Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
1983. MÁJUS 28„ SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Gyermeknap '83 Te is, én is , JJány pillanat volt? Száz “ pillanat, millió pillanat? Vagy egyetlen pillanat volt a gyerekkor? Még inkább az időtlenség, az időnkívüliség, az idő- és tudatosságelőttiség? Tornai József kezdi így A lemenő nap dombja című könyvének novellafüzérét. Ahogy lapozgatom, a kötet jópár helyen magától kinyílik. Az iró-költő úgy mondja el gyermekkorának történéseit, hogy már te is, én is, mindannyian mesélünk Fűzfasípról, verekedésekről, vízitúráról, fejelőmeccsről, sarlózásról, búvóhelyekről, madarak fészkeiről és nagy-nagy összetartozásokról. A gyermekeinek mindenki magáról beszél, akár igaz történeket emleget, akár kitalál egy-egy mesét. Aztán egyszer csak felrémlik valami és a beszélő rákérdez: ebben a beborult egű világban vajon lesz-e mit mondani az unokáknak, lesz-e emlékezet, akkori jelen, amit érdemes felemlíteni? A hét végi gyermeknapon kacagástól visszhangzik majd város és falu. Látunk százezernyi gyermekmosolyt, gyermekeikben gyönyörködő szülők nézik ki az együtt örvendezés sok-sok kis és nagy fészkét Az otthonok, a Vidám Park, a művelődési házak, a játszóterek, a kisdobos- és úttörőavatások felemelő érzéséé látványvilágában sokféle optikán át észlelhetjük az ön- feledtségnek ezt a már-már eufórikus állapotát. A jelentől azonban semmi nem téríthet el bennünket. Talán azért, mert gyermekeink egy kicsit olyanok lesznek, mint amilyenek mi, a szüleik vagyunk. A jobbító szándék ebben keresendő, s ezért emlegetünk hol egyetlen, hol pedig száz pillanatot. Tj'mberként élni gyermeknek is szép feladat. Rajtunk áll, miként folytatódik emberi életünk. Most ehhez adunk egy kis fogódzót: olvasmány- élményt. Rájuk gondolunk, a betűvel ismerkedőkre és a könyvvel kacérkodókra, ök is adjanak értelmet a pillanatnak, hogy az ne csak átsurranjon rajtunk, hanem meg is merüljünk benne. M. Zs. Zelk ZoltánA kis kertész Kora reggel talpon vagyok, kis kertembe kiszaladok, várnak énrám a virágok, rózsák, szegfűk, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, tán jóreggelt kívánnának, hangos szóval köszönnének, szomszéd kertnek, napnak, szélnek. Szép Ernő-Meglátod A csillagok fölé Repül már az ember, S lemegy olyan mélyre, Amily mély a tenger. És lenn a tengerben Már fotografálhat, Ismerős lesz minden Rejtett növény, állat. Mindennap az ember Üj csodára ébred, De én így Is értem őket, látom milyen vígan nőnek, látom milyen vígan élnek — színnel, illattal beszélnek. Este alusznak a fák is, mind elalszik a virág is, nincs paplanuk, nincs párnájuk, mégis gyönyörű az álmuk. Ágai Ágnes-A titkokat az ujjaimnak mondom el A tóban egy kiskacsa elveszítette az anyukáját. Hiába hápogott, nem hallották meg. Fel akart repülni, visszapottyant. Végre meglátta a mamáját, de a hullámok elsodorták. Azt álmodtam, hogy felébredek, és nézem: hátha ott úszol a paplanomon. Ha esik az eső, minden bevonalazódik: a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák, Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, és odaömlenek a lábad elé. Láttam egy óriást, nagyobb volt, mint a törpe, innen tudtam, hogy óriás. Törpét is láttam, az óriásnak még a térdéig sem 'ért. Innen tudtam, hogy törpe. Ha lekuporodsz mellém: te vagy az összehajtott óriás. Azt mondják, árulkodni csúnya, meg azt, hogy legyünk őszinték. Ha kérdezik, hogy ki rosszalkodott, akkor csak magamra árulkodhatok? Hogyha zene szól, vagy ha a meleg fürdőkádban ülök, úgy borzongok, mintha fáznék. Legjobb lenne a fürdőkádat szinültig megtölteni zenével, és búvárruhában elmerülni benne. Van aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékesdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát. Nem lesz semmi titka Majd a Mindcnségnek. Távolba láthatunk, Távolba hallhatunk, Hosszú lesz az élet, Tán meg se halhatunk. A lehetetlent is Szabad lesz remélni; Meglátod hogy milyen Érdekes lesz élni. Ma meglepetést készítettünk Évának. — Félfülű két füllel, ilyen egyiknek se lesz. — Mari tűt kerített, nyelvét kiöltve beletalált a tűbe, izgatottan vihogott. — No annyira középre! Szeretnéd, ha a te bal füled a fejed tetején csücsülne? — És így? Mari ügyesen varrogat, ha kedve támad hozzá. — Éva biztosan megkérdezd, nem fájt-e Félfülűnek. — Majd este az ágyban. Titokban kifaggatja! Néztük a kétfülű Félfülűt. Nagyon csinos mackó lett! Ráadtuk a ruhát, amit anyánk Éva kinőtt pizsamájából varrt. — Éva talán máshogyan akarná. — Ebben a legszebb! Kétségtelenül meglátszik rajta, hogy Éva sokat foglalkozik vele. De az is, hogy megbecsült mackó. Éva tegnap lelkendezve futott haza az iskolából, egészen kipirult, szaporán szedte a levegőt, olyan izgatott volt, amilyen én szoktam lenni. — Rendez a tanító néni babaszépségversenyt. Mindenki beviheti a babáját! Nem hazudok. Kötelező! — Ha! Irigylem a gondjait! — Nagymama óvatosan kiegyenesítette a derekát, rázogatta kezéről a mosópor habját. G. Szabó Judit-Megérjük a pénzünket! Apa felnézett az örökös számai közül. — Veszünk Évának egy gyönyörű labdát. Előleg karácsonyra. Anyánk nem engedte. — Azért, hogy egy napig henceghessen? Éva sem akarta. Csapódott az ajtó — bumm! — kis szünet, amíg papucsba búvik, aztán megjelent az ajtóban Éva. összeráncolt homlokkal nézett. — Mit birizgáljátok?! Ne birizgáljátok. — Nyúlt a Félfülűért, nézte. — Jaaa? A hangsúly felért egy hálás kö- szönömmel. Az ágy sarkába húzódott, megmosdatta képletesen, megfésülte nem létező haját. Aztán magához ölelte. — Holnap meglátod, hol tanulok! Csendben kell ám lenned. — Megigazította rajta a kis világos ruhát — Szép vagy, kis mackóm, Gyöngyikéi Gyöngyi a padtársa. Helyes kislány, kicsit kövérkés. Félfülűnek már annyi neve volt! Hívta Nyulas- jóskának, Évának, Péternek. Most Gyöngyi. + Éva kicsomagolta a táskából, hogy meghitt és biztonságos kuckót készítsen Félfülűnek. Este apa többszöri könyörgésre belebújt a karácsonyi meglepetéspulóverbe. Tréfásan kihúzta magát Mint a katonák. Apa soha nem lehetett katona. Forgolódott a tükör előtt. — Hátul hosszabb. Nem? Elöl lecsüng. Oldalt bepöndörödik. — Még nincs kész! — Anyánk a homlokát ráncolva szemüveg után tapogatott Apa összecsapta a bokáját, igenis! Felségesen mulatott a pulóveren. Azt állította, ilyen jókedvű pulóvert még soha nem viselt Anyánk szerint ő csak látszólag ideges, mert megnyugtatja a kötés. Kiss Benedek-Zene-bona, szanaszét Egy szobának két sarkában két hatalmas tartomány van: egyik Szana, másik Szét, én lakom a közepét. Szana népe vásározik, Szét is nyomban kirakodik. Szana-Szét, Szana-Szét: én lakom a közepét! Máskor a szoba két sarkában más két kies tartomány van: egyik Zene, másik Bona, meg nem békélhetnék soha. Zene ha zendüi, Bona már legott veri a vödröt, mint az üstdobot. Zenc-Bona, Szana-Szét: (míg világgá nem szaladok): én lakom a közepét! Veress Miklós Vaseszű Mihók Megkérdeztem az apám, hátha megmondja talán: miből van a vas, miből van a víz. Azt felelte az apám: Ezt se tudod, kiskomám! Vasból van a vas, vízből van a víz. Megkérdeztem az anyám, hátha megmondja talán: miből van a só, miből van a sár. Azt felelte az anyám: Ezt se tudod, kiskomám! Sóból van a só, sárból van a sár. Most már én is okos vagyok. Mindentudó szemem ragyog: apából van az apám, anyából van az anyám. Én meg gyerekből vagyok. Apa teljes érdektelensége bántja. És könnyű gúnyolódni! Készen igenis csinos darab lesz. — Ügy jársz, mint egy madárijesztő. Apát ez teljesen hidegen hagyja. — Már hárman kaptak a házból telefont — jegyezte meg harciasán a nagymama. A nagymama nagyon vigyáz rá, hogy valamiről le ne maradjunk. Legszívesebben rohamot vezényelne, lándzsát-pajzsot ragadnánk, és hajrá, ütközet a telefonért! Amilyen élhetetlen apa, mindenkinek előbb lesz telefonja, mint nekünk. Zsömle néni kismacskájának' is. Zsömle néninek nincs is macskája. Az asztalra kéne csapni! Apa nagyon szépen hegedül, de soha nem csap az asztalra. Arra nem adnak telefont. Nálunk egy öregasszony él, aki bármikor beteg lehet. Három kisgyerek, akivel mindig történik valami. Egy mérnök, akit folyton keresnek a gyárból, meg egy pedagógus, akit folyton keresnek a tanítványai. De ha anyánk is csak elmereng, hogy majd meglesz, akkor nem lehet a telefonon csodálkozni. Az az igazság, hogy mi nem is csodálkozunk a telefonon, csak egyedül a nagymama, aki soha nem telefonált senkinek. A Kiss Anna-A játékok A játékok úgy terjednek el néha, mint a nátha vagy a kanyaró, itt elkezdjük, s már amott is azt játsszák, efféle játék a madzagolás, az a fél méter madzag összekötve ösz- szevissza változik a kezünkön: „bölcső”, „kiujjas”, „szarkaláb”, „sima”, ülünk egymással szemben, el nem unjuk. Majd féltenyérnyi szarugombot lelve, ez a madzag bugattyű lesz, s megintcsak mehet a játék, és csereberélünk gyöngyöket gombra, mert ezek a kincsek kézről kézre úgy tudnak vándorolni, mint a pénz, mindnek más értéke van. Valamelyik Süvöltő Tóth be- pólyált egy macskakölyköt, még öreganyám is megmosolyogta, nosza minden kendő, szakadt ciha pólyává változik, macskadajkák vagyunk, s a Kohány-parton felsír az első fűzfasíp, bürökdudák, nádsípok válaszolnak mindenfelől, muzsikálunk csapatban, de a fedőket, tepsit összeütve, pofonokra is számíthatunk, így hát felhagyunk véle, s az lesz a nagy műsor, hogy széttárt kézzel hibbanásig for- gunk, s földre ülve tapasztaljuk a törvényt, azt, hogy forog a föld...! Tehénszőrből lett szőrlabdák püfögnek földön, falon, kerítésen, de máris madzagistrángba fogva, kettesével-hatosával az utcán nyargalunk... Sülé Miskának jött egy ideája: szárhegedűből zenekart csinálni...! Senki nem hiszi, hogy a tanító úr vállalta a vezénylést, de azért lelkesülten nyálazzuk, ríkatjuk a hegedűket, vásik a fülünk1 a nagy hangzavarban.. .1 Válogatásunkat a Móra Ferenc Könyvkiadó alábbi köteteiből készítettük: Kiss Benedek: Zene-bona, Kiss Anna: Tükörképek, Agai Agnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el, G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!, Unnepsoroló antológia A közölt illusztrációk Keresztes Dóra és Würtz Adám rajzai.
