Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

1983. JŰLIUS 31., VASÁRNAP KGST Együffmíiködés a hajózásban Új kikötők épülnek Húsz éve alakult meg a KGST Állandó Bizottságának vízi közlekedési szekciója. Azóta gyors ütemben fejlődik a tagországok folyami és ten­geri flottája. A vizi járművek önsúlya meghaladja a 30 mil­lió tonnát. A tagországok között ma már jelentős a munkamegosz­tás a hajógyártásban, a rako­dóberendezések tipizálásában Is. Bővült az együttműködés a piaci munkában, ami azt jelenti, hogy közösen bérelünk ki hajókat, illetve a fuvarvál- laló irodák átadják egymás­nak a többlet megrendelése­ket. A tervek szerint a tengere­ken 26, a Dunán hat kikötő készül, melyek megoldják a kikötői kapacitáshiány gond­jait. üz ifjúsági politika részeként Kulcsátadás csak Kf5Z~e$eknek Az olcsó, gazdaságos építkezés titka A KISZ már évek óta kere­si a lehetőséget, a megfelélő formát, hogy segítse a fiata­lok otthonteremtését. Külön­böző, sikeres és kevésbé sike­res próbálkozások születtek Vegyes volt a visszhangjuk is ezeknek a kezdeményezések­nek. Az elismerés, a bátorítás mellett hallottam olyan véle­ményt is, hogy éz nem a KISZ feladata, az ifjúsági szö­vetség nem alakulhat át lakás­hivatallá. A KISZ Vác városi Bizottsá­gán egészen másként gondol­kodnak, amint Neizer Mária szavaiból is kiderül: A tanács is segített — Ma a fiatalok legnagyobb gondja a lakáshoz jutás. Mi 1981-ben készítettünk egy fel­mérést, akkor a város 1270 la- kásigé'nylője közül 720 volt harminc éven aluli. Vélemé­nyünk szerint a segítésük, tá­mogatásuk igenis része az if­júsági szövetség politikájának. S végül is nem kulcsrakész la­Üziet és etika Pénznyelő pénznyerők Meglehetősen ártalmatlanul Indult a játékautomaták hazai karrierje, amikor — a hetve­nes évek elején — megjelen­tek az ' első gépek a fővárosi Vidám Parkban és néhány já­tékteremben, vendéglátóhe­lyen. Egy kétforintos bedobá­sával akár órákig el lehetett játszani; ügyesen terelgetni az acélgolyókat a villogó lám­pák, rugók útvesztőjében, és a sikeres játszmák után újabb játéklehetőséget nyerni. Játékból nyerészkedő* Ez azonban csak a kezdet volt Később elkapta a nyeré­si láz egyfelől a gépek tulaj­donosait, másfelől a játékoso­kat, és — mint az a szeren­csejátékoknál szinte természe­tes — egyesek számára gyors meggazdagodást, másoknak bajt, tragédiát hoztak a gépek. No, nem a flipperek, mert azok szolid nyerők, és bár fel­lendítik egy-egy vendéglátó- hely forgalmát, de általában nem válnak sem különösebb meggazdagodás, sem nagyobb veszteség forrásaivá. Csakhogy nyomukban/ 1930- ban, az Iparcikk Kölcsönző Vállalat importált pénznyerő automatákat is, amelyek gát­lástalan partnerei a szenvedé­lyes játékosoknak. Míg egy flipper havi bevétele átlago­san 5000 forint volt, addig a pénznyerő automatáké ennek háromszorosa-négyszerese, vagy akár többszöröse. Ráha­rapott erre a könnyű pénz- szerzési lehetőségre számos szerződéses üzletvezető, ma­gánvendéglős, és rokonoktól, ismerősöktől ajándékként ho­zatott be az országba' — egye­lőre megállapíthatatlan meny- nyiségben — pénznyerő auto­matákat. De kapott az üzleti lehetőségen a Skála-Coop is, amely tavaly decemberben magyar—svájci érdekeltségű társaságot alapított a Lüscher céggel és így 500 nyerőauto­matához jutott. Az automatá­kat főként szövetkezeti ven­déglátóhelyeken, Áfész-bol- tokban állították fel, de jutott belőlük máshová is. Ezek a gépek már havi 30—50 000 fo­rint bruttó bevételre tesznek szert, attól függően, mennyi­re forgalmas helyen működ­nek. Az üzletvezetők sorban állnak a Skálánál, hogy gép­hez jussanak, de erre legfel­jebb akkor kerülhet sor, ha valahol leszerelnek egy masi­nát. Bár a gép és a bevétel az Automata Korlátozott Felelős­ségű Társaság tulajdona, az üzemeltető sem jár rosszul: túl azon, hogy étel-ital forgal­mát 10—20 százalékkal meg­növeli, helybért kap a kit­től, amiért a gépet elhelyezi, és őt illeti a bevétel 3 százalé­ka is. Egy szerződéses üzlet­vezetőnél a pénznyerő hozta többletbevétel elérheti a havi több tízezer forintot is. Illetve: csak elérhette, 1983. elején megjelent a belkeres­kedelmi miniszter rendelete, amely szabályozta az automa­ták működésének, elhelyezésé­nek feltételeit. A szabályozás már nagyon időszerű volt, különösképp mivel nemcsak nyerni, hanem — gyakrabban —1 veszíteni is lehet ebben a játszmában. Bár felfoghatjuk a veszteséget a játékosok ön­kéntes adójának is, mégsem hagyhat közömbösen senkit sem ■ a tény: emberek a sze­rencsejáték rabjaivá váltak,a nyerés hiú reményében köl­csönöket vettek fel, s eköz­ben családjuk pénz nélkül ma­radt. További bonyodalmakat okozott — és okoz —, hogy a pénznyelő automaták vonzzák a kétes elemeket, és hogy az indulatosabb játékosok rug­dalták, rongálták dühükben a drága gépeket. Rég várt Intézkedés A miniszteri rendelet ezért úgy intézkedett, hogy június 30. után pénznyerő automatá­kat nem szabad felállítani IV. osztályú vendéglátóhelyeken, ifjúsági parkokban, ifjúsági klubokban és magánszemé­lyeknél sem. A szerződéses üzletek vezetői magánszemé­lyeknek minősülnek. Pénznye­rő automatákon játszani csak 18 éven felülieknek szabad. Emellett mind a pénznyerő, mind a játékautomaták üze­meltetéséhez a helyi tanács hozzájárulását kell kérni. A tanácsok az engedélyt vissza is vonhatják, ha a játékszen­vedély a közrendet, a közbiz­tonságot veszélyezteti. Az új jogszabályt csak he­lyeselhetjük, de azt sem hall­gathatjuk el, hogy nehéz helyzetbe hozta azokat a ma­gánszemélyeket, akik koráb­ban automatákat szereztek be külföldről. Most szabadulni igyekeznek a gépektől, de nem találnak rájuk vevőt; az Ipar­cikk Kölcsönző, a Skála, és más cégek kockázatosnak tart­ják a használt, esetleg isme­retlen típusú gépek megvéte­lét. Külföldön is korlátozták Az itthon történtekhez ér­demes még annyit hozzáfűzni, hogy Európa több országában megtiltották a hazardírozásra késztető gépek működtetését a nyilvános, látogatott helyeken. A szolidság irányába lép a Skála—Lüscher Kft., amikor gépeit átszereli, és így a ma­ximális nyeremény az eddigi ötezer forint helyett ezer fo­rint. Az egyéni és a vállalati nye­reségszerzés szempontjait bi­zony össze kell egyeztetni bi­zonyos etikai meggondolások­kal. Gál Zsuzsa kasokat osztunk szét a fiatalok között, nem vállaltuk át a fel­adatokat, csak segítettünk. Az első huszonnégy lakáson az utolsó simításokat végzik, a környezetet rendezik. Hama­rosan beköltöznek a tulajdo­nosok a nem is akármilyen otthonokba. A falakon ízléses csempe, színes a kád és a mos­dó, a szobákban puha és süp­pedés a padlószőnyeg. S az igazi meglepetés: a fürdőszo- oában bőven van hely mosó­gépnek, centrifugának és még mozdulni is lehet mellettük. Hasonlóan tágasak a konyhák, nyugodtan étkezhet itt egy nagyobb család is. Az első gondolatom: mibe kerülhet egy ilyen lakás, ho­gyan fizeti ezt meg egy fiatal? A lakásépítő közösség elnö­ke — éppen leendő otthonát csodáljuk — már várta a kér­dést: — Kétféle lakás épült, 57 és 77 négyzetméteres, az előbbi­nek az ára telekkel együtt 535, az utóbbié 612 ezer forint. Ez négyzetméterenként 7,5-8 ezer forintot jelent, tehát 3-4 ezer­rel olcsóbb a szokásosnál. — Hogy érthető legyen, az elején kell kezdeni — veszi át a szót Kármán Ferenc, a KISZ városi bizottságának tagja, az akció felelőse. — Elhatározá­sunkat tavaly júniusban kö­vette a tett, akkor alakult meg az építőközösség. Megbir­kóztak a tagok a tengernyi papírmunkával, a huszonnégy ember összesen 300 különböző iratot, kérdőívet töltött ki. Majd a tanácstól napi áron vásárolt telkeken megindulha­tott az építkezés. December­ben tető alatt voltak a laká­sok, téliesíteni lehetett a munkahelyeket. S most, egy évvel a kezdés után átadjuk a kész otthonokat. Az olcsó, gaz­daságos építkezésnek az egyik titka talán éppen ez a gyorsa­ság. Na és természetesen az egész vállalkozás a kulcsember, Jóth Pál építésvezető érdeme, me. A munka Intenzitása Tíz évvel ezelőtt a KISZ szervezett egy hasonló lakás­építési akciót a városban. A kivitelezés irányítója már ak­kor is Tóth Pál volt. Utána kisiparosként dolgozott, most pedig ismét a fiatalok szolgá­latába állt. Egyszemélyben igazgatója, anyagbeszerzője, építésvezetője a vállalkozás­nak. Szigorúságáról, ahogy a rendet, fegyelmet és a kemény munkát megköveteli, legendák keringenek. Pedig inkább sze­líd, jóindulatú embernek tű­nik, nem kevés keserűséggel szavaiban. — Rengeteg kritika ért an­nak idején, csalónak kiáltottak ki, kis híján még börtönbe is kerültem. Pedig egyetlen fo­rint tisztességtelen haszonhoz sem jutottam. Nagyon elkese­rített akkor a sok támadás. De tudtam, hogy ismét megkeres­nek, vártam rá. Megpróbáltam még egyszer, — Hogy mi a titka az olcsó építkezésnek? Alapvetően a munka intenzitásán múlik minden. Nálam nincs tengés- lengés, sörözés. De magam is az év 365 napjából 365-öt a munkahelyemen töltök. És hát nincs az a tengernyi ad­minisztráció, mindent magam csinálok. Nem volt könnyű azt a néhány munkást összeszedni, akikkel dolgozom, manapság valahogy az emberek keve­sebbje szeret keményen haj­tani. Velem pedig nem lehet másként. En még a kötelező ezer óra társadalmi munkát Végző leendő lakót is haza- küldtem, ha nem dolgozott tisztességesen. Csak így tudom csinálni, ha már vállaltam. Pedig az erkölcsi elismerést még mindig nem kaptam meg érte. Gáncsoskodók most is vannak, korszerűtlennek mondják például a lakásokat. Hogy valóban azok-e, döntse el maga! Azt hiszem, inkább a példától félnek: ennyi pén­zért, ilyen rövid idő alatt se­hol nem építenek ma lakáso­kat. Szigorú feltételek Ebbe a huszonnégy otthonba beköltöznek a lakók, de áll­nak már a következő harminc­két lakás falai is. A KISZ-bi- zottság középtávú terveiben 300-350 otthon felépítése sze­repel. Függ ez persze attól is, milyen ütemben tud a város megfelelő, közművesített tel két adni az építkező fiatalok­nak. Mert rászoruló, jelentke­ző van bőven. Igaz, a kivá­lasztás feltételei szigorúak. — A város KISZ-szervezetei munkájuk alapján kapnak ke retszámokat — mondja Nei zer Mária —, s azt már ők döntik el, hogy kié legyen a lehetőség. Az alapvető szem pont a mozgalmi munka El­képzelhető, hogy egy gyermek­telen házaspár, netán egy egyedülálló fiatal előbb jut az építési lehetőséghez, mint egy kétgyermekes család. Ez min denkáppen nagy felelősséget ró a KISZ-szervezetekre, de komolyabb, élénkebb munkára is ösztönöz egyben. M. Nagy Péter A HÉT HÍRE FA ILIIMÉ MÉH ® Megalakult az Alkoholellenes Állami Bizott­ság. <0 Befejezte munkáját a Dunakanyar nyári egye­tem, amelynek helyszíne Esztergom volt. QR A Köz­lekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége a szocialista brigádok művelődési helyzetét tekintette át. 4$ A hét híre az is, hogy Budapest adott otthont a XII. európai faluszociológiai kongresz-. szusnak. Kicsi és nagy. Pontosabban ! a legkisebb es a legnagyobb. A megyében a legkisebb falu Tésa, másfélszáz lélekkel, a legnagyobb Vecsés, 21 ezer feletti lakossággal. A népesség szama fontos, de nem egyet­len jellemzője a településnek, mert hiszen lényeges vonás az is, mekkora termeten helyez­kedik el, tevékenykedik az embersereg. Ha ezt nézzük, máris változik a kép, mert ugyan Tésa marad a legkisebb — területe ugyanis 4,42 négy­zetkilométer —, a legnagyobb­nak kijáró hely , viszont üa- bast illeti meg. Sokféle mér­céje lehet — és van is — an­nak, honnét hová tart törté­nelmi fejlődése során egy-egy település, településtípus, mint amilyen a falu — nálunk: köz­ség — is, ám a közös voná­sok aligha többek, mint a kü­lönbözőségek, az eltérések. Első alkalommal rendezték szocialista országban a falu- és vidékszociológiával foglal­kozó társadalomkutatók szak­kongresszusát, s mert har­mincegy országból több, mint háromszáz szakember sereg­lett össze, gyaníthatjuk, az érdeklődés annak a sajátos történelmi útnak szól, ame­lyet a magyar falu tett meg újabb, immár negyedik évti­zede tartó fejlődési szakaszá­ban. Kétségtelen: ez a szakasz ezernyi dologban többet, fon­tosabbat hozott, mint azt megelőzően az évszázadok, ám az is tagadhatatlan, hogy az átmenet, a változás nem men­tes ä feszültségektől; az ellent­mondásoktól. Elég itt utalni rá, a lakó- és a munkahely szétválása a megyében százez­rek számára tette életformává az ingázást, a városi munka­hely és a falusi lakóhely kö­zötti különbség — például az ún. infrastrukturális ellátott­ságban — tíz- és tízezrek igé­nyeit befolyásolja, gyakran szükségletnek tüntetve fel a kívánságokat. Megyénk falufejlődésének egyik lényeges jellemzője az ún. óriás falvak megjelenése, sokasodása, két évtized alatt számuk több, mint a kétsze­resére nőtt, jelenleg a tízezer lakosnál népesebb települése­ket nézve — de a városokat figyelmen kívül hagyva —, ut­cahosszal vezetjük az országos rangsort; huszonhárom van belőlük. Érthető az is, ha az ilyen nagy falvak — nagyköz­ségek — már-már semmiben sem hasonlítanak a valamikori falvakról alkotott képhez, olyan új fejlődési Utakat jár­nak, amelyek jellegét éppen csak megismerni voltunk ké­pesek, elemzően feldolgozni azonban még nem. Amint ar­ról is pusztán köznapi tapasz­talataink vannak, hogy a tele­pülések hivatalosan kreált sze­repköre nem okvetlen vág egybe a ténylegessel, a koráb­ban egyébnek, ma alapfokú településnek nevezett falvak között könnyen lelni olyano­kat, amelyek életképesebbnek bizonyulnak nem egy kiemelt alsófokű, vagy alsófokú köz­pontnál. Ez a fölismerés ve­zetett a megyében több falu hivatalos státusának megválr toztatásához, amint előbb- utóbb el kell jutni ahhoz a fölismeréshez is — de: nem a megyében, mert az itt már megszületett —, hogy az agg­lomerációs övezet először kije­lölt határát a valóságban az­óta lényegesen átrajzolta az élet, a településfejlődés. Rekordok sorozatának birto­kosa a megye országosan — itt a legnagyobb a lélekszám, itt a legjelentősebb a falvak­ban élők tábora, itt épül a legtöbb magánerős lakás stb. —, ám birtokosa e rekordok közül negatív előjelűeknek is, így például annak, hogy itt a legkevesebb a tízezer lakosra vetített kórházi ágyak száma, itt a legkisebb a hatvan év felettiek rninden százfős cso­portjára jutó szociális otthoni helyek mennyisége. Falumér­cék regimentje szolgál ma már arra, feketén-fehéren ki­mutatható legyen a fejlődés és az elmaradottság, ami a tárgyi világ dolgait illeti, ám arra aligha kínálkoznak megbízha­tó mércék, amit a gondolko­dásmód átalakulásának, az életmód változásának nevez­hetünk. Mert kis faluban is lehet teljes emberi életet éi- ni, amint a fejlettnek tartott városban sem okvetlen városi az életmódja minden család­nak. Kérdés az is, a falusi, il­letve a városi életmód okvet­len függvénye-e a település hivatalos státusának ... azaz van választ kereső kérdés elég. Évtizedekre elég. Mészáros Ottó Gazdag közös program Kongresszus tolmács nélkül A képen az Angel Todorov vezette Nemzetközi Eszperantó Iskola látható, a festői szépségű Rodope hegységben bolgár fiatal. Megyénkből a vecsési 4. számú általános is­kolából és Vácról készülnek fiatalok a festői szépségű Pt- sanyicába. Bebesi Józseffel egyre többször találkoznak, a kapcsolatuk egyre szorosabb. Mint mondják a kezdeti lépé­seket tették meg ahhoz, hogy a két testvérmegye az eszpe­rantó nyelv segítségével is kö­zelebb kerüljön egymáshoz. Sok élmény Az elmúlt két eseményeiről alig lehet teljes értékű képet adni. Így lesz ez a kővetkező héten is, amikor minden na.p bőséggé* kínálja az élmények sokaságát. Érdeme tehát fi­gyelemmel kísérni a 68. esz­perantó világkongresszus ese­ményeit, köztük a vasárnap délutáni, városligeti találkozót. Kolossá Tamás Koruioeiui négyszáz;, s nugy mennyire nem eredménytele­nül: a Rodope hegységben sa­ját főhadiszállásuk, nemzetközi nyelvi iskolájuk van. Ennek főigazgatója a 42 éves Angel, azi egyébként sikeres gépész- mérnöki pályafutását cserélte fel az eszperantóval. Kétszáz­tíz ágyas iskolájdoan délelőtt tanulás, délután kii ándulásoK, szabad programok vannak, s az ár kedvezményes. Aki a gyönyörű környezetben ered­ményesen tanul, a következő évben csereüdültetósben vehet részt; így utazhatott a szödli- geti táborba és a váci útiörŐ- ház táborába az idén is több — Soha ilyen nagyszabású, nagy létszámú nem volt még eszperantista világkongresszus. S ezt a magyar párt- és álla­mi szervek támogatásának is köszönhetjük, oly sok mindent adtak, hogy szinte fogadni is alig tudjuk. Hogy nekem hány barátom jött el? Meg nem tudnám számolni, de csak fé­lig volna tréfa, ha azt mon­danám: ötezer. Vagyis, valahányan csak ha­zánkba érkeztek erre az al­kalomra. S valóiban csak félig tréfa ez a nagy szám, hiszen az eszperantó jelentősége nem csupán a nyelvben, a nemzet­közi érintkezés egyik segéd­eszközében rejlik, hanem az ezt rejtő mozgalomban, annak eszmei hátterében, a határo­kat nem ismerő barátságok­ban mutatkozik meg igazán. Testvérír,egyénkbő! is Bebesi József, a Magyar Eszperantó Szövetség Pest me­gyei Bizottságának titkára meglepetéssel vár. Társaságá­ban van ugyanis Angel Hris- tov Todorov, a Szófia megyei eszperantisták titkára. Bulgá­ria legnagyobb megyéjében csaknem ezer eszperantista tevékenykedik (Pest megyében Kongresszus tolmács nélkül — szokás mondogatni az esz­perantisták számára már el­csépelt mondatot, s lám a közhely tartalmát újra és újra élményként lehet átélni. Az el­múlt héten még csak az előké­szítés folyt, még csak érkeztek a külföldi vendégek, a lázas sürgölődéstoen mégis valami sajátos, izgalmas, felemelő ér­zést kölcsönöz a tény: tolmács valóban nem kell. Népes bol­gár csoport, németek, lengye­lek, dánok, sőt japánok érkez­nek sorban és szüntelenül, itt van már az Eszperantó Világ- szövetség vezetősége — köztük a magyar Szabó-Felső Flóra —, s a tárgyalások, eligazítá­sok úgy folynak, mintha mind­annyian egy nemzet fiai len­nének. Érkexnek a vendégek A Budapest Sportcsarnok irodáiban már az elmúlt hé­ten, a hivatalos megnyitó előtt is nagy volt a nyüzsgés. Alig lehet egy-két szót váltani a szervező bizottság vezetőivel, máris újabb külföldieket, messziről érkező kedves isme­rősöket üdvözölnek. A magyar kongresszusi bizottság elnöke, dr. Baráth Endre mondja:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents