Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

2 1983. JŰLITJS 30., SZOMBAT WFókusz 1 HELSINKI SZELLEMI H elsinkiben nyolc évvel ez­előtt, 1975. augusztus el­sején, 33 európai ország, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada legmagasabb rangú politikai vezetői tettek ünne­pélyes hitet amellett, hogy tö­retlen és átfogó folyamattá te­szik az enyhülést. A hetvenes évek végétől nyilvánvaló lett, hogy az Egye­sült Államok és a NATO veze­tő köreinek politikája a Hel- stnikiben megfogalmazott tö­rekvések meghiúsítására irá­nyul. A szélsőséges politikai erők, a háborús készülődésben érdekelt katonai-ipari érdek­csoportok szándékainak meg­felelően, a Kelet és a Nyugat közötti konfrontáció elkerülhe­tetlenségét hirdették. Hivata­los politikájuk rangjára emel­ték azt az elméletet, hogy min­den lehetséges eszközzel gá­tolni kell a szocializmus ideo­lógiai és politikád térnyerését. Ugyanebben az időszakban — vagyis a madridi találkozó kezdetekor — erősen éreztette hatását a tőkés világgazdaság válsága. A szocialista közösség számára nem csekély gondot jelentettek a Lengyelország­ban bekövetkezett események. A madridi találkozó az im­perialista hatalmak által ki- 'kényszerített fegyverkezési hajsza újabb szakaszának kezdetén jelentős politikai fó­rumnak bizonyult. Nemcsak amiért általában foglalkozott a biztonság és az együttműkö­dés kérdéseivel, hanem azért is, mert a kelet—nyugati pár­beszéd, konkrétabban a szov­jet—amerikai dialógus egyik szintere maradt egy sokszor kilátástalannak ítélt nemzetkö­zi helyzetben. A madridi találkozón a ma­gyar küldöttség a Szovjetunió és más szocialista országok ál­láspontjával összhangban, minden kérdésben az enyhülés ügyének szolgálatit tekintette fő feladatának. A megegyezés alapját képező dokumentum- tervezet létrejöttében nagy szerepűik van a semleges és el nem kötelezett országoknak és a házigazda politikai felelős­ségét átérző Spanyolország­nak. Mindezen erők együttes fellépésének köszönhetően ez a fórum — több NATO-ország akarata ellenére — nem vált a haladást gátló erők szószé­kévé. A jövő tekintetében, Madrid a Helsinkiben körvonalazott’ cselekvési normák szellemé­ben fontos alapot teremthet a továbblépéshez. Ka a záródo­kumentum nem is oldhatja meg önmagában az államok közötti együttműködés problé­máit, jó ajánlásokat tartalmaz a közös cselekvés fejlesztésé- te­A szocialista országok szá­mára kiemelkedő jelentőségű az, hogy a madridi elhatározás nyomán Stockholmban a biza­lomerősítő intézkedésekről és a leszerelés kérdéseiről kezdő­dik tanácskozás. A háborús fe­nyegetés árnyékában, a NATO újabb rakétatelepítési prog­ramjának beindításával egy időben aligha becsülhető túl e fórum értéke. • M adridban kétségkívül elő­relépés történt az együtt­működés útján, még ha ez le­hetett volna erőteljesebb, ha­tározottabb is. A mai körül­mények között ennyi volt le­hetséges, s a haladás támoga­tói éltek ezzel a lehetőséggel. M. S. mCSAK RÖVIDÉN...M NAGY-BRITANNIÄBAN . mindössze néhány száz szava­zatnyi többséggel győzött a Konzervatív Párt jelöltje a Penrith ben tartott parlamenti pótválasztáson. A liberális­szociáldemokrata szövetség je­löltje csupán 552 vokssal ka­pott kevesebbet. A parlamenti hely azért üresedett meg, mert az eddigi képviselő, William Whitelaw volt belügyminiszter a Lordok Házának lett tagja. A MEXIKÓI KORMÁNY elküldte aláírásra az ország­nak hitelező mintegy 600 nyu­gati banknak 30 állami válla­lat 20 milliárd dolláros adós­ságának átütemezéséről szóló megállapodás szövegét. A kö­zép-amerikai ország teljes kül­földi adósságállománya 85 mil­liárd dollárra tehető. Lapzártakor érkezett: Ünnepi ülést tartottak Moszkvában Az 0SZDMPII. kongresszusának évfordulóján Moszkvában pénteken ünnepi ülésen emlékeztek meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. Kongresszusá­nak nyolcvanadik évfordulójáról. Az 1903. júliusában-augusz- tusában tartott kongresszuson fejeződött be az oroszországi forradalmi marxista szervezetek egyesülésének folyamata, és létrejött az új típusú, egységes proletár párt. A moszkvai ün­nepi ülés elnökségében helyet foglalt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke és több más szovjet vezető is. A moszkvai dolgozók kép­viselői, a lenini párt vete­ránjai, tudósok és a kulturá­lis élet vezető személyiségei előtt Mihail Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Egyebek között megállapí­totta: a Vlagyimir lljics Le­nin vezetésével megalakult új típusú proletár párt tevé­kenysége a forradalomra, a társadalom szocialistái átala­kítására irányul. Ez a párt a munkásosztály, az egész dolgozó nép élcsapata volt a kapitalista kizsákmányolás el­len, a politikai, gazdasági és társadalmi felszabadulásért folytatott harcban. A párt a forradalmi elmélet, a marxiz­mus alapján áll és mindig a dolgozó tömegekre támaszko­dik. A szónok rámutatott: alap­vetően tévednek azok, akik tagadják a Szovjetunióban fo­lyó szocialista építőmunka ta­pasztalatainak nemzetközi je­lentőségét. E tapasztalatok lé­nyege azon feladatok sikeres megoldása, amelyek elkerülhe­tetlenül jelentkeznek minden, a szocialista átalakulás útjára lépő országban. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország tapasztalatai megmutatták a szocializmus építésében jelentkező alapvető törvényszerűségeket, ezek nemzetközi jelentőségét. A tör­vényszerűségek közül beszédé­ben Zimjanyin a következőket emelte ki: a proletárdiktatúra államának létrehozása, amely tapasztalataink szerint fokoza­tosan össznépi államba nő át; a társadalom fejlődésének a marxista—leninista párt által történő irányítása; a termelő- eszközök köztulajdonba véte­le, a népgazdaság tervszerű irányítása; a legszélesebb nép­tömegek részvétele a társadal­mi és állami ügyek irányításá­ban. A szónok hangsúlyozta, hogy az új társadalmi jelenségek valóban tudományos elemzését semmilyen körülmények kö­zött sem szabad felcserélni utópiákkal, a valóban szocia­lista átalakuláshoz vezető stra­tégia kidolgozását nem szabad összekeverni a szocializmus úgynevezett alternatív modell­jeinek keresésével, amelyeket még sehol senkinek nem sike­rült megvalósítani. Nemzetközi kapcsolataiban az SZKP elsődleges jelentősé­get tulajdonít a szocialista or­szágokban működő marxista— leninista pártokhoz fűződő testvéri kapcsolatainak. Külpolitikai kérdéseket érintve Mihail Zimjanyin rá­mutatott: a kapitalizmus álta­lános válságának elmélyülése megerősítette az imperialista köröknek azt a törekvését, hogy a nemzetközi feszültség élezésével gátolják meg a bé­kés fejlődést. Ez az agresszív Az USA jóváhagyta az izraeli tervet BT-vita a hebroni vérengzésre! A Reagan amerikai elnökkel csütörtökön lezajlott tanácsko­zóval véget ért Jichak Samir izraeli külügy- és Mose Arensz hadügyminiszter washingtoni látogatása. A megbeszélések kapcsán a TASZSZ rámutat: Izrael megkapta Washington jóváhagyását Libanonban levő megszálló csapatainak átcso­portosításához, ami gyakorla­tilag Libanon feldarabolásá­val, illetve az ország déli ré­szének izraeli bekebelezésével fenyeget. Shultz amerikai kül­ügyminiszter megpróbálta úgy feltüntetni a dolgokat, mintha az átcsoportosítás a teljes iz­raeli kivonulás első szakasza lenne. Azonban sem ő, sem a Reagan-kormányzat más tag­jai nem tudtak közelebbi dá­tumot megjelölni arra vonat­kozóan, hogy mikorra várható az izraeli erők kivonásának állítólagos következő fázisa. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtök este megkezdte a vitát az izraeli katonaság hebroni vérengzése nyomán előállt ciszjordániai helyzetről. A testület összehívását az ENSZ arab országainak cso­portja és az el nem kötelezett államok koordinációs irodája tagjai kérték. Illetéktekn látogatók Mondaté irodájában Betörés vagy politikai ügy? Reagan én a Carter-papíron (A Die Weltwoche karikatúrája) Betörtek a következő elnök­választáson indulni készülő Walter Mondale volt amerikai alelnök irodájába — jelentet­ték be a demokrata párti poli­tikus munkatársai. Egyelőre nem tudni pontosan, hogy egy­szerű betörésről vagy politikai ügyről van-e szó. Áz elnökjelöltségért folyta­tott kampány főhadiszállása­ként használt washingtoni iro­dába szerdán hajnalban hatol­tak be eddig ismeretlen sze­mélyek. A vizsgálat szerint egy főleg pénzt tartalmazó kisebb páncélszekrényt és videomag­nót vittek magukkal az Illeték­telen látogatók. Az ügy kapcsán hírügynök­ségek emlékeztetnek rá hogy 1974-ben Richard Nixon ame­rikai elnök azután kényszerült lemondani, hogy kiderült: munkatársai a választási kam­pány során betörtek a Demok­rata Párt főhadiszállására. A közelmúltban olyan vádakat hoztak fel Reagan elnök mun­katársai ellen, hogy annak ide­jén Illetéktelenül szereztek meg bizonyos írásos anyagokat Jimmy Carter környezetéből. politika a nukleáris háború veszélyének megnövekedését eredményezte. Áz Egyesült Államok jelenlegi kormánya új nukleáris fegyvereket kí­ván telepíteni Nyugat-Európá- han és a fegyverzetkorlátozá­si tárgyalásokat csupán arra kívánja felhasználni, hogy ezekkel leplezze a tömegpusz­tító eszözök területén jelent­kező fegyverkezési hajsza fo­kozására irányuló törekvéseit. Washington célul tűzte ki, hogy a NATO tagállamaival együtt katonai fölényre tesz szert a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés tagországai fe­lett. Ezt nem engedjük meg — szögezte le Zimjanyin. Beszédében Zimjanyin meg­állapította, hogy a jelenlegi körülmények között elkerülhe­tő egy újabb világháború. Végezetül Mihail Zimjanyin kijelentetté: az új társadalom építése sor.án jelentkező leg­bonyolultabb feladatok megol­dása során is a Szovjetunió Kommunista Pártja olyan uta­kat keres, amelyek megfelel­nek a világszocializmus, a kom­munista és munkásmozgalom és az egész emberiség alapvető érdekeinek. ★ Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban köszön­tötte az SZKP Központi Bi­zottságát az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának — a Bol­sevik Párt megalakulásának — 80. évfordulója alkalmából. (Az OSZDMP II. kongresszusá­nak történelmi jelentőségéről la­punkban keddtől sorozatot köz­lünk.) Honecker fogadta Kuíikav marsaílt Erich Honeckef, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának és Nemzetvédel­mi Tanácsának elnöke pénte­ken fogadta az NDK-ban tar­tózkodó Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Var­sói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erőinek főpa­rancsnokát. A megbeszélésein a Varsói Szerződés tagállamai fegyve­res erői harckészültségének és harci erejének további fo­kozásával kapcsolatos kérdé­seket vitattak meg. A gazdasági kapcsolatok fejksztése Andropov—Le Duan találkozó Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke pénteken bará­ti megbeszélést folytatott Le Duannal, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárával, aki pihe­nésen tartózkodik a Szovjet­unióban. A szívélyes, baráti légkörű és a teljes nézetazonosság ie- gyében tartott moszkvai meg­beszélésen a két párt vezetői kölcsönösen tájékoztatták egy­mást pártjaik és országaik életéről és áttekintettek köl­csönös érdeklődésre számot tartó aktuális nemzetközi kér­déseket is. Jurij Andropov és Le Duan megelégedéssel szólt az SZKP és a VKP, a Szovjetunió és Vietnam közötti sokoldalú testvéri kapcsolatok alakulá­sáról. A megbeszélésen ezzel kapcsolatban áttekintettek egy sor konkrét, a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését érintő kérdést A spanyol külügyminiszter felszólalása Nincs haladás A madridi találkozóin pén­tek délutáni felszólalásában Fernando Moran spanyol kül­ügyminiszter megállapította, hogy a találkozó munkájában két hete nem történt haladás. A spanyol kormány a házigazda felelősségét átérezve — mon­dotta Moran — elő kívánja segíteni a veszélybe került ed­digi munka megmentését. A spanyol kormány kijelenti: véglegesen elfogadja a záró- okumentum-tervezetet, ahogy azt július 15-én megfogalmaz­ták. Egyben tudatja, hogy a külügyminiszteri sziintű záró­ülés megkezdésének előkészí­téséhez legkésőbb augusztus 25-ig meg kell tudnia, hogy a többi részt vevő ország készen áll-e a zárótalálkozóra. A továbbra is zárt ajtók mögött folytatódó madridi ta­lálkozón a spanyol külügymi­niszter álláspontját támogató nyilatkozattal szólalt fel Fran­ciaország. Bulgária, Ausztria, az Egyesült Államok, az NSZK és Svédország delegá­tusa. A képviselőhöz ktiliotta a támogatást Útban az amerikai flotta Az amerikai képviselőház csütörtökön állást foglalt ajii- caraguai ellenforradalmárok­nak nyújtott titkos — katonai és hírszerzési — támogatás le­állítása mellett. A demokrata párti többségű testület 228 szavazattal 195 el­lenében hozta meg határoza­tát. A javaslatról még a repub­likánus többségű szenátusnak is szavaznia kell. Megfigyelők szerint valószínű, hogy ott le­szavazzák a titkos támogatás leállítását sürgető indítványt. A csütörtöki határozat értel­mében még ebben az évben felfüggesztenék a nicaraguai sandinista kormány ellen har­coló ellenforradalmároknak nyújtott mindenfajta amerikai segítséget. A képviselőházi szavazás ar­ra vall, hogy a testületnek — felemás módon ugyan — de bizonyos fenntartásai vannak a Reagan-kormányzat közép- amerikai politikájával kapcso­latban. Ugyanez az összetételű képviselőház a napokban el­utasított egy olyan indítványt, amely korlátozta volna a Sal­vadorba küldendő amerikai katonai tanácsadók számát. Az amerikai haditengerészet bejelentette, hogy 19 hadihajó vesz részt a közép-amerikai vizeken rendezendő amerikai flottamanőverekben. A flotta­csoporttal csaknem 16 000 ame­rikai katona hajózik megadott célja felé, a Ranger és a Coral Sea repülőgép-anyahajókon összesen 180 repülőgép áll ké­szenlétben. A Pentagon korábbi bejelentése szerint a flottama- nőverekkel egy időben mint­egy 4000 amerikai tengerész, gyalogos érkezik Hondurasba, hogy részt vegyen a hondurasí —amerikai hadgyakorlatokon. Háttér SllHGALém többségű területeken lehetővé tette e nyelv használatát a közigazgatásban a szingaléz mellett. Junius Richard Dzsajavar- dene köztársasági elnök, a hat éve hatalmon lévő jobb­oldali Egyesült Nemzeti Párt vezetője újabb 6 évre szóló elnökségének kezdetén egyre mélyülő politikai válságnak néz elébe. A parlament a múlt héten hosszaobította meg is­mét egy hónappal az idén má­jusban bevezetett kivételes ál­lapotot, amelynek jóvoltából a hadsereg keményen lecsaphat a tamil szepafatistákra. Dzsa- javardene az elmúlt öt év fo­lyamán több ízben próbált párbeszédet kezdeni a tamil TULF-fal, a második legna­gyobb parlamenti párttal. Eredménytelenül, mert Dzsa- javardene autonómiáról hal­lani sem akar. A múlt hét szombatján ki­robbant véres zavargások ha­tására e hét szerdáján kon­zultációkra hívta meg a par­lamenti pártok vezetőit, de azon az ellenzéki pártok, Így a TULF meg sem jelentek. A szingaléz lakosság tamilel­lenes kilengéseinek szemta­núk szerint már több mint ezer halálos áldozata van, em­berek tízezrei menekültek el otthonaikból. Dzsajavardene a zavargásokért a felelősséget mégis kizárólag a tamil sze- paratistákra hárítja. PEDIG AZ ELVAKULT cső­cselék gyors megfékezése, a kölcsönös vádaskodáson való túllépés és a tamil ellenzéki párttal való komoly párbeszéd nélkül a két etnikum megbé- télésének lehetősége messzebb terülhet, mint valaha. T. L. angolok az „oszd meg és ural­kodj” bevált módszerét *alkal- mazva a gyarmati közigazga­tásban előszeretettel foglal­koztattak tamilokat a fonto­sabb posztokon. A függetlenség elnyerése, 1948 után a szingaléz többség meghirdette a tamilokkal szembeni, a gyarmati időből származó egyenlőtlenség fel­számolását. A tamilok félelme, hogy másodrangú állampolgá­rokká válnak, a szingaléz na­cionalizmus fellendülésével nőttön nőtt. 1956, a szingaléz hivatalos nyelvvé nyilvánítá­sának évében bontakozott ki az egykori Eliam államra hi­vatkozó tamil szeparatista mozgalom. A tamilok legna­gyobb pártja, a Tamil Egye­sült Felszabad ftási Front (TULF) egy önkormányzatot élvező szövetségi tamil állam megalakítására törekszik, nyelvi egyenlőséget követel, valamint állampolgárságot a múlt században behozott ta­milok utódainak. A HETVENES ÉVEKBEN „Felszabadító tigrisek” néven szervezet alakult, amely ge­rillaharcot indított egy függet­len tamil állam megteremté­séért. 1975 után különösen el­mérgesedett a helyzet, ami­kor a szingalézt az egyetlen hivatalos nyelvvé nyilvánítot­ták. Ezen az sem sokat segí­tett, hogy 1978-ban a tamil nyelv a „nemzeti nyelv” stá­tusát kapta, ami a tamil ISMÉT ELSZABADULT a féktelen gyűlölködés és az erőszak Sri-Lankán, az In­diai-óceán e gyönyörű szige­ten, amelyet a korai arab ha­jósok szerendibnek (paradi­csomnak) neveztek el, úgy gondolván, hogy itt van éden üertje. A korábbi nevén Ceylon­ként ismert „könnycsepp” for­májú, India déli csücskénél levő szigetországban mintegy 15 millió ember él. A lakos­ság többségét az indoeurópai nyelvcsaládhóz tartozó, budd­hista vallású. szingalézek al­kotják, az indiai félszigetről származó, dravida nyelvcsa­ládhoz tartozó és a hindu vallást követő tamilok a né­pesség mintegy egyötödét te­szik ki. A Sét, magát egyaránt őshonosnak valló etnikum kö­zötti ellentétek a múlt szá­zadig nyúlnak vissza, amikor is megjelentek az európai gyarmatosítók. Ceylonon 1833- ig két, szingaléz és Eliam né­ven egy tamil királyság osz­tozott, ez utóbbi a sziget észa­ki, ma is tamil többségű ré­szén terült el Dzsaffna fővá­rossal. A szigetet a portugálok és a hollandok után érkező an­gol gyarmatosítók egyesítették Az angolok a múlt század vé­gén az indiai Madrasz kör­nyékéről tamilokat hoztak a teaültetvényekre olcsó mun­kaerőnek, ami tovább növelte a tamil népesség számát. Az

Next

/
Thumbnails
Contents