Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

1983. JÚLIUS 27-, SZERDA 5 Szomjazó gyümölcsösök Korai pirulás A hosszú ideje tartó szá­razság a gyümölcsösöknek sem kedvez. A fák gyökérze­te ugyan általában a mélyebb talajrétegeikbe nyúlik, ahol még biztosíthatja nedvesség­szükségletének egy részét, a csapadékhiány azonban így is károkat okoz. Különösen az almaültetvé­nyek szomjaznak. Sok helyen öntözéssel gondoskodnak a nedvesség-utánpótlásról. A nagy meleg miatt a még fej­letlen gyümölcs egy része így is lehullik. A nyári alma dön­tő hányada azonban jótl be­érett, mennyiségben ugyan kevesebb termett, ám íze ki­tűnő. Szokatlan módon már most pirosodik a téli alma; a bőséges napsütés és az állan­dó magas hőmérséklet sietteti az érést. Más gyümölcsöknél gondot okoz az érési idő egybeesése. Így volt ez a meggynél és a kajszinál, amelynél alig né­hány hét alatt lefutott a sze­zon. Jelenleg az őszibarack­nál hasonló a helyzet. Négy­öt, eredetileg egymás váltásá­ra telepített különböző fajta egyszerre érik be, ami a sze­dés, értékesítés munkájának nagyobb összhangját, körülte- kitnő szervezését igényli az üzemektől. A dinnyénél is érződik a száraz meleg. Általában ki­sebb ugyan a gyümölcs a megszokottnál, a minősége azonban kiváló, a bőséges napsütés különleges ízt, za­matot érlel. Ugyanakkor a kései fajtáknál- a nedvesség­hiány miatt vontatott a fia­tal növények érése. A szőlőnél szemmel látha­tó károsodást általában egye­lőre nem idézett elő a csapa­dék hiánya, e növénynek ugyanis mélyre, a nedves ré­tegekbe nyúlnak gyökerei. A döntés felelőssége Egy gyámügyes hétköznapi esetei Amikor azt kérdeztem Szabó Lászlőnétól, a ráckevei tanács előadójától — aki két éve helyettesíti gyám­ügyekkel foglalkozó kolléganőjét, az egész embert kívá­nó anyakőnyvvezető feladata mellett —, hogy ml a leg­nehezebb a gyámügyi munkában, egy mondat helyett egy esetet mondott el a gyakorlatából. Visszavonta — Eljött hozzám egy nyol­cadikos kislány — nevezzük Évának — és megdöbbentő dolgokat tárt elém. Elmondta, hogy nevelőapja évek óta ül­dözi a közeledésével, sőt erőszakoskodott is vele; Évát elkísérte a barátnője — mond­juk Erzsi —, akit ismerek, hi­szen csavargó, kicsapongó, ha- zudozó magatartása miatt ak­koriban javasoltam az állami gondozásba vételét. Mivel Er­zsi is állította, hogy a férfi tényleg erőszakoskodott Évá­val, megtettem a hivatalos fel­jelentést, a rendőrség pedig nyomozni kezdett az ügyben. Közben Éva többször is fölke­resett, s panaszkodott, milyen rossz neki otthon. Kérte, ve­gyem őt is állami gondozásba. Nem javasoltam, mielőtt ki­vizsgáltuk az ügyet, hiszen a családi helyzetét, lriocsolatát az édesanyjával viszonylag rendezettnek taiáliim Amikor látszott, hogy nem hajlok a kérés teljesítésére Éva ismét felkeresett, s azt kérdezte: visszavonhatná-e a nevelőapja elleni vádakat? Azt feleltem: csak akkor, ha semmi nem igaz belőle, akkor viszont nemcsak lehet, hanem vissza is kell vonnia az elmon­dottakat. Átkísértem a rend­őrségre, ahol elállt a feljelen­téstől. Az is bebizonyosodott, hogy Erzsivel, az intézetbe ke­rülő barátnővel főzték ki az egészet, azért, hogy együtt ma­radhassanak. ősök öröksége: a kézi munka Világszép kristályok A kevésbé dús mintázat is szép A kristály üvegáru nem tö­megcikk, csak azok élvezhe­tik, akik nem sajnálják a te­temes összeget a beszerzésére. Előállításánál a mai napig megmaradt az ősök öröksége: a kézi munka. Üvegfúvók for­mázzák az 1240—1250 fokra hevített anyagot Hat-hét dol­gozó közös műve minden ke­hely, vagy talpaspohár. És ez csak a kezdet A fe- szültségtelenítő szalagon 800 fokról szobahőmérsékletre hűtenek le minden egyes da­rabot. A korongos csiszoló­ban gyémántköszörűkkel ve­szik munkába a kristályt. Az üveget a csiszolók díszítik: szálkázzák, hámozzák, ékeket, forgócsillagokat vésnek az ol­dalába. A leggyakrabban is­métlődő alapmotívum a baka• ráb-csillag. Lehet. 16, 24 vagy 32 ága is, de mindegyik el­hajlik. Az ékvágás aránylag egyszerű művelet, könnyeb­ben megtanulható, mint a szárcsiszolás vagy a graviro- zás. Ehhez már nem elég a gyakorlat és a kézügyesség. Rajzkészség, térlátás és sok fantázia is •ke'll ahhoz, hogy valaki tájképet, portrékat, fi­gurákat véssen az üvegbe. Az üvegdivat jóval lassab­ban változik, mint más divat- irányzatok. Világszerte a ma már évtizedek óta ismert csi- szolási mintákat kedvelik. Ál­talában kétféle kristályt állí­tanak elő: a kálit és az ólom­kristályt. Az előbbi az egysze­rűbb, a könnyebb súlyú, si­mább és olcsóbb. Alapanya­ga: homok, szóda, hamuzsír, dolomit. Az ólomkristályba dolomit helyett minium kerül. Ez az üveg drágább, de ugyan­akkor nehezebb és csillogóbb. A hamuzsírt az üveg Vajának nevezik a szakemberek, ettől kapja szépen csillogó fényét a kristály. A színes, díszesen csiszolt ólomkristályok jól megfize­tett produktumai az üveg­iparnak. Képünkön a modem, kevésbé dús csiszolás! mintá­zatú kristálytárgyakból lát­hatunk néhányat. Hetekig nem tértem ma­gamhoz. Nem tudtam szaba­dulni a gondolattól, hogy egy vétlen ember meghurcolásá- ban vettem volna részt, ha nem vagyok eléggé körülte­kintő. Az elmondott történet meg­határozza a beszélgetés alap­hangját, Emberekről, esetekről folyik a szó. Például az elvált szülőkről, akik azzal gyötrik egymás idegeit, hogy betű sze­rint vesznek mindent, ami a láthatással kapcsolatos bírói végzésben áll. Akik a gyám­ügyre szaladnak, ha a férj 10 percet késik a gyerekkel, vagy aki a lázas beteg csöppséget is magával cibálná, mert aznap van az előírt találkozási idő. Elváltak napja — A hétfő az elváltaké. Jön­nek, bírósági iratokat lobog­tatva. Képesek fegyverként használni a saját gyereküket — mondja Szabó Lászlóné. — Megpróbálok hivatalos intéz­kedés helyett (mit is tehetnék ilyen ügyekben?) a lelkűkre beszélni. Megértetni velük, ha egymást már nem is szeretik, azon a közös ponton — hogy mindketten szeretik a gyere­küket — próbáljanak a vitá­kat félretéve az utód nyugal­mán őrködni. Néhány» hónapja, több mint egy órát győzködtem erről egy verekedő, volt házaspárt. Ügy láttam, mintha használt vol­na egy kicsit a beszélgetés. S valóban, amikor kinéztem az ablakon, láttam, az utcán áll­nak és beszélgetnek. Azóta sem találkoztam velük... Arról kérdezem, kik adnak jelzést a tanácsnak a veszé­lyeztetett gyerekekről. A vá­lasz után mégis olásról kell beszélnünk. — Az óvoda, az iskola pe­dagógusai szólnak, ha szüksé­ges, jelez a védőnő is. A szom­szédok, a lakókörnyezet csak elvétve. Néha megdöbbentő az emberek közönye. Nemhogy némák, amikor szólni kéne, hanem a legérthetetlenebb, hogy a garázda, részeges szü­lőket védik a gyerekekkel szemben. Amikor olyan anya botrányos életmódjának bizo­nyításához kerestünk tanúkat, akinek történetei közismertek voltak, hallgatott az italbolt­vezető és a szomszédok leg­többje is. Néma tanúk Sok család számítja jöve­delmei közé a gyámügyi vagy a nevelési segélyt. — Ember legyen a talpán, aki képes beosztani az egy évre kapott pénzt — mondja Szabó Lászlóné. — Tavaly 31 ezer volt a keret, az idén 50 ezret kaptunk gyámügyi se­gélyre. Mégis csak 17 ezer maradt az év második felére. Pedig egy család legföljebb ezer forintot kap. Ha megbíz­ható a szülő, akkor a kezébe adom a pénzt, de gyakran elő­fordul, hogy elkísérem őket az, áruházba és én fizetek a ki­választott gyerekholmiért. A bejárók gondjairól beszél­gettünk. Nincsenek olyan ki­rívó esetek, mint Dunaharasz- tin vagy Szigetszentmiklóson, de akad csellengő gyerek Rác­kevén is. — Amikor több italboltban játékautomatákat helyeztek el, az iskolások hamar oda­szoktak. Hetekig jártuk egy munkatársnővel ezeket a he­lyeket és felírtuk a pénzben játszó gyerekeket. Persze a legtöbb szülőnek fogalma sem volt, hogy az automata eszi meg az uzsonnapénzt. Sikerült elérni, hogy a gyerekek kitil- tattak a játékparadicsomból. Móza Katalin Anyagtakarékosság Értékes értékelemzők A Csepel Autógyárban há­rom évvel ezelőtt alakult meg az első értékelemző csoport. Az idén létrehozott három legújabb ilyen feladatra szer­veződött teammel számuk tíz­re nőtt. Alapvető céljuk, az egy-egy munkánál kínálkozó anyagtakarékossági lehetősé­gek fölkutatása, ezek módsze­rének kidolgozása. Az érték­elemzők 1982-ben 17 millió fo­rintot takarítottak meg a vál­lalatnak. Az idén, mivel tevé­kenységük egyre szélesebb körben fogja át a gyár mun­káját, 26 millió forint megta­karítást várnak a csoportoktól, Az eredményeket azonban nehéz előre tervezni, mivel a gazdaságosabb módszerek be­vezetése nem ritkán a part- nervállalatok ellenállásába üt­közik és viszonylag hosszú idő szükséges az elfogadtatásuk­hoz. Jégkrémek Törökbálintról Pálcikás - poharas Óránként nyolcezer poharas jégkrémet készít az automata' gép. Zsámbokl Rozália ellenőrzi a töltés folyamatosságát A jeges, hideg készítmé­nyeknek most van az igazi keletje. A jégkrémgyártás ha­zai nagyüzeme a törökbálinti Budatej. Elsődleges feladata a gazda­sági társaságban tömörülő ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok által termelt tej felvásárlása és feldolgozása. Évente 290 ezer hektolitert dolgoznak itt fel. Termelésük­nek csak 15 százaléka a jég­krémgyártás, de ezzel a mennyiséggel szinte teljes egé­szében ellátják a hazai piacot. A népszerű Leó nyolcféle íz­ben, háromféle — pálcikás, poharas, dobozos, családi — csomagolásban kerül a fo­gyasztókhoz. A jégkrém népszerű lett — ám, akik korábban gyártották, különböző okok miatt beszün­tették előállitását. így a Pest megyeiekre maradt a hazai piac ellátása. Dr. Kerek Zoltán, a Buda­tej igazgatója és ötvös László, a Skála—Sasad GT kereske­delmi igazgatóhelyettese el­mondta: — A két évvel ezelőtti re­konstrukció nyomán éves szin­ten 100 millió pálcikás egy­ségre átszámított mennyiséget gyártottunk. Ez 320 vagonnak felel meg. Jelenleg két mű­szakban négy dán gyártmányú gépsoron termelünk, két gép­sor pálcikás jégkrémet gyárt. Egy gépsor teljesítménye óránként 10 ezer darab, a má­sik kettő poharas, illetve csa­ládi jégkrémet készít. Napi 5-6 ezer karton Leó kerül ki az üzemből — mondja a Buda­tej igazgatója. — A vállalat dolgozóiból alakult az a H0 tagú gazdasági társulás, mely ha igény van rá, éjszakai mű­szakra, szombati vagy vasár­napi munkára is vállalkozik. Hogy mikor? Ez csak a piac felvevőképességén múlik, hi­szen éves kapacitásunk 400-500 vagon között lenne. Ötvös László, a Skála—Sa­sad kereskedeLmi igazgatóhe­lyettese: — A Budatej Leó jégkrémet országos hálózat­ban forgalmazzuk, így jut cl a Pest megyei elárusítóhelyek­re is. A jégkrém idényjelle­gű. Júliusban eddig 120 ezer kartont értékesítettünk, ja­nuárban mindössze 20 ezret. A strandokon, az utcán, a pálci­kás a sláger. Üzletekben a 80 grammos poharas Leó fogy jobban, a családi amely 140 és 220 grammos csomagolás­ban kerül a fogyasztókhoz, in­kább a tavaszi és az őszi hó­napokban keresett. Az ország­ban jelenleg nyolc depó mű­ködik,' amelyeket a hat IFA- gépkocsi és egy kamion segít­ségével, folyamatosan töltünk fel. Pest megyét a fővárosban levő mélyhűtő raktárunk szol­gálja ki, Különösen jó a bu­dai és a ráckevei járás ellá­tása. A közeli napokban je­lentősen javul a Dunakanyaré is, mert ebben a hónapban Esztergomban a helyi áfész te­lepén létesítünk raktárt. A jobb tárolási feltételek érde­kében az utóbbi egy évben ezer KST 300-as mélyhűtő pulttal növeltük az elárusító- helyek kapacitását. Kép és szöveg: Hancsovszki János M indenki a résekről beszél. Például amikor valamely helyi vezető, mikrofonokat (kedves, bensőséges sza­vunkkal: poloskákat) helyez el egy má­sik helyi vezető szobájában és imigyen lehallgatva szavait, tájékozódik visz- szaélései felől. A szándék jó, de a mód­szer maga is visszaélés. Ámde —■. és ezen töprenkedik, ezt kommentálja mindenki — a visszaélés nem büntet­hető. Legalábbis a szakemberek állítá­sa szerint nem, ugyanis itt rés van jog­szolgáltatásunkban. A résnek persze van magyarázata is. amely szerint a levél, meg a telefon régi dolgok, a le­véltitkot és a telefonititkot a törvény őrzi, a nem vér-, hanem hangszívó po­loska azonban új dolog. Mindenki azonban kételkedik. Mindenki szerint az elektronikus poloska jobb detektív- és kémregényekben vagy négy évtize­de megjelent, tetszett volna ilyeneket olvasni jogászkörökben, ha az egyete- rnen nem is kötelező olvasmány. Min­denki szerint a lehallgatás tartalmilag semleges, lehet hallgatódzni jó ügy szolgálatában is, lehet rossz ügy érde­kében is, de mindenki háta mégis bele- borzong, ha arra gondol, hogy a hiva­talban főnöke magnóra veszi szavait, szomszédja szalagon őrzi családi vesze­kedéseit, sőt gyöngédségeit. A rés tehát púp a köz hátán, mindenki szerint. Mindenki, mint mondottuk, a rések­ről beszél. Például az árrések réseiről. Y megvesz X-től száz mázsa meszet, diót, csavart, csavarhúzót, csempét, cefrét, szemüveget, felszámítja az ár­rést, és továbbítja Z-nek, aki magától- értetődően felszámítja az árrést és to­vábbadja W-nek, aki szintúgy felszá­mítja az árrést és továbbadja X-nefc, akinek raktárából a száz mázsa ki sem mozdul, mégis kétszeres áron hozhatja immár piacra. Ily módon a forgalom Gombó Páli f^éáeh szuperforgalomha csap át, káki a résen keres, klki a rést haszonná változtatja* a vevő pedig a cefréért is úgy fizet, mint a köles. Itt persze mindenki tu­dathasadásban szenved, mert, ha ő keres a résen (akárcsak egy megemel­kedett prémiumot, vagy nyereségrésze­sedést) azt mondja: „hja, ilyenek a já­tékszabályok, bolond, aki nem hasz­nálja ki” — míg midőn lemegy a bolt­ba, felháborodik és azt mondja: „hogy jövök ón ahhoz, hogy réseket fizessek, amikor az áru amúgyis drága?!” Szóval mindenki a résekről beszél. Például az alkatrészellátás réseiről. Mindenki vesz egy autót, többszörösen rendezett áron, aztán kellene neki egy árammegszakító villa 20-ért, de azt nem adnak, csak egy teljes fejet 700-ért, de az sincs, mert hiánycikk, kérem, te­hát van, de 1000-ért. Mindenki vásárol egy rádiómagnót 5000-ért. ám bedöglik egy továbbító kerekecske, és mindenki­nek nincs többé magnója, csak rádiója. Amitől ugyan még zárható a vízcsap, de mindenki ez ügyben a szolgáltatás réseivel találkozik. Mert a csap csurog, majd folyik, mindenki felhívja az egyik szervizt, az meghallgatja és azt kérdi: milyen típusú a csaptelep? Ha van olyan, kicseréljük, ha nem, nem. De hát nékem csak egy tömítés kéne — jajdul fel mindenki. Hja, kérem, filléres dol­gokért nem megyünk ki — válaszolja neki az egyik szerviz, azután a másik szerviz, mire mindenki jária a boltokat, bevásárol a biztonság kedvéért két tel­jes tömítéssorozatot, továbbá hosszú nyelű csapfogót és végül is megvan a tízforintos tömítés behelyezése saját munkával, mindössze 500 forintért. Mindenki a résekről beszél. Mert va­lami rés van mondjuk a vendéglátó- iparban, és nem is csak árrés, mert ár­résből nem épül fel a pincér és a pul­tosnő villája három év alatt, még bor­ravalóból sem, akkor is beletelne akár tíz év is — ámde felépül. Az építőipar­ban is van rés, mert csempézőnek szint­úgy épül. Mindenki nem érti, minden­ki semmit sem ért, vagy ha ért. ő épít. Ha kicsit épít, kiadja, hamarébb meg­lesz a nagy. Mindenki továbbá azokról a rések­ről is beszél, amelyek a teherautókon vannak. Megrakják, mondjuk liszttel, az oldalfalak résein kicsurog: megrak­ják, mondjuk, téglával, az is valaminő réseken kicsurog, nagyon tátongó rése­ken. mert azokon még a betongerenda is kicsuroghat. Persze nemcsak a ka­mionokon vannak rések, hanem a var gonokon is, ahonnan textíliák csurog­nak ki a plombán át. R ések vannak továbbá nagykereske­delmi boltokban, ahonnan ugyan minden kapós árucikk számlával csu­rog ki. csak éppen nem abba az irány­ba, ahol a tömegek várják az árut, ha­nem abba az irányba ahol egyesek fel­halmozzák. aztán mire hiánycikk lesz a kelendő cikk, rácsapják a maguk ár­rését és a tömegek megkapják persze varrva-szabva. ami újabb árréseket fel­tételez, mert végül Is valamiből el kell jutni Japánba, csak ne legyen ott ép­pen szökőár! Szóval mindenki a résekről beszél. Mert úgy érzi, résben részesül és ezért abból, ami neki járna, csak részben részesül. Vagyis úgy tartja, hogy ahol rés van — ott hézag van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents