Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

my nr cm l<jS3 -TflNTTJS 25., SZOMBAT Színházi levél Nyári ajánlatok Az utóbbi napok [időjárásának dur­va tréfái ugyan kétségessé teszik, de azért mégis ínyár van. s így, vagy úgy, de kezdődik a sza­badtéri szezon. Az idei aján­latok legalább olyan érdekes­nek ígérkeznek, mint az előző évi előadások voltak. Először is három jubiláns színház előadásait kell említe­ni.. A rangidős természetesen Szeged. Két okból. 1. mert Szegeden, a Dóm téren, Heve­si Sándor rendezésében már 1931-ben megvalósult az első szabadtéri előadás; a Nemzeti Színház társulata Voinovich Géza passiójátékát adta elő. Aztán 1933-tól a második vi­lágháború kitöréséig minden évben tartottak szabadtéri já­tékokat, melyeken repertoár­darab lett Az ember tragédiá­ja, a Háry János, az Aida, a Turandot, vagy a Parasztbe­csület, melyet szerzője, Pietro Mascagni dirigált. 2. A játékok 25 évvel ezelőtt indult újra: 1959. július 25-én Erkel ope­rája, a Hunyadi László volt az újjáéledt szegedi szabad­téri játékok nyitánya. E negyedszázaddal ezelőtti eseménybe emlékezve kerül most újra a szegedi műsorba a Hunyadi László — és a má­sik alapmű. Az ember tragé­diája, melynek külön is jubi­leuma van: most szeptember­ben lesz száz éve, hogy elő­ször színpadra került a dráma, a régi Nemzeti Színházban (melyet bölcsen lebontottak még 1912-ben, s helye azóta is üresen tátong az Astoria Szállóval szemben, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán), Paulay Ede rendezésében. Nem fnaradhat ki a műsorból a Háry János, Kodály klasz- szikus daljátéka sem. A másik jubiláns a Körszín- ház. Ezt a sokat dicsért és so­kat bírált színházat huszonhat évvel ezelőtt, 1958. július 19-én nyitották meg Szophoklész An­tigoné című tragédiájával (természetesen Kazimir Károly rendezésében), másnap pedig oratóriumszerű előadásban egy másik SzopftofcZész-tragédia, az Oidipusz király került szín­re. 1959 viszont kimaradt, mert nem sikerült megfelelő feltételeket teremteni az elő­adásokhoz. így tehát mégis 1983 a jubileumi évad, hiszen most érkeztek el a huszonötö­dik szezonhoz — változatlanul Kazimir Károly irányítása olajt, s lényegében változatlan programmal: egy népszerűsí­tő-népművelő színház kereté, ben a világirodalom nagy drá­mai alkotásait, illetve nagy epikai alkotások színpadi vál­tozatát mutatták be, olyan kü­lönlegességekkel (és sikeres produkcióban), mint a Kaleva­la, az Isteni színjáték az Elve­szett paradicsom, a Ramajana, a Csusingura, a Karagöz, a Mario és a varázsló, a Cid, vagy éppen az Énekek éneke. Az idei előadás egy klasszikus „szabadtéri” darab: Hugo von Hoffmannsthal Jedermann (Akárki) című modem miszté. riumjátékát adják elő. (Ez a mű a híres salzburgi ünnepi játékok számára készült, a . hagy Max Reinhardt rendezte először). A harmadik jubiláló a Gyu­lai Várszínház. Ott 1964 jú­liusában kezdődtek az előadá­sok, a fáradhatatlan szervező, Miszlay István elképzelései nyomán. Az első bemutató Vic­tor Hugo romantikus történel­mi drámája, az Hernani volt: Később aztán kialakult Gyula profilja: a magyar történelmi dráma (régi és új műveké egy­aránt) színpada lett. Számos drámatörténeti értéket a Vár­színház ásott elő a feledés porrétegei alól: Sárközi György Dözsa-drámáját. Szig­ligeti Ede Béldi Pál című mű­vét, Madách Imre Csák vég­napjai című, sohasem játszót' drámáját, Kós Károly István királyát többek között. De az űi művek sem késtek: Darvas József, Száraz György, Jékely Zoltán, majd Veress Dániel er­mm délyi író, aztán Sütő András, Illyés Gyula, Görgey Gábor, Lászlóffy Csaba, Kocsis István, Székely János, Németh László, Hubay Miklós, Tamási Áron művei következtek. Az idei nyár Németh László Sámson című drámáját, Hubay Miklós új darabját, Kolozsvári Grandpierre Emil darabját ígéri. Sík Ferenc, aki kilence­dik esztendeje művészeti ve­zetője a Várszínháznak, most is ígér más műfajú programo­kat is: a Pécsi Balett például Eck Imre koreográfiájával Bach: Máté passió című hatal­mas művére készült táncjáté­kot mutat be. Hát — ennyit a jubilánsok­ról. Rajtuk kívül azonban még számos program kínálko­zik, a kisvárdai Várszínháztól (ahol Csiky Gergely Az udvari kalap című kő médiája az új bemutató), az ország túlsó vé­gében az egervári várkastélyig (ahol pedig egy olasz vígjáték, A szent strici — szerzője Fabio Storelli — magyarországi be­mutatójára kerül sor, és elő­adják Tóth Ede immár klasz- szikusnak számító népszínmű­vét, A falu rosszát). Egerben, a líceum udvarán Szigligeti Ede vígjátéka, a Liliomfi ke­rül színre, Kőszegen a Várban tovább játsszák Páskándi Gé­za tavaly bemutatott Az Ígéret ostroma című történelmi da­rabját, s új bemutató lesz az Isten csalétkei, Páskándi leg­újabb műve. Pécs immár tel­jesen a zenés-táncos művekre profilírozott: idén a Máté pas­sió táncjáték, Kodály: Székely fonó, Bernstein: West Side Story, és Wassermann—Leigh: La Mancha lovagja a műsor. E s ha már a könnyű műfajnál tartunk: Budapesten ez látszik uralkodónak az idei nyáron. A Budai Parkszínpad változatos táh'cműsorokat ígér, egzotikus csemegékkel, és az NDK-ból a berlini Friedrich­stadt Palast elegáns revüjével. A Városmajorban egy francia bohózat — Uraim, csak egy­más után! — Fényes Szabolcs zenéjével, Szenes Iván dalszö­vegeivel feldúsított változatát játsszák, az óbudai Zichy-kas- tély udvarán pedig Lehár nagy­operettje, A mosoly országa kap helyet. A Hilton szálló műsora a tavalyi: a domini­kánus udvarban barokk víg- operák és Heltai játéka, A néma levente lesznek színen. Szentendrén — mely a ne­gyedik jubiláns: 1969-ben nyí­lott itt meg a Teátrum, de er­ről majd egy más alkalommal külön szólunk — most is a Schubert-dalmű, a Három a kislány megy a nagyszínpa­don, a téren, de a Nosztalgia kávéház udvarán is lesznek előadások: itt működik majd a Nosztalgia kabaré. A felsoroltakon kívül még legalább hat-nyolc helyen lesznek nyári színházi előadá­sok. Sok ez vagy kevés? In­kább az kérdezzük: jó színhá­zak lesznek-e vagy sem? Majd kiderül. Takács István Történelmi visszapillantó Hívó szavukra ezrek vonultak Vági István születésének 100. évfordulója alkalmá­ból az MSZMP Nagykőrösi városi Bizottsága ma emlék­ünnepséget rendez a forradalmár szülővárosában. Dél­előtt tíz órakor munkásmozgalmi kiállítás nyílik az Arany János Múzeumban, majd a városi tanács udva­rán megkoszorúzzák Vági István szobrát. Ezt követően emlékülést tartanak, amelyen Liptai Ervinné, Rostás István és Hámori Anna tart előadást a neves forradal­már munkásságáról, s a korról, amelyben élt. Vági István tevékenyen részt vett a Tanácsköztár­saság eseményeiben, majd az illegális KMP vezetőségé­vel együttműködve 1825 áprilisában egyik megalakítja a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, később an­nak elnöke. A Munkásmozgalom-történeti lexikonban és Kőműves Imre író könyvében bővebben lehet olvasni életútjárói. Ezúttal Rostás Istvánnal, Vági István köz­vetlen munka- és harcostársával beszélgettünk a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtekről. Életek, sorsok A lexikonadatok pontosan rögzítik a két életutat tükrözve a történelmi események gyors forgását. Az adatok mögött érdemes felderíteni az össze­függéseket, a találkozási pon­tokat. Nem véletlenül állítot­tuk egymás mellé a sorsokat, hiszen az 1925-ben megala­kult Magyarországi Szocialista Munkáspártnak Vági István elnöke volt, Rostás István pe­dig ifjúkommunistaként a párt ifjúsági alosztályának szerve­ző titkára. — Bihar megyében apám tagja volt a Várkonyi—Mező- fi-féle mozgalomnak még az első világháború előtt, majd a Tanácsköztársaság idején di­rektóriumi tag. Ezért szá­momra természetesnek tűnt, hogy a nyomdokaiba lépjek. A Tanácsköztársaság idején a földreformot nem oldották meg, ezért apám visszavonult. Engem azonban nem akadá­lyozott meg, hogy kiálljak el­veim mellett. így lettem 1921- ben Erdélyben a kommunista párt tagja. Golgotás út Az egyéni életút találkozása a történelmi pillanatokkal az, ami emberközelbe hozza az eseményeket, megelevenednek a történések, amelyekről a következő generáció már csu­pán a tankönyvekben olvas­hat. A Tanácsköztársaság le­verése után a Kommunisták Magyarországi Pártja nem működhetett legálisan. De a Központi Bizottság kezdemé­nyezésére 1925. április 14-én az Aréna úton, a Grádó kávé- házban megalakult a Magyar- országi Szocialista Munkás­párt. — A köztudatban úgy ter­jedt el, hogy létrejött a Vági- párt, mindannyian így emle­gettük. Ez voltaképpen nem volt más, mint a ivommun is­ták Magyarországi Pártja fe- dőszerve. Azzal, hogy Vági lett a vezetője, lehetőség nyílt arra, hogy legális keretek kö­zött leleplezhessék az ellen- forradalmat, kritizálva a Bethlen—Peyer paktumot, a Szociáldemokrata Párt meg­alkuvását. Ám nem titkolhat­juk el, hogy néhány kérdés­ben — így a földreformmal kapcsolatos elképzeléseiben — Vági eltért a KMP állásfog­lalásától. A hatóságok hamar felis­merték, hogy ez a párt egye­síti a baloldali elgondoláso­kat. Tagjait szemmel tartot­ták, de egy ideig semmit sem tudtak rajuk bizonyítani. — A munkások képviselője­lölteket állítottak a párt so­raiból: mindenekelőtt Vági Istvánt, dr. Molnár Árpádot, Tisza Antalt és még néhány vezetőt. Az ifjúsági alosztály tagjaira jelentős feladat há­rult ekkor. Egy-egy képvise­lőjelölt listájára ugyanis tíz­tízezer szavazatot kellett gyűj- teniük. Ez azért volt nehéz, mert az aláírások mindenki számára veszélyt jelentettek. A szavaztokat megszereztük, a jelölteket letartóztatták, hogy az új pártra rábizonyítsák az illegális tevékenységet. Vágit is perbe fogták. Erre az időszakra jellemző Vági István egyik beszéde, amelyben oly érzékletesen fo­galmazta meg a kommunisták magatartását. Az ellenforra­dalommal hatalomra került burzsoázia nem jött olajággal: ezekben az időkben golgotás utat kell járnia a munkás­ságnak — mondotta. Munkát, kenyeret! — Az akkori MSZMP sok mindenben állást foglalt. Ez Pedagógusok épülésére Ritka könyvek, eszközök Számos új könyvritkasággal gyarapodott az Országos Peda­gógiai Könyvtár és Múzeum. A közelmúltban vették meg Bonfini Antonio: A magyarok jeles cselekedeteiről című la­tin nyelvű könyv 1581-es frankfurti kiadását. Ugyanek­kor került a könyvtár birto­kába Werbőczi István Hár­maskönyve, amelyet 1698-ban Tyrnaviae-ben adtak ki. Köz­ismert, hogy Werbőczi István 1514-ben — a Dózsa-féle pa­rasztháború leverése után — terjesztette művét az ország­A Rock Színház nyáron is sorozatban Játssza az Üvöltés és a Farkasok című produkcióit. Jelenet a májusi bemutatóból: Prókai Annamária és Makrai Fái. gyűlés elé, s évszázadokra rögzítette a magyarországi feudalizmus alapelvét: a pa­rasztnak az általa művelt földhöz semmi jussa nincs, csupán munkájának bére ille­ti meg. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nemcsak a könyvritkaságok gyűjtésével foglalkozik. A huszonöt évvel ezelőtt, 1958-ban kelt alapító minisztertanácsi határozat sze­rint az a feladata, hogy könyv­es dokumentációs állományá­val, illetve szolgáltatásaival, továbbá múzeumi tevékenysé­gével és koordinációs munká­jával segítse elő a neveléstu­domány és az oktatásügy terü­letén dolgozó gyakorlati és el­méleti szakemberek munkáját. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdték meg — a ma már 26 ezer darabból álló — tárgyi, képző- és fotóművészeti emlé­kek, dokumentációk gyűjtését. Például a fizikai szemléltető­eszközök gyűjteményében ki­emelkedő-értékű tárgyak is ta­lálhatók. Ilyen az 1750-es évekből származó — elektro­mosságot szemléltető eszköz — leideni palack, melyet még a nagyszombati egyetemen hasz­náltak. A dokumentációs gyűjte­ménynek is számos kiemelke­dő darabja van. Például latin nyelvű ajánló útlevél 1700-ból, Váradi Péter nagyenyedi diák számára külföldi egyetemi ta­nulmányainak folytatásához Bánffy György és Bethlen Miklós aláírásával. időben még nem dőlt el az államforma, a párt újra a köztársaság jelszavát tűzte ki. Csakhogy az elképzelése­ket valamilyen formában ter­jeszteni kellett. Kisebb nyom­dákat kerestünk, s alig szá­radt meg a nyomdafesték, mi máris vittük a röpcédulákat. Az ifjúkommunistákra várt a feladat, hogy a nyomtatás­ban megfogalmazott célokat népszerűsítsük. Mire a cenzú­ra elé kerültek az írások, a javát már széthordtuk. Emel­lett a fiatalok tanultak, ké­szültek a majdani feladatok­ra. Sorolhatnám az összejöve­teleket, az elképzeléseket. Am nem szabad elfeledni, hogy ezt állandó zaklatás közepet­te tettük. Mígnem — árulás miatt — Í927 februárjában a rendőrség megszállta a Her- nád utcai párthelyiséget, le­tartóztatta a vezetőket, Vágit is. A Szántó-per az egész or­szágban nagy feltűnést keltett, sokunk számára megkezdőd­tek a börtönévek. (Bár mind­ezt már 1925 szeptemberében megpróbálták véghezvinni, akkor sikertelenül). Vági Ist­ván 1932-ben szabadult, s a Szovjetunióba ment emigrá­cióba. Néhányan, akiknek ha­marabb telt le a börtönidő, máris munkához láttunk. Szá­momra az egyik legemlékeze­tesebb nap 1930. szeptember elseje, amikor hívó szavunk­ra százezer ember vonult fel Budapesten, mintegy bizonyít­va, hogy a munkásság az ut­cán tud magának legális le­hetőséget teremteni. Így szü­letett meg a tömegek Munkát, kenyeret! jelszava, amely a tüntetés közben a KMP, a béke és a Szovjetunió élteté­sével bővült. Az egész ország­ra kiterjedő tömegmozgalom is bizonyította, hogy a Vági- párt jelszava visszhangra ta­lált. Erdős! Katalin A fazekasmester Czúgh János, a népművészet mestere kiállítása a szentend­rei megyei művelődési köz­pont és könyvtárban tekinthe­tő meg. A tárlat egyik szép da­rabja a fazekasmester figurá­ja, aki vásárról vásárra járván próbálta eladogatni portékáját. Trencsényi Zoltán felvétele Az orvostudományin Felvételi vizsgák Hétfőn kezdődnek a szóbeli felvételi vizsgák a Semmel­weis Orvostudományi Egyete­men. Akárcsak tavaly, mint­egy háromszor annyian felvé­teliznek, mint amennyien meg­kezdhetik tanulmányaikat ezen az egyetemen. A felvéte­li vizsga eredményét július kö­zepén ismertetik a vizsgázók­kal. Ez évtől — miként az or­szág többi egyetemén — új pontozási rendszer szerint ér­tékelik a felvételizők tudását, felkészültségét. A középiskolá­ból hozott 60 ponthoz a fel­vételi vizsgákon maximum 60 pontot szerezhetnek. Tv-figyelő A tévedés joga. Csak az özönvízhez lehet hasonlítani azt az áradást, amely mozgó­képek formájában zúdul alá most képernyőinken. Hétíó délután óta műsor követ mű­sort mindkét csatornán, még­pedig abból a nevezetes al­kalomból, hogy ismét — ezút­tal tizenharmadszor — meg­rendezték a veszprémi tévé- találkozót,1 s ilyenkor, a ha­gyományokhoz híven, a bene­vezett filmeket megújrázzák: hadd tudja jobban az előfize­tő. mely munkák mutatkoz­tak érdemesnek arra, hogy a különféle díjakért versengje­nek. Szerencsére azonban nem csak reprizekből állt össze a most elmúlt hét kínálata. Az egyik ilyen tévéjáték A tévedés joga, amelyet a szlo­vák Jan Solovic írt és a csehszlovák televízió rendező­je, Igor Ciol rendezett. Az illem ugyebár most azt kívánná, hogy csak szépet és jót mondjunk a közös munká­ról, annál is inkább, mivel nem valami gyakori, az efféle vendégeskedés. De szokás ide, méltányosság amoda: a legnagyobb sajnálatunkra ki kell mondani, hogy ez a pél- dázatos történet, bizony igen­csak gyengécske valami volt. Mindenekelőtt a forgatókönyv tette ilyenné. Jan Solovic ugyanis úgy te­relte össze ebbe a históriába a maga. szereplőit, mintha csak valami dramaturgiai szaküzletben vásárolta volna össze őket. Szinte egytől- egyig olyanoknak tűntek, mint akikkel már ötször-tíz- szer találkoztunk, csak akkor éppen nem gyárigazgató volt az Avar István játszotta fér­fiú, hanem, mondjuk, iskolai direktor, és a drámai vétség nem a vízmérgezés eltussolásá- nak tényében csúcsosodott ki, hanem — maradjunk á ha­sonlatnál — abban, hogy át­engednek-e az érettségin egy olyan elégtelen tudású leányt vagy fiút. akinek az apukája valami befolyásos potentát Ráadásul Igor Ciol sem egészen úgy dirigálta kame­rák elé ezt a képlethalmazt, ahogyan azt lehetett, s kel­lett volna. Jószívű meghí­vottként hagyta, hogy ki-ki a maga unásig ismert manírjait ismételgesse, s tapasztalható- lag még abba sem avatkozott bele, hogy a megszólalókból mily erővel törjön fel a hang. Így aztán — egyéb, hasonlóan igazi tét nélküli összezördülé­sekben is ez a szokás — szí­nészeink végigharsogták ezt a bizonyos szűk egy órát, e ténykedésükkel is bizonyítva, hogy nem az életből halászták ki a hordómosás botrányát, hanem egy íróasztalnál ötölték ki azt. Álom egy csatornáról. S2in. tén újdonságként vetítették az Álom egy csatornáról című dokumentumfilmet, amely a Dunát és a Tiszát összekötő — bizony még mindig csak papíron megvont — víziút történetét és lehetséges jövő­jét mutatta be. A Pest megyei nézők külö­nös érdeklődéssel figyelhették ezt a remekül tájékoztató, egyúttal nemesen érzelmes hangvételű felvételsort, hi­szen ez a huszonkét kilométer, nyi szakasz, amely ebből a nagy munkából elkészült. Itt húzódik Dunaharaszti és Alsónémedi között. Az 1947- ben és 1948-ban a lelkes if­júsági brigádok keze munkájá­val kiásott árok azonban hiá­ba őrzi a belevezetett vizet, azt nemigen szivattyúzzák át a földekre, mert — dr. Tres- ser Pál dunavarsányl tsz- elnök panaszolta ezt el — ki­vétele már-már megfizéthe- tetlenül drága. Így aztán még azt a kis hasznot sem tud­ja megadni ez a csatornakez­demény. ami különben kitelne belőle. Kár. A szó legszoro­sabb értelmében véve nagy- nagy gazdasági kár. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents