Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1983. JÚLIUS 21. CSÜTÖRTÖK X A nyári vakáció kérdőjelei A veszélyforrás sokkal nagyobb A szülő felelős gyermeke neveléséért Vakáció! — visszhangzott a bűvös szó nemrégiben minde­nütt más hangsúllyal a felsza­badult diákok, a nyári szabad­ságukat megkezdő pedagógu­sok vagy a szülők ajkáról. El­hangzott lelkesen és kétség- beesetten, s ez utóbbi, bármi­lyen furcsa, nem mindig az aggodalmaskodó szülő, vagy békés nyugalmát féltő nagy­papa, nagymama ajkát hagy­ta el, hanem egynéhány gye­rekét, aki hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a nagy sza­badsággal a tízhónapi kötött program megszokott napirend­je után. Fölösleges nap Azoknak, akik kétségbees­nek már attól is: ugyan mit lehet egy hétvége két „fölös­leges” napján csinálni, nagy erőpróba ez a nyári két és fél hónap, s ennek eltöltése úgy, hogy legalább félig-meddig hasznukra, ne pedig kárukra válhasson ez a nagy — s be kell vallanunk: kihasználatlan — lehetőség. Hogy kik is ezek a szabadságuk lehetőségétől kéfcségbeesők? Nagyjából azok, akik a tanév folyamán az osz­tályozási napló rovatában a külön odafigyelést, gondosko­dást — s nem a mégkülönböz- tetést — szolgáló V vagy H betűvel megjelölt veszélyezte­tett és hátrányos helyzetű gyermekeink. Vajon milyen lehet az ő va­kációjuk? Ez2el a kérdéssel kerestem fel dr. Marton Aurélt, a monori nagyközségi tanács gyámügyi főelőadóját. Részlet egy beszámolóból: „A gyámhatóság feladata: kiskorúak gondozásának, szo­cialista nevelésének, oktatásá­nak, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének előmozdítása és támogatása, törvényes képvi­seletének rendezése, személyi és vagyoni érdekeinek védel­me. A község tanulói közül 1982-ben 125 veszélyeztetett gyermek került a gyámügy nyilvántartásába. Ebből 78 gyermek a környezete, 42 a család anyagi körülményei, s csupán 5 a magatartása miatt került ide. Nyilvántartott álla­mi gondozott 72 fő, pártfogó segítségével utógondozásban részesülő 23 fő. Az elmúlt év folyamán 491 esetpen végez­tek környezettanulmányt a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek családjai­nál. Rendszeres segélyben 20 csa­lád részesül; a rendkívüli se­gélyek összege évről évre nö­vekszik: míg 1980-ban 25, 81-ben már 35, 82-ben pedig 4S ezer forinttal támogatta a gyámhatóság a rászoruló csa­ládokat." Ennyi a beszámolóból. A „hátteret” dr. Marton Auréltól tudhatjuk meg. — Valóban nagyobb ve­szélyforrás, bármilyen furcsán is hangzik, ez a nyári vakáció azoknak, akik nem tudnak mit kezdeni a szabad idejük­kel. Persze ennek oka sokkal mélyebben kereshető, a felszí­ni vizsgálódások nagyon csa­lókák lehetnek, s valószínű, nem a valóságos arcát mutat­ják meg a vizsgált jelenség­nek, jelen esetben veszélyez­tetett és hátrányos helyzetű gyermekeink problémájának. Az igazság az, hogy ezeknek a gyermekeknek nem csupán az iskolában nehezebb a fel­adatuk, mint más, hasonló ko­rú társaiknak, nem csak a tan­anyag elsajátítása jelent na­gyobb munkát nekik, hanem ft legelemibb viselkedésfor­mák, emberi normák megta­nulása is. Ez .megint olyan probléma, amely közelebb vin­ne a megoldáshoz mindannyi- unkat: ez lenne elsődleges fel­adatunk, ezeket megtanítani. Ha már ez sajátjukká vált, akkor következhetne a „maga­sabb osztály”: a szabad idő helyes kihasználására is meg­taníthatnánk őket, ami persze megint csak kimondva egysze­rű, megvalósítása szinte lehe­tetlen. A szemléletmód alakí­tása, helyes . irányba történő fejlesztése lenne a cél. Nem véletlenül a megkülönbözte­tés: helyes irányba való fej­lesztés, mert fejleszteni, saj­nos, ők is, a környezetük is tud, de ugyan ki nevezné fej­lődésnek, hogy ezek a kiskorú­ak olyan otthonosan mozog­nak valamennyi kocsmában, mint más a napköziben. S még egy tulajdonság máris a sa­játjuk — valószínűleg szüleik példamutatásának eredménye­ként: várják tétlenül és ren­díthetetlen hittel a szerencsét. — Fortuna azonban sokszor várat magára, s mikor már végképp nem akar megérkez­ni, néha elé is „megy” a sze­rencseváró. Ezek az ún. „be­szerző akciók”. — A közelmúltban került hozzám az ügy: kiskorúak egész csoportja tört be szőlős­gazdák pincéibe, láthatólag minden ok nélkül. A beszél­getés során aztán őszintén bevallották: apunak kellett a bor, azért törtünk be. Csepp a tengerben — Hát igen, valahol itt kel­lene kezdeni a felgöngyölítést. Az előbb említett számadatok is tükrözik: legtöbb esetben nem is a gyermek, hanem a szülő felelős azért, hogy gyer­meke veszélyeztetettként nyil­vántartásba kerül. Ha lehet, segítséget, pártfogást is kap. 125 esetből csupán 5 az, amely­nél magatartási problémák dominálnak. — Á többi hátterében a szü­lői felelőtlenség, nemtörődöm­ség, a rossz példaadás — a munkakerülés, az alkoholiz­mus vagy az erkölcsileg sú­lyosan kifogásolható életmód a legfőbb károsító ok. A kör­nyezettanulmányok szomorú beszámolói tanúskodnak ar­ról, hogy ezeknek a gyerekek­nek túlnyomó többségénél nem, csak szerény a lakásuk, de piszkos, rendetlen is. sok­szor siralmas körülmények kö­zött élnek. S meg kell monda­nom: ezen nemigen képes vál­toztatni az általunk folyósított állandó segély, az az alkal­manként rendkívüli segélyként adott 3—500 forint is csak csepp a tengerben. Határoza­tokkal nem tudunk eredményt elérni, s az elbeszélgetéseknek is egy idő után semmi jelentő­ségük nem lesz, súlytalan rá­olvasásokká értéktelenednek. Valahol elkallódott az a sokat emlegetett szülői felelősség, s akárhogy is nézzük: a gyer­meknevelés nem a gyámnató- ság, nem a gyermekintézmé­nyek és nem az utca feladata. Az a' legszomorúbb ezeknél az eseteknél, hogy a szülő mindig meg van győződve ar­ról, hogy mindenki felelős gyermeke neveléséért, kivéve egyetlen embert: önmagát. Pe­dig ha valaki védelemre szo­rul és védelmet érdemel, az a gyermek. Furcsa paradoxon, hogy beavatkozás esetén, bár­mennyire segítő szándékú is az, mindig a gyerek húzza a rövid ebbet: ő kerül intézetbe, nem az anyuka, aki csavargá­sával, szabad életmódjával oda juttatta. Hiába: az állam sem tud mindig annak és úgy segí­teni, ahogy szeretné. — Végezetül csak annyit: a veszélyeztetettek — képlete­sen és a .szó valódi értelmé­ben is — egy nagy család. Szinte minden esetben kimu­tatható valamilyen rokoni kapcsolat egy-egy új esetnél a „családalapítóval”, s ez szin­tén roppant nehézzé teszi a munkáját annak, aki ezeknek a kiskorúaknak támogatására vállalkozik. — Nagyon nagy szükség lenne a vállalatok segítségére,, akár égy kirándulás, netán üdültetés erejéig, ami minden­képp segítené ezeknek a kis­korúaknak elsajátítani azokat az alapvető emberi normákat, vagy a szabad idő helyes és boldogító kihasználását, ami­ről már az előbb is beszéltem, akár egyéni pártfogolás for­májában. Hogy mennyire szük­ség Lenne mindkettőre, csak arra gondoljunk: mennyire szaporodnak a galerik, s hogy ezek sohasem „baráti társasá­gok”. Szerencsére most a ra- gasztózási kampány alábbha­gyott, szorongva várom: ugyan mi lesz a következő? Árnyékos oldalak Még másfél hónap a vaká­ció. Vannak árnyékos oldalai is, hiába süt hétágra a nap, s hiába felhőtlen az ég. Most nincs iskola, nincs a nap je­lentős részét lekötő pedagó­gus, valamit mégis tenni kel­lene. Nem látványos befekte­tés, az igaz, s legfeljebb hosz- szú távon térül meg. De ér­demes lenne átgondolni, mi is a tét, hogy kik, és vajon mire nőnek fel... Bakai Tibor Közlekedésbiztonsági akciók az áfákon „ ­Ha mindenki betartaná a szabályt Tombol a kánikula. Aki csak tehette, teheti, a víz­partra igyekezett, igyekszik ezekben a napokban. Az országutak megtelnek motorokkal, autókkal szinte a hét minden napján. Így van ez járásunkban is, külö­nösen nagy a forgalom a 4-es és a 31-es számú főköz­lekedési utakon. A szokottnál több külföldi rendszámú kamion, gépkocsi is elhalad ezeken az utakon, elmond­ható tehát, hogy javában tart a nyári közlekedési csúcs járásunkban is. A Belügyminisztérium rendelkezése szerint július­ban fokozott közúti ellenőrzéseket tartanak országszer­te. Egy ilyen akcióra indultunk mi is a Monori Járási Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának két dol­gozójával, Burján Gyula zászlóssal és Bán Imre őr­mesterrel. Első útiállomásunk Mende központja. A 31-es út szinte kettészeli ezt a községet. Elég nagy a forgalom az úton, mi ismerőssel találkozunk, a he­lyi : körzeti megbízott integet a motorjáról. Lassítunk, majd kiszállunk a kocsiból. A községi bisztró­ból már integetnek: menjünk csak oda! — Na tessék, még el sem kezdtük, máris valami balhé van — jegyzi meg Bán Imre. Részeg asszony Belépünk a kocsmába (nem illik rá más jelző), s a földön fetrengő középkorú asszonyt pillantunk meg. — Már amikor idejött, ré­szeg volt — jegyzi meg az egyik asztalnál ülő férfi. A nő rúgkapál, s ordít, hogy őt bizony megrugdosta valaki. Ujjal mutogat a mel­lette ülő férfira. — Nem igaz — állítják többen, csak éppen jól felön- tö'tt megint a garatra. Szinte mindennap ezt teszi... Nincs idő tétlenkedésre, a két rendőr közrefogja a szin­te áléit asszonyt, s a közeli rendőrszobába kísérik. Kiderül róla, hogy Zs. Já­nosáénak hívják. Jegyző­könyv készül, botrányos ré­szegség gyanúja miatt, s fel­jelentés lesz a dolog vége. Még a székről is lecsúszik delikvensünk, a körzeti meg­bízott intézkedik, értesítsék a családot, kísérjék haza ... S bár ez nem közlekedési eset, mégis nagyon jellemző. Mendén — de természetesen más településen is — nincs olyan nap, hogy ne látnának tántorgó-botorkáló részeg em­bert. Ebben a melegben még az ital is duplán árt a szer­vezetnek, de úgy látszik, a notórius alkoholfogyasztók ügyet nem vetnek erre a tény­re. Nekik mindennap meg kell inni a szokásos kvantu­mot, hogy aztán otthon mi van, azzal keveset törődnek. Tovább megyünk. A ZU 50-02-es rendszámú autó a megállni tilos tábla előtt par­Olaj- és gázégők házai Évente 300 darab olaj- és gázégő alumínium házának for­gácsolási és lakatos munkáit végzik cl a monori Szervomccha- nika Kisszövetkezetben. Képünkön Galambos Károly horizon­tál esztergályos a gázégő csigaházának méreteit ellenőrzi Hancsovszki János felvétele kiroz. Most még megússza fi­gyelmeztetéssel, de legköze­lebb már biztosan nem lesz­nek elnézőek a rend őrei. Elhagyjuk Mendét, balra kanyarodunk Pusztaszentist- yán irányába. Keskeny erre­felé az út, de hát minek te­gyük szóvá, az itteniek ennek is nagyon örültek annak ide­jén. Az állomásnál a sorompó felnyitódik, egy motorost ál­lítunk meg, amint áthalad a síneken. Az OL 74-79 rend­számú Pannónia vezetője K. Ferenc helyi lakos. Kissé pirosabb lesz az ar­ca, amikor Burján Gyula megkérdezi tőié: — Fogyasz- tott-e szeszes italt? — Ö, 'csak egy üveg sört ittam ebéd után — szabadko­zik a motor gazdája. Utastár­sa szemrehányóan néz rá, minek vallotta be azt a fél liter nedűt. Ö talán nem tud­ja, hogy könnyen előkerülhet a szonda is, amely precízen kimutatja a szeszfogyasztás mértékét... Szánja-bánja K. Ferenc a dolgot, de nincs mese, felje­lentik őt. A motort meg tol­hatja haza gyalog, s ma már nem tanácsos ráülnie. — Megérte? — teszem fel a kérdést neki. — Nem hiszem, egy-két na­pig biztosan falazhatok azért a szabálysértési büntetésért, ugyanis kőműves a szakmám. A PG 92-51 rendszámú Tra­banttal nincs baj, az igazolta­tás után. tovább mehet. Akár­csak az MR 04-57-es 350 köb­centiméteres Jawa motor gaz­dája. Visszafelé igyekszünk a 31-esre. Alig látunk ki, mindkét oldalon sűrű bokrok teszik nehézzé a kikanyaro­dást, fokozva ezzel a baleset- veszélyt. Színes a szonda Sülysáp felé haladunk. Előttünk egy lFA-daru nyeli a kilométereket. Megelőzzük, s az úri bejáratnál megállít­juk. Az FR 48-50 rendszámú darus autót J. István vezeti, a kocsi a CSŐSZER tulajdo­na. Burján Gyula tüzetesen megvizsgálja az iratokat. Meglepődve tapasztalja, hogy J. István nem rendelkezik az úgynevezett különleges III. kategóriával, amely feljogosí­taná őt e jármű vezetésére. — Én nem is tudtam, hogy az is kell — mondja a gép­kocsivezető —, pedig már- öt éve (?!) vezetem ezt az IFÁ-t. — Elég szomorú dolog — mondja a rendőr zászlós —, de nemcsak ön a hibás, ha­nem a szállításvezetőjük és gépkocsi-előadójuk is. Ez en­gedély nélküli vezetésnek mi­nősül. Feljelentés lesz a dolog vé­ge, s a vállalatot is értesítik a mulasztásról. A PZ 05-93 rendszámú Wartburg vezetője Heves me­gyébe igyekszik. Kamionveze­tő, néhány órával ezelőtt ér­kezett haza Irakból. A sok cucc között nehezen találja meg vezetői engedélyét, aztán megkönnyebbülve átadja a sze­mélyi igazolvánnyal együtt az intézkedő rendőrnek. Minden rendben van, beülhet kocsijá­ba, s indulhat a még 150 ki­lométerre levő községbe. A sápi főutcán Babetta kis­motorral hatalmas festőlétrá­val halad egy férfi. Megállít­juk, s lám „érdemes” volt. Cs. Ferenc sülysápi lakos • azonkívül, hogy szabálytala­nul — létrát szállított — köz­lekedett, még vezetői engedé­lye, illetve KRESZ-vizsgája sincs, és szeszes italt is fo­gyasztott. Ahogy belefúj a szondába, az gyorsan színező- dik, igaz, a 0,8 ezreléket nem éri el. Egy éve van meg a motor­ja, s mint mondja, már több­ször is készült, hogy levizsgá­zik a KRESZ-ből, de valami miatt mindig elmaradt. Drága mulatság lesz ez a szabálytalan, alkoholos befo- lyásoltságú motorozás, s rá­adásul még a személyi igazol­vány sincs nála. Pár ezer fo­rintja bánja majd ezt a könnyelműséget. Megérte? Sülysápot elhagyva, Káka irányába hajtunk. Hatalmas zajjal egy munkagép fordul ki a dűlőútról.^A platón egy felnőtt és két kisgyerek. Ha­bar kiderül, hogy a motor ninos levizsgáztatva. Három­száz forint helyszíni bírságot fjzet a tulajdonos, akinek keszségésen elmagyarázzák, hogyan kell levizsgáztatni a munkagépet. A vagányok is Már esteledik, az utakon nem csökken a forgalom. — Minden délután elkelne ilyen ellenőrzés — mondja röviden summázva a tapasz­talatokat Burján Gyula. — Hiszen, ha rendőrt lát­nak az úton a járművezetők — még a vagányok is — óva­tosabbak. Természetesen jó lenne, ha mindig azok volnának. Akkor bizonyára kevesebb balesetet regisztrálnának a közlekedési szakemberek. Gér József A harmadik Uszótanfolyam Az eddigi két sikeres úszó­tanfolyam nyomán újra to­borozzák azokat a gyermeke­ket, akik még nem tudnak úszni — de szeretnének meg­tanulni. Jelentkezni lehet: augusz­tus 1-én 8.30-kor a monori- erdei strand bejáratánál. A Monorról indulók reggel 7.45-kor gyülekeznek a vas­es kútállomáson. —x— Árusítóhelyek a fővárosban Ötvenmilliós éves terv A vecsási Ferihegy Tsz bel­kereskedelmi ágazata évről évre eredményesen teljesíti feladatait. Tavaly 40 millió forint volt az árbevételük, az idén 10 millióval többet irá­nyoztak elő. Június elejétől a Bosnyák téri éjszakai piacon nagybani eladást is folytatnak a kiske­reskedelem és az üzemi kony­hák részére. 1982-ben ugyanis a tsz a Belkereskedelmi Mi­nisztériumtól megkapta a nagykereskedelmi tevékeny­ségre jogosító engedélyt. A Csarnok és Piac Igazga­tóság a nagybani piacon száz négyzetméter alapterületű te­lephely építését engedélyezte, ahol a maguk által megter­melt kultúrákat értékesítik a kereslet-kínálat szerint. A jö­vőben a zöldségfeldolgozóban gyártott termékek, áruk egy részét is itt kívánják eladni. Arra is kísérletet tesznek, hogy a piacon árszabályozó szerepet töltsenek be, például a kilós fejeskáposztát mind­össze három forintért árulják. Az év végéig 19 millió forint forgalmat kívánnak lebonyolí­tani a Bosnyák téri piacon. A Hunyadi téri csarnokuk­ban a szövetkezet áruit nagy­kereskedelmi áron értékesítik a vendéglátóiparnak, az üze­mi konyháknak és óvodáknak. A nagy kapacitású konyhák jobb ellátása érdekében mák­darálót szereltek fel. Újdon­ság ugyancsak ott. hogy 15 kiló darált mákot telefon- rendelésre egy órán belül szállítanak. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, volt munkatár­saknak, akik szeretett édesapánk, és nagyapánk, id. Izmán István temetésén, Monoron megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. A gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents