Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
Harmincnégy év a gyermekekért A pedagógus baja ott boss marad í Hír: A Magyar Űttörők j Országos Szövetségének cl- ^ nöksége a Gyermekekért ^ érdeméremmel tüntette ki ^ Magócsi Károlynét, a mo- í nori Ady úti iskola igazga- í tóját. Nyugodt, délutáni órák. Az L alakú épület ölében levő futballpályán gyerekek rúgják a bőrt. Az ablakból egy középkorú pedagógus férfi figyeli igyekezetüket. A folyosó hűvös és csendes. A nevelői szobában mindössze egy ta nárnő hajlik a jegyzetei fölé. Innen nyílik az igazgatónő szobája, ahol — hiába ismer jük régóta egymást — nehezen, mellékvágányokról indul a beszélgetés. Nincs vége Jobbnak látom hát őszintén bevallani: — Az az igazság, hogy eddig nem sokat hallottam érről a kitüntetésről, s azt sem tudom, milyen értékelés alapján ítélik oda. — Az úttörőmozgalomban a legmagasabb kitüntetés az úttörővezetői érdemérem. A Gyermekekért érdemérem ennél több, mert nemcsak pedagógusoknak, csapatvezetőknek, titkároknak adható, hanem bárkinek, aki különösen sokat tesz srácokért, lányokért. Egy szó, egy mondat helyére billenti képzeletemben azt a képet, amely Magócsi Ká- rolynéról — Erzsiké néniről — már nagyon-nagyon régen kialakult bennem. Apró, megszeppent vörös nyakkendős voltam még, amikor ő járási úttörőelnök. Azután rajparancsnok, amikor ő táborvezető. Ha tükörbe nézek láthatom magamon: bizony régen volt. Magócsinéval szemközt ülve, mégsem hiszem el, hogy valóban elérte a nyugdíjkorhatárt. — Sokan csodálkoznak azon, hogy eldöntöttem, abbahagyom. Sem a koromat nem hiszik el, sem azt, hogy véglegesen döntöttem: így. Pedig igaz. A harmincnégy és fél év hosszú idő. Az ezután következő éveket szeretném idős édesapámnak, a családomnak és a fiam családjának szentelni. Pedig egy-egy ilyen elismerés után úgy hinné az ember, újabb muníciót, lendületet, energiát kap a kitüntetett. És nem mondja azt: yége. — Nincs vége. Számtalan társadalmi megbízatásom van. Tagja vagyok a nagyközségi párt-végrehajtóbizottságnak, a néni ellenőrzésnek, a megyei úttörőelnökség mellett működő történeti szakbizottságnak, a járási Vöröskereszt ifjúsági bizottságának. S van egy nagy-nagy adósságom. Már jóval korábban megválasztottak küldöttnek, a Monor-Térségi Vízműtársulatba, kaptam is egy csomó kérdőívet, adatlapot, amelyet a lakók gondjainak, kéréseinek, panaszainak ismeretében kellene kitöltenem. — Eddig nem volt rá időm, felületesen pedig nem szerettem volna elvégezni ezt a munkát. Rámegy majd biztos néhány hétvégém, amíg házról házra végigjárok két utcát. De remélem legalább közelről is igazán megismerem az ottélőket... A férfi kollégáknak pedig azt mondtam, hogy eddig úgy sém sok időm volt sakkozni velük — pedig nagyon szeretek és állítólag tudok is —, majd megnézem az órarendben, mikor vannak lyukas óráik, s lejátszunk egykét partit — mosolyog, de közben gyanúsan csillog a szeme. Bárkik, bármennyire is siratják a pedagógustekintélyt, az az igazság, hogy egy tanár, tanító, még ma is köztiszteletnek örvend, hacsak saját hibájából nem veszíti el az emberek bizalmát. Lehetséges, hogy ennek már nincsenek olyan megnyilvánulásai mint 34 évvel ezelőtt, amikor a csévha- raszti 42 nebuló az árokparton várta az egyetlen menetrend szerinti autóbuszt, s a huszonéves Magócsiné nem érkezett meg vele, annyira kétségbeestek, hogy a sofőrnek kellett megvigasztalnia őket. Tiszta lappal — Csévharasztra nagyon szívesen emlékezem. Ott tartottam az első órámat, hol gyalog, hol motorral, hol autóbusszal jártam át Monorról. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült szinte azonnal elérnem a mindennapos iskolába járást. Megtudtam, -egy nagygazdához járnak a gyerekek napszámba dolgozni, ezért mulasztanak az órákról. Elmentem hozzá, elmondtam: megértem és nem ellenzem, hogy munkát, kereseti lehető séget biztosít a szegényebb, családoknak, de a gyerekeknek el kell végezniük az iskolát. Máig sem tudom, hogyan sikerült, de megszereztem a támogatását. Magócsi Károlyné nemcsak pedagógus, hanem pedagógusfeleség is. S a kettő így együtt dupla teher, ha az érintett nem is érzi annak. A férjét — aki most a monori-erdei iskola igazgatója — követte Érdre, Tápiószecsőre, s azután nagy kanyar után ismét vissza, haza, Monorra. 1959-ban lett járási úttörőelnök. Tizenegy Bajnoki és kupamérkőzések Ma mindössze tégy tétmérkőzést rendeznek a járásban. Utolsó fordulójához érkezett a megyei I. osztályú bajnokság küzdelemsorozata. Mindkét csapatunk hazai környezetben zárja az évet. A múlt héten bravúros győzelmet aratott vecsésiek ma a bajnokság középmezőnyéhez tartozó du- navarsányiakat fogadják. A hazai pálya előnye mellettük szól, de nem elképzelhetetlen a pontosztozkodás sem. A sülysápiak otthonába az ezüstéremre pályázó százha- lombattaiak látogatnak. A sülyieknek pontot kellene szerezniük, hohgy a középmezőnyben végezhessenek. A battaiaknak úgyszintén elég az egy pont a dobogó második fokához. Mindezeket figye- lembevéve döntetlenhez közelálló eredmény várható. A járási I. osztályban szereplő csapatok közül néhá- nyan a bajnokság befejezése után sem vonulnak pihenőre, hanem MNK-mérkőzéseket játszanak. Ma és még hét héten keresztül két-két találkozót rendeznek a két selejtező- csoportban. A mai két összecsapás közül kétségkívül nagyobb érdeklődés mutatkozik a monoriak nyáregyházi vendégszereplése iránt. A hazaiak jó formában vannak — a bajnokság végére lendültek bele — a vendégek pedig a bajnoki cím elvesztése után a kupában akarnak vigasztalódni. A másik találkozón — Kőcser—Dánszentmiklós — döntetlen körüli eredmény várható, igaz mindkét csapat eléggé rapszodikus. Igénylik az együttlétet Pilisen nincs nyugdíjasklub — igény azonban lenne rá. Ennek bizonyítékául — és első lépésként a klub megalakítása felé — találkozóra hívták a kö- selmúltban a helyi ifjúsági házba az 1922-ben született idős embereket. Az invitálást sokan elfogadták, s nem is bánták meg, remek hangulatú estében volt részük. Balázs János nyugalmazott tanár — aki ugyancsak 1922-es születésű — mondott ünnepi köszöntőt, majd borkóstoló, beszélgetés, nőtázás következett, s a táncot az sem tudta megakadályozni, hogy mindössze egytagú volt a zenekar. Miklós Mihály, aki résztvevője volt a kellemes összejövetelnek, s szerkesztőségünknek is hírül hozta az eseményt, reméli, hogy legközelebb már arról számolhat be: megalakult a nyugdíjasok klubja, s gazdag programmal csábítja a közös kirándulásokat, beszélgetéseket igénylő idős pilisieket. évig állt ezen a poszton, amire se korábban, se azóta nem volt példa a járásban, A napokban mint mondja, éppen arról beszélgettek a jelenlegi járási úttörőelnökkel, hogy mi más — és miért — most a mozgalomban? — Pedig akkor nem volt tiszteletdíj, órakedvezmény, rengeteg programot, expedíciót szerveztünk, s nekünk akkor még sikerült az őrsökkel közvetlen kapcsolatot teremtenünk. Előfordult olyan, hogy 600 gyerek vett részt egy kerékpártúrán. Talán jobban gyermekközeiben voltunk mi is és a mozgalom is, s ez nagyon fontos. Ma is rendkívül hálásak érte a srácok, ha egy- egy órára beülök közéjük, s nem oroszozunk, nem intelmeket hallgatnak meg, hanem csak egyszerűen beszélgetünk. Nagyon igénylik ezt. — Sokan vitatkoznának magával. — Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, a gyerekek eltávolodtak a felnőttektől. Persze, hogy nem szeretik a „bezzeg az én időmben" jellegű szöveget. Időt és figyelmet kell szentelni rájuk. A szülők egy része épp ebben hi bás. Pénzzel, tárgyi javakkal bőségesen ellátják csemetéiket, de azzal már nem törődnek, hogy egy film után például leüljenek velük beszélgetni. A' gyerekekben így nem ülepednek le, nem kristályosodnak ki a dolgok. Ezért sok az olyan fiatal, aki mintha bekötött szemmel, bedugott füllel kóvályogna a világban. Magócsi Károlyné — mások is mondják, maga is vállalja — nemcsak gyerekeket, pedagógusgenerációkat is nevelt. Jelenlegi kollégái között több olyan akad, akit valamikor ő tanított meg a betűvetésre. Hogy mit ad át nekik, mit vesznek át tőle, az talán hosz- szú évek múlva derül ki. Ö a pedagógus átváltozó képességét tartja az egyik legcsodálatosabb adottságnak. Azt, hogy akinek otthon gondjai vannak, esetleg összeveszik kollégáival a nevelőiben, s becsapja maga után az ajtót, mikor belép az osztályba, elfelejti az előbbi bajokat. Mosolyog, tiszta lappal kezd minden napot, minden órát. A nagy ajándék — A kitüntetés átvétele után pénteken este a két nyolcadik osztály eljött hozzám gratulálni a lakásomra. Ott ültek fotelben, széken, heverőn, a szőnyegen, s olyan ajándékot kaptam tőlük, amit soha nem felejtek el. — Mi volt az? — Megkérdezték: „Igazgató rténi, tényleg el tetszik menni nyugdíjba? Tessék még maradni.” Gyerekek miért mondjátok — válaszoltam én, hiszen ti ősztől máshol folytatjátok, nektek már úgyis mindegy. Nekünk már mindegy, de az iskolának nem. Ezt felelték a gyérekek. Vereszki János ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 138. SZÄM 1983. JÜNIUS 12., VASÁRNAP Szükséges is, kötelező is A kiskertek kártevői ellen \ \ Az utóbbi hetekben kétség- beesett emberek' kémek tanácsot; mit tegyenek, mert az aknázómoly ellen hatástalan minden kezelés. Az egész országra kiterjedő megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy mintegy százféle aknázó molyfaj okoz jellegzetes levélkárokat az ültetvényekben, közülük azonban csak négyöt faj kártétele számottevő. Hatásos ellenszerek A lombosfa-fehérmoly főleg az almát, berkenyét és más rózsafélét támadja meg. Aknája egy-két centiméter átmérőjű, szabályos kör alakú, amely eleinte fehéreszöld, később elbarnul. Levelenként 40—50 aknakezdemény is előfordul. A molylepke ezüstfehér színű, a szárnyak vége sárgával és feketével tarká- zott. Életmódja hazánkban még nem teljesen tisztázott, ma már három nemzedéke is lehet. Az áttelelő példányok tömegesen májusban, az első nyári nemzedék júniusban, a második nemzedék pedig augusztusban fog valószínűleg tömegesen rajzani. A lehullott levelek között, vagy a fák derekán, ágain, a kéreg repedéseiben bábalakban, fehér tokocskákban telel. A kifejlett példányok az almavirágzásknr rajzanak, a nőstények a levelek fonáki részén rakják le a világosbarna hosszúkás tojásaikat. A kikelő lárvák a levélbe fúrják magukat, a bemeneti nyílást lezárják és aknákat fúrnak a levélben. Az érett lárvák vékony szálakon ereszkednek a földre, most éppen 14—16 napon belül a második nemzedék rajzásával lehet számolni, amikor egyes szerek igen eredményesen pusztítják az aknázómolyokat. A bábozásra induló lárvák ellen kevéssé, a repülő lepkék ellen igen jó a három-öt ezrelékes Chinetrin, vagy ezzel azonos értékű Ambush 25 EC, Decis, Hostathion, továbbá az Unifosz 50 EC ad jó eredményt az előírásszerű alkalmazás esetén. Ha a virágzás utáni héten kihagyunk a házikertekben egy permetezést, az aknázómolyok természetes eL lenségei felszaporodnak. A harmadik védekezési javaslat az ereszkedő hernyók ellen kijuttatott Ditrifon 50 \VP permetezése jelenti, most épp ebben a szakaszban vagyunk. Kötelező a védekezés A meggy és a cseresznye jelenleg érő szakaszban van, így semmiféle vegyszeres kezelés sem alkalmazható a szövőlepke ellen, a hernyófészkeket le kell szedni, mert különben később nem bírunk a második nemzedékkel. Más fajoknál a Ditrifon 50 WP jó hatást fejt ki, a közterek, utcák védelme is ezzel oldható meg. A kertekben kötelező a védekezés, mert annak elmulasztása esetén, ha vannak tarrágott fák, a Pest megyei Tanács rendelete értelmében szabálysértési bírságot szabnak ki. Azért is fontos védekezni, mert karantén kártevőről van szó. Ha nem vigyázunk a növényeinkre, óhatatlanul az exportládákba kerülhet hernyója, ami miatt a határállomáson a szállítmányokat visszatarthatják. Ez nemcsak a mezőgazdasági termékekre, hanem az iparcikkekre is vonatkozik, vagyis ha a gépen bebázodódott állatokat találnak, a berendezést a fogadó fél vissza is küldheti. Repül a barackmoly A 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP és a Sevin, hasonló töménységben hatásos a hernyók ellen. Ezek a szerek kímélik a környezetet. A házikerti termesztők illegális úton szerzett, nagyüzemekben engedélyezett szereket ne használjanak. A maguk és környezetük életét, egészségét veszélyeztetik. Változatlanul veszélyt jelent az almamoly, a keleti gyümölcsmoly és a szőlőmoly, épp most repül a barackmoly lepkéje. Bőven van tennivaló a kertekben, de az aknázómoly és a szövőlepke minden más kártevőnél veszélyesebb, elhárítandó kártevő. S. D. Gázvezeték Monoron a Németh Ágoston utcában dolgoztak a héten a TIGÄZ munkásai. A gépek cs az emberek a földgáz gerincvezetékének árkát ásták ki. Munkában a Balatoni és a Szabó kubikosbrigád tagjai. Szóra sem lenne érdemes? I átom, Stéhli tanár úr monori gimnáziumban most csóválja a fejét, haragszik. Beleegyezése nélkül írom le a történetet. Egyik szombaton délután az állomásra ballagott. Lélek se járt akkor a monori Mátyás király utcában. A járdaszélen két ötszázforintos és egy ötvenes hevert. A tanár úr felvette, körülnézett, ugyan ki szórhatta el — de senkit sem Mint megírtuk, a hét végén Pilisen az Aranykalász Termelőszövetkezetben tartották a járási bemutató gépszcmlét. Az elismerő értékelés után sem pihenhetnek azonban a szerelők. Javítani, tökéletesíteni való mindig akad. Rakusz József és Skrek Gusztáv egy E—512-es típusú kombájn vágóasztalának beállítását pontosítja. Hancsovszki János felvétele látott. Hétfőn kereste fel szerkesztőségünket: próbáljuk meg megtalálni a pénz gazdáját, hátha idős, elesett, kiskeresetű ember, aki nagyon is rászorulna az elveszített forintokra? Megírtam a hírt, a siker reménye nélkül, rossz gondolatokkal: egy részeg szórhatta ki a zsebébe gyűrt ötszázasokat. Aki nem teszi pénztárcába, nem vigyáz rá, annak fel se tűnik, meg se kottyan, ha ennyi pénzt elhagy. Megérdemli. És csütörtökön bekopogott a szerkesztőségbe egy 75 éves bácsi. Munkásruhában, borostásan, hullottak a könnyei. Megmondta pontosan, mennyi volt o pénz, amit elhagyott, s hogy egy hétig dolgozott érte, aznap fizették ki. Hogy most is dolgozik, itt a szomszédos épületben csinálnak egy kerítést, s a munkatársai mondták, hogy az újságban szó van valami elveszített pénzről. Eljött érte, köszöni, nem remélte, hogy ilyen becsületes ember találja meg. A többi villámgyorsan Zajlott. A tanár úr az óraszünetben átszaladt, hozta a borítékot, semmiség, szóra sem érdemes — mondta, s már itt sem volt. Ennyi az egész. De ennyitől történetesen egészen más tartalmat kaphat egy adat például, Az, hogy a monori gimnázium továbbtanuló növendékeinek fele évről évre pedagógusnak készül. Embernevelőnek. S hogy milyen nevelő lesz belőle — az ilyen „semmiségeken” is múlik. K. Zs. ISSN 0133—SS51 (Monori Hírlap) Mindig akad szeretnivaló
