Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

IMS. MÁJUS 4.. SZERDA Nemzetközi szabvány A Nemzetközi Szabványosí­tási Szervezet (ISO) 16 ország képviselőinek részvételével kedden Budapesten megkezd­te háromnapos ülését. A gördülőcsapágy az egyik legáltalánosabban alkalma­zott gépelem, ezért mind a gyártók, mind pedig a keres­kedelem számára, elengedhe­tetlen követelmény a műszaki jellemzők nemzetközi egysége­sítése. A gördülőcsapágyak minősége nagymértékben be­folyásolja azoknak a gépeknek és berendezéseknek a megbíz­hatóságát, amelyekkel az élet szinte valamennyi területén találkozunk. A hazai csapágygyártás a re­konstrukció eredményeként az utóbbi években igen sokat fej­lődött. Jelenleg mintegy 25 millió csapágyat gyártanak évente, s ennek egy részét ex­portálják. A KGST-előíráso- kat hozzá kívánják igazítani a nemzetközi szabványokban foglalt előírásokhoz, hogy ez­zel megteremthessék a teljes csereszabatosságot. Tervek és lehetőségek Ráckevén Szezon előtt az üdülőkörzetben Szép természetvédelmi táj a Ráckevei-Duna-ág. Nagy parkerdő, hétvégi házak és a pecások a jellemzői. Nem könnyű horgászparadicsomból pezsgő életű üdülőköz­pontot teremteni, de a táj, a természetadta lehetőség és a szükség is erre kényszerít. A hídon túl szálloda épül, szállás van elég. Néhány jó étterem is várja a vendége­ket A turista furcsa teremt­mény, ha van már szobája és evett, ivott, akkor sem elége­dett, sőt ilyenkor támad ked­ve szórakozni, művelődni. Ho­vá lehet itt menni, mit lehet látni, hallani — kérdezi? »» Összefogással — Az üdülőterület kulturá­lis ellátottsága még nem ki­elégítő. A szűkre szabott anyagi lehetőségeink miatt csak az idegenforgalomban ér­dekeltek összefogásával tud­Munkáslakásban Diósdon Az öröm is belefér 1\] em csodálkozom, hogy ne- •f ’ hezen talál otthon vala­kit is közülünk. Tudja, itt mostanában mindenki lót-fut. Engem csak azért sikerült el­csípnie, mert éjszakás voltam. Szerencséje van, hisz éppen Nagytéténybe készülődtem vásárolni — mondja Tanács Ferencné. Hogy kerültünk ide? Tizen­hét éve dolgozom a diósdi csapágygyárban — nyolc évig betanított munkásként, most az esztergaüzemben vagyok meós. Nyolc-tíz évvel ezelőtt hirdették meg a munkáslakás- épitési akciót. Egyébként mindketten a csapágy gyárban dolgozunk, a férjem gépbeál- Utó lakatos. Szóval, az építkezés! Hát az egy kálvária volt! Addig-ad- dig húzódott, hogy sokan visz- szaléptek. Először azon folyt a vita: szélesítsék-e a hetvenes utat, aztán a közművesítés okozott gondot. Később vala­mi földmozgásról is beszéltek. Addig huzakodtak, hogy aki­nek sürgős volt, hát másként oldotta meg a lakásgondját. Itt Diósdon az elhanyagolt kis barackos helyén négy épületet húztak fel, amint látja ebből csak három készült el az év végére, de az utolsóban állító­lag még a tanácsnak is ma­radt lakás. Egy-egy épületben húsz lakás van, az első há­romban csak fizikaiak, a ne­gyedikben az alkalmazottak kaptak otthont. Nos, a helyzetet az is bo­nyolította, hogy az első épüle­tet olajkályhás fűtésre tervez­ték. hát ezt persze át kellett alakítani. Most olajkazánok vannak, amik három és fél hónapig — a beköltözés előtt — hiába melegítették a radiá­torokat. A legújabb tanácsi döntés szerint ’84 októberig ezt is át kell állítani gázra, •ami megint csak súlyos ezre­sekbe kerül... Nagyon szép ez a lakás, jöj­jön nézze meg. Nem is gon­doltam, hogy egy 55 négyzet- méteres, másfél szobás otthon ilyen tágas lehet! Az előszoba is nagy, a konyhába még ét­kezősarkot is vásárolhattunk. A fürdőszobába kényelmesen befért a mosógép, a centrifu­ga, még egy kis szárítót is be­állíthatok. A nagy erkély a páromnak tetszik, azt mond­ja, ott jókat lehet majd bar­kácsolni és kártyázni. Nem, gyermek sajnos nincs, de szeretnénk. Csak hát én már 38 éves vagyok. Ha más­képp nem megy, lehet, hozunk ide valakit és akkor tényleg az övé lesz ez a kis szoba. A zaj? Nagyobbra számítottam, de kiderült, hogy annyira azért nincs közel a hetvenes úthoz, hát egy-két nap alatt megszoktuk. Az viszont jó, hogy a buszmegálló itt van a ház előtt. Kék busszal járunk a gyárba, meg Téténybe vá­sárolni. Tudja, ott sokkal jobb az ellátás... Hanem a minőség... ne is kérdezze, a szíve szakad meg az embernek! Montázsokat égetnek csikkel a műanyag- padlóba! Nem, nem cserélték ki, valami kis kártérítést ígér­tek, de hát mit érek én azzal? Vagy nézzen föl oda, a csillár mellé; lábnyom a plafonon ... A fürdőszobában egy liter ace- tont használtam el, hogy le­mossam a ragasztót a csem­péről, a tapéták itt-ott koszo­sak, a mennyezet meg görön­gyös. A szomszédnál a falban megrozsdásodott a szög és folyt kifelé a barna víz. Hon­nan? Sokan úgy kezdték, hogy mindent újra tapétáztak, ki­festettek, javítottak. Nem mondom, a műanyag ajtók és ablakok nagyon szépek, csak a gondosság hiányzik! Ll át a költségek... egyha- mar nem leszünk túl azon a sok adósságon. Ráadá­sul amikor vettük az autót, még nem tudtuk, hogy költö­zünk. Ha már v így jött, nem adjuk el, inkább rádol­gozunk egy kicsit. Nem lesz könnyű, csak az OTP-be 108 ezer 800-at kellett , befizetni, ugyanennyit adott a gyár ti­zenöt évre, kamatmentesen. S a bútor, meg a háztartási gé­pek. Szóval jócskán kölcsön kellett kérni a rokonoktól is. A közös költségre télen min­denki 1900 forintot tesz be, nyáron 1200-at, a villanyra úgy 3—Í00 forintott számol­nak havonta. Na, adja össze; 1240 a havi törlesztés, közös költség, rezsi — hát ezért nem talál itthon senkit. Mindenkinek van va­lamilyen mellékfoglalkozása, mindenki fut a pénze után. Lejegyezte: Kolossá Tamás juk terveinket megvalósítani. A községben, a járásban sok művész él és számos kulturá­lis együttes tevékenykedik. Mindannyiuk közreműködésé­re számítunk — mondta Lis­tát Lászlóné, a járási művelő­dési osztály vezetője. — Milyen új létesítmények­kel növekszik a látnivalók száma a községben? — Nemsokára átadják a közönségnek Mesterházi La­jos házát, ahol népszerű re­gényei készültek. Eredeti kör­nyezetében kívánjuk bemutat­ni az író emléktárgyait. Az egykor a Savoyai-kastélyban működött Árpád-múzeum is megnyílik, egy a Fő tér kö­zelében lévő műemlék jellegű klasszicista épületben. A já­rásban élő képzőművészek ki­állításával nyitnak. Télire a helytörténeti anyagot is el­rendezik, mely állandó tárlat­ként látható majd. A járási tanácstól az Ács Károly művelődési ház felé menet, a Fő utcán, a Duna-híd mellett van a Dunatours, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltsége. Balázs Miklósné, a kirendeltség veze­tője az idegenforgalom és a kulturális intézmények kap­csolatáról elmondta: Csoportoknak — Augusztusban elkészül az új szállodánk. Megnyitása al­kalmából nagyszabású műsort tervezünk. A helyi Aranyka­lász Termelőszövetkezettel régóta közösen szervezzük a szakmai csoportok látogatását. A szövetkezet népi zenekara és tánckára. valamint a cite- razenekar közkedvelt, fellép minden hagyományos rendez­vényen. — Városnéző túráinkon sze­retnénk megmutatni a látoga­tóknak a gyönyörűen rendbe­hozott Savoyai-kastélyt, de még azt sem tudtuk elérni, hogy legalább szombat, va­sárnap megnyissák az érdek­lődők előtt. A szerb templo­mot sem ártana kissé felújí­tani, mely nyitva áll a cso­portjaink számára. A Vox Pads női kar kórusműveket ad elő ebben a stílusos kör­nyezetben. A tájháznak csak a berendezését kellene felfrissí­teni ahhoz, hogy érdekes és tanulságos látványt nyújtson. Sokat lehetne tenni az ide­genforgalom fellendítéséért, színvonalas műsorokkal, kiál­lításokkal, de ehhez a ml erőnk egymagában kevés és örömmel üdvözöljük az ille­Motorkerékpár-szerviz tékesek minden kezdeménye­zését — fejezte be Balázs Mik­lósné. Több műfajban A művelődési ház vezetője Strohmayer Mária szabadtéri előadásokat szervez a Savoyai- kastély kertjében. — Sajnos, nem biztos, hogy meg is tarthatjuk ezen a he­lyen,. Ha nem sikerül, akkor a művelődési ház udvarán állítunk fel szabadtéri színpa­dot. Négy-öt előadást terve­zünk a népzenétől a sanzon­estig több műfajban. A ko­molyzenei élet is újra megin­dulhat. A hangversenyeket a kastélyban kívánjuk meg­rendezni, a terem már ren­delkezésünkre áll. Ide várjuk a Kecskés együttest és a Bak­fark lanttriót. Ezenkívül még a Vox Pads énekkar és a dunavarsányi kamaraegyüttes ad közös hangversenyt a ko­moly zene kedvelőinek. ir Majdnem háromezren utaz­nak el innen, az ország és Európa különböző' tájaira üdülni. Ráckevére alig ezer ember érkezik. Az arányokon kellene változtatni, a turisták és üdülők számát megsokszo­rozni. A község és a környék érdeke ezt kívánja. Legfel­jebb a horgászok haragudná­nak, de mindenkinek úgysem lehet a kedvében járni. S. E. Kitűnő minősítés Sorozatban készül a Góbé A próbarepülés és a sokol­dalú gépvizsgálat nyomán ki tűnő bizonyítványt állítottak ki a szombathelyi XII-es Au tójavító Vállalat repülőgép gyártó és -javító üzemében készített vitorlázógépek első példányairól, így megkezdőd hetett a szériagyártás. Az új repülőgépek a Góbé néven is­mert kétkormányos iskolagépek korszerűsített változatai. Erre utal típusjelzésük, a Góbé 82 is — konstruktőrük: idősebb Rubik Ernő Kossuth-díjas mérnök. A gyártáshoz szükséges fel­készülés három esztendőt vett igénybe, ez idő alatt kijavítot­ták e típus régi példányait, ki­alakították az újak készítésé hez szükséges gépeket, célszer­számokat, s elméleti képzés­ben részesítették a dolgozókat. A hazánkban lévő nyolcvan- négy darab régi Góbé mind­egyike megjárta a szombathelyi üzemet, ezzel meghosszabbo­dott, csaknem duplájára nőtt használhatóságuk ideje. Az új típus első példányát október­ben kezdték építeni, s ez év elején kezdődtek az ellenőrző repülések. A kategóriájában a világ legkönnyebb gépének számító, könnyen vezethető, hazai anyagokból készült Gó­bé 82-t mindenféle időjárásnál Kipróbálták, majd a legkülön­bözőbb ellenőrző méréseknek vetették alá. Az üzem évente harminc gé­pet tud készíteni, a felét ex­portra. MÉH és a BÁV közös üzlete Ruha még vagy hulladék? Nem kis gond megszabadul­ni a háztartásokban felhalmo zódott használt ruháktól. A bi­zományiba vinni kockázatos hátha nem ítélik eladhatónak, viszont, rongyként átadni a MÉH-nek esetleg még kár len­ne. Ezen segít a MÉH és a Bi­zományi Áruház Vállalat új közös felvevőhelye, amely csü­törtökön nyílik meg Budapes­ten, a Kinizsi utcában. Az új, mintegy 150 négyzet- méteres üzlethelyiségben a használt ruhadarabokat elő­ször a Bizományi Áruház Vál­lalat szakképzett becsüsei vizsgálják meg, s ha úgy vé­lik, hogy a bizományi üzletek­ben már nem értékesíthetők, az ugyanott lévő MÉH-átvevők kilós áron minden további nél­kül felvásárolják. A textilhul­ladékok eddigi felvásárlási árait újabbal bővítették éppen, mert a közös üzletben felte­hetően több felsőruhát kíván eladni a lakosság. A könnyű felsőruházati cikkek kilóját 60 forintért, az úgynevezett nehéz felsőruhákat — például a télikabátokat — kilónként 35 forintos áron veszik meg. A Hungaroszerviz I. sz. üzemegységében több telephelyről von­ták össze a motorkerékpárok, kerékpárok, csónak- és stabil motorok, valamint a kerti gépek javítását. Évente mintegy 13 ezer kétkerekű jármű javítására képesek. Az alábbi gondolatokért semmi felelőssé­get nem vállalok, csak úgy elgondoltam azo­kat. BICIKLI. Kijön a porondra egy ember egy biciklivel. Karikázik jobbra, karikázik balra, karikázik előrefordulva, hátrafordulva, ágas­kodik a kerékpárral, kormányát kifordítja, befordítja. Ám ez mind semmi, megjelenik egy partnere, felül ő is eléje, aztán a fejére, aztán kézenállva mögé, aztán fejével a bi­ciklit hajtó fejére áll. És a produkció egyre egyrébb, halad a csúcspont felé. A csúcspont pediglen — zene jelzi cerscendóval, mely dob­pergésbe, majd a lehető legkiáltóbb csendbe fordul — nos, a csúcspont az, hogy a bicikli csak forog, forog körbe és megjelennek egyre újabb meg újabb művészek, mind fel a Ke­rékpárra, jobbról, balról, elölről, hátulról. Végül egy ember hajt egy kerékpárt és rajta forog még tíz, legyezőalakban. Taps, taps. Ez a produkció pediglen egy százmilliós nemzet cirkuszáé. Mivel mindnyájan járato­sak vagyunk a statisztikában, tudhatjuk, hogy ha a cirkusz a kínaiaké lenne, akik is egy- milliárdnyian vannak, a biciklire száz utas jutna, míg ha magyar volna, lévén mi csak tízmillióan, egyetlen ember karikázna körbe- körbe a másik hátán ... végeredményben a produkciót a nemzet létszámához kell ará­nyosítani! Ám, jó, vethetné valaki ellene, de a növekedést ebben az esetben nem számtani, hanem mértani arány kellene, hogy jelle­mezze. Ebben az esetben a kínai biciklin mindössze tizenegyen egyensúlyoznának, míg a magyar biciklin öten, sőt egy milliós nem­zet is produkálhatna plusz egy főt. Ha pediglen ez az okoskodás valakit nem elégítene ki, úgy az nem igazi hazafia a mi kisközép méretű nemzetünknek és akár arra is képes lehet, hogy keveselje egy főre eső nemzeti teljesítményünket — bármely téren. REKVIZITEK. Hát tetszik tudni — minden bizonnyal tetszik tudni — óriási, fenomená­lis, felülmúlhatatlan fejlődési ütemnek va­gyunk tanúi a bűvészkedés területén. Kijön a placcra — porondra — egy főbűvész és egy kellő idomú hölgy segítségével mondjuk va­lamely vázából csak húzza húzza elő a vi­rágcsokrokat, egyet, tizet, százat, teledobálja velük a színpad — porond — előterét, közép­terét és hátterét, és még mindig hátravan jó néhány tripla csokor, amelyek legelőre, ha­talmas vázákba helyezhetőek. Persze minden­ki tudja, hogy ezek a csokrok rekvizitek, szakboltban szakvásárolhatók. Aztán jön a felülmúlhatatlan fejlődési ütemet megteste­sítő bűvész és kihúz egy pálcikából egy sza­lagvéget és csak húzza-húzza, már tíz méter, már száz méter, már kilométer... esetleg meg meg is eszi mind a kilométernyit. Persze tud­juk, hogy a dolog titka a rekvizit, de még nincs vége a produkciónak, most jönnek a galambok, egy kalapból kiszálldos tíz-húsz darab, mind fel a bűvész vállára, szárnyait emelgeti, fejével időnként bólingat. A közön­ség véleménye megoszlik, hogy rekvizit-e vagy sem, de józan ésszel legfeljebb egy da­rab nem az, ő képviseli a pottyantásmentesí- tett fajgalambokat. Hát így termékenyítik meg, teszik csodála­tosabbá, lenyűgözőbbé a bűvész-művészetet, a művész-bűvészetet. Ez amellett demokrati­kus fordulat. Rekvizittel sokkal tágabb körű népesség válhat bűvésszé, mint abban a kor­ban, amikor a bűvész még elcsellengett a né­zőtéren és lopott zsebből valódi pénztárcát, kézről valódi gyűrűt, nyakból valódi nyalc­Gombó Pál ClÁ uóz kendőt, sőt mellényt a kabát alól. Joggal szól­hatunk tehát arról, hogy a bűvészet követi a valót, ahol az emberi' tevékenységek számos területén terjednek a rekvlzitek, ami módot nyújt az irodalom demokratizálódására, a könnyűzenei együttesek elektromos rekvizitá- lására, és minden szempontból megkönnyíti a műsorvezetőknek a dolgát, akik bármikor összeállíthatnak egy kerekasztalnyi szaktu­dóst, hogy szakkifejezések rekviziteivel bű­vészkedjenek. A TRAPÉZON. Leng a kötél, lengenek a kötéltáncosok. Az egyik repül, a másik el­kapja, a másik repül, az egyik elkapja. Jön a harmadik, az egyik mind a kettőt elkapja. Némelyik szaltózik, némelyik kétszer szaltó- zik, némelyik háromszor szaltózik. Jó szám, izgalmas szám, olykor világsiker, de nagy jö­vőt neki mégsem jósolok. Igaz ugyan, hogy híre ment — alighanem igaz —, hogy négyes szaltó is létezik immár. Mégis azt mondom: a szám nem eléggé korszerű. Egy új változa­tot ajánlanék ezért: Az egyik oszlopon felsorakozik a két-három nekirugaszkodásra, ugrásra, szaltóra, szako­sodott művész. A másik indító oszlop erké­lyén is felsorakozik három tagja a társaság­nak. ök. az elkapok, de nem ám felváltva i lengenek, hanem hárman együtt, ennek meg­felelően az ő trapézük jó széles. Tehát meg­indulnak a széles trapézon hárman egyszerre. Az egyik a főnök, a másik kettő a helyettese. A főnök csak leng, a másik kettő egyszerre elkap. Ha nem egyszerre, az sem baj, felvált­va is helyettesíthetnek. A főnök közben diri­gálja az egészet, ő kiáltja, hogy Asztor in­dulj!... Marietta indulj!... most!... szal­tó!... duplaszaltó! __lengés!... vissza!... egy perc óvációszünet! Ez a produkció kétségkívül jobban megfe­lelne azoknak a munkacsoport-felépítési el­veknek, amelyek mindennapi életünk számos területén érvényesülnek. A munkamegosztás tökéletesítésén kívül azzal a roppant előnnyel is rendelkezne, hogy a vezető mindig meg tudná mondani, hogy egy-egy hibáért ki a felelős. BOHÓCOK. A tréfacsinálók teljesítményé­nek anyagi méltánylása egy bizonyos cirkusz­ban korántsem volt kielégítő. Már helyi szó­lásmondássá vált az, hogy ezért a pénzért hagyjam, én magam farbarúgni?! A helyzet hovatovább tarthatatlanná vált, amikor is a cirkuszigazgátó áttanulmányozva a vonatko­zó rendelkezéseket és zseniális megoldást ja­vasolt. Itt van a nyelvpótlék, egy nyelvre, két nyelvre, több nyelvre — tessék felhasználni az idegen nyelvek ismeretét, lehet is, hiszen sok a külföldi vendégszereplésünk — mon­dotta. Azóta ebben a cirkuszban a bohócok je­lentős nyelvpótlékkal egészítik ki fizetésüket Csupán egy megfelelő számot kellett talál- niok, találtak is: új produkcióiukban egyi­kük minden farbarúgás előtt telefonálni óhajt. Eközben azt mondja: halló és a másik is rúgás közben azt mondja: halló. Persze magyarul. Idegen nyelveken már a szó úgy hangzik: hella, álló, sőt amikor olaszul eme­lik fel a kagylót, így szólnak: pronto.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents