Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
1988. MÁJUS 28., SZOMBAT xXnlfW 5 A volt szülésznő mai oroméi Idős korában is fiatal maradt A RÁCKEVEI-DUNA-ÁG KIJÁRATA sül a két folyam. Ami a kettő között van: az a Csepel-sziget. Dunának hívják ezt is, mégis milyen más, mint öregebb, mégis erősebb, rakoncátlanabb párja. A víz szinte áll, néhány nap alatt is felmelegszik a fürdőzők örömére. Zsilip szabályozza, s tartja állandóan egy szinten a vízmagasságot. Közülük az egyik a Tassi- zsilip, melynek az a dolga, ha szükséges leengedje a fölösleges vizet, de itt találnak nyit- ható-zárható vizi kapura azok a hajók, uszályok, kisebb-na- gyobb dereglyék, melyeknek rövidebb-hosszabb ideig a Ráckevei-Dunán kell szolgálni. Mint például az a kotróhajó, melynek az lesz a feladata, hogy eltávolítsa a meder aljáról a felgyülemlett szemetet, iszapot, tegye lehetővé a hajózást a Dunának ezen a szakaszán is. Csak néhány centivel keskenyebb a test a betoncsatornánál: nehéz a zsilipelés. De akik itt dolgoznak — hajósok a szárazföldön — értik a dolgukat. Kézzel, vállal tartják helyes irányban a sokszáz tonnát. így jut be a FOKA, a Folyamszabályozó- és Kavics- kotró Vállalat hajója először a betonmedencébe, melynek vize a hajó alatt felgyülemlik, s lesz egyforma szinten a Kis-Dunáéval. Akkor nyílik a felső kapu, s küszködi fel magát, szélesebb, kényelmesebb mederbe a szűkből a behemót vízi alkotmány. Csoda ez, ha nem is páratlan. Csoda a gyerekeknek, akik hajó közeledtével mindig csapatostól gyűlnek össze a parton. Gondolatban talán Szuez, vagy a Panama csatorna környékén kalandoznak. Milyen jó is lenne, ha e nem mindennapi élményben azoknak is része lenne, akik lévén ceglédiek, körösiek vagy éppen gödöllőiek, csak ritkán látnak Dunát, s csak az útleírásokból tudják: milyen is az a zsilipelés. tápvilág volt valaha, nád, zsorrvbék és parttalan sár az a terület, amely ma az ország egyik, legkedveltebb üdülőhelye: a RáCkevei-Duna. De hogy százezrek vizi paradicsoma lehessen, az embernek kellett ezt a vidéket megváltoztatni. Medret vágni a szétterülő vizeknek, gátakat emelni,. gondoskodni arról, hogy akkor se juthasson ide több a Dunából, amikor árad a folyó, s akikor is legyen elegendő a mélység, amikor a hosszú szárazság miatt kiapadnak a folyó forrásai. É célból kapott szabályozható gátakat, zsilipeket a Du- na-ág fenn Budapestnél, ahol kettéválik a meder, s a sziget másik végén, ahol újra egyeCsiklyákkal, kézzel irányítják a sok száz tonnát A mai fiatalasszonyok közül — akiket terhességük első hónapjaitól kezdve szakszerű gondoskodás vesz körül — nagyon kevesen találkoztak hajdani szülésznővel Nehéz is elképzelni, hogy mit jelentettek ők falun, négy- ven-ötven évvel ezelőtt, az akkori egészségügyi viszonyok között. Kevés orvos dolgozott vidéken, rossz volt a közlekedés, és természetes állapot, hogy az újszülöttek a falusi ház tiszta szobájában, a bábaasszony segítségéve) jöttek a világra. Emberélet múlott azon, hogy mennyire Ismerik és alkalmazzák a higiéniai szabályokat, menynyire értik a mesterségüket. Pesztonkának állt Hová lettek az akkori egészségügy sokat látott és tapasztalt közkatonái? Idősek ma már, akik élnek közülük, és olyanok is vannak, akiket később más munkára sodort az élet. Ez utóbbiak közé tartozik a hetvenhat éves Téglás Antalné is, és bár már régen felhagyott tanult mesterségével, ma is szeretettel őrzi a régi emlékeket. Véletlenül találkoznunk ösz- sze, egy társadami ellenőröknek rendezett tanfolyam záróvizsgáján. Hallgattam talpraesett feleleteit, és sokakkal együtt csodáltam fiatalokat megszégyenítő frisseségét, ten- niakarását. Titka — ha annak lehet nevezni — az egészséges életmód, és a rendszeres munka, amit már gyermekkorában elkezdett, és a mai napig sem hagyott abba. Kilenc esztendős alig múlt, amikor dolgozni kezdett, megfogadták egy fővárosi orvos gyermeke mellé pesztonkának. Családtagként szerették, amihez biztos az is hozzájárult, hogy lelkiismeretesen, ügyesen foglalkozott a rábízott aprósággal. Taníttatták is, így végezte el az elemi iskolát, utána pedig a Bezerédy utcában a szülésznőképző tanfolyamot. Később Vunavarsányba költözött, ott élte át a második világháborút. A környék lakossága akkor alaposan megszaporodott, mert Budapestről is sokan falun reméltek biztonságot a bombázások elől. Mindennapos dolog volt a koraszülés, hiszen az állandó félelemben élő, rosszul táplált asszonyok nem tudták végig kihordani gyermeküket. Gyakran még a legegyszerűbb kellékeket; a forró vizet és a tiszta, fehér lepedőt is nehéz volt előteremteni, de mindenki igyekezett segíteni abban, hogy a szülő nők és a kisbabák megkapják a legszükségesebbeket. — Soha nem felejthetem, hogy egyszer lángoló repülőgépet láttam zuhanni, és fohászkodtam magamban, azt hittem mind ott halunk meg, közben pedig erősen tartottam a vajúdó asszonyt. Semmi bajunk nem esett, és megszületett egy szép, egészséges kisfiú. Olyan megköny- nyebbült boldogságot azóta sem éreztem. Megváltozott viszonyok Vége lett a háborúnak, és mint szinte minden, az egészségügyi viszonyok js gyökeresen megváltoztak. Természetessé vált, hogy az újszülött a kórházban, orvosi segédlettel jön a világra. Téglás Antalné a családjával együtt elköltözött Tápió- szelére, ott él több mint harminc esztendeje. Szülésznők az ötvenes években már csak a kórházban dolgozhattak, de hívták olykor segíteni az orvosi rendelőbe, ha a védőnőt kellett helyettesíteni. Szívesen vállalta, pedig ekkoriban már egészen más munkakörben dolgozott, papír- és Írószer- boltot vezetett a községben. És ami ugyancsak fontos szerepet játszott az életében: már korábban bekapcsolódott a mozgalmi munkába. Részt vett * tsz-szervezésben, kommunistává érlelték a tapasztalatok, sokáig párttitkára volt a településnek. Jó a világjárás Évtizedek óta özvegy, de sohasem volt magányos. A lányával, vejével, unokájával él, és bár húsz esztendeje nyugdíjas, azóta is rendszeresen visszajár dolgozni a Tápiósze- le és Vidéke Afészhez. Ma Is érdeklik az egészség- ügyi témák, sokat tevékenykedik a Vöröskeresztben, de más társadalmi munkát is szívesen vállal. Tavaly választották meg társadalmi ellenőrnek, és természetes dolognak tartja — bár már elmúlt hetvenhat éves —, hogy hat héten keresztül eljárjon Ceglédre a tanfolyamra, tanuljon és vizsgázzon. Amikor találkoztunk, megkérdeztem tőle. hogy ne.n fá- rasztja-e az utazás, de 6 élénken tiltakozott. Semmiség az a kis távolság autóbusszal Tá- piószelétől Ceglédig, hiszen nyugdíjason ismerte meg a Világjárói örömét. Hat évvel ezelőtt jutalomüdülésre küldték a Szovjetunióba, utána Bécsbe, s idén nyáron ismét külföldre készük — Nagyon szeretek utazni, de otthon is jó nekem. Szép kézimunkákat készítek, takarítok, főzök, olyan nincs, hogy csak ülök és nézek dolog nélkül, s persze örülök, ha azt hallom, hogy valamelyik családban egészséges kisgyerek született... * G. 3. Hajó bebocsátásra várva ' Erdős! Agnes képriportja Az irányitóIOlke. Innen zárják—nyitják a kapukat, emelik, vagy csökkentik a medence vizének magasságát. A méhészkedés haszna A méz! Első és legfontosabb haszonként többnyire ez jut eszünkbe. Pedig mennyi egyebet is köszönhetünk ezeknek a hasznos kis rovaroknak. Mindenekelőtt számos kultúrnövényünk megporzását. Ha összeszámolnánk, hogy mennyi terméskiesésünk lenne a méhek nélkül, hatalmas számot kapnánk, mintegy 4,5 milliárd forintot. Megporozná más rovar a fáinkat, s egyéb növényeinket — gondolhatnánk. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy meggyfavirágról meggyfavirágra száll-e a rovar vagy a csábítóan sárgán virágzó gyermekláncfű után keresi fel a meggyfa virágát (amint ezt egyéb rovarok teszik). Ez utóbbi esetben ugyanis a megporzás elmarad. A méhek megporzó tevékenységét ma már mind gyakrabban tudatosan is felhasználják a gyümölcsöt, repcét termelő gazdaságok. Szerződést kötnek e méhészekkel, hogy virágzás idejére telepítsék a tabla köré kaptáraikat. S újból egy hasznos tulajdonság: a méhek vándoroltathatók. A méhész a nagyobb gyűjtés érdekében egyik méh- legelőről a másikra szállítja, vándoroltatja méheit így azok egész évben terített asztalt találnak, gyűjtésük a helyben maradókénak a többszöröse is lehet. De térjünk vissza a méhészkedés további hasznaihoz. A megporzás után valóban említhetjük a mézet, ezt a finom, édes-izes sűrűn folyó csemegét, amely igen értékes, nagy energia- tartalmú és könnyen emészthető táplálékunk. Tavaly mintegy 15 000 tonna mézet termeltek hazánkban. A méhészkedés során ezenkívül is keletkeznek értékes anyagok, hogy csupán a virágport, a méhpempöt és a mostanában olyan sokat emlegetett propoliszt említsük. A méhészek nagy része — hasonlóan más kistermelőkhöz — az áfész-ek keretében szakcsoportokba tömörül, és szerződést köt a megtermelt mez átvételére a Hungaronektár országos méhészeti szövetkezeti közös vállalattal. Az első osztályú akácmézet idén 35—38 Ft között, a napraforgómézet 29—30, a vegyes virágmézet 30— 31 Ft között veszik át. A táblás iépesméz ára 90, a propoliszé pedig április elsejétől 1100 Ft kilónként. Egy családtól évente 20—80 kiló értékesíthető mézet nyerhetünk. A méhészkedés tehát jövedelmező mellékfoglalkozás lehet, ha hozzáértéssel művelik, bár az időjárásnak való rendkívüli kiszolgáltatottsága miatt jövedelme sohasem biztos S nem az időjárás az egyetlen kockázati tényező Bár rendeletek védik a méhészeket, sajnos mégis igen sok veszélynek van kitéve állományuk. Elsősorban a figyelmetlen, szabálytalan permetezés veszélyezteti a szorgos jószágokat. Virágzó növényeket méhékre veszélyes szerrel nem szabad permetezni, számtalanszor előfordul azonban, hogy a tábla főnövényei nem, csupán a gyomnövényei virágoznak, és az azokon gyűltő méhek esnek áldozatul a permetezésnek. A nagyüzemek esedékes permetezéseik idejéről értesítik a méhészeket, akik ilyenkor a méhpusztulások elkerülése érdekében aznap zárva tarthatják kaptáraikat. C z sem oldja meg a •* gondot, mert egy ful- lasztó nyári napon például a bezárt méhek elpusztulhatnak. így azután nem mindig teljes az egyetértés a méhészek és a mezőgazdák között Léteznek méh- kimélő növényvédő szerek, nagyobb arányú elterjedésük segítene a méhészeken. Bálint Katalin )
