Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1983. JÚLIUS 16., SZOMBAT Emberek a farién Magtárakban a szem java Omlik a szem a teherautó platójára. A járásban már a magtá­rakba került a kenyérnekvaló java. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Nincs talán kegyetlenebb Öolog, mint ha egy éhes em­bert étellel kínálnak, s ha boldogan elfogadná, elhúzzák előle: — Sajnos nem szolgálha­tunk vele! Körülbelül így jártak a hé­ten egyik-másik járásbeli ter­melőszövetkezet mezőgazdá­szai. — Esett, esett itt-oft, de hát épp csak annyi, hogy az ara­tást késleltesse egy kicsit — panaszkodott Szabó Rudolf, a monori Kossuth Tsz főmező­gazdásza. Száraz csatorna Kint álltunk, pontosabban guggoltunk a Gombai út men­ti burgonyatábla egyik szélső sorában, s Papp Gábor, a szőlészeti ágazat vezetője épp a földet túrta az egyik vastag indájú bokor alól. — Száraz ez, ha könyékig nyúlok is le — mutatta a ki­emelt tizennyolc szem krump­li helyét. — Nagyobb baj az, hogy már párásodnak a gumók, s ha nem jön legalább harminc milliméternyi csapadék, befe­jeződik a fejlődésük — néze­gette a kilónyi termést a fő­mezőgazdász. — Mind a 117 hektáron jól sikerült a vetés, a növényvédelem, a kártevők elleni védekezés, csak hát a nedvesség hiányzik a talajból. Ezen a napon is egy határ­járásban összeszokott kis cso­portot kísértünk el három gazdaságot érintő kőrútjára csakúgy, mint egy héttel ez­előtt. Zubor György, a járási pártbizottság munkatársa, Zenta Tibor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának instruktora és Járadi László, a járási hivatal MÜTEF osz­tályvezető-helyettese azért szállt ismét autóba, hogy meg­győződjön róla, vajon milyen a határ képe a járás másik felén? Monorra egyébként a finis­re érkeztünk. A kombájnok az utolsó köröket rótták a péte- ri vasúti átjáró melletti 30 hektáros búzatáblán. A ke- nyérnekvalóval így hát végez­tek, most már „csak" a két­száz hektár rozs maradt hát­ra a kalászosok közül. — Mit mutattak a különbö­ző fajták? — kérdezte Zentai Tibor annak ismeretében, hogy az átlagos hozam a vesz­teséget okozó aszály ellenére a Kossuthban 1-2 mázsával valószínűleg mégis meghalad­ja a tervezettet. — Nem egyformán visel­kedtek, igaz, a termőhelyeink is rendkívül különbözőek. A Rivoli magabiztosan adta az 5,2 tonna körüli átlagot. Meg­lepőbb, hogy a Jubilejnaja itt-ott, s ráadásul homokon — még ennél is többet tudott. Legjobban az MV—8-as síny­lette meg az aszályt, eléggé meg is sült... — Hát akkor mit szóljunk mi? — mondta szinte egy­szerre a két vasadi vezető: Mészáros György elnök és he­lyettese, Gál György, amikor a határszemlézők hozzájuk értek a hírrel. — Pontosan negyedik hete nem esett felénk fél millimé­tert meghaladó csapadék. A múlt hét végén dörgött, vil- lámlott, borult fölöttünk is, de az a pár nagy csepp még a port sem verte el — erősí­tette meg főnökeit Szabó Im­re, a növénytermesztés felelős vezetője. Ám a szónál is erősebb bi­zonyítékkal szolgált a határ Kis csatorna felett haladtunk át, máskor ott csukát fognak a gyerekek, most porolt az al­ja. Odébb, ahogy a helybeliek mondták — viszonylag jó ta­lajon furulyáit a kukorica. A következő dűlőben már száraz levelét zörgette a forró, szárí­tó szél. — Az idén a dinnye sem vág be — mutatta az elnök. — Aprók, s már érnek — a nyakunkra. — Nagyon beindult a tava­szon, mondtam én, hogy vesz­tét érzi — kesergett Burda Gergely, a nyugdíj előtt álló horti dinnyés. — Most, az el­ső érésből kell minél több pénzt csinálnunk, mert ha­marosan teli lesz a piac. Hát igen, a gazdaságok gondjai ilyenkor talán még nagyobbak, mint másoké. Vasadon persze az erős ipari tevékenység ellen­súlyozhatja a növénytermesz­tés esetleges veszteségét. Ezért is oly fontos a két első szá­mú vezető, valamint közvet­len munkatársaik és a vezető­ség szóértő együttműködése, optimizmusa. — Bárcsak a pár hónapja dolgoznak együtt, látszik, hogy máris egyforma tempót diktálnak — mondta már az autóban Zubor György. Fáradhatatianok Vasadról kifelé jövet bála­szállítókkal találkoztunk, Já­radi László ismerte úticélju­kat: — Viszik a háztájiba a szalmát. A Kossuth Szakszö­vetkezet a legrugalmasabb in­tegrátora a sertéstartóknak a járásban. A szakszövetkezetben is túl vannak egyébként a búzaara­tás javán, sőt a tagi földe­ken a jövő héten végeznek is. — Jó a terep, jó a búza, egy fordulóra megtelik a tar­tály — Veres Ferenc kombáj- nos elégedett. — Csak az! a baj, hogy öregek a gépeink, most is szorul a sebváltóm ... Pilisen valamivel nyugod- tabbak az aratók. Impozáns látvány, ahogy az E—516-osok egymás nyomában járva fal­ják a búzát. — Mi is az utolsó harmad­ban járunk már — tájékoztat­ta a határszemlélőket Gál László főmezőgazdász.' — A jövő hét közepe táján talán végzünk is a meglevő négy­száz hektárral. Tavalyhoz ké­pest erősödött a technikai fel-, készültségünk, ennek ellenére gond a szalma gyors betakarí­tása, de az értékesítés is. Mondják az aratók, a táb­lán éppoly gyakran ott látni a szövetkezet párttitkárát, mint az elnököt, vagy a főmezőgaz­dászt. — Ez természetes. Az aratás politikai feladat. Az emberek­ről való gondoskodás, hangu­latuk figyelemmel kísérése az én dolgom is. — Malik Ká­roly az emberek összeszokott­ságát, fáradhatatlanságát is dicséri. Évek óta együtt van a gárda, ők tudják maguktól is, mikor mit kell tenni. — A más helyen dolgozók nem irigylik a jövedelmüket? — Előfordult, hogy valaki tett egy-két célzatos megjegy­zést, de amikor jöhetett vol­na megpróbálni magát, nem vállalta. Olyan is volt, hogy megszökött innen, aki nem bírta... Esővárók — Járásszerte kialakultak a rutinos aratóbrigádok: kom- bájnosok, gépkocsivezetők, raktárosok, bálázók, munka- irányítók, szerelők, ellátók — vállalkozott rövid értékelésre Zubor György, a járási párt- bizottság munkatársa. — A gondok, nehézségek ellenére talán az idén a korábbiaknál ia szervezettebben folyik a já­rásban az aratás. A búza 80-85, összességében a kalászosok 70-75 százaléka van már a magtárakban. Az átlagok a terv körül alakul­nak, bár először sokkal töb­bel, majd sokkal kevesebbel is számoltunk. Számításaink szerint a jövő hét vége felé már biztonságban tudhatjuk a kenyérnekvalót. Sajnos az ara­tógépparkkal nincsenek össz­hangban a szalmabetakarítás technikai feltételei. Mindenütt látszik, bár szép a határ, a csapadék hiánya. Persze egy­két nap is sok változást hoz­hat. Reméljük, nem vész kár­ba a járás mezőgazdaságában dolgozó emberek munkája. Vereszki János Pavilonsor épül a monori piactéren írtuk korábban la­punkban. Ennek következté­ben azonban nemcsak a tér képe változik előnyére, ha­nem remélhetőleg a piac kí­nálata is. A helyi nagyközségi közös tanács vezetői is valószínűleg erre a lehetőségre gondoltak, amikor elhatározták, hogy ős­termelőknek és kistermelők­nek adják el a pavilonokat. A feltétel, hogy az új tulajdono­sok elsősorban zöldség- és gyümölcsárusítással foglalkoz­zanak. Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Gyomron: köz­ponti ügyelet (Steinmetz ka­pitány u. 12., telefon: 26.), Mo- noron, Monori-crdőn, Csévha- raszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Maglódon és Eeseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyhá­zán: központi ügyelet (Pilis Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Menőén: dr. Marosi Gyöngyi (Mende), Üllőn: dr. Táborozás után Kilenc nap élményével gazdagon Bezárta kapuit a vasadi al­kotótábor, amelyről kétszer is írtunk lapunkban, s hogy mi­lyen eredményeket értek el, mi mindent alkothattak, tanul­tak a gyerekek a 9 nap alatt, azt az utolsó estén mutatták be. A megjelent vendégek Tóthné Fiel Mariann, dr. Ghjörgy Jakab Endre, Rakó József, valamint a sok-sok ér­deklődő szülő körében nagy tetszést aratott a színes műsor. ::::u Az irodalmi színpad nagy­szerű mesejátékkal rukkolt ki: az ügyesebbnél ügyesebb lá­nyok és fiúk olyan jól alakí­tották szerepüket, hogy a kö­zönség bizony sokszor har­sány hahotában tört ki. A si­kerben oroszlánrésze volt Va­dász Iván népművelőnek — a rendezőnek —, 'valamint Nagy Sándornénak, és Bukai Tibor pedagógusnak. Megcsodálhat­tuk azt a hat teljesen kész és jól sikerült citerát, amelyet Orosz Lajos vezetésével készí­tettek a fiúk. Természetesen be is mutatták, hogy a hangszerek remekül szólnak — ha ők ma­guk nem is születtek citeramű- vésznek, saját bevallásuk sze­rint. Nemcsak a citerával — a furulyával is ismerkedett több pajtás, akik szintén szá­mot adhattak tudásukról. Sőt — a pár nap alatt énekkar is alakult, amely Angeli Angéla zenetanárnő vezetésével tábori dalokat énekelt. Hogy a tanulók ne érezzék a reggeli és esti torna kénysze­rűségét, a táborvezetőség csel­hez folyamodott: naponta egy óra hosszat aerobic gyakorlatot tanultak be zenére Kuti József és Petrovits Tamásné népmű­velő irányításával. A modern tánc mellett a népi táncot is újra felfedezték, és Suhánszki Sarolta népművelő koreográ­fiájával elő is adták a lelkes közönségnek. Bepillantást nyerhettünk a bábosok mun­kájába is, akiknek Kurucz Zsóka népművelő segített dal­szövegek megírásában, megze­nésítésében — amit természe­tesen a maguk készítette bá­bokkal adtak élő a kilenc nap eseményeiről. Ezek Után a diá­koknak még annyi energiájuk maradt, hogy az esti tábortűz mellett vígan parodizálták a történteket. n:«i :::::: Az élő műsor mellett egy szép kiállítást is megtekinthet­tünk. Az ifjú kis fotósók — akiket Csernus Gábor pedagó­gus vezetett be a fotózás és a labormunka rejtelmeibe, a raj­zolók, festők, szobrászok — akiknek Gábor Éva szobrász- művész és Tölgyes Tamás ke­ramikus adott tanácsokat, inst­rukciókat — mind-mind elsa­játították azt, amit a tábor meghirdetett: közelebb kerül­Egy-egy pavilon, amelynek mindkét oldalán lehet árulni, 3 méter hosszú, ára: 30 ezer forint. A vásárolni szándéko­zók pályázatukat legkésőbb július 18-ig adhatják be a mo­nori nagyközségi közös tanács szakigazgatási szervéhez, ahol augusztus 1-ig hoznak döntést. Az elfogadott pályázatok be­nyújtóinak a pavilon ■ teljes árát augusztus 15-ig kell majd — az értesítéssel együtt meg­küldött csekken — befizet­niük a tanács fejlesztési alap számlájára. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr Németh Gábor tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Po­povics László Sülysáp, Kos­suth u. 206. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton ás vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszer tárban, vagy az ügyeletes ál­latorvos címén. Elad© piactéri pavilonok Jobb ellátást remélnek Ügyelet Az agyagot is ügyes kézzel formázzák. Csernus Gábor felvétele nd a művészethez a tér, moz­gás, idő szemléletes bemutatá­séval. Pintér Erzsébet, a tábor ve­zetője így vélekedett: — A célunk úgy érzem, meg­valósult. A gyermekek komp­lex ismereteket sajátíthattak el, és a szemfülesebbek a mű­vészetnek szinte minden ágá­ba bepillantást nyerhettek. A tanárok is belső átélésből — nagyon jó viszonyt kialakítva diákjaikkal — adhatták át az ismereteiket Hasznos volt mindannyiunk számára, hogy első nap összegyűltünk, és meg­beszéltük a gyermekekkel: mit szeretnénk mi és mit várunk el. Ugyanakkor ők is elmond­ták ezt a saját oldalukról. Ez­után talán várható, hogy a ta­nulók öntevékenyebbek lesz­nek, az iskolákban jobban igénylik a művészeti szakkö­rök létrehozását. Persze ehhez a vezetés megértése, és nem utolsósorban jelentős anyagi támogatás szükséges, de az i1> teni népművelők kiváló hatá­sára építve addig is kiszélesít­hetik kapcsolataikat a műve­lődési házakkal. Hiszen ezek­nek, most a megnövekedett szabad idővel óriásira nőtt a jelentőségük, és még közel sem aknázták ki teljesen a lehető­ségeiket :::::: :::::: A táborszervezés is jobban sikerült az idén, mint tavaly. De ahhoz, hogy ennyi mindent tudtak a pedagógusok, népmű­velők, művészek megismertet­ni a geyrekekkel, ahhoz a se­gítőkész társadalmi és gazda­sági szervezetek erkölcsi és anyagi hozzájárulására volt szükség, így újra csak azt mondhatjuk: köszönet érte, mindenkinek. Nagy Mária Vandálok Igencsak meglepődtek azok a járművezetők, akik vasárnap hajnalban a gyömrői piacra igyekeztek a Táncsics Mihály utcában. Éles betondarabkákból álló, valóságos barikáddal találták magukat szemben, lassítaniuk kellett. Többen a mellékutcákon folytatták inkább útjukat. Több hete tart már Gyömrőn a Táncsics utcá­ban a telefonkábel fekteté­se. A csöveket védő vasbe­ton. elemek zömét előre a helyszínre — az út szélére — hordták az építők. Egy­előre ismeretlen vandál ele­mek ezeket a kereteket do­bálták szombatról vasár­napra virradóra az úttestre, valóságos életveszélyt te­remtve ezzel a cselekede­tükkel. A község közvéleménye mélyen elítélte e vandál pusztítást, de vajon a tet­tesek éreznek-e valamiféle lelkifurdalást? A Postás Öcsiből edző lett Jól emlékszem, még általá­nos iskolások voltunk, s akko­riban nagy divat volt a kézi­labda. A négy gyömrői iskola egész tanévben amolyan baj­noki rendszerben játszott egy­mással, s a döntőkre a tanév­záró ünnepségeken került sor. Ott szurkoltak a szülők, is­merősök a gyerekeknek, remek hangulatot teremtettek. Postás öcsi a Kossuth Iskola egyik jó — ha nem a legjobb — játé­kosa volt. Hatalmas dobásai­val szemben a kapusok a leg­többször tehetetlenek voltak. Persze, ez csak a beceneve volt neki. igazából Kiss Imré­nek hívták, hívják ma is. A mester „átigazolt" Focitehetségét a gyömrői sportkörnél kezdte mutogatni, egészen a megyei ifiválogatott­ságig vitte. (Azóta se ért el senki ilyen eredményt.) Ké­sőbb magasabb osztályba lé­pett, a Fővárosi Autóbusz NB II-es csapatában űzte a lab­dát. majd leigazolta őt az NB I-es Csepel. Sikeres évek kö­vetkeztek. majd Dunaújváros­ba tette át székhelyét. A gólerős — egykori gyöm­rői — csatárt aztán ismét a fő­városba húzta a szíve. A Vo lánban játszott még néhány évet. de később szögre akasz­totta a cipőjét. A labdarúgástól azonban nem tudott elszakadni, előszói a 22 Volánnál, majd a nagy Volánnál volt pályaedző. Az 1982/83-as bajnoki évben dr. Lakat Károly mesteredző munkáját segítette, neki is ré­sze van abban, hogy a XV. ke­rületi gárda ősztől ismét az NB I-ben szerepelhet. A mester megtette kötelessé­gét, s Debrecenbe „igazolt”, ahol szintén vállalta: a cívis városi gárdát visszavezeti az NB I-be. Kiss Imrét pedig felkérték: legyen a Volán labdarúgóinak vezető edzője. Igent mondott, hiszen teli van ambícióval és élettapasz­talattal. Eljutott a nem remélt csúcsra: 39 évesen NB lTes ed­ző lett. A gyömrői lokálpatrióták is büszkék Imre kinevezésére. Szülei ma is ott laknak a Kos­suth Ferenc utcában, s bizony nagyon várják őt mindig haza. Természetesen ha csak teheti, mindig meglátogatja — család­jával együtt — a szülőket, akik méltán lehetnek büszkék fiúk­ra. Nem hiányzott A papa egyébként lelkes Volánfszurkoló, de a gyöm- rőieket se hanyagolja el. Az el­múlt bainoki évadban egyet­len gyömrői meccsről sem hiányzott,.. Kiss Imre tehát felsőbb osz­tályba lépett. Kívánjuk, hogy érjen el sikereket edzőként is! G. J. XSSN 0133—2631 (Monori Hírlap) k

Next

/
Thumbnails
Contents