Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
4 x/ünap 1083. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Egyszemélyes művelődési ház Pilisen Ahol soha nincsen uborkaszezon ■Heti filmtegyzetk Titkos birodalmi ügyek 1944. július 20-án délben, kevéssel fél egy után Adolf Hitler náci vezér és kancellár főhadiszállásán, a Wolfschan- ze nevű, háromszoros akna- és kétszeres, erősáramú feszültség alatti szögesdrótkerítéssel, őrségek, ellenőrző pontok bonyolult és szigorú rendszerével őrzött föld alatti bunkervárosában egy értekezleten, melyet a nagy hőség miatt nem a több emelet mélységben lévő beton- és acélfalakkal bezárt tanácsteremben tartottak, hanem egy, az erdőben álló, nyitott ablakú, szellős faházban. nagyerejű bomba robbant. A pokolgép a zárt bunkerban valószínűleg fasírtot csinált volna az ott tartózkodó náci vezérből és jelenlévő mintegy tucatnyi tábornokából. A nyitott faházban azonban a robbanás ereje jelentősen lecsökkent, s ráadásul az aktatáskát, melyben a bomba volt. az egyik tábornok odébbrakta Hitler lába mellől, mert nem akarta, hogy a táska akadályozza a Führert. így a robbanást részint felfogta a vastag, erős tölgyfaasztal és annak oszlopszerű, tömör lába, részint pedig az explodálás pillanatában Hitler épp odébblépett egy falitérképhez. Hihetetlen szerencsével életben maradt: a légnyomás ugyan a falhoz csapta, felsebződött az arca. zúzódásokat szenvedett a jobb válla és a íkarja, meg- perzselődött a haja, szétszakadt az egyenruhája, megsike- títette a robbanás, és sokkos állapotba került — de élt. Míg a Wolfschanzéban a robbanás miatti pánik uralkodott, Stauffenberg gróf ezredes. aki a bombát tartalmazó aktatáskát elhelyezte a tanácskozóteremben. kijutott a Farkastanyáról, és Berlinbe repült, hogy az előkészített összeesküvés további lépéseit az ott várakozó tábornokokkal megtegye. Előbb azonban — miután ő maga is látta, hogy röviddel eltávozta után a fabarakkban felrobban a bomba, s a levegőben a barakk tetőrészei, bútordarabok és emberi testrészek kavarogtak — jelentette Berlinbe, hogy a merénylet sikerült, Hitler nem él. Értől azonban nem győződött meg — viszont álmában sem gondolta, hogy a Führer túlélheti a robbanást, hiszen ő maga helyezte a legbiztosabb eredménnyel, kecsegtető helyre, Hitler lába mellé a táskát. Mire Stauffenberg repülővel Berlinbe ért. a tények tisztázódtak. Stauffenberget és három társát még aznap este főbelőtték a hadügyminisztérium udvarán, Hitler pedig éjfél után pár perccel, amikorra' Gyilkos bolygó Ha valaki netán egymás után nézi meg a Titkos birodalmi ügyeket, s ezt az amerikai űrkrimit (rendező: Peter Hyams, aki a forgatókönyv szerzője is), az a legvadabb űrkalandokat is esti mesének fogja tekinteni. Különösen, hogy ez a leginkább a Nyolcadik utas: a halál című űrhorror díszleteire emlékeztető környezetben játszódó film lényegében véve nem is ürkrimi. hanem egy hagyományos western, melyben a magányos seLilla-per címmel Helytörténeti tanulmány már összeszedte magát, rádióbeszédben adta tudtára szeretett német népének, hogy él. s megköszöni a gondviselésnek, hogy életben maradásával megadta neki a lehetőséget a német néppel szembeni misz- sziója betöltésére. Az összeesküvésben, akárcsak a legcsekélyebb mértékben is részesek ellen természetesen azonnal per indult. Már 1944. augusztus 7-én megkezdődtek a tárgyalások, és az utolsó elítélteket csak 1945. áprilásában végezték ki, nem sokkal a náci birodalom végső összeomlása előtt. A per „népbíróságának” elnöke Roland Freister, a megrögzött hitlerista vérbíró volt, aki addig már mintegy négyszáz halálos ítéletet mondott ki. Az összeesküvők perében Freisler újabb ezreket küldött a halálba. Goebbelsnek, a náci propa- gandaminisztemek az utasítására a pert mindvégig filmezték; rejtett kamerákkal mintegy 45 kilométernyi filmnyersanyagot forgattak le. A terv az volt. hogy a megvágott anyagot majd a mozikban, s főleg a hadsereg körében vetítik. De a képsorok végül is olyan elrettentőek voltak, hogy maga Goebbels tiltotta meg a vetítést, és titkos birodalmi ügynek nyilvánítva az anyagot, elrendelte a tekercsek megsemmisítését. Ám — amint az lenni szokott — egy példány megmaradt. Az összekötőszöveggel, amely helyenként kissé túldimenzionálja az összeesküvők szerepét és szervezkedésük erejét, s egyáltalán, mintha azt akarná bizonygatni, hogy a náci hadsereg magasrangú tisztjei korántsem voltak nácik — nos, ezzel a szöveggel lehet, sőt kellene itt-ott vitatkozni. De a képsorok önmagukért beszélnek. Az ordítozó Freisler előtt álló, megszégye- nítettségükben is emberként viselkedő összeesküvő tisztek látványa, meg a közbevágott jelenetek a náci kegyetlenkedésekről, a fajirtásról, és mintegy ellenpontként az eksztatikusán őrjöngő, Hitlert szinte sző szerint ájultan ajnározó német tömegekről olyan rémisztő összképet rajzolnak egy iszonyatosan embertelen hatalomról. hogy a néző most, majd négy évtizeddel a történtek után is megborzad a székén. S ezt a hideglelős borzongást tulajdonképpen mindenkinek, idősnek és fiatalnak át kellene élnie, hogy soha senki ne feledhesse, mi is volt a hitleri fasizmus, ez a legmegbocsát- hatatlanabb bűntett, amit az emberiség ellen történelme folyamán eddig elkövettek. riff (itt a jeles színész, Sean Connery játssza) egymaga kénytelen rendet csinálni a városka elszemtelenedett bűnözői között. Hogy ez a városka történetesen egy titá- niumbánya a Jupiter harmadik holdján és O’Niel. az űrseriff 45-ös Colt helyett lézer- puskával tüzel csípőből, úgyszólván lényegtelen mellékkörülmény. Ettől a film még éppoly rossz, mint egy rossz western. Takács István Lángolók és megszállottak, küzdők és kiégettek, reménykedők és csalódottak — ezek a leggyakoribb jelzők, amelyekkel szakmai körökben az egyszemélyes művelődési házak népművelőit illetni szokták. Egyetemi tanulmányaim alatt többedmagammal álmodoztunk arról, hogy megkeressük az ország legkisebb zugát, kiválasztjuk a fehér foltokat, hogy ott „igazi” népművelést valósítsunk meg. A semmiből várat emelni. Ez a romantikus elképzelés mai szemmel nézve bizony kissé illuzórikus. A községi — többnyire egyszemélyes — művelődési házakban ugyanis meglehetősen nehéz a munka. Itt nem csupán a lelkesedésen, a rátermettségen, a képzettségen múlik, hogy valaki meg tudja-e valósítani elképzeléseit. Karosszékkényelem Pest megyében a kisközségek közművelődési gondja sok vonásában hasonlít az országos átlaghoz. Rohanó „több műszakos” korunkban nem könnyű becsalogatni a munkában megfáradtakat a művelődési házba. Kiváltképpen, ha az nem is kecsegtet valamilyen különlegességgel. Az otthon kényelmével, a televízió műsorával kell versenyeznie a programnak, ha azt szeretné a ház gazdája, hogy élet költözzék a falak közé. Pilisre hétköznap estefelé állítottunk be úgy, hogy nem is jeleztük jövetelünket. Arra voltunk kíváncsiak, vajon ho- gyon várják a váratlanul betoppanót. A földszintes épület küllemében csupán abban különbözik a körülötte levő családi házaktól, hogy falán tábla jelzi funkcióját. Zeneszó szűrődik ki valamelyik szobából, ami biztos jele annak, hogy nem találunk zárt ajtókra. Peltzhoffer Erzsébet, a művelődési ház vezetője szíves szóval invitál, mintha saját otthonát mutatná be, úgy kalauzol szobáról szobára. — Gyerekkoromban sokat hánykódtam egyik helyről a másikra. Mindig arra vágytam, hogy egyszer igazi otthonra leljek — mondja, miközben a takaros helyiségeket járjuk körbe. — Bensőséges hangulatot igyekeztem kialakítani. Ügy gondoltam, hogy a legnagyobb vonzerő a harmonikus belső, a karosszék — kényelem megteremtése. Ha valaki jól érzi magát nálunk, szívesen vesz kezébe könyvet, máskor is eljön, hogy találkozzon a többiekkel. — Miként teremti meg mindezt egyedül? Hajnaltól napestig ■— Nem töprengek azon: milyen rossz egyedül lenni. Ügy jöttem Pilisre, hogy tisztában voltam azzal: csak a magam erejére támaszkodhatom. Hajnaltól napestig sok a tennivaló. A kimondottan népművelői tevékenységen kívül > akad éppen elég más munka is. Nemegyszer magam töröl- getem a port a szekrényekről, télen gyakran én fűtök. Most már a pedagógusok, a falu vezetői között is vannak segítőtársaim, ha például szakkörvezetésről, vagy éppen egy- egy műsor szervezéséről kell gondoskodni. Csakhogy minden aprócseprő üggyel mégsem szaladgálhatok a tanácsra. Idestova egy évtizede, Szolnokról jött Peltzhoffer Erzsébet Pilisre. Érettségi után szeretett volna továbbtanulni. Azután mégiscsak a munka mellett döntött, hiszen nem volt, aki ápolja beteg édesanyját. A Művelődési Közlönyben végignézte, hol kínálnak állást. Hármat is megpályázott. A pilisi jött be elsőként. Ideköltözött. — Miért, hogy minden előképzettség nélkül éppen ezt a hivatást választotta? — Kisiskolás koromban szinte az egész szabad időmet népművelők között töltöttem — folytatja. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a művelődési házban nőttem fel. Mindenbe belefogtam. Legjobban az irodalmi színpadi foglalkozásokat szerettem. Ez a vonzalom megmaradt máig is, bár most már nem én vagyok a szereplő. Időközben képzem magamat; most is tanulok. Az önismeret eszköze — Az irodalom szeretetére serkenteni — sikert jelent a népművelőnek. Ezen túl még milyen élménnyel gazdagodnak a színpad tagjai? — Pillanatnyilag két csoport működik. A nyáron lazább a próbarend. Inkább a szöveg- mondást gyakoroljuk azokkal, akik nincsenek éppen szabadságon. Különben a szigorú rendben folytatott próbák mégis más légkörűek, mint a tanórák. Itt mindenki kipróbálhatja önmagát. Ugyanakkor jobban megismeri — a vers, a próza segítségével — az emberi jellemeket, a különféle ösz- szefüggéseket. Éppen ma hozta a postás egy volt színpadosom levelét. Már régen elment Pilisről, így írásban folytatjuk a megszakadt beszélgetéseket. — Most van a mezőgazdasági munka dandárja. Kinek jut ideje arra, hogy bekopogtasson a művelődési házba? — A nyáron néhány szakkör szünetel. De például a nyugdíjasok minden héten összejönnek most is. A fotószakkör ajtaját sem kell becsuknunk. Esős estéken még az asszonyklub tagjai is megérkeznek a hímzésekkel, hogy öltögetés közben megbeszéljék; milyen Hatalmas, sokszínűre festett amerikai kamionok, konténerházak, lakókocsik, alkalmi mosdók és különleges emberek. Taréjfrizurás vagy éppen borotvált fejű punk-figurák, gyönyörű, alig-fürdőruhás lányok, táncos lábú néger fiúk, óriás lámpák. Ez a látvány tárul a nézelődő elé a pilisboros- jenői völgykatlanban épített színpad — mögött. S hogy elölről milyen? Kiterjesztett szárnyú madarat formáz. Száz méter széles, a teste — a tényleges színpad —■ negyven méternyi, és forog. Akárcsak a huszonegy méter magasan álló fej, amely még tüzet is okád, A stilizált szárnyakon 3500 égő villódzása növeli majd a hatást. Lenyűgöző és félelmetes. Laknerfiné Pásztor Annával Üröm—Pilisborosjenő közös tanács vb-titkárával beszélgetünk : — Nagyon felbolygatta a kedélyeket ez a készülő fesztivál — mutat a színpad felé, ahol már forgatnak a filmesek. — Ahány hír, tudósítás, riport jelent meg a sajtóban erről, az mind mást mondott, akár a nézők várható számáról, akár a technikai előkészületekről volt szó. A mai napig (kedden beszélgettünk) elkészült annak a gyalogútnak a megvilágítása, amelyen a fiatalok elérik a katlant. A községnek azon a részén, ahol a buszok járnak majd, új világítótesteket szereltek fel. Nem készült el viszont annak az — alig két méter széles — útszakasznak a javítása, amelynek közvilágítása sincs és amelynek a jelenlegi állapotában lehetetlen lebonyolítani ekkora buszforgalmat Egy kis vita Az előzetes egyeztető tárgyalásokon még egymillió forint értékű útjavításról volt szó, kedden — délelőtt azonban csak szerény kátyúegyengetést láttam a helyszínen. Lakos György, a koncert szervezőjének; az Ifjúsági Rendező Irodának munkatársa mondja: — A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat gyorsjavító brigádja vállalta el ezt a munkát. kétszázötvenezer forintért. Forró anyaggal töltik ki a kátyúkat, repedéseket, és úthengerrel tömörítik. volt a nyaralás, hogyan készítsék fél a gyerekeket az iskolakezdésre? A sakkot sem kell elzárnom, be-benéznek a kör tagjai. Egyedül a tanfolyamok szünetelnek és a hely- történeti gyűjtemény rendezését hagyjuk őszre. Kezdetben fejcsóválva vették tudomásul a főnökeim, hogy menetrendet tartok a polcomon. Pedig ha valaki csak azért tér be, hogy megkérdezze, mikor indul a vonat, vagy az autóbusz, legközelebb talán beiratkozik egy szakkörbe... Kiscsoportok előnyben A környező üzemek és a termelőszövetkezet közös fenntartásával működő művelődési házban elsősorban a kiscsoportos foglalkozások aratnak sikert. A néptáncosok, az irodalmi színpadosok, a sakkozók, a díszítőművész- és az asszonyklub tagjai, a nyugdíjasok, a kertbarátok, a fotósok, a zenekedvelők adnak itt találkozót egymásnak időről időre. A közhasznú tanfolyamokon — személygépkocsi-vezetői, szabás-varrásl, a kismamaklub — mindenütt fontos ismereteket szerezhetnek a résztvevők. Íme a bizonyíték, hogy az egyszemélyes művelődési házban is lehet eredményeket elérni akkor, ha szív- vel-lélekkel és átgondolt koncepcióval lát munkához a népművelő. Szakmai jellegű vita kezdődik az IR1 képviselője és a vb-titkár, valamint Molnár Ferenc műszaki főelőadó között. A tanácsiak ugyanis (talán joggal) tartanak attól, hogy a drága pénzen javított út csak addig tart, majd amíg a koncert. Az IRI képviselője igyekszik megnyugtatni a vb-titkámőt. s ígéri, hogy utánanéz a munkának. Este is dolgoznak Szombatig még sok minden elkészülhet, hiszen a katlan környékén szorgoskodnak, nem fújnak délután 3—4 órakor. Még ötkor is — amikor Boros- .jenőre tartunk — az Elektromos Művek szakmunkásaival találkozunk. Folytatják az izzócseréket. Dolgozik a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat kislétrás autója. A katlanból távozóban gyakran látunk szembe lövő fiatalokat. Sok a kíváncsiskodó. Róluk is beszél Lakos György: — Tudom, hogy nem a fizető nézőkkel lesz baj. Ők a jegy megvásárlásával tulajdonképpen biztosítékot adtak a mi számunkra — térképvázlatot vesz elő, amely feltünteti az összes környező erdei ösvényt, csapást és gazdasági utat. Színes vonal jelöli a terűiét lezárásának határát. — A rendőrség segítségével megakadályozzuk, hogy beszivárogjanak ellenőrizhetetlen egyének az erdőből a nézők ....közé. A Ka picz Margit kiállítása A színek harmóniája Kapicz Margit festőművész kiállítása augusztus 21-én nyílik Nagytarcsán, a falumúzeumban. A rendezők azon munkálkodtak, hogy mintegy fejlődéstörténetében mutassák be az életmű keresztmetszetét A Perőcsény, az ősz az Ipo- lyon,. a Faluvége, a Tavasz a Dunán — hogy csak néhány alkotás címét idézzük — azt jelzi, hogy a festőnő gyakran merítette témáját Pest megyéből. A Dunakanyar, a Börzsöny sziklái, az Ipoly füzesei vissza-visszatérő motívumai. Akit Szőnyi István fedezett fel, Rudnay és Berény tanítványaként kapott diplomát, nem szakadhat el e táj szeretetétől, vászonra vetítésétől. Választott műfaja a tájképfestészet. Kitekintést jelent számára, valahányszor Olaszországba látogat. Ilyenkor palettája új színekkel gazdagodik. A színek harmóniáját a legtöbb esetben úgy teremti meg, hogy az élénk színeket ezüst- permettel lágyítja. Ez egyúttal saját stílusjegye, ami egyénivé teszi minden egyes művét. A látogatók a festőművész tizennyolc alkotását nézhetik meg szeptember 25-ig. jeggyel érkezőket ugyanis ellenőrizzük. A szeszes italok palackjára biléta kerül és a koncert után átvehetik. Helybeliek ingyen Ha sikerrel járnak az amerikaiakkal folytatott tárgyalások, akikor a színpad és a kiépített technikai rendszer megmarad, hogy évente négyöt alkalommal nagy koncerteket, fesztiválokat rendezzenek itt. Pásztor Anna mondja erről: — Nem zárkózunk el az együttműködés elöl. Szeretnénk, ha ez a környék üdülő- terület lenne. Szívesen dolgozunk, az IRI-vel. Minden bizonnyal korrekt és megbízható partner lesz. Mindenesetre hálásak vagyunk a gesztusért, hogy az ürömi és pilisborosje- női fiatalok — ha személyi igazolványukkal bizonyítják, hogy helybeliek — ingyen vehetnek részt a koncerten. De a további együttműködés elsősorban azon múlik, milyen kulturált hétvége elé néznek ■most a borosjenőiek. Szerda reggelig is változott a helyzet Pilisborosjenőn. Erről tájékoztat a vb-titkárnő: — Sikerült megegyezni az IRI-vel az útjavítás módjáról. Alaposabban végzik, és a korai óráktól nagy erőkkel dolgoznak a helyszínen. Egyébként ennek a költségeit, akárcsak a korszerűbb világítótestek felszerelését, az IRI fizeti. Móza Katalin A Lilla-per címmel érdekes és értékes helytörténeti kiadvány jelent meg. A kötet szerzője dr. Ferenczy Miklós. almásneszmélyi körzeti orvos, jeles irodalmár, Csokonai és Vajda Júlia életének lelkes kutatója. A százötven oldalnyi szöveg és negyven oldalnyi kép Vajda Júlia — Csokonai Lillája — életének dokumentumait közli, sorsát, az igazáért folytatott harcát tükrözi. A könyv központi témája az a nyolc évig tartó per, amelyet Vajda Júlia folytatott férje halála után, annak örökségére igényt tartó rokonaival. A szerző hiteles dokumentumokat tár fel, eredeti forrásokat idéz, levelekből, periratokból, kutatók munkáiból közöl részleteket. Dr. Ferenczy Miklósnak ez a harmadik kötete, amelyben Csokonai Lillájáról ír, bemutatva Vajda Júlia egész életét, a Csokonai-szerelemtől haláláig. Az első kötet Csokonai Lillája, a második Csokonai Komáromban címmel látott napvilágot. Mindhárom helytörténeti munka a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottságának támogatásával jelent meg. Erdős! Katalin Ma lezárják a katlan környékét Visszaszámlálás Borosjenőn Felvételünk még a színpad makettjáról készült, azóta megépült az eredeti.
