg javítani gazdálkodásukat. A lehetőségek sokféleségét illusztrálják azok a szemelvények, ame­lyeket mostani lapszemlénkbe válogattunk. ' Ifl^ i sa ] 2 — A lap műszaki-gazdasági mellékletében Honti László vezérigazgató-helyettes írt cik­ket Vállalati stratégia az esz­közgazdálkodás javítására címmel. Megállapítja, hogy a termeléshez és értékesítéshez felhasznált állóeszközök nettó értéke és a készletek együttes összege után o minimális ha­tékonyság eléréséhez legalább 5,5—6 százalékos nyereségre van szükség. Ez ebben az esz­tendőben 80—90 millió forin­tot jelent. Mindez nagy felelősséget ró a vállalat minden dolgozójára, de elsősorban az irányításért, a szervezésért felelős vezetők­re. A korábbi intézkedések után a vállalat vezetése most az eszközgazdálkodás fejlesz­tése érdekében dolgozott ki stratégiát. Az állóeszközök ér­téké már az elmúlt négy esz­tendő során is csökkent, mint­egy 10 százalékkal a különbö­ző üzemek korszerűsítése, át­szervezése következtében. A fejlesztések elsősorban azokra az üzemekre összpontosulnak, ahol a legértékesebb termékek gyárthatók. Az eszközgazdál­kodásnak ugyanis az a fő cél­ja, hogy a termelési és érté­kesítési folyamatot lerövidítse, a termelési átfutást meggyor­sítsa. Az állóeszközök jobb ki­használtsága viszont függ a termelés szervezettségétől, az anyagellátás folyamatosságá­tól, a munkafegyelemtől, az értékesítés és a termelés ösz- szehangoltságától is. Olyan feltételeket kell létrehozni, hogy minden állóeszköz ma­ximálisan el legyen látva munkával, a részlegesen vagy egyáltalán nem működő álló­eszközöktől pedig meg kell szabadulni. A vállalatnál idén nagysza­bású akció indult a felesleges készletek feltárására és lehe­tőség szerinti értékesítésére. A raktári nyilvántartás alapján mintegy tízezer tételt nyilvá­nítottak feleslegessé, s ezeket egyenként felülvizsgálták, mi­nősítették. Amit lehet, értéke­sítenek, amit nem, azt leérté­kelik vagy selejtezik. Nyilván­való, hogy a legkedvezőbb megoldás az értékesítés. Ezért kötött szerződést a vállalat az UNIÓ készletinformációs és Értékesítési Társasággal. A közös számítógépes adatbank­ba bevitték felesleges készle­teik adatait, ugyanakkor az UNIÓ által szervezett börzére is tekintélyes listát állítottak össze. A vállalat kereskedelmi apparátusa hasonló listát ké­szít az Interkerbörzére is. Ejiztató tárgyalásokat foly­tatnak a Metaloglóbusszal is tizenötmillió forint értékű szí­nesfém értékesítéséről. Keret­megállapodást kötöttek az EMO-val, amelynek értelmé­ben 50 millió forint nagyság- rendű készletet vásárolna vissza a vállalattól az általa forgalmazott árukból. E keret tételes kitöltését most végzik. Szeretnének még létrehozni egy nyílt boltot is a gyár te­rületén, ahol a vállalat dolgo­zói vásárolhatnának fölösle­ges anyagokat. Ezen a módon elsősorban a kisebb, vállala­toknak föl nem ajánlható té­teleket lehetne értékesíteni. A lap cikke szintén a kész­letekkel foglalkozik, de éppen ellenkéző előjellel: a különbö­ző vállalatoknál elfekvő csap­ágyak felvásárlásáról számol be. S bármily hihetetlen, ez is a gazdaságosabb termelést szolgálja. A vállalat már 1981 óta foglalkozik csapágyak vá­sárlásával és újraértékesítésé­vel. Az erre a feladatra ala­kult felvásárlási csoport 1982- ben 8,4 millió forint forgal­mat bonyolított le. Idei ter­vük már 30 millió forint. A feladat nem könnyű, nagy konkurrensekkel kell fölvenni a versenyt, mint a MAGÉV vagy a Ferroglóbus. Ennek a tevékenységnek nem pusztán a viszonteladásból származó jövedelem a haszna. Idén az első négy hónapban például 70 ezer dollár értékű importcsapágyat helyettesí­tettek a felvásárolt elfekvő készletekből. Ugyanakkor ki­váltották egy adott típus tel­jes második negyedévi terme­lését is. Szerződéses kötele­zettség teljesítésébe is besegí­tettek 20 ezer darab csapágy- gyal. A csoport természetesen értékesíti a vállalat saját fö­lösleges készleteit is. A na­gyobb forgalom érdekében egy olyan szaküzletet is sze­retnének létrehozni, ahol eze­ket a felvásárolt termékeket kínálnák a vevőknek. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL JETEK? |X|ÉN^^g| A Csepel Autógyár lapja egy másik, a gazdaságosságot elősegítő törekvésről számol be: a selejt csökkentéséről. A vállalat 1983-ra hcárommiliió forint értékű selej tcsökken tást tervezett. Ennek ellenére az első félév adatai inkább a se­lejt növekedését tükrözik. A járműgyárban viszont ja­vult a helyzet, itt minimális a selejtszázalék: az első félév­ben mindössze 160 normaórát tett ki. A' javítható selejt ér­téke 637 459 forint volt. A dolgozók anyagilag is érdekel­tek, hogy minél kevesebb hi­bás vagy használhatatlan ter­mék kerüljön ki kezük közül. Az 5-ös gyárban már kevés­bé kedvező a kép. Itt a tava­lyihoz képest emelkedett a selejt nagysága, de úgy ítélik a helyzetet, hogy éves szinten még teljesíthetik tervüket. Ennek érdekében megvizsgál­ták, mely tételeknél keletkezik a legtöbb selejt, s ezekre a munkafolyamatokra fokozott figyelmet fordítanak. Az okok közül kiemelhető a periodikus termelési terhelés és a sok túlóráztatás. Az egyenletes termelés lényegesen csökkent­hetné a selejt arányát. M. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents