Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP •• Összehangol! cselekvésre von szükség ütött a huszonnegyedik óra Világos és sötét foltok q térképen Geodéziai Intézetéig. Alapve­tő célúak az volt, hogy föl­tárjuk a jelenlegi helyzetet, és ezt az állapotot rögzítsük. Természetesen a levont követ­keztetésekből meghatároztuk a feladatok hasszú távú kon­cepcióját is. —;-----------------------r Amíg I Vaskos kötet. | végig- lapoz­zuk a nagy alakú, vaskos kö­tetet — még a megyei ta­nács elé terjesztett rövidített változat is egy félszáz oldalas könyv —, meggyőződhetek róla, micsoda óriási feladat volt e munka. Elképesztő mennyiségű adatot dolgoztak föl a lehető legprecízebben, legalaposE Lehetetlen lenne itt számba venni min­dent, akárcsak a felsorolás szintjén. Külön vizsgálták a föld, a levegő, a víz, az élővi­lág, a táj és a települési kör­nyezet helyzetét, állapotát. Számtalan olyan adatra, tényre bukkantam, amit érde­mes lenne idézni. Nemegyszer elrettentőek ezek a számok. A megyében járva, a t jat, a természetet figyelve nem is gondolunk rá, hogy Pest me­gye területének mindössze 4— 6 százalékán maradt fenn ere­deti természeti környezet. Ez persze nem meglepő, különö­sen azt tudva, hogy például az agglomerációs övezetben a né­pesség növekedése 240 száza­lék -> volt az utóbbi ötven év­ben. Ez már önmagában a környezeti feltételek romlá­sát eredményezi, mert a terü­let eltartóképessége nem fej­lődött a betelepüléssel arányo­san.----------------------------- Bár­I Sürgető feladat. | melyik----------------------------- szem­pont, tény kiragadása önké­nyesnek tűnhet, s óhatatlanul eltorzítja a valós képet. Még­sem lehet nem említeni pél­dául a szennyvíz kérdését. Köztudott, hogy a csatorná­zás országszerte háttérbe szo­rult a vízellátással szemben. Lényegesen költségesebb is, no meg az utóbbi fontosabb, sürgetőbb feladatnak tűnt. Tükrözi ezt az a tény is, hogy ma a megye lakosságának pusztán hat százaléka él csa­tornázott területen. A szenny­víz zöme emésztőkben gyűlik össze és bekerül a talajba. Még a meglevő tisztítóüzemek is nagyon alacsony hatásfok kai dolgoznak, mindössze 11 százalékuk bocsát ki megfe­lelően tisztított vizet. Az ivó­vízzel sem jobb a helyzet. Elsősorban a minősége kifo­gásolható. Lehetne a példákat szaporíta­ni, de érdemesebb az összké­pet nézni inkább. A tervezők az összegyűjtött adatok alap­ján kialakítottak egy súlyozott pontrendszert, s ennek segít­ségével egy térképen megraj­zolták a megye környezeti ál­lapotát. Számba vettek és ősz- szesítettek minden tényezőt, s ezek alapján rendeződtek el a térképen a sötétebb és világo­sabb foltok, mutatva, hol a legrosszabb a helyzet. A leg­sötétebb, tehát a legveszé­lyeztetettebb terület a fővá­rost körülfogó agglomerációs gyűrű. s Természeti környezetünk '/ megóvása kiemelkedő tár- ^ sadalmi feladat, ami ki- ^ sebb vagy nagyobb moz- ^ galmakkal nem oldható ^ meg. Hazánkban ez már ^ régen köztudott. Hivatalos i állami szervek és társada- ? mi szervezetek hivatottak ^ környezetünket megóvni az ^ egyre gyorsabb ütemű pusz- ^ tolástól, károsodástól. Saj- ^ nos, a környezet védelmét £ még távolról sem az igé- s nyék, hanem sokkal inkább £ a lehetőségek szabják meg. ^ A legkisebb beavatkozás ^ is hallatlanul nagy össze- ^ geket emészt fel, ráadásul í improduktív befektetésnek 4 látszik. Legalábbis közvet- á len, forintokban kifejezhető < hasznot nem hoz.-----------------------Ha nem | Hosszú távra. | tudjuk------------------------------egyik na pról a másikra jóvátenni az •lőző nemz kék hibáit, mu- lUSZt-ásait, mindenképpen kö­telességünk — éppen, mert egyre inkább látjuk jelentősé­gét — a tovább* károsodástól megvédeni földjeinket, vizein­ket, a levegőt. A tennivalók föltérképezése lehet tehát az első lépés. Tudni kell, hol és ml szorul a legsürgősebb vé­delemre, hol lehet még az utolsó pillanatban megállítani egy káros folyamatot? Ezt a célt szolgálja a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat ala­pos munkája: kidolgozták Pest megye hosszú távú kör­nyezet- és természetvédelmi koncepcióját. A munka irányí­tója Schuchmann Péter volt. — Az Állami Tervbizottság határozata írja elő, hogy el kell készíteni a megyék és a főváros hosszú távú környe­zetvédelmi koncepcióját. A gyakorlattól eltérően Pest megyében a helyi tervező vál­lalatra bízták a munkát. Na-, gyón rövid idő, mindössze há­romnegyed év állt a rendelke­zésünkre, igaz, tervezőinknek nagy a helyismerete, ami megkönnyítette a dolgunkat. Természetesen egymagunk nem lettünk volna képesek megbirkózni a feladattal, szá­mos intézet, hivatal szakem­berei kapcsolódtak be a terve­zésbe a megyei KÖJÁL-tói kezdve a földhivatalon ke­resztül a Műszaki Egyetem | A mindennapokhoz | összességében a megye kü­lönböző területeinek a kör­nyezeti állapota erősen diffe­renciálódott, egyes helyeken erősen romlott, másutt esetleg javult is. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a kedvezőtlen folyamat erősö­dik, ezért késlekedés nélkül jól összehangolt cselekvésre van szükség. Ehhez ad útmu­tatást a minden részletre ki- terjedű hosszú távú koncepció. % A tervezők házi nívódíjat ^ kaptak munkájukért, de ^ vajon nem érezhetik-e azt. 4 hogy hiába dolgoztak? Bízhat' \k-e benne, hogy valami megvalósul elkép- ^ zeléseikből? ^ — Mi, településtervezők ^ — mondja Schuchmann ^ Péter — hozzá vagyunk g szokva, hogy nem azonnal realizálódnak a terveink. Az általános rendezési ter­vek is hosszú távú progra­mot adnak. Ennek a kör­nyezetvédelmi koncepció­nak pedig a saját mun­kánkban is hasznát látjuk majd. A rendezési tervek készítésénél figyelembe vesszük ezeket a szempon­tokat is. Továbbvisszük, napi munkánkba beépít­jük ezt a környezetvédő szemléletet. M. Nagy Péter Településfejlesztés társadalmi egyet értéssel Urnáim véleményt a lakosság Irta: S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Politikánk lényeges eleme, hogy formálásában mind nagyobb számban vesznek részt az állampolgárok. A párt-, a népfront- és a szakszervezetek döntéseikben messzemenően figyelembe veszik a lakosság észrevéte­leit, a társadalmi viták javaslatait. gi eszközeink nagyobb részét, korlátozva az életkörülmények és a város nagyobb területeit kiszolgáló funkciók fejleszté­sét Új irányvonal Településpolitikánkban is el kell érnünk, hogy a fejlesztés hosszabb távú terveiről és a középtávú elképzelésekről a lakosság véleményt mondjon és abban társadalmi egyetér­tés alakuljon ki. Településeink fejlődése az elmúlt 15—20 év­ben történelmi méretekben is jelentős volt. Városaink, első­sorban a megyeszékhelyek va­lóságosan is várossá váltak, nagy hatást gyakorolva széle­sebb környezetük fejlődésére is. Városhálózatunk számos új várossal és legalább 35—40 vá­rosiasodé nagyközséggel gyara­podott, megszüntette település- hálózatunk történelmi tragé­diánkból eredő hiányosságait. A kisebb és nagyobb falvak­ban, elsősorban a mezőgazda- sági termelés nemzetközileg is kiemelkedő ütemű és színvo­nalú fejlődésének következté­ben új termelőerők adtak len­dületet a községek fejlődésé­nek. Elsősorban azzal, hogy a városi és falusi lakosság jöve­delmei közeledtek egymáshoz. A vidékre ipar települt, ki­épült az úthálózat, javult a közlekedés és az infrastruktú­ra számos eleme is. A fejlődésnek azonban van­nak árnyoldalai is, amelyeket ki kell igazítani. Emellett idő­szerűvé vált, hogy a társadal­mi fejlődés és a gazdasági épí­tés intenzív szakaszának, nem- kevésbé a megnehezült gazda­sági körülményeknek megfele­lően alakítsuk ki a különböző területek fejlesztésének és a települések fejlődésének irány­vonalát. A változtatás igényét úgy lehet jellemezni, hogy az ed­digieknél kiegyenlítettebb te­lepülésfejlesztésre van szükség. Korábban aránytalanul sokat költöttünk a nagyvárosokra és néhány intézkedésünk korlá­tozta a községek fejlődését. Ez azzal járt, hogy túlságosan sok ember áramlott elsősorban a nagyvárosokba, lekötve anya­A hibák korrigálásában te­hát az elsődleges feladat az, hogy „növeljük a falvak né­pességmegtartó erejét". A korszerű terület- és tele­püléspolitika azonban ennél szélesebb körű döntéseket igé­nyel. Ezért javasolta a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa az MSZMP Központi Bi­zottságának és a kormánynak, hogy ajánlásait is figyelembe véve, alakítsa ki az előttünk álló évtizedek terület- és tele­pülésfejlesztésének körvona­lait. Az Országos Tanács aján­lásainak néhány lényeges vo­nása a következőkben foglal­ható össze: Az ország valamennyi tele­pülésén, a fővárosban és a ta­nyákon azonos jogú állampol­gárok élnek, akik jogosultak arra, hogy maguk döntsenek sorsuk, környezetük formálá­sáról. Ebből is következik, hogy az ország jelenlegi településszer­kezetét történelmi adottságnak kell tekinteni és azzal hosszú távon számolni kell. Termé­szetesen eközben egyes or­szágrészek és települések erő­teljesebben fejlődnek, mások fejlődése stagnálhat, sőt csök­kenhet is. Ezt azonban köz­ponti intézkedésekkel, bármi­féle közvetlen vagy közvetett kényszerrel nem szabad erő­szakolni. dúlt a polgárháború. Részt vett a kronstadti matrózláza­dás leverésében is. Hazatérése után 1921-ben Budapesten helyezkedett el. Egy év múlva megismerke­dett Pikó Tévézzél, november 22-én összeházasodtak. Két év­re rá nyugdíjas álláshoz ju­tott a BSZKRT-nál. és hatal­mas erejét végre — régi vá-. gya volt ez —. sportolóként kamatoztathatta. Közel a har­mincadik évéhez kezdte el a birkózást, 1930—36. között a magyar válogatott tagja volt Nemcsak szemtanú Közben aktívan dolgozott a mozgalomban. Lakásuk volt az illegális találkozók színhe­lye. A német megszálláskor letartóztatták és nyugatra vit­ték. Kalandos körülmények között került haza 1945 au­gusztusában, 1949-ben Zsófia- ligeten lett párttitkár. A ta­nácsok megalakulásakor Gö­döllőre került járási elnökhe­lyettesnek. Közben régi szerel­métől, a birkózástól sem sza­kadt el, edzőként, szakosz­tályvezetőként dolgozott. — Tápiószentmártonba 1954- ben jöttem vissza, örültem, hogy édesanyám mellett lehe­tek. A felszabadulás 10. év­fordulóján megkaptam a Szo­cialista Munkáért kormányki­tüntetést, egy év múlva pedig a Sport Érdemérem arany fo­kozatát Az idős ember 1956-ban is bizonyságot tett bátorságáról, hűségéről. Az elsők között szervezte a járásban az MSZMP-t; 1957-ben megkap­ta a Magyar Szabadság Ér­demrendet, 10 év múlva pe­dig a Szocialista Hazáért ki­tüntetést, majd néhány nap múlva, 1967. november 13-án a Szovjetunió nagykövetétől vehette át a Harci Érdemekért Érdemérem kitüntetését. — Mostanában már nem történik velünk semmi külö­nös — mondja Varga József- né, aki nemcsak hű felesége, de harcostársa is volt férjé­nek. — Most az őszön ünne­peltük a hatvanadik házassá­gi évfordulónkat, de én, saj­nos éppen a betegágyat nyom­tam akkor. Józsi bácsi lemondóan le­gyint: — Az ötvenedik, az volt az igazi. Ott még táncolni is tud­tam. Hatszáz vendég ünne­pelt bennünket, amikor újra összeadott az anyakönyvveze­tő. Visszaindulnak az öregek napközijébe ahol napjaikat töltik. Varga József botra tá­maszkodva, lassú léptekkel halad előttünk.. Szemtanúnak neveztem. Nem az. Nem egy­szerűen tanúja, hanem alakí­tója, formálója is volt a tör­ténelemnek. Móza Katalin Terus néni a nehéz években nem­csak felesége, de harcostársa is volt Varga Józsefnek. Veress Jenő felvétele wm& Különösen vonatkozik ez az aprófalvakra és a tanyavilág­ra. A jelenlegi helyzetet nem­csak, a törvényszerű társadal­mi-gazdasági változások idéz­ték elő, hanem a szubjektív indítékú különféle korlátozá­sok és az ebből eredő elked- vetlenedés is. Azt tehát, hogy mi az életképes, pontosabban, hol kívánnak maradni vagy honnan kívánnak elköltözni az emberek — ha a boldogulás feltételeit kiegyenlítettebbé tettük — maguk az érdekeltek, az ottlakók döntsék el. Kategóriák nélkül Feszültségek forrásává vált a települések szerepkör szerin­ti, sablonos kategorizálása. A különböző felső, közép, alsó, részleges, szerepkör nélküli stb. kategóriák nemcsak értel­metlenek voltak a lakosság előtt, hanem bizonytalanságot és elkedvetlenedést, sérelme­ket okoztak a települések kö­zött. Ezért az Országos Tanács ja­vasolja, hogy a sok feszültsé­get keltő kategorizálás szűnjön meg. Településrendszerünk alapvető elemének a várost és vonzáskörzetét tekintjük, ahol a résztvevő települések között nem alá- és fölérendeltség, hanem feladatmegosztás, köz­érdekű és egyenjogú együtt­működés van. A tartós és za­vartalan fejlődést a virágzó és a gazdag vidék arányos, össze­hangolt fejlesztése biztosítja. Olyan esetekben, amikor a vonzásközpontokban több vá­ros van, azok versenghetnek egymással, vagy adottságuk és tradíciójuk szerint megoszt­hatják feladataikat. A vonzáskörzeteket a köz- igazgatási határok csak bizo­nyos mértékben tükrözik, azok ' i fejlődésben és az együttmű­ködés egyes területein eltér- 1 ítetnek azoktól. Mindez nem :eszi szükségessé a közigazga- : sási határok változtatását. Tér- i nészetesen nagyon lé- < lyeges és hosszabb időt igény- : 15 politikai, államigazgatási, gazdasági feladat, hogy kiala­kítsuk a városi és a községi tanácsi szervek, társadalmi szervezetek, intézmények, ter­melő és szolgáltató vállalatok demokratikus együttműködésé­nek intézményes kereteit, meg­teremtve egy időben a lakos­ság széles körű közreműködé­sének rendszerét is. A települések helyzetét alap­vetően meghatározza az adott országrész vagy a szűkebb táj általános fejlettsége. A közle­kedés, a távközlés, a különböző szolgáltatások és a termelő­erők helyzete és a terület ipari és mezőgazdasági terme­lése. Jelentős ‘gond, hogy az ország számottevő területei lé­nyegesen elmaradnak az orszá­gos átlagtól. Ezek fokozott fej­lesztésével országosan és a megyékben is kiemelten kell foglalkozni. Hasonlóan fontos a közleke­dés és a távközlés korszerű­sítése. Alapvetően azonban az határozza meg egy-egy terület fejlettségét, hogy az, termé­szeti adottságaihoz alkalmaz­kodva, mennyiben tudja bizto­sítani az ott élő lakosság fo­lyamatos foglalkoztatását, jö­vedelmi viszonyait. A legtöbb lehetőség az ipari fejlesztés­ben van, elsősorban a kisebb településeken. Ezek a kisebb volumenű feladatok ellátására és az ipari nagyüzemi bedolgo­zásra szerveződhetnek és ja­víthatják a nagyobb ipari köz­pontok tevékenységének ered­ményességét is. A városrendezés, a város­kép megőrzése, az igények sze­rinti korszerű fejlesztése sok­oldalú feladat. Ebben a lakos­ság közvetlenül érdekelt és biztosítani kell a szervezeti feltételeket, hogy a társadalmi ellenőrzés, tervezés, tevékeny közreműködés nagyobb mér­tékben érvényesülhessen a te­lepülés arculatának formálá­sában. Ennek alapvető feltétele, hogy növelni kell a helyi taná­csok döntési jogkörét és anya­gi önállóságát. A helyi taná­csok és a lakosság kapcsolata igen közeli és könnyen szer­vezhető. A tanácsi döntésekből részt fog kérni a lakosság is. Napjainkban különösen fontos az a tapasztalat, hogy a társa­dalmi ellenőrzés kiszélesedése a célszerűség, az időszerűség és a takarékosság irányába szorítja az időnként anyagi le­hetőségeinktől és á valóságos társadalmi igényektől elsza­kadt vagy azokkal ellentétes elképzeléseket is. Valóságos igényekhez Végezetül, az Országos Ta- tánács állást foglalt abban, hogy lakásépítésünk, lakás- fenntartásunk jobban igazod­jon a valóságos társadalmi igényekhez, a táj és a település történelmi és természeti arcu­latához. Ezért az esetek több­ségében csak a városközpon­tokban indolkolt a többszintes beépítés és a nagyobb laksű­rűség. A lakásigények meny- nyiségi kielégítése után a leg­több településen az emberek a szellősebb, kertes beépítést igénylik. Megfelelő módszere­ket alkalmazva, és igénybe vé­ve a lakosság közreműködését ez nem növeli a közművesítés (víz, villany, út, stb.) társadal­mi költségeit. A termőföld nem csökken, hiszen a házikert az egyik legintenzívebb mező­gazdasági termőterület. A Központi Bizottság és • íormány rokonszenvvel fogad­ba javaslatainkat és reméljük, aogy a társadalom széleskö- 'flen részt vesz majd a java­solt politikai és állami dönté­sek kiformálásában és — mint :ddig is tette — megvalósítá­sukban is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents