Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-22 / 120. szám
Ócsai kulturális napok Hagyományt teremtő értékek Színpadon a BM Duna Művészegyüttes táncosai Konferencia előtt az úttörőmozgalom Naponta megőrizni és megújítani / Az elmúlt napokban megyénk több mint húszezer í pedagógus úttörővezetője, KISZ-es ifjúvezetője és az ? úttörőcsapatok munkáját segítő pártoló tagja levelet ^ kapott a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsá- ^ tói. A levél feladójának szándéka, hogy az idén decem- ^ bér 11—13. között Miskolcon rendezendő nyolcadik kon- á ferenciáját az úttörőcsapatok olyan úttörővezetői ér- £ tekezletek megtartásával segítsék, melyek az 1979-ben ? — az előző konferencián — meghatározott feladatok tel- ^ jesítésének számbavételét elvégzik. Nem kereskedelem, művelődéspolitika A munkahelyek könyváru- sító pavilonjaiban, a terjesztővállalatok kihelyezett boltjaiban — az éves könyvforgalom mintegy negyedét — 765 millió forint értékű könyvet adtak el tavaly. Sok munkahelyen bővült az eladóhelyek száma, javult könyvellátásuk. A vásárlás kedvezőbb feltételei — a részletfizetés — is jelentősen hozzájárult a munkahelyi terjesztés kiteljesedéséhez. A bizományos terjesztőknek köszönhetően csökkent a vásárlások esetlegessége, mert e társadalmi munkások jobban ismerik a velük dolgozók olvasási szokásait, egyéni igényeit. A különféle könyves vetélkedők, könyvterjesztői versenyek meghirdetése mellett az író— olvasó találkozók és kiállítások szervezései is jól segítették a könyvvásárlás ösztönzését, népszerűsítését. Kedvező tapasztalat, hogy növekszik azon vállalatok és intézmények száma, ahol a szakszervezeti szervek a munkásság könyvellátását nem elsősorban kereskedelmi, hanem fontos művelődéspolitikai kérdésként, az olvasómozgalom szerves részeként kezelik. Kevés könyv jut el a bejáró és fiatal munkásokhoz — tűnik ki viszont a felmérésekből. A SZOT illetékes bizottságának nemrég kiadott állásfoglalása hangsúlyozza: jobb könyv- .és irodalompropagandával kell növelni a munkahelyi könyvterjesztés forgalmát. A Kossuth Könyvkiadó az idén is kiadta az Írószemmel — 1982 című kötetet, amely szociográfiai jellegű riportokat, cikkeket, tanulmányokat tartalmaz. Hogy miért Író- szemmel? Nem tudom, mert a korábbi évekhez viszonyítva, szinte alig egy-két író művét tartalmazza a könyv. Többnyire jó tollú újságírók, szociológusok munkáit adták közre. Ha csak azért nem nevezi a szerkesztő írói munkának a kötet írásait, mert azok irodalmi lapokban — Élet és Irodalom — folyóiratokban — Forrás, Kritika, Jelenkor, Napjaink — és hetilapokban — Uj Tükör — jelentek meg először. Nem is az a lényeg, hogy kik írták, hanem, hogy mit tartalmaznak a művek. Mai társadalmunknak mai életünknek egy-egy darabját epizódját mutatják be, de nem tükrözik az egészet. Nem is lehetséges, mert arra egy kötet, mégha olyan jó válogatás is, mint a mostani —, amely Hatoky Rita munkája —, nem tudja teljesíteni, terjedelmi és egyéb okok miatt. A lényeg, hogy jóízű írások, meg izgalmasak is, hiszen a magyar valóságot igyekszenek feltárni, akár a lakáshelyzetet bogozzák vagy az „umbulda” jelenséget gyűjtik egy csokorba, de érdekes és mai jelenség az is, hogy milyen az emberek, a vezetők és a beosztottak egymáshoz való viszonya, vagy miként alakult a fiatalok helyzete. A kötet legjobb írásának Hatvani Dánielét (tartom. Remekbe szabott vallomás, egy nagyszerű, igazán érdekes ember, Berta Jenő, a fajszi Kék Duna Tsz elnökének életútja. Színesen, érdekesen elmondva. Tiszta gondolatok, az emberi akaratnak őszinte szavai. Megmutatja, hogy egy egyszerű ember, milyen sokra viheti, ha megvan benne az akarat, az elszántság és a tehetség. Akár a „doktori” címet _ is megkaphatja, s kiteljesítheti életét.’ Ami mégis az egészben nagyszerű és emberi, az az, hogy egy falusi közösség, játszópajtások között zajlott az egész, úgy, hogy közben a tsz-t igazi közösséggé, szocialista szövetkezeti alkotó csoporttá kellett formálni. Benne van ebben az írásban minden, egész utóbbi húsz esztendőnk minden eredménye és küzdelme, sikere is. A többi írást már érintettem, amikor úgy fogalmazAz évről évre, csaknem azonos időpontban megrendezésre kerülő eseményekkel egy-egy közösség önmaga és a környezete számára hagyományt teremt. így tágulhat a régmúlt emlékeinek őrzése a tegnap történéseinek továbbvitelével. Azzal, hogy a kisebb települések is vállalkoznak kulturális események koncentrálására, a hétköznapok sodrában ünnepivé emelik a művészeti rendezvényeket. Ocsán immár hét esztendeje színvonalas műsorokat sorakoztatnak egymás mellé napokon keresztül. Ebben az esztendőben a kulturális napok eseménysorozata csaknem két hétig tart, s ez alatt az idő alatt hangverseny, játék, erdei túra, rockkoncert, író-olvasó találkozó, népzenei műsor, tam, hogy mai életünk visz- szásságaival, helyzetével foglalkoznak, ha érdemes kiemelni belőle még egyet, az a Sorsváltozatok című, amelynek László Lajos a szerzője. Ahogyan írója nevezi: riportok a dél-dunántúli nemzetiségek életéből. Szinte Rufíy Péter-i körültekintéssel, szenvedéllyel és helyzetfeltáró leleményességgel írja sorba a riportjait László Lajos. Emberi sorsok bontakoznak ki tolla nyomán, olyanoké, akik kisebbségi sorsban élnek, mégis egyenrangú állampolgárokként. S ki tudják teljesíteni magukat. Szerbek, németek, h orvátok, székelyek, csángók, emberek akik nagyon sokat próbáltak s az embertelenségben is igyekeztek emberek maradni. Emlékeznek a közelmúltra, a második világháborúra, amikor minden értékrend felborult, amikor elaljasodott a világ, s mégis — nem számított hogy ki milyen származású, milyen népcsoporthoz tartozott —, az volt a lényeg, hogy ember tudott maradni. S emberként élni, dolgozni most is. Itt vannak a betelepült székelyek, akik végre igazi hazára leltek ezen a vidéken, akiknek őseit az osztrákok űzték el, 1941-ben hazahozták őket és a Délvidékre irányították, oda, ahol mások laktak, meg akkorra már az Al- Dunánál dörögtek az ágyúk. S aztán végleg meglelték otthonukat. Németség között Ka- kasdon, Majson, Zombán, Kételyen, Bonyhádon és egymást figyelve, egymástól tanulva teremtettek igaz hazát. Ahogyan az egyik riportalany mondja: tanulhatunk egymástól. Azt tartom, nincs bűnös és ártatlan, nincs okos és buta nemzet. Senki sem mondhatja el magáról, hogy én nem vagyok esendő. Az egymásrautaltság szelleme uralkodik közöttük. Jó írás, tanulságos a László Lajosé. Már ezért érdemes voit az írószemmelt megjelentetni az idén is, hiszen a Forrás és a Jelenkor, amelyekben megjelent a két említett írás, csak kis példányszámban látnak napvilágot, s nem jutnak el az ország minden részébe. Így, együtt, ebben a kötetben talán még többen olvashatják az ilyen szép, igaz írásokat. Ez a könyv érdeme. Gáli Sándor képzőművészeti kiállítás váltja egymást egyik napról a másikra. A külső szemlélő joggal aggódhatna: vajon _ a nyolcezres község bírja-e érdeklődéssel' e sok mindent? A helyiek tudják a siker titkát: az évek óta megteremtett és a régi hagyományok szolgálnak alapul. Ott, ahol a népművészet oly természetes közegben él még ma is, ott, ahol nyaranta a műemléktemplomban komolyzenei hangversenyeket rendeznek sikerrel, nem lehet kétséges, hogy mindenkit érdekelnek az események. Legfeljebb a korosztályok szerint oszlik meg a közönség. A rockkoncertről valószínű, hogy távolmaradnak az idősebbek, s az erdei sétára inkább a fiatalok vállalkoznak. Az eseménysorozat összeállítói gondot fordítottak arra, hogy ki-ki megtalálja a neki kedveset. Értékteremtő és egyúttal közönségteremtő eseményeknek lehetünk szemtanúi, amikor a község apra- ja-nagyja ott tolong a művelődési házban, hogy el ne mulassza megtekinteni a műsort. így volt ez már az első napon, amikor ünnepélyes nyitányként a BM Duna iíítí- vészegyüttes adott műsort. Az együttes igényességére vall, hogy előzőleg megbeszélték: milyen programot hozzanak Öcsára. Nyáreste falun címmel sikerült mind tartalmában, mind formailag jól kidolgozott előadást összeállítani. A magyar néptánckincsből adtak keresztmetszetet, amikor az üvegestánc, a keménytelki páros vagy a baranyai táncok motívumait mutatták be. A tiszta forrásból fakadó zene és tánc hatása a szűnni nem akaró tapsorkán volt. Az ócsai napok meghívója elsősorban a helybélieket csalogatja, akik — mint az első este sikere is bizonyítja — szívesen vesznek részt a közös szórakozáson. De a hír gyorsan terjed a környéken is, hogy érdemes eljönni a tartalmas programokra. Erdősi Katalin HÚSZAS STÚDIÓ. Jelentés az állomásról. Az Állomás — így, nagy Á-val — egy Kaposvár környéki, 600 lelket számláló községé. Itt állomásfőnök az az ember, akit Lengyel Nagy Anna riporter mikrofonja vallatóra fogott. Olyan ember, aki' kilóg a sorból. Ki is lógott egész életében, attól kezdve, hogy az 50-es években deklasszált elemként Dunaújvárosban lépcsőről lépcsőre — segédmunkásból kohásszá — képezve magát, elérte mindazt, amit munkásember ott, és akkor elérhetett. Ötvenhatban sokszoros sztahanovistaként tért vissza szülőfalujába, vállalva' a kiközösítést, az őt és családját övező félelem szülte bizonytalanságot. Akkor került a vasúthoz, mert rájött, hogy segítség nélkül csak fizikai munkás lehet. Protekciót pedig nem akart igénybe venni. Pályamunkásként kezdte, s ma állomásfőnök. Az eltelt három évtized alatt mindvégig arrg törekedett, hogy elfogadtassa magát a társadalommal. Közéleti töltésű ember. Sokszor halljuk és mondjuk, de ő az, akiről és akinek feltétlenül el is hiszem. Mások ezt úgy fogalmazzák — egy félreérthetetlen gesztussal kísérve —, hogy nem egészen kompFelelősség és továbblépés a levél címe, mely nem előlegezi meg a konferencia végső dokumentumát, de meditativ párbeszédre késztető kérdéseivel, megállapításaival irányt mutalt. Megyei úttörőelnökségünk szeretné, ha a 242 úttörőcsapatunkban is olyan számvetések történnének, melyek jobbítólag hatnak majd 120 000 kisdobosunk és úttörőnk mozgalmi tevékenységére, közösségeik életére. Jó csapat — jó iskola Az elemzések készítésekor — a viták és eszmecserék során — nem hagyható figyelmen kívül, hogy mozgalmi munkánkban változtatást igénylő, illetve követelő lépésekre késztetnek a társadalmi* gyakorlatban, az iskola belső rendjében, a családok szerkezetében, életmódjában, a gyermeki igényben és szándékban bekövetkezett változások, amelyeket minden korábbitól jobban szükséges figyelembe venni. Iskoláink, mint úttörő- csapataink otthonai, meghatározó szereppel bírnak célkitűzéseink megvalósításában, így tehát kulcsfontosságú e kapcsolatrendszer vizsgálata is. Szeretnénk, ha összegezhető- vé válna többek között az, hogy miként sikerült a VII. konferencia óta a 95 000-ről megközelítően 120 000-re emelkedett gyereklétszám munkájához megfelelő tárgyi, személyi feltételeket biztosítani, s ezeknek milyen kihatásai voltak mozgalmi munkánkra? Milyen pedagógiai és úttörőmozgalmi feladatok sorát jelentette, hogy az elmúlt négy évben a napköziben, az egész napos tevékenységben részt vevő gyerekek aránya több mint tíz százalékkal emelkedett, s immár negyvenszázalékos. Izgalmas e kérdéskörben az is, miként tudja mozgalmunk az ebben rejlő lehetőségeket kihasználni. Mérlegelni kívánjuk az ötnapos munkarend következtében a tanórai és a tanórán kívüli nevelésben létrejött változásokat is. Többek között azt, mit jelent tanulóink életrendjében az átrendeződött szabad idő, hogyan hasznosul az a hétvégeken a családokban, közösségeink életében és milyen a kettő . közötti kapcsolat. lett. Hiszen saját autójának árát, minden félretett pénzét fektette bele egy egyébként, a község számára elérhetetlen messzeségben lébegő cél, a kul- túrház felépítésébe. Hevenyészett tervek alapján és engedély nélkül vágtak bele a munkába, mindazokkal — a falu fiataljaival —, akik igényelték az intézményt. Yégülis a kész tények láttán már a hivatal sem visszakozhatott, így lett kultúrházuk. Most azon, fáradozik, hogy élet verje fel csendjét. Olykor a paragrafusok ellenére. de vitathatatlanul jobbító szándékkal dolgozott és — eredményesen. Még az sem veszi el a kedvét, ha mindezért olykor csak gánososko- dás a jutalma. Igaz, szűkebb pátriájában azok az emberek, akikért mindig tenni kész, elismerik és szeretik, tudták, hogy nélküle, Orbán Ottó állomásfőnök nélkül nem lenne ez a kultúrház. Dokumentumjáték számba menő riport volt Kovalik Márta szerkesztő és Lengyel Nagy Anna munkája. VÄLASZTÖVONAL. Közöny. Mondják. Stefka István érzékeny az extrémitásokra. En inkább azt hiszem, hogy a különleges esetekben keresi azt, ami hovatovább áltaMegyénkben is igaz az a tétel: a jó úttörőcsapat a jó iskola függvénye, illetve a jó iskolai kollektívára a mozgalom mindig alapozhat. Ennek ellenére mégsem mondhatunk le a családokkal kialakított kapcsolataink szélesítéséről, társadalmi együttműködőink, segítőink számának növeléséről. .Érdemibbé teszi tehát az úttörővezetői értekezleteket, ha nem csupán a „főhivatású" pedagógus úttörővezetők gyűlnek azon össze, hanem helyet és fórumot kapnak megyénk ötszáz testvér KlSZ-szerveze- tének, ezeregyszáz szocialista brigádjának, ötszáz üzemének, vállalatának, szülői munkaközösségeinek aktivistái is. Hasonlóan fontos valamennyi, a munkánkat segítő társadalmi és tömegszervezet, közművelődési intézmény dolgozójának véleményét kérni, akár külön fórumot biztosítani számukra. Ennek is jó gyakorlata van megyénkben, hiszen a Hazafias Népfront-bizottságok segítségével eddig is megrendezték Vácott és Szentendrén a pártoló tagok fórumát, a számukra oly hasznos információk gyűjtésére. * Útkereső tenniakarás Felelősségünk a jövő nemzedékéért közös. Amikor tehát együttműködő partnereink munkájáról szólunk és köszönetét mondunk érte, példájukkal újabb szövetségeseket is kívánunk toborozni. Bízvást tartalmasabb, élményszerűbb a tevékenysége azoknak a váci és szentendrei járásban élő pajtásoknak, akik a természettel erdészek irányításával ismerkednek meg, vagy azok-? nak az úttörőgárdistáknak az élete, akiket hivatásos rendőrök, tűzoltók, munkásőrök, katonák és egészségügyi szakemberek százai és ezrei segítenek. Megannyi kihasználatlan lehetőség rejlik még a munkahelyi kapcsolatokban is, a pályaválasztás segítése, a munkára nevelés hatékonyabbá tétele érdekében, hiszen az üzemekbe kihelyezett szakkörökben nem csupán a százhalombattai, ceglédi vagy nagykőrösi .gyerekeknek lenne lehetőségük tevékenykedni. Bízunk abban, hogy a napi munkánkban meglevő nyitottság, az úttörővezetői értekezlános, s ilyenként mutatja fel az érintetteknek: lám, ilyenek vagytok — vagyunk. Ezúttal azt a fiatal tanárnőt keresi fel, akit hallgatói a Kék fényből ismertek. Egy téli estén nyakának szegezték a rugós kést, s falujában megerőszakolták. Terhes volt (szerencsére ma is az), vele és környezetével együtt reméljük, hogy egészséges, ép kis jövevény szabadítja majd meg a nyomasztó emléktől. Magánügy? Nem. Közügy. Azáltal válik azzá, hogy a falu közvéleménye választóvonalat húzott.azok közé, akik sajnálat helyett megértéssel igyekeznek segíteni, s azok közé, akik koholmányokkal, bizonyíthatatlan fámákkal hintik szerteszét a pletyka mételyét. Stefka nem kommentált, csak kérdezett. Tapintatos, de a lényegbevágó kérdéseivel tükröt mutatott fel, amelybe, ha valaki belenézett, magára ismerhetett. Bárha az érintettek is hallgatták volna, mari akkor remélhetnénk, hogy a két tábor a választóvonal kél oldalán egyesülne ... Hiszen — ha igaz —, minden csoda csak három napig tart, de emberi sorsokat segítség nélkül, megértés nélkül akár egy egész életre is megnyomoríthat. Bányász Hédi letek résztvevői garantálni tudják, hogy az iskolai, családi, társadalmi hatásrendszerbe, az úttörőcsapatok mozgalmi tevékenységüket továbbra is reálisan beépítsék, feladataikat is hasonlóképpen fogalmazzák meg. Csakis ez a gyakorlat vezethet ahhoz, hogy egyértelműbbé váljon: mit, hogyan és mennyit adunk ma az izgalmas, tartalmas gyermekkorhoz, miként tudunk közösségi igényeket fölkelteni, kielégíteni, s minden tagunknak cselekvési teret biztosítani. Célunk az, hogy mozgalmunk társadalmi jelenlétét, munkánk hasznosságával, nélkülözhetetlenségével tegyük érzékelhetőbbé. Ahhoz, hogy mindez reális cél legyen, a közösségeknek végig kell gondolniuk: miként tudnak tevékenységük formális elemeinek elhagyásával vonzó programot adni, hogyan tudnak az akció- és rendezvény- centrikusság helyett öntevékenységen alapuló közösségi életet biztosítani. Mindezt felelősséggel, a továbblépés igényével, amit a kritikus alapállás, az útkereső tenniakarás jellemez. Mérlegek és feladatok Mint minden szervezet életében, úgy az úttörőmozgalomban is a ciklust lezáró mérleg- készítés egyben tisztújítás, a választás és a minősítések időszaka. Köszönjük mindazoknak a munkáját, akik hosszú évtizedekig segítették közösségeink életét, eredményes tevékenységét, s köszöntjük az új vezető társakat, kik most állnak sorainkba. Szeretnénk, ha a megőrzés és meg- újulás dialektikája úttörővezetőink személyes munkájában is realizálódhatna, hisz a stabilitásra épp oly szükség van szövetségünkben, mint a rugalmas és dinamikus változtatásokra. Bízunk abban, hogy az Országos Tanács levelében megfogalmazott és a fentebb leírt gondolatok megértésre, meghallgatásra találnak. A felmenő rendszerű konferenciák sorában megyénk is érdemi mérlegelést, reális feladatmeghatározásokat tehet majd, s nagyban segítheti az úttörővezetők VIII. országos konferenciáját, amely meghatározza a nyolcvanas évek úttörőmozgalmának feladatait. Ncmoda István megyei úttörőelnök B.ibits-centenárium Gazdag program Idén ősszel lesz Babits Mihály születésének 100. évfordulója. A centenáriumi megemlékezések összehangolására a közelmúltban Keresztury Dezső író, akadémikus elnökletével megalakult emlékbizottság javaslatában szerepel a nagy költő esztergomi muzeális értékű otthonának restaurálása. Hamarosan a műemlékvédelem szakemberei veszik birtokukba a villát. Rendezik a környezetet is, autóutat. parkolót építenek. A háznak különös értéke az úgynevezett emlékfal, amelyen az egykori vendégek; írók. költők, kritikusok, például Kosztolányi Dezső, Szerb Antal. Illyés Gyula, Füst Milán, Fenyő Miksa, Tóth Árpád autogramjai olvashatók. Az emlékfal Babits kritikáját is kifejezi: nevét ugyanis minden látogató odaírhatta, de a házigazda tartós festékkel csak annak betűit rögzítette, akit tehetségesnek tartott. A Babits-centenárium megünneplésére az akadémiai és művelődésügyi intézmények, valamint a televízió és a rádió változatos programmal készül. A tervek szerint novemberben emlékünnepségeken, vándor, gyűléseken, tudományos tanácskozásokon, kiállításokon elevenítik fel Babits emlékét Tiszteletére hangversenyeket, irodalmi esteket, versmondó. versenyt rendeznek. Esztergomban Babits-mellszobrot avatnak, és felújítják a szekszárdi emlékházat is. Irószemmel Hogyan élünk mostanában? Rádiófigyelő /
