Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-23 / 147. szám
1983. JŰNItlS 23., CSÜTÖRTÖK Weöres Sándornak Magas elismerés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Weöres Sán dór Kossuth-díjas költőnek, műfordítónak kiemelkedő irodalmi munkássága elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Kor- csog András művelődési minisztériumi államtitkár. Tárlat Dabason A dabasi Kossuth művelődési kozpontoan két grafi- Ikuis, Urci juzsej és t^omjamy /Inna kepeiből nyiit bemutató. ' Orel leheletfinom karcaiból éppen egytucatnyit latnainak az eraeiüoüók a hónap végéig nyitva tartó kiállításon. Ezek mar igazan érett alkotások, so eves pátyajuias érkézéit a csúcsúra, lecnnikaja is egyedi: .készít gipszmetszete- kec, cellkarcokat es hagyományos tusrajzokat egészen rendhagyó módón. Mégsem a formai megoldásai a legizgalmasabbak, hanem a grafikák gondolati tartalma. Őrei József mindig a nagy, a meghatározó emberi problémákra keresi a választ, de didaktikusság nélkül, intim eszközökkel. Őrei Dabason él és végzi mindennapi munkáját, rajzot tanít az általános iskolában. Kiállítótársa, Komjáthy Anna könyvborítók és illusztrációk tervezéséből él, s kiállított képein rutinja valóban lenyűgöző. Talán egy kicsit sok is a művi megoldás. Mert technikailag valóban jó a Brecht-sorozat, s Az ulmi szabó című ugyancsak Brecht- vershez készült hattételes linoillusztrációja, de nem követi a nagy német drámaköltő expresszionizmusát. és valószínűleg épp ezért nem élnek önálló életet metszetei. A kettős tárlat már önmagában is izgalmas élményt jelent, s különösen azzá változott. hogy két egészen különböző sílusú grafikus mutatta be képeit. Kr. Gy. Ma megalakul az MTT Pest megyei csoportja Fórumra lelnek a történészek A Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportja ma tartja alakuló ülését. A megbeszélésen többek között szó esik a csoport létrehívásának jelentőségéről, egyben vezetőséget is választanak. Az összejövetelnek az MSZMP Pest megyei Bizottságának oktatási igazgatósága ad helyet. Találjunk vitapartnereket! Az elmélyült történeti kutatások mellett egyre jelentősebb az igény, hogy megismerkedjünk közvetlen környezetünk múltjával. Bár a nagy társadalmi mozgások következtében az utóbbi néhány évtizedben jelentősen megváltozott egy-egy tájegység, település arculata, az ott élőkben erős a kívánság, hogy megismerkedjenek a múlttal. Fontosnak tartják, hogy az elkövetkező generációk számára ne vesszenek feledésbe a források. A szűkebb pátria értékeinek, társadalmi mozgásainak feltérképezése érzelmileg kötheti ai ottlakókat, ugyanakkor o nagyobb összefüggések keresésére serkenthet. A Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportjának megalakulása miként hat az eddigi kutatásokra, mi a jelentősége annak, hogy létrejön a csoport? — kérdeztük Ormos Máriát, a történettudományok doktorát, a Magyar Történelmi Társulat alelnökét. — Az országos társulat — jellegéből adódóan — csak egyes kérdésekben tud hatást gyakorolni a kutatókra. Feltétlenül szükséges, hogy létrejöjjenek a regionális egységek: tagjai a lehető legjobban ismerik a helyi adottságokat. E tudás birtokában kapcsolódhatnak a központi elgondolásokhoz. A társulat nem kívánja azokat a feladatokat átvállalni, amelyekkel akár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, akár a Hazafias Népfront foglalkozik. A legfontosabb az elképzelések egyeztetése, a kutatók módszertani segítése, tevékenységük koordinálása. — Elsősorban kiknek fontos a csoport tevékenysége? — Véleményem szerint elsősorban a kutatók számára jelent sokat. Aki e tudomány bármely területét magasabb színvonalon kívánja művelni, itt olyan fórumra lel, ahol megismerkedhet az eddigi ereményekkel, néhány szakmai kérdést más megvilágításban talál, vitapartnerekre akad. — A csoporton belüli munka lehetővé teszi, hogy elkerüljék a párhuzamos kutatásokat? — Feltétlenül. Számtalan példa mutatja, hogy néhány esztendős eltolódással ugyanarra a témára többen rábukkannak. Mindegyik úgy gondolja, hogy kizárólag ő talált rá az érdekességre. Így aztán rengeteg energia vész el. ÉpOsszefűzni a kapcsokat A Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportjának alakuló ülésére szóló meghívóhoz a rendezők írásban csatolták célkitűzéseiket. A megyei csoport a központi szervezésű rendezvényeken túl lehetőséget nyújt mindenki számára, hogy aktívabb társulati munkát végezzen a megalakuló helyi szakosztályokban szűkebb pátriánk, Pest megye múltjának és jelenének kutatásában, megismerésében. Dr. Szabó Imrétől, a Pest megyei Pedagógustovábbképző Kabinet munkatársától kérdeztük meg: kik kapcsolódnak a munkához? — A Magyar Történelmi Társulatnak Pest megyéből ez ideig nyolcvanhat tagja volt. A ma megalakuló Pest megyei csoport létszáma százhúsz. Szeretnénk, ha a történészeken túl, mindazok bekapcsolódnának a munkába, akik elmélyülten kívánnak egy-egy témával foglalkozni. Számítunk a történelemtanárok, a levéltárosok, a könyvtárosok s a történelmi forrásanyagok felderítőinek jelentkezésére. — Milyen elképzeléseik vannak? — Általános célkitűzéseink között az ismeretterjesztés Ha megállt volna a gyors... Korosztályokat összehozni S zép óvodában, jó körülmények között nem nehéz eredményeket elérni. Mostanában, amikor pályám kezdetének negyedik évtizedében járok, egyre többet gondolok a hőskorszakra. 1946-ban, Pestlőrincen bízták rám az első munkát, óvodát szerveztem, a volt Valé- ria-telepen. Nem voltam ott sokáig, mert amikor nagyjából már elkezdhettük volna a konkrét pedagógiai tevékenységet, megkérdezték a fölötteseim, elmennék-e Szabolcsba, az árvíz sújtotta területre, népkonyhát és óvodát szervezni. Vállaltam, már hogyne vállaltam volna! Fiatal lány voltam, tele lelkesedéssel, ambícióval, világmegváltó tervekkel. Dzsippel vittek Jánd községbe. Az országúton végig, amerre mentünk, magasan állt a víz. Este volt, mire megérkeztünk. A hírünk azonban előttünk járt: valakik jöttek Pestről, s elviszik a szüleiktől a gyerekeket. Nem kis erőfeszítésbe került az aggódó édesanyákat meggyőzni puszta segítőkészségünkről. Üstökben főztük az ebédet, vigyáztam a kicsinyekre, játszottam velük, tanítgattam őket. Az összedőlt házakat egyetemisták építették föl. Aztán Jött a nagyobbik baj: agyhártyagyulladás- járvány. Orvos nem volt a faluban. Magam jártam ki a családokhoz, hordtam a jégveremből a jeget az apróságok fejére. Ez volt akkor az' egyetlen gyógyszer. Azért sokuk életét sikerült megmenteni... Szabolcs után Pest megye következett. Kilenc hónapig dolgoztam 70—90 tagó csoportban Tápiószelén. Csuda romantikus volt. Emlékszem, hintóval vártak rám a vasútállomáson. Nagyon jól éreztem magam. Az évzárón az iskola pedagóguszenekara kísérte az óvodásokat, akiknek még betonozott úszómedencét is építettünk. Az óvodáé volt az utcai gyümölcsfák temése; a dadus befőzte, és egész télire megvolt a lekvár és a kompót. Még talán ma is tápiószelei lennék, ha megállt volna ott a gyorsvasút. De a vőlegényem — későbbi férjem — Budapesten dolgozott, s egy egész napjába telt, amíg a személyvonattal ledöcögött hozzám. Így esett, hogy a következő hely, immár a végállomás Budaörs lett. Immár harmincnégy éve élek itt. Vezetője vagyok az 1. számú óvodának. Meggyőződésem azonban, ha valaki pedagógusnak vallja magát, nem élhet csakis az óvoda vagy iskola négy fala közt. Ezért végeztem jómagam is nőszövetségi meg népfrontmunkát. Ez utóbbi a mai napig feladatom. Az idősekkel foglalkozom. A kicsinyeket, s a dédszüleik korosztályát összehozni, látni meghitt együttlétüket! gyönyörű dolog. Ez is a mindennapi munkámhoz tartozik, amit semmi pénzért föl nem adnék! A zt mondják, maximalista vagyok. Valóban sokat követelek a óvónőktől, s ezen belül mindenekfölött az alapvetően derűs, nyugodt légkört, amellyel szülőnek, gyereknek megkönnyíthetjük az életét. Füzér Ferencné szavait lejegyezte: Körmendi Zsuzsa pen az lenne a csoport egyik feladata, hogy a sokszor ötletszerűen, elszigetelten folyó kutatásokat megelőzze, mintegy összefoglaló keretet adjon. Ugyanakkor a helyi módsze' rek nem csupán országos, de nemzetközi példává is válhatnak. — Milyen buktatói vannak a regionális csoportok működésének? — A túl sok rendezvény látványos lehet, de az ünnepélyes csillogás gyakorta felületességet takar. Nem beszélve arról, hogy elvonja a figyelmet az érdemi munkától. Tapasztalat, hogy a túl sok rendezvény inkább kudarcélményt vált ki. Jó lenne, ha minél többen bekapcsolódnának a csoport tevékenységébe, hogy minél szélesebb körűek és hatásúak legyenek a munkák. fejlesztése, a történelemszemlélet formálása szerepel. Előadásokat tartunk, ankétokat szervezünk a kutatómunka, az oktatás, valamint a hazai és nemzetközi történettudomány problémáinak tárgyköréből. Részt veszünk az oktatási kísérletek szervezésében, felmérésében, tantervi és tankönyvi vitákban. Ugyanakkor megfelelő kapcsolatot és koordinációt kívánunk kialakítani a megye különféle intézményeivel, az üzemekkel, a termelő- szövetkezetekkel, a tanintézetekkel. Fontos lenne a kiad- ványok összehangolása, s annak a felmérése, hogy melyek azok a fehér foltok, amelyek eddig kimaradtak a feltárásokból. Említhetnék falumonográfiákat, iskolatörténeti munkákat; gyakorta csupán egy-egy időszakot ölelnek fel vagy egy szempontú a téma feldolgozása, a megközelítés. Ezért is szükséges az elképzelések egyeztetése. — A közelmúltban egymás után alakultak Pest megyében a helytörténeti baráti körök, egyesületek. Miként kapcsolódhatnak egymáshoz a területek? — Szigetszentmiklóson, Döm- södön, Bagón, Zsámbékon jól működő baráti körök vannak. Bármennyire is körültekintően tevékenykednek, szükségük van arra a kapocsra, ami összefűzi őket egymással és az ország más területén működőkkel. Ügy érzem, hogy a forrásanyaggyűjtés, a feldolgozás terén igen sok új módszert kaphatnak a társulattól. — Érdeklődők is részt vehetnek e tevékenységben? — A dokumentumok gyűjtésében, átnézésében sok segítséget nyújthatnak a diákok is. Nem beszélve arról, hogy szeretnénk, ha a Pest megyei iskolák a társulattal egyeztetnék a történeti vonatkozású pályamunkák, szakdolgozatok kiírását. Ügy érzem, társadalmi igény hozza létre a csoportot, hiszen, egyre jelentősebb a történeti érdeklődés, hogy reálisan értékelhessük múltunkat, jelenünket, helyünket a nagyvilágban. Erdős! Katalin Tavasszal Békéscsabán Grafikai Hennáié Meghirdették a 4. békéscsabai alkalmozott grafikai bien- nálé 1984. tavaszi kiállítását. Ezúttal a betű változatos grafikai lehetőségeinek bemutatása áll a biennálé középpontjában. A művészek egyebek közt plakáttal, neonfelirattal, szóemblémával, betűk plasztikus megjelenítésével jelentkezhetnek, Illetve tervekkel, valamint a tipográfiai alkotás kategóriájában a békéscsabai alkalmazott grafikai biennálé logo- tipiája, a csabai tárlat nevéből alkotandó művészi betűcsoport megtervezésével pályázhatnak. A müvek gyűjtésének ideje és helye október 18—19., a Műcsarnok műtárgyraktára. Beadhatók az 1979. és 1980. között született alkotások, a három kategóriában összesen tíz mű. Heti filmtegyzet Orizetbevétel Linó Ventura és Michel Sarranlt, az Orizetbevétel {dszereplOi A köztiszteletben álló közjegyző két kislány holttestét fedezi fel. Nem egy időben és nem egy helyen, de a két ügy mégis összefügghet. A közjegyző bejelentést tesz a rendőrségen, s ettől olyannyira gyanússá válik, hogy előzetes letartóztatásba helyezik és hosszas vallatásnak vetik alá. Épp szilveszter éjszakája van; a közjegyző szmokingban ül a rendőrségi* szobában. Esté nyolctól reggel nyolcig folyik a vallatás; a felügyelő ezalatt tulajdonképpen rábizonyítja a közjegyzőre a gyermekgyilkosságokat (melyeket nemi erőszak is súlyosbít) — ám egy váratlan fordulat újabb gyermekgyilkosságot leplez le, s ezt nem követhette el a közjegyző. Nem illik elárulni a végső fordulatot, de annyit mégis elmondhatunk, hogy Claude Miller francia rendező filmje tulajdonképpen úgy zárul, hogy teljes bizonyossággal semmit nem állít és nem cáfol. Az Orizetbevétel legfontosabb vonása azonban talán nem is ez a ravasz bizonytalanság. Inkább az a nem szokatlan, de csak ritkán sikerült módszer, mely tulajdonképpen két fő figura összecsapására építi a filmet. Ismert variációja ennek az ügyész—ügyvéd, a bíró—vádlott párviadal Sok izgalmat rejthet ez a dramaturgia, de ha a párviadalt nem sikerül jól megírni, azaz a dialógusok laposan és ötlet- telenül peregnek, s épp a szl- porkázás, a szellemi bajvívó» hiányzik belőlük, akkor ez a módszer csődöt mond. Kevés unalmasabb dolog képzelhető el a filmvásznon, mint a soksok percen át érdektelenül vánszorgó szövegelés. Szerencsére ez a film nem erre példa. Miller is (aki a forgató- könyv egyik szerzője egyúttal) és a két remek színész, a közjegyzőt játszó Michel Serrault (kitűnő volt az őrült nők ketrecében!), meg a sok nagy filmsikerben részt vevő Lin» Ventura, aki a felügyelőt alakítja, egyaránt jól értik ezt a műfajt. A tizenkét órás monstre kihallgatás vagy inkább pszichológiai párbaj feszült, fordulatos, jól felépített. A közben-közben felvillantott előzmények mozzanatai, a bűncselekmények motívumai vagy a közjegyző családi életének konfliktusai kellően változatossá teszik a cselekményt. A címke persze így is adott: lélektani krimi. Viszont épp ebben a krimivariációban gyakoriak a rossz rutinmunkák. Miller filmje szerencsére nem ezek sorába tartozik. A betyárkapitány Tizenkét esztendős román film felújításával lep meg a heti moziműsor. Hogy mi ebben a meglepetés? Az, hogy Dinu Cocet filmje ennyi év alatt nem öregedett többet, mint okvetlenül szükséges. Anghel, a délceg és marcona betyár kalandos történetében főleg a kaland maradt romlatlan. Nincsenek persze ezekben a kalandokban meglepően szokatlan, új fordulatok, nincsenek az e filmtípus sémáin túlmutató vonások, de ezt a szolid, megbízható, kiszámítható kalandosságot megfelelő tálalásban kapjuk Dinu Cocea rendezőtől. A vakációzó kisdiákoknak bizonyára tetszeni fog a film — végtére is minden korosztálynak illendő megismernie a betyárfilmeket is. Hogy a tucatnyi évvel ezelőtt is zavaró színpadias játékstílus, meg a néhol mesterkélt dialógusok ma még inkább feszélyezik a felnőtt nézőt, az érthető. De hát végül is A betyárkapitány annak idején sem, s most sem óhajt több lenni másfél óra szórakoztatásnál. Ezt pedig teljesíti Erdei ballada Szokatlan stílusú, eredeti képi megfogalmazású film Ju- ríj lljenko szerzői filmje (író, operatőr, rendező egyszemély- ben ő volt), mely a kijevi filmstúdióban készült. Talán ott keresendők e különlegesség okai, hogy lljenko egy mára klasszikussá vált színpadi mű, a Mavka alapján dolgozott. Ezt a népi motívumokkal átszőtt, az ukrán népmesék világát idéző darabot — tündérjátékot — a század- forduló egyik legjelentősebb ukrán írónője, Leszka Ukrain- ka írta. Az írónő hosszú időn át foglalkozott az ukrán folklór gyűjtésével, feldolgozásával; a Mavka is e munka művészi mellékterméke volt. Ki is ez a Mavka? Erdei tündér — pontosabban: levéltündér, aki, tündér voltával teljes ellentétben, az emberekre jellemző érzelmeket tanúsít egy fiatal favágó, a deli Lukas iránt. Mavkát Lukas csodás furulyamuzsikája bűvöli el. A tündérlány még emberré lenni is hajlandó nagy szerelmében — de a legénynek nem sokáig kell ez a szerelem melyben minden felfokozott a legény világán túlemelkedő Mavka mindent adni akar, de mindent kapni is. Lukasnak ez túl sok; otthogyja a tűn dért, és egy mindennapi, átlagos, sőt közönséges lányt választ — mert az'sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb. Szükségtelen elmesélni a mesét. A lényeg itt úgyis inkább a történet jelképeiben rejlik. Abban többek között, hogy az írónő és a rendező is, azt nyomatékosítja: a rendkívüliért meg kell harcolni, és a rendkívülire nem is mindenki érdemes. Lukas is azzal bűnhődik, hogy magányos farkassá változva kell ezután élnie — de Mavka is belepusztul ebbe a szerelembe. Így lesz az áldozatvállaló áldozattá. Ismerős motívum: az északi népek mondavilága tele van ilyen áldozattá váló áldozatvállaló, megváltó nőalakokkal, A bolygó hollandi Sen- tájától a Lohengrint megváltani hiába akaró Elzáig. Mavka e hősnők ukrán testvérhúga. lljenko — aki az elég rég látott remek Paradzsanov- film, az Elfelejtett ősök árnyai operatőrje, s a Fekete tollú fehér madár rendezője volt, tökéletesen visszaadja ezt a furcsa, lebegő, szimbólumokkal teli, stilizált, néhol egyenesen szürreális mesevilágot. Képi fantáziája lenyűgöző, e fantázia operatőri megvalósítása szintén. Takács István
