Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
1983. JŰLIUS 12., KEDD xMiían 3 A Rozmaring Tsz piliscsabai fémipari részlegében varrógép- motorok kuplungszerkezetét készítik, valamint varrógépáll- ványt is gyártanak. Havonta 1300 darab hagyja el az üzemet. Képünkön: Ábele János állítja össze a villanymotorra szerelt berendezést. Veress Jenő felvétele Több vasbeton elem és tetőfedő pala Az építőanyag-ellátás javítására tettek felajánlást két Komárom megyei üzem, • a Nyergesújfalui Eternitgyár es a Lábatlant Vasbetongyár dolgozói. Az eternitgyáriak arra vállalkoztak, hogy éves tervükön felül 2,5 millió négyzetméter különböző méretű tetőfedő palát készítenek. A Lábatlani Vasbetongyár dolgozói azt ajánlották fel, hogy az év végéig 70 ezer méter födémgerendát és 30 ezer méter áthidaló vasbeton gerendát gyártanak tervükön felül. Mindkét vasbeton elem nélkülözhetetlen a családi házak, a kislakások építéséhez, de időnként hiába keresik a vevők a TÜZÉP-telepeken. Mindkét Komárom megyei üzemben hónapról hónapra fokozzák a termelést, s azt ígérik, hogy nem az év végén, hanem az építkezések finisében, a nyári hónapokban erősítik a tempót. Csak a régi, magas kémény maradt meg Téglát ontó automaták Csak a magas, karcsú kémény áll még az 1902-ben épült Rozália téglagyárból. Ma a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat Solymár l. nevű üzeme ez, s — mint ismeretes, június utolsó napjaitól — egyben egyike az ország három legkorszerűbb téglagyárának. Fóliába csomagolva A harminchat hónapra tervezett rekonstrukció pontosan a terv szerint haladt, s részben ennek is köszönhető, hogy tartani tudták az előirányzott 456 miiyó forintos költségét, s annak is, hogy a beruházás helyszíni irányítói — a gyár vezető szakemberei — mindig tudták, mi történik, hol van szükség valami gyors intézkedésre. ,Igy érték el,. hogy pontosan az előre kijelölt napon lekerülhetett az első tégla a gyártósorról. Az üzem már kívülről sem hasonlít egy hagyományos téglagyárra. De az igazi meglepetés akkor ér, amikor a gyár vezetőjével, Kónya Ottmár- ral belépünk a csarnokba. — A berendezéseket nyugatnémet licenc alapján gyártotta egy csehszlovák cég. Itt minden automatikusan történik. Az agyagból gyakorlatilag emberi kéz érintése nélkül lesz fóliába csomagolt tégla. Valóban alig látni embert. Mindenütt tiszta, jó levegő Az egyik vezérlőálláson gyönyörű muskátlik virítanak. A munkások csak a gépeket kezelik, figyelik a műszereket, ellenőrzik az anyag útját. A présgépből hosszú csíkban jön elő a már megformált tégla, egy kés méretre vágja és tárolókra rakja. Ezek ha megtelnek, bekerülnek a hatalmas szárítóba, hogy onnan negyvennyolc óra múlva a gázzal fűtött alagútkemencékbe vigye őket a szalag. Üjabb két nap, és már lehet is csomagolni a téglát. — A próbaüzemelésen már túl vagyunk — mondja Kónya Ot-ttmár —, most a termelés fokozatos növelése van soron. Idén még 12 millió darab kisméretű téglának megfelelő UNIFORM falazóblokkot gyártunk. Az üzem kapacitása egyébként évi 40 millió darab. A szalagok mellett álló asz- szonyokat, a gépeken itt-ott igazító szerelőket figyelve azon gondolkodom, a rekonstrukció milyen változásokat hozhatott a gyár munkaerőhelyzetében? A dinasztiák kipróbált hűsége — Az arány a szakmunkások javára változott, ezekhez a berendezésekhez hozzáértő emberek kellenek. Olyanok, akik töviről-hegyire ismerik a bonyolult elektromos gépeket. A beruházás kezdetén hároméves oktatási tervet is készítettünk, míg a gyár épült, kiképeztük a legszükségesebb szakembereket Arra törekedtünk, hogy a régi téglás dinasztiák megmaradjanak nálunk. Ezért a végső pillanatig nem állítottuk le a régi üzemet Csak az utolsó évben kellett néhány embert áthelyezni a szomszédos gyárakba. Irodaépületből garzonlakás — Az új gépek kezelői Csehszlovákiában és Békéscsabán ismerkedtek a technológiával és a berendezésekkel. Természetesen föl kellett vennünk új szakembereket is. Ismerve az igényeket, a gyár közvetlen közelében hat szolgálati lakást építettünk, a régi irodaépületet is garzonlakásokká alakítjuk át A hétezer négyzetméteres tárolótéren már jókora készlet gyűlt össze az új gyár termelte téglából. S ahogy nő majd a termelés, remélhetőleg úgy javul az ellátás a keresett falazóanyagokból. M. Nagy Péter Óvoda a Csepel Autóban Gyerekparadicsom, gyáron belül p Korábban volt a Csepel Autógyárnak óvodája, ^ majd megváltak tőle és a í tanács kezelésébe került. í Ezelőtt hat évvel nagyon í sok gyári dolgozónak oko- ^ zott gondot a gyerek elhe- ^ lyezése, rengeteg panasz ^ érkezett a vezetőkhöz, és | emiatt sokan hátat fordí- / tottak az üzemnek. A megoldást csak egy, a gyárkapun belüli, saját óvoda építése hozhatta meg. így a nemzetközi gyermekévben, 1979-ben felépítették az első, száz apróságot befogadó létesítményt A szomszédos Pestvidéki Gépgyárral közös volt a beruházás, s a befektetés fejében 20 hely a gépgyárnak jutott. A dolgozók társadalmi munkája, a szocialista brigádok egymással versengő segítsége ellenére mintegy tízmillió forintba került az óvoda, de a jelentkezésekhez képest nem bizonyult elegendőnek, így 1981-ben az előző mintájára építettek még egy, most már kétszáz gyermeket befogadó épületet. Mérethű KRESZ-park — Dicsekvés nélkül mondom, hogy talán a megye egyik legszebb óvodája a mienk. Valóságos gyermekparadicsom — mondta Gabányi Lajos, az autógyár személyzet ti-szociális igazgatója, aki sokat tett a gyermekintézmény létrehozásáért. Az óvodát nagy kiterjedésű játszótér veszi körül, mindkét épület előtt hideg-meleg vizes medence, amit a gyerekek pancsolónak neveznek. A játszótéren túl árnyas KRESZ- park, amelyben a kicsinyek játszva sajátíthatják ej a közlekedés fontos szabályait. A tér útjain miniatűr járművek közlekednek, a forgalmi táblák és az utak jelzései pontosan olyanok, mint odakint az utcán, csak a kis autósok kerékpározók méreteire szabott változatban. Az udvar egyik sarkában levő konyhakertre hívta fel a figyelmemet Gabányi Lajos, ez a gyerekek saját munkája, nagyon élvezik a kertészkedést. — Sajnos, az építkezés során néhány fát ki kellett vágni, pótlásukra úgynevezett kontgperes fákat ültettünk, ezeket rács védi, míg az új helyükön megerősödnek — magyarázta a fiatal fákra mutatva. A vezető óvónő szobájában cseng a telefon. Farkas Já- nosné, a kiscsoportos Enikő anyukája, az 5-ös számú gyár, a hajtómű dolgozója érdeklődik Képlet Melinda vezetőtől, hogy elkészült-e már a kislánya fényképe? Egy anyának az a legmegnyugtatóbb érzés, ha a gyermekét a közelében tudja. Ezért szeretem a gyári óvodát, és azért is, mert korábban bevihetem a kislányomat, itt az én munkaidőmhöz igazodnak, nem az óvónőkéhez. Mindig van szerelő — Az óvoda gondozói is a gyár alkalmazottai. Ennek kétféle előnye van — mondta Kepics Melinda —, az egyik az, hogy maximálisan alkalmazkodunk a gyári időbeosztáshoz, ha kell, szombaton is hozhatják a gyerekeket. Ez a szülőknek előnye. A miénk pedig a fizetésünkben mutatkozik meg, mert éppúgy figyelembe veszik a felsőfokú végzettséget, mint á műszaki dolgozóknál. — Ha jól tudom, ön azelőtt tanácsi óvodában dolgozott. Mi a különbség a tanácsi és a vállalati kezelésben levő intézmények között? — A gyárkapun belüli óvodában könnyebben és hatékonyabban tudjuk tartani a szülőkkel a kapcsolatot. Sokkal jobb a felszereltsége, az oktatáshoz, neveléshez szükséges eszközökből is több áll rendelkezésünkre. Ha valami elromlik, csak átszólunk házi telefonon és a gyári karbantartók, szerelők azonnal jtt vannak. A szocialista brigádét vége a Dima-padon Kevés vaEt tejbe!, serből 2 Legtöbben a hét végére f halasztjuk a bevásárlást! ^ Különösen, ha kirándulunk ^ a szabad napokon, hisz nem J- cipel szívesen senki nagy ^ batyut, jobban szereti meg- ^ venni a friss árut útközben, ^ vagy a legközelebbi bolt- í ban. A napok óta tartó rek- ■/ kenő hőség miatt most is ? benépesült a Duna-part, a <í Ráckevei-Duna-ág is. Hét ^ végi utunk során a környe- | ző boltok áruválasztékát te- ^ hintettük meg: vajon ki-ki ^ megvchctte-e magának a •f, szükséges enni- és inniva- ü lót? Dunaharaszti legnagyobb élelmiszerboltjában (1. sz. ABC-áruházban) szombaton nagy volt a forgalom. A hetipiac közönsége, no meg a kirándulók itt szerezték be a harapnivalót. A reggel héttől kettőig nyitva tartó áruházban sört még csak mutatóban sem láttak. — Azt hallottuk, hogy Cegléden még szombaton is kapható sör — jegyzi meg Szlama Mihályné üzletvezető-helyettes —, mi pedig csak csütörtökön kaptunk legutóbb. A 150 rekesz pillanatok alatt elfogyott. Az 1200 liter tej és az 5 mázsa kenyér is gazdára talált délig. GyiimöScskínálat A piacozók gyümölcsöt Is árultak, bőségesen. Kapós volt az őszibarack, melynek kilója 12—14 és 16 forint volt. Taksonyban (a Taksony és Vidéke Áfész 19-es boltjában) még a déli órákban is volt burgonya, zöldség, tök, hagyma, paprika, paradicsom, meggy és őszibarack. Ára nem drágább az átlagos piaci áraknál. A tej viszont elfogyott. — Mi háztól hordjuk a friss tejet — jegyzi meg egy strandruhás fiatalasszony. — Nekünz hém hiányzik. Annál inkább annak a háziasszonynak aki palacsintához kereste a tejet. — Nehéz kiszámítani az igényeket — magyarázza Barta Károly üzletvezető —, a megrendelt 1100 liter tej máskor elég volt. Tegnap óta 15 mázsa kenyér fogyott el. Szép friss kenyerünk van ma is. Az üdítő viszont hiányzik! A szállító. gyártó felbontotta velünk a szerződését. Sörből csak ju- eoszlátfot adhatunk. Fogyna a Kőbányai Világos, ha volna belőle! Kiskunlacházán Szabó Eteldok örömmel jönnek, hiszen gyerekeik ellátásáról van szó. A délelőtti játéktól, tanulástól fáradt kis emberkék már ebéd utáni álmukat alusszák a tágas termekben. Az ebéd rántott hús, petrezselymes krumpli kovászos uborkával és tojásleves volt. A fehéren ragyogó melegítőkonyhában két asszony dolgozik: Almási Lászlóné és Máté Péterné. A reggelit és az uzsonnát Is ők készítik. Alighogy végeztek a mosogatással, már foghatnak az uzsonnához. Ma csak százhúsz vajas-mézes kenyeret kell megkenniük. — Saját mosodánk van, egy dolgozónknak kizárólag a mosás és a vasalás a feladata. A vasalóhelyiségben még varrógép is áll, amin a szakadt ágyneműt, vagy ruhát megjavítja. Minden gyereknek há- roín váltás fehérneműje van — mondta Homonna Béláné, a ' vezető óvónő fiatal helyettese. — Betegszobánk szerencsére üres, de hetenként kétszer szakorvos látogatja a kicsiket, ezenkívül az üzemi rendelő is itt van, sürgős esetre. Bubő-szoba A betegszoba rendeltetését a televízióból jól ismert Bubó doktor képe jelzi. A legkisebbek színes képekről ismerik meg környezetüket. Minden, ami körülveszi őket, és mindenki, aki körülöttük szorgoskodik, az ő igényeiket szolgálja. Jó lenne, ha innen kikerülve, az iskolában és a napközikben is ilyen körülmények között- lehetnének. S. E. ka üzletvezető sem bánná, ha több sört kapna az üzlet. A Réckeve és Vidéke Áfész (28 005. számú) boltjában utoljára szerdán kaptak sört, ak kor is csak ötven ládával. Az áruházban tisztaság és rend uralkodik, más áruféleségben nincs hiány. Csupán a tejet hiába keresné a déli órákban itt is a vásárló, mért a megrendelt 1600 literből nincs már A friss kenyér helyett is mái csak éjszakai sütésűt ajánlhattak. A bolt melletti Kiskun étteremben viszont lehet hideg sört kapni. A kerthelyiségben szolgálják ki a vendégeket ugyanis a belső teremben lakodalomra terítettek. A szövetkezet két dolgozójának Mózes Ildikónak és Rozner Lajosnak esküvőjét ülik. De nemcsak a lakodalmasok, hanem a betérő vendégek is gyors és udvarias kiszolgálásban részesülnek. Kedvezményes ételár — Szívesen jövünk — magyarázza a háromgyermekes apa, s a terített asztalra mutat, melyen pacal párolog — itt ugyanis engedményes áron ehetjük kedvenc ételünket. — Nem a szezonban, hanem egész évben van néhány közkedvelt ételnél 20—30 százalék engedmény — mondja Do- roszlay László üzletvezető, s mint az áfész párttitkára, jól ismeri nemcsak a saját, hanem a környező üzletek ellátási gondjait is. — Nemcsak a sörrel akadozik az ellátás, ami egyébként évek óta gond. Amióta Monorról kapjuk az árut, több a bajunk, tgy azután körútra indulunk gyakran: Dunaújvárosból, Kunszentmiklósröl és Budapestről szerezzük be a hiányzó dolgokat. Ezek a FÜSZÉRT- ek sokszor jobban ellátnak bennünket. A vendéglőnek nagy tételekben csomagolt áru (liszt, cukor stb.) kellene, s ezt a monoriak nem mindig tudják adni. A kisebb a drá- 'gább, s ez nekünk se mindegy. A drágább pedig nem kelendőbb. legalábbis Dömsödön nem, ahol szintén nincs olcsó sör. csakis a dobozos, harminc forintért. — Csak az a sör ne keserítené meg az életünket! — sóhajt fel a napi megfeszített munka után Ambruska Péterné, a dömsödi (27 071-es) áruház vezetője. — Pénteken majdnem verekedtek érte, né- hányan szinte hajba is kaptak. Azóta egy darab sincs, a hatvan láda sör egy pillanat alatt elfogyott. Nagy teljesítmény A csupa nőből álló kollektíva kemény munkát végzett ezen a szombaton. Eladtak 2100 liter tejet, 13 mázsa kenyeret a többi áru mellett. A reggeli rohamot jellemzi az Is, hogy hattól délelőtt tízig több mint kétszázezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Sz. M. Üdülés helyett sorállás A leányfalu! ABC-áruház előtt szokatlan látvány: reggel óta hosszú sor várakozik az utcán. Eltelik 20—30 perc is» amíg bejut az ember. Kosárra várni kell, meg arra szintén, hogy az üzlet szűk eladóterében gyérül jön a tömeg. A tömeg pedig nem fogy. Sor az utcán, várakozás a kényé- respultnái, a felvágottnál, majd végeérhetetlen türelempróba a két pénztár előtt. Azt hinné az ember, hogy a soka- dalom már a látvány hatására békétlenkedni kezd. Ehelyett csend, nyugalom van. Pedig a zúgolódásra már az is elég ok, hogy az otthonról hajnalban induló kirándulók, sok-sok napközis csoport, az itt üdülők százai — valamennyinek a strandon lenne a helye — ácso- rog az utcán. A mérgelődésre azonban ez csak az indíttatás. Odabenn még tudják fokozni. Alig van tej, a láda alján tocsogó zacskók közül már nincs válogatni való. Az utolját szégyenkezve viszi az ember: a következőnek miatta egy csepp sem jut. A péksüteményhez nincs zacskó. Nagyobb baj azonban, hogy egy falat friss kenyér sincsen. Hiába várakoztak így gyerekestől, családostól a vásárlók. Tegnapi kenyérből még mérhetnének az eladók, de az igények ennyire nem szálltak alá. Így lesz, aki apróka zsemlét tesz majd délben az asztalra. A vállalkozóbb kedvű meg mégegyszer sorba áll, mert a családnak nem mondhatja, hogy a házból hiányzik a kenyér. De mikor álljon újra sorba. Ki a megmondhatója, mikor szállít a sütőipar? Most fél tíz és nyoma sincs a szállítókocsinak. A hosszadalmas sorállás után most már fogytán a türelem. A pénztárnál udvariasan, de méltatlankodik a vevő. A pénztárosnő is reménytelenül néz körbe: milyen hajsza vár rá egész nap, ha reggel ekkora a roham?! Az történt ugyanis, hogy az egyik üzletnek szabadnapja van: zárva, a másik más ok miatt nem nyitott ki, A Papszigeten már korábban bezárt egy üzlet, a leányfalui ABC és a Hafcárcsárda közötti maszek pedig nem tudja kielégíteni a vásárlókat. Akiket nem érdekel, hogy mf miért okoz zavart. Régóta tudható, hogy a Danakanyar forgalma tavasztól őszig sokszorosára nő. És most nyár van. örömteli tudósítások számolnak be arról, hogy milyen üdítő, rendezett , a leányfalui strand és milyen vonzó a szentendrei sókféle kulturális program. A szíves hívásra jön, áramlik, özönlik a tömeg. Tudhatnák ezt a kereskedelmi illetékesek is. S hetek óta mégis-mégís zűrzavaros az ellátás. Hol tej, hol túró, hol kefir nincs, hol egyik se. S ha mégis található, akkor hiányzik a kenyér. Hétvégeken és hétköznapokon egyaránt fárasztó a bevásárlás. Szerencsére a nyaralókat nehéz leszoktatni a nyaralásról. Annyira megszerették a Dunakanyart, hogy azt nem hagyják cserben. Ki játszana ilyen dő- re gondolattal és kinek érné meg, ha gyérülne a forgalom?! Nem ésszerű bb-e azt kívánni, hogy mindenki, akit illet: sütőipar, szállítók és kereskedelem tavasztól felkészülne az idényre, méghozzá úgy, hogy az alapvető élelmiszerekből reggeltől zárásig, idegesség nélkül kaphasson mindenki kedvére, szervezetlenség szőtte tumultus — utcai sorállás nélkül. S. A. Az MSZBT-tagcsoportok szerepéről Hétköznapok politikája A Magyar—Szovjet Baráti Társaság több mint 1700 tagcsoportja az üzemek, a szövetkezetek, a vállalatok és intézmények mozgalmi életéhez kapcsolódva egyre nagyobb szerepet vállal a Szovjetunióval kapcsolatos ismeretek terjesztésében, a magyar—szovjet barátság elmélyítésében — a megállapítás az MSZBT Országos Elnökségének ülésén hangzott el, amelyen a testület a tagcsoportok tevékenységének tapasztalatait vitatta meg, A barátsági munka bázisai 1970 óta a tagcsoportok, amelyek az ország egész területén a helyi lehetőségekhez igazodó, a sajátosságokra is figyelő formák és módszerek szerint működnek. Egyre több helyen lehet tapasztalni, hogy az egy városban, járásban, kerületben dolgozó mozgalmi kollektívák közösen szervezik akciójukat, rendezvényeiket. Gyakori, hogy egy-egy tagcsoport olyan üzemmel, intézménnyel működik együtt, atyol még nem alakultak hasonló csoportok, és így nagyobb lehetőségek kínálkoznak a Szovjetunióban elért eredmények mind szélesebb körű bemutatására. Számos MSZBT-tagcsoport alakított már k! testvérüzemi, illetve testvériskolai kapcsolatot. Ezeken keresztül elterjedtek a szakembercserék, s kedveltek a dolgozók csereüdülései is. A testvérmegyék, illetve -városok rendszeresen megszervezik az adott terület gazdasági, társadalmi, kulturális életét bemutató barátsági heteket.
