Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
I SS./ÄW v/üíííip 1983. JŰLIÜS 31., VASÄRNAP Országos szabadtéri tárlat • • Ónálló életre keltek a szobrok Aki még nem járt Salgótarjánban, azt lenyűgözi a látvány, ami a József Attila városi-megyei művelődési központ előtt fogadja: a táj, a szemközti hegyek szépsége, s a környezetbe oly jól illeszkedő épületek harmóniája. Itt, az egyik legszebb hazai téren rendezték meg, immár tizen- harmadszor az országos szabadtéri szoborkiállítást, ahol az emberi közelségtől, a körüljárhatóságtól, az érinthe- tőségtől szinte önálló életre keltek a bemutatott alkotások. Naponkénti találkozás Erről beszélt pénteken délután az ünnepélyes megnyitóin Kugel Tiborné, a salgótarjáni tanács elnökhelyettese is: az utca embere munkába menet és hazafelé jövet egy hónapon át. nap mint nap találkozik ezekkel a művekkel Némelyikkel barátságot is köt, s bizonyára akad közöttük olyan is, amit kevésbé, vagy egyáltalán nem szeretnek meg. Salgótarján hirtelen nőtt, kamaszváros. Hétköznapi emberek alakították olyanná, amilyen, s ők teszik felnőtté is. A felnőtté válás folyamatában segítenek a művészek, tanítanak az ünnepi szemlélődésre, vallanak felnőttnek, gyermeknek az életről. Molnár Zsolt, a Pest megyei Hírlap rovatvezetője, a kiállítás rendezője a tárlathoz írt előszavában arról szól, hogy Caíkszentmihályl Róbert: Társak Veress Jenő felvételei Galántai Györg a válogatás mindig esetleges. Hagyományos művek éppúgy jelen vannak, mint újabb tendenciák, Ezek együtt, egymást nem megcáfolva, hanem kiegészítve jelzik jelenünk bonyolultságát. A megnyitón került sor a tizenhárom művész negyvennél több alkotásának díjazására is. A zsűri a Nógrád megyei Tanács fődíját a Pest megyei Csikszentmihályi Ró- bertnek ítélte. A salgótarjáni tanács díját Marosits István kapta, akinek szobrairól nemrégiben lapunk is közölit kritikát, a váci Vak Bottyán Múzeum görög templom kiállító- termében rendezett önálló tárlata alkalmából. A József Attila művelődési központ által alapított díjjal pedig Palotás József dunaújvárosi szobrász alkotásait ismerték el. Három kiállítás A szobortárlat tulajdonképpen három kiállítást foglal magába. A Fő téren levő művek között találunk hagyományos, mindenki által érthető szobrokat, térplasztikákat, s olyanokat is, amelyekben a művész a megszokottól eltérően, másként értelmezi a szobrászatot. A művelődési központ előterében Szöllősy Enikő szobrászművész kamarakiállítása várja a látogatót, vörösrézből, üvegből, acélból készült szobraival, amelyekkel végigjár>: Mozgó világ hatóvá teszi a síkból a térbe, a geometrikustól az organikus formához, a statikus megálla- podottságtól a sokféle mozgásig, változásig, a bezártságtól a nyitottságig vezető utat. Természetes formák Az emeleten, az úgynevezett Üvegcsarnokban, B orsódy László és B. Urbán Teréz szentendrei keramikusművészek kiállítása zárja a sort. A művészházaspár eddigi tekintélyes életművében nem szobrászati gondolkodással állunk szemben, pedig éppúgy a térbe helyezik tárgyaikat, valamihez csatlakoztatják őket, valamihez tartoznak — hangzott el a megnyitóban. Talán azzal válnak önállóvá, hogy egy adott helyen és időben terét szerveznek maguknak. Mindketten kedvelik a természetes, mai szóval organikus formákat. Ám nem egyben ültetik át azonban tárgyaikba, hanem azok alapelemeit építik be művészetükbe. A tulipán, a városkép, a geometriai formák úgy válnak egy kiindulópont "forrásaivá, hogy aztán önálló értelemmel és érzelemmel feldúsítottan megkezdjék szuverén körforgásukat egy-egy alkotó munkásságán belül. Művészetük azt sugallja, hogy a mindenkori embernek úgy kell alakítani saját korát, hogy abban kifejezze egyéni törekvéseit, ne titkolja vágyait, vállalt eszméit. Körmendi Zsuzsa Könyv a politikai gyilkosságokról Merénylők és áldozatok V. P. Borovicka könyve, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg, azzal a céllal, hogy felidézze azokat a politikai gyilkosságokat, amelyek annak idején a lapok első oldalain szerepeltek, s újraol- vasásuk ismét elgondolkoztatja az embert: vajon, mik voltak az indítékok? Közben felnőtt egy új nemzedék is, amelynek tagjai számára már történelem a két-három évtizeddel ezelőtti merénylet. A Merénylők és áldozatok című kötet tizenkilenc politikai merénylet eseményeit idézi fel, betekintést nyújtva a gyilkosságok hátterébe is. A szerző így szól könyvéről: Nem írtam történelmi művet, sem szociológiai tanulmányt. Csak meg-megálltam a közelmúlt történetének útkereszteződésein, és magammal invitáltam az olvasót. Drámai eseményekkel igyekeztem felhívni a figyelmet a ma vagy a tegnap eseményeire. Mi mindenről olvashatunk? Gandhi meggyilkolásáról, amelyről különben film is készült, s amely rendkívül nagy érdeklődést váltott ki. Borovicka a hátteret igyekezett megrajzolni. Azt, hogy kik álltak a merénylet mögött. Az éppen függetlenségének első napjait élő Indiában kik voltak azok, akik szembefordultak a szabadságért küzdi) rendkívül népszerű Gandhival. Miként szervezték meg a gyilkosságot, hogyan igyekeztek eltussolni az eseményt és mentegetni az ösz- szeesküvésb-en részt vevőket? A függetlenségét nemrég visz- szanyert Ceylonban is összeesküvést szerveztek az ország haladó miniszterelnöke, Solomon Bandaranaike ellen és 1959 őszén meggyilkolták. A reakciós körök féltették tőle hatalmukat, pedig Bandaranaike származásánál fogva távol állt a szocialista eszméktől, a gyarmati arisztokrácia fényűző környezetében nőtt fel, mégis — mint a felszaba- dítási mozgalom egyik vezetője — felismerte, hogy az új szigetállamnak, ha meg akarja tartani függetlenségét, akkor a béke, a haladás útjára kell lépnie, elősegíteni a bandungi értekezletet, amely — mint tudjuk —, a nemzetek békés egymás mellett élésének öt alapelvét fogalmazta meg. A ceyloni miniszterelnöknek meg kellett halnia, hogy a gyarmati uralom alatt meggazdagodott arisztokrácia a felszabadulás után is megtarthassa hatalmát. Hiába volt azonban a gyilkos merénylet, a néptömegek egy ideig Bandaranaike özvegyét választották meg miniszterelnöknek, tehát továbbra is a haladás mellett döntöttek. A könyvben bő terjedelemben olvasható John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásának körülményeiről, a Warren vizsgáló bizottság jelentéséről. A szerző nyomon követi az eseményeket, leírja, hogy miként történt az, hogy a Ken- nedy-merényletban érintett szereplők szinte valameny- nyien rövid időn belül meghaltak, vagy „öngyilkosok”, vagy gépkocsibaleset áldozatai lettek, vagy valamelyik társuk puffantotta le őket. Nyilván azoknak voltak útjában, akik tulajdonképpen szervezték a gyilkosságot, akik nem akartak tanút, aki bármilyen formában is leránthatta volna a leplet az összeesküvésről. Még a mai napig sem tudjuk, hogy tulajdonképpen, kik álltak a gyilkosság mögött, nyilván azok, akik Kennedy politikájával nem értettek egyet, féltették nagy profitjukat, s a fegyverkezésben érdekelt imperialista körök hatalmát akarták még inkább megerősíteni. Az írás szerint Kennedy egy összeesküvés áldozata lett, a merényletet képzett specialisták hajtották végre, az orvlövészek hatan A szép beszéd Idegenül vagy magyarul? Hálás téma napjainkban arról vitatkozni, hogy melyik szó a legjobb a fogalom megjelölésére: az idegen vagy a magyar. Felesleges dolog lenne azonnal dönteni. • Mindig a helyzet határozza meg! S azt is kijelenthetjük, hogy több esetben az idegen szó árnyaltabb, mint a magyar (matematika, státusszimbólum stb.), sőt egyeseket egyáltalán nem sikerült megmagyarítani (rádió, televízió vagy nézzük az újabbakat: kemping, hot dog stb.). Előfordul az is, hogy az idegen, illetve a magyar szó egymás mellett él. Ilyenkor felvetődik a kérdés: melyiket használjuk? Ezek a szavak küzdenek egymással, és csak idő kérdése, hogy e harcból melyik kerül ki győztesen. Szókincsünk tehát állandó mozgásban van. Kiszűri magából a nem megfelelő szavakat, s bizonyos idő múlva eldől, hogy a két szó közül melyik a jó. Gondoljunk csak arra, hogy nem sokkal ezelőtt, a cigarettát hivatalosan szivarkának nevezték. A szivarka kiszorult, megmaradt a cigaretta; illetőleg a szivarka szó más jelentést kapott. Akik az idegen szavakat pártolják, rendszerint arra hivatkoznak, hogy bizonyos fogalmakat csak hosszadalma- san lehet megnevezni. Ez több esetben valóban így van, de a szó terjedelme nem akadályozhatja meg egy-egy magyar kifejezés meghonosodását. Ma már magától értetődően használunk a gramofon helyett lemezjátszót, a fridzsider helyett hűtőszekrényt, a nachtkasztli helyett éjjeliszekrényt. És nem érezzük megterhelőnek a szó hosszúságát. Olykor legfeljebb a humoros hatás kedvéért használunk idegen szót: például rósejbni, cvekedli, flepni stb. Sajnos, néhány szót a bi- zalmas(kodó) nyelvhasználat a becézéssel konzervált (tartósított: fridzsi / hűtőszekrény, / rö- ki / ez a rekamié franciának vélt ejtéséből keletkezett). A szimpátia helyett egyre inkább használjuk a rokon- szenv szót, az antipátiát pedig teljesen kiszorította az ellenszenv. Persze, vannak tudálékoskodó emberek is; a fenti szót a németből eredeztették, és létrejött egy ilyen szörnyszülött; unszimpátia. A furcsa az egészben az. hogy ezt a kifejezést a németek nem használják. Vegyünk azonban szemügyre néhány újabb szót is! Publicisztikánk hol egyiket, hol másikat használja. A computer (és nem kompjuter, komp- jutör) már számítógéppé vált, a_ kooperáció együttműködéssé, a neokolonializmus újgyarmatosítássá. Kár volna azonvagy heten voltak, az akció biztosításáról mintegy ötven ember gondoskodott. »Oswald nem volt Kennedy gyilkosa, csak egy figura az összeesküvők kezében. Lehetne még további részleteket idézni a könyvből, amely a krimi érdekességével tárgyalja a világhírű eseményeket. Bizonyos távlat birtokában már olyan „titkokat” is közöl, amelyek a merényletek pillanataiban még nem voltak ismertek. A kötetben olvashatunk meggyilkolt dél-amerikai diktátorról, Che Guevara szabadságharcosról, aki maroknyi csapata élén Bolívia hegyei között szervezte a partizánharcot, éppen úgy, mint Robert Kennedy, aki megpályázta az elnöki tisztséget, s nyilván kutatta, hogy kik álltak bátyja gyilkosai mögött, azonban tervét nem valósíthatta meg, hiszen a Kennedy- gyilkosság kieszelő! még akkor éltek és mindent elkövettek, még egy újabb gyilkosság árán is, hogy a közvélemény még véletlenül se tudja meg: mi történt Dallasban? Azoknak, akik nyári olvasmányként szeretik az izgalmas történeteket, akiket érdekelnek a közelmúlt történelmi eseményei, azoknak igencsak ajánlom V. P. Borovicka könyvét, Gáli Sándor ban megelégedni ennyivel. Vannak olyan emberek, akikben az idegen szó a tudományosság érzetét kelti (valljuk be, hogy tulajdonképpen csak tudálékosságról van szó). Nem lesz az orvos, aki a fertőzés helyett infekciót, a hörghurut helyett bronchitist, a tüdő- gyulladás helyett pneumoniát mond beszélgetés közben. S nem nevezhetjük az angol nyelv tudorának azt a tudósítót sem, aki kornert szöglet), centert (középcsatár), sőt mi több, elánt (lendületet) ír (mond). És az sem feltétlen spanyol nyelvértő, aki mun- diált mond a világbajnokság helyett. Legfeljebb nagyképű. Ha megkérdeznénk ezeket az embereket, hogy miért használnak idegen szót, kielégítő választ aligha tudnának adni. Kétségtelen, hogy a választásban a szó hangulata szerepet játszik. Ezt is figyelembe véve döntsünk. Ne feledjük: a kimondott szó ítélet is. ,,Szólj, s megmondom, ki vagy” — ahogy Kazinczy írta. Mizser Lajos Mexikóvárosban Meghalt Bunuel Péntek délután egy mexikóvárosi kórházban 83 éves korában elhunyt Luis Bunuel spanyol filmrendező. A már hosszabb ideje beteg művész halálát szívbénulás okozta. Bunuel 1900. november 22- én született egy spanyolországi kisvárosban, Calandá- ban. Hosszú pályafutása alatt — 1928 és 1977 — között ösz- szesen 32 filmet rendezett, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak a filmművészetben, s hozzájárultak forma- nyelvének megújításához. Bunuel neve összekapcsolódott az avantgarde-dal, ezen belül a szürrealizmussal. A spanyol köztársasági kormány híveként Bunuel a Franco-rendszer elől emigrációba ment, s az Egyesült Államokban telepedett le. Az utóbbi időben Mexikóban élt. A Magyarországon is játszott legismertebb filmjei többek között az Egy szobalány naplója, a Nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája, A vágyi titokzatos tárgya. Az idei a tizennyolcadik Képzőművészeti tábor Téma: az alföldi táj és az emberek A Csongrád megyei Márté- lyon szombaton megnyílt az országos ifjúsági képzőművészeti tábor. A KISZ Központi Bizottságának megbízásából az idei nyáron 18. alkalommal rendezi meg ezt a kéthetes programot a KISZ Csongrád megyei Bizottsága a Tisza holtágának festői szépségű partján. A tábor munkájában a KISZ felkérésére lapunk ro- vatvezetője. Molnár Zsolt is részt vesz. A képzőművészeti szakkörök és a fiatal amatőröket tömörítő más alkotóközösségek mintegy száz tagja bővíti az idén szakmai ismereteit. Kis létszámú csoportokban dolgoznak Erdős Péter, Fodor József, Hézső Ferenc, Holler László, Kollár György festőművészek, Makó Judit grafikusművész, Szabó Tamás és Szatyor Győző szobrász- művészek irányításával. Az alföldi táj, a környékén élő emberek és környezetük vázlatai kerülnek majd többek között a fiatalok palettáira. A táborozás időszakában számos politikai és képzőművészeti tárgyú előadást is tartanak számukra. Tárlat- és műteremlátogatások, kirándulások szerepelnek programjukban. A fiatalok Mártélyon készített munkáiból augusztus 12- én nyílik a kiállítás a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Rádiófigyelő CSALÁDI KÖR. Gizi néni, így szólították vendégei, így a riporter, Kapusi Rózsa is a tegnap délelőtti családi tükörben Bánfi Sándomét, a Velence tavi Gárdony egyiík kis kifőzdéjének tulajdonosát, séfjét, konyhalányát, szóval mindenesét, azt a régi vendéglős szemlélettel megáldott „intézményt”, aki naponta 80—90 ember elé tesz jóízű házikosz- tot, gusztusosán, étvágygerjesztőn, és legfőképpen nagyon olcsón. Vajon hogyan csinálja? Ezt a kérdést naponta felteszik maguknak kispénzű vendégei, feltette neki a riporter is. A válasz egyszerűsége meghökkent: a vendégnek oda kell adni, és azt kell adni, ami neki jár. Mert, s ebben a kis faházban ezt tartják szem előtt; a vendéget csak megszerezni könnyű — megtartani nehéz. Gizi néni vendéglőcskéjében pedig ez a fő cél. ö a nyár minden napján számítani akar rájuk, azokra, akik évek óta hozzá járnak, s azokra, akik csak betévednék, azután nála ragadnak. Családi vállalkozás ez. Hét végén a lánya és a férje besegít. Az ilyen családi vállalkozást tekinthették példának a jogalkotók, amikor megalkották a kisvállalkozásokra ösztönző szabályokat. Szinte idilli a kép, amit csak a tulajdonos utolsó mondatai felhóztek be. Arról beszélt, ha felépül a házuk, benne a kis vendégfogadó, valószínűleg megváltozik a helyzetük is. Magasabb osztályba sorolják, növekednek a közterhek, s így kénytelen lesz ő is az árait emelni. Pedig, ismételte, a kispénzű emberekre is gondolni kell... (kellene!) TÖBBET ÉSSZEL. Bánkúti Gábor és Tárnái Gizella műsorából ezúttal bizonyára mindazokban akik hallották, az a riport marad meg, melyben a szabadvízi fürdőzés körülményeit járták körül. Megszólaltattak tilosban lubickoló nyugdíjast, miközben éppen a tiltó tábla mellett mászott ki a folyóból. Abban bízik, hogy a többi fürdőző segít rajta, ha bajba kerül. S megszólalt o fiát gyászoló anya is, aki bár tudja, ma sem akarja elhinni a megváltozhatatlant, hogy gyermeke egy bányatóba veszett. Mindkettőjük szavaiban sok szomorú igazság volt. A nyugdíjaséban, aki arról beszélt, hogy szívesebben fü- rödne ő is strandon, csakhogy a legolcsóbb budapesti strandbelépő is húsz forintba kerül. Míg valaha a fővárosi Duna- szakaszon válogathattak a strandokban, az ingyen strandtól a drágáig. S elgondolkodtatott a gyászoló anya is, aki miközben egy egész napon át arra várt, hogy gyermeke testét feldobja a víz, valószínűleg nem tudatosan, de megjegyezte, hogy akkor és ott nem volt fürdést tiltó tábla. A dunai vízi rendőrség statisztikája: ezen a nyáron a Duna magyarországi szakaszán 53-an fulladtak a folyóba, s az országban összesen 206-an lelték vízben halálukat. Mi lenne a megoldás? A válasszal adós maradt a riport. Valószínűleg azért, mert a kérdés maga, az adható válasz is roppant bonyolult. Beletartozik a gyermekek úszástanításától a strandbelépők árán keresztül vizeink tisztaságáig sok minden. Keresni kell és meg kell találni a megoldást. B. H.
