Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP SOK SZÁLLAL KÖTŐDNEK Sok a fiatal család Dunakeszin. A járókelők lépten-nyomon gyermekeiket sétáltató édesanyákkal találkoznak. A cím fölötti képen a Ságvárl Endre szocialista brigád. Tagjai tavaly 1600 órát dolgo: k társadalmi munkában a városért. ÁT inden településnek meg*** vannak a sajátos, helyi ünnepei, mélyek, ha a naptárban nem is szerepelnek, meghatározzák a fejlődés legfontosabb állomásait. A közigazgatásban végbement változások, valamely új szolgáltató létesítmény vagy lakótömb átadása, egy üzem rekonstrukciója nemcsak a környék arculatát, hanem a lakosság életét is befolyásolja. Természetes, hogy a tágabb értelemben vett családi ünnepek is összefüggnek ezekkel az eseményekkel. Életmódot meghatározó tényező az új otthonba költözés, egy munkahely szociális körülményeinek javítása, a gyermekek bölcsődei és óvodai elhelyezése. Fiatal város Dunakeszi rendkívül gyorsan és dinamikusan fejlődik: 1970-ben lett nagyközség, öt esztendeje város. Folyamatosan épülnek az új lakások, a helybeli üzemek sokféle módon segítik dolgozóik otthon- teremtését, és mégis, az igénylők száma néhány év alatt megkétszereződött. A főváros közelségéből adódó gyors bevándorlás, a városiasodás is szerepet játszik abban, hogy a helyzet így alakult. Dunakeszi két legrégibb ipari létesítménye a konzervgyár és a járműjavító üzem; mindkettő 1910-ben létesült. Az egykori Főműhely a második világháború idején a fasizmus elleni szervezkedés központja volt, dolgozói ma is meghatározó szerepet játszanak a város politikai életében. A konzervgyárban most került sor egy olyan rekonstrukcióra, melynek alapvető célja nem a termelés bővítése, hanem a régi épületek felújításával, a gépi berendezések és a szociális helyiségek korszerűsítésével a jelenleginél sokkal jobb munkakörülmények megteremtése. A két nagyüzembe látogattunk el, hogy megkérdezzük dolgozóikat: hogyan formálják hétköznapjaikat és ünnepeiket a város, a gyár eseményei? Jelenleg 101 szocialista brigád dolgozik a járműjavító üzemben, tagjaik száma az elmúlt esztendőben 200-zal növekedett. Nagyon sokat tesznek a városért, nem hiányoznak egyetlen társadalmimun- ka-akcióból. Aranykoszorús brigád A Ságvári Endre lakatos szocialista brigád május 1-re kapta meg az aranykoszorús kitüntetést, a városi pártbizottságtól pedig oklevelet Dunakeszi fejlesztéséért végzett eredményes munkájuk elismeréseként. Megérdemelten. Tavaly több mint 1600 órát dolgoztak a közösségért. Bencsics Ferenc brigádvezető 33 esztendeje dolgozik a járműjavítóban, a gyári lakóCsuport Pálné is minőségi cserével jutott szép, nagy lakáshoz. Héttagú a család, a legkisebbek — a négyéves ikerpár — még óvodába járnak. — Nagyon szerencsés vagyok, mert a gyerekeim jól tanulnak, ügyesek, és már a kicsik is kezdenek lassan önállósodni. A férjem lakatos, ő sok túlmunkát vállal. Dunakeszin 1948-ban nyílt az első óvoda, és hat évvel később egy bölcsőde. Szervezett lakásgazdálkodásról, -elosztásról csak az utóbbi esztendőkben lehet beszélni. Ami az utcák képét illeti, szinte napról napra történik valami kedvező változás. Az egykor több központú, falusi településből a lakosság aktív részvételével formálódik az egységes, modern város. Gál Judit telepen lakik, ezer szállal kötődik a városhoz. Beszélgetés közben hangsúlyozza, hogy a környékről bejáró brigádtagok éppúgy részt vesznek a város szépítésében, mint a tősgyökeres dunakesziek. Tavaly az ezüstkoszorús kitüntetéshez kapott pénzt — közös elhatározással — az idősek napközi otthonának ajándékozták. Idén ismét jutalmazzák eredményes munkájukat. Adódik hát a kérdés: mit terveznek belőle? Bencsics Ferenc mondja: — Megbeszéltük, ha testvériesen elosztanánk, 800 forint jutna fejenként. Természetesen el tudnánk költeni, sok helye lenne a pénznek, de úgy döntöttünk, idén is a rászorulókat támogatjuk. Többször jártunk már Gödön a testi fogyatékosok intézetében, járókocsit, tolószéket is készítettünk, javítottunk számukra. Jó érzés, hogy most ismét örömöt szerezhetünk nekik. Szép otthonban A konzervgyáriban — mint általában az élelmiszeriparban — Dunakeszin is többnyire nők állnak a gépek mellett. A munkarendet is aszerint alakítják, hogy a kisgyermekesek állandóan délelőtt dolgozhassanak, és csaknem mindenki igénybe veszi ezt a lehetőséget. Az asszonyok között sok a törzsgárdista, ami arra is mutat, hogy a család, a gyermeknevelés gondjait itt össze tudják egyeztetni a termelőmunkával. Markó Lászlóné műszaki raktáros négy, Csuport Pálné konzervipari szakmunkás öt gyermekét neveli. Markóné családfenntartó, immár kilenc esztendeje, mióta a férjét súlyos betegsége miatt leszázalékolták. Gyermekei közül a 18 éves Ágnes kereskedelmi szakmát tanult, eladó a lakótelepi ABC-áruházban Tamás, Attila és Rita még iskolába jár. Az átlagosnál nehezebb körülmények között élnek, Markóné mégis ezt mondja: Megvan, ami a legszükségesebb, és mindegyik gyereknek szakmát adunk a kezébe. Hat évvel ezelőtt költöztek módéin, négyszobás lakótelepi otthonukba. A minőségi cserét a gyár vezetői szorgalmazták. A költségeket átvállalta a munkáltató, amit a szociális körülményeken kívül az is indokol, hogy a munkásnő 29 esztendeje ott dolgozik. Markő Lászlőné, aki évek óta családfenntartó, Kát évvel ezelőtt költözött beteg férjével és gyermekeivel új lakásba. A vevő házhoz jön Nekik sem adták ingyen a sikert Most is jó partner a Hungarotex vállalattal gondja volt — nem intézték el időben a reklamációt, vagy más egyéb. Állami vállalat az egyik is, meg a másik is — mondták.------------------------ Tavaly | Rugalmasság | már úgy tűnt, nem érik el a célt. De még volt erejük, hogy újítsanak. Rengeteg lehetséges vevőt kerestek meg, sok kis üzletet kötöttek, de végül is összejött a harminc- százalékos növelés. Hogyan csinálták? Szó szerint vették a rugalmasságot. Megismerve a piac igényeit, mindig annak a terméknek a gyártását szorgalmazták, amely jól eladható. íme egy példa: a szövetek iránt viszonylag kisebb volt a kereslet, ám sátrakból a vártnál többet lehetett értékesíteni. Ez azért is kedvező, mert nem alapanyagot, hanem konfekcionált készterméket adtak el, s így a vevő a munkát is megfizette. Felvetődik a kérdés: ki vesz manapság nagy tételben sátrakat? Mondjuk, a Vöröskereszt. A világon — sajnos — tavaly is sok katasztrófa történt, a fedél nélkül maradt emberek megsegítésére több szervezet segélycsomagokat küldött. Az ilyen akciókba kapcsolódott be egy NSZK- beli partnerrel együttműködve az LSZV.1 Rugalmasság? Igen! Mert a katasztrófa — tervezhetetlen, s napokon belül indulnia kell a segítségnek. A döntés, a csomagolás, a szállítás alig néhány órát vett igénybe a vállalatnál... J Íme, ez az aprócska 4 csoda története. Az élet 4 azonban folytatódik, s az 4 idén újabb tíz százalékkal ^ szeretnék növelni az LSZV ^ tőkés exportját, bővíteni ^ jogkörüket a szellemi alko- ^ tásokra is. Csoda hát, ha 4 az iroda dolgozóinak Ieg- 4 többje elégedett ember? í Schiller László igazgatóhe- 4 lyettes maga is az első rao- ^ hikánok között kezdte, ■ ^ talán az utolsók között fe- ^ jezi majd be, mert — ^ ahogy megfogalmazta —s 4 reményei teljesültek, s a 4 szíve már a BUDA-FLAX- í ért dobog. S nemcsak egye- '/ dűl az övé. Furucz Zoltán ? A sikert sehol sem adják ^ingyen. Különösen nem a í gazdaságban, hiszen a megváltozott körülmények még ía legjobb elképzelést, üzletet is pillanatok alatt ^megkérdőjelezhetik. A ter- '4 mék keresettsége, kiváló ji minősége, ára mellett még • ^ nagyon sok tényezőt kell í szemügyre venni. A világpiac helyzetét, a kereslet- ^ kínálat alakulását — s a 4/ felsorolást lehetne még «folytatni. Mégis akad olyan ^produkció, még eme körül- ^ mények között is, amire ^ nemcsak érdemes, hanem £fel is kell figyelni. Hiszen pz a félszáz ember, aki ^ egyesztendei emberfeletti ^ erőfeszítéssel egyharmad- í dal túlteljesítette a vállalat 4y nem rubelelszámolású ex- ^ portját — elismerést érdéig mel. Akkor, amikor eladási ^gondokról sokszor esik szó. 4 De nézzük a tényeket.------------------------ A Len | Előzmények. | fonó- és- ---------------------- Szövőip ari Vállalat hazánk legnagyobb textilgyárai közé tartozik. Termékeit sok országba, a világ minden tájára exportálják. Az elmúlt évek alatt számtalan módszert próbáltak ki: a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalattal hol bizományosi, hol társasági formában kötöttek szerződést Eredménnyel. Ám akadt a szakemberek között nem is egy — s táboruk egyre gyarapodott —, akik azt állították, hogy jóval több van az LSZV-ben. A viták azonban sokáig legfeljebb csak elméleti síkon folyhattak, hiszen a népgazdaság szervezeti felépítésében a külországokkal fenntartott kapcsolatokban hosszú esztendők óta egyeduralkodók voltak a külön erre a feladatra alapított vállalatok. Voltak — írtuk, mert ez már a múlté. Tavalyelőtt több nagyvállalat kérvényezte és kapta meg az önálló külkereskedelmi jogot. Köztük a BUDA-FLAX is.------------------- Amikor | K ezdetek. I megérke------------------- zett az értesítés, hogy 1982. január 1- től maguk kereskedhetnek a külföldi cégekkel, érthetően nagy volt az öröm. Az új ver zetők felvételével gyorsan létrehozták a leendő külkereskedelmi irodát szervező csoportot. Bíztak a sikerben, s nagy lendülettel fogtak hozzá a munkához. Először is a személyi feltételeket kellett megteremteni. Ebben jó partner volt a Hungarotex: tapasztalt szakembereket engedett el a budakalásziak kérésére. A többieket más helyekről kérték ki. Végre együtt volt a stáb, s hely is akadt, meg hosszú utánjárásokra telex- és telefonvonalak is, amelyekből ma sincs elegendő. A harcra kész sereget megszemlélve, a vállalat vezetői elégedettek lehettek, hiszen felkészült csapat várta az indulást. Csak egy példa: a negyvenöt emberből — a gépkocsivezetőtől az igazgatóig — három, vagy több nyelven heten beszelnek, s nem érkezhet olyan, bármely világnyelven tudó üzletember, akivel ne értenének szót.---------------------- Boldog | M élyvízben. | új esz■---------------------- tendőt — mo ndták egymásnak tavaly január elején az új iroda munkatársai, de a legtöbbjükben ott bujkált egy apró, ám kitörölhetetlen gondolat: vajon sikerül-e? Hiszen az LSZV már elsőre azt a célt tűzte eléjük, hogy egyhar- maddal növeljék a tőkés exportot. Emellett legyen zökkenőmentes beilleszkedésük a vállalati szervezetbe, s hosz- szabb távra is alapozzák meg működésüket. De hogyan? Ügy gondolták, a legjobb az lesz, ha a Hun- garotex-szel együttműködve átveszik annak ügynöki hálózatát. Később majd csak továbbfejlesztik, amelyikre nincs szükség, azt megszüntetik, s újakat hoznak létre. S a külföldi vevők? Számukra megszokott dolog, hogy üzleti partnereikkel maguk tartják a kapcsolatot. Nekünk, magyaroknak, viszont szokatlan, hogy olykor összekeverik a szezont a fazonnal. Nemegyszer megtörtént ugyanis, hogy valamelyik nyugati cég azért nem vásárolt az LSZV- től, vagy azért nem fizetett egy leszállított tételért, mert valamelyik külkereskedelmi Csuport Pálné szerencsés asszonynak vallja magát; gyermekei jrtl tanulnak, és korához képest már a négyéves ikerpár s önálló Hancsovszkl János felvételei KadifogoIybóS internacionalista Szentmártontól Szentmártonig Legmélyebb gyerekkori emlékeim nagyapám elbeszéléseihez fűződnek. Szavai nyomán megelevenedett a „tizennégyes háború”, a cattarói matrózlázadás, a Tanácsköztársaság. Ma is úgy érzem, gazdagabb vagyok visszaemlékezései által, mint azok, akik csak a tankönyvek személytelen információiból ismerik a történelmet. Nagyapám jutott eszembe, amikor Tápiószentmár- tonban Varga Józsefet hallgattam. Szaggatott, el-el- akadó visszaemlékezéséből egy hihetetlenül kalandos, gazdag és tevékeny élet története bontakozott ki. Olyan időkről vallott a szemtanú, amelyet már az idősebbek is könyvből ismertek meg. A rebellis gyerek — Nyolcvanöt éve, jeles napon, március 15-én születtem itt Szentmártonban — mondja Varga József. — Nem volt könnyű, vidám gyerekkorom, mint akkoriban egyik zsellérgyereknek sem. Engem kísért apám és nagyapám szocialista múltja is. Ók szervezték 1897-ben itt az aratósztrájkot. Ha én lázadoztam kovácsmesterem verése vagy az alacsony napszám miatt, mindjárt rámsütötték, hogy én is olyan rebellis leszek, mint az apám. A kis szobában — ahol beszélgetünk — mindenfelé régifényképek a falon. A bekeretezett esküvői képről egy gyönyörű fiatal lány néz ránk, mellette a vőlegény valóságos óriás. Ugye még ma is látszik, milyen hatalmas, erős ember volt az én uram? — kérdezi Terus néni, a feleség. Tehenészbojtárnak szegődött 14 esztendős korában és soha nem únta meg a tejet, literszámra itta. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy már 16 évesen félelmetes erejű birkózó hírében állt, akivel még katonaviselt fiatalok sem mertek bírókra kelni. Tizennyolc évesen Csepelre, a vasöntödébe ment dolgozni, innen vitték 1916-ban. egyhónapos kiképzés után az orosz frontra. — Egy nagy támadás után 1916. november 13-án kerültem fogságba. Kijeven és Szentpéterváron keresztül a murmanszki vasútépítéshez kerültem. Januárban skorbut ütötte fel a fejét; a magyarok közül egyedül és nem kaptam meg. Talán az a sok tej — jegyzi meg. — Nem akartam elhagyni a baj társaimat, csellel felszöktem a vonatra, amely délre, Turkesztánba vitte a betegeket. Zavaros időket éltek, 1917 februárjában győzött a polgári demokratikus forradalom Oroszországban. A fogolytáborban lazult a fegyelem. Varga József társaival jól prosperáló kosárfonó műhelyt szervezett. Amikor 1918 tavaszán Turkesztánban kitört a polgárháború, a foglyokat szélnek eresztették. Varga József már régóta barátkozott egy fiatal egyetemi tanárral, aki sokat beszélt neki a bolsevikok céljairól, S, ahogy a magyar hadifogoly Taskent felé menekülve, látta a fehérek vérengzését, esztelen mészárlásukat, megérlelődött benne az elhatározás: amint a felszabadított területre ért, belépett a Vörös Hadseregbe és a bolsevik pártba. — Az Arai-tónál harcoltam, ketten kezeltük a lövegeket. Ezután maga Frunze léptetett elő és tüzériskolára küldött. Fogadalom Leninnek Alighogy Moszkvába érkezett a szép szál, daliás legényt beválasztották a díszszázadba, amely a hadügyi népbiztosságtól az iskola november 7-i ünnepségére érkező vendégeket fogadta. — Én voltam a legmagasabb, ott álltam mindjárt a jobb szélen. A vendégek érkezése előtt valamivel fekete autó állt meg a kapuban, egész csapat lovas katona kísérte — szeme megtelik könnyel. — A kocsiból Lenin szállt ki. Az izgalomtól levegőt is alig mertem venni. Megállt előttem, és azt kérdezte: honnan jött? Büszkén válaszoltam: Budapestről. Mosolyogva mondta kísérőinek, mindig azt hitte, a magyarok alacsony, tömzsi emberek, s lám, itt egy óriás. Újra hozzám fordult és kezet fogott velem. Emlékszem a szavaira: otthon is harcoljon bátran a magyar burzsoázia ellen a mi közös ügyünkért. — Elhallgat és alig hallhatóan mondja: — Hogyan is harcolhattam volna másképpen én ezek után? Végül is nem a III. számú tüzériskola, hanem a magyar internacionalisták intézményének hallgatója lett. Tanult, de a könyvet sokszor fel kellett cserélni a fegyverre — még
