Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Jó slap a továbblépéshez Korszerű gyár épiii az ipartelepen Ínséges akarat ab r.i ..i i ^ Kis szövetkezet nagy cé- áiiptljaS! SÍI i KSÜ^Sf Hajtóművek szerelése lókkal. — Így foglalhatnánk össze, ha a Nagykőrösi Gép­gyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet tavalyi tevékeny­ségét és idei terveit tesszük a mérlegre. A közösség fejlődése immár esztendők óta töretlen, s ha a jövő alakítására meg­fogalmazott elképzeléseik is valóra válnak, az elkövetkező esztendőkben sem lesz más­ként. Egyik legjelentősebb ágaza­tuk az élelmiszeripari gépek gyártása. 1982-ben oly sok megrendelést kaptak, hogy a villanyszerelők, festők és asz­talosok alig győzték a mun­kát, ezért a szövetkezet törté­netében először külső kapcso­latok révén tudták csak meg­oldani a folyamatos termelést. A tavalyi értékelés azt mutat­ja, hogy elsősorban a szocia­lista export nőtt dinamikusan, míg a tőkés piacokon több vá­ratlan fordulat miatt elég sok gondjuk adódott. Ezek ered­ményéként meghiúsult például egy spanyol üzlet, s emiatt nem tudták teljesíteni dollár elszámolású kiviteli tervüket. Számba véve tavalyi tevé­kenységüket, nem minden részleg munkáját lehet egyér­telműen dicsérni. A hagyomá­nyos horganyzott és rozsda- mentes serlegeket készítő II. részleg munkásai kiváló minő­ségű árut gyártottak, míg a VII-esben, ahol kartonpalet- tázók és kartonberakók ké­szülnek, a technológiai és kontsrukciós változtatások fi­gyelembevételével végrehajtott módosítások kezdetben sok gondot okoztak. A fejlesztés azonban nem csupán ezt a te­rületet érintette: megváltoz­tatták az elektromos vezérlést is. Nehezítette a helyzetet, hogy az elmúlt év indulásakor még . meglehetősen nagy vita volt a terv teljesíthetőségéről, s emiatt lassan alakult ki a nyu­godt munkához szükséges egy­séges akarat. Az első félév si­kere azonban megmutatta, hogy nagy erőfeszítések árán ugyan, de teljesíthető a terv. A tapasztalatok birtokában most úgy ítéli meg a szövetke­zet vezetése, hogy az idén ke­vesebb a bizonytalanság, s ez azért különösen fontos, mert a gépgyártás biztosítja az árbe­vétel legnagyobb részét. Az elmúlt hónapok bizonyí­tották. hogy helyes volt az a döntés is, amelynek értelmé­ben 1981-től bevezették a mű­szaki vizsgáztatást is az autó­szervizükben. Ennek eredmé­nyeképpen a munkával való ellátottság egész esztendőben egyenletes volt. Ugyancsak jól dolgoztak a háztartási kisgép­szerviz szakemberei, s teljesí­tette tervét a rádió- és televí- ziőjavító részleg is. Mindent egybevetve, a szol­gáltató részlegek alapjában vé­ve jól dolgoztak, s a szövetkeze­tiek azt különösen jelentősnek tartják, hogy az autószerviz 400 ezer forintos nyereséggel zárta az évet. F. Z. Cegléd lakóinak száma kü­lönösebben nem változott, a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál viszont mégis azt tapasztalták, hogy a kenyérből kevesebb kellett, mint tavaly ilyenkor. Az okát is meg tud­ták mondani. A városban már több, magánkisipart gyakorló sütőmester, pék működik. Ke­nyereik szépek, jók, s ha drá­gábbak is a vállalatnál sült­nél, gyorsan elfogynak, kapó­sak. A sütőipar ebben az év­ben viszont az egykilós ke­nyerekből hozott többéi for­galomba, burgonyás, kukori- capelyhes és rozslángos válto­zatban. Mondhatni, hogy Ceg­léden készített kenyereik fe­le ilyen. A vevők kedvelik, igénylik. Nemcsak a minőség miatt, hanem azért is, mert takarékosabban tudnak bánni vele. Változnak az idők, vál­toznak a szokások — régen három-négy napra vettek ke­nyeret, most az a kedvenc, ami még szinte friss, meleg. Ebben az esztendőben rá kellett hangolódni az új lehe­tőségekre. A vállalati önálló­ság nőtt, ám ezzel a felelősség is. Az ellátási .feladatok függ­vénye a gazdálkodási ered­mény. Az első negyedév nem sikerült rosszul. Feladat volt a vásárlók igényeinek ismere­tében a választék alakítása és a jó minőség megtartása. Ezt megértette a vállalatnál mind a tizenkilenc szocialista bri­gád. Értekezleten, termelési tanácskozáson mindig szó ke­rült erről. A takarékosabb, jobb, szakszerűbb munka ju­talmául, a vállalások teljesí­téséért a kollektívák tavaly 130 ezer forint jutalmat kap­tak. Cegléden most a korábbi négy kisüzem helyett három működik. Egyet leállítottak, korszerűtlen volta miatt. Ké­szen áll a terv viszont a város iparnegyedében épülő kenyér­gyárhoz. Helye a vasipari szö­vetkezet mellett lesz, itt napi 27 tonna kenyér készül majd. A költségek kétharmadára — úgy 70—72 millió forintba ke­rül a számítások szerint — a vállalat állami támogatást kap, az egyharmadot maga győzi. Az új ceglédi kenyérgyár a módosított terv szerint 1986­Hangverseny a gyárban Emlékezetes lesz ez a nap Alig hihető, de mégis meg­történt! A legteljesebb zenei instrumentumok alkalmazásá­val — ének- és zenekar — munkásfiataloknak rendeztek zenei napot a Váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában az elmúlt hét szombatján. A gyár kapujában minden érke­ző vendéget az erre a napra tervezett embléma várta, hogy még emlékezetesebbé tegyék á rendezők ezt a napot. Minden ülőhely foglalt volt a nézőté­ren, még a falak mellett is álltak. A jelenlevők két ifjú­sági művészegyüttes, a Buda- . pesti Haydn Kamarazenekar és a Vác Városi KISZ-Kórus műsorát hallgatták végig. Elsőnek a váci kórus néger spirituálékat énekelt, majd a Budapesti Haydn Kamaraze­nekar J. Haydn Trombitaver­senyét és M. Haydn Concertó* ját adta elő, Bogányi Gergely zongoraszólistaként működött közre. Az est kiemelkedő pro­dukciója a két együttes közös műsora volt. J. S. Bach Done nobis pa- cem-e, a H-moll mise záróje­lenete Bokányi Tibor vezény­lésével, majd Haydn Tavasz­kórusa következett az Évsza­kok című oratóriumból és vé­gezetül a Halleluja-kórus G. F. Händel Messiás című ora­tóriumából. Nem hangversenyek rende­zésére tervezték a vállalati kultúrtermet, de kiváló az akusztikája — ezt a jelénlevő szakemberek most fedezték fe! — és az impozáns látványt nyújtó együttesek, a gondos felkészülés azt bizonyítja, hogy munkásoknak az üzemben - is lehet komolyzenei hangver­senyt adni. Ezt a zenei rendezvényt Ká­dár Jenöné, az MSZMP Vác Városi Bizottságának propa­ganda- és művelődési osztály- vezetője nyitotta meg rövid zenetörténeti áttekintéssel. Mi­ként mondottal Íme, a hang­versenytermek nyitott ajtói mellett a zene megkeresi a munkást a munkapadok közel­ségében a gyárban is. Azért, hogy Kodály Zoltán reánk ha­gyott örökségének szellemé­ben a zene legyen mindenkié! Petővári Gyula ra épül fel. Addig a meglé­vők látják el a területet, Dél- Pest megye egy részét, Nagy­köröst is. Jó híreikhez tar­tozik, hogy Tápiószecsőn kor­szerűsítenek: készül az alagút- rendszerű kemence, bővítik az ottani sütőüzemet, 240 négy­zetméter alapterülettel, új gé­peket szerelnek fel. Ez az építkezés saját erőből történik, augusztus 20-ra tervezik az át­adását. A Dél-Pest megyei Sü­tőipari Vállalatnál a közép­üzemek rekonstrukciója, a nagykőrösi kivételével, most befejeződik. A nagykörösire, mint említették, csak a ke­nyérgyár felépülte után jut erejük, a fontossági sorrend így kívánja. A sütőipari kenyerek közül Cegléden a rozslángos a favo­rit. Nem tudnak annyit gyár­tani belőle, hogy elsőként el ne fogyna. A másik kedvenc a burgonyapelyhes. Érdekes módon a sötétbarna színű formakenyeret a vásárlókö­zönség nem úgy fogadta, mint várni lehetett volna. Nem kelendő, pedig fogyasztása igen egészséges. A vállalat vi­szont tervez, próbálkozik. Olyan új termékek gyártására készül, amelyek az egészséges táplálkozást elősegítik. A gyártáshoz az idősebb szak­munkásaikat szeretnék meg­nyerni, számítva figyelmes, pontos munkájukra, rutinjuk­ra, szakmai érzékükre. Eszes Katalin A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat váci gyá­rában készülő SZTB-szövőgépegységekből ötezer egységet gyártanak és exportálnak a Szovjetunióba, Képünk a hajtó­művek szerelését ábrázolja. Sose legyen rójuk komolyon szükség Bugáéig is „elkóborolt' a gép Harmincöt esztendős jubi­leumát ünnepli az MHSZ. A hétköznapok azért ugyanúgy zajlanak a monori járási bá­zison is, mint máskor. Már kora reggel oktatókocsik zúg­nak ki a kapun, délután meg­élednek a klubszobák, a szak­körök, s a „benti” munka is változatlan. A közelmúltban nagy siker­rel bonyolódott a fiatalok hon­ismereti vetélkedője, most pe­dig a monori Nagy István ga­lériába egy héten át özönlöt­tek az érdeklődők, hogy meg­Nevezetes bor vidéke Új telepítés Mogyoród lankáin Meghatározott hőfokon A fővárosból Gödöllő felé tartva Szilasligettől egyszeri­ben más lesz a táj. A föld már Kerepestarcsától jelzi: valami megváltozik errefelé! Sűrűsöd­nek a lankák, a dombok. Ál­lítsuk meg képzeletben a HÉV-et Mogyoródnál. Balra tekintve látszik: szőlővel tele­pítik a táblákat. Már tavaly fiatal szőlősorok jelöltek egy- egy határozott irányt a hajla­tokon. Az öregek még emlékszenek rá: itt valaha nevezetes bor termett. A mogyoródi nedű fo­galom, valódi érték volt. Ezt is élesztgetik most?! Kérde­zem, s gondolkodok hango­san, amikor találkánk létre­jött az itteni szőlők fiatal szak­értőjével. Kiráiylányka A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat nagykőrösi üzemének keresett termékei a körösi sajtok. A sajtkészítéshez használt beoltott tejet hatalmas kádakban keverik. Képünkön Eszenyi Balázsné ellenőrzi a kádak tartalmának hőfokát. Hancsovszki János felvételei — Négy-öt évvel ezelőtt szü­letett döntés arról, hogy szö­vetkezetünk valamiképpen fel­újítja a hagyományt, szőlőt te­lepítünk Mogyoródon — mondja Daróczi Mátyás, a pé- celi Rákosvölgye Tsz üzem­egységvezetője. — Volt már itt kilencven hektáron kes­keny sorú szőlő, ezt azonban gépi művelésre kellett alkal­massá tenni. Az újabbak már ilyenek. Tavaly előtt és tavaly összesen százötvenkét hektá­ron ültettük el az Ottonel muskotály, a Királylányka, a Rubintos, az Oportó és más fajtákat. — Hogyan művelnek, ho­gyan takarítanak majd be ilyen nagy területekről szőlőt, hiszen a talaj művelést, a nö­vényvédelmet és a szállítást kivéve alig van gépesítve más munka? A szőlőkombájnok például egyelőre másutt sem váltották be a reményeket. — Valóban meggondolkod­tató kérdés ez. Ha a telepíté­sek befejeződnek, összesen mintegy 270—280 hektár sző­lőnk lesz. Már most is nagy segítséget kapunk a többi ága­zattól, üzemegységtől: a ko­vácsok éppúgy gondoznak egy- egy területet, mint a parképí­tők vagy a gépészek. Az üzem­egységek fél hektártól tizen­kilenc hektár nagyságú szőlő kézi munkálatait vállalták, ezen felül már most mintegy har­mincöt hektárt kiadtunk a tag­jainknak is, a dolgozóknak egyéni, családi művelésre, s az az igazság, hogy úgy látjuk: a jövőben — különösen, ha az első években sikerünk lesz — a vállalkozó kedv növekszik a mezőgazdasági. így a szőlészeti munkák iránt is. A határt járjuk Daróczi Má­tyással. A mostani és a leen­dő szőlők birodalmát. A ré­gebbi csaknem két évtizedes, felújított ültetvény egyik táb­lájában három asszonyt talá­lunk munkában: Együtt könnyebb — Január elsejétől három­három hektár szőlő művelését vállaltuk el, s együtt csinál­juk — mondja kérdésemre Skrovanek Béláné, aki, mint az üzemegységvezetőtől meg­tudom. a szőlészet állandó dol­gozója, csakúgy, mint társai: Takács József né és Tímár Fe- rencné. — Együtt nemcsak köny- nyebben megy a munka, az idő is jobban telik — így Ti- márné. —■ Mire számítanak? Jól járnak-e az újfajta munka- szervezés, az új bérezés ré­vén? — Ígéret van rá, hogy meg­lesz a megfelelő keresetünk, igaz, sok függ az időjárástól, a terméstől is. Kívánjon sok termést! — mondja Takácsné. Az elnök is kapált — Ha rajtam múlna, elége­dettek lennének év végén. S azok is, akik majd az új ül­tetvényben találnak maguknak elfoglaltságot. Valahogy meg kellett éreznem: nem kis do­logra vállalkoznak a péceli Rákosvölgye Tsz-ben. Most kétezerhatszáz olyan tagjuk, alkalmazottjuk van, aki részt kért, részt vállalt a szőlő ültetéséből, művelé­séből. Hallom, hogy már itt volt a központi adminisztráció brigádja — éppenséggel az el­nök vezetésével — szőlőt ka­pálni; és kivette részét belőle a gépesített növénytermesztők brigádja is. Bízzunk benne: a lendületük sokáig tart. — Mennyit, s. miért költe­nek a szőlő telepítésére, s mi lesz a termés sorsa? — Tudomásom szerint még hosszú ideig jó piaca lesz a bornak. így hát bízunk ben­ne, hogy megéri az idei mint­egy tizenhat millió forintos beruházás. A telepítési terv készítésekor egy hektár költ­sége 240 ezer forint volt, hát ma már többre rúg, az biztos — mondja Daróczi Mátyás. Azt meg már a minap Kóbor Fri­gyes elnökhelyettes újságolta: szőlőfeldolgozó és bortároló építését is elkezdik. Fehér István nézzék a kiállítást, mely sí MHSZ életéről adott érdekes, megragadó képet. A bemutató holnap délben zár, továbbkerül Monorról, de legközelebbi helyén minden bi­zonnyal ugyanolyan érdeklő­dés kíséri, mint itt. — Sokai dolgoztunk vele, * bár dekoratőr nincs közöttünk, megpróbáltuk figyelemfelkel- tően elhelyezni a tárgyakat — mondta még a készülődés zá­ró percében Kovács László, az MHSZ járási titkára. Másfélszáz fiatal volt kíván­csi a megnyitóra azon a hét­fő délelőttön, s a következő napokon sem volt hiány a lá­togatókból. -Mindig készenlét­ben állt a hozzáértő szakem­ber, aki részletes magyaráza­tot fűzött egy-egy tárgycso­porthoz. A tájékozatlanabbak is meg­ismerhették a monori repülő­modellezők több száz órás. ap­rólékos munkával felépített karcsú gépeit, melyek Bu­gáéig js képesek elvitorlázni — onnan is érkezett már távirat: jöjjenek, megtalálták az „elkóborolt" gépet. A rádiós rókavadászok apró készülékei nemcsak technikai felkészültséget kívánnak — 8—10 kilométert is futnak ve­lük az úttörők egy-egy ver­senyen, míg a legélesebb jelek segítségével megtalálják az elrejtett adót. S ott voltak még a vegyvé­delmi, a tájékozódási felszere­lések, a lövészek fegyverei, amiket éjszakára páncél zárt el az illetéktelen elől... Csu­pa olyan tárgy, makett, il­lusztráció. melyekért érdemes volt a galériába indulni. Non­stop filmvetítés bővítette az ismereteket: az ejtőernyőzés­től a sárkányrepülésig, ki mi­re volt kíváncsi, abban mé­lyülhetett el. — Sose legyen rájuk komo­lyan szükség — mondta az MHSZ járási titkára, míg te­nyerébe emelt egy gránátot. Ne legyen. Legyen csak a gépjárművezető-képzés darab­jaira, a földrészek között kap­csolatot teremtő rádiókra, ap­ró bordákból összerakott repü- lőgépmodellekre — de fegyve­rekre sohasem. Koblencz Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents