Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-18 / 195. szám

GOgOLLjO1 x^HXHun h PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK A nyári vásár alatt Ürítik és feltöltik az üzletet A gyermekholmik is házzá jak kerültek Ruhák, cipők, méteráruk. Vevőre várnak, s vártak az elmúlt Papokban, Közös jel­lemzőjük, hogy szinte kivétel nélkül nyári cuccok. Megy a nyár, így aztán nekik is men­niük kell, no, éppen az, hogy- nem veszendőbe, hanem oda, ahol még hasznát vehetik: ol­csóbban, a vásárlókhoz. Vagyis, tart a nyári vá­sár. Gödöllő egyik nagy ruha­házában, a Pest megyei Ru­házati bolt Kiskereskedelmi Vállalat Szabadság téri üzle­tében is. ahol az üzletvezetőt, Mezei Gézánét, a méteráru­pult mögött találom. Egy idő­sebb hölgyet szolgál ki vi­szonylag fiatalos öltözékhez való kelmével. Kora nyár volt — Mennyi kell ebből egy ruhához? — kérdi a magát név szerint fel fedni nem kí­vánó asszony. — Nagyon szép anyag, hogyhogy maguknál ez is olcsóbb? — Nézze — mondja Mezei- né —, mi ezt találtuk jónak leárazni, illetve kedvezménye­sen eladni. Van bizonyos sza­badságunk, lehetőségünk rá. így aztán a mi egyik kér­désünket is töltették és meg­válaszolták ebben a boltban, ahol nem kevés terméket ad­tak olcsóbban. — Ezúttal nem is olyan sok ruhát vontunk be a nyári vá­sár cikkei közé — ellenkezik egy kissé Mezei Gézáné. — Hozzávetőleg négyszázezer fo­rintot képviselnek ezek, azért nem többet, mert hiszen ko­ra nyár volt az idén, s a meg­rendelt ruhák, cipők nagy ré­sze már' eddig vevőre talált. — Mi maradt mégis mos­tanra, hiszen a nyár még tart. — Női hálóing bőven van, a szezonnak megfelelő méter­áru ugyan gyorsan fogy, de például lábbelikből is akad olyan, amely érdeklődésre tarthat számot. Fogyóban van viszont a női fürdőruha. — Mi bosszantja mostaná­ban a kereskedőt? — Hát például az, hogy nem érkeztek még meg a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru- gyár termékei, amelyeket a Hódiköt egy bemutatóján le­hetett megrendelni. Ennek idestova két hónapja, az áru pedig sehol. Mintegy három- százezer forint értékű ruhane­műt rendeltem meg személye­sen, de nem küldték. Ha ezt tudom, akkor a nagykereske­delmi vállalatoktól mar régen Néhány napig még lehet válogatni ebben az üzletben is a nyá­ri vásár kedvezményes áruiból Hancsovszki János felvétele beszreztem volna, s akkor ma nincs gond. Növekedett a forgalom Két évvel ezelőtt nagy öröm érte ennek a boltnak a sze­mélyzetét. Pontosabban azét a boltét, amely a város egy ré­gi épületében kapott évekig, 'évtizedekig szűk helyet. Itt, atz Állami Biztosító szomszéd­ságában azonban ők is tágas üzlethelyiséghez, a réginél sokkal nagyobb raktárhoz ju­tottak. Munkájukon meg is látszik mindez. Feszített ter­veiket évről évre teljesítik, no­ha van amikor létszámgond­dal küzdenek, például a gye­sen lévők miatt, máskor a jobb keresti lehetőség csábít el valakit máshová. Igaz. er­re csak régebben volt példa. Másképpen is gyarapodott a bolt, nemcsak forgalmát il­letően. — Júniustól megkaptuk a Szabadság téri gyermekruhá­zati bolt feladatit is — mond­ja Mezei Gézáné. — A városi tanács melletti kis bolt ugyan­csak vállalatunkhoz tartozott, árukészlete mintegy félmillió forint volt, havonta valamivel több mint kétszázezer forin­tot forgalmazott csupán. Ezen­túl tehát mi árusítjuk a gyer­mek- és a bébiruhákat. Saj­nos. most éppen ebben is van egy kis bosszúságunk nekünk is. az, hogy nem kapható pe­lenka. — Hallottunk arról, hogy az év második felétől újfajta ér­dekeltségi rendszert vezettek be az üzlet dolgozói körében. — Valóban. Vállalatunk ér­Áz összeköttetés ifjú mesterei Dányi és péceli amatőrök Szovjet, japán és amerikai kapcsolat dl, váci és gödöllői egységei­ben valósul meg .ez a nyere­ségérdekeltségi rendszer. Egy­előre nincs vele nagy tapaszta­latunk, eddig legföljebb azt észleltük, hogy több az ad­minisztrációs munkánk vele, de bizakodunk benne, hogy megéri ez a kis plusz elfog­laltság. Felkészülés őszre, télre — A nyári vásár hamarosan véget ér. Fölkészültek-e már a következő hetekre, hónapok­ra, hiszen a mostani raktál- ürítésnek egyik célja, hogy át­adják a helyet az őszi, téli holmiknak. — Már megrendeltük a té­li kötöttárukat, ezek folyama­tosan érkeznek. Ugyancsak itt van már a gyermek-, a férfi- és a női kesztyűk egy része, amelyet a többi között a Pécsi Kesztyűgyárból ka­punk. Csupán az utóbbi ter­mékekből mintegy háromszáz- ezer forint értékű árut vá­runk. Szintén megkaptuk már az iskolakezdet előtt a torna­cipők egy jelentős részét. F. I. Nyugdíjasán szőlőt nevel Ha fenyveseit hó takarja — Már egy éve tanultam az asztalosmesterséget, amikot azt tanácsolta apámnak Tár­nái (Tiel) Guszti bácsi ke­rületvezető erdész, hogy adja­nak oda engem erdésznek. Alapos érvet hozott fel, amit apám el is fogadott. Szabad levegőn leszel, amely igen egészséges, nem kell utaznod, azután kapsz egy kis tüzelőt is, na meg földet, ahol meg­terem a szükséges krumpli, kukorica, és zöldségféle. Apáméknak sem, kellett több, nem volt szükség a sok biz­tatásra, csakhamar szerződést bontottak az asztalossal és engem az erdészethez szegőd- tettek — emlékezik vissza negyvennégy év távlatából Pozsár Lajos kerületvezető er­dész. Megváltoztatott tájkép — Azóta járom az erdőt, sok az olyan benne, amit ma­gam telepítettem, vagy az én irányításom alatt ültettek. No de amíg eljutottam odáig, hogy szakmai irányító lehes­sek, igen sokat kellett tanul­nom. Az erdőgazdálkodás terv- szerűsége sokat kíván a szak- irányítótól. Telepítés, növény- ápolás, vágás és sok egyéb munka adódik a rengetegben. Én magam jóval több, mint kétszáz hektár erdő telepítését végeztem. A szadai, az aesai Fekete-pusztai tölgyesek, aká­cosok, fenyvesek és nyárfá­sok nagy részének munkála­tait is végeztem. Egyik alkalommal kollé­gámnak, Szekeres Péternek mondtam: nézzük csak meg, mit telepítettem, hogyan néz ki az erdőm. Jártuk az erdőt, amely errefelé megváltoztat­ta a táj képét. Büszkén lép­deltem az erdei úton és be­széltem neki is mindarról, ami értelmet adott és ad ma is munkámnak. Örbottyánban immár húsz éve erdészkedem, a bottyáni erdő és a többiek, mint például az őrszentmik- lósi, a váckisújfalui, a galga- mácsai, a domonyi, a vácegre- ,si és az i erdőkertesi — nem összefüggő, ezért van, hogy mire a négyszázhatvan hektá­ros területet megkerülöm, legalább húsz kilométert gya­loglók. A szétszórtság csalóka képet ad az erdő nagyságáról. De hogy így van, azért L na­gyon szeretem. Ünnepen is szolgálatban — Számomra az erdő nia még mindent jelent, nem saj­nálom érte a fáradságot, nem szoktam magára hagyni, azt, amely védelmet kíván. Hétvé­geken, ünnep- és vasárnapo­kon is kimegyek a kerületbe. Ilyenkor is látom, hogy saj­nos, elszaporodnak a károko­zók. Úgy tapasztalom, nem­csak lopják az erdőt, hanem sokan szemétlerakóhelyül is használják. Elszomorító képet nyújt az erdei utak mellett leszórt kisebb-nagyobb hulla­dék (műanyag, konzervdoboz), vagy éppen a nagyobb hal­mokat képező építési törme­lék. Az erdő egész éven át szép­ségeket nyújt, s néha úgy gondolom, hogy ezt igazán csak a magányosan járó em­ber tudja élvezni. Az erdő csendje, az itt-ott megjelenő riadt vad baráttá válik. Az erdész ismeri a vadak útját, szaporodási helyüket, a szár­nyasok fészkeit. Az erdészről válóban azt tartják, hogy magányosnak tűnik, pedig legtöbbjük aií- tív társadalmi életet él. Po­zsár Lajos, a felszabadulás után kapcsolódott a politikai munkába, hosszú időn át volt a gazdaság pártszervezetének titkára, és más funkciókat is betöltött. Elkötelezettségét édesapjától örökölhette, aki már 1919-ben bizonyította bal- oldaliságát, s emiatt aztán elég sok kellemetlensége volt. A csend megmarad Pozsár Lajos, a kerületveze- tő erdész nyugdíjba készül. Ügy fest a dolog, hogy mire az első hó fenyveseit takarja, már nem mint gazda, hanem, mint ismerős megy ki az er­dőbe. így hát természetesen megkérdeztem tőle, elköszö- néskor, mivel tölti idejét nyugdíjasán. — Szőlőt nevelek majd, úgy érzem, nem lesz rossz mesterség az sem, elegem van a sok kilométeres sétából, a csend pedig a szőlőbe is el­kísér. írta és fényképézte: Csiba József Piaci körkép Ki a drága, ki ad olcsón E sorok íróját számtalan­szor illetik szemrehányó meg­jegyzésekkel a kiskereskedők, hogy drágább árukról tudó­sít. azok az olvasók pedig, akik bizonyára kevesebbet járnak piacra, szinte hitetlen- kedve olvassák a híradást. Pe­dig a krónikás saját szemével győződik meg minden alka­lommal az árakról, és az igaz, hogy a kiskereskedők általá­ban olcsóbban árusítanak, mint az őstermelők, de mi ál­talában az összképről, tudósí­tunk. Hogy kinek is van iga-, za, nézzük az e heti árakat! Egy kilogramm fejteni való babot 32—35 forintért mér­nek. A juliskabab kilója 24 és 36 forint között változik, a vajbab 32—40 forint a pia­con. Egy kiló karfiolért 40 forintot kérnek el! Változó a paprika ára és minősége: a lecsónak való 8—12, a tölteni való paprikát 18—20 forintért adják, míg a másodosztályú 15—16 forint kilónként. Az almapaprika 20 forintos áron vár vevőre. A paradicsomot 6—8 fo­rintért merik. 28—30 forint egy kiló kelkáposzta, 10 fo­rint a fejes káposzta, 14—18 fo­rint a vörös káposzta. A fok­hagyma kilója 68—70 forint. 14 forint a vöröshagyma. Tíz forintot kérnek egy csomag Egyensúlyteremtés A nehézkedés legyőzése Tizenkét dányi rádióamatőr diák tíz napot töltött Siófokon, a Balaton fővárosában Üjfalu- si János tanár vezetésével. — Mi volt a kitelepülés cél­ja? — kérdeztük Üjfalusi Já­nost, a rádióállomás vezető­jét. — Minél több nagy távolsá­gú összeköttetés létesítése. Vállalkozásunk sikerrel járt. Több mint négyszáz kapcsola­tot létesítettünk a világ rádió­amatőreivel. Több amerikai, szovjet, távol-keleti, japán rá­dióssal sikerül beszélgetnünk hosszabb-rövidebb ideig. — A2 úttörőknek nyilván nemcsak a rádiózás jelentett örömet! — A gyerekek a rádiózás mellett úszásoktatásban is részt vettek. Sok vidám játék és szórakozás tette színesebbé a tó partján töltött napokat. Velünk együtt táboroznak a péceli felnőtt rádióamatőrök is. — Milyen körülmények kö­zött laktak? — Sátrakban táboroztunk. Két-, három- és nyolcszemé­lyes sátrat vittünk magunkkal. A vihar egyszer tréfált meg bennünket. Sátrainkat majd­nem elmosta a hirtelen jött zápor. — Hogyan értékeli a siófoki napokat? — Az augusztus elején tar­tott túránk sikeres volt. Bízom abban, hogy az itt szerzett tapasztalatokat ifjú amatőre- ink hasznosítani fogják az el­következendő időszakban. A VÁROSSZÉLI háznak nincsen kerítése. Négy kreol bőrű, csillagszemű gyerek az udvaron, meg a Lada. A ház, mint a világ: megkopott, de az egyik fala frissen vakolt. Nyi­tott porta. Lehet, hogy min­denhol ilyenek a szélső há­zak? Ez konkrét ház; Dózsa György út 106., a településjei- ző tábla szomszédságában. — Apu! Apu, keresnek — süvöl­tik a srácok. — Csonka József? — Az ... hát menjünk bel­jebb. Típusbútor, friss illat. A fa­lon festmények: Hieronymus Bosch fantasztikus álomvilá­gát idézik. Amatőr munka va­lamennyi, de eredetiek. Tulaj­donosuk élete harmincegy néhány éve alatt tízezer forin­tot költött képekre. Egy mind­nél többet ért: a hatósági bi­zonyítvány. — Ne tagadja, láttam, meg­lepődött — szemével villant az asszonynak, az meg kimegy. — En nem szégyellem, hogy ci­gány vagyok, inkább büszkén mondom: nekem sikerült be­pótolnom a magammal hozott hátrányt. Püspökhatvanban nőttem fel, onnan jártam Pest­re, a József Attila Gépipari Technikumba, érettségi után orvosszakértői bizottság a KPM-el közösen egy budapesti AFIT vállalatnak és négy kis­iparosnak adott hatósági bizo­nyítványt a rokkantak által használt kocsik, járművek át­alakítására, szerelésére. Közülük az egyik Csonka Jó­zsef, Gödöllőn. VISSZALÉPEK köszönni a családnak. Még egyszer végig­nézem a Bosch-ihletésű képe­ket, közben fiatal vendéglá­tóm arról beszélt, hogy nem csupán keresetkiegészítésnek érezte, amikor Batha Imre iparművésznek dolgozott. Se­gítés közben megtanulta érté­kelni, érteni és szeretni a mű­vészeti alkotásokat. Miközben az országút felé ballagunk Csonka József csöndesen be szél, mintha csők önmagához volna mondandója: — Nohát... maszek let. tem ... csak rokkantkocsik szerelésével foglalkozom ... nem is tudom miért? Mert kevesen csinálják, pedig na gyón fontos — megfogja a karomat. — Jönnek hozzám Budapesttől Miskolcig minden­honnan. Ne értsen félre, nem panaszkodom, mert cigány va­gyok, de van aki nem meri ná­lam hagyni a kocsiját. De miért?! VISSZANÉZEK: a fekete, csillogó szemű nebulók az úi széléig kísértek minket tisz­tes távolból. Ott megálltak ... Kriszt György vegyes zöldségért, ugyanennyi a burgonya ára is. Egy kiló gö­rögdinnye 7, a sárgadinnye 16 forint. Kilóra mérik már a karalábét is, tíz forintért. A spénót kilója 25, a patisszoné 10 forint. A salátának való uborkát 8—10, a kovászolni valót 14—15 forintért kínál­ják a csemegeuborka kilója 16—18 forintba kerül. Egy cső főzni való kukorica 2,50—3 forint, 8—10 forint a főzőtök kilója. A fejtett bab litere 40—45 forint. Megjelent a paradii- csompaprika is, egy kilót 30 forintért adnak. A tormát da­rabonként 2—4 forint között kínálják. Gyümölcsökből most bőséges a kínálat. A vörös szilva 8—16, a ringló 16—20 forintba kerül kilónként. A citromkörte 5—10 forint, s ami a legváltozatosabb áron kapható, az az őszibarack, mert 10 forinttól 24 forintig adják kilóját. A szőlő 22—26 forintba kerül. A nyári jona­tán alma kilója 18—20 forint. M. M. ÜGYELET Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöl­lőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon, Vácegresen au­gusztus 20-án, szombaton 8 órától augusztus 22-én, hét­főn 8 óráig: dr. Rédling Ti­bor, Kerepestarcsa, Váci Mi­hály u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgyör- kön, Ikladon, Kartalon, Tú­rán, Valkón, Váckisújfalun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon augusztus 20-án, szombaton 8 órától augusz­tus 22-én, hétfőn 8 óráig: dr, Márton János, Galgam&csa, tsz-tanya. Az ügyeleti napokon vég­zendő exportszállításoknál dr. Rédling Tibor állatorvos ve­hető igénybe. H nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Fábián Annamária Tanul­mányok Ádámról és Éváról című aktfotó-kiállftás. megte­kinthető 16—19 óráig. Mozi Gyanútlan gyakornok. Szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. ISSN «33—1Í57 (Gödöllői Hlrlíp) megszereztem a felsőfokú munkvédelmi végzettséget. A Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalatnál területi főgé­pész lettem. Igaz, segítettek, de én meg is tudtam kapasz­kodni a lehetőségekbe. A gye­rekeimnek már könnyebb lesz. Látja, megvettem ezt a házat százezerért, felét az OTP köl­csönözte, majd túl leszek azon is. Bejön az asszony, tálcán hozza a kávét és két pohárban bort. Ö meg leül az ajtó mellé a sámlira, a gyerekek köré áll­nak és figyelik a vendéget. Csonka József kérdések nél­kül, folyamatosan beszél, hogy meg kellett küszködnie ezzel- azzal, aztán legyint: — ön is csodálkozott — mondja és mint maga teremtette világról úgy beszél a műhelyéről. Ezt meg kell nézni. A műhely tágasabb, mint a szoba, ahol ültünk. Fúró- és hegesztőgép, akkumulátortöltő, köszörű, műszerek és seregnyi gépalkatrész. Házigazdám lát­hatóan jól érzi magát birodal­mában, de minden mozdulata és szava önigazolás, magya­rázkodás. Pedig ez a műhely a munkahelye, a kenyérkereseti forrása. Az országos rehabilitációs

Next

/
Thumbnails
Contents