Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
1983. JŰLIUS 9., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Melléktevékenység tizenöt gazdaságban Előteremtik a szükséges forrást Pest megye mezőgazdasági szövetkezetei a Jövedelmezőség javítása, a nyereség növelése és ezen keresztül a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztése érdekében dinamikusan bővitették kiegészítő tevékenységüket. Az országban az elsők között ismerték fel annak az egész gazdálkodásra gyakorolt kedvező hatását, és a politikai, állami vezetés támogatásával már a hetvenes évek elején a szövetkezetek egyharmadában e tevékenység aránya meghaladta a teljes termelés felét. Ezt a nagymértékű fejlesztést elsősorban a főváros közelsége segítette elő. Budapest, a körzetében települt ipar, számtalan kooperációs lehetőséget kinált a nem mezőgazdasági termelés számára, emellett lényegesen jobb szakember-ellátottságot, valamint értékesítési lehetőséget is teremtett. Mindezek hatására a megyén belül már kezdetben Is elsősorban a fővárost körülvevő termelőszövetkezetek folytattak nagyarányú kiegészítő tevékenységet, s napjainkban is ez a jellemző. A közgazdasági adottság mellett a kedvezőtlen termőhelyi viszonyok is erre ösztönöztek. A magas arányú kiegészítő tevékenység eredményeként létrehozott fejlesztési források, mezőgazdasági alaptevékenységre és a termőhelyi adottságok kihasználására gyakorolt hatását vizsgáltuk meg a legjelentősebb ipari tevékenységet folytató tizenöt termelőszövetkezetben. A vizsgált gazdaságok közül tizenhárom a főváros agglomerációs körzetében gazdálkodik. Tizenkettő kifejezetten kedvezőtlen talajadottsággal rendelkezik, de termőhelyi viszonyaik összességében is rosszabbak a megyei átlagnál. Közösen művelt földterületük 79 ezer hektár, a megye szövetkezeti szektorának egynegyede. Ezekben a gazdaságokban található a szövetkezeti szektor állóeszközeinek fele és a munkaerő 55 százaléka. Szakember-ellátottságuk kedvezőbb a megyei és az országos átlagnál. Korszerű fajtákat telepítve A rendelkezésre álló termelési erőforrások felhasználásával a megyei átlagnál nagyobb ütemű gazdasági növekedést értek el. Árbevételük 1982-ben 24,5 milliárd forint, a szövetkezetek összes árbevételének 59 százaléka. Kiemelkedő jelentőségű a vizsgált gazdaságok termelési struktúrájának változása. Az alaptevékenységen kívüli termelésből 1982- ben 64 százalékkal részesednek és ezen belül az élelmiszeripar és a kereskedelem fejlődése a meghatározó. Az ipari termelés nagysága és jövedelme biztos forrása volt a mező- gazdaság és élelmiszeripar fejlesztésének. Ennek eredményeként az alaptevékenység árbevétele 1978-hoz viszonyítva 57 százalékkal nőtt, míg a többi szövetkezetben a növekedés mértéke 25 százalék. A 15 gazdaság állította elő 1982-ben a földterület negyedén a szövetkezeti szektor mezőgazdasági termelésének 40 százalékát. Ezen belül a növénytermelés árbevételének 31 százaléka, az állat- tenyésztésnek 46 százaléka és a mezőgazdasági melléktevékenységnek 54 százaléka, ezekből a gazdaságokból került ki. A fejlődés, a termelés bővülése ezekben az ágazatokban egyértelműen pozitív. A 15 szövetkezet növénytermelésének árbevétele a megyei átlagnál lényegesen gyengébb minőségű, erősen tagolt termőterületen 5 év alatt egynegyedével bővült. A növénytermelésen belül nőtt a gabonatermelés és ezen belül elsősorban a kukorica. A napraforgó termelése többszöröse az 1978. évinek, dinamikusan fejlődött a gyümölcs- és a dísznövény termelés. A zöldségfélék termelése csökkent. A gyümölcságazatban korszerűsítést, és 1250 hektáron telepítést hajtottunk végre. Az új telepítéseket (fóti Vörösmarty, gyálí Szabadság, ráckevei Aranykalász) a jó termőhely, a jobb faj- és fajtamegválasztás, a jó előkészítés és a színvonalas agrotechnika jellemzi. A növénytermelés színvonala a természeti adottságokat figyelembe véve összességében megfelelő. Korszerű fajtákat használnak, táoanyag- gazdálkodásuk és növényvédelmük szín-vonala jobb a megyei átlagnál. A Rozmaring Tsz-ben eredményes munkát végeznek a vírusmentes szaporító anyagok előállítása területén (Meriklon). A talaj termőképességének fokozására jelentősebb erőfeszítést tett az ócsai Vörös Október, a gyáli Szabadság, valamint a ráckevei Aranykalász Tsz. A meliorációra fordított saját erő azonban ezekben a szövetkezetekben is alacsony az összes beruházáshoz viszonyítva. Termelés cs feldolgozás Az állattenyésztés szerkezetét adottságaik figyelembevételével alakították szövetkezeteink. Míg korábban az abrak fogyasztó ágazatokat (pl. baromfi, sertés) fejlesztették, az utóbbi időben a természeti viszonyoknak jobban megfelelő szá- lastakarmánytermelést és a hozzá kapcsolódó szarvasmarha-ágazatot, valamint a juhászatot fejlesztik. Az állattenyésztés árbevételének növekedése a vizsgált időszakban 64 százalékos, amely magasan meghaladja a megye többi szövetkezetében elért emelkedést. A 15 gazdaság produkálja a hústermelés felét. A főváros és a megye lakosságának tejellátását szolgálja a szövetkezetek által termelt évi 32 millió liter tej és a 170 millió darab tojás. Az állattenyésztés fajlagos mutatói a megyei átlag körül mozognak. Más gazdaságokhoz hasonlóan nem kielégítő a tenyészállatok életteljesítménye, javítani lehetne a szaporulatot és csökkenteni a felnevelési veszteségeket. Az állategészségügyi helyzet összességében megfelelő, járványos betegségektől mentes az állomány. Távlati célokat szolgál a zy- gota átültetési módszer fejlesztése, melyet a dunavarsányi tsz kezdeményezett. A szövetkezetek többsége korszerű, intenzív legelőgazdálkodást valósított meg. A juhászat fejlesztése a legelőgazdálkodáshoz kapcsolódik. Jelentősebb állománynövekedést a vizsgált időszak alatt csak a gödi Dunamen- ti Tsz hajtott végre, de a fejlesztést szakmailag nem alapozta meg, s ezért jelentős veszteségek keletkeztek (elhullás, alacsony szaporulat). A baromfiágazatban a hústermelésre és a tojástermelésre szakosodtak a gazdaságok. A hernádi tsz a baromfiágazat egész vertikumát kialakította és az ágazat országos hatáskörrel bíró gesztora (Hunniahib- rid). A baromfiágazat színvonala az utóbbi években folyamatosan javult, de a kialakult világpiaci helyzet az ágazat gazdaságosságát nagymértékben rontotta. Ma is értékesítési gondok nehezítik a baromfitenyésztők munkáját. A sertéshizlalásban igen jelentős a gazdaságok kisüzemi termelést integráló tevékenysége, hernádi Március 15., péceli Rákosvölgye), de a kisállattartásban is jelentős szövetkezeteinek szerepe. A nyúltenyésztés szervezésében a dunavarsányi Petőfi, a galambtenyésztés szervezésében az ócsai Vörös Október Tsz tevékenysége országos jelentőségű. A megyei törekvésekkel összhangban a biztonságosabb értékesítési lehetőségek megteremtésére csaknem kétszeresére növelték a vizsgálatba bevont gazdaságok élelmiszer- ipari tevékenységüket. A megye szövetkezeti élelmiszeripari termelésének 68 százalékát ezekben a gazdaságokban állítják elő és termelésükkel hozzájárulnak a megye és a főváros választékosabb ellátásához. Az értékelt szövetkezetek aktívan kapcsolódtak be a belkereskedelmi áruforgalomba. Ezt egyrészt a főváros közelsége, másrészt a saját termelésű termékek biztonságosabb és jövedelmezőbb értékesítésé indokolta. Kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységük árbevétele 5 év alatt több, mint kétszeresére nőtt. Hét gazdaság árbevétele egyenként fél milliárd forint körül alakul. Szövetkezeteink élelmiszerüzleteket, zöldség- és gyümölcsboltokat üzemeltetnek. Részt vesznek a vendéglátóipari tevékenység fejlesztésében és jelentős az integrált háztáji termeléssel kapcsolatos forgalmuk is. Az érdekeltség útvesztői A termelés átlagot meghaladó növekedése azonban nem járt együtt a mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségének javulásával. Néhány ágazat kivételével a mezőgazdasági termelés veszteséges, és ennek legfőbb oka a kedvezőtlen termőhelyi adottság, . amely átlagot meghaladó ráfordításokat igényel és átlag alatti hozamokkal fizet. A termelés volumene, a bruttó termelés növekedett elsősorban. A gazdaságok a nagy hozamokat magas költségekkel tudták elérni. Erre ösztönözték a gazdaságokat a termelési rendszerek is, mivel érdekeltségük a többlet hozammal, és nem a többlet nyereséggel állt összhangban. Azok a gazdaságok tudtak a magas hozam érdekében nagyobb ráfordításokat vállalni, ahol a jövedelmet más ágazat, legtöbbször a kiegészítő tevékenység kapta. Az alacsony jövedelmezőségben szerepe van a kialakult termelési struktúrának is. Mindezek mellett a mezőgazdasági termelés veszteségében gazdálkodási okok is szerepet játszottak. Ilyen az állattenyésztésben a tenyészállatok alacsony életteljesítménye, a szaporulati és a felnevelési hiányosságok, a növénytermesztésben a termésátlagok nagy szóródása és erős ingadozása az egyes években, melyet klimatikus viszonyokkal nem lehet mindig magyarázni. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem alacsony nyereségéből képződő fejlesztési alap így nem volt elegendő ezen ágazatok fejlesztéséhez, a szükséges forrást az ipari ágazatok teremtették elő. Lehetőség és készség Évek óta gondot okoz, hogy a mezőgazdasági ágazatnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása alacsonyabb mértékű a szükségesnél, lassú a nettó termelés növekedési üteme. Mindenki számára világos a mostani szabályozórendszernek az a törekvése, hogy a mezőgazdasági költséggazdálkodásban átütő változást kell elérni. A kiegészítő tevékenységek jövedelem rátájának csökkenése, a kisvállalkozások tevékenységének következtében erősödő verseny, arra kell, hogy ösztönözze gazdaságaink dolgozóit: valamennyi ágazatban igyekezzenek megteremteni a jövedelmező gazdálkodás feltételeit. Ennek megvalósításához 1—2 ágazatban központi intézkedésekre is szükség van, de jelentős azon ágazatoknak a száma, ahol az üzemi szemlélet változtatásával, a költségtakarékos technológiák kialakításával, a belső tartalékok feltárásával lehet és kell a gazdálkodás jövedelmezőségét lehetővé tenni. Pest megye mezőgazdasági üzemeinek zömében megvan a lehetőség és a készség arra, hogy a szigorodó piaci és közgazdasági feltételek ellenére megfeleljenek a népgazdaság által velük szemben támasztott követelményeknek és továbbra is az átlagnál magasabb szinten járuljanak hozzá a lakosság színvonalas élelmiszerellátásához, exporttervük teljesítéséhez. CSONKA TIBOR a Pest megyei Tanács elnökhelyettese Hogy kútba ne essen az üzlet Hosszú volt az út Ha felújítjuk a lakást, nem any- nyira az ezzel járó felfordulásra, a soha elfogyni nem akaró törmelékhalmaz eltakarítására vagyunk érzékenyek, hanem a költségekre. A fürdőszobába szükséges szerelvények kínálatából — persze ha van —, a jó minőségűt, a modernet, az olcsóbbat keressük. Praktikum, használhatóság és ár — vásárlásaink során mérlegelésre kerül. Azt hinné az ember, hogy például ezek egyik ösz- szetevője, a költségérzékenység nemcsak akkor jellemző ránk, amikor saját pénztárcánkról van szó, hanem akkor is, ha vállalat-vállalattól vásárol. Ám ennek az ellenkezőjével néz szembe a Budaörsi Ipari Szerelvény és Gépgyár, mely mára a szerelvényekből modernet, olcsót, használhatóságát tekintve is a legjobbat kínálja. De hosszú volt az út idáig, s nem is értek még a végére. Az állomások. A gépgyár mind az öt gyárában 1977 óta átgondolt, a gyártás minden mozzanatát, termékét felölelő fejlesztés kezdődött. 1978. az úgynevezett kemény- fém-fejlesztés első üteme. 1979-ben Mátészalkán új csarnok épült a technikai felkészültség javításáért, a más termékekre konvertálható kapacitásért. Az idén a kapacitás egy részét eme elképzelés alapján használják ki. Gyöngyös következett ezután, öntödei rekonstrukcióval, forgácsoló üzemével. Majd Maglód, ahol új kazánház épült a teljes hőellátás biztosítására, s az üzemegészségügyi követelményeket éppúgy érintette a fejlesztés, mint a környezetvédelmi szempontokat. De vajon mi a sorsuk az úgynevezett Neles-pillangó szelepeknek? Gyártják-e, s értékesítik-e a tőkés piacokon? A kérdés nem érdektelen, hiszen az első, az úgynevezett keményfém I. fejlesztésére ilyen szempontból van szükség. Lőrincz Zoltán, az ISG műszaki igazgatója a kérdések címzettje válaszol: — Tőkés piacokon nem értékesítjük a pillangó-szelepeket. Mert a finn vevők ma már 50—60 százalékos árengedményt kérnek. S ez pedig azt jelenti, hogy az alapanyag- árat sem tudnánk fedezni az ajánlott összegből. Éppen ezért állt rá az ISG az import kiváltására. Ami viszont a hazai felhasználókat illeti, a nehéz tolózárakat ma sem helyettesítik pillangó-szelepekkel. Az ok? Induljunk ki a költségekből. A százas tolózár 6 ezer 500 forint, a helyette nagy biztonsággal használható, súlyát tekintve lényegesen könnyebb pillangó-szelep 2 ezer 700-ba jön. Azt hinné az ember, az ár már önmagában orrien- tálja a keresletet. Igen ám, de a beépítési nehézség, a technikai, technológiai felkészületlenség miatt Olasz táj Durkó Gábor tusrajza mégis a drágábbat viszik, veszik. Nem véletlenül mondom, hogy a magyar vállalatok költségérzékenysége még ma is szinte minimális. S hogy ne essen kútba az üzlet, ma már karimát, toldatdarabot is adunk a pillangó-szelepekhez, mert meg- könnyítjük ezzel a beépítést. A beszélgetés során az is kiderül, hogy nem ez az egyetlen terméke a gyárnak, melytől idegenkednek a felhasználók. Magasabb technológiai kultúrát igényelne például az úgynevezett karima nélküli gömbcsapok beépítése-is. De a gömbcsaphoz négy karimát kérnek, mert akkor nincs szükség pontos varrathegesztésre, vagy éppen az ehhez szükséges szakmunkás felvételére. — A vitát egyetlen tény is eldönt- hetné: a karima nélkül gyártott gömbcsapokkal évente ezer tonna ötvözetlen szénacél maradna meg a népgazdaságnak. Tehát nemcsak vállalati takarékosságról van itt szó. De hát a már említett költség- érzékenység, illetve érzéketlenség közbeszól. Pedig ami a fejlesztéseket illeti, a licenc vásárlásakor hidegmeleg vízre használható gömbcsapokat kaptunk. Most gázra, szénhidrogéndere, magyarán szólva több közegre alkalmasakat gyártunk. Mert a saját fejlesztőgárdánk i* dolgozik. AZ érdekek. A legkorszerűbb, eladhatóságát tekintve modern termék előállítása, az ehhez fűződő fejlesztések népgazdasági érdekek. Az ISG tizenöt évre szóló fejlesztési koncepciójának célja is ez volt. S ma ott tartanak, hogy a hazai felhasználó ipart talán tíz-tizenöt évvel megelőzik. Lőrincz Zoltán neve mellett — ha szóba kerül —, egy megjegyzés is szerepel mindig: a fejlesztés megszállottja. A tapasztalatok birtokában volt ennek értelme, van értelme? — Csak ennek lehet értelme, ha lépést tartunk a fejlett országok szerelvénygyártásával. Vagy legalább megpróbáljuk a lépéseket követni. Most is fejlesztünk. 1981-ben indult a keményfém II. program. Mégpedig 520 millióval, s ma 606- nál tartunk. Kézenfekvő a kérdés, miért? A leckét tudom, ismerem, mondom is: beruházást csak úgy célszerű eszközölni, ha a költségvetés a korrekt tervekkel a kezünkben van, s a kiviteli terveket egyeztettük az építővel. Hát ez az, ami ritka, mint a fehér holló. A költségtervet tanulmányterv alapján határozták meg. Így aztán, amikor a kivitelezés indult, már változtak a költségek. Aztán közbeszólt — érthetően —, a szelektív importpolitika gépek tőkés relációból származnak —, s a kamatemelkedés. A behozatali engedélyt 1983. január 4- én kaptuk meg, közben a deviza- szorzó is változott. Na, nem előnyünkre! így aztán 86 millió forintos hiányunk keletkezett. Szerencsére a vállalat az Ipari Minisztérium és az ÁFB segítségével képes volt ellensúlyozni a hiányt, így változatlan műszaki tartalommal fejezhetjük be a fejlesztést. A gépek egy része beérkezett, ideiglenes helyen, zsúfolt üzemcsarnokban dolgoznak. A Nógrád megyei ÁÉV ígérete szerint az új üzemcsarnokba szeptember végén, október elején költözködhetünk. A számítások szerint a beruházás 1985. március végére fejeződik be. És holnap? g Kze] nem meg a fejlesztés az ISG portáján. Gyöngyösön a sok elképzelés közül csak egy: az évi 100 tonna kapacitású mini acélöntődé életrehívása. Az utóbbi értelme: kisméretű, kissúlyú öntvények előállítása, amivel a háttéripar nem foglalkozik. A Kvick- láb műszert is itt alkalmazzák, a folyékony fémben a szénegyenérté- ket másodpercenként ezzel mérik. A vállalat a 15 éves fejlesztési koncepcióban meghatározott feladatok jó részét 1985-re teljesíti. A technikai, technológiai felkészülés — a legmodernebb CNC, NC szerszámgépek —. ahhoz adott, hogy minőségben, mennyiségben a legjobbat adja. Exportra is. Igaz. a hazaj felhasználó ipar előtt jár de a ma tapasztalható költségérzéketlenség —, mely helyzetünk ismeretében nem bocsánatos bűn! — remélhetőleg már holnap sem fél bele a vállalatok gyakorlatába, a magyar ipar jellemzői sorába Igaz, addig némi engedményekre kényszerül az ISG. Azért, hogy kútba ne essen az üzlet! VARGA EDIT
