Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

Harmincnégy év a gyermekekért A pedagógus baja ott boss marad í Hír: A Magyar Űttörők j Országos Szövetségének cl- ^ nöksége a Gyermekekért ^ érdeméremmel tüntette ki ^ Magócsi Károlynét, a mo- í nori Ady úti iskola igazga- í tóját. Nyugodt, délutáni órák. Az L alakú épület ölében levő futballpályán gyerekek rúgják a bőrt. Az ablakból egy kö­zépkorú pedagógus férfi fi­gyeli igyekezetüket. A folyosó hűvös és csendes. A nevelői szobában mindössze egy ta nárnő hajlik a jegyzetei fölé. Innen nyílik az igazgatónő szobája, ahol — hiába ismer jük régóta egymást — nehe­zen, mellékvágányokról indul a beszélgetés. Nincs vége Jobbnak látom hát őszintén bevallani: — Az az igazság, hogy ed­dig nem sokat hallottam ér­ről a kitüntetésről, s azt sem tudom, milyen értékelés alap­ján ítélik oda. — Az úttörőmozgalomban a legmagasabb kitüntetés az út­törővezetői érdemérem. A Gyermekekért érdemérem en­nél több, mert nemcsak peda­gógusoknak, csapatvezetőknek, titkároknak adható, hanem bárkinek, aki különösen sokat tesz srácokért, lányokért. Egy szó, egy mondat helyé­re billenti képzeletemben azt a képet, amely Magócsi Ká- rolynéról — Erzsiké néniről — már nagyon-nagyon régen ki­alakult bennem. Apró, meg­szeppent vörös nyakkendős voltam még, amikor ő járási úttörőelnök. Azután rajpa­rancsnok, amikor ő táborve­zető. Ha tükörbe nézek látha­tom magamon: bizony régen volt. Magócsinéval szemközt ülve, mégsem hiszem el, hogy valóban elérte a nyugdíjkor­határt. — Sokan csodálkoznak azon, hogy eldöntöttem, abbaha­gyom. Sem a koromat nem hiszik el, sem azt, hogy vég­legesen döntöttem: így. Pedig igaz. A harmincnégy és fél év hosszú idő. Az ezután kö­vetkező éveket szeretném idős édesapámnak, a csalá­domnak és a fiam családjá­nak szentelni. Pedig egy-egy ilyen elisme­rés után úgy hinné az ember, újabb muníciót, lendületet, energiát kap a kitüntetett. És nem mondja azt: yége. — Nincs vége. Számtalan társadalmi megbízatásom van. Tagja vagyok a nagyköz­ségi párt-végrehajtóbizottság­nak, a néni ellenőrzésnek, a megyei úttörőelnökség mel­lett működő történeti szakbi­zottságnak, a járási Vöröske­reszt ifjúsági bizottságának. S van egy nagy-nagy adóssá­gom. Már jóval korábban megválasztottak küldöttnek, a Monor-Térségi Vízműtársu­latba, kaptam is egy csomó kérdőívet, adatlapot, amelyet a lakók gondjainak, kérései­nek, panaszainak ismeretében kellene kitöltenem. — Eddig nem volt rá időm, felületesen pedig nem szeret­tem volna elvégezni ezt a munkát. Rámegy majd biztos néhány hétvégém, amíg ház­ról házra végigjárok két ut­cát. De remélem legalább kö­zelről is igazán megismerem az ottélőket... A férfi kollé­gáknak pedig azt mondtam, hogy eddig úgy sém sok időm volt sakkozni velük — pedig nagyon szeretek és állítólag tudok is —, majd megnézem az órarendben, mikor vannak lyukas óráik, s lejátszunk egy­két partit — mosolyog, de köz­ben gyanúsan csillog a szeme. Bárkik, bármennyire is si­ratják a pedagógustekintélyt, az az igazság, hogy egy tanár, tanító, még ma is köztisztelet­nek örvend, hacsak saját hibá­jából nem veszíti el az embe­rek bizalmát. Lehetséges, hogy ennek már nincsenek olyan megnyilvánulásai mint 34 év­vel ezelőtt, amikor a csévha- raszti 42 nebuló az árokpar­ton várta az egyetlen menet­rend szerinti autóbuszt, s a huszonéves Magócsiné nem érkezett meg vele, annyira kétségbeestek, hogy a sofőr­nek kellett megvigasztalnia őket. Tiszta lappal — Csévharasztra nagyon szívesen emlékezem. Ott tar­tottam az első órámat, hol gyalog, hol motorral, hol au­tóbusszal jártam át Monorról. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült szinte azonnal elérnem a mindennapos isko­lába járást. Megtudtam, -egy nagygazdához járnak a gyere­kek napszámba dolgozni, ezért mulasztanak az órákról. El­mentem hozzá, elmondtam: megértem és nem ellenzem, hogy munkát, kereseti lehető séget biztosít a szegényebb, családoknak, de a gyerekek­nek el kell végezniük az is­kolát. Máig sem tudom, ho­gyan sikerült, de megszerez­tem a támogatását. Magócsi Károlyné nemcsak pedagógus, hanem pedagógus­feleség is. S a kettő így együtt dupla teher, ha az érintett nem is érzi annak. A férjét — aki most a monori-erdei iskola igazgatója — követte Érdre, Tápiószecsőre, s azután nagy kanyar után ismét vissza, ha­za, Monorra. 1959-ban lett já­rási úttörőelnök. Tizenegy Bajnoki és kupamérkőzések Ma mindössze tégy tétmér­kőzést rendeznek a járásban. Utolsó fordulójához érkezett a megyei I. osztályú bajnok­ság küzdelemsorozata. Mind­két csapatunk hazai környe­zetben zárja az évet. A múlt héten bravúros győzelmet ara­tott vecsésiek ma a bajnokság középmezőnyéhez tartozó du- navarsányiakat fogadják. A hazai pálya előnye mellettük szól, de nem elképzelhetetlen a pontosztozkodás sem. A sülysápiak otthonába az ezüstéremre pályázó százha- lombattaiak látogatnak. A sülyieknek pontot kellene sze­rezniük, hohgy a középme­zőnyben végezhessenek. A battaiaknak úgyszintén elég az egy pont a dobogó második fokához. Mindezeket figye- lembevéve döntetlenhez kö­zelálló eredmény várható. A járási I. osztályban sze­replő csapatok közül néhá- nyan a bajnokság befejezése után sem vonulnak pihenőre, hanem MNK-mérkőzéseket játszanak. Ma és még hét hé­ten keresztül két-két találko­zót rendeznek a két selejtező- csoportban. A mai két össze­csapás közül kétségkívül na­gyobb érdeklődés mutatkozik a monoriak nyáregyházi ven­dégszereplése iránt. A hazaiak jó formában vannak — a baj­nokság végére lendültek bele — a vendégek pedig a bajno­ki cím elvesztése után a ku­pában akarnak vigasztalódni. A másik találkozón — Kő­cser—Dánszentmiklós — dön­tetlen körüli eredmény vár­ható, igaz mindkét csapat eléggé rapszodikus. Igénylik az együttlétet Pilisen nincs nyugdíjasklub — igény azonban lenne rá. En­nek bizonyítékául — és első lépésként a klub megalakítása felé — találkozóra hívták a kö- selmúltban a helyi ifjúsági ház­ba az 1922-ben született idős embereket. Az invitálást sokan elfogad­ták, s nem is bánták meg, re­mek hangulatú estében volt ré­szük. Balázs János nyugalma­zott tanár — aki ugyancsak 1922-es születésű — mondott ünnepi köszöntőt, majd borkós­toló, beszélgetés, nőtázás követ­kezett, s a táncot az sem tudta megakadályozni, hogy mind­össze egytagú volt a zenekar. Miklós Mihály, aki résztve­vője volt a kellemes összejöve­telnek, s szerkesztőségünknek is hírül hozta az eseményt, re­méli, hogy legközelebb már ar­ról számolhat be: megalakult a nyugdíjasok klubja, s gazdag programmal csábítja a közös kirándulásokat, beszélgetéseket igénylő idős pilisieket. évig állt ezen a poszton, ami­re se korábban, se azóta nem volt példa a járásban, A na­pokban mint mondja, éppen arról beszélgettek a jelenlegi járási úttörőelnökkel, hogy mi más — és miért — most a mozgalomban? — Pedig akkor nem volt tiszteletdíj, órakedvezmény, rengeteg programot, expedí­ciót szerveztünk, s nekünk ak­kor még sikerült az őrsökkel közvetlen kapcsolatot teremte­nünk. Előfordult olyan, hogy 600 gyerek vett részt egy ke­rékpártúrán. Talán jobban gyermekközeiben voltunk mi is és a mozgalom is, s ez na­gyon fontos. Ma is rendkívül hálásak érte a srácok, ha egy- egy órára beülök közéjük, s nem oroszozunk, nem intelme­ket hallgatnak meg, hanem csak egyszerűen beszélgetünk. Nagyon igénylik ezt. — Sokan vitatkoznának ma­gával. — Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, a gyerekek eltávolodtak a felnőttektől. Persze, hogy nem szeretik a „bezzeg az én időmben" jel­legű szöveget. Időt és figyel­met kell szentelni rájuk. A szülők egy része épp ebben hi bás. Pénzzel, tárgyi javakkal bőségesen ellátják csemetéi­ket, de azzal már nem törőd­nek, hogy egy film után pél­dául leüljenek velük beszél­getni. A' gyerekekben így nem ülepednek le, nem kristályo­sodnak ki a dolgok. Ezért sok az olyan fiatal, aki mintha be­kötött szemmel, bedugott fül­lel kóvályogna a világban. Magócsi Károlyné — mások is mondják, maga is vállalja — nemcsak gyerekeket, peda­gógusgenerációkat is nevelt. Jelenlegi kollégái között több olyan akad, akit valamikor ő tanított meg a betűvetésre. Hogy mit ad át nekik, mit vesznek át tőle, az talán hosz- szú évek múlva derül ki. Ö a pedagógus átváltozó képessé­gét tartja az egyik legcsodála­tosabb adottságnak. Azt, hogy akinek otthon gondjai vannak, esetleg összeveszik kollégáival a nevelőiben, s becsapja maga után az ajtót, mikor belép az osztályba, elfelejti az előbbi bajokat. Mosolyog, tiszta lap­pal kezd minden napot, min­den órát. A nagy ajándék — A kitüntetés átvétele után pénteken este a két nyolcadik osztály eljött hozzám gratulál­ni a lakásomra. Ott ültek fo­telben, széken, heverőn, a sző­nyegen, s olyan ajándékot kap­tam tőlük, amit soha nem fe­lejtek el. — Mi volt az? — Megkérdezték: „Igazgató rténi, tényleg el tetszik menni nyugdíjba? Tessék még ma­radni.” Gyerekek miért mond­játok — válaszoltam én, hi­szen ti ősztől máshol folytat­játok, nektek már úgyis mind­egy. Nekünk már mindegy, de az iskolának nem. Ezt felelték a gyérekek. Vereszki János ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 138. SZÄM 1983. JÜNIUS 12., VASÁRNAP Szükséges is, kötelező is A kiskertek kártevői ellen \ \ Az utóbbi hetekben kétség- beesett emberek' kémek taná­csot; mit tegyenek, mert az aknázómoly ellen hatástalan minden kezelés. Az egész or­szágra kiterjedő megfigyelé­sek eredményei azt mutatják, hogy mintegy százféle aknázó molyfaj okoz jellegzetes le­vélkárokat az ültetvényekben, közülük azonban csak négy­öt faj kártétele számottevő. Hatásos ellenszerek A lombosfa-fehérmoly fő­leg az almát, berkenyét és más rózsafélét támadja meg. Aknája egy-két centiméter át­mérőjű, szabályos kör alakú, amely eleinte fehéreszöld, ké­sőbb elbarnul. Levelenként 40—50 aknakezdemény is elő­fordul. A molylepke ezüstfe­hér színű, a szárnyak vége sárgával és feketével tarká- zott. Életmódja hazánkban még nem teljesen tisztázott, ma már három nemzedéke is lehet. Az áttelelő példányok tö­megesen májusban, az első nyári nemzedék júniusban, a második nemzedék pedig augusztusban fog valószínűleg tömegesen rajzani. A lehul­lott levelek között, vagy a fák derekán, ágain, a kéreg repe­déseiben bábalakban, fehér tokocskákban telel. A kifejlett példányok az almavirágzásknr rajzanak, a nőstények a leve­lek fonáki részén rakják le a világosbarna hosszúkás tojá­saikat. A kikelő lárvák a levélbe fúrják magukat, a bemeneti nyílást lezárják és aknákat fúrnak a levélben. Az érett lárvák vékony szálakon eresz­kednek a földre, most éppen 14—16 napon belül a második nemzedék rajzásával lehet számolni, amikor egyes sze­rek igen eredményesen pusz­títják az aknázómolyokat. A bábozásra induló lárvák ellen kevéssé, a repülő lepkék ellen igen jó a három-öt ezre­lékes Chinetrin, vagy ezzel azonos értékű Ambush 25 EC, Decis, Hostathion, továbbá az Unifosz 50 EC ad jó eredményt az előírásszerű alkalmazás esetén. Ha a virágzás utáni héten kihagyunk a háziker­tekben egy permetezést, az aknázómolyok természetes eL lenségei felszaporodnak. A harmadik védekezési javaslat az ereszkedő hernyók ellen kijuttatott Ditrifon 50 \VP permetezése jelenti, most épp ebben a szakaszban vagyunk. Kötelező a védekezés A meggy és a cseresznye je­lenleg érő szakaszban van, így semmiféle vegyszeres ke­zelés sem alkalmazható a szö­vőlepke ellen, a hernyófész­keket le kell szedni, mert kü­lönben később nem bírunk a második nemzedékkel. Más fajoknál a Ditrifon 50 WP jó hatást fejt ki, a közterek, ut­cák védelme is ezzel oldható meg. A kertekben kötelező a védekezés, mert annak elmu­lasztása esetén, ha vannak tarrágott fák, a Pest megyei Tanács rendelete értelmében szabálysértési bírságot szab­nak ki. Azért is fontos védekezni, mert karantén kártevőről van szó. Ha nem vigyázunk a nö­vényeinkre, óhatatlanul az ex­portládákba kerülhet hernyó­ja, ami miatt a határállomá­son a szállítmányokat vissza­tarthatják. Ez nemcsak a me­zőgazdasági termékekre, ha­nem az iparcikkekre is vo­natkozik, vagyis ha a gépen bebázodódott állatokat talál­nak, a berendezést a fogadó fél vissza is küldheti. Repül a barackmoly A 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP és a Sevin, hasonló tö­ménységben hatásos a her­nyók ellen. Ezek a szerek kí­mélik a környezetet. A házi­kerti termesztők illegális úton szerzett, nagyüzemekben en­gedélyezett szereket ne hasz­náljanak. A maguk és környe­zetük életét, egészségét ve­szélyeztetik. Változatlanul veszélyt je­lent az almamoly, a keleti gyümölcsmoly és a szőlőmoly, épp most repül a barackmoly lepkéje. Bőven van tennivaló a kertekben, de az aknázó­moly és a szövőlepke minden más kártevőnél veszélyesebb, elhárítandó kártevő. S. D. Gázvezeték Monoron a Németh Ágoston utcában dolgoztak a héten a TIGÄZ munkásai. A gépek cs az emberek a földgáz gerinc­vezetékének árkát ásták ki. Munkában a Balatoni és a Szabó kubikosbrigád tagjai. Szóra sem lenne érdemes? I átom, Stéhli tanár úr monori gimnáziumban most csóválja a fejét, harag­szik. Beleegyezése nélkül írom le a történetet. Egyik szombaton délután az állomásra ballagott. Lélek se járt akkor a monori Mátyás király utcában. A járdaszélen két ötszázforintos és egy öt­venes hevert. A tanár úr fel­vette, körülnézett, ugyan ki szórhatta el — de senkit sem Mint megírtuk, a hét végén Pilisen az Aranykalász Termelőszövetkezetben tartották a já­rási bemutató gépszcmlét. Az elismerő értékelés után sem pihenhetnek azonban a szerelők. Ja­vítani, tökéletesíteni való mindig akad. Rakusz József és Skrek Gusztáv egy E—512-es típusú kombájn vágóasztalának beállítását pontosítja. Hancsovszki János felvétele látott. Hétfőn kereste fel szer­kesztőségünket: próbáljuk meg megtalálni a pénz gazdá­ját, hátha idős, elesett, kiske­resetű ember, aki nagyon is rászorulna az elveszített fo­rintokra? Megírtam a hírt, a siker re­ménye nélkül, rossz gondola­tokkal: egy részeg szórhatta ki a zsebébe gyűrt ötszázaso­kat. Aki nem teszi pénztárcá­ba, nem vigyáz rá, annak fel se tűnik, meg se kottyan, ha ennyi pénzt elhagy. Megér­demli. És csütörtökön bekopogott a szerkesztőségbe egy 75 éves bácsi. Munkásruhában, boros­tásan, hullottak a könnyei. Megmondta pontosan, mennyi volt o pénz, amit elhagyott, s hogy egy hétig dolgozott érte, aznap fizették ki. Hogy most is dolgozik, itt a szomszédos épületben csinálnak egy kerí­tést, s a munkatársai mond­ták, hogy az újságban szó van valami elveszített pénz­ről. Eljött érte, köszöni, nem remélte, hogy ilyen becsületes ember találja meg. A többi villámgyorsan Zaj­lott. A tanár úr az óraszünet­ben átszaladt, hozta a boríté­kot, semmiség, szóra sem ér­demes — mondta, s már itt sem volt. Ennyi az egész. De ennyitől történetesen egészen más tar­talmat kaphat egy adat pél­dául, Az, hogy a monori gim­názium továbbtanuló növendé­keinek fele évről évre pedagó­gusnak készül. Embernevelő­nek. S hogy milyen nevelő lesz belőle — az ilyen „sem­miségeken” is múlik. K. Zs. ISSN 0133—SS51 (Monori Hírlap) Mindig akad szeretnivaló

Next

/
Thumbnails
Contents