Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
2 xMátm 1983. JÚLIUS 31., VASÄRNAP Az ENSZ főtitkára a karibi térségről •• Önmérsékletre van szükség „Maximális önmérsékletre” szólította fel pénteken este Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár a latin-amerikai térségben érdekelt országokat, és támogatásáról biztosította az úgynevezett Con- tadora-csoportnak a vitás kérdések politikai úton történő rendezéséért folyó erőfeszítéseit. A Mexikó, Kolumbia, Venezuela, és Panama képviselőiből álló Contadora-csoport csütörtök óta Panamavárosban ülésezik, mégpedig úgy, hogy a tanácskozáson jelen van Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua képviselője is. Az ENSZ-főtitkár szóvivőjét megkérdezték arról, hogy vajon a „maximális önmérséklettel” kapcsolatos megjegyzés a karib-tengeri térségben folyó amerikai hadgyakorlattal kapcsolatos-e. A szóvivő csak azt ismételte meg, hogy a kijelentés „minden érdekelt országra” vonatkozik. Megfigyelők megjegyzik, hogy a politikai megoldás szükségességének hangsúlyozása a főtitkár részéről Washingtonnak van címezve: miközben a latin-amerikai országok valóban a politikai megoldáson fáradoznak, az Egyesült Államok valóságos flottafelvonulást tart a térségben. Szintén Latin-Amerikával kapcsolatos hír, hogy egy Honduras felől érkezett repülőgép három rakétát lőtt ki Cardon nicaraguai sziget közelében. A nicaraguai külügyminisztérium szombaton közleményben tiltakozott az ország légiterének és területi vizeinek megsértése miatt. A közlemény szerint a rakéták célt tévesztettek, a tengerbe zuhantak. Közben Richard Stone, az Egyesült Államok különleges közép-amerikai megbízottja, Costa Ricából a kolumbiai fővárosba érkezett. Stone Bogotában védelmébe vette amerikai hadihajóéinak a térségbe küldését. Péntek este óta ismét tűzszünet van érvényben a libanoni Bekaa-völgyben, ahol az Arafathoz hű, illetve a zendü- lő palesztin fegyveresek állnak egymással szemben. A fegyvernyugvásról megállapodtak ugyan a felek, de mint a Reuter tudósítója a helyszínről jelentette, a fegyveresek inkább csak erőt gyűjtenek — az ellenségeskedések bármikor kirobbanhatnak megint. A hírügynökségek jelentéseiből kitűnik, hogy az egy hete ismét kirobbant harcokban sem a zendülők, sem pedig Jasszer Arafat támogatói nem értek el komolyabb katonai sikereket. Arafat emberei változatlanul azt vetik Szíria szemére, hogy a Damaszkuszhoz közel álló erők — Szíria támogatásával — ki akarják őket Chile Felmentő ítélet A chilei legfelső bíróság megerősítette Gabriel Valdes- nek és öt társának kiszabadításáról hozott korábbi alsó fokú bírósági döntés helyességét. A legfelső bíróság állást foglalt abban is, hogy békés kormányellenes tüntetések nem minősíthetők bűntettnek. Megfigyelők a legfelső bíróság állásfoglalását Pinochet első, a „jog frontján” elszenvedett vereségének tekintik, és arra számítanak, hogy ez újabb kormányellenes megmozdulások előtt nyitja meg az utat. űzni Staura libanoni város közelében levő támaszpontjaikról; a város a Bejrútot Da- maszkusszal összekötő igen fontos útvonal mentén fekszik. Közben nincs béke a megszállt Ciszjordániában a palesztin városokban: Nabluszban az izraeli hadsereg ismét kijárási tilalmat rendelt el, mert palesztin fiatalok kövekkel dobálták meg az izraeli katonai járműveket. Robert McFarlane, Reagan elnök új közel-keleti megbízottja úton van a Közel-Keletre és szombaton rövid időre megállt Rómában. McFarlane Philip Habibot váltotta fel ezen a rövid poszton, mert Damaszkusz jelezte: Habib számára nemkívánatos tárgyaló partner. Bármikor kiújulhat az ellenségeskedés Tűzszünet a Bekaa-völgyben HÉT VI LAC P 0IITIKAI KÉRDÉSE! Növekvő feszültség Latin-Ameríkában Erőfeszítések a közmegegyezés elérésére - USA-hadgyakorlat Az izraeli csapat-átcsoportosítás veszélyei MILYEN ÚJ FORDULATOK VÄRHATÖK LIBANONBAN? ____________________ Izr ael elhatározta, hogy „átcsoportosítja” Libanonban tartózkodó csapatait, amiről sokaknak az a véleménye, nemcsak az arab világban, hanem . Nyugaton is, hogy ez a döntés gyakorlatilag Libanon feldarabolásának veszélyét idézi elő. Samir izraeli külügy- és Arensz hadügyminiszter Washingtonban járt, de az izraeli tervből nem engedett. Előzőleg Vzsemajel libanoni elnök tárgyalt Washingtonban, s hazatérőben megállt Párizsban, hogy megszerezze magának a francia kormány politikai, gazdasági támogatását. Franciaországnak az első világháború óta jelentős érdekei vannak Libanonban. Dzsemajel párizsi tartózkodását használta fel arra, hogy felhívja az ENSZ-t: a világ- szervezet segítségével rendezzenek népszavazást mind a kormány által ellenőrzött, mind pedig a külföldi megszállás alatt álló területeken. A libanoni belső helyzet egyik új tényezője, hogy megalakult a Nemzeti Megmenté- si Front. Emellé látszanak felsorakozni az El Fatahnak, Arafattal szembenálló erői, vagy legalábbis szeretnék arra ösztönözni az új csoportosulást, hogy az szálljon szembe Izraellal és az amerikaba- rát libanoni erőkkel. Ami a palesztin mozgalom belviszályát illeti: a héten ismét kiújult a harc a Bekaa- völgyben a lázadók és az Arafathoz hű erők között. Az El Fatah egységének helyre- állítása még várat magára ... - MIÉRT SZAVAZOTT AZ AMERIKAI KÉPVISELÖHAZ REAGAN NICARAGUAI PO- LITIKAJA ELLEN? ________ Ke zdjük józanságra intő mondattal: sajnos, nem a képviselőház mondja ki az utolsó szót, hanem a republikánus többségű szenátus. Így tehát elképzelhető, hogy ott más lesz az eredmény, azaz ott hem szavaznak az USA nicaraguai politkiája ellen. A képviselőház többsége mindenesetre azt kívánja, hogy hagyják abba a nicaraguai ellen- forradalmárok támogatását. A vitában gyakran hangzott el Vietnam neve, a honatyák egy része attól tart, hogy á közép-amerikai dzsungelek- ben újra kezdődik egy vietnami típusú kaland. Washingtonban hivatalosan azt állítják; csupán hadgyakorlatokra mozgósítják a repülőgépanya- hajókat, a tengerészgyalogosokat. Csak gyakorolni akarják a partraszállást, nem pedig a valóságban véghez vinni — valahol Nicaraguában. Sőt, Reagan egy sajtóértekezleten politikai megoldás szükségességét emlegette. Fidel Castro kubai államfő és D’Escoto nicaraguai külügyminiszter szintén kijelentette: igen, Kuba. akárcsak Nicaragua, hajlandó tárgyalni a térség problémáinak békés megoldásáról, a külföldi katonai tanácsadók kölcsönös visszavonásáról és annak tilalmáról, hogy a térség országaiba kívülről, külföldi fegyvereket szállítsanak. Az úgynevezett Contadora- csoport (a névadó, tudjuk, egy mexikói sziget, ahol először találkoztak Mexikó. Venezuela, Kolumbia és Panama vezetői), tárgyalás-sorozaton próbálja megkeresni a középamerikai feszültség enyhítésének útját-módját. A héten a négy ország külügyminiszterei Panamavárosban, a közép- amerikai országok képviselőivel találkoztak. Ott volt nica- ragua külügyminisztere is. A washingtoni képviselőház vitájában elhangzott, hogy a flottaitüntetés a legrosszabb időben történik, hiszen egyre több tárgyalási ajánlat hangzik el, s ilyen körülmények között az USA csak elszigetelődik a világban. Ezt jelezte Cheysson francia külügyminiszter elítélő nyilatkozata is. amelyet Brazíliában tett. Cheysson a jövő héten Kubába utazik. Ö lesz az első francia külügyminiszter, aki 1959. óta megfordul Havannában. A madridi összeurópai értekezleten végre, három esztendő annyi vitája után sikerült megegyezésre jutni. A szocialista országok elfogadták az el nem kötelezett és semleges államok kompromisszumos javaslatát, amelyet egy ideig tartó habozás után a NATO tagjai is magukévá tettek. MIÉRT MAKACSOLTA MEG MAGÄT MALTA MADRIDBAN? _________________ A konszenzus, azaz valamennyi részvevő egyetértése, mégis várat magára, mert egyetlen egy ország küldötte nemet mond. A kis szigetország Málta kormánya ma- kacskodik, mondván, hogy ragaszkodik egy olyan konieren- cia összehívásához, amely megvitatja a Földközi-tenger térségének biztonságát, A máltai követelés nem új. Már Helsinkiben, meg Genf- ben, az előkészítő tárgyaláson előhozakodott Málta képviselője vele. Az ellenérv, amely- lyel a 32 európai és két észak- amerikai ország akkor is elutasította, most is elvetette a máltai javaslatot az, hogy a Földközi-tenger térségének biztonsága túl nagy és túl oo- nyolult vitatéma. (Gondoljuk csak el: beletartoznék a Közel-Kelet ügye, Izrael biztonsága, egy palesztin állam létrehozása, az arab országok egymás közti viszonya!) Az európai biztonság és együttműködés keservesen és törékenyen összehordott diplomáciai konstrukcióját veszélyeztetné, ha összekapcsolnák más, távolabbi és megoldásra még egyáltalán még nem érett problémákkal. De miért vállalja Málta a kellemetlenkedő harmincötödik szerepét Madridban? Aligha csak öncélúan. Valószínű, hogy a háttérben valakik ösztönzik, urambocsá, talán pénzelik Máltát... A bátorítókat minden bizonnyal — Európán kívül kell keresni. Azok között, akiknek nem érdekük az európai megegyezés, vagy akik valóbán bele akarják keverni a közel-keleti viszályt az európai problémák közé. Pedig Európában a feszültség elemed között itt és ott az enyhülés jelei tűnnek fel már. A madridi megegyezés mellett szót érdemel a bécsi haderő- csökkentési tárgyaláson újra jelentkező derűlátás vagy éppen Franz Josef Strauss körútja három szocialista országban. P. J. A védelemről nem mondunk le (Folytatás az 1. oldalról.) csapás méréséhez szükséges potenciált. A világűrbe tör, hogy a nukleáris csapásmérő fegyverek, lézer- és sugárfegyverek célpontjává tegye földünket. Háborús előkészületekre ma már dollárbilliókat költ, s elvet minden, a világhelyzet normalizálását elősegítő megegyezés elérésé-- re vonatkozó javaslatot. Ez az ország az Egyesült Államok. 2 Kérdés: Az európai nukleáris fegyverzet koriátozá- ísáról folyó tárgyalásokkal f kapcsolatban a nyugati propaganda továbbra is a £ Szovjetuniót vádolja az ^ építő szándék és az enge- pékenység hiányával, azzal, hogy a maga számára egy- ^ oldalú előnyökre törekszik. ^ Azt is állítják, hogy a Szov- ^ jetunió monopóliummal ' rendelkezik a közepes ható- í távolságú rakéták terén. £ Van-e ezeknek az állításoknak valamiféle alapjuk? Válasz: Ezeknek az állításoknak semmiféle alapjuk nincsen. A tárgyalásokon természetesen minden fél a saját számára előnyösebb feltételek biztosítására törekszik. Ha azonban a tárgyalások témáját az államok gyökeres érdekeit érintő problémák alkotják, akkor ezeket a tárgyalásokat kizárólag egymás törvényes érdekeinek kölcsönös figyelembevételével lehet folytatni. Pontosan ehhez tartja magát a Szovjetunió Genfben. Az ott előterjesztett konstruktív javaslataink ismertek. A Szovjetunió azért száll síkra, hogy Európában ne legyen nukleáris fegyver — sem közepes hatótávolságú, sem pedig harcászati. A Szovjetunió még egy változatot javasolt: azt, hogy az európai övezetben mindkét fél csökkentse közepes hatótávolságú fegyverzetét több, mint kétharmadával. Ebben az.esetben' á SzaVfetúMió "készen áll arra, hogy csupán annyi rakétát tartson meg, ahánnyal Anglia és Franciaország rendelkezik. Kifejtettük: arra is készen állunk, hogy minden kölcsönösen egyeztetett időszakra megállapodást kössünk az egyenlőségről az európai nukleáris potenciált illetően, s nem csupán a hordozóeszközök (a rakéták és repülőgépek), hanem az azokon levő robbanótöltetek száma tekintetében is. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió, területének európai részén mind középhatótávolságú rakétákból, mind robbanótöltetekből lényegesen kevesebbel rendelkezne, mint 1976 előtt, amikor még nem rendelkezett az SS—20 típusú rakétákkal. Ha sikerülne megállapodást kötni ezen az alapon, a Szovjetunió akár holnap kész megkezdeni a két oldalon levő rakéták számának kiegyenlítését. Miben áll tehát az, hogy javaslataink nem konstruktívak? Ellenkezőleg, konstruktívak és felelősek, Ez az ésszerű kompromisszumhoz vezető út. Nyugaton sokat beszélnek az „oroszok engedékenységének hiányáról. S vajon miben kellene engedményt tennünk? Jóvá kellene hagynunk, hogy Európába behozzák a Pershin- geket és a robotrepüíőgépe- ket? Vagy nem kellene számításba vennünk a NATO oldalán Angliában és Francia- országban meglevő nukleáris fegyvereket? Ezzel éppenséggel tőlünk, a Szovjetuniótól követelnek egyoldalú engedményeket, azt szeretnék, ha beleegyeznénk saját biztonságunk és szövetségeseink biztonságának megkárosításába. Miért kellene nekünk engedékenynek lennünk? Hiszen mi semmi effélét nem követeltünk az Egyesült Államoktól A Szovjetunió engedékenységének hiányáról szóló állítások leple alatt tudatosan eí- ködösítik az angol és a francia nukleáris fegyverek kérdését. Már önmagában abban a megközelítésben sem lehet felfedezni objektivitást, hogy nem akarják számításba venni ezeket a fegyvereket a NATO európai középhatótávolságú nukleáris erőinek keretében. A valóságban természetesen nem létezik semmiféle szovjet „rakétamonopólium". Az SS—20 típusú szovjet rakéták kizárólag a NATO európai tagországainak nukleáris potenciálját — ideértve saját rakétáikat is —, ellensúlyozzák. Ha már monopóliumról beszélünk, akkor éppenséggel az amerikai fél szeretné megszerezni az előjogot, hogy a Szovjetunió határainak közelében további nukleáris fegyvereket tarthasson, amelyek a Szovjetunió számára stratégiai tényezőt jelentenek. Az Egyesült Államok szeretné monopolhelyzetbe juttatni magái azzal, hogy a Szovjetunió közvetlen közeiében — mélyen a hátországban lévő célpontok támadására alkalmas —, nukleáris fegyvereket helyez el, miközben a Szovjetunió nem rendelkezik, s természetesen az amerikai logika szerint nem is szabad, hogy rendelkezzék hasonló potenciállá! valahol az Egyesült Államok közelében —, eppen erre hívta fel a figyelmet Jurij Andropov. Egyébként a NATO erőinek számbavételénél maga az Egyesült Államok változatlanul figyelembe ves2á Anglia és B’ranciaország nukleáris potenciálját. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter a kongresszusnak az 1983-ra szóló katonai költségvetésről tett jelentésében elhangzott: a NATO jelenlegi, nagy hatósugarú haditengerészeti rendszerei magukban foglalják a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákat, az angol „Polaris”-okat és az amerikai „Poseidon”-okat, valamint a repülőgép-anyahajókon állomásozó amerikai repülőgépeket... Itt említette még a ballisztikus rakétákat hordozó francia tengeralattjárókat is, mindössze azzal a megjegyzéssel, hogy ezek formailag nem tartoznak a NATO-hoz. Az Í978-as év védelmi kérdéseiről kiadott „fehér könyvben” az angol kormány leszögezte, hogy „a Polaris rakétákat hordozó brit tengeralattjárók a NATO hadászati eszközeinek elválaszthatatlan részét alkotják. Ezek olyan veszteséget tudnak okozni a Szovjetuniónak, hogy a szovjet vezetés kénytelen ezt számításba venni”. Az a követelmény, hogy a NATO oldalán számítsák be Anglia és Franciaország nukleáris fegyverzetét, számunkra nem alku tárgya, hanem olyan objektív szükségszerűség, amelyet biztonságunk érdekei határoznak meg. ^ Kérdés: Az utóbbi idő- í ben az Egyesült Államok f kormányzatának kezdemé- j nyezéséből széles körűen ^ elterjedt az az állítás, hogy ^ a Szovjetunió úgymond fö- ^ lénnyel rendelkezik az ^ Egyesült Államokkal szem- ^ ben a hadászati fegyverzet | területén. Mit mondhat ön, í miniszter elvtárs, ezzel kapcsolatban? Válasz: Jelenleg a Szovjetunió hadászati nukleáris ereje az Egyesült Államok hadászati támadó ereje összevetésében hozzávetőleges egyenlőség mutatkozik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok hét évvel ezelőtt készítette el a SALT—II. szerződést. Annak minden legapróbb részletét, minden számadatát megvizsgáltuk. Amikor pedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői 1979- ben Bécsben aláírták ezt a szerződést, megállapították, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között paritás áll fenn a hadászati fegyverzet területén. Ez megmaradt mind a mai napig. Az a helyzet azonban, hogy Washingtonban célul tűzték ki ennek a paritásnak a megtörését, a katonai fölény elérését. Folynak a kísérletek a földi telepítésű, külön-külón célra vezethető tíz robbanó- fejes MX hadászati rakétákkal, dolgoznak az új, mozgó telepítésű, monoblokkos Mid- getman rakétán, az új, vízi telepítésű Trident—2 rakétán. intenzív munka folyik annak érdekében, hogy még ebben az évtizedben kifejlesszenek két új hadászati bombázót megszervezték a nagy hatóid volságú légi és tengeri telepítésű robotrepülőgépek sorozat gyártását és befejeződnek az előkészületek az ugyanilyen földi telepítésű robotrepülőgépek hadrendbe állításához. S amint a Pentagon vezetői mondják, az Egyesült Államok folytatja a felsorolt programok megvalósítását még abban az esetben is, ha a Szovjetunióval megkötik a megállapodást a hadászati fegyverzet csökkentéséről. A washingtoni vezetők a katonai fölény megszerzését célzó irányvonal leplezéséra különböző fogásokhoz folyamodnak. Felvetették azt az elméletet, hogy a Szovjetunió rendelkezésre álló legfejlettebb eszközök — a korszerű interkontinentális ballisztikus rakéták — destabilizálóak és fel kell őket számolni, de érintetlenül kell hagyni azokat az eszközöket, amelyek tekintetében az Egyesült Államok a legerősebb — a tengeralattjárókra telepített modem ballisztikus rakétákat és a nehézbombázókat. Az amerikai fél ehhez a koncepcióhoz igazodik a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. Az Egyesült Államok álláspontja — abban a formában, amint ez jelenleg a tárgyalásokon szerepel —, öncélú és a Szovjetunió egyoldalú leszerelését célozza. í Kérdés: Mi a vélemény* ^miniszter elvtárs, az Egyc- ; sült Államokban és a £ NATO más országaiban fo- ^ lyó propagandakampányai ról, amelynek célja, hogy a ^szovjet kormány május 284 án elhangzott nyilatkozatát úgy tüntessék lel, mint5 ha a Nyugat szempontjából ?a „szovjet katonai fenyege- ^ tés” növekedéséről tanúsig kodnék? Válasz: A Szovjetunió senkit sem fenyegetett, és semkit sem fenyeget. A „szovjet veszély” koholmányával egyes nyugata körök igyekeznek elterelni a népek figyelmét a valódi katonai veszélyről, amely a Reagan-kormányzat és egyes NATO-szovetségesek részéről fenyeget. Az utóbbi időben például az Egyesült Államok elnöke egyre gyakrabban beszél arról, hogy a Pershing—2 rakéták nélkülözhetetlenek, hogy a Trident típusú rakétákra ugyancsak szükségük van az amerikaiaknak az „oroszok elrettentésére”. Ám az elrettentésről szóló fejtegetések csupán porhintést jelentenek. Az amerikai vezető személyiségek ugyanis nem tartják előnyösnek, hogy bevallják az igazságot a katonai előkészületekről. A Pershing—2 és a Trident-rakéták valójában az első nukleáris csapás mérésére alkalmas fegyverek. A washingtoni stratégáknak pedig nem az „oroszok elrettentésén” fő a fejük. Az első nukleáris csapásmérés elmélete az Egyesült Államok katonai stratégiájának uralkodó doktrínájává vált, s lényegében ennek van alárendelve a hadászati fegyverrendszer kifejlesztése és általában a hadászati erők kiépítése. Ismerjük és megfelelő módon értékeljük az imperialista erők politikáját, a szocialista országokhoz fűződő viszonyukat. Soha nem felejtjük el, hogy a népek számára milyen tragédiához vezetett az agresszor „megbékítését” célzó irányvonal. Erre emlékezve, intézkedéseket kell hoznunk és válaszolnunk kell a nukleáris veszély növekedésére. Ügy kell válaszolnunk, hogy a potenciális agresszor- ban az önfenntartás ösztöne legyőzze az országunk elleni agresszió elindításának szándékát. Olyan válaszlépéseket teszünk, amelyek katonailag ugyanúgy veszélyeztetik az Egyesült Államok területét és azon országokat, ahol amerikai rakétákat állítanak rendszerbe — ahogyan az Egyesült Államok veszélyezteti a Szovjetuniót és szövetségeseit. Azok, akik ma a fegyverkezést szítják, hadd,' értsék meg végre, milyen veszélyes illúzió a katonai erőfölény megszerzésére törekedni, s hogy menynyire sürgető szükség van a megállapodásra a nukleáris fegyverek korlátozásában is csökkentésében, az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elvének megfelelően.
