Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
19S3. JÜLIÜS 23., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nemcsak érdekeket közvetít, egyeztet cs véd is... A tagok ötleteinek tárházára is épít Környezetvédelmi kutatásunk fejlődése Első jelzés a tudósoktól Sohasem volt szégyen egy jó ötletért, bevált fogásért. receptért a szomszédba menni, tanulni. Különösen akkor nem, ha az a célunk: valami újat. jobbat csináljunk — vagy csak a megszokottat, de jobban! ' Gyorsan találtunk ilyenlior kézenfekvő, célszerű, s nem utolsósorban kifizetődő megoldást. Szomszédolói sem kell, ha a hovatartozással, a tagsággal együtt ezt is kínálják. Persze sok-sok egyéb mellett. Hiszen a Magyar Kereskedelmi Kamara tagvállalatai nem pusztán egy jó ötletért, bevált fogásért, receptért döntöttek a belépés mellett. Nem, mert az érdekközvetítő, egyeztető szerepen, s az esetenkénti érdekvédelmen kívül például a regionális, a megyei vállalatokat felölelő összekötő bizottságok munkája, feladatköre messze túl mutat az előbbieken. Elég csak arra utalni: ha területfejlesztésről, infrastruktúráról, munkaerőgazdálkodásról esik szó, egy tanácsi döntés előkészítése során az összekötő bizottságok hivatottak az érdekképviseletre. S szerepet szánnak nekik például az exportárualapok felkutatásában is. Nem kell találgatni, kié a vezető szerep ebben az „együttesben”. A cél közös, a sajátságok eltérőek, éppen ezért két azonos jogkörű tagozatot hívott életre a Kamara. A Pest megyei tagozat társelnöke Édes István, a PEVDI vezérigazgatója. A feladatkör az ő számára már nem ismeretlen. Azt fontolgatjuk most együtt, mire is volt elég ez a huszonhárom nap? — A munkatervhez kapcsolódó elképzelések kialakításához, a feladatok összegzéséhez, a bizottság létében rejlő lehetőségek felméréséhez. Nem maradunk munka nélkül. Hiszen Pest megyében harmincöt tagvállalata van a Kamarának. Gazdasági, piaci helyzetről informálni őket, s tőlük informálódni, ezt diktálja a sohasem könnyű gazdasági helyzet, s a vállalatok érdekvédelme is. A gazdálkodó egységektől beérkező információ jelentősége számottevő, ha a tagvállalatok nem szépen fésült mondatokkal teletűzdelt jelzést adnak, hanem a konkrét tapasztalatokat összegzik, azokat a hibákat, hiányosságokat világítják meg, melyek esetleg akadályai a folyamatos termelésnek. Példaként utalhatok itt a kooperációs fegyelemre. A lényegre törő, arra rámutató tájékozódás értéke felbecsülhetetlen. Szolgálja a vállalati érdekek védelmét, s ugyanakkor segítséget adhat a felsőbbszintű döntések előkészítéséhez is. • Az alakulásról szóló híradás nyomán fogalmazódott meg többekben a kérdés: divat diktálta a bizottság életrehívását, az, hogy másutt is van, vagy a szükségszerűség? — Nem futottunk a divat után. S nem is a másolás volt, lesz a célunk. De ami másutt jól bevált, az célszerű, ésszerű követni! A Pest megyei tagozat tizennégy tagú elnökségében feladatot vállaló igazgatók, vezérigazgatók, tsz-elnökök jól tudják, milyen fontos, hogy az adott gazdasági egység intenzíven részt vegyen saját sorsának alakításában. S tegyem hozzá: gazdasági irányítási rendszerünk igényli is az összekötő bizottságok, a Kamara munkáját. Ez az igény először 1970-ben fogalmazódott meg, illetve vált valóra azzal, hogy megkezdődött a területi összekötő bizottságok megalakulása. Igaz, akkor még csak a kereskedelem fejlesztésében nyújtottak segítséget a tagvállalatoknak. Átszervezésükre 1982-ben került sor. mert növekedett súlyuk, szerepük. Ugyanakkor a Magyar Kereskedelmi Kamara feladatköre is bővült (az 1981- es kamarai közgyűlést követően), társadalmi jellegének hangsúlyozása, megőrzése, fejlesztése mellett. S közben saját, nemetközi tevékenységének színvonalát is javítania kellett. • A nagy egészen belül milyen eredményt kínálhat az összekötő bi- zottság?__________________________ —- Egyszerűen és érthetően fogalmazva: a mi vállalatainknak érzékeny kis fogaskerék szerepét kell betölteniük. Tőlük apró, nüanszbeli kérdések is befuthatnak hozzánk, amelyek ugyan a gazdaság egészét nézve jelentéktelennek tűnhetnek, ám visszahatnak az egészre. Az ilyen részletkérdések kerülnek minden bizonnyal csak a mi1 asztalunkra, de belőlük áll össze az egész. S ezeket tisztázni, helyben sohasem érdektelen. nem öncélú Hanem jelentheti és jelenti azt: az összekötő bizottság a tagvállalatok érdekegyeztetési fórumává válik. Ezt is feladataink sorában jelölte meg a Kamara 0 Részletkérdések között tartanám számon például a vállalatok közötti pontos szállítást, a kooperációs fegyelem betartását. Bár sze- ■intem ez nem részletkérdés, csak ahogy kezeljük, abból származik megfogalmazásom. Hogyan vélekedik erről mint vezérigazgató, s mint az összekötő bizottság társelnöke egy személyben? Mivel e két funkció nem választható el egymástól. — Fordítsuk komolyra a szót! Szerződéses, szállítási, kooperációs fegyelem. Szerintem ennek belföldön vállalataink között éppen olyan hangsúlyt kell kapnia, mint az exportban. De itt eltolódott a hangsúly. Hát ezzel az eltolódással ^an nekem bajom. Mert mi kell az exporthoz, a jól eladható termékhez? Hogy a partner vállalat ahhoz, amit exportra szántunk, idejében adja az alkatrészt, az alapanyagot, a csomagolóanyagot, magyarán betartsa a kooperációs, a szerződéses, a szállítási fegyelmet. Részkérdések, de kérdem, nem hatnak vissza a nagy egészre? • A Kamara az összekötő bizottságoknak egyértelműen — segítségként — körvonalazta a feladatokat, az elvárásokat is megfogalmazta. Egyszerűnek látszik, csak dolgozni kell? Vagy nem így van? — A segítséget megadták, megadják. Szeptember elsejétől az összekötő bizottság titkára (függetlenített) ár. Gasparics Emese, mér dolgozik. Ami viszont kérdéses, az a helyiség, ahol az összekötő bizottság rendezvényeire sor kerülhet. Mert összejövetelek nélkül aligha mozdulhatunk előrébb, bár elképzelés van, csak konkrétum hiányzik. Látszólag én még türelmetlen vagyok. Dehát nagyon sok fantáziát látok munkánkban. A sokkal nagyobb kérdőjel: amit csinálni kell, azt hogyan? Sok-sok ötletet kíván mindnyájunktól az, hogy a vállalt feladatnak eleget tegyünk, szolgálva a két terület, a főváros és Pest megye fejlesztését. Amivel mi először foglalkozni szeretnénk: a közgazdasági és termelékenységi bizottság életrehívása. Nem játszunk bizottságosdit! A közgazdasági bizottságnak a gazdaságirányítás korrekcióihoz, a vállalatok távlati felkészüléséhez kell majd véleményt, elemzést adnia, a saját területünkön tapasztaltak alapján. A termelékenységi? Jobban összekap- . csolhatja naturáliákon keresztül, elvont fogalmak helyett, egyes vállatok termelékenységének mérését. Q Egy feladattal több. Gondolom ez is megfogalmazódott önben akkor, amikor az összekötő bizottság társelnöki posztjára felkérték, vállalta? — Nem fogalmaztam meg magam nak ilyesmit. Bár tudom, nem lesz könnyű, egyszerű, maradéktalanul eleget tenni annak, amire vállalkoztam. De sokat profitálok saját vállalatom számára is ebből a megbízatásból. Az elnökség tagjai között nem egy olyan budapesti, Pest me gyei vállalat igazgatója, vezérigazgatója található, akinek gyárával kapcsolatban áll a PEVDI. S nem kell levelezni, külön találkozót megszervezni ahhoz, hogy a vitás, vagy meg oldásra váró kérdéseket tisztázzuk. S ötleteket hallok, amit ha ma nem is, de lehet, hogy holnap mi is fej- . használunk,.: például műszaki, szállítási kérdésekre vonatkozóakat. S ilyesmire minden gazdásági vezetőnek szüksége van, mert sem a kamara, sem az összekötő bizottság nem mondja, nem mondhatja meg, holnap mit gyártsunk, minek lesz keletje, piaca. Mert a lecke úgy szól, hogy olyat kell gyártani, amit el lehet adni. VARGA EDIT Sok szó esik napjainkban — hazánkban és világszerte — az emberi környezet jelen és jövő helyzetéről. Régebben csak a makro- és mikro- környezetbe jobban belelátó természettudósok emelték fel a szavukat a várható veszélyek elkerüléséért, ma kormányok, parlamentek, az államigazgatás valamennyi fórumai, tudományos akadémiák és nagy tekintélyű nemzetközi szervezetek foglalkoznak azzal, hogy gyermekeink és unokáink is megtalálhassák azokat a környezeti tényezőket, amelyeket az apák és nagyapák élvezhettek. Ajánlásból törvény Magyarországon is az első jelzés a tudósok részéről jött: 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia megbízta Káán Károly erdőmérnök tagját, hogy készítsen tanulmányt a hazai természetvédelem problémáiról. Mégis a mi nemzedékünkre maradt, hogy Kaán Károly akkori ajánlásait megvalósítsa. 1971-ben vált általánossá az igény nálunk, hogy elmélyítsük a környezetvédelmi kutatásokat. És ez az időszak egybeesett az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveinek a megjelenésével; ennek egyik fontos útmutatása volt az új Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv (OTTKT) elkészítése, amelyben már környezetvédelmi célprogramok is szerepeltek. Ettől kezdve az események felgyorsultak. 1972-ben a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosítása során az 57. §-ba az állampolgári jogok megvalósítása közé bekerült az emberi környezet védelméről való gondoskodás elve. 1973 márciusában szervezte meg a Hazafias Népfront az első környezetvédelmi tanácskozást, és elfogadták a környezetvédelem társadalmi programját. 1975 tavaszán a XI. pártkongresszus határozatai, illetve az elfogadott programnyilatkozat is foglalkozott a témával. Ettől áz időponttól ■- a legfontosabb páf't- és állanái dokumentumokban jelentőségének megfelelően megtalálható az emberi környezet ügye. 1976 tavaszán fogadta el az ország- gyűlés az emberi környezet védelméről szóló átfogó törvényt.' 1977- ben a Minisztertanács határozatot hozott a környezet- és természetvédelem szervezetének a továbbfejlesztéséről. Az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervbe tehát bekerült egy kutatási-fejlesztési célprogram Az emberi makro- és mikrokörnyezet legkedvezőbb kialakítása címmel, amelyet 1977-ben Az emberi környezet védelme címre egyszerűsítettek. A kutatások szervezése Kapcsolat Mementó (Minden értelmetlenül meghalt emberért.) Deím Pál és Holdas György szobrai a Műcsarnokban Az egyes tárcák is kidolgozták a saját környezetvédelmi kutatási programjukat. A Magyar Tudományos Akadémia Az ember és természeti környezetének (bioszféra) védelme címmel tárcaszintű főirányt fogadott el, de ugyanúgy tárcaszintű kutatásokat vállalt a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium is (például a mezőgazdaság kemizálása, vízminőség-védelem, a lakosság vé- delrfie a természetes és mesterséges környezet káros hatásaitól stb.) Az országos környezetvédelmi kutatási célprogram az első időszakban (1972—75) koncepcionálisan hiányos volt: túlzottan előtérben állt a települési környezet védelme, háttérbe szorult viszont az intenzíven fejlődő mezőgazdaság, valamint a vízminőségvédelem problematikája. Kezdetben a társadalomtudományok teljes érdektelenséget mutattak áz új kutatási programokkal szemben, e miatt késett a jogi és közgazdasági szabályozó rendszer kidolgozása. Az V. ötéves tervidőszakra sikerült kiigazítani az aránytalanságokat. Ekkor alakultak ki az alapjaiban ma is érvényes témacsoportok: levegőtisztaságvédelem, a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának védelme, hulladékok ártalmatlanítása, illetve hasznosítása, a Balaton regionális komplex környezetvédelme, ökoszisztémák, génbankok és a települési környezet védelme. Ebben az időszakban (1976—80) már a jogtudományok, a közgazdaságtudományok, a szociológia, a neveléstudományok képviselőinek érdeklődése is fokozódott. A VI. ötéves terv időszakára a témakörök kiegészültek a zajártalom elleni védelem és a mezőgazdasági termelés környezetvédelmi kutatásával. Tíz év eredménye Mindenképpen óriási előrelépést jelentenek a már felsorolt állami intézkedések, hatteret és lehetőséget adnak arra, hogy a környezetvédelem ügye lassan az általános társadalmi, illetve az egyéni tudatban változásokat hozzon. A tudományos kutatásban az eredmények sohasem máról holnapra jelentkeznek, de eredmények természetesen itt is születtek. Alapvetően két új kutatási irányzat rajzolódott ki. Az egyik az új, egységes mérési módszerek, eljárások, műszerek kipróbálása, a másik mérési adatok, adatsorok gyűjtése a levegőről, a vízről, a talajról, a zajról, a hulladékokról, a biológiai objektumok szennyezettségéről Ezek alapján ma sokkal részletesebben ismerjük az ország környezeti állapotát, mint 10—12 éve. Ennek a két . kutatási irányzatnak az eredményei alapozták meg az ágazati környezetvédelmi adatbankok kialakítását, megteremtődnek tehát az országos környezetvédelmi figyelő-észlelő rendszer feltételei. Az Országos Környezet- és Természet- védelmi Tanács már határozatot hozott ennek szükségességéről. Az eredményekről Láng István, az MTA főtitkárhelyettese egy előadásán a következőket mondta: „Ügy vélem, hogy az elmúlt évtized hazai környezetvédelmi kutatásának eredményei alapvetően a következő időszakban válnak társadalmi valósággá. Az elmúlt periódus egy szükségszerű és kikerülhetetlen felkészülési, szerveződési időszak volt ahhoz, hogy valódi minőségi ugrást lehessen elérni a közeli jövőben. Kialakult egy jó képességű kutató-fejlesztő gárda, feltártuk való helyzetünket, létrejöttek nemzetközi kapcsolataink, vannak konkrét társadalmi célkitűzéseink, az eszköztárunk is elegendő az alapvető feladatok megoldásához. Biztos vagyok benne, hogy a következő tíz esztendő az elvárás, a remény és a bizalom további beteljesülésének időszaka lesz”. De azt is bizonyosra vehetjük, hogy az elkövetkező esztendők mindig bonyolultabb problémákat vetnek fel, mint a korábbiak. Annál is inkább, mert hazánk emberi környezetének védelmét sajátos közgazdasági környezetben kell megoldani. HORTI JÓZSEF
