Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
Pest megyei fiatalok Vaskúton Egy miniállam hétköznapjai A miniállam, „Munkádía", határa ott van, ahol a betonút véget ér, s a sárgásbarna homokon hosz- szú szőlősorok kezdődnek. Tábla nem jelzi, hogy az utazó „idegen országba" érkezett, pusztán a hir- telenül felbukkanó épületcsoport, a rendezett park hirdeti, hogy a fasor mentén található a kicsiny „népköztársaság" központja. Munkádía neve nem szerepel a legpontosabban megrajzolt térképeken, mégis létezik. A Bács-Kiskun megyei Vaskút községtől három kilométerre terül el. Lakói — 160 fiú és lány —, Pest megye középiskoláiból érkeztek a Bajai Mezőgazdasági Kombinát vaskúti kertészeti üzemének központjába, hogy az ott lévő építőtábor lakóiként két hetet töltsenek el az általuk létrehozott állam — munkából élő — polgáraiként. A tizennegyedik számú brigád á második héten Munkádiában változást idézett elő a vezetésben. Az „államcsínyt” eredetileg a nyolctagú brigád egyetlen napra tervezte, de végül is kettő lett belőle. Az új elnök — aki Kátai Ildikó táborvezetőt, köztársasági elnököt váltotta fel —, Moldonár János, a budaörsi gimnázium tanulója lett. — Az építőtáborokról, pontosabban az ottani munkáról és körülményekről általában sokféle a vélemény, nekünk Itt sikerült egy igazán jó közösséget létrehozni — mondotta az új elnök „uralkodásának” második napján. — Tavaly Kecskeméten voltam táborban. Igaz, jobbak voltak a körülményeink, mint itt, de ez a hely hangulatában lényegesen többet ad. Ami ä munkát illeti, nos az nem könnyű. Itt egy hatszáz hektáros szőlőtábla közepén vagyunk, s bizony a kötözés, a kapálás és a gyomlálás legtöbbünket erősen megvisel. Ebben a dologban egységes álláspontot képviselnek a fiatalok, pontosabban szólva „Munkádia” népe. Sípos Kornél, a váci gimnáziumból érkezett. Szavai szerint „jó buli az egész", amelyre pusztán a ko- kelés vet némi árnyékot. Szerencsére csak gyakorlat Hány gógylba kerül a kóla? Trencsényi Zoltán felvételei — Szerintem nem a munka nehéz — kezdi a beszélgetést. — A hőség elviselhetetlen Amikor idejöttünk, harmincöt fok feletti volt a meleg, a száraz homok megégette a talpunkat. Tegnap este nagy égiháború tört ki. Igaz, hogy a tábortüzet elmosta az eső, lehűlt a levegő is, de annyi baj legyen. Korai ébresztő Tóth Katalin és Németh Anita szentendrei középiskolások. Elmondják, hogy a korai ébresztő fél ötöt jelent A munkaidő hattól déli fél egyig tart, s hogy a délutánok az igazán jók, mert színes és eleven programok teszik vidámmá az itteni életet. — Mivel Budapesten lakom, eddig nem volt túlságosan sok lehetőségem arra, hogy járatos legyek a szőlőmunkákban — folytatta Németh Anita. — Egyedül az volt számomra biztató, hogy a többiek is nagyjából annyit tudtak, mint én. így már az is eredménynek számított, ha az első napi kapálás után kevesebb vízhólyagot sikerült „begyűjteni”, mint másoknak. — Szerintem az is jó, hogy nemcsak megismerjük a megye más városaiban élő tanulókat, hanem barátságok is szövődnek — fűzi tovább a gondolatot Tóth Katalin. — A közös munka összehoz bennünket Ezenkívül megpróbáltunk valami mást csinálni, mint általában az építőtáborokban. Ezért született meg a saját népköztársaságunk, Munkádia. Létrehoztunk különféle kisvállalkozásokat. saját pénzünk — gó- gyi — van. amiért üdítőt és egyebeket lehet vásárolni. Dönt-a többség S hogy Munkádiának érzékeny pontjai is vannak, arra álljon itt egy példa. Lányok egy csoportja kisvállalkozást szervezett mosoda cynen, amely illegálisan működik. S bár a helyi „belügyi szervek” nagy erőkkel nyomoztak, az adófizetést kikerülő társulatot nem sikerült felderíteni. A fiúk ugyanis az üzemeltetők kilétét titokként őrzik. Bár a „korábbi vezetés helyreállítása” a játékszabályok szerint, csak a látogatásunkat köveío napra volt várható, sikerült találkoznunk a lecserélt. táborvezető-elnökkel, Kátai Ildikóval is. — Szentendréről, Budakesziről, Aszódról, Vácról, Dunaharasztiból, Budaörsről és Nagykátáról vannak itt fiatalok — mondotta. — A jelenlegi idén a második turnus, további két csoport jön még Pest megyébőL Az itteni gazdaság igyekezett számunkra olyan feltételeket teremteni, amelyekre nem lehet panaszunk. Naponta négyszeri étkezést kapunk, s hogy mi legyen az ebéd, azt a közösség ^— többségi szavazással — dönti el. Teljesítményben dolgozunk, összesen 16 brigádban. Pénzben kifejezve ez annyit jelent, hogy napi 80—85 forintra jön ki a tábor átlagteljesítménye, ami jó eredmény. Délutánonként kulturális- és sport- programokat csinálunk, bár az utóbbi a hőség miatt kevésbé kedvelt. A legtöbb fiatal mindenből részt vállal, voltunk már közös kiránduláson Baján és Mohácson. A gazdaság azzal segített nekünk, hogy buszt kölcsönzött. Eamar belejöttek Egyoldalú lenne a kép, ha pusztán a táborlakók véleménye alapján vonnánk le a végső következtetést. S hogy ez mennyire így van, azt Kislaki István szavai is bizonyítják, aki a kertészeti üzem dolgozójaként összekötői feladatokat lát el. — Tizenharmadik éve foglalkozom a táborba érkező fiatalokkal — mondja —, Pest megyéből eddig nem voltak nálunk turnusok. Eleinte kicsit féltünk, mivel kevésbé járatosak abban a munkában, amit itt kell végezni. De hamar belejöttek. Van bennük fantázia, lelkesedés, vidámság, könnyedén veszik a dolgokat. Ugyanakkor szorgalmasan dolgoznak. S ami ennél is fontosabb, hogy a gazdaság számára felbecsülhetetlen értékű a munkájuk, magyarán: szükségünk van rájuk. Ez azonban nemcsak pénzben mérhető. Hiszen az önállóságra, a munkára, a közösségi életre nevelésnek is fontos eszköze építőtábor. S ha az ottlét némi fantáziával is párosul — úgy mint Munkádiában —, akkor lehet csak igazán hasznos és eredményes. _ CSITARI JÁNOS Munkában a fürge kezek Nraa Is volt olyas fárasztó ez a mai nap « Jól Jön a frissíts víz a nagy melegben Hát Itt lovagolni la lehet? Vajon 0 most hol lehet? / 4
