Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-18 / 195. szám

Aufoüsata Nemrégen műkö- dik a képen lát­ható korszerű au­tomata forgácsoló­berendezés a Fi­nommechanikai Vállalat monori telepén. Üj, kor­szerű termékük a melegvízmennyi- ség-mérő alkatré­szeinek előállítá­sához használják. Spenger István át­vizsgálja a beren­dezést. Arányok és a közös munka Túlnézve a falu határén Gyakran izzó hangulatban vitatkoztak Mendén járva a közelmúlt­ban a közbiztonsággal, egész­ségüggyel, kulturált szórakozá­si és sportlehetőségekkel, tár­sadalmi munkával, községfej­lesztéssel foglalkoztunk. Ezút­tal egy nem kevésbé lényeges témára tértünk rá amikor ' Pálfalvi Lászlóval, Mende ta­nácselnökével beszélgettünk a tanácstagi apparátus munká­járól, jelenéről, jövőjéről. A magam utcája... — Idén, január 29-én tartot­tuk meg az időközi választást. Három új tanácstagot válasz­tottunk meg. Hát, úgy érzem, ők alkalmasak erre a feladatra, mert korábban is szívesen és értően benne voltak különbö­ző társadalmi munkákban. Am a gondok ott kezdődnek, hogy 51 tanácstagunk van- (közülük 40 a nő) ez az összlétszám ma­gas. Közülük már így is tízen hiányoznak — kezdte Pálfalvi László, s mindjárt magyarázat­tal is szolgált e sajátos problé­mával kapcsolatban. — Ez a magas tanácstagi lét­szám nem kellő megjelenés esetén gondot okozhat tanács­rendeletek alkotásánál, határo­zatok meghozatalánál. Igaz, a tanácstagok megjelenési ará­nya 70—75 százalék között mozog, de igazán aktívan in­kább olyan 40 százalékuk tevé­kenykedik. Ez az a 40 százalék, amely híven képviseli a telepü­lés érdekeit, tehát nemcsak sa­ját körzetük, utcájuk dolgaival foglalkoznak. Nem csalódtak — Persze, a tanácstagok túl­nyomó többsége ellátja felada­tát, de mint céloztam rá, azon a bizonyos 40 százalékon kívül inkább közvetlen környezetük ügyelt intézik, ami végül is eredmény, csak éppen azok szűkebb érdeklődési körét mu­tatja. Az előbb említett gond, hogy tanácsrendeleteket, hatá­rozatokat ne tudtunk volna hozni, kellő megjelenési arány hiányában, még nem fordult elő, de problémáink ismereté­ben, mint eshetőséggel szá­molni kell. Nem egy szabad pártnapon vettünk már részt, s tudósítot­tunk onnan. Olyan 3—4 évvel ezelőtt Gyomron, egy a koráb­biaktól is kiemelkedően jó hangulatú, őszinte légkörű volt, olyannyira, hogy még ma is szí­vesen emlékezünk rá vissza, annyira lényegbe vágó dolgok kerültek akkor is terítékre ... — Mi is tartunk rendszere­sen szabad pártnapokat, leg­utóbb februárban volt — foly­tatta rögtön a megkezdett té­mát a tanácselnök —, elég jól sikerült. Sokan hozzászóltak. Csak - az volt a szépséghibája, hogy a megjelenteket a mun­kahelyekről küldték, igaz, munkaidő után, de többségé­ben nem maguktól jöttek. És mégsem csalódottan mentek el, komoly feladatokról, prob­lémákról értekeztünk, vitat­koztunk, nem ritkán izzó hangulatban. Ma is aktív Visszatérve a tanácstagokra, elmondta Pálfalvi László, hogy a legszélesebb társadalmi réte­gekből valók: a létszám fele pedig 30 éves, körülbelül öt százalékuk 25 éves, ám van kö­zöttük 70 esztendős is. Utóbbi még mind a mai napig jól el­látja önként vállalt feladatát, számítanak rá a község lakói, vezetői egyaránt. Aszódi László Antal Túra két keréken Marasztaló juharfák alatt Tegnap délután átestünk az első krízisen, a déli pihenő után Tamásiban elmentünk a strandra, aztán a megbeszélt időben mégsem indultunk to­vább, mert a juharfák, ahol előzőleg lepakoltuk csomag­jainkat, olyan szeretettel ma­rasztaltak, hogy letáboroztunk éjszakára. Hogy nemcsak a fáradtsá­gunk láttatta szépnek ezt a helyet, az ma reggel derült ki igazán, mikor komolyan fon­tolóra vettük, induljunk-e to­vább, vagy eltöltsünk itt még egy-két napot. Végül ha fájó szívvel is, de elindultunk, ab­ban a reményben, hogy vissza­felé esetleg még megállunk itt egy napra. A tegnapi pihenő többet ért, mint amire számítottunk: Ta­másitól Dombóvárig, síknak egyáltalán nem nevezhető te­repen másfél óra alatt tettük meg megállás nélkül a most már magunk mögött hagyott 35 kilométert. Szerény ebédünket Dombó­vár határában fogyasztottuk el, s míg rágtuk a májkrémes kenyeret, emlékezetünkben felidéződött a tegnapi vacsora émléke: a bográcsban ragy igénnyel elkészített zöldborsó- főzeléké, amit még Gabi is szívesen megevett, pedig ott­hon ki nem állhatja. Még nem tudjuk, meddig ju­tunk ma el, végső célunkig öt­ven kilométert kell leteker- aünk. Ha sikerül tartani dél­előtti tempónkat, estére talán oda is érkezünk. Következő levelünket már onnan szeretnénk küldeni. A túracsapat tagjai ŐRI inán A PEST MEGYEI HlRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK ©Iéi©!k ss féeszlsesi A szüretre is elvárják őket A Rákosmezeje Termelőszö­vetkezet évek óta kapcsolatot tart az Asztalos János Kerté­szeti és Földmérő Szakközép- iskolával, nappali tagozatos diákjaival. Az iskola szőlő­gyümölcs tagozatos hallgatói minden évszakban járnak hoz­zájuk a szőlőágazatba gyakor­latra. Minden évben jön az új csapat, az első osztály és tá­voznak a negyedikesek. Az évek múlnak, a gyerekek jön­nek, mennek az iskolából, de egy dologban valamennyien közösek: szeretik a kertész szakmát, hivatást. A volt szeszfőzde épülete lett a diákok öltözőhelyisége, a padokat, a fogasokat az is­kola adta. Az épület rendbe­tételével az öltöző és a mel­lékhelyiségek tisztákká váltak, s a diákok mindig jönnek. Nem számít, ha fúj a szél, s az sem, ha a hőmérő mínusz 5—8 fokot mutat, vagy ha rek- kenő kánikula van. Az ágazat területén tartot­ta meg a gyakorlati érettségit a IV/B osztály szőlő-gyümölcs tagozata. Az idei, június 13-i vizsga alkalmával is kiderült, hogy a diákok jó szakmai és elméléti felkészültséggel bír­nak. Akadnak még némi hiá­nyosságok, de ezek nem jelen­tősek, s az életben még utólag pótolhatók. Az iskolából a géptantaná­rok és gyakorlati szakoktatók kinőtték az őszibarackosban azokat a traktorokat, amelyek­kel bemutatták a „gépes gya­korlatot”. A vetőgép-beállítás­tól a talajmegmunkáló gépe­kig sokféle és komplex fel­adatot hajtottak végre — sike­resen. A IV/B osztály képviselője adta át azt a tablót, amellyel kifejezték köszönetüket, hálá­jukat a szőlőágazat vezetősé­gének, hogy a gyakorlatot ná­luk tarthatták meg. A nyári, összefüggő gyakor­latok során is gyakran jönnek a tsz-be a gyerekek. A gya­korlati és elméleti oktatás mellett, hatékony termelő- munkát is végeznek. Kell a se­gítség. A mezőgazdasági mun­kák sokrétűek: nagyon sok a szőlőben, s az őszibarackosban is a manuális munka. A met­szés, hajtásigazítás, törzstisz­títás, kötözés, támberendezés felújítása, javítása stb. A diá­kok sok. munkahelyen jártak már: gazdaságok, nagyüze­mek, feldolgozó üzemek, hűtő­házak, pincegazdaságok, mégis a Rákosmezeje Tsz kis, száz­hektáros szőlő-gyümölcs ága­zatában érzik a legjobban ma­gukat. Nagyon sok fővárosi gyerek van, de jelentős a vidékről bejárók száma is. Akad olyan III/B osztályos tanuló is, aki hajnali negyed négykor kel, hogy a gyakorlat kezdési ide­jére pontosan megjelenjen. A nyári zöldmunkában is nagy segítséget jelentettek a diá­kok. Előfordult az is, hogy távo­labb levő táblák zöldmunkái­nál az ennivalót is levitték a területre, hogy kevesebb le­gyen a munkakiesés ideje. Nagy feladatot jelent a szőlő betakarítása, ezt is a diákok segítségével oldják meg. A fi­zikailag is nehéz munka az ő segítségük nélkül elképzelhé- tetlen lenne. Több mint 90—100 mázsa hektáronkénti átlagnál van mit szedni, ládázni, tartályba rakni. A diákokkal próbálják meg először az idei szüretkor a konténerekbe való öntést, emelővillás megoldást. Ez új módszer, remélik, hogy sike­resen beválik, s hasznosíthat­ják tapasztalatait á következő években is. Szüretkor még egy másik iskola — a Puskás Ti­vadar Híradásipari Szakközép- iskola diákjai is segítenek a Rákoskerten levő szőlő szedé­sében. Érdemes megemlíteni a diá­kok és tanárok, szakoktatók kapcsolatát is. A diákok ér­zik, tudják, hogy a tanárok egészséges, jó. szellemű, edzett, szakmát, hivatást kedvelő gye­rekeket szeretnének nevelni. A jelenlegi magyar mező- gazdaság európai viszony­latban is előkelő helyen áll, ahhoz, hogy továbblépjen, még fejlettebb technikával, szak­mai tudással, irányítással — szükséges a középszintű veze­tők, szakemberek hivatástuda­ta, szocialista emberhez méltó becsülete, jelleme. Megkérdeztem néhány diá­kot, hogy képzelik el a jövőt. Volt, aki azt nyilatkozta, nehéz ezen a pályán ' megma­radni, elindulni, s így — más­felé megy... Vannak, akik te­le ambícióval, energiával vál­lalják a szakma nehézségeit, szépségeit. Mit várnak az élettől? Ideá­lis munkakörülményeket, na­gyobb jövedelmet, kulturáló­dási, önművelődési lehetősé­get. Természetesen, mindeze­ket sok más tényező is befo­lyásolja. Marosi Gyula I/B osztályos tanuló a következőket mond­ta: — Ügy érzem, hogy felnőtt­ként kezelnek minket a gaz­daságban, értelmesek és ba­rátságosak hozzánk az ágazat fizikai és szellemi dolgozói. Jól érezzük itt magunkat. Szü­ret idején sok munka lesz, de vállaljuk a nehézségeket. Gubacsi Gyula II/B osztá­lyos tanuló: — Amit tanulunk elmélet­ben, azt itt a gyakorlatban hasznosítjuk. Jó, hogy látjuk azokat a gépeket üzemelni, amikről csak hallottunk a gép­tanórákon. Paróczi Tamás II/B osztá­lyos tanuló: — Jó érzés a hideg téli na­pokon a fűtött öltözőbe lépni, s a citromos tea, amit hideg­ben kapunk, nagyon jólesik. Annak is örülünk, hogy az őszibarackosból maradt ne­künk gyakorlóterület. Pillanatkép Jó SZÓ A monori vasútállomás egyetlen pénztárablaka előtt kanyarog a sor. Három perc múlva érkezik egy vonat Pestről, kilenc perc múlva Cegléd felől. Az ácsorgóknak kevés a re­ménye, hogy bármelyikre vár is, azt jeggyel a kezé­ben, kényelmesen elérheti. Mégis: fegyelmezett a vá­rakozás, jól megtanultuk az illendőséget. Van, aki nősz talgiával pislog a másik bezárt ablakra: volt idő, amikor ott is zajlott jegy­kiadás ... Mögöttem álló ismerősöm éppen azt meséli, hogy leg­utóbb azért maradt le a vo­natról, mert egy idős asz- szony nekiállt perlekedni a pénztárossal: ötvenesből adott vissza, holott ő szá­zast nyújtott át. S csak mi­után kihúzott a szerelvény, akkor döbbent rá sajnál­kozva: mégis ötvenes volt. Csendben vagyunk, to- porgunk, a megafon már meg is szólal — s hol va­gyunk még a pénztárablak­tól? A férfihang üdvözli a kedves utasokat. Jó napot kíván, megmondja, milyen vonat érkezik, s végül hoz­záteszi: „szeretettel kö. szöntjük MÁV-nyugdíja­sainkat. Kérjük, foglalják el helyüket az utolsó ko­csiban!” A MÁV-nyugdíjasok helyi szakszervezeti csoportja alighanem kirándulni megy. Felkapjuk a fejünket, és csoda történik. A hang mintha kisimította volna a borzolódó idegeket. Villám­gyorsan fogy a sor. 71/1 indenki kap jegyet. lTJ Mindenki eléri a vo- natját. Minden jó, ha jó a vége. K. Zs. Veszélyes maradt a terep Mint már lapunkban is hírt adtunk róla: új burkola­tot kapott a monori Móricz Zsigmond utca egy része, s a Kifut István utca egy szaka­sza is, a helyi buszjárat ter­jeszkedése első feltételeként. Munka van még hátra bőven, a gépek és emberek azonban jó ideje — nyilván magya­rázható okokból — elvonul­tak a területről. Nem is len­ne nagy baj, ha nem hagy­tak volna hátra balesetveszé­lyes helyzetet. Mészáros Attilától, a nagy­községi közös tanács műsza­ki osztálya vezetőjétől kér­tünk magyarázatot. — Az eltűnt stoptábla már kint van. A villanyosz­lopok áthelyezését a DÉ- MÁSZ-tól időben kértük, ne­kik ez hirtelen feladat volt, meg kell terveztetniük, előre­láthatóan az év végére már nem lesznek útban az oszlo­pok. Az árok tisztítása is rendben lesz, ideje, hogy el­tűnjék a bűzlő mocsár. Á munkások azért vonultak el, mert másutt sürgős aszfalto­zás várt rájuk. A jövő hét elején újra munkába állnak, s a híd is, a hídkorlát is rendben lesz hamarosan. A labdarúgó MNK-ban Péteri és Törtei az első Számolékórongot csomagolnak Egyelőre még hagyományos termékeit gyártja Sülysápon a fóti Papírfeldolgozó Ipari Szövet­kezet helyi részlege. Különböző iskolai segédeszközök, színespapír-készlctek, korongok kerülnek tőlük a kereskedelembe. Dobos Jánosné, Holecz Istvánné, Molnár Tiborné és Seprős Jőzscfné a számolúkorongokat csomagolja Hancsovsszki János felvételei MNK-mérkőzések: Péteri— Monor 3-0 (2-0), Péteri, 200 néző, vezette: Lits. A néhol negyvencentis fű­ben lejátszott találkozón a hazaiak kaptak jobban lábra és két védelmi hibát kihasz­nálva kétgólos vezetésre tet­tek szert. Válaszképpen a túloldalon Liszkai a, kapufát találta el. Szünet után sem változott a játék képe, helyzetek csak a vendégek kapuja előtt adód­tak, sőt egy újabb védelmi hiba után már harmadszor zörgött a mononak hálója, végérvényesen eldöntve ezzel a találkozót. A lelkes hazaiak megérde­melten győztek a lélektelenül játszó vendégek ellen. A Pé­teriek minden játékosa dicsé­retet érdemel, míg a vendé­gek közül csak Liszkai lelke­sedése emelhető ki. Dánszentjniklós—Törtei 2-2. Változatos mérkőzésen igazsá­gos eredmény született. A hátralévő két találkozótól függetlenül ismertté vált a két csoport győztese. Az A- csoportban Péteri, a B-cso portban pedig a Törtei lett a? első. Gratulálunk mindkét együt­tesnek. Augusztus 20-án Gyömrőr. rendezik a Gyömrő—Járást válogatott találkozót. Müller Béla, a járási válogatott mes­tere kijelölte a két keretet, amely a következő: Felnőttek: Földi, Babitz, Lendvai, Kalina L. (Péteri), Rakita, Lesti. Kollár, Sziklai, Hegyes (Maglód), Herédi (Ecser). Horinka, Papp. Nagy. Szvitek. Székely (Mende). Ifjúságiak: Benkó, Kun, Sze­nnán, Gyimesi (Péteri). Be- kő, Faragó, Bacsa, Szarvas, Balogh, Kovács, Szikora (Mag­lód). Hamar, Jón, Karakas (Mende). Fél négykor az ifjúságiak, fél hatkor pedig a felnőttek lépnek pályára. A két talál­kozó iátékvezetői hármasa Eperjesi, Lits és P. Szabó lesz. ★ A járási labdarúgó-szövet­ségben elkészítették az 1983— 8í-es bajnokság sorsolását. A telies menetrendet lapunk hasábjain a közeljövőben kö­zölni fogjuk. Kucsera József ISSN 0133—2851 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents