Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-26 / 123. szám
~<Mdrn> 1983. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK Százhárom cím Csillag, ha lángol A pénteken kezdődő ötven- negyedik ünnepi könyvhétre már megkezdték a könyvsátrak , felállítását. A szakma nagy tavaszi eseményére tizenhat kiadó százhárom művet jelentet meg. Ennek egy- harmadát magyar regények, versek, elbeszélések töltik meg, a külföldi széppróza húsz címmel lesz jelen. A hagyományos antológiák ezúttal is féláron vásárolhatók meg a könyvhét időtartama alatt. A Magyar ritkaságok dmmel új sorozatot indít a Szépirodalmi Könyvkiadó. A Magvető gondozásában megjelenő Magyar Hírmondó, valamint a Nemzet és emlékezet sorozat is több új kötettel gyarapodik. Az Európa Könyvkiadó Mérleg címmel indít új esszésorozatot. Az ünnepi könyvhét vidéki megnyitójára Pécsett kerül sor. Megyénkben Gödöllő lesz az ünnepség színhelye pénteken délután négy órai kezdettel. A művelődési központban Herczenik Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára mond köszöntőt, majd Drucker Tibor ajánlja az olvasók figyelmébe az idei kínálatot. Ezt Csillag, ha lángol címmel műsor követi, amelyben Czigány György költő, Szentpál Mónika és Vitai Ildikó előadóművész működik közre. Ugyancsak pénteken a gödöllői Juhász Gyula városijárási Könyvtárban tanácskozást tartanak A falusi lakosság olvasáskultúrája címmel. Előadó Gereben Ferenc olvasáskutató. A könyvhéten egyébként számos író—olvasó találkozóra kerül sor megye- szerte. Tájak , korok, múzeumok Országjárás Ä Tájok, korok, múzeumok mozgalom szervező bizottsága TKM vándorkönyv elnevezéssel új játékformát dolgozott ki azok számára, akik az arany- jelvény birtokában — érdeklődésük alapján — egy-egy kiválasztott témakörben, vagy földrajzi területen ismereteiket alaposabban el akarják mélyíteni és arról' önkéntes vállalás alapján számot is kívánnak adni. A mozgalom öt évvel ezelőtt indult. Hatására számottevően növekedett az országjárók, a műemlék- és múzeumlátogatók száma. Az új játékformában felelevenítik a céhek iparosai számára több száz éven át előírt vándorlási hagyományt. A bekapcsolódásra fölszólító leveleket és a részletes tudnivalókat először azok kapják meg, akik hat aranyjelvénynél többet gyűjtöttek össze eddig. A pedagógus és a közművelődés Egy aláírás az indexben... Talán még a kiírást sem kellene szemügyre venni az autóbusz oldalán. Elég egyetlen pillantást vetni a fehér blúzos, sötét szoknyás, könyvbe mélyedé lányokra, s máris tudja az ember: ez a busz megy Zsámbékra. Az utasaik jó része. vagyis az ünneplőbe öltözöttek, barátságosan köszöntik egymást, s máris könyvek, jegyzetek cserélnek gazdát. Kihasználják még azt az utolsó félórát is, ami a menetidő — hiába, vizsgaidőszak van... A tudás becsülete A tanítóképzősök érdekes tantárgya, amelyet a hatodik félévben tanulnak, a közoktatáspolitika és közművelődés. Az átlagosnál nyugodtabb vizsgázók gyülekeznek Hargitai Károly tagozatvezető szobájában, Egy kis föllélegzést jelent ez a beszámoló, vagy inkább beszélgetés, mert csak aláírás kerül a tárgy neve mellé az indexbe, osztályzat nem. A mai napon a levelezőket vallatja a tánár. Könnyű dolga van, mert valamennyien népművelésszakosok is. Először a bemelegítő kérdések következnek; hogyan készültek, miket olvastak a tárggyal kapcsolatban. Majd egy kicsit rázósabb; melyek a magyar közoktatásügy történetének azon időpontjai, amelyeket minden pedagógusnak illik ismernie. Szó esik most Com- meniusról, Eötvösről, s a fel- zabadulás utáni fontosabb oktatáspolitikai dátumokról. Bár kötelező az általános iskola nyolc osztályának elvégzése, ennek ellenére napjainkban még mindig viszonylag sokan, a tanulók hat-hét százaléka nem szerzi meg az általános műveltség alapelemeit. A már néhány éve tanító lányok, asszonyok egymás szavába vágva sorolják ezzel kapcsolatos tapasztalataikat, véleményüket. — Az egyik fő okot az alkoholizmusban látom. A rendszeresen italozó szülőnek gyengébb szellemi képességű lesz sok esetben a gyermeke, ám ezt nem ismeri el, s minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a kisegítő iskolába való áthelyezést. Egyszerűen tehetetlenek vagyunk velük szemben — magyarázza Havasi Józsefné, a dabasi 1-es számú általános iskola tanítója. — Nem csoda, ha az ilyen tanuló tizenhat éves koráig sem képes elvégezni a nyolc osztályt. — Ezt lenne hivatott ellensúlyozni a dolgozók iskolája, de nem sok sikerrel. Az utóbbi években egyre nehezebb rávenni az embereket a tanulásra. Ügy gondolom, ez ellen egyetlen orvosság van: vissza kell állítani a tudás, a tanult- ság becsületét — s ez már nemcsak a pedagógusok, hanem az egész társadalom érdeke és gondja is — egészíti ki Kellner Mihályné Öcsáról. — Talán hasznos lenne az üzemekben összekapcsolni a szakmai tanfolyamot a hetedik-nyolcadik osztály elvégzésével — meditál hangosan Hargitai Károly. — Hallottam már ilyen kezdeményezésről. Sőt! Ideje lenne végre megvalósítani azt a törekvést, hogy vegyék figyelembe a vállalatok értékelésénél a továbbtanulási arányokat. Miután a vizsgázók nagy része jelenleg napköziben dolgozik, sok szó esik a gyerekek szabadidős foglalkoztatásáról. Kellner Mihályné őszinte lelkesedéssel sorolja, mi mindennel töltik a diákok a napközi keretén belül a tanuláson, leckeíráson túli időt. Népművelő tanítók Meggyőződésem, hogy mi pedagógusok, a napköziben tehetünk a legtöbbet a gyerekek kultúrálódásáért. Rendszeresen visszük a kis elsősöket is könyvtárba, moziba, a művelődési házba, s részt vettünk az ócsai napok programjain. Külön szerencse, hogy ott van a közelben a tájház, meg a tájvédelmi terület. Mindkettőnek gyakori látogatói vagyunk. — Rendkívül jól tudjuk hasznosítani tanítói munkánkban a népművelői képzés során hallottakat. Határozottan könnyebb úgy dolgozni a mindennapokon, hogy a közművelődés problémaköre és lehetőségei sem ismeretlenek számunkra -r- kapcsolódik a beszélgetésbe Csomós Mihályné, a dunakeszi 2. számú isHeti filmtegyzet kólából. — Annál Is inkább jó ez, hiszen az integrált intézményeké a jövő. különösen a kisebb településeken. Ezek attól lehetnek igazán hasznosak, hogy beilleszkednek az embernevelés teljes folyamatába. Tulajdonképpen talán nem is annyira az intézmény egységére van jelenleg szükség, inkább arra, hogy személyileg legyen biztosított az integráció. Mi a könnyebb? Az eszmecsere során egy másik, gyakori problémakör is terítékre kerül: az iskola és a népművelők kapcsolata. — Nálunk Perbálon —• mondja Halmost Edit — tantestület! kollégánk a művelődési ház igazgatója. Ez kis településeken rendkívül fontos? s mi ki is használjuk a lehetőségeket. Magam népművelőnek készültem, de most már nem változtatok pályát. Megmaradok tanítónak, ám dolgom zom a művelődési otthonban is, hiszen a két foglalkozást össze lehet kapcsolni. A szakkörvezetést, amit már jelenleg is csinálok, nagyon szeretem. — Volt egy idő az életemben, amikor én is népművelőként dolgoztam — szól közbe Várnai Katalin, Gyömrőről. — A mai eszemmel állítom, hogy — legalábbis nálunk — tanítani jóval könnyebb. Egy bejáró községben nehéz dolga van a népművelőnek, itt csak a gyerekekre számíthat. A tanévzáró beszélgetés lassan befejeződik, hiszen kint a folyosón a tanítók újabb csoportja vár arra, hogy sor- rakerüljön. Az indexbe bekerül az aláírás, s mintegy búcsúzóul még arról beszélnek tanár és hallgatók, hogy a jelenlegi körülmények között azt várják a végzett fiatal pedagógusoktól, hogy tudatosabban segítsék az oktatás és a közművelődés integrációját. Körmendi Zsuzsa A szénbányász lánya Néprajzosok számvetése A Magyar Néprajzi Társaság szerdán a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg közgyűlését, amelyen a tavaly végzett munkáról számoltak be. Balassa Iván, a társaság elnöke eddigi munkásságuk elismeréseként átadta a Győrffy István-em- lékérmet Andrásfalvy Bertalannak. a társaság volt főtitkárának és Bakó Ferenc nyugalmazott múzeumigazga. tónak. A Jankó János-emlékérmet az idén Lukács László, a székesfehérvári múzeum munkatársa vehette át. A közgyűlésen a Magyar Néprajzi Társaság tiszteleti tagjává választották Dömötör Teklát és Vargyas Lajost, az Eötvös Loránd Tudomány-: egyetem professzorait, Gundgr Bélát, a debreceni egyetem professzorát és Tálasi István akadémikust, továbbá több külföldi néprajzi szakembert. Munkás Daláregylet De hol vannak a fiatalok? tjVkel Ferencről sok lírai képet őriznek a zenetörténet kutatói, de a klasszikus magyar opera megteremtőjét csak nagyritkán láthatjuk munkások között. S azt is kevesen tudják, hogy az operis- ta Erkel Ferenc örökös tiszteletbeli elnöke volt az 1867-ben alakult Magyar Daláregyesü- letnek. Az Erkel-kép mellett láthatjuk az Aradi Munkás- Dalegyesület jelvényeit, plakátjait, kicsit távolabb a Népszava-csoporthoz kapcsolódó dalosokat; aztán 1912- ből a Vasutasok Vigalmi Egyletéről készült felvételt; a következőn Reinitz Béla tekint vissza ránk. mint az első magyar proletár forradalom zenei direktóriumának vezetője; a szem átsiklik a MÉMOSZ kórusról készült tablóra, és mellette Kodály, Bartók arcképére. Pest megyeikén ^örömmel ismeri fel a nézelődő az 1932-ben készült mívesen cizellált ezüst-babérkoszorút, amelyet a Biat Dalos Napok fődíiaként őriznek. Túl hosszúra nyúlna a tablók érdél, ességet, izgalmat kölcsönző felsorolása, ha végig akarnánk kísérni a munkás énekkarok születésének, tündöklésének, megszűnésének és megmaradásának sorát. Mégis említeni kell a Szalmás-kórust és a Vándor-kórust, s a legizgalmasabbak egyike a Bartók Béla Szövetség ünnepsége, amelynek emlékét őriző képen 1949. június 5-én Marosán György tartott beszédet. Múlt és jelen keveredett élménnyé tegnap délelőtt a Budavári Palotában, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum épületében rendezett kiállítás megnyitóján. Régi ismerősöket köszöntött Vágó Ernő, a Vándor-kórus alapító tagja. Az ÉDOSZ és a MEDICOR Férfi Karának sötét egyenruhás tagjai ugyancsak meghatottan találkoztak dalegylethez hűséges pártoló tagokkal. Az ünnepséget megelőző várakozásnál barátibb hangulatra nem igen számíthatott senki, senki azok közül, akik már a mi világunkban születtek, pedig csak ezután következett a varázslat. A már említett két dalárdá** ból alakított férfikórus felvonult a múzeum aulájának lépcsőjére és Pödör Béla, illetve Dobray István vezetésével hajdani, s ma már a történelmi eseményekhez kapcsolt dalokkal kápráztatta el a széksorokban ülőket. Stílusosan idézve dalban Petőfit és Juhász Gyulát élő emléket adtak a hazai munkáskórusokat tömörítő Magyarországi Munkásegyletek Szövetsége megalakulásának 75. évfordulóján. Aztán Marosán György állt a mikrofon elé. Koromnál fogva nem hallgathattam az 1949-ben elhangzott beszédét, de képen láttam a mikrofon előtt. Élőben éltem át most, amit majdnem három és fél évtized múltán elmondott. Marosán György a munkás- mozgalom nagy romantikáját képviseli. Dalos volt mindig, amíg pártmegbízatása csak lehetővé tette. — Megvallattak sokszor — mondta. — Mit adott nekem a kórusmozgalom? Ügyeskedve öntöm szavakba: az éneklés mérhetetlenül kitágította érzelmi világomat, gazdagabb lettem, nekem biztosan többet jelentett, mint másnak az a szó, hogy akarom, hogy szeretlek, hogy gyűlöllek, hogy vállalom. Hiszen: ez az érzelmi változás eljutott a tudatosodásomig, hogy a gazdagabb érzelmek gazdagabb gondolatokat szültek bennem S, ha most ezen emlékkiállítás tablóin végignézek, és a mögöttem álló két kórus tagjaira tekintek, csak egyet kérdezek: hol vannak a fiatalok? Bízom abban, hogy előbb-utóbb a mostaniaknak is leesik a húszfilléres, mert rá kell jönniük, lassan érzelmi elszegényedésben élünk. Nem hiába alakították meg a régi szakszervezetek. munkásegyesületek — figyelni kell a sorrendre —■ előbb a könyvtáraikat, aztán a dalárdáikat, majd a színjátszó csoportjaikat. Intellektuális folyamat ment végbe. Ma sok minden más, de az a jelenben is igaz: nem létezhet forradalmi munkásmozgalom szellemi, művészeti, tudati forradalom nélkül. AAunkásdalosok emlékét őr- ző kiállítás nyílt tegnaó délelőtt. Az érdeklődők egy hónapig láthatják a tárlatot. A vendégek között bizonnval ott lesznek Dunakeszi. Cegléd- bercel. Naqykőrös és Nagymaros több évtizedes múltra visszatekintő kórusának tagjai is. A Magvar Munkásmozgalmi Múzeum vezetői úgy tervezik, hogv a dr. Kővágó Sarolta rendezte kiállítás csökkente** anyagából vándortárlatot állítanak össze, amelyet a jelentős kórusmúlttal rendelkező településeken bemutatnak. Kr. Gy. ilenet A szénbányász lányz című filmből. Jobbról 1 Sissy Spacck Tamás bátya kunyhója Ezzel együtt a film nem tűnik kiemelkedőbb munkának, mint a regény más filmfeldolgozásai közül nem is egy. Amiben érezni Radványi kezét, az elsősorban a színészvezetés precizitása és árnyaltsága, meg a mesélés folyamatos és elegánsan érdekes bonyolítása. Hogy a helyszínek, a ruhák, a kellékek, a házak, a bútorok gondosan korhűek, az egy ilyen szintű produkció esetében nem érdemel külön dicséretet; ez a minimum, s ez így természetes. A terjedelmes, kétrészes film egyébként mára kissé avulttá vált. Vagy talán a fölött a rendezői stílus fölött járt el némiképp az idő, melyet Radványi — legalábbis 1965-ben — képviselt? Nehéz lenne megmondani. Takács István dóén is szinte már karikátu- risztikus sztori további „színes" mozzanatokkal bővül. És ezzel előáll egy furcsa képződmény: tudjuk, hogy a film egy valódi személy valódi karrierjét kívánja bemutatni, méghozzá lehetőleg minden részletében pontosan — de mindez úgy jelenik meg a vásznon, hogy időnként tökéletesen hiteltelenné, csinálttá, kitaláltt& válik az egész. Pedig a rendező, Michael Apted, sok finom megoldással próbálja ellensúlyozni ezt a giccses sztorit. Például azzal, hogy az eldugott bányásztelepülés életét szinte dokumen- tarista hűséggel adja vissza, vagy hogy a kiáltóan rikító helyzetekben is egyszerű játékstílusra készteti színészeit — még azt a Sissy Spacekot is, aki Loretta Lynnt játssza, s aki a maga színészi karrierjében szinte pontos mása ennek az énekesnőnek. (Mintegy igazolandó, hogy az amerikai élet nem egyedi példányokként termeli ki ezeket a szegény- ember-gyerekéből-nagymenő típusokat). A film Amerikában igen sikeres volt; a néző természetesen szívesen nézi azt a sztorit, melyben a hozzá hasonló kisember hősből nagy valaki lesz, s úgy érzi a maga kényelmes zsöllyéjében, hogy ez vele is megtörténhetne. Sissy Spa- cek egy interjúban ezt még tovább árnyalja: „Talán azért népszerű ez a film, mert nagyon pozitív kicsengésű, mert az egész család elmehet megnézni, és úgy tűnik, minden korosztálynak tetszik. És ilyen filmek nemigen vannak mostanában; az intelligens filmek közül legfeljebb tízből kettő.” Íme, a recept, a nagy amerikai siker recepije. Ami azt illeti, elég olcsó recept, — de ha sikerre vezet és ezzel pénzt hoz, és nem is keveset, akkor senkit nem érdekel a giccs, az olcsóság, az előregyártott elemekből történő építkezés. A siker — Loretta Lynn vagy a róla szóló film esetében, ez egyremegy — mindent igazol. Ezért sikeresnek kell lenni, mert aki nem sikeres, az másodrendű ember, és talán még a lába is izzad. 't ■ Valamikor a művészet má-- sojta az életet. Ma már odáig fejlődtünk (?), hogy a művészetet utánozza az élet. Legalábbis egynémely filmekben. *'• itt van most ez az új amerikai film (1980-ban készült, tehát a mi forgalmazási körülményeinkhez képest hamar jutott el hozzánk). Alapja egy önéletírás: a country-zene királynőjének nevezett Loretta Lynn írta meg saját, hihetetlen és csodálatos életét: hogyan lett a Kentucky állam isten háta mögötti településéről származó lányból (egy szénbányász gyermekéből) Amerika leghíresebb country-énekes- n»je. Az önéletírás olyan, mint a legsziruposabb amerikai életrajzi filmek, melyekben az egyszerű, ámde becsületes manikűröslányból szilárd erkölcsei és tántoríthatatlan szülőtisztelete, meg odaadó és bigott vallásossága jutalmául a milliomos, ámde érző szívű és kosárlabdabajnok ifjú cipőfűzőkirály sírig hű neje lesz, no- h£„számos akadály merül fel, és .időnként még az eső is eléred. A különbség mindössze annyi, hogy Loretta Webb (ez volt leánykori neve) mindazt, amit leírt, végig is élte. No, de hát egy valódi amerikai karriertörténet ma már olyan pa- tentekre jár, mintha Hollywoodban írták volna meg a forgatókönyvét. Karriert csinálni úgy kell és lehet, ahogy és a giccses filmekben •mindez úgy látható (vagy majdnem pontosan úgy), ahogy dn a valóságban végbemegy. Jdagy melyik hatott inkább a rrmsfkra: a giccses filmek a va- ■iqpigra, vagy a giccses valóság jft, filmekre, azt nehéz lenne :eljlönteni. Mindenesetre egyik sém légből kapott: a filmtör- téfíétek végül is egy létező séma\ végsőkig egyszerűsített •firmái. jSár most, ami A szénbá- ■‘ri^ász lánya című filmet illeti, Vtft' az történik, hogy Tom Fácfcman forgatókönyve igen forítosan követi Loretta Lynn írását —, de némely részletében nem érzi eléggé simának, ^jággé gördülékenyen sziru- pblnak, tehát, mint mondani Szokás, még rátesz egy lapát- ■dai.\ így aztán ez az ereden.IgKi tudja, hányadik megfil- M^BÍtése ez fiarriet Beecher- regényének? A lelkész ’iájffa lelkész felesége 1852-ben ín Jönyve ma már klasszikus- pád nevezhető dokumentum n njij® század közepi amerikai Déayiszonyairól, s mint ilyen, biátígyos értelemben előtanui- n«|i|f és magyarázat is az 1861 —ffijRŐ-ös amerikai polgárhá- bonjmbz, mely végül is a négerük rabszolgasorból való felszabadítását eredményezte. £ E most látható változat érdekessége főként az, hogy a magyar származású, tekintélyes filmrendező, Radványi Géza készítette. (Igaz, elég régen, még 1965-ben, s olasz—NSZK koprodukcióban.) Néhány sztár is szerepel a filmben; 6. W. Fischer, Myléne Demongent Juliette Greco — szóval megadták a módját
