Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

ŐRI Soijézos A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP Harmincéves lesz októberben Meglepetések a könyvtárban Nagyon sokan rendszeres ol­vasói vagyunk a járási könyv­tárnak, mégis azt hiszem: va­lójában nagyon is keveset tu­dunk erről az intézményről. A meglett, csendesen szép környezetben csábít minket a tudásszomj és a bölcsességet, műveltséget osztogató köny­vespolcok között sétálgatva néha-néha eszünkbe villan: vajon meddig tartana össze­számolni azt a mérhetetlennek tűnő sok kötetet, amely mind itt sorakozik előttünk? Jobb átlag Tóth Lászlómé, a könyvtár vezetője készségesen segít, hogy választ kapjak kérdésem­re: — öt évvel ezelőtt, 1978-ban még csak 42 ezer kötetet lehe­tett volna megszámlálni, ma már több, mint 60 ezret. Éven­te 170 ezer forinttal gazdál­kodhatunk, ezt az összeget for­dítjuk az állomány felújításá­ra, de az idén még megyei tá­mogatásként kaptunk külön 50 ezer forintot az iskolai könyvtárhálózat fejlesztésére. — Természetesen az olvasó­táborunk is nőttön-nő, hiszen míg az 1978-as években 2884- en voltak rendszeres olvasó­ink — ez a lakosság 15,9 szá­zaléka, addig 1982-ben már ez a szám 3 ezer 288-ra nőtt, ez pedig a település lélekszámút tekintve 16,1 százalék. Ehhez még hozzá kell tennem azt is, hogy e tekintetben a megyei átlag 13,5 százalék, az orszá­gos pedig 15 százalék — tehát mi igazán nem panaszkodha­tunk, hiszen felülmúljuk mindkettőt. Ebben egyébként a felnőttek és a gyerekek — ide a 14 éven aluliak tartoz­nak csak — aránya egyenlően oszlik meg. Kis bibliográfia Mindemellett persze renge­teg látogatónk van: az általá­nos iskolás osztályok, napkö­zis csoportok, óvodások, szak­munkástanulók szívesen jön­nek ismerkedni a könyvtárral, vagy egy-egy órát, foglalkozást tartanak itt. Ezt mutatja a for­galmunk is: 27 ezer 318 láto­gató összesen 88 ezer 307 kö­tet könyvet olvasott el. A köl­csönzésekkel járó adminisztrá­ciós munkák mellett természe­tesen nagyon sok más tenni­valónk is akad: könyvtárunk olyan járási módszertani al­központ, amelyhez 13 önálló községi-, 5 klub- és 38 fiók- könyvtár tartozik. Ezeknek a módszertani, gondozási mun­káit mind a mi kollektívánk látja el. Az iskolai és közművelődé­si ellátó hálózat rendszerébe a monori iskolák már bekapcso­lódtak ez év tavaszán — járá­si szinten ezt 1985-ig szeret­nénk kifejleszteni. Reméljük, hogy sikerül is, hiszen a gyer­mekek egyébként is nagyon lelkes közönség — ezt bizo­nyítja az is, hogy jelenleg két gyermekklub működik könyv­tárunkban — az „olvasó gyer­mek” — és a „könyvbarátok klubja”, ök nagyon ügyeseik, állandóan részt vesznek pályá­zatokon, vetélkedőkön, én nem is kis sikerrel. Hálásak va gyünk ezért a nagy lelkesedé­sért, hiszen annak ellenére, högy ilyen szűk a gyermek- könyvtárunk, szinte egy na­gyobb csoport be sem fér — ők mégis kitörő örömmel dol­goznak. ^ A szűkös helyiség egyelőre gátat szab az iskolák felől is jövő nagyobb igényeknek, de talán a tervezett művelődési központban nagyobb, tágasabb teret kap majd ez a részle­günk is. Szintén a gyermekek­nek szóló terveink közt szere­pel egy új bibliográfia kiadá­sa „Paripám csodaszép” cím­mel. Ezt az óvodásoknak ké­szítette saját kezűleg kollektí­vánk, és minden olyan könyv szerepel benne, amely az ő ér­deklődésüket felkeltheti maj­dan az olvasás, a könyv szere- tete irányába. Még titok Hiába múlnak az évek Állandóság, töretlenség Minden térnek van valami­lyen hangulatos atmoszférája Monor főterének is, bár a meghitt változatlanságot ala­posan szétzilálta a gázvezeték fektetése, az áruház építése, s a költözködés, melynek nyo­mán üres üzletsorok marad­tak, csomagolópapírral bera­gasztott kirakatszemekkel. !:!:!? Mégis: ilyen friss kenyéril- latú reggelek, hisztérikus szer­dai, szombati piacláz, felajzott várakozások az újságpavilon melletti borítékos sorsjegy- árusnál, dermesztő találkozá­sok az őszi kutyafalkákkal. bóbiskoló, álmos vasárnap dél- előttök — csak itt vannak. Ehhez a térhez tartozik siető lépteivel, szigorú szemöldök­ráncolásával egy-egy sza­bálytalanul közlekedő segéd- motorost mérgesen leintő karmozdulatával Tinkel Lo- ránd. Lóri bácsi. Itt siet reg­gelenként a rendőrkapitány­ság épületéből az önkén les rendőrök járási irodájába a tanácsházudvarra. Itt látni mindig kezében mappájával, vagy újságköteggel. Itt köszön előre minden ismerős járóke­lő és ki ne ismerné. Lóri bácsi huszonöt éve a főtér életének alkotó eleme Fáradhatatlanul teszi a dől gát, hiánya már az első perc­ben hiányérzetet kelt. Most is. hogy hozzá készülök — irodá­jába mely egy traktussal hát­rébb költözött a volt Volán iroda helyére —, mintha ha- zam^inék. iiiiii Arról beszélgetünk: 1961 ben az országban elsőként szü­letett ez az önálló helyiség, a gondolattal majdhogynem egy­időben. Legyen helye a köz­lekedési rendőrök önkéntes se­gítőinek, ahová bármikor be­kopogtathatnak eligazításért tanácsért. Párja azóta is csak egy van. De a monori él — élteti Tinkel Loránd létezése. Lehet, ha ő nincs, vagy bú­csút mondott volna járási pa­rancsnoki társadalmi rangjá­nak, s az ezzel járó tenniva­lóknak, már a központi épület zsúfoltságába került volna át az ügy, amelyet képvisel. Most mindenféléről szó esik. Hogy a közutakon a legtöbb baj a segédmotorosokkal van. A jó bizonyítvány jutalmát a szülők úgy nyújtják át cse­metéiknek, hogy az ajándéko­zás örömében arra már nem jut figyelem: hol rohangál a gyerek a motorral, szerez-e jogosítványt, s melvik sarkon zúzza össze magát, amint két barátját szállítja az erre teljesen alkalmatlan jármű­vön. Beszélünk a felnőtt fe­lelősségéről, a kikerülhető bal­esetekről. az önkéntes közleke­dési kisrendőrök csooortiairól. az új irodáról, g mintegy mel­lékesen az is szóba kerül. Tinkoi T.oránd a hónap vé­gén 85 éves lesz. Megünneoli természetesen mint mindig munkatársai kö­rében. akik a családját is je­lentik felesége halála óta. S az ünnep után megint ott lát­ni maid törékenységében is tekintélyes kis alakját a té­ren, az irodában, a kapitány­ságon. Az évek múlása Lóri bácsi esetében mintha egyál­talán nem a múlandóságot je­leznék. Inkább az állandósá­got, a töretlenséget, mert 85 esztendő ide, vagy oda, az nem lehet, hogy a térről va­laha is hiányozzék. K. Zs. — Hogy a felnőtteknek mi­ket tervezünk? — Mivel a könyvheti rendezvényünk: az író—olvasó találkozó Baranyi Ferenccel és Merényi Judittal osztatlan tetszést aratott, így őket máskor is szeretnénk meghívni, de most más foglal le bennünket: októberben ün­nepeljük könyvtárunk 30 éves fennállását. A program hadd legyen meglepetés, de annyit elárulhatok: szerepel a műso­ron író—olvasó találkozó, szakmai megbeszélés is, és re­méljük sikerül úgy összeállíta­ni mindent, hogy a közönség­nek is tessék, és emlékezetes maradjon. Nagy Mária Átadás kedden Már csak két napot kell várni, s kedden délelőtt 10 órától a Forrás Áruházban vásárolhatunk. Az új létesítmény avató­ünnepségére 9.30-kor kerül sor, s fél óra múltán az el­adók már a vevők rendelke­zésére állnak. Mint megtud­tuk, korábbi információnktól eltérően 30 millió körüli in­dulókészletet sikerült biztosí­tani, a későbbiekben pedig várhatóan 23—25 millió körüli lesz az átlagos feltöltöttkég. IF11“ Sülysápon az Unitechnika Szövetkezet helyi telepén kor­szerű Warta-gépeken készül­nek az akkumulátorok rácsai, egy műszakban körülbelül 5 ezer darab. A képen: Hóbor Gyula az öntés után sorjázza az EN jelű negatív elemeket. Jut a támogatásból Hasznos összefogás révén Az év végén milliókat tesz ki A kerékpárfullasztó, homo­kos út az árnyas erdőnél ér véget. Két oldalán előkertes, szép családi házak épülnek Üllőn a közelmúltban megnyi­tott Tamási Áron utcában. A föld alatt kúszó vezeték- hálózatból kristálytiszta víz zubog a közkifolyókon át, elektromos áram azonban a kerteken keresztül a szomszé­dos utcákból ideiglenesen fel­állított póznákon, rudakon te­kergő kábeleken jut el, s táp­lálja az építkezéseken ma már nélkülözhetetlen beton- és malterkeverő masinát. Mert a villanyvezeték még hiányzik az utcából. Új híd A tervek már a tanács bir­tokában vannak — hangoztat­ja Somogyi Lajos pénzügyi csoportvezető —, amelynek alapján a hálózat elkészítését a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat végzi. A szerződés aláírása már megtörtént, a vállalat kapaci­tásától függően előreláthatóan i a közel félmilliós munka az év utolsó hónapjaiban készül el. Több pedagógust fogadhatnak Két lakás helyett négy Bizonytalan a határidő Mi tagadás, nem Ismeretlen fogalom előttünk az, amelyet így tömöríthetnénk: a kivite­lezési tervtől való elmaradás. Ez történt tavaly Maglódon is, a célcsoportos lakások épí­tésénél. Volt, hogy építőanyag, például egyforma nyílászárók hiánya miatt hónapokig állt a munka. Mégsem csak ez hoz­ta a befejezés idei évre való áttolódását. Hanem az az el­képzelés, hogy a kétlakásos házból négylakásosat alakítsa­nak ki a tetőtér beépítésével, amely már négy pedagógus­család elhelyezését teszi majd lehetővé. Beépülő tetőtér Közben jött egy szerencsés lehetőség, egy megüresedett magánház révén, amely fele részben állami tulajdon lett, fele részben az OTP-n keresz­tül megvásárolta a tanács. Így már az 1982—83-as tanév­ben is szolgálati lakással le­hetett pedagógusi állást hir­detni. Ez javított a maglódi iskolák szakos ellátottságán, amely rosszabb volt a megyei átlagnál is, most viszont az új pedagógusok munkába állítá­sával meghaladta azt Ezeket az eredményeket a község vezetői most már sze­retnék stabilizálni, ezért hatá­roztak úgy, hogy az épülő cél- csoportos lakást bővítik a te­tőtér beépítésével. És közben még arra is gondoltak, hogy az új,, energiatakarékos köve­telményeknek is megfelelje­nek ezek a lakások: jó hő- és hangszigetelő gázszilikát tég­lát használtak falazáshoz, s mert négy önálló otthont ala­kítottak ki egy épületben, kü­lön is gondot fordítottak azok egymástól való jó hő- és hang- szigetelésére. Fedél alá kerül — Reménykedünk abban, hogy augusztus folyamán el' fognak készülni a célcsopor­tos pedagóguslakások. Bár én, a magam részéről, nem látok maradéktalan garanciát a ha­táridő betartására, de képle­tesen szólva, nem kell az ut­cán várakozniuk az ide érke­ző pedagógusoknak. Mert az eddigi szolgálati lakásokban ideiglenes jelleggel el tudjuk helyezni őket, amíg az új léte­sítmény végre fedél alá kerül — fűzte a témához rövid, tö­mör véleményét Fodor Sándor, a maglódi nagyközségi párt- bizottság titkára... A. L. A. A Pest megyei Űt--és Híd­építő Vállalat gyorsabban ele­get tett a szerződésben vállalt kötelezettségének, a „két nyomsávos” híd a Gyömrői és a Bimbó utca találkozásánál már elkészült, az értéke jóval több, mint félmillió. Űt- és hídépítők vállalták a mozi előtt a Széchenyi út rövid szakaszán az úttest süllyeszté­sét. Szilárd burkolat Az újonnan vásárolt 1 ton­nás gépkocsi is 102 ezer fo­rint, a különben is gazdasá­gosan működő G AM ESZ mun­kája ezáltal még gyorsabbá válik. Ahhoz azonban, amit a tanács szeretne megvalósítani és a község egészséges fejlő­dése is kíván a tanácsi pán­célszekrényben kellene őrizni Dárius kincsét. Tudomásul kell venni: az apró lépések korszakát éljük. Persze, a község segítőkész la­kossága mindig összefog és ott áll, ahol a község kényelmet nyújtó fejlődése kívánja, lát­hatóan szépül, előnyösen vál­tozik a község arculata. Ez év első felében — hall­juk a csoportvezető felsorolá­sát — elkészült 1 ezer 150 négyzetméter beton gyalogjá­ró, a közösen végzett társa­dalmi munka értéke 138 ezer forint. Igaz, ez nem sok, de így megy már évek óta, a község területének nagy részét behálózzák a szilárd burkolat­tal ellátott járdák, ahol nem kell már caplatni, talpalni lábbelinyúzó sárban. Évek kellenek persze ahhoz, hogy elégedettek lehessünk. És milyen termékeny aka­raterő, lelkes igyekezet a tár­sadalmi összefogásban, amely­nek értéke év végén milliókat teSz ki. Édes gyermek A felettes szervek persze figyelemmel kísérik az ered­ményeket, az igyekeztet és esetenként nyújtanak — ha közvetlenül nem is ilyen cél­ra felhasználható — támoga­tást, közvetve azonban min­den fillér a község fejlődését szolgálja — mondja Somogyi Lajos. — Mint most is: fej­lesztésre, fenntartásra, háló­zatbővítésre 5 millió forintot kapott a vízműtársulat. Ez is a mi édes gyermekünk. Kiss Sándor Túra két keréken A szerencse is forgandó Amikor Józsi bácsit elvesztettük Ojabb jelentkezésünk szín­helye: Dunavecse, Hősök te­re. Ilyen szép fogadtatásban még egy városban sem volt részünk eddig: ideérkezésünk­Csempevágók barkácsolóknak Nem legyezők — csempevágók. A Monori Járási Szolgáltató Szövetkezet lakatosüzemében azok­ra a barkácsolókra is gondolnak, akik otthonukat maguk akarják szebbé, korszerűbbé tenni. Számukra gyártják a képen látható csempevágókat, negyedévenként 5—600 darabot. Pásztor Istvánné és Darázs Jánosné az alaplapokat sze relik össze. Ilancsovszki János felvétele kor zúgtuk a harangok. Déli ' pihenőnket az árnyas geszte­nyefák alatt töltjük, igyek­szünk kipihenni a nap eddigi izgalmait. Első éjszakai szállásunk na­gyon szerencsésen sikerült: a tassi úttörőtáborban kaptunk engedélyt sátraink felverésé­re. Ezúton szeretnénk köszö­netét mondani a tábor veze­tőségének, Kálóczi Mihályné, Józsa Teréz, örfi Magdolna és Kovács Zoltánná pedagógu­soknak, valamint a Dózsa Tsz Petőfi brigádjának, akik meg­hívtak a tábornyitó szalonna­sütésükre, és mai reggelinket is biztosították. Indulásunk sajnos nem volt gond nélküli. A délelőtt java részét szereléssel töltöttük: defektünk ugyan még nem volt, de a pedáltól a fogaske­rékig már mindent szereltünk, s hogy ne legyen unalmas a kerékpározás, még Józsi bá­csit is elvesztettük. Mikor végre másfél órás keresgélés után találkoztunk, már éppen ott tartott, hogy visszafordul Monorra, sátrainkkal együtt. De szerencsére újra együtt a csapat! Most már nincs más felada­tunk, csak eljutni Simontor- nyára (54 kilométer). Remél­jük, arra is marad még erőnk, hogy a várba felmenjünk. A túracsapat tagjai ISSN 0133—2651 <Monort Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents