Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

\ / / Megosztott gondok Gavalléria és bunda V endégszerető nép híré­ben állunk, s ezt a tulajdonságunkat igyek­szünk minden lehető alka­lommal kifejezni. A sport­pályák környékén is. Ma­gára adó egyesület, így hírlik, mérkőzés előtt- a bíró öltözőjében elhelyez egy-két üveget, amelyben nem tinta van, hiszen a já­tékvezetők is golyóstollat használnak. Még a kispá­lyások is gavallérok, akik a bírónak szokásosan járó aprópénzt megtoldják né­hány forinttal. Szó sincs róla, hogy ezeket a csele­kedeteket hátsó szándékok vezérelnék. Vendégszere­tet ről van szó. Fölvethető persze, hátha a bírók fél­reértik a dolgot, úgy érzik, viszonozniuk illik az aján­dékot. Tehet erről a gaval­lér? Sajnos, lehet abban va­lami, hogy félreértés adó­dik. Olvashatták lapunk­ban is a néhány soros fel­hívást, amely eredetileg a járási labdarúgó-szövetség hivatalos értesítőjében lá­tott napvilágot, arra kérve a játékvezetőket, jelenje­nek meg a szövetségben, mert kétségek merültek fel a játék tisztaságát ille­tően. Némely benfentes szerint a tisztátajanság több mint valószínű, bizo­nyítani azonban majdnem lehetetlen. Amikor a pénz az egyik kézből a másikba csúszik, nincs jelen közön­ség, amely tapssal jutal­mazhatná a mozdulat ke­csességét. Könnyen lehet persze, hogy a'bennfentesek téved­nek. írás közben jött a hír, a szövetség kivizsgálta az ügyet, semminemű visz- szásságot nem tapasztal­tak, a vádaskodásokat mendemondának minősítve visszautasították. Hagyjuk hát ezt az Ingo­ványos terepet, amelyen némelyek szerint igen ne­héz a vizsgálódás, mások azonban, mint láttuk, könnyen boldogulnak. Ve­gyük inkább szemügyre a szövevény egyetlen szál­ját, amiről nem hisszük, hogy kitüntetett fontossá­gú, ámde úgy véljük, a jelenség eredetének a kö­zelében van. Néhány éve csodálkozá­sunknak adtunk hangot; arról hallván, egy-egy kis­pályás csapatnak munka­idő-kedvezményt adnak. Mások rajtunk álmélkod- tak: hogyhogy nem értjük, azok a fiúk tesznek vala­mit a közösségért, nem tagadható meg tőlük bizo­nyos viszonzás. S ahogy feljebb haladunk a verse­nyek, bajnokságok szamár­létráján, egyre erőteljesebb ez a vélekedés. Azt mond­ják az ilyen-olyan bajnok­ságban szereplő amatőr sportolóról, föláldozza az idejét. Vajon kiért? Nem csupán arról van szó, hogy szeret tekézni, sakkozni, kézilabdázni, kispályán fo­cizni, s ezért szabad ide­jének egy részét erre for­dítja? Nem ritka, hogy az úgy­nevezett tömegsportverse­nyen részt vevők is azt hi­szik, másokért tesznek va­lamit. A KlSZ-hizottság- nak, sportfelügyelőségnek. Mivelhogy ezek a szervek rendezik, szervezik a ver­senyt, toborozzák a fiatalo­kat. S így kétségkívül olyan a látszat, azoknak bizonyára jó dolog ez, kü­lönben miért serénykedné­nek. Lehet, hogy jó, minő­sítésükben piros pontot kapnak érte. Ez azonban nem fedheti el azt a lénye­gesebb igazságot, hogy a mozgás, futás, játék annak hasznos, aki ilyeténképpen felfrissül, nem rozsdásod­nak be az izmai, nem nö­veszt időnek' előtte poca­kot, nem veszti el túl ko­rán ruganyosságát. Tudjuk, ez a fajta szem­lélet úgyszólván teljesen idegen sokaktól, akik az alapszintű bajnokságokat szervezik, irányítják, illet- |ve részt vesznek bennük, így nem csoda, ha gyakor­ta hallunk ilyen kifakadá- sokat: fogok én ezeknek futkározni, erőlködni, időt áldozni, mikor még egy pohár üdítőt sem adnak. Arra nem gondolnak, kapnak ők valójában. Pá­lyát, gyakran felszerelést, megszervezett bajnokságot. S ha olyat produkálnak, amit a közönség is figye­lemre érdemesít, többet is, a bevétel arányában. Ez azonban már egy harmadik szál. A második az, amely va­lahol a szövedékben talál­kozik a bevezetőben emlí- téttel. Ezen a másikon csimpaszkodnak azok a vé­lekedések, amelyek végle­tes formájukban a verseny eredeti szellemétől és cél­jától merőben idegen esz­közök használatát is meg­engedik. Abban a hitben, hogy a közt szolgálják. ^ A gavallériától a bundáig ilyen egyenes az út. H a pedig az utóbbi he­tekben a városban el­terjedt hírek valóban men­demondák, a bírói öltözők­be tett üvegekben ugyan nem tinta, de hűsítő van, tekintsék az egészet elmé­leti fejtegetésnek. Abban a reményben, hogy tovább­ra is minden tiszta és vi­lágos lesz. A bennfentesek­nek pedig fityiszt az or­rukra. • Kör Pál i LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1983. JÚNIUS 12., VASÁRNAP Agrártudományi Egyetem A vízgazdálkodás jelentősége A mezőgazdasági vízgazdál­kodással kapcsolatos tanács­kozásra invitáltak a minap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Mi tagadás, kissé elgondolkodtam rajta: külö­nös helyzet ez a mai. hiszen eső kéne, öntözni kellene ah­hoz. hogy vízgazdálkodás le­gyen. No, de tulajdonképpen ar­ról van szó, hogy egy olyan, szőkébb körű ankétot tartott a Magyar Hidrológiai Társa­ság és a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület egyaránt lé­tező mezőgazdasági vízgaz­dálkodási szakosztálya, ame­lyet nem ezekben a csapadék­ínséges napokban, hetekben, hanem három évvel ezelőtt készített együttműködési prog­ramjukban határoztak el. Magas szinten Nevezetesen arról döntöt­tek akkor, hogy a két szak­mai társaság — a mezőgazda­ság segítésére —, időről időre megismerteti egymás szakem­bereit a másik tudományos eredményeivel. Mindig má­sutt, kutató vagy oktatási in­tézményben találkoznak, így esett a választás már akkor a mi egyetemünkre, ahol termé­szetesen , oktatják és kutatják is a vízzel való gazdálkodást. Néztem a meghívottak név­sorát, s abból kitetszett: való­ban sok olyan helyről eljöt­tek, ahol ezt a témát elmé­letben és a gyakorlatban is magas szinten művelik. és jöttek gazdaságokból, kereske­delmi és beruházási vállala­toktól is. A szakmabelieknek, gondolom sokat mond, hogy itt volt a Vituki, a Váti, az Oviber, a DMRV, a Buvizig képviselője, a miskolci A,gro­ber, a szarvasi öntözési Ku­tató Intézet és például a gyá- li Szabadság Tsz szakembere is. , Dr. Szígyártő Zoltánnak, a hidrológiai társaság vízgazdál­kodási szakosztálya elnökének megnyitója után dr. Petraso­vits Imre, rektorhelyettes, tan­székvezető egyetemi tanár, mindenekelőtt a vízgazdálko­dás fejlesztésében is az ember szerepét hangsúlyozta, majd arról szólt, hogy a magyar mezőgazdaság intenzitása év­ről évre növekszik. így nő a szakterület jelentősége is. Nem véletlen, mivel tételesen arról van szó, hogy a jó víz- gazdálkodás, az okos szerve­zés csökkenti a mezőgazdasági termelés kockázatát Azonnali Itatás Az Agrártudományi Egye­tem e tárgyban végzett okta­tómunkájáról szólva elmon­dotta, hogy az intézmény ki­lenc tanszéke tíz tantárgyban oktatja valami módon a víz­zel, az öntözéssel kapcsolatos tudnivalókat. Húsz év alatt 342 szakmérnököt képeztek ki erre a területre Gödöllőn: ezek mintegy a fele öntözési szakmérnöki diplomát szer­zett, a többiek vízgazdálkodá­si, vízügyi és vízgépészeti szakmérnökök lettek. Petrasovits professzor el­mondotta, hogy a programo­zott. illetve a megbízásos té­mák tucatjait dolgozzák ki év­ről évre- Tény. hogy az előb­biek végzőinek anyagi érde­keltsége szinte a zéróval egyenlő, míg a külső megbí­zások esetén nemcsak az ösz­tönzi az oktatókat, a kutató­kat a jó munkára, hogy a gya­korlatban is azonnal látják ér­telmét, hanem anyagi és er­kölcsi elismerése a szakma ré­széről jobban megvan. Ami persze nem azt jelenti, hogy a programozott kutatási té­mákat nem éppoly szorgalom­mal, becsületesen végeznék, ám ha megvalósulását sem látják a gyakorlatban, a kedv nyilván csökken. Jóleső érzéssel sorolta azo­kat a megrendelőket, akiknek megbízásából az elmúlt 4—5 évben csaknem 23 millió fo­rint értékű kutatómunkát tel­jesítettek. így például az Or­szágos Vízügyi Hivatalt, a Pest megyei Tanácsot, az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binátot, a Dél-somogyi ÁG-t, a hernádi és az ócsai terme­lőszövetkezeteket, a Fővárosi Vízműveket, valamint a sze­gedi Konzerv és Paprika Ku­tató Intézetet. A honi vízügyi oktatás kez­deteiről szólva jutott el a má­ba dr. Oroszlány István pro­fesszor, az egyetem nyugalma­zott tanszékvezetője, aki a kronológiában, az 1777-es évet említette legelőbb, amikor Bu­dán oktattak valamit a tárgy­ból, majd a Georgikon, aztán Végre! Amióta elkészült sokszor szóvá tettük már la­punkban, legutóbb a szokásos szombati jegyzetben, a gödöl­lői művelődési központ le­hetetlen közlekedési körülmé­nyeit. Nevezetesen, hogy csak Budapest felől hajthatnak be eléje a gépkocsik, s hogy kizá­rólag Aszód felé távozhatnak. Elpocsékolva ezzel sok-sok benzint, időt, felesleges ka­nyargást, a biztosított ki- és behajtásnál jóval balesetve- szélyesebb útkeresésre. Azóta örömmel vettük a hírt, hogy részben hamarosan teljesül a kívánság. Persze korántsem az írásoknak kö­szönhetően, azok csak picike pontok a közfőrumok sorában. Valami közös nyo­más, megannyi bejelentés vi­hette rá a hatóságokat, hogy intézkedjenek, s amint azt a városi tanács műszaki osztá­lyán megtudtuk, már megren­delték az új közlekedési táb­lákat. Ami változik: nem is olyan sokára a távozók már Budapest felé is kifordulhat­nak a művelődési központ parkolójából s nem kell a bú­toráruháznál vagy a Strom­feld sétányon, esetleg a ben­zinkútnál forgolódniuk. Üröm az örömben, hogy az ellenkező irányból továbbra is csak nagy kerülők árán ^álla­podhatunk meg a ház előtt, a KPM hallani sem akar róla, hogy balra is lehessen fordul­ni az aluljáró után, Aszód fe­Apró-cseprő (?) közügyeink lől érkezve. Az biztos; amit a tervezésnél elrontottak, itt ne­hezebb korrigálni. Az megint más tészta, hogy az itt tiltott forgalmi helyzet a főváros­ban, s másutt, ha jól utána­gondolunk, talán még Gödöl­lőn is jócskán akad. De egye fene, már ez is valami. Azért van egy szerény ötle­tünk. Ha egyszer, ahogy az terv, a sárga villogást piros, sárga és zöld váltja fel a Szabadság téri kereszteződés­ben, esetleg megfontolandó, hogy ne engedjék-e meg a visszakanyarodást is? Tekint­ve, hogy itt nincs gyalogátke­lő, és senkit sem zavar, ha nem csak az Ady sétányra lehet bekanyarodni, hanem vissza a művelődési ház felé is. Ez sem lenne utolsó meg­oldás, s némileg lerövidítené a keresgélést, bosszankodást, energiapocsékolást. ★ Fenti apróságunk tanulsága egyfelől mindenképpen az, hogy a részsikereknek is örül­ni kell. S bár tárcánkban in­kább a bosszantó hírecskék, észrevételek kapnak helyet, ezúttal következetesen hadd tegyünk kivételt. Mert az örö­möt okozó kicsiségek semmi­vel sem kevésbé fontosak, mint a bosszantók. Tudjuk, a már csak egysze­rűen nehéznek nevezett mai időkben mind kevesebb pénz jut fejlesztésre, minden fillér helye sokszoros megfontolást kíván. Városban, községben egyaránt, s az utóbbiakban, ne tagadjuk, méginkább. Hiszen aligha tévedünk; itt kevesebb is jutott, amikor még több volt. S ha egyszer mégis több lesz, akkor is kevesebb jut majd. Nem valami kifürkész­hetetlen égi törvény, nagyonis e világi szabályok értelmében, s legfeljebb akkor enyészve el, ha egy régi szép idea, a vá­ros és a falu egyenlősége min­den tekintetben megvalósul. Az az idő messze, s ma már annak is örülnünk kell, ha egy-egy községünkre azt mondhatjuk, itt szegény falu­ban gazdag polgárok élnek, s nem fogy a lakosság. Hogy Valkóra mit mondhatunk, ah­hoz belülről is, kívülről is jobban kellene ismerni. Any- nyi bizonyos, itt sem állnak felhasználatlanul hatalmas pénzkötegek, korábban is sok volt a közösségi gondból, ma is akad, sőt jut még jövőre s azutánra is. S nemcsak a leg- nagyobbakra gondolunk, azok­ra amelyek közül például az egyik, a jó vizet adó vízmű, már a megvalósulás szaka­szába lépett. Kisebbekre is. Mint amit a tavaly meg­nyitott Remix-műhely jelent, ma még csak huszonvalahány, holnap talán sokkal több asz- szonynak, lánynak; helyben adva munkát, megkíméli őket a fáradságos eljárástól. Vagy az a felírás ott a központ út­menti kerékvetőjén, amely az ugyancsak tavaly megújult iparcikküzletre hívja fel a fi­gyelmet. Vállalkozó kedvű, rá­termett kereskedők fáradoz­nak itt azon, hogy a saját tisztes jövedelmük ellenében helybe hozzák amit csak le­het, ne kelljen, buszon, sze­mélygépkocsin vagy teher- taxin kiszállítani mindent a városból. Aztán a két meg­újult presszó: az egyik újjá­született tavaly. A másik amúgy sem régi, de most pró­bál kulturáltabb szórakozást nyújtani, újdonságnak számító teraszával, a fiatalok régen áhított s korábban csak esti diszkójával. Nem is beszélve arról, hogy most tavasszal a községbe, majd tovább, Vácszentlászló- ra vezető utat is felújították. Igaz, a korábbi simánál most rücskösebb a burkolat, de azt mondják, az esőben nem csú­szik. Szóval csupa-csupa ap­róság, amitől egy község még nem lesz gazdag. De mind­egyiknek külön is lehet örül­ni. És sok kicsi sokra megy. G. Z. övár, a József ipartanoda, a Központi Tudományegyetem következett, s végül az, hogy a gödöllői egyetem 1951-ben kapott önálló tanszéket e tárgy oktatására. Részletesen szólt éppen en­nek a tanszéknek a munkájá­ról dr. Szalay György egye­temi docens. A vízrendezési kutatások jelentették a leg­nagyobb munkáikat, főképpen amikor már a gyakorlat igé­nyelte ezt. 1970-től a gyulai, majd a szegedi vízügyi igaz­gatóság, aztán a Csongrád me­gyei, később a Bács-Kiskun megyei igazgatóságok kérték fel őket vízrendezési terv ké­szítésére. Kétféle tény Ezután még dr. Gábriel András, a növénytermesztési, dr. Varga György, a kertésze­ti, dr. Tomkó Béla, a talajta­ni, dr. Sassy László, a gépek üzemeltetése tanszék, míg dr• Krisztián József, az egyetem kompolti kutató intézetének munkatársa beszélt a vízgaz­dálkodással, a meliorációval kapcsolatos kutatásaikról. A szakmai kérdésekbe ta­lán nem érdemes elmélyedni. Tény, hogy az értekezlet részt­vevői jó képet kaptak az egyetem erőfeszítéseiről, ame­lyet a vízgazdálkodásért tesz. Mint ahogy tény az is: sokak­nak kéne odahatni, hogy ez a kutatáson,: az oktatáson túl valóban rangot kapjon. Hogy például megszűnjenek a gaz­daságok öntözéssel kapcsola­tos jelenlegi nehézségei. Fehér István A ncp programja Vasárnap. Gödöllő, művelődési köz­pont: A Petőfi iskola hangverse­nye, 10 órakor. A Zeneiskola tanévzáró nö­vendékhangversenye, 16 óra­kor. Stúdiómozi: Altman: Eskü­vő. Amerikai film, 20 órakor. Jeney István színházi fény­képei, újítva: 10-től 20 óráig, Gyermekalkotások világképe, kiállítás a Gödöllői Galériá­ban, nyitva: 10-től 18 óráig. Hétfő: Gödöllő, művelődési köz­pont: Jeney István színházi fény­képei, nyitva 10-től 20 óráig, Gyermekalkotások világképe, kiállítás, nyitva 10-től 19 óráig. Összefogással Víztársulatot alakítottak még tavaly szeptemberben a gödöllői Hegyesi Mari út és a Boncsok dűlő ingatlanainak tulajdonosai. Ez a terület vár­hatóan még nagyon hosszú ideig nem jut tanácsi fejlesz­téshez, állami pénzből így víz­vezetéket sem várhat. A rész­ben zártkert jellegű település- rész gazdái csakis az összefo­gásban, az önerőben bízhat­nak. Nem véletlen hát, hogy az őszi megbeszélésen nagy volt az érdeklődés, intéző bizottsá­got is választottak. Azóta vi­szont hosszú idő telt el, s ma már sokan úgy érzik, nem tör­ténik semmi, sosem lesz víz­vezeték ezen a részen. S bár igaz, egyelőre sok a gond, de a víztársulat még sincs eleve kilátástalan he lyzetben. A leg­nagyobb és váratlan gond az, hogy kiderült: a településrész­ről nincs használható térkép, olyan, aminek alapján a ter­veket elkészíttethetnék. Közben a városi tanács megrendelte a szükséges tér­képet a Geodéziai és Térké­pészeti Vállalat gödöllői irodá­jánál, ahol nem kis munka után elkészültek vele, s a tér­kép ma már a tanács műsza­ki osztályán van. Ennek birtokában a minap kibővített intéző bizottsági ülésre hívta egybe az érdekel­teket a műszaki osztály, ame­lyen Jaksa Istvánná energe­tikus, főelőadó adott tájékozta­tást. A többi között elmondta, hogy a tanácsnak továbbra sincs pénze erre a célra, úgy­hogy a tulajdonosoknak, a tar­tós használatba vett telkek gazdáinak kell megelőlegez­niük a költségeket. Csákai Gyula, a vízmű képviseleté­ben arról beszélt, hogy a nagy munka alapos előkészületeket igényel. A tizennyolc hektárnyi terü­leten száznegyven-százötven telek van különböző jogcíme­ken tulajdonban, bérben, hasz­nálatban. Az első feladat most az, hogy meg kell szerezni a hozzájárulást a Regionális Vízműtől, amely hozzájárul a vízhasználathoz. Ezután ta­nulmánytervet kell készíttet­ni, amit meg kell előlegezni. Ehhez továbbra is a tanács. segítségét kérik. A közös költ­ség felmérése és vállalása után lehet megrendelni a munkát. Az is fontos információ, hogy az OTP az építkezéshez kölcsönt az állami földhaszná­lóknak csak akkor ad, ha bér­letüket tartós használatba vé­telre módosítják. Az intéző bizottság az el­hangzottak után úgy döntött, hogy továbbra is mindent megtesz a nagy cél érdekében, s minden illetékest megkeres, hogy egyszer, a nem is oly tá­voli jövőben víz legyen a Bon­csok dűlő és a Hegyesi Mari út környékén is. Cs. J. Mozi Vasárnap és hétfőn: Tamás bátya kunyhója. Két­részes, színes, szinkronizált olasz—NSZK film, 4 és 7 óra­kor. A járási bajnokcsapat A járási labdarúgó-bajnokság idei győztese a Pécel gár­dája. Álló sor balról jobbra: Balogh József, Pálinkás Károly, Nagy József, Szmlicza István, Sári József edző, Fazekas László, Slezák Ferenc, Csörögi József, Solti Ákos, Kiss Gyula. Guggol­nak: Kecskeméti Zoltán, Tóth Zoltán, Kecskeméti Tibor, No- vodránszki Ferenc, Veszetik Tibor, Balogh Péter. Játszott még: Sél Péter. ISSN «33—1357 {Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents