Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

1983. SZEPTEMBER 81. SZERDA 3 Nehezebb lett az élet Művészekkel, protokoll nélkül Beszélgetésre invitálta a Hazafias Népfront városi-já­rási bizottsága a Szentendrén élő művészeket hétfőn es­te, a Műhely Galéria pinceklubjába. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy még a legidősebbek is eljöttek, köztük a nyolcvannyolc esztendős Báaovszky Miklós, a művész­telep egyik alapító tagja. Részt vett a találkozón S. Hegedűs László, Pest megyei országgyűlési képviselő, a HNF Országos Tanácsának titkára, valamint Rozgonyi Ernőné dr., az MSZMP Szent­endrei városi-járási Bizottságának első titkára. Koszorúzás! ünnepségek Emlékezés Házi Árpádra Vonzó a város Sok mindenről szó esett ezen a késő estébe nyúló eszme­cserén: a nemzetközi politiká­ról, a békéről, az ország gaz­dasági helyzetéről, a város be­fogadó képességéről, az ide­genforgalomról, a művészek közérzetéről, vagyis a téma­gazdaság jelzi: mindenki kö­tetlenül, a számára fontos dolgokról szólhatott. A művészvárosként is em­legetett Szentendrén több mű­vész él, mint az ország bár­melyik megyéjében. Az alko­tók részvétele a közéletben olyan szellemi tőke lehet, amellyel jól lehet gazdálkod­ni. Egyik alapkérdés volt, hogy meddig terjed a város befo­gadóképessége? A táj és az építkezés sajátos szépsége, hangulata mágnesként vonz­za a turistákat és az új lete­lepedőket. Tavaly például há­rom alkotó vásárolt itt ingat­lant, és nyomban kiállítóként is jelentkeztek. Mint a vitában elhangzott, nerr. lenne célszerű valamifé­le képzőművészeti rezervátu­mot berendezni, bár a letele­pedést adminisztratív eszkö­zökkel nem kívánják, nem is lehet gátolni. A városi megbízások száma ugyanakkor a csökkenő anya­gi lehetőségek miatt mérsék­lődik, jobban kellene ösztö­nözni a gazdasági szervezete­ket lehetőségeiken belül a mű­vek megvásárlására. Pontos lenne, hogy mindez esztétikai igényből, érdeklődésből fa­kadjon és nem egyéb meg­gondolásból. Kodály Zoltán mondását idézték, mely szerint a gyer­A ráckevei járási hivatal vezetői elemezték az új ta­nácsi gazdasági ellátó szerve­zetek tevékenységének fél­éves tapasztalatait. Az év ele­jétől tíz ilyen szervezet — kilenc helyen gazdasági és Szigethalmon gazdasági-mű­szaki ellátó — alakult. mek zenei nevelését születé­se előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Gondok vannak az általános iskolai vizuális ne­veléssel, pedig csak ennek fejlesztésével lehetne elérni azt, hogy a felnőttek értő szemmel nézzék az alkotáso­kat. r Érdektelenség? Érdektelenség lenne e te­kintetben? Feleslegesnek érez- hetik-e magukat emiatt a művészek? A sarkosan felve­tett kérdésekre tagadó választ adott a vita. Mint ahogy Koponyái Ju­dit festőművész mondotta a többi között: Ez a társadalom vásárol. Elismerem, hogy egy falra akasztott kép nélkül le­het élni. kenyér nélkül nem, és kell a ruha is, de tény, hogy a festmények, a képző- művészeti alkotások színe­sebbé, szebbé teszik az életet. Másfél éves a Műhely Galéria, ennyi idő alatt nem lehet cso­dákat várni. Balogh László grafikusmű­vész arról beszélt, hogy az igazi művész sohasem érez­heti magát fölöslegesnek. Még a háború alatt is alkottak, amikor szó sem lehetett érté­kesítésről. De hát nemcsak ná­lunk van ez így, ismerek olyan szakmunkásokat — mondotta — akik nem csupán a pénzért dolgoznak, hanem élvezik is, amit csinálnak. Más kérdés, hogy az ipar­művészeket nem foglalkozat­ják megfelelően, a főiskolán végzetteknek alig tíz százalé­ka helyezkedik el a gyárak­ban. Nem igaz, hogy mindegy, milyen egy iparcikk formája. munkák megszervezésénél. Felhívták a figyelmet arra is, hogy nem mindenütt ké­szítették még el az ügyrendi és a munkaköri leírásokat, s ez munkaügyi vitákhoz ve­zethet a későbbiek során. Szí. M. A mai piaci helyzetben, ami­kor éles a verseny azért, hogy el lehessen adni valamit, so­kat lendíthetne az üzleten o szép kivitel. A reklámozásnál a gyenge szövegnél többet ér­ne egy jó grafika. Dienes Anna iparművész azt hangoztatta: ha az ember úgy érzi, nincs szükség köz­vetlen környezetében arra amit csinál —, megpróbálja máshol eladni a munkáját. Nem mindig sikerül, de fia­tal korban a megélhetésnél is fontosabbak az igények. A giccs ellen Sok szó esett arról, hogy szívesen hallatnák szavukat a művészek az eddiginél töb­bet a városfejlesztési kérdé­sekben, a táj és az építészeti kincsek, műemlékek, védelmé-, nek érdekében. Említették a néhány éve épült katedrális méretű vá­rosi illemhelyet, de akadnak, újabb példák is. Még mindig nem ritka, hogy műemlék épü­letet silányítanak el utólag rá­tett, oda nem illő ajtóval, ab­lakkal. Gombra módra szapo­rodnak az álnépi giccsek, las­san már minden sarkon ezeket árusítják, mint ahogy az utcán lépten-nyomon kiaggatott, kí­nált ruhadarabok tömege sem esztétikus látvány. Ezekről a témákról a mű­vészek szívesen beszélnek, persze csak akkor, ha való­ban figyelembe veszik a véle­ményüket. Sajátos helyzetben vannak a községekben élő alkotók, a dünabogdányi Kristóf János festőművész mondta: — Születésem óta itt élek, egy pajtában berendezett mű­teremben dolgozom. Nem pa­naszkodom — hangsúlyozta: —, de a tanács vezetői közül még soha senki sem nyitotta rám az ajtót, hogy megkér­dezze; mit csinálok? A vita folytatódik Nagyon régen nem volt már Szentendrén hasonl^ összejö­vetel — vélték többen is — és órákon keresztül tartott a beszélgetés, melyet a protokoll nélküli kötetlenség jegyében hirdetett meg a népfront ne­vében Benkovics György, a HNF városi-járási bizottságá­nak titkára. A vita végére nem került pont. Már csak azért sem, mert a beszélgetést mindenképpen folytatni akar­ják. Gál Judit Nemzetközi tanácskozás A szocialista országok kőolaj- termék ellátásának kérdéseiről kedden nemzetközi tanácsko­zás kezdődött a budapesti Vol­ga szállóban. A négynapos konferentián 8 európai szocia­lista ország ásványolaj-forgal­mazó vállalatának, illetve ál­lami szervezetének vezetői azt vitatják meg, hogy hogyan le­het célszerűbben megoldani a kőolajtermékek kereskedelmét, a csomagolási és tárolási mó­dokat. csökkenteni az energia­kiadásokat. Előadások hang­zanak el a kőolajtermék-vesz­teségek mérséklésének új módjairól, a környezetszennye­zés megelőzéséről, a technoló­giai folyamatok automatizálá­sáról. a szénhidrogénekkel va­ló takarékoskodásról. A tanácskozás résztvevőit Zsengellér István, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ve­zérigazgatója köszöntötte, majd megkezdődtek a delegá­ciók előadásai. Ha csupán hír lenne, beér­hetnénk ennyivel: a ráckevei járás hat északi településének lakói, a nagyobb üzemek dol­gozói, vezetői, a népfront kép­viselői, a közélet ügyei iránt érdeklődő emberek találkoz­tak félszázan hétfőn délután 4 órakor Szigetszentmiklóson, a tanácsháza épületében, hogy megvitassák a képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. Nyomós érvek Hogy mégsem érjük be eny- nyivel, annak oka van. Neve­zetesen az: a társadalmi vitá­nak e fordulója ékes bizonyí­tékokkal szolgált arról, hogy amire érdemes figyelni-, arm; érinti az embereket, ami be­folyásolja közérzetüket, az nemcsak hogy nem lehet, de valójában sem marad közöm­bös a számukra. A mostani vita krónikásai is hasonlót tapasztaltak megyeszerte, s nem kétséges, hogy a nézetek összecsapása e törvényjavaslat körül jótékony hatású. Arra készteti az érvelőket: megfon­toltan, felelősséggel, a közös­ség érdekeit szem előtt tartva, a várható döntések következ- ménveit is mérlegelve foglal­janak állást. De nézzük, miről is van szó Pontosabban: vegyünk szem- ügvre néhánv részletet, me'v a lényegre világít rá. A vi­ta vezető — dr. Horváth Fe­renc. a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának osztályvezető­Házi Árpád szabómunkás, a magyar munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége szüle­tésének 75. évfordulója alkal­mából koszorúzás! ünnepséget rendeztek urnájánál, kedden a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi Bizottsága nevében Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Dabronaki Gyula, a Központi Bizottság tagja he­lyezte el a megemlékezés vi­rágait. Az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága képviseleté­ben dr. Arató András titkár és Gelencsér Arpádné dr., a pártbizottság nyugalmazott osztályvezetője, a Belügymi­nisztérium nevében Pál An­tal és Kovács György rendőr vezérőrnagyok koszorúztak. A Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége részéről Kerekes Imre titkár és Faze­kas József, az országos bi­zottság tagja hozta el a tisz­telet virágait. je (egyébként szigetszentmik­lósi lakos) — már a törvény- javaslat ismertetésekor is ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a vita célja olyan vélemények csokorba fogása, melyek a köz, adott esetben hat telepü­lés lakói érdekeit, s ezekkel kapcsolatos megnyilvánulásait tükrözik. Szavait komolyan vették a vitázók. Olyannyira, hogy nyomós érvek sorát hozták fel a törvényjavaslat több pontja mellett és ellen. Mondták egyfelől: kapjon bizonyos jo­gokat a pótképviselő, a pótta­nácstag is, mert különben vesztesnek érezheti magát, ha a kettős vagy többes, jelölés után' nem választják .még Másfelől: ne kapjon ilyene­ket, különben csökkentené a ténylegesen megválasztottak funkciójukkal járó felelősség­érzetét. Legyen a „pof-álla­pot afféle váromány, készülő­dés arra, hogy ha az esemé­nyek úgy kívánják, azonnal és felkészülten dolgozó tanács­tag, képviselő állhasson előd­je helyére. Ehhez viszont az kell: a jelöltek mindegyike legyen az adott terület isme­rője, ügyeit sajátjának valló s az ott élőkért cselekedni is kész közéleti ember. Területi elv Ismerősek ezek a gondola­tok a vita korábbi fordulói­ból. Ami itt mégis fontos le­het, az az, amit többen is Házi Árpád urnáját család­tagjai, volt munkatársai, tisz­telői is megkoszorúzták. Házi Árpádra, Pest várme­gye kommunista alispánjára, a megyei pártbizottság volt tagjára, a város nagy tisztelő­jére emlékeztek tegnap Szent­endrén is. Az eseményen részt vett Rozgonyi Ernőné dr., a városi-járási pártbi­zottság, első titkára, Maros- völgyi Lajos, a városi tanács elnöke és Benkovics György, a Hazafias Népfront városi- iárási bizottságának titkára. Ünnepi megemlékezést mon­dott Kocsordi Károly, a vá­rosi-járási pártbizottság tagja, a munkásmozgalmi hagyomá­nyokat ápoló bizottság veze­tője. Házi Árpád emléktáblá jánál elhelyezték koszorúikat a já­rás és a város vezetői, vala­mint a Felszabadulás lakóte­lepi általános iskola és a Mó­ricz Zsigmond Gimnázium diákjai is. szóvá tettek: mi a helyzet, ha a megválasztásra jelölt felelőt­lenül ígér villanyt, utat, gázt, vizet, csatornát, s azután nem teljesülnek ígéretei? Mi tör­ténik, ha utólag derül ki: a korteskedéssel ugyan meg­nyerte a választók szavazatát, ám nem felel meg a feladat­nak? Nos. erre is akad gyógy­ír, melyet a demokratizmus ki­nél. Hiszen eddig is vissza le­hetett hívni azt, aki csak je­len volt, de nem vett részt a köz ügyeinek intézésében. S hogy ez csupán fehér holló­nak számító ritka alkalmak­kor történt meg? Talán éppen az volt az oka, hogy nem volt másik jelölt... Élénk diskurzus borttakoOTft ki a jelölés rendje körül is. Kik kerüljenek az országos listára? Annyi bizonyossággal megállapítható, hogy a ta­nácstagok és a képviselők vá­lasztásánál nem lehet feladni a területi elvet, így a lista legfeljebb az orszátwvűlóSl képviselők egy tizedét javasol­ja. Annyira fontos ez az elv, hogy — amint Király Laios, a Csepel Autógyár dolgozója, a Pest megyei Tanács tagja megfogalmazta — az. üdülőte­rületeken is kellenek olyan emberek, akik kiállnak azok ügyeiért, akik bár másutt van állandó lakhelyük, idejük nagv részét a hétvégi telken, házban töltik. S annyira fon­tos, hogy afölött is polemizál­tak a résztvevők: kik vehes- 's"ek részt a jelölő gvü'A^n. kik javasolhassanak jelöltet. Naprakész tájékoztatást várnak leváltak az új formák Amire figyelni kell Felkészülten és felelősséggel Mint ismeretes, az új szol­gáltató formák létrehozása az államigazgatás korszerűsí­tésének egyik fontos láncsze­me. Működésükkel lehetővé vált az anyagi és fogyóeszkö­zök koncentrálása Egy kézbe került az oktatási-művelődé- si-egészségügyi ágazatok in­tézményeinek gazdasági, s ahol szükséges műszaki-kar­bantartói ellátása. Amellett egy sor tennivalótól mentesí­tették a tanácsi szakigazga­tást. Szigetszentmiklóson. Dömsödön, Dunaharasztin és Szigethalmon ezek a szer­vezetek jól működnek, Az év során a legfontosabb feladatok közé tartozik, hogy a gazdálkodás jelenlegi hely­zetéről naprakész információ­kat szolgáltassanak az általuk ellátott intézmények vezetői számára. Ez azért is fontos, mert ők továbbra is egysze­mélyi felelősök maradtak az oktatásban s másutt. — A tanácsiak is jobban támogassák a gesz-eket — mondotta Szadai Erzsébet, a járási hivatal osztályvezetője. — és a gazdasági szervezetek és az intézményvezetői testü­letek között legyen összehan­goltabb a kapcsolat, mert je lenleg még nem teljes a? együttműködés. Továbbra is megválaszolat­lan a kérdés: miként lehetne az óvodák, iskolák, rendelők vezetőinek érdekeltségét no vélni, például a társadalmi Szép ünnepség volt. a múlt héten a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem aulá­jában. Dr. Toros Lászlónak, aki 65 éve végzett, gyémánt­diplomát adott át dr. Fehér Lajos, az egyetem rektora. Dr. Törös László, a nagykő­rösi Arany János Gimnázium nyugalmazott tanára működé­se alatt több alkalommal is­kolájának igazgatója és igaz­gatóhelyettese volt és már egyetemi éveiben kiemelke­dően ápolta gimnáziumunk egykori nagy költő tanárának. Arany Jánosnak az emlékét. Pályadíj Debrecenből való hazajöve­tele után dr. Törös Lászlót meglátogattam és kértem, szóljon életének fontosabb ál­lomásairól. — 1898. szeptember 30-án Debrecenben születtem — mondotta —, de ötéves ko­romtól Tiszalökön nőttem, s tízéves koromban már a deb­receni kollégiumba kerültem Apám kistisztviselő volt, s hét árvát hátrahagyva meghalt, és a kollégiumba kedvezményes helyre vettek fel, amit jó munkával igyekeztem meghá­lálni. — Az egyetemi önkénzőkör- ben az Arany-emlékünnepé- lven pályadíjat nyertem. Ku­tatásaim során felkutattam Arany János professzora: A gyémántdiplomás Sárváry Pál életét és mun­káját, megismertettem a híres Debreceni Grammatika szer­zőit. Professzoraim felfigyel­tek rám és barátaimra. Arany-kultúra A gimnáziumban együtt ta­nultam Jánosy Sándor Nagy­kőrösre került tanárral, s 1923- ban az hívta "el a figyelme­met, hegy a körösi gimná­ziumban megüresedett a ma­gyar-latin tanári állás, mely­re azután meghívtak. — Ide kerülve megnősül­tem. Nagykőrösi tanárságom második évében, Mitrovids Gyula, a debreceni egyetem bölcsészeti karának dékánja más tanszékre ment, utódjá­nak engem ajánlott, és meghí­vatott Debrecenbe professzor­nak, amit azonban nem fogad­tam el. Ebben nagy része volt a feleségemnek, akit családi kapcsolatai ide fűztek. Azután egyévi szabadságot kaptam, s a német egyetemeken a te­hetségvizsgálat módszereit ta­nulmányoztam. Feleségem pe­dig ugyanekkor a lipcsei ze­nei főiskolán tanult. — Hazatérve, szívvel-lélek- kel ápoltam tovább az Arany­kultuszt, s a népdalgyűjtésbe is bekapcsolódtam. Gimnáziu­munk Arany-szobájából ki­fejlesztettem az Arany .János Emlékmúzeumot, mely azután beolvadt a városi Arany Mú­zeumba, melynek most is munkatársa vagyok. Amikor lendületet kapott az Arany János Társaság megalakítása, dolgoztam annak szervezésén. Mikor a társaság főtitkárává választottak, igyekeztem Arany Jánost minél közelebb hozni a körösi néphez, s örömmel láttam, hogy a felol­vasó ülésekre a csizmás gaz­dák és fejkendős tanyai asz- szonyok is eljöttek. A felszabadulás után az új­raalakult Arany János Társa­ság örökös tiszteletbeli elnö­kévé választottak. — írtam az Arany-könyve­ket. Megírtam Arany János nagykőrösi tanárságát. Köny­vet írtam a költő körösi ta­nársága ideién volt akadémiai tagokról, s azokról is. akiknek ott lett volna a helye. Az Arany János Társaság év­könyveinek 18 kötetét szer­kesztettem. Az iskolai tan- könwekkel együtt 25 kötetem jelent meg. Tervezgetések — Mik a további tervei? — Merész dolog 85 évesen újabb tervekről beszélni Folytatni kívánom Ádám Ger- zson közel száz éve kiadott Nagykőrösi Athenását. Csak­nem készen van B. Tóth Fe­rencnek, a nagy szőlőtelepítő­nek az életrajza. Ahhoz ké­rem a városszerető nagykőrö­siek segítségét, hogy ezek a munkák napvilágot láthassa nak. Hogy aki megéri, a „kő rösi nagyok” teljes megisme­résével indulhasson el a vá ros nemsokára elkövetkező újabb száz esztendejébe. Kopa László Helyi lista Volt, aki úgy foglalt állást (Kontra András, a Csepel Művek mérnöke, szigetszent­miklósi tanácstag), hogy csu­pán a helyben lakók, s volt, aki úgy (Baghy László, .a HMF szigetszentmiklósi .bi­zottságának titkára), hogy a munkahelyek, üzemek Is. mert így talán jobban magukénak érzik majd a problémákat, melyek az adott település sa­játjai. Akadt, aki azt szorgal­mazta itt is (Bíró Vince, a szigetszentmiklósi horgász­egyesület elnöke), hogy az országos lista mintájára le- yven megyei, városi és heivi lista is, hogy a nagyobb kö­zösségek ügyét képviselőkre ne vonatkozzon a területi elv. Egy bizonyos, s ezt Léná­val György, a SZIMFI főosz­tályvezetője Halásztelekről fgy mondta: alkalmas és fel­készült jelöltek közül lehel csak választani. Különben csupán beleegyezését kell ad­nia a voksolónak ahhoz, hogy egyikük ténylegesen tanács­taggá, képviselővé váljon § ide kívánkoznak Koródi Fe­rencnek, a Csepel Autógyár műszaki ágazati pártbizottsá­ga titkárának, szigetszentmik- 'ósi tanácstagnak szavai is; ne az legyen a presztízskérdés, megválasztják-e a jelöltet vagy „pót” marad, hanem a ió munka, a közösség eredmé­nyes szolgálata. V. G. P. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents