Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK VtiMap 3 Áruforgalmi gyorsjelentés Áprilisi vásárlásaink Energetikusok összefogása Van még mivel lakat ékeskedni A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi gyorsje­lentése szerint áprilisban a múlt év azonos időszakához képest folyó áron számolva 1,3 százalékkal növekedett a ru­házati termékek, 2,9 százalék­kal a vegyes iparcikkek for­galma, 6,5 százalékkal csök­kent viszont az élelmiszereké és élvezeti cikkeké. Ez utób­biak iránt a kereslet az előző hónapokhoz képest is jelentő­sen mérséklődött. A csökke­nést részben az okozta, hogy a hónap eleji ünnepekre az élelmiszereket és élvezeti cik­keket a lakosság már már­ciusban megvásárolta. A ke­reskedelem húsból és húské­szítményekből kielégítette az igényeket. Tejből és tejter­mékekből — az ízesített jog­hurt kivételével — jó volt az ellátás. Áprilisra megcsappant az üzletekben a mirelitválasz­ték. A budapesti szabadpiacokon áprilisban burgonyából negy­ven, zöldségből tizenöt száza­lékkal több, gyümölcsből hét százalékkal kevesebb volt, mint a múlt év azonos idő­szakában. A gyümölcsök sza­badpiaci ára átlagosan kilenc, a zöldségféléké nyolc, a bur­gonyáé öt százalékkal volt ala­csonyabb a tavalyinál. A múlt évihez képest harmadával több primőr került a piacra. A háztartási vegyi áruk for­galma változatlanul élénk volt. A kereskedelem az igé­nyeket összességében kielégí­tette, javult a pipereszappan­kínálat, ám időnként hiányoz­tak az üzletekből a folyékony mosogatószerek, borotválkozó­szerek, izzadásgátlók. A méteráruk közül április­ban elsősorban a nyárias jel­legű termékeket, a kartont, pamutot, farmer- és a se­lyemárut keresték a vásárlók, ezekből esetenként választék- hiányok adódtak. A konfek­cionált termékekből volt ele­gendő, de zakókból, farmer- és kordbársony nadrágokból, valamint fiúöltönyökből he­lyenként választék- és méret­hiányok mutatkoztak. A nők farmerból, valamint bársony- és vászontermékekből nem találtak az üzletekben kellő választékot. A női tavaszi láb­belikből kevesebb volt a kel­leténél, a gyermekcipők közül a 31—38-as méretekben sze­gényes volt a választék. A vegyes iparcikkek forgal­ma általában mérsékelt volt, egyes szezoncikkek iránt vi­szont igen élénk volt a keres­let. Változatlanul gondot je­lentett a kereskedelemben a szeg- és csavaráru, a kézi- szerszámok, a fürdőkád, a tef­lon bevonatú edények gyakori hiánya- A korábbi hónapokhoz hasonlóan hiányoztak az üzle­tekből a mélyhűtők, egyes hű­tőszekrények, s a nagyobb mé­retű villamos bojlerek. Egyes helyeken automata mosógé­pekből is szűk volt a válasz­ték. Élénkült az építőanyagok forgalma, ám a korábbi hóna­pokban hiánycikknek számí­tó termékekből változatlanul kevés volt a telepeken. Hiány volt tetőcserépből, kisméretű falazótéglából. Cementből ele­gendőt vásárolhattak az épít­kezők, csempéből, padlólap­ból, parkettából, farostlemez­ből a kínálat meghaladta a keresletet. Borbándi János köszöntése Borbándi Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, a Minisztertanács elnökhelyette­sét, 60. születésnapja alkalmá­ból az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében szerdán kö­szöntötte Korom Mihály, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és admi­nisztratív osztályának vezetője is. A KISZ KB ülése Kiemelt feladat Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. Az ülé­sen részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. A Központi Bizottságot Fejti György első titkár tájékoztat­ta az MSZMP KB ez év április 12—13-i üléséről. Kiemelt feladatának tekinti a KISZ-tagság, az egész magyar ifjúság mozgósítását a hatá­rozat végrehajtására. A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségének Pest megyei szerveze­tén belül 1981-ben alakult meg Vácott az energetikusok klubja. A kezdeti lépések után az önkéntes szakmai közösség hamarosan nagy feladatot ka­pott. Az MSZMP városi bi­zottságának felkérésére hozzá­fogtak a település energia­helyzetének tisztázásához, az energiagazdálkodási kormány- program valóra váltásának vizsgálatához. Nem elégedlek meg azonban csak a puszta kérdezősködéssel: a széles kör­ből begyűjtött információkból következtettek az energiafel­használás szerkezetére, a to­vábbi javítások lehetőségeire. Tervezett átállás A tucatnyi energetikus — Kurdi Lajos klubvezető, a CEMÜ főenergetikusa irányí­tásával — feltérképezte a vá­ros minden jelentősebb üze­mének, vállalatának, kereske­delmi és más intézmények­nek, iskoláinak, kórházainak fogyasztását. A legnagyobb ri- gyelmet természetesen a tüze­lőolaj felhasználására, illetve kiváltására fordítva. A vállalatok összes energia­felhasználása — átszámítva — 1981-ben 180 ezer tonna olaj­nak felelt meg. Legnagyobb­részt — 52 százalékban — a fűtőolaj fogyott, az összes fel- használás 26 százaléka volt a földgáz és 10 százaléka vil­lamos energia. A tüzelőolaj 1,2 százaléknyi mennyiségét első­sorban a Városgazdálkodási Vállalat, a Kommunális Költ­ségvetési Üzem és a DMRVV tüzelte el. A 2,8 százaléknyi gázolajat pedig a DCM meg a Volán nagy járműparkja hasz­nálta fel. A fűtőolaj (pakura) kiugró mennyisége a DCM- ben használatos technológiá­val magyarázható. Lássuk, hogyan léptek előre a vállalatok? (Az összesítéskor még nem voltak meg a tavalyi tényleges adatok, de ma már látható, hogy azok nem térnek el jelentősen a tervezettől.) Az összes felhasználás csökkené­se mellett jelentősen változott a főbb energiahordozók ará­nya. A fűtőolajé 13 százalék­kal csökkent, illetve a földgá­zé 12, a széné 1,2 százalékkal nőtt. A kedvező változás el­lenére — a DCM lassan teljes egészében a földgáztüzelésre áll át! — a tüzelőolaj és gáz­olaj mennyisége alig változott, holott csak az olajkályháktól való megszabadulással jelentős eredményt kellett volna fel­mutatni. A vállalatok tervei szerint — a kormányhatározatnak meg­felelően — a tüzelőolaj kivál­tása a közeljövőben felgyorsul. A legtöbb helyen 1985-ig át- állnak a földgáz-, gőz-, szén-, vagy elektromosfűtésre. Nem tervezik az átállást — leg­alábbis nem tartotta fontos­nak közölni a felmérőkkel — a Kőbányai Sörgyár váci telepe (ahol nincs földgázve­zeték), a Pest megyei Nyomda (ahol 700 méterre van a ge­rincvezeték), a nagyfogyasztó Kommunális Költségvetési Üzem és az AFIT-telep (ahol a beruházás költségeit sokall­ják.) Tárolók hiánya A közületek, a szolgáltatás és a kereskedelem egységei összesen 1910 tonna olajnak megfelelő energiát használtak fel 1981-ben. Ebből 20 száza­lék a tüzelőolaj, 23 a villa­mos energia, 9 a gázolaj. A szén mennyisége mindössze 5,9 százaléknyi volt. A tüzelő­olajból legtöbbet a Vác és Vi­déke Áfész fogyasztotta, azt követte a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat. A fel- használás szerkezetében egyet­len — igaz kedvező — válto­zás volt: a Vác és Vidéke Áfész a fentiek ellenére 3 szá­zalékkal csökkentette a tüze­lőolaj-felhasználást, s 3,6 szá­zalékkal növelte a szén hasz­nosítását. A város intézményeiben a 4500 tonna olajnak megfelelő összes felhasználásból 40 szá­zalékkal részesedett a fűtőolaj, 15-tel a tüzelőolaj, 13-mal a szén, s 12-vel a földgáz. A leg­nagyobb felhasználók: a Sző- nyi Tibor Kórház, a szociális otthonok, s a Radnóti úti isko­la. A későbbi teendőkre a leg­több helyen léteznek konkrét javaslatok, ám ezek mellett — különösen az iskoláknál — szinte minden esetben megta­lálható a gond: nincs megfe­lelő kezelőszemélyzet, a szén- tárolás nem vagy Csak rész­ben megoldható, a beruházás költséges. Jó példaként említ­hető a Radnóti úti iskola, ahol már áttértek a földgáztüzelés- re. Eltüzelt forintok A felmérők így összegezték tapasztalataikat: a vállalatok­nál korszerű, magas színvona­lon szervezett az energiagaz­dálkodás. A kialakított ener- getikusi szervezetek jól old­ják meg feladatukat. A közü- leteknél és intézményeknél szerzett tapasztalatok viszont — néhány kivételtől eltekint­ve — kedvezőtlenek. Sok is­kolában például azt sem tud­ták, mennyi tüzelőanyagot használtak fel. A gazdálkodási ügyeiknek intézésére hivatott GAMESZ sem tudott másról felvilágosítást adni, mint az eltüzelt forintok összegéről. A felmérésből eredő javas­latok — melyeket az MSZMP városi bizottságának nyújtot­tak be — sokrétűek. Kiraga­dott példák: az energetikusok alkalmazása mellett fontos­nak tartják az információs hálózat kiépítését, melytől azt várják, hogy rövid időn belül segíthet sok száz tonna tüzelő­olaj megtakarításában. Meg­neveztek több olyan fogyasz­tót — például a DMRVV vagy az AFIT, az Élelmiszer-Kiske­reskedelmi Vállalat, az Árpád úti iskola —, ahol némi beru­házással megoldható lenne a korszerű, közös energiaellátás. Az ÉDÁSZ-szal a hőtárolós kályhák ügyében vették fel a kapcsolatot, kérve: határozzák meg, hogy mikortól, mennyi elektromos energia áll a város rendelkezésére. (A váci trafó- állomás elhúzódó építkezése nagy mértékben hátráltatja a több száz fogyasztó bekapcso­lását.) A váci energetikusok össze­fogása nem csupán helyi je­lentőségű ügy. Példaadó. Az év végére készülnek el azzal a tanulmánnyal, mely az ener­giafelhasználás mérésének, szabályozásának helyzetéről ad képet, s feltérképezik a vesz­teségforrásokat és azok meg­szüntetésének lehetőségeit is. Kolossá Tamás Bányatavon a daru A Kavicsbánya Vállalat kiskunlacházi üzemében évente mint­egy 600 ezer köbméter sódert termelnek ki. A kavicsot a ház­gyárak használják fel. Korszerű kotrógépek és szállítószalag­rendszer segíti a gyors rakodást a vagonokba és a tehergép­kocsikra ÉLETRAJZ, POLITIKA, TÖRTÉNELEM A MUNKÁSOSZTÁLY SZOLGÁLATÁBAN Kora reggel Gáspár Sándor­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa fő­titkárának szülőfaluját, ahol 1917-ben látta meg a napvilá­got — Pánd község tanácsát tárcsázom: — Látták, hallották-e ked­den este a televízióban sugár­zott interjúját? — Itt, a tanácsházán már értékeltük is. Én a család kö­rében néztem, hallgattam. A véleményünk? Gál Józsefné, a községi ta­nács vb-titkára maga és csa­ládja, valamint a tanács dol­gozóinak —, Fábián Istvánná- nak, Lörincz Sándornénak. Hajdú Jánosnénak — vélemé­nyét tolmácsolja. — Olyan volt — mondotta a vb-tltkár —, mintha itthon, köztünk beszélgetett volna. Idehaza ilyen közvetlen. Ügy vitatkozik velünk, hogy még a nagy politikát is megértjük. Fodor Antalné, Szigetszent- miklós nagyközségi tanácsá­nak vb-titkára mintha hallot­ta volna az előbbi nyilatkoza­tot, szinte szóról szóra ismét­li: — Tetszett, hogy nem a hi­vatalos szöveget hallhattuk. Olyan kérdéseket is megvilá­gított, amelvekről azt hisszük, kényes témák. Gáspár Sán­dornak nem okozott nehézsé­get egyetlen téma megfogal­mazása sem. Szieetszentmiklós városnyi településén bizonyára nagyon sokan ültek kedden este a te- levízi elé, hiszen a Politikai Bizottság tagja személyes is­merősük. Több mint egy év­tizede — de már azt megelő­zően is megszakításokkal — Pest megye 18. választókerü­letének, Szigetszentmiklósnak, előbb Ráckevének a képvise­lője. Ebben a minőségben gyakorta fordul meg választói között. Érvel, vitatkozik, ma­gyaráz, gondok után kutat. Ugyanígy otthon van a Cse­pel Autógyárban. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának titkára Var. ga István elsősorban annak örült, hogy a SZOT főtitkára tisztázott néhány olyan fogal­mat, amit manapság sokan vi­tatnak. A többi között: mi a helyünk a világban, a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lomban betöltött, szerepünket miként értékeli? S legalább ilyen fontos a párthoz, az ál­lamhoz való viszonyunk tisz­tázása. Mit értünk független­ség, és mit önállóság alatt? Jó, hogy foglalkozott mai helyze­tünkkel. mik lennének a meg­újulás szükséges feltételei, lé­pp.te.í . . , Több más olvasónktól is érdeklődtünk, mi fogta meg őket? Mudrony József rendőr őrnagy felesége társaságában figyelte a régi munkásmozgal­mi vezető szavait. A formát, a módszert említi: így kell, papír nélkül, felkészülten el­mondani amit akar valaki. Márkly Béla, a Csepel Autó­gyár műszaki ágazata pártbi­zottságának agitációs és pro­pagandatitkára hangsúlyoz­za: valóban tovább kell lépni. mindig újat adni, megújítani a mozgalmat... A televízió adásával párhu­zamosan a Népszava Lap- és Könyvkiadó kiadásában A munkásosztály szolgálatában címmel kötetbe foglalt inter­jú jelent meg 326 oldalon. Válaszok a nemzetközi, a ma­gyar szakszervezeti mozgalom, a mai kor kérdéseire. Élet­rajz, történelem, politika egy­befűzve. Mind a könyv, mind a tele­vízió — hiszen hasonlók a válaszra váró kérdések —, egyszerű, érthető válaszaival, őszinte mondandójával meg­fogja a nézőt, az olvasót. Felidéződik bennem egy februári kép. Gáspár Sándor gyermekkori barátaival ül a pándi művelődési otthon ki­csiny szobájában. Bennsősé- ges, meghitt beszélgetés ala­kult ki régi emlékekről, a ma tennivalóiról. Lapunkban ak­kor fénykép is megőrizte a pillanat varázsát. Ez a fotó vagy annak mása, ott foglalja el méltó helyét Gáspár Sán­dor életét, a történelmet idéző sok más fotó között. Ezenkí­vül még egy Pest megyei fénykép található a kötetben: 1971-ben a Csepel Autógyár­ban épo választói nagygyűlést tart a S7nT főtitkára. KepvMŐ pest megyében, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnökhelyette­se, a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöke, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom te­kintélyes vezetője, a magyar Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára, a Magyar Szoc.ansia munKaspart Roml­kai RizoiiSdganaK lag ja. iVier- he^etlen Kozeieti temet visei a vaJan. Nagysága meg sem csas a funKcioK szamuoan híjuk, in­kább aDoan, ahogyan viseli ezeket. Felelősen, feladatat szolgalatnak tekintve, s bár lenne oKa-modja a Kérkeaes- re, ez áll legtávolabb tőle. Anogyan tegnap reggeli alkal­mi interjú alanyaink fogal­mazták: fogékony mindenre, ami emberi, nem fél a viták­tól, ellent lehet mondani vé­leményének. Motorszerelőként indult a pályafutása és máig sem felejtette el, mit köszön­het osztályának. Az osztrák Steyr Puch cég budapesti gyárában volt szakszervezeti főbizalmi, 1935-től vesz részt a szakszervezeti mozgalom­ban, s 1936-tól párttag. Írom életrajzi adatait, de még töredéke sem sorolható fel ily rövid írásban. Volt a főváros pártbizottságának tit­kára, a SZOT-főtitkár helyet­tese, dolgozott a vasasszak­szervezet élén, volt a párt Központi Bizottságának titká­ra, 1935. és 1983. között hosz- szú a történelmi út és válto­zatos, göröngyös, olykor kín­keserves annak is az élete, aki ezt a történelmet mozgal­mi vezetőként vállalta. Lehetetlen nem figyelni er­re a sorsra, általa jobban meg­ismerjük a munkásmozgal­mat. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter a könyv elő­szavában Írja: Gáspár Sándor életpályája csak e viharos fél évszázad történelmével eayiitt értelmezhető és érthető. Ezért hát életrajz, történelem, po­litika ötvöződik az interjúkö­tetben ... milyen emberfor­máló erővel hat a munkás- mozgalom a munkásra, milyen módon alakítja tudatát, kép­zettségét, műveltségét, és az ember — közéletünkben Gás­pár Sándor — munkája, ho­gyan hat a munkásmozgalom, a társadalom sorsára. A televízió és a könyv-in­terjú egyaránt a történelem­ről, a sikerekkel, kudarcokkal teli munkásmozgalomról szól. Nem festi rózsaszínre a múl­tat és nem ígér könnyű hol­napot sem. Dicsérni kell a kérdések megfogalmazóit; sem Gáspár Sándor iránti tiszteletük, sem a munkásmozgalom, a párt te­kintélye nem késztette udva­riasságra őket, nem ismertek úgynevezett megfogalmazha- tatlan kérdéseket. Arról fag­gatták, amire 'kíváncsiak vol­tak, és ami foglalkoztatja a közélet iránt érdeklődőket. A többi között a nemzetközi szakszervezeti egység megva­lósításáról: „Az egység kívá­natos. de vajon lehetséges-e? Vannak, akik kételkednek benne.” Másutt: Vajon ilyen körülmények között nem lesz-e az akcióegység valami­féle kilúgozott, tartalmatlan deklaráció? Nem marad-e mindez puszta óhaj? Megint másutt: „Az a véle­ménye tehát, hogy a napjaink­ban. akármilyen módon ke­rüljenek beosztásukba a mun­kásvezetők. felnőnek hivatá­sukhoz?” „Gyakran vádolnak bennünket, elsősorban a nvu- eati újságírók, hogy aki ná­lunk — akár a szakszervezeti mozgalomban —, egyszer ve­zető beosztásba kerül, az már örökérvényűen hatalmon ma­rad. Egészen a nyugdíjig. Mi erről a véleménye?” „Sokszor hallani nyugati újságíróktól, hogy a szocialista országokban a szakszervezet „kiszolgálja” a hatalmat. Mi erről a véle­ménye?” „Gáspár elvtárs felvázolta, hogy a szocialista viszonyok között, milyennek képzeljük, szeretnénk látni az embereket. Azt is jelezte, hogy ezt még nem értük el. Véleménye sze­rint, hol tartunk a doLgozók tudatának, magatartásának formálásában?” „A munka becsületére ön valamilyen formában mindig visszatér. Mi az oka, hogy ez a gondolat állandóan foglal­koztatja?” Lefogom a toliam. Lehetet­lenre vállalkoztam, hiszen fi­gyelve a televízió adását, nyomban utána olvasva a könyvet, szinte minden kér­dést és választ megjelöltem, mert ezt és azt is fontosnak tartottam volna felidézni. A kérdésekre adott válaszok nél­kül végképp nincs értelme a felsorolásnak. Ha pedig igé­nyesen akarnánk kifejteni Gáspár Sándor véleményét, megismételnénk az interjút. Nem ez a tisztünk. Csupán az, hogy felkeltsük a kíván­csiságot: élő történelmet ol­vashatunk, hiteles történel­met. Olyan modorban. ami Gáspár Sándortól megszokott: a dolgokat nem szépítve, va­lósan elemzi, ahogyan mond­ta —. nem érezzük magunkat csalhatatlannak. Ismerik őt az országban, sőt a határon kívül is népszerű a neve. Pest megyében, ahon­nan 66 évvel ezelőtt szárma­zott, s ahová rendszeresen ha­zajár. szavának kétszeres ere­je van. Ság! Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents