Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. MA JUS L, VASÁRNAP

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

9

Vasutasbirodalom

A ceglédiek szeretik a vasutat. Erre a szimpátiára nemcsak abból következtethetünk, hogy az állomás mindig tiszta és virágos. Az sem döntő érv, hogy a város lakói — mint ezt a különböző vetélkedők bizonyítják —, a szokásosnál jobban ismerik vasúti uk történetét. Az azonban döntő érv, hogy a ceglédi üzemfőnökség állomásain Vecséstől Abonyig nincs létszámhiány.

Nyolc állomás, köztük a legnagyobb a ceglédi, 700 vasutas munkahelye. Naponta körülbelül háromszáz szerelvényt továbbítanak. Nemzetközi gyorsokat, belföldi távolsági személyvonatokat és expresszeket, végeláthatatlan íeherszerelvényeket, s munkásvonatokat, melyek naponta harmincezer embert szállítanak lakóhelyük és a budapesti gyárak között. Hat-hét percenként robog el egy-egy vonat. - Igazi vasúti csomópont a ceglédi, századeleji állomás- épülettel, tágas várótermekkel, korszerű, automatikus biztosító berendezésekkel. Fűtőházzal, ahol valamikor gőzösöket „tápláltak”, most a dízeleknek szolgál orvosló műhelyül. Felüljáró gyalogoshíddal, ahol mindig akad egy-egy ráérő bámészkodó.

Ez a ceglédi vasutasbirodalom. Afféle jó értelemben vett „régivágású” forgalmistákkal, váltókezelőkkel, sarusokkal, és tolatásvezetőkkel, akik nem csak a szó valódi, de jelképes értelmében is viselik a kék egyenruhát.

Cseh Benő a körzeti üzemfőnökség vezetője, mintha egy személyben akarna példázni minden közmondásos vasutaserényt. A hűséget (éppen harminc éve áll MÁV-szolgálatban), a pontosságot (forgalmista, állomás- főnök, vonalbiztos és forgalomszervező volt korábban), a ragaszkodást (Cegléden kezdte, s három évtized múltán ide kérte vissza magát). A jelzők giellé kínálkozik meg a fegyelem. melyet példáz az is, hogy nem múlhat el szombat, vasárnap sem, hogy végig ne járja az állomást. Pontos napirend szerint él maga is. pontosságot kíván mástól is a szolgálatban. Kétóránként tájékozódik a rábízott hetven kilométeres pálya forgalmi helyzetéről, naponta egyszer végigjárja a ceglédi pályaudvart. hetente egyszer a többi állomást.

Mindebből hiba lenne arra következtetni. hogy Cseh Benőn múlik a

ceglédi, s a szomszédos vasútállomások becsülete. Rajta is, de mégin- kább azon az ötszáz emberen, aki a hétszázból törzsgárdatag.

Miért? Ezt a kérdést, ha nem is ilyen egyenesen fogalmazva, de megkérdeztem néhányuktól. Gönczöl Pál rendelkező forgalmistától. Kertész Páltól, a fűtőház vezetőjétől (precízebben az üzemfőnök műszaki helyettesétől). Nagy Sándor váltókezelőtől. Károly Ferenc tolatásvezetőtől. Akadt, akire az apja hagyta ezt a foglalkozást, a másik azt mondta, nem szeret bejárni Pestre, a harmadik közel lakik a vasúthoz, a negyedik szabadnapján a szőlőjét műveli.

Higgyünk nekik? Persze, ők az igazat mondták. A kötődést, amit a tíz, húsz, harminc esztendő, a felelősség. a tisztességgel végzett munka elégedettsége jelent, hogyan - is lehetne egy idegennek őszintébben elmondani.

Cseh Benő óva int, nehogy eltántorítson a valóságtól a vasút romantikája. Itt se formáztak mindenkit aranyból, jól példázza ezt, hogy tavaly például 124 fegyelmit kellett kiosztani.

Mit tagadjuk, e ceglédi látogatást nem a véletlen szülte, hanem a hír, hogy a MÄV Budapesti Igazgatóságának Pest megyei állomásai közül éppen a ceglédi érdemelte ki az élenjáró szolgálati hely címet. A hivatalos indoklás a miértre rakodási időkkel, árutonna-kilométerekkel válaszol, betartott menetrendekről, pontosan továbbított vonatokról és természetesen arról szól, hogy itt helyben, Cegléden és környéken is elégedettek az emberek és a vállalatok a vasúttal.

Az üzemigazgatóság vezetője szerint, ennek az utolsónak kell a döntő szempontnak lennie. Nem any- nyira az állomáson dolgozók munkájának hivatalos megítélésében, sokkal inkább azért, hogy valóban jó legyen a partnerekkel az együttműködés.

CSULAK ANDRÄS

Gönczöl Pál rendelkező forgalmista munkáját nem helyettesítheti, csak segíti az automatika (balra fent).

Naponta nyolcszáz vagont rendez szerelvénnyé Károly Ferenc tolatásvezető és brigádja (jobbra fent). Madártávlatból a ceglédi vasútállomás (lent)

Barcza Zsolt felvételei •

Ipari termelés és szolgáltatás a mezőgazdasági üzemekben

A nagyon is fontos melléküzemág

A

i MSZMP Központi Bizottsága 1933. április 12-13-1 ülésén megállapította: „A párt gazdaságpolitikájának fő célja a termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján fejlődésünk szocialista vonásainak erősítése, a termelőeszközök hatékony kihasználása, az ország, a lakos ság szükségleteinek jobb kielégítése.” A tömör mondat ös2- szefoglalja gazdaságpolitikánk lényegét — amelyet a legkülönbözőbb munkaterületeken, más és más körülmények között kell megvalósítani. Ezúttal egy sajátos, de Pest megyében lényeges területen, a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének tükrében vizsgáljuk tennivalóinkat.

Pest megyében a termelőszövetkezetek tevékenységi köre a 60-as évek végétől gyorsan bővült. (Hasonló volt • helyzet a fővárosban is.) Ennek lehetőségét a gazdaságirá nyitás reformja és az új szövetkezeti törvény teremtette meg, a politikai vezetés pedig egyértelműen támogatta. Tavaly a szövetkezetek árbevétele a kiegészítő ágazatokban már elérte a 33 milliárd forintot, ami az országosból 3? százalékos részesedést jelent. Az V. ötéves tervidőszaktól ez a folyamat az állami gazdaságokban is felgyorsult.

Látszólag formai kérdés a tevékenységek elnevezése és statisztikai kimutatása. Ebben az esetben nem az. Kiegészítőnek, mellékesnek mondunk és minősítünk ugyanis olyan termelést, szolgáltatást, amely törvényes, a társadalom számára hasznos. Elszakítjuk egymástól a növénytermelést és állattenyésztést, valamint az élelmiszer-feldolgozást, az élelmiszer-vertikumhoz közvetlenül kapcsolódó munkát. Ez az el- szakítás csak statisztikai, de lehetőséget teremt az értékelés, a megítélés torzulásaira. A Pest megyei termelőszövetkezetekben az alap- és kiegészítő tevékenységek aránya 30, illetve 70 százalék. Ennek alapján egyesek megkérdőjelezik a szerepüket az élelmiszertermelésben. Szakemberek számításai (illetve részben becslései) alapján mondhatjuk, hogy ugyanezen gazdaságokban az élelmiszer-vertikumhoz Szorosan kapcsolódó munka aránya eléri a 60 százalékot. A növénytermesztés és állattenyésztés árbevétele az 1971 évi 3,3 milliárd forintról 8,8 mil- liárdra nőtt. A szövetkezeti élelmiszertermelésből és élelmiszerkereskedelemből Pest megye közel egynegyed aránybán részesedik.

Melyek azok a főbb tényezők, amelyek közrejátszottak és ma is elősegítik a mezőgazdasági üzemek tevékenységi körének a bővülését?

Miiidenekeíőít meghatározó ebben

a közgazdasági feltételek változása, a népgazdaság és a lakosság igényéinek a bővülése. A háttéripar fejlesztésének igényé, az ipar, építőipari és Lakossági szolgáltatással kapcsolatos szükségletek, a hiánycikkek megszüntetésére és a választékbővítésre irányuló törekvés. Pártunk és kormányunk állásfoglalásai, határozatai reálisan veszik számításba ezt, mint objektív alapot. Azt pedig senkt sem vonhatja kétségbe, hogy ez a tevékenység rugalmasan igazodik a szükséglethez, hiszen a mezőgazdasági üzemek egy percig sem végeznek ipari szolgáltató tevékenységet rendelés, piac nélkül.

A háztáji, az integrált kistermelés és a gazdaságok kiegészítő tevékenysége jelentős foglalkoztatási és munkaerő-gazdálkodási funkciót is betöltenek. Csak utalnék annak a jelentőségére, hogy ilyenformán ma a falusi asszonyoknak is egész évben munkát tudunk biztosítani. Hogy azok is hasznos, termelőmunkát végezhetnek, akik koruknál, vagy más oknál fogva már kikerültek a korszerű nagyüzemi termelésből. A dolog másik oldala: elterjedt a mezőgazdasági üzemekben, hogy a legnagyobb csúcsmunkák idején átcsoportosítják a dolgozókat a növénytermesztésbe, csak így tudják megoldani, a betakarítást.

Vannak, akik általában elismerik a kiegészítő tevékenység jogosultságát és az eddig felsorolt szempontokát, de megkérdőjelezik az ipari és építőipari munkát, mondván, az már nem a mezőgazdasági üzemek feladata. Egy-két esetben mezőgazdasági vezetőknél is tapasztalható olyan szemlélet, mely szerint azért foglalkoznak ipari termeléssel is, mert azt jobban' meg tudják oldani, mint az iparvállalatok. Egyik nézettel sem értünk egyet. A melléküzem az ipari, építőipari területen a kisüzem szerepét tölti be. Ha segít a háttéripar hiányait pótolni, ha legyártja azokat a termékeket, amelyeket a nagyüzem gazdaságosan nem képes, akkor a népgazdaság érdekeit szolgálja. Jó példa erre az épületielújítás és a kis értékű, de munkaigényes beruházás. Az állami építőipari vállalatok a kisebb volumenű munkákat még akkor sem képesek gazdaságosan elvégezni, ha egyébként nincs kitöltve a kapacitásuk.

Nem titok, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinknek szükségük van a kiegészítő, azon belül az ipari és építőipari tevékenységből származó jövedelemre.

Az átlagosnál gyengébb talajokon mintegy 5—6 százalékkal magasabb költséggel lehet növényt termeszteni. Mezőgazdaságunk városellátó jellegű, nagy az aránya a friss fogyasztású zöldségeknek, tejnek, tojásnak — vagyis azoknak a termékeknek, amelyeknél a jövedelmezőség különösen alacsony. A kereskedelemnek is kicsi a nyeresége, a forgalom egy évtized alatt mégis tízszeresére emelkedett. Egyrészt megnőtt a nagyüzem és a háztáji közötti forgalmazás. (Szövetkezeteink által a háztájinak nyújtott szolgáltatás már kb. egymilliárd forint értékű, viszont a felvásárlás eléri a 2,5 mil- liárdot. Nyilvánvaló, hogy ez nem kereskedelmi árrés, illetve nyereség kérdése.) Megyénkben és a fővárosban mintegy 600 szövetkezeti bolt és vendéglátóipari egység vesz részt a lakosság ellátásában. Jelentős élelmiszeri eldolgozó és hűtő-tároló kapacitást fejlesztettek ki nagyüzemeink. Ez eszközigényes és eléggé bizonytalan jövedelmezőségű fejlesztés; néhány gazdaság a nagy hitelek és utólag megemelt kamatterhek miatt nehéz helyzetbe került.

A problémákat azért érintettem,

hogy újból át lehessen gondolni a stratégia helyességét. A városellátó jellegű fejlesztés megfelel a főváros és a megye lakossága alapvető érdekeinek. Ehhez nélkülözhetetlen az ipari, építőipari tevékenység is, hiszen az ott keletkezett nyereség elsősorban az élelmiszertermelés fejlesztését, a lakosság jobb ellátását szolgálja. Ennek az anyagi feltételeit vizsgálva együtt kell figyelembe venni az összes tevékenység jövedelmezőségét.

A feszültségek ellenére gyors ütemben fejlesztettük a növénytermelést, az állattenyésztést és az élelmiszertermelést. Javult a gazdálkodás színvonala, a megye mezőgazda- sági üzemei jelenleg már az ipar- vállalatokhoz hasonló mértékben járulnak hozzá az állami költségvetéshez. Az általános tapsztalatoktól eltérően. Pest megyében a gyenge adottságú üzemekben gyorsabban nőtt a kiegészítő tevékenység. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy csökken az alacsony hatékonyságú üzemek száma.

Az elmondottak talán érthetővé teszik, hogy az'utóbbi hónapokban a mezőgazdasági üzemek vezetői fokozott érzékenységgel figyelnek minden intézkedésre — különösen az agglomerációt érintőkre. Nem értenek egyet azokkal, akik korlátozásokat vagy fokozott elvonásokat javasolnak. Nem értik meg például, hogy miért kell külön „büntetni" egy Pest környéki gazdaságot ugyanolyan tevékenységért, amit más vállalatok és szövetkezetek korlátozás nélkül űzhetnek. Azt is tapasztalják, hogy a piac az utóbbi 1 években beszűkült, a nyereség színvonala csökkent. Ma már a gazda- sági viszonyok is kényszerítenek a versenyképesség javítására, a jobb gazdálkodásra. A kötöttségeket tehát

nem növelni, hanem csökkenteni kell.

Felvetik, hogy nem kívánatos gazdasági magatartás, esetenként ha- zardirozás inkább az új részlegek egy részénél jelentkezik. A mu'nka- díj-adó, a forgóalap-növekmény, vagy az ígért nyereség elmaradása esetenként megingathatja a gazdaság helyzetét, ahelyett, hogy megszilárdítaná. Azon kellene gondolkodni, hogy milyen segítséget lehetne nyújtani ebben az érintett szövetkezeteknek. Feladataink azt is megkövetelik, hogy minden üzemben szilárdítsák a gazdálkodási rendet, erősítsék a belső ellenőrzést.

Ami a jövőt illeti, a Pest megyei

pártbizottság továbbra is a mező- gazdaságunk városellátó jellegű fejlesztését képviseli és segíti. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy az üzemek tevékenysége nem korlátozódhat az élelmiszertermelésre. Indokolt továbbra is mindent megtenni, hogy a kiegészítő tevékenység rugalmasan igazodjon a piaci igényekhez, vállaljon szerepet az export növelésében, az import helyettesítésében, a hiánycikkek megszüntetésében. Mindenekelőtt az élelmiszerfeldolgozást és a lakossági ellátást közvetlenül szolgáló tevékenységet, a szövetkezetek működési területére telepített ipar fejlesztését támogatjuk.

Sokan eltúlozzák a mezőgazdasági üzemek szerepét a munkaerő mozgásában. Az adatok arra utalnak, hogy a mozgás zöme nem az ipar- vállalatoktól a mezőgazdasági üzemek felé irányul. A fluktuáció valóban nagy és nem elsősorban a hatékonysághoz kapcsolódik, de ez az iparon belül, a mezőgazdaságon belül és az ágazatok között egyaránt végbemegy. Nyilvánvaló, hogy ez nem agitáció kérdése. Adminisztratív intézkedésekkel sem lehet megoldani. Véleményünk szerint ez csak olyan eszközökkel befolyásolható, amelyek összhangban vannak irányítási rendszerünkkel. Mi az üzemek vezetőit, pártszervezeteit arra hívjuk fel, hogy a jövőben ne létszámnöveléssel fejlesszék tevékenységüket. Ez ma a szövetkezeteknek is érdeke, mert a gazdálkodás rendjének, színvonalának a javításával, az irányítási költségek csökkentésével, a versenyképesség javításával nagyobb eredményt tudnak elérni, mint az egyoldalú mennyiségi növekedéssel.

Végül arról a több tízezer emberről szeretnék szólni, akik az alaptevékenységen kívül dolgoznak a mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Amikor azt mondjuk, hogy a mezőgazdasági üzemekben az élelmiszertermelés magas színvonalával és a gazdálkodás hatékonyságával lehet elismerést, dicsőséget szerezni, akkor rájuk is gondolunk. Az ő munkájuk mindkét feladathoz kapcsolódik.

Alkotó kezdeményezésüket lép- ten-nyomon tapasztaljuk. Hernádon a baromfi- és sertéshústermelés vertikumának a kiépítésével minden állati terméket (csontot, tollat, belsőséget is) hasznosítanak. Vecsésen, ha a nyári káposzta összeért, a korábbi években a termés egy részét az állatokkal etették fel vagy leszántották. Tavaly már szárítmányt készítettek belőle és a tőkés országokban értékesítették. Ugyancsak gazdaságos dollárbevételhez jut a Duna Tsz azzal, hogy a nem első osztályú sárgarépának válogatással, gépi feldolgozással, szárítással növeli az értékét.

Jó szellemű közösségek kovácsold tak össze az elmúlt másfél évti- sedben, különösen a telepített üze- ■nekben. A gazdasági vezetés, & pártszervezet bizton számíthat többségükre. A fő bázisai a mezőgazdasági szakszervezeteknek és a KISZ- nek. A szocialista brigádmozgalom élénk ezen a területen. Kettős hivatásuk — munkájuk - eredményességnek a javítása és az élelmiszer- termelés támogatása — egyre in- ;ább tudatosul a dolgozókban.

BALOGH LÁSZLÓ az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára